2 évad 4. fejezet

Sziasztok! Nemrég jelentkeztem egy blogversenyre. Szeretnélek megkérni titeket arra, hogy szavazatok rám. Az oldal címe: http://majomkaversenyei.blogspot.hu/ 

Köszönöm :)

 

Leszel a feleségem?

„Egész idáig elméletben és gyakorlatban is elleneztem a házasságot. De amióta találkoztam veled, arra az elhatározásra jutottam, hogy vállalom a házasságot, ha a feleségem leszel. (...) Te egyedi, nem is, elképesztő kombinációja vagy az ellentmondásoknak, az észnek és az akaratnak, a szépségedet nem is említve. Nem kell megvédenem az elhatározásomat, miért akarlak feleségül venni.” Brenda Joyce

Kol, miután a lánykérés kivitelezéséért felelős vezetőség – értendő alatt Caroline, Rebekah és Lorenna – szerint minden tökéletesre sikerült elment meghívni Cassie-t, egy két személyes vacsorára a bálterembe. Pont, ahogy eltervezte. A vezetőket addig Annabell felügyelte hagyta nehogy a végén túlzásba essenek nagy buzgalmukban. Az ős az általa keresett személyre a megadott helyen, vagyis a közös szobájukban talált rá Elena társaságában. A két lány éppen fagyit evett mikor belépett. Cassie vidáman rámosolygott és Kol, mint mindig most is viszonozta azt.

• Elmegyek, megkeresem Elijah-t – állt fel a hasonmás, mert érezte ő ide most már felesleges. Nem mellesleg el akarta mondani Eljah-nak a jó híreket.
• Később még beszélgetünk – köszönt el tőle Cassie. Kol elfoglalta Elena helyét az ablakpárkányba és az ölébe húzta szerelmét.
• Finom a fagyi? - kérdezte az ős és megtörölte Cassie szája sarkát, ami maszatos volt az édességtől.
• Kérsz? - nyújtott felé a kanalát a lány. Kol vigyorogva elfogadta.
• Jól vagytok? – kérdezte az ős Cassie-től a lány hasára simítva a kezeit.
• Persze – forgatta meg a szemeit Cassie. Édesnek találta, hogy Kol ennyire aggódik érte és a babáért. - Mit csináltál? - kérdezte meg érdeklődve az őst.
• Nik végig kergetett a kastélyon, szóval őt próbáltam lerázni – biggyesztette le a száját Kol.
• És a kedves bátyád mégis miért vetemedet erre? – húzta fel a szemöldökét Cassie meglehetősen vidáman.
• Mert fontosnak tartja, hogy a baba megnézhesse, majd a születése előtti családi eseményeket – mondta el Kol azt, amit bátyja váltig állított.
• Szerintem sem rossz ötlet – ismerte el Cassie mosolyogva.
• Már te is? - kérdezte Kol duzzogva.
• Gondolj bele, így a fiunk láthatja, majd mennyire vártuk őt és később, vissza tudjuk nézni, akkor sokat nevetünk rajta – evett egy újabb kanál fagyit Cassie, közben egyik kezét az ős arcára simította.
• Ha ebből a szempontból nézzük, akkor így már elfogadható – ismerte el megadón Kol, ám lehetett látni, hogy azért annyira nem tetszik neki az elgondolás. Legalábbis amíg Nik alakítja az egy személyes stábot. – Tudod, van egy remek ötletem – kezdte felvezetni az estét az ős.
• Mi lenne az? - kérdezte Cassie kíváncsian nézve rá ragyogó zafírkék szemeivel Kol barna szemeibe.
• Annyira rég vacsoráztunk kettesben gondoltam ma bepótolhatnánk a lemaradást – ajánlotta Kol, mert már tényleg vágyott erre.
• Remekül hangzik – jegyezte meg Cassie és a letett a fagyaltot, a kezeivel pedig átkarolta az ős vállait.
• Amit én mondok, az csak remek lehet – hangoztat fellengősen Kol.
• Szeretlek – csókolta meg őt Cassie mosolyogva. Még ilyenkor is szerette az őst, amikor annak kicsit a fejébe szállt egy-két dolog.
• Én is szeretlek – felelte Kol gyöngéden. Annyira szerette a lányt, mint még soha senkit eddigi ezer éve alatt. Főleg amikor makacskodott, akkor volt a legaranyosabb.

• Rendben, akkor lemegyünk Cassie-vel a bálterembe, megvacsorázunk, utána a Annabell által megadott zenére táncolok vele és végül megkérem a kezét – sorolta Kol az estére tervezetteket. Elijah bátorítóan biccentett felé, Damon megforgatta szemeit, Ric megnyugtatóan rávigyorgott, Liam nyugodtan szívta tovább a pipáját. Rebekah javaslatára a férfiak éppen bátorítást nyújtottak Kolnak nehogy elrontson valamit.
• Utána pedig a szobátokban tovább ünneplitek a dolgot – fűzte hozzá Nik arcán hatalmas kaján vigyorral. Kol azonban nem foglakozott vele. Nem úgy, mint Elijah akik vetett bátyjára egy helytelenítő pillantást. Nik válaszként széttárta a karjait jelezve, hogy ez a részéről nagyon is bátorító volt.
• Ugye igent fog mondani? - kérdezte Kol és kicsit sem tűnt reménykedőnek a hangja, á nem. Hirtelen ideges lett az egész miatt. Végül is Cassie mondhat nemet is neki ő akkor is vele marad, de azért jobb lett volna, ha összeházasodnak. Mondjuk a kötelék által már így is olyan házastárs félék, igaz ők többek ennél, társak. A lelkeik egyé váltak.
• Fejezd be a dumálást – termett előtte Damon. Megunva az egészet. - Cassie igent fog mondani neked és rohadtul boldogan együtt fogjátok tölteni az örökké valóságot. Remélem felfogtad. Appelátta nincs. Még egy ilyen nyavalygó mondat és esküszöm... kilenc hónap múlva kitekerem a nyakad – közölte mérgesen az őssel az idősebb Salvatore. Közben kezeivel fojtogató mozdulatot tett, de inkább hátra lépett két lépés és vett pár mély levegőt. Nagyon nagy erőfeszítésébe telet, hogy ne tegye meg mégis most rögtön a fenyegetést. De végig lánya és unokája élete lebegett a szeme előtt, mivel, ha Kol meghall, akkor ők is. Nik közben beizzította a kamerát és vigyorogva felvette az egészet, ahogy tervében állt a báltermi lánykérést is. Ennek érdekében apró kamerákat helyezett el a helység különböző pontjain és a kis szalonban már minden készen állt a műsorra. Ahonnan élő adásban nézhetik, majd a show-t. Elvégre a család csak nem maradhat le egy ilyen fontos pillanatról, nem igaz?
• Oké – bólintott Kol és nagyjából összeszedte magát. Liam kinyitotta az ajtót jelezve, hogy itt az ideje annak, hogy induljon Cassieért.
• Helyes. Mindent bele tigris – mondta gúnyosan Damon és adott egy segítő kezdőlökést az ősnek, aki majdnem orra bukott, de még idejében sikerült megállnia a lábain. Jövendőbeli apósa pedig bevágta utána az ajtót és mérgesen megfordult. - Most meg mit bámultok? - förmedt rá az őt bámulókra, ugyanis a szobában tartózkodók mindegyike őt nézte vigyorogva, igaz Elijah tapintatosan elfordult, hogy elrejtse vidám arcvonásait.
• Semmit Damon, semmit – közölte vele Ric vigyorogva.

Cassie közben – nagyanyja nyomására – úgy döntött elegáns lesz a vacsorán. Felkontyolta a haját, felvette egyik kék blúzát és a hozzá passzoló szoknyáját, ami minden lépénél hullámozva követte őt. Meg egy fehér balerina cipőt. Magas sarkút ugyanis nem volt hajlandó hordani. Valamint a Koltól kapott nyakláncot és fülbevalókat vette fel. Tudta, hogy Kol készül valamire a többiekkel együtt, de inkább nem nézte meg pontosan mire is. Ha Rebekah, Caroline és a nagyanyja babaváró zsúrt szerveznek, akkor nem akarta tudni, mert már előre kitervelte, hogyan fog elmenekülni a karmaik közül. Hacsak addigra nem fogják felette átvenni a hatalmat a hormonok és nem kezdi élvezni az ilyen kis bulizásokat. Amit ő kizártnak tartott. Egyébként már nagyon várta a ma estét. Vágyott egy kettesben eltöltött vacsorára Kollal. Ekkor az érintett belépett a szobába. Rajta egy sötétkék, majdnem fekete színű ing volt – aminek a felső két gombját nem gombolta be - és hasonló színű farmer meg egy elegáns fekete cipő. Rebekah azt akarta, hogy öccse nyakkendőt is vegyen fel, ám az kereken visszautasította húga parancsát, mire az megsértődött rá és duzzogva elvonult. Pedig még egy csomó tanácsot szeretett volna megosztani bátyjával, de ha ő így akarja, akkor legyen így.

• Huh... csinos vagy, nem is inkább gyönyörű... a legeslegszebb – karolta át a lány derekát Kol és csábítóan a lányra vigyorgott.
• Köszi, többször hordhatnál inget jól áll – simította végig az ős mellkasának szabad részén Cassie és elpirult a bókot hallva.
• Nekem minden jól áll – mormolta a lány ajkaira Kol. Cassie megforgatta a szemeit. - Mehetünk? - kérdezte halkan és meglehetősen izgatottan.
• Persze, a többiek? - kérdezte érdeklődve miközben elfogadta az ős felé nyújtotta karját. Nem igazán értette mire fel ez a dolog, de rendkívül tetszett neki ez a romantikus vacsora dolog.
• Azt mondták a kis szalonban tartanak mozi estet – válaszolta vállvonogatva Kol. Ugyanis Nik ezt a sztorit adta be neki, ami végül is igaz volt. Kol pedig nem kérdezett rá, hogy pontosan mit is néznek. Bátyja ezt öreg hibaként könyvelte el.
• Értem – felelte Cassie és lefelé vették az irányt.

Caroline, a kis Gabriellel, Annel és Elenával játszott a kis szalon padlóján. Rebekah és Lorenna izgatottan figyelték az eddig még üres báltermet a tévéképernyőjén keresztül. Annabell csendesen kötögetett egy újabb rugdalódzót.

• Nem értem minek kell megkérnie Kolnak Cassie kezét. Elvégre a lélekkötés az szinte egyenértékű egy házassággal, nem? Sőt most társak így máris sokkal többek egymásnak – fordult Annabell felé Ann.
• Valóban többek, de a házasság egy szép formai kiteljesedése a szerelmüknek – válaszolta neki a szellemnő helyet meglehetősen lelkesen a szőke vámpírlány.
• Akkor csak a formaságok miatt? - kérdezte Ann kíváncsian.
• Az érzelmeknek is sok köze van ehhez – szállt be a beszélgetésbe Lorenna is. - A házassággal fejezik ki mások számára is, hogy ők egy pár. – Ő egyébként nem meglepő módon száz százalékig házasság párti volt.
• De nem tudja mindenki, hogy ők társak? - érdeklődte a kislány. Nem azzal volt a problémája, hogy Cassie és Kol összeházasodnának, hanem, hogy a felpörgött Rekebah mutatott neki egy babarózsaszín koszorúslányruhát. Ann tudta, hogy abban a förmedvényben úgy nézne ki, mint egy habcsók. Bármire hajlandó lett volna, csak azt a borzalmas izét ne kelljen magára aggatnia. Egyelten reménye az volt, hogy tudta Cassie soha nem választana ilyen ruhácskát.
• Csak az, aki jó megfigyelő – válaszolta neki kedvesen Annabell.
• Cassie és Kol babáját karácsonyra fogja hozni a gólya? - kérdezte Gabriel Caroline-tól.
• Karácsony után kicsim, nyáron fog megszületni – felelte a szőke vámpírlány szelíden és megsimogatta a kisfiú szőke tincseit.
• Kár, de alig várom már, mert akkor majd még többen játszunk – közölte véleményét Gabriel, majd visszafordult a játékai felé.

• Rendben, úgy hallom a párocskánk már elindult a kijelölt helyére. Mi is menjünk a kis szalonba – ajánlotta izgatottan suttogva Nik a még szobában maradottaknak. De nem tudta megállni és a válla felett még hátraszólt. - Damon nem is tudtam, hogy kedvesen bátorító is tudsz lenni – mondta még és lesuhant a többiekhez.
• Megfojtom – sietett utána Damon, de a többiek tudták, hogy nem tenné meg, mert akkor mind Annabell, mind Cassie dühösek lennének rá. És ez volt az utolsó dolog, amit a vámpír akart. Liam ruganyos léptekkel utánuk ment, nem szerette húgát és Rebekáh-t sokáig egymás mellett hagyni, mert túlságosan is hasonlítottak egymásra, vagyis inkább csak mindketten szerettek parancsolgatni, általában neki és úgy nagy általánosságban mindenki másnak is. Őt követte Elijah, akinek volt egy délutáni beszélgetése Elenával. A hasonmás elmondta neki, hogy ha szeretné nekik is lehetne babájuk. Elijah tudta mennyire fontos ez kedvesének és neki is évszázadok óta dédelgetett álma válna valóra vele, így beleegyezett. Elena könnyes szemmel magához ölelte őt. A szobát utolsónak Ric hagyta el. Egész megszokta már az ősök jelenlétét és remekül kijött velük. Kedvelte őket. Rájött, hogy nem érzéketlenek a világ legöregebb vámpírjai, hanem nagyon is érző lények és végtelenül összetartóak. Ezeket pedig ő mindennél többre tartotta. Mire a „műsor szobába” ért már mindenki izgatottan várta a kezdést és szinte teljesen a tévé képernyőre tapadtak. Ő úgy gondolta nem szép dolog elvégre ez Cassie és Kol személyes vacsorája. De tudta Lorenna semmi pénzért nem lenne hajlandó lemondani erről. Végül is csak látni akarják a lánykérést, próbálta mentegetni őket gondolatban Ric. Az örök optimista.
• Kezdődik – jegyezte meg Rebekah. Mire szinte mindenki mókásan egyszerre hajolt előre.

Kol és Cassie besétáltak a bálterembe. A helység hatalmas ablakain bevilágított a fénylő félhold, amit megvilágított a sok falra helyezett gyertya. Középen egy asztal volt, rajta egy sok gyertyából álló gyertyatartó és két személyre megterített vacsora. Az ős gálánsan kihúzta a lány előtt a széket, aki mosolyogva helyett foglalt.

• Hogy vetted rá nagyit, erre? - mutatott körbe csillogó szemekkel Cassie. Csak karácsonykor és Halloween alkalmával használták a báltermet. Egyébként nem nagyon jöttek be ide.
• Nem nagyon kellett győzködnöm – adta meg a választ Kol vállat vonva. Elvégre ő csak az alapötletet adta. A többit a vezetőség intézte el.
• Valahogy sejtettem – ismerte el Cassie. Tudta mennyire romantikus lélek a nagyanyja és egy ilyen kérést soha nem utasított volna vissza. - Biztos kapva kapott a lehetőségen – kuncogott fel a lány, az ős vele nevetett.
• Veletek minden rendben van? - fogta meg aggódva a lány kezét.
• Persze, nem történt velünk semmi érdekes, azóta, az egy óra óta amióta legutóbb kérdezted – felelte Cassie összevonva a szemöldökét.
• Jó – felelte megnyugodva Kol.
• Ne aggodalmaskodj, egyébként a szülésig hátra lévő időt fél lábon állva is kibírod - paskolta meg a kezét fogó kezet.
• Nagyon messze van még – mormolta Kol.
• Egyébként remélem, tudod, hogy bent leszel velem a szülésnél – közölte Cassie mosolyogva.
• Mi?! - nyöszörögte elsápadva Kol és közben mintha hallotta volna, hogy Nik, amolyan furcsán oda nem illő háttérzajként felröhög valahol és Rebekah, Caroline, valamint Lorenna egyszerre szól rá a hibridre, de inkább úgy gondolta ezt csak odaképzelte. - Nincs valami szabály arra, hogy ilyenkor férfiak nem lehetnek jelen? – kérdezte az ős reménykedve.
• Tudtommal nincs – felelte Cassie kereken. - Tudod az én születésemnél is ott volt az apám és szeretném, ha ez nálunk is így lenne – próbálta vigasztalni az őst. Hiába, mert Kolt még a szülés gondolatára is leverte a hideg verejték. Hirtelen a lánykérés nem is tűnt olyan vészesnek számára.
• Azért volt ott, mert ő vezette le a szülést – felelte mintegy csak önmagának Kol. Cassie nagylelkűen elengedte a füle mellett az ős ezen mondatát.

• Nézd, esik a hó – mutatott az ablakok felé Cassie és felállva odasétált. Kol utána menve a lány mögé állt és hátulról átkarolta Cassie-t. Tudta, hogy szerelme mennyire szereti nézni a havazást. Látta, sőt érezte rajta, hogy legszívesebben most is az ablakra tapadt volna és onnan figyelte volna a tájat.
• Még mindig – dünnyögte Kol kedvesen. Szerette volna újra bejárni Cassie-vel a környéket. Igaz múlt héten a lány elvitte őt arra a helyre, ami Annabell kedvence volt. El kellett ismernie, hogy onnan valóban csodálatos a kilátás. Szinte az egész környéket be lehetett látni a hegyoldal azon részéről, így megértette, hogy Cassie anyjának miért is az volt a kedvenc helye. Valamint látta mennyire fontos az a hely szerelmének is. - Táncolsz velem? – hajolt meg az ős és nyújtotta a lány felé a kezét. Úgy gondolta ideje rátérni a terv következő fázisára. Kicsit izgult is emiatt, de tudta ezt kell tennie és nem azért, mert ez az általánosan elvárható feltétel felé, hanem azért mert így szerette volna. Hogy Cassie csak az övé legyen az örökkévalóságuk hátralévő időszakában.
• Zene nélkül? - kérdezte Cassie incselkedve, de azért belehelyezte az egyik kezét Kol kinyújtott tenyerébe a másikat pedig az ős vállára tette, aki átkarolta a lányt. A kérdést hallva ős csettintett egyet mire megszólalt az előre beállított keringő. - Hogy csináltad? - kérdezte mosolyogva a lány.
• Varázslat – vont meg közelebb magához Cassie-t vigyorogva Kol.
• Hogy nem jöttem rá előbb – felelte a lány szem forgatva, ám a mosoly továbbra is ott játszott az ajkain. Ezután egymást nézve szelték végig a báltermet. - Tudod nem táncoltunk a Télköszöntő Bál óta – mormolta csendesen Cassie, mert eszébe jutott milyen jó volt, akkor először az ős karjaiban lenni. Ennyire közel lenni hozzá.
• Emlékszem – felelte Kol, ám kissé megfeszültek a vállai. Neki ugyanis a tánc után rögtön az jutott eszébe, hogy elrabolták tőle Cassie-t.
• Azt mondják csak a jóra szabad emlékezni – masszírozta meg az ős vállát gyöngéden Cassie azzal a kezével, ami rajta pihent.
• A táncra? Ne aggódj, arra mindig emlékezni fogok – mosolyodott el Kol és leeresztette a vállát. Cassie-nek sikerült megnyugtatnia őt. - Ahogy arra is, amikor lesétáltál a Gilbert-ház lépcsőjén – suttogta a lány fülébe és végigcsókolta a lány fülcimpájától a szájáig vezető utat.
• Meg hogy a rózsámat Ricnek akartad adni? - suttogta Cassie mikor Kol elvált az ajkaitól.
• Arra főleg – bólintott rá vigyorogva az ős. Közben a hifi a cd következő zenéjére kapcsolt.
• Szeretem ezt a számot – hajtotta Kol mellkasára a fejét Cassie, amikor meghallotta az ismerős dallamot.
• Tudom – felelte Kol, aki Annabelltől szerezte ezt információt. - Cassie? - állt meg a dal végén az ős és megvárta, amíg a lány rá emeli szép zafírkék szemeit.
• Igen? - kérdezte Cassie lágyan mosolyogva.
• Ezer év óta te vagy a legfontosabb a számomra – kezdte finoman felvezetni a lánykérést Kol. - Nemsokára megajándékozol engem egy kisfiúval is, amiről még legmerészebb álmaimban sem hittem, hogy valaha megfog történni… - Cassie ekkor rájött, hogy miről szól a mai este és ettől a felfedezésétől könnyesek lettek a szemei. Nem is igazán tudta, hogy miért is nem jött rá eddig arra, hogy az ős nem később, hanem most akarja megkérni a kezét. - Szeretni foglak örökké. Hozzám jössz feleségül? - ereszkedett fél térdre az ős. Ugye gondolta Cassie igazán megérdemel annyit, hogy így kérje meg. Amúgy a filmekben is így szokták legalábbis amiket – valamilyen elvadultan unalmas állapotában - ő nézett azokban ezek voltak, valamint Rebekah is ezt javasolta neki és úgy gondolta kivételesen megfogadja húga tanácsát. Egyébiránt azt gondolta, hogy Cassie-n kívül úgysem látja más.

Nem tudhatta, hogy családtagjaik élő egyenes adásból és lélegzetvisszafojtva tapadnak a kisszalonban a tévé képernyőre őket nézve. Rebekah annyira előrehajolt, hogy Liamnak kellett megfogni a szőke hajú őst, nehogy az üdvözölje a szőnyeget. Caroline egyik karjával magához szorította a kis Gabrielt és másikkal Nik haját birizgálta, amit a hibrid megpróbált nyugodtan elviselni, bár szerelme izgalmában kicsit erősebben markolt bele, mint ami ebben a helyzetben még kellemesnek volt mondható. Elena meghatottan rápillantott Elijah-ra, aki magához húzta a hasonmást. Annabell oda sem figyelve megfogta és megszorította Damon kezét. A vámpír gyöngéden viszonozta azt. Lorenna pedig szinte teljesen elszorította izgalmában Ric karját, aki megadóan viselte sorsát. Ann körbepillantva mélyet sóhajtott, de azért megengedett egy aprócska mosolyt. Ami kissé fájdalmasra sikeresedett. Sejtette, sőt tudta, hogy Cassie igent, fog mondani az ősnek és nemsokára megszületik a közös kisbabájuk és nem tudta, hogy ő vajon, hol is helyezkedik el ebben a képben. Elvégre eddig Cassie-t tekintette anyjának és már Kolt is egész megszokta és eltudta volna képzelni róla, hogy ő legyen az apa, akire titkon mindig is vágyott. Mert bár kedvelte Niket és imádott vele játszani meg mókázni, mégis a hibrid inkább volt amolyan nagybácsiféle neki, mint apa. A legrosszabb ebben a helyzetben az volt, hogy nem tudta, hogy a szüleinek tekintett személyek mit is gondolnak róla. A kastélyban lévő összes személy már csak Cassie válaszára várt. Ami nem is váratott magára sokat.

Cassie könnyes szemekkel és meg-megránduló ajkakkal nézett le az ősre. Egy pillanatra újra eszébe jutott az a kételye, ami arra vonatkozott, hogy Kol azért akarja, hogy a felesége legyen, mivel gyerekük lesz, de mikor az ős barna szemeibe nézett egyszerűen tudta, hogy ez nem igaz. Nem érdekelte senki csak az előtte térdelő férfi, akit teljes szívéből szeretett és az viszont szerette őt. Kell e ennél több egy házassághoz? Ezután ő is letérdelt Kollal szemben, szorosan magához ölelte és megcsókolta az őst.

• Egy egyszerű igen is megtette volna, de nem panaszkodom – mormolta Kol meglehetősen boldogan két csók között. Igen mondott, igent mondott, IGENT MONDOTT!
• Fogd be – motyogta Cassie, de látszott rajta, hogy viccel.
• Jó ötlet – felelte még csak azért is Kol. Cassie válaszként belemarkolt az ős hajába és lovagló ülésben az ős ölébe fészkelte magát. Kol elégedetten átkarolta jövendőbeli felesége derekát.
• Kol, havazik… – mormolta Cassie az ősnek, aki már menyasszonya nyakát hintette be csókokkal.
• Tudom. Már mondtad – mondta Kol.
• Úgy értem itt bent – folytatta meglepődve Cassie.
• Hogy? - nézett menyasszonya szemeibe Kol, amikor is egy hópehely esett orrára és kissé kancsalítva vett erről tudomást. - Délután nem volt lyukas a tető – közölte homlok ráncolva mikor látta, hogy egyre nagyobb szemekben kezd esni körülöttük a hó, viszont meglepődve vette tudomásul, hogy még mindig kellemes meleg van. Mégis hogyan?
• Én megmondtam – táncolt be a falon keresztül Moira.
• Megtudnád, úgy fogalmazni, hogy mi is megértsük? - érdeklődte Kol és segített Cassie-nek felállni. Kezdte bosszantani őt is a szellemnő furcsa dolgokhoz való megközelítési módszere.
• Mire gondoltál? - fordult Cassie felé Moira.
• Arra, hogy... oh... - formálta döbbenten a szavakat a lány, majd meghatottan a hasára csúsztatta a kezeit.
• Valami baj van? - tette kezét Cassie kezeire Kol aggodalmasan.
• A baba – suttogta ámultan Cassie. Kol homlok ráncolva pillantott rá, majd Moirára.
• Cassie, édesem, nem értem. Mi van a babával? - kérdezte aggódva Kol.
• Arra gondoltam, hogy milyen jó lenne, ha kint lennénk, mert szeretek a hulló hóban sétálni, de utána rájöttem, jobb idebent, mert itt jó meleg van. Érted? - kérdezte elhomályosult szemekkel Cassie.
• Attól tartok nem – rázta meg a fejét Kol. Nem tudta mire akar kilyukadni menyasszonya. De látta, hogy ezen kívül minden rendben van, így kissé megnyugodott.
• Megmondtam – ismételte Moira vidáman. - A baba ereje akkor lesz, hogy szinte nem lesznek korlátai. Ez már most megmutatkozik – magyarázta meg a dolgot – már amennyire tőle telet - a szellemnő.
• Azt akarod nekem bemesélni, hogy azért esik itt bent a hó, mert a fiam az anyja hasából éppen most varázsolta ezt, az anyja gondolatait teljesítve ezzel? - mondta Kol hitetlenkedve.
• Pontosan – bólintott rá Moira. Cassie is hasonlóképp cselekedett igaz ő ettől majdnem a sírás szélén állt. Kol ezt hallva rámosolyogott menyasszonyára, majd lassan szokássá váló cselekedetként elájult. Cassie szerencsére még időben észrevette és gondolt arra, hogy az ős valami puhára essen. Amint átfutott az agyán a gondolat akkor egyből meg is valósult. Kol alatt még esés közben megjelent egy hatalmas franciaágy.
• Nagyon ügyes vagy kicsim. Megmentetted, hogy apu beverje a buksiját, ha már újra kedvet érzett arra, hogy elájuljon – mormolta Cassie büszkén a hasának.

A bálterembe ekkor suhantak be a többiek, vagyis a vámpírok az emberek futóléptekkel követték őket.

• Ezt nem hiszem el tényleg elájult – bökte meg Rebekah fejcsóválva Kolt. Cassie aggódva ült eszméletlen vőlegénye mellett. Nem tudta elhinni, hogy az ős már megint eszméletét vesztette.
• Ki a világ legügyesebb picurkája? - gügyögte Nik Cassie hasának. A lány furcsállva nézett a hibridre, de végül nem szólt semmit. Elvégre ezer év után érthető, hogy örül neki, hogy lesz egy unokaöccse. - Hát persze, hogy te – simogatta meg ezután azt a helyet ahol valószínünk tartotta unokaöccse elhelyezkedését. Damon vigyorogva megpuszilta Cassie homlokát, de azért ő is vetett egy furcsálló egy amolyan „Ennek valami az agyára ment” pillantást Nikre. Annabell arcán hatalmas és boldog mosollyal ölelte meg egyetlen gyermekét. Elijah kedvesen megszorította a lány egyik kezét. Liam pipával a szájában vigyorgott rá unokahúgára. Caroline szorosan a karjaiban tartva a kis Gabrielt lelkesen örvendezett. Végül a többiek is megérkeztek. Lorenna meghatotta magához ölelgette meg Cassie-t és ő is a babához kezdet beszélni. Ric bugyuta mosollyal álldogált. Kicsit sok volt neki, hogy most látott egy pár hetes anyja hasában lévő babát varázsolni. Elena könnyes szemmel ölelte meg Cassie-t. Ann tétován álldogált és nem igazán tudta, hogy neki most mit is kéne csinálnia, még mindig az járt a fejében, hogy nem akarja elveszíteni ezt a szülő dolgot, ami közte, valamint Cassie és Kol között létrejött. Kol is kezdett magához térni menyasszonya legnagyobb örömére.
• Kol ezt nevezem én eszméletlen boldogságnak – piszkálta az érintett Rebekah.
• Fogd be – morogta bosszúsan Kol, de közben Cassie-re mosolygott.
• Remek replika Kol – vágta rá egyből húga.
• Magadhoz tértél öcskös? - kérdezte Nik vigyorogva.
• Nik ez elsőre sem volt vicces – felelte Kol és magához húzta menyasszonyát. Kezeit a lány hasára tette szinte érezte az onnan kiáradó mágiát. Már most milyen erősen pulzált fia ereje, akkor mi lesz később? Moirának igaza volt a baba ereje hatalmas lesz.
• Ez csak nézőpont kérdése – mondta neki készségesen Nik.
• Hagyjátok levegőhöz jutni Cassie-t – szólalt meg Annabell, mert látta, hogy lányának kezd sok lenni, hogy ennyire köré gyűlnek családtagjai.
• Kösz anyu – mormolta hálásan mikor – Kolt kivéve -, mindenki hátrébb ment, hogy helyet adjanak neki.
• Moira ez nem szívja le nagyon Cassie és a baba erejét? - kérdezte érdeklődve Elijah.
• Nem. Szinte egyből visszaáramlik a kiáramlott energia – felelte Moira derűsen.
• Fantasztikus. Remek boszorkánymester lesz belőle – jegyezte meg Lorenna elégedetten. Cassie inkább csak megforgatta a szemeit, a többiek pedig felnevettek. - Nem vagy fáradt Cassie? Túl sok izgalom ért mostanában – fordult unokája felé.
• Én még akartam a babához beszélni – mormolta álmegbántottan Nik. Caroline gyengéden fejbe vágta a hibridet, aki válaszként ártatlanul rá vigyorgott. - De nem baj nekem itt van Gabriel. Igaz kis pajtás? - kérdezte a kisfiút, majd vidáman feldobálta őt a levegőbe. Amit Gabriel boldogan sikongatva jutalmazott. Ann Cassie mellé mászott, aki magához ölelte a kislányt. Látta, hogy valami bántja őt és elhatározta, hogy este még megkérdezi a kislányt arról, hogy miért is van ez.

Ezután mindenki felfelé kezdett araszolni. Először Nik, Caroline és a kis Gabriel mentek, mert a fiúcska hirtelen nagyon álmos lett. Őket követte Elijah és Elena, Rebekah és Liam, Lorenna és Ric, végül Damon. Legutolsónak ment el Ann, Cassie és Kol. Magukra hagyva ezzel Annabellt és Moirát.

• Nemsokára karácsony a szeretett ünnepe – jegyezte meg Moira.
• Tudom – felelte Annabell, miközben leült az ágyra, amit még meg sem született unokája varázsolt oda. - Aggódom Arthur Williams miatt. Nem érzékelem őt sehol – mondta ősének nyugtalanul.
• Egy ideig nem kell miatta aggódnod – nyugtatta meg őt Moira.
• Te tudsz valamit – jelentette ki határozottan és fürkészően az idősebb szellemnőre nézett.
• Sok mindent tudok Annabell, bár néha úgy érzem, hogy még engem is érhetnek meglepetések – felelte Moira homlok ráncolva.
• Gondolom nem vagy hajlandó semmit elárulni nekem – sóhajtotta Annabell.
• Mindent a maga idejében – mondta újra szokásához híven titokzatosan.
• Sikerül, majd őt legyőznünk? – kérdezte Annabell aggódva.
• Válasznak legyen elég annyi, hogy segítségünk is lesz, viszont attól tartok még nem időszerű az ittlétük… de hamarosan eljön, majd a megfelelő pillanat – mosolyodott el Moira. Leszármazottja furcsállva nézett rá. Nem értette, hogy mégis milyen segítőkről fecseg őse.
• Cassandra nem mondta, hogy meddig kell itt maradnom – mondta homlok ráncolva Annabell.
• A lányod, a születendő unokád és Damon mellett van a helyed – válaszolta Moira magától érthetődően.
• Mégis meddig? Miért ringassam hiú ábrándok közé Damont, ha vissza kell, majd térnem a túlvilágra? – rázta meg a fejét bánatosan Annabell.
• A boldogságnak mindig van egy új esélye. Neked ez megadatott. Használd ki – közölte Moira és eltűnt.
• Most ezt úgy mondta, mintha soha többé nem kéne visszatérnem oda – mormolta Annabell, majd megfogadva őse tanácsát felment Damonhoz. Kiélvezni azt az időt, ami tényleg újra megadatott nekik. Amit annyira fájdalmasan elhanyagoltak, mert Cassie születése utána saját érdekeik miatt nem akarták egymásra erőltetni az érzéseiket.

• Én elmegyek fürdeni – mondta Kol Cassie-nek és Annnek.
• Ezt mindig be szoktad jelenteni? - kérdezte Ann.
• Igen, Törpilla szokásomhoz tartozik – vigyorgott rá a kislányra az ős. Ez után magára hagyta szerelmét és Annt, ugyanis látta rajtuk, hogy sok megbeszélni valójuk van. Ő pedig nem akarta belezavarni ebbe a jelenlétével. Érezte, hogy neki itt és most per pillanat felesleges a jelenléte.
• Vénvámpír furi – jegyezte meg Ann.
• Tudom – nevetett fel lágyan Cassie. - Ann valami baj van? - ölelte magához a kislányt és leültette magával szembe az ablakpárkányra.
• Semmi – füllentette Ann, ám ő maga is tudta mennyire rosszul megy ez neki, főleg most.
• Ann – fogta meg a kislány állát Cassie, hogy a szemébe tudjon nézni.
• Félek – közölte Ann a sírás szélén állva, majd utat engedett könnyeinek.
• Itt vagyok, nem kell félned – ölelte meg a kislány Cassie, aki belebújt a karjaiba.
• Nem akarlak elveszíteni – hüppögte Ann halkan.
• Már, hogy veszítenél el? - kérdezte gyöngéden Cassie és megnyugtatóan körözni kezdett a kislány hátán a kezével.
• Egyre kevesebbet fogsz velem foglalkozni, mert ott lesz neked Kol és a baba – sírta Ann.
• Ne beszélj csacsiságokat. Nagyon fontos vagy nekem, ahogy Kolnak is és nem akarjuk, hogy azt hidd, hogy el fogunk hanyagolunk téged a baba miatt. Te is ugyan olyan fontos vagy nekünk, mint a baba – sóhajtotta Cassie.
• Biztos? Megígéred nekem, hogy ez mindig így lesz? - kérdezte Ann hüppögve. Cassie nem kérdezte meg, hogy micsodát, mert most már pontosan tudta miért viselkedik így a kislány.
• Megígérem, hogy mindig itt leszünk neked – nyugtatta meg Cassie és ringatni kezdte a karjaiban lévő gyereket, aki görcsösen szorította őt magához. - Szeretnél ma velünk aludni? – ajánlotta fel kedvesen.
• Ha nem baj – nézett rá fátyolos szemmel Ann. Tényleg szeretett volna a két felnőttel aludni.
• Persze, hogy nem – mosolygott rá Cassie. - Miután Kol kijött akkor engedek neked vizet. A pizsamád, meg a szokott helyen van a szekrényben. Így rendben lesz?
• Muszáj fürdenem? - kérdezte Ann, mert semmi kedve nem volt hozzá.
• Sajnálom, de muszáj – szögezte le Cassie, ugyanis ebből az egy feltételből egyáltalán nem állt szándékában engedni. Ekkor lépett ki az ős a fürdőből. A szokásos fekete pizsamanadrágjában. Éppen a haját dörzsölgette egy törülközővel és az alól pillantott az ablakpárkányon szobrozókra.
• Minden oké? - pislogott rájuk kérdőn az ős.
• Jobb oldalon szoktam aludni, szóval ne sajátítsd ki magadnak azt az oldalt – szögezte le Ann, majd eltúlzott trappoló léptekkel kivette a szekrényből a pizsamáját és bevonult a fürdőbe. - Megoldom egyedül is – mondta még Cassie-nek és becsukta maga után az ajtót.

• Megdumáltatok mindent? - kérdezte Kol magához húzta Cassie-t a derekánál fogva, aki az ős mellkasának döntötte a kezeit.
• Hallgatózni nem szép dolog – rázta fel mutatóujját játékosan Cassie.
• Vigyázz még leharapom – cukkolta őt Kol, azonban mondatával ellentétben megpuszilta a lány ujját, majd a kezét és végigcsókolta a karját.
• Mit csinálsz? - nevetett fel Cassie.
• Nem is tudom. Szerinted? - kérdezett vissza nagy ártatlan szemekkel az ős. Próbált úgy kinézni, mint egy ma született bárány. Nem nagyon ment, de azért egész jól sikerült. Már persze egy ezeréves ősvámpírhoz képest.
• Ann ma velünk alszik – terelte a témát Cassie.
• Ezt is hallottam – bólintott rá komolyan Kol.
• Nem bánod ugye? – kérdezte Cassie halkan.
• Persze, hogy nem. Törpilla, akkor alszik velünk, amikor csak akar, de persze azért kell pár szabad nap is, amit majd kettesben tölthetünk. Meg örülnék, ha szólna arról, hogy mikor szándékozik velünk aludni, és amit mondtál neki a többet leszünk együtt dologról abban is száz százalékig egyet értek. Jó móka lesz. Te, a baba, Ann és én. Már persze, csak akkor, ha békén hagyja a hajamat, de végül is nem bánom, ha mégis szemtelenebb lenne, viszont ezt ne mond el neki, oké? – mondta az ős.
• Oké – mosolyodott el Cassie kedvesen. Örült neki, hogy Kolnak is annyira fontos Ann, mint neki. Mivel mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy még azt is el fogja nézni a kislánynak, ha az piszkálni, meri a haját.
• A baba varázslata biztos nem fárasztott ki? - fogta aggódva két kezeit közé Kol szerelme arcát.
• Nem, ami azt illeti még fel is töltődtem tőle – felelte Cassie és a hasára simította a kezeit.
• Ann-nek egyébként ki a... - kérdezte hirtelen ötlettől vezérelve homlok ráncolva Kol.
• Gyámja? - segítette ki őt Cassie.
• Igen. Szóval ki az? – kérdezte az ős izgatottan. Úgy gondolta talált egy remek megoldást, ami mindenkinek jó lehet.
• Nagyi – válaszolta Cassie. - De miért kérdezed? – nézett kíváncsian az ősre a lány. Érezte és látta is Kol izgatottságát, de nem nézte meg, hogy ez miért is van, mivel sejtette, hogy nemsokára úgy is megtudja.
• Láttam, hogy milyen fontosak vagytok egymásnak, meg én is nagyon megszoktam őt… és arra az elvetemült ötletre gondoltam, hogy mi lenne, ha örökbe fogadnánk őt? - kérdezte Kol kicsit zavartan. – Lehet, hogy hülye ötlet és talán még túl korai elvégre én nem tudom, hogy milyen apának lenni, viszont te már most remek anyja vagy és talán segíthetnél nekem ebben az egészében... Egyébéként természetesen csak akkor áll ez az egész, ha Ann is beleegyezik a dologba és... - hadarta az ős, ám Cassie egy csókkal belefojtotta a szót.
• Szeretlek – mormolta az ősnek könnyes szemmel meghatódva Cassie.
• Én is téged – vigyorgott rá Kol és megcsókolta szerelmét. Örült annak, hogy Cassie nem nevette ki, azért, mert felvetette ezt a lehetőséget és a kedvező fogadtatás megnyugtatta az őst. Elvégre egy kissé bizonytalan volt, hogyan is legyen jó apja valakinek, mivel neki soha nem volt olyanja, mivel Mikael aligha mondható annak. És Kol egyáltalán nem akarta, hogy olyan legyen, mint ő. Viszont tudta, hogy bármi is történjék Cassie-re mindig számíthat, mert szerelme mindig támogatni fogja őt. Mégis az ős gondolatai között ott villogott a félelem az iránt, hogy milyen apa is lesz belőle.
• Te nem vagy Mikael – mondta Cassie határozottan kitalálva mire is gondol az ős.

• Nem tudhatod, milyen apa leszek – rázta meg a fejét Kol kétségbeesetten.
• Már hogy ne tudnám? Amikor csak rád nézek, azt a férfit látom, akit szeretek és a fiúnk is olyannak fog szeretni téged amilyen vagy. Mert tudom, hogy te leszel a világ legjobb apukája… az enyém mellet persze. És ezt nem azért, mondom, mert ha akarnám, akkor bármikor megnézhetem a jövőt, hanem azért, mert tudom, hogy így van, mert te jó ember vagy – mosolyodott el Cassie az és szívére téve a kezét.
• Damon akkor mostantól pályázhat a világ legjobb nagyapja címért? – vigyorodott el Kol és megcsókolta szerelmét. Cassie előbb mondata minden további kétséget elűzött belőle.

• Ne előttem nyálazatok, ha lehet – kérte a megfürdött és pizsamában megjelenő Ann.
• Meglátom, mit tehetek – felelte neki Kol és ha lehet még jobban kiszélesedett a vigyora. Ezután Cassie is lefürdött, felvette Kol pólóját, amiben aludni szokott és befeküdtek az ágyba. A sorrend a következő volt Kol, Cassie és Ann. Az ős most is, mint amikor előzőleg a kislány velük aludt dúdolni kezdett, amitől mindkét lány álomba merült. Kol egyik karjával Cassie hasát simogatta, a másikkal pedig átkarolta a lányokat. Arcán bugyuta mosoly terült szét. Cassie igent mondott neki és lesz egy kisbabájuk, meg persze itt van Ann is. A családjuk is itt van velük. Ezer év után úgy érezte többet ennél nem is kívánhatna magának.