2. évad 14. fejezet

 Sziasztok! Tudom, hogy a megígérttől egyel később érkezett az új rész. Legközelebb megpróbálom időben hozni :) Kellemes olvasást :)

Családi hobbi

„A fontosnál fontosabb dolgokat lehet együtt is csinálni. (...) Úgymint szerelem, család, hivatás, hobbi. Ezt így nevezik: Élet.” Vavyan Fable

Az esküvők előtti hetek egyesek számára pihenéssel, mások számára meg kemény, ám fáradalmasnak nem igazán minősülő tervezéssel telt el. Valamint voltak olyanok, akik középen ragadtak és ide-oda ingáztak a két állapot között. A pihenők csoportját erősítette Cassie, Kol, a pici Christian, Ann, a kis Gabriel, Damon és Dean. Középen ingázott Nik, Elijah, Ric, Liam, Stefan, kényszerűség szempontjából Lucas és Eliot. A szervezők pedig természetesen Caroline, Rebekah, Lorenna, Elena voltak, valamint Annabell is segített nekik. Cassie inkább kivonta magát abból, hogy besegítsen az esküvőkbe tekintve, hogy ez nem igazán volt az ő szakterülete. Persze azért, ha szükség volt, akkor tanácsokat adott, de nála ennyiben kimerült minden. Napjai legtöbbjét a kicsit Christian és Ann kötötték le. És velük együtt Dean is. Kol felfedezte, hogy benne és fiában – abban, aki a jövőből jött – közös ponton szenvedély a baseball. Így aztán szükségesnek érezte azt, hogy a Mikaelsson villa mellet készítsenek egy kisebb pályát, hogy tudjanak játszani. Klaus nem igazán bánta a dolgot, tehát vállat vonva áldását adta az ötletre, tekintettel arra, hogy néha ő maga is beállt játszani. Ann Lorenna határozott útmutatása miatt tanult, de ha nem így volt, akkor vagy a kis Gabriellel játszott, vagy Kollal és Deannel baseballozott. A kis Gabriel teljesen elveszett a szervezkedés forgatagában és általában Nik, vagy Caroline mellett játszva hallgatta a készülődés menetét, amivel nem is igazán volt tisztában. Csak azt értette, hogy az ő új szülei is összefognak, majd házasodni, ismét ő lesz a gyűrűhordozó – aminek nagyon is izgatottan várt – valamint megtudta, hogy neki is lesz kistestvére, ráadásnak kettő. Amit örömmel vett és már alig várta, hogy közösen játszhassanak majd. Ezért aztán folyton arról kérdezte szüleit, hogy mikor érkeznek meg a húgai. Caroline ilyenkor mindig kedvesen, bár kissé elpirulva biztosította arról, hogy nemsokára. Nik meg szokásos büszke vigyorgása közepette bejelentette, hogy majd ő megsürgeti az a fránya gólyát. Persze ezután rendszerint kapott egy alapos fejbevágást Caroline-tól. Damon egyértelműen kivonta magát mindenféle szervezkedési kísérlet alól, mivel nem igazán volt hangulata ahhoz, hogy Lorenna, Rebekah vagy akár Caroline parancsait hallgassa, nehogy még teljesítse is őket. Stefan egészen ki bírta magát menteni a szervezés alól, bár ő puszta szívességből azért mégis elvégzett aprócska feladatokat. Például az esküvői terítők megvételét, amikről persze kiderült, hogy ő bolond egy árnyalattal világosabb zöldet vett, mint amint a lányok elterveztek és még háromszor kellet fordulnia, mire megválasztották a megfelelőket. Bátyja természetesen a képébe röhögött és megmondta neki, hogy: „Várható volt, hogy rabszolgasorba taszítanak téged is, tekintve, hogy te… te vagy”. Szóval Damon remekül mulatott, Stefan és a többiek fáradozásain. Dean élvezte, hogy ott sündöröghet rokonai körül és olykor mágiával töltötte ki unalmas mindennapjait, amikor is általában azért segített az esküvő megszervezése szempontjából szükséges dolgokon vagy éppen pont, hogy hátráltatta őket valamilyen varázslattal. Klaus a kis Gabriellel játszott és már alig várta, hogy két lánya is megszülessen. Persze tudta, hogy előtte még az esküvőt is zökkenőmentesen meg kell tartaniuk, de annak megszervezését a lányokra bízta ő csak rábólintott a dolgokra, és ha szükséges volt, akkor még tanácsot is adott valamilyen apróság kapcsán, tekintve, hogy a nagyobb dolgok elrendezését a vezetőségre bízta. Elijah szokásos nyugodtságával és tárgyilagos stílusában kezelte a készülődést is, megadva az Elena számára szükséges legtöbb támogatást. Aminek a hasonmás nagyon örült, bár még mindig őrlődött azzal kapcsolatban, hogy mi is lesz vele. Marad ember, aki végül sajnos óhatatlanul is megöregszik és meghal vagy a vámpír létet választva az örökké valóságon át a családja mellett marad. A választás nagyon is nehezére esett. Ric Lorenna nyomására szintén kénytelen volt besegíteni. És még a vörös hajú boszorkány egyre több és iránymutatóbb célzásait is el kellet viselnie, az ő esetlegesen felmerülő esküvőjükre vonatkozóan. Amik mindig roppantul zavarba hozták őt és csak hebegni meg habogni volt képes. Liam, bár nem tervezte azt, hogy nagyobb részt vállal az esküvők megszervezésében mégis úgy alakult, hogy így kellet tenni, tekintve, hogy sem húga, sem pedig szőke hajú szerelme nem tűrte azt, hogy csak úgy nyugodt pipázgatással töltse az idejét. Pedig ő egyáltalán nem bánta volna, ha pihengethetett volna, mivel még mindig edzette magát a gondolathoz, hogy nemsokára gyereksereglet fogja megszállni őket. Lucas édesanyja kérlelő szemei miatt szintén kivette a részét a nagy eseményekből. Folytatva a próbababa szerepét, amit kénytelen kelletlen továbbra is elviselt. Annak azért hálát adott, hogy a női ruhákat nem kelet fölpróbálnia. Eliot anyukája mellett tüsténkedett, és ha valami probléma felmerült, akkor sietve megnyugtatta. Nem szerette volna, ha valami baja esik a sok aggódás miatt. Caroline élvezettel vetette bele magát a számára szinte könnyedségnek tetsző dolgokba. Amiktől más elfáradt volna ő teljesen feltöltődött. Természetesen figyelt arra, hogy a kis Gabriel és Klaus sok időt tudjanak együtt tölteni. Rebekah már alig várta bátyjai nősülését és ezzel együtt szerette volna, ha ő is nemsokára oltár elé vonulhat Liammel. Lorennának nem esett nehezére az esküvők párhuzamos tervezése. Annabell pedig úgy vélte, hogy besegít a többieknek. Egyébként is szerette az ilyen alkalmakat, bár tény, ami tény édesanyja sokkal jobban értett az ilyesmihez.

Tehát Mystic Fallsban zajlott az élet. Valamint Arthur Williams és Esther és előkészítették a maguk terveit. Amik az ősök terveire még csak nem is sejthető nagyon is sötét árnyékot vetett. Persze Klausék nem feledkeztek meg a boszorkányvadászról sem, mégis úgy vélték, hogy kellő előkészületet tettek annak érdekében, hogy minden rendben legyen a férfi és Esther megállítására. Legalábbis az esküvőkig mindképpen. A boszorkányvadász természetesen alaposan kikérdezte Abby Bennett-et, aki mivel tudta, hogy lánya élete a tét minden kérdésre válaszolt. Vagyis elárulta azokat a dolgokat, amikről tudomása volt.

• Nemrég tértek haza Skóciából. Jött velük három ismeretlen fiú, nem tudom kik ők. Persze azért jöttek, mert hallották mi történt Angliában a boszorkányokkal – mormolta a boszorkányból lett vámpírnő bűntudatosan. Nem szerette volna elárulni lánya legjobb barátait és azok családját, de azt még kevésbé akarta, hogy Bonnie miatta ugyan arra a sorsra jusson, mint szegény Angliában lévő halott boszorkányok és a nagyon is pórul járt Jamie.
• Igazán sajnálatos, viszont nagyon is szükséges esetek – vont vállat Arthur Williams könnyedén. A terve szempontjából mindképpen szükséges volt a boszorkányok halálára és egyébként is nem hiába volt a boszorkányvadász, aki mint azt neve is mutatja a boszorkányokat vadászta. Ezért aztán az útjába kerülő boszorkányok halála teljesen elkerülhetetlen volt.
• Azt mondták maga volt – remeget meg a nő. Volt pár boszorkány, akiket ő maga is ismert még régről és egyáltalán nem értette, hogy Arthur Williams mégis mi okból lett ennyire vérengző velük szemben. Természetesen azért ő is tisztában volt a férfi mivoltával, mégis ennyire még soha nem fajult el a helyzet. Legalábbis neki nem volt ilyen dologról tudomása.
• Így is van, viszont ne aggódjon a kis Bonnie nincsen veszélyben… legalábbis még. Ez csak és kizárólag magától függ – jegyezte meg a férfi kíméletlenül.
• Én… ne ölje meg őt is – pillantott sírva a halott Jamie-re Abby. Nem bírta volna elviselni, ha a lánynak miatta kelljen meghalnia.
• Nyugodjon meg. Szóval említett három fiút. Nem tudja, hogy ők kicsodák? – csapott le a tétován elejtett megjegyzésre a boszorkányvadász.
• Nem, igazán, nem tudom – rázta meg a fejét félve a vámpírnő, próbálván nem elárulni a három fiú kilétét.
• Így nem fogunk egyről a kettőre jutni. Kérem, legyen velem őszinte – vetette fel a férfi már majdhogynem kedvesen. Pont úgy, mintha egy egyértelműen halálra ítélt személy előtt felajánlaná az utolsó szó jogát mielőtt mindennek vége lesz.
• Jeremy azt mondta Bonnie-nak, hogy ők a jövőből jöttek. Christian, Lucas és Eliot – árulta el bűntudatosan a fiúk kilétét Abby.
• Szóval a jövőből jöttek segíteni a szüleiknek? Ez igazán érdekes. Christian, ha jól tudom Cassie kisasszony fia… - mondta a férfi szórakozottan.
• Igen, ő az – bólintotta a vámpírnő remegve.
• És a másik kettő? – érdeklődte Arthur Williams. Vajon ki volt az, aki visszaküldte őket? És mégis miért? Minden bizonnyal Cassandra volt, vagy talán Moira? Ki tudja, hogy ők mennyire avatkoznak bele ezekbe a dolgokba. Remélem, hogy ez azt jelenti, hogy a tervem sikerrel fog járni, gondolta a férfi eltöprengve.
• Lucas, Rebekah és Liam fia. Eliot szülei pedig Elena és Elijah – felelte Abby Bennett halkan. Tényleg nem akarta elárulni lánya legjobb barátnőit és annak családját, de nem volt más választása.
• És tényleg mindössze a veszély miatt térek volna vissza Mystic Fallsba? – kíváncsiskodott tovább a boszorkányvadász elgondolkozva. Ugyanis ebben a lehetőségben igazán kételkedett. Tudta, hogy később értesíteni kell erről Esthert, aminek kapcsán tisztában volt azzal, hogy az ősboszorkány teljesen ki fog térni az egyébként sem jó kedvéből. Ami őt roppantmód irritálta, de úgy vélte ettől függetlenül nagyon is jó szövetségese a nő.
• Nem, most lesz Caroline és Klaus, valamint Elena és Elijah esküvője – árulta el a két nemsokára bekövetkező nagy eseményt a vámpírnő.
• Köszönöm, a hasznos információkat Miss Bennett. Tudja, attól, hogy az ősei családnevét és nem a férjét használja így sokkal könnyebb volt megtalálnom önt. De persze most már nem számít – vont vállat a férfi érdektelenül.
• Hogy érti? – remegett meg a nő és tudva, hogy mi következik megpróbált elmenekülni. Az egykori boszorkány szaladt volna ki az ajtón vámpírsebességgel, amikor is a boszorkányvadász felkapta az asztalra helyezett kardot és utána vágta. Egyenesen a nő szívét találta el vele.
• Soha nem tanulnak a hibáikból és mindegyik megpróbál elmenekülni, de minek, ha nincsen semmi értelme? – csóválta meg a fejét értetlenül Arthur Williams. – De legalább szolgáltatott pár hasznos adatott. Jövőből jött segítők? Igazán kedves, de teljesen feleslegese. Úgy hiszem az lesz a legjobb, ha az esküvői programokat én fogok a saját ízlésem szerint átszervezni. Egyébként biztos unalmas lenne, ha minden az ő terveik szerint alakulna – jegyezte meg mintegy saját magának a férfi. Kifelé menet kihúzta a kiszáradt vámpírnőből a kardját és telefonját elővéve távozott. Ugyanis támadt egy remek ötlete az egyik esküvővel kapcsolatban. Nem igazán vette a fáradságot arra vonatkozóan, hogy eltakarítsa maga utána a két hullát. Tekintve, hogy nem igazán volt szokása és kíváncsian várta, hogy erre mit is fognak lépni az ősök.

• Hát ti meg mégis mit csináltok? – érdeklődte a kocsijából kiszálló Damon. A kérdezettek nem voltak mások, mint Kol és Dean, akik éppen akkor csukták be maguk mögött a bejárati ajtót a tőlük telhető leghalkabban.
• Psz – pisszegte le apósát az ős nagyon is hevesen.
• Gyere hátra – tátogta a jövőből jött fiú. Az idősebb Salvatore pedig vállat vonva követte a két settenkedőt.
• Na, akkor most már eláruljátok, hogy miért is jöttetek ki ilyen nagy csöndben? – vont fel a szemöldökét Damon, mikor úgy ítélte meg, hogy végre kellő távolságra értek a háztól.
• Szörnyű volt, borzalmas! El nem tudod képzelni, hogy Rebekah mit akart – borzongott meg Dean erősen bosszankodva és a fejére csapta a baseball sapkáját. Hátha attól erőt tud meríteni.
• A húgod már megint elvetette a sulykot mi? – jegyezte meg az idősebb Salvatore Kol felé fordulva, aki szintén felkapta a baseball sapkáját.
• Igen, ráadásul Lorennával és Caroline-nal kiegészítve a hatás ezerszer erősebb és félelmetesebb – húzta el a száját az ős elismerve, hogy elmenekültek a vezetőség tervei elől. Aminek minden bizonnyal meglesz a következménye, de egyszerűen már nem bírták tovább.
• Szerette volna, ha felveszek egy rózsaszín inget, de aztán inkább egy vöröset adott a kezembe, de én meglógtam – vont vállat Dean könnyedén elárulva, hogy miért is döntött a távozás mellett. Mivel egyáltalán nem akar ő is csatlakozni a próbababák csoportjához.
• A te akaratos és követelődző húgod akkor még mindig magasan szárnyal – mondta az idősebb Salvatore gúnyosan.
• Nos, ha esetleg a szíveden viselnéd a dolgot, akkor bemehetsz helyettünk – vetette fel Kol szurkálódva.
• Kösz, de inkább kihagynám – font össze a karjait a mellkasa előtt a vámpír bosszankodva, mivel a lehetőségtől kirázta őt a hideg. Ezért aztán úgy döntött addig ott marad a két lopakodó mellett és megnézi, hogy mit is terveznek csinálni a feladataiktól megmenekült szökevények.
• Pedig Lorenna biztos szavakat sem találna arra, ha te is csatlakoznál hozzájuk – röhögött fel az ős, aki maga elé képzelte a vörös hajú boszorkányt, amit Damon kezébe nyom egy csomó ruhát és megkéri, hogy próbálja fel mindegyiket szépen sorba és természetesen mutassa is meg, hogyan áll.
• Képzelem – borzongott meg a lehetőségre az idősebb Salvatore. Nagyon is jól ismerve Lorenna stílusát és most az esküvők miatti szinte teljesen megszállott hangulatát. Dean próbálta nem is próbálta elrejteni vigyorát, mivel dédnagyanyja és nagyapja közötti konfliktusok mindig is mulatságos voltak a számára.

• Apa most én akarok az ütő lenni! – jegyezte meg Dean lelkesen és már meg is ragadta az egyik ütőt.
• Legyen – egyezett bele Kol vállat vonva. Tényleg számára mindegy volt, hogy milyen poszton is van, csak ne kelljen neki is próbababának lennie, mint Lucasnak és Eliotnak. Nem mintha nem élvezte volna azt, hogy rokonai csodálatukat fejeznék ki azért, mert neki minden jól áll. Hanem egyszerűen nem volt kedve hozzá. Ezért is volt az, hogy ők ketten csöndben lopóztak ide a villa mögötti pályára. Persze a szokása szerint a legjobb pillanatban megérkező Damon majdnem lebuktatta őket, de szerencsére még időben megoldották a dolgot mielőtt lebuktak volna, ami garantáltan rosszul végződött volna.
• Egyébként már kérdezni is akartam, hogy nem gondoljátok e, hogy túl közel vagytok a villához? – jegyezte meg Damon érdeklődve, várva a választ. Tekintettel arra, hogy a másik kettő felvette a kellő pozíciót. Kérdése nagyon is jogos volt, ugyanis a pálya valóban közel helyezkedett el a Mikaelsson villához.
• Nem, és egyébként is nincs olyan dolog, amit ne lehetne tudat nélkül helyre hozni, ha történne valami – felelte Dean vállat vonva. – Oké, apa – koncentrált az érintettre a jövőből jött fiú.
• A csavart labdámat nem fogod tudni kivédeni – vigyorodott el Kol győzelemittasan előre várva a sikert. És az sem igazán kedvtelenítette el, hogy minden valószínűség szerint ő tanította baseballozni a fiát így az tudja, hogyan is cselezze ki őt. Aztán már dobta is a labdát. Dean pedig teljes erejével elütette a felé száguldó labdát. Ami ezután nagyon is szép röppályát leírva egyenesen berepült a villa egyik nagyon is csukva lévő ablakán.
• Hoppá – mondta Dean ártatlanul pislogva gyorsan a háta mögé dugta az ütőt. Kol hozzá hasonlóan gyorsan lerángatta magáról a kesztyűt és az erdőbe hajította az erősen gyanúra okot adó bizonyítékok egyikét.
• Christian! – hajolt ki mérgesen az ablakon egy nagyon is ingerültnek tetsző Lucas. Nem is véve észre, hogy ennek következtében unokatestvére első nevét használta.
• Igen? – kiáltott oda neki az érintett és próbált úgy tenni, mint aki éppen csak arra járt és határozottan nem az előbb ütött be egy baseball labdát az egyik csukott ablakon.
• Megtennéd, hogy legközelebb azért vigyázol?! – dobta vissza hevesen a labdát a zöld szemű fiú, amit unokatestvére varázslattal állított meg. Ugyanis a vészesen suhanó tárgy közelebbi ismeretséget szeretett volna kötni az arcával, ez pedig Deannek nem igazán volt kedvére való.
• Tehették én arról, hogy a baseball labdák furcsa módon önálló repülésbe kezdtek? – tárta szét a karjait ártatlanul. A baseballütő pedig a háta mögött lebeget úgy, hogy pont takarásban volt.
• Persze, ha ez így van, akkor én meg nagyon nagy kényszert éreztek majd arra, hogy hozzád vágjam az asztaldíszek egyikét! – fenyegetőzött Lucas mérgesen, mivel nem volt ínyére, hogy az ablakon berepülő labda eltalálta. Persze semmi baja nem lett, de attól még véleménye szerint ez ugyan úgy számított.
• Lucas nincs felesleges asztaldíszünk! – csattant fel Rebekah is fia megjegyzésére reagálva. Ugyanis tényleg nem preferálta volna, ha a fiúk a vitájuk közben összetörik azokat mivel sejtette, hogy egynél nem tudnának megállni.
• Dean, szeretném látni rajtad, azt az öltönyt fiatalember – jegyezte meg Lorenna is csípőre tett kezekkel kihajolva az ablakon. – Kol ez rád is vonatkozik – tette hozzá hevesen gesztikulálva. És csak Ricnek köszönhette, hogy ennek következtében nem esett ki az ablakon.
• Úgy érted én is fiatalember vagyok? – érdeklődte az ős vigyorogva.
• Nem úgy értem jössz te is próbálni – szögezte le Rebekah kiegészítve a vörös hajú boszorkány mondandóját.
• Megyek – mormolta lehajtott fejjel a jövőből jött fiú. És apjával együtt vert sereg módjára bevonultak a villába. Damon meg szem forgatva követte őket.
• Tipikus, hogy csak még nagyobb bajba sodorták magukat – mormolta közben szórakozottan.

A betört ablakot Dean egy gyors varázslattal helyre hozta aztán apjával együtt ők is beálltak a próbababák szenvedő sorába. Pár órával később csörgött Caroline telefonja.

• Anya? Azt hittem megbeszéltük, hogy átjössz ruhapróbára a villába – mondta a szőke hajú lány kissé vádlón.
• Caroline édesem, később ígérem, benézek, és most csak arról szeretem volna szólni neked, hogy késni fogok egy kicsit – vallotta be hívásának okát Liz.
• Remélem is, hogy jössz – kötötte ki a lány akaratosan. – Viszont akkor legalább azt áruld el, hogy miért késel – tette hozzá Caroline nagyon is kíváncsian.
• Később – ígérte a seriff sóhajtva. Tényleg nem szerette volna, ha valami beárnyékolja lánya és Elena nagy napját, viszont most olyan dolog történt, ami a mostaniak fényében egyszerűen nem várhat. - Damon véletlenül nincsen ott? – tette hozzá érdeklődve a kérdést. Hogyha az idősebb Salvatore szokása szerint lánya és unokája mellett van, akkor ezzel együtt értesítse őt és a többieket is az történekről. Persze lányát és a lányokat nem szerette volna felizgatni.
• Véletlenül pont itt van mellettem és már kéri is a telefont – forgatta meg a szemeit kissé morcosan Caroline és duzzogva a vámpír kezébe nyomta a mobilját.
• Azt hiszem ez egy magánbeszélgetés lesz – jelentette ki Damon és a baseball pályára sétált. Holott tudta, hogy a többieknek is el kell majd mondani azt, ha fontos dolog történt, de először ő egymaga akarta tudni.
• Caroline? – kérdezte Nik a szőke hajú vámpírlány mellé lépve látva, hogy az mennyire szomorú lett.
• Anyának a munkája már megint fontosabb, mint én – hajtotta le a fejét az érintett bánatosan.
• Ez nem igaz, te is tudod, hogy Liznek te vagy a legfontosabb – húzta magához a szőke hajú vámpír a hibrid gyöngéden.
• Tényleg? – pislogott fel szerelmére Caroline.
• Biztos vagyok benne – biztosította kedvesét Nik sziklaszilárd meggyőződéssel. – Ahogy abban is, hogy minden tőle telhetőt meg fog tenni annak érdekében, hogy ideérjen majd hozzád és segítsen neked. Addig is igazán megmutathatnád nekem, hogy milyen is lesz az esküvő ruhád – vigyorodott el a hibrid.
• Nik mégis hogy gondolhatsz ilyet?! – tromfolt le őt egyből Rebekah és Lorenna.
• Oké, nyugi csak vicc volt – emelte fel a kezeit Nik. Aztán amikor a vezetőség másra figyelt csatlakozott a konyhában lévő Cassie-hez. – Cassie kérhetnék tőled egy látomást? – puhatolózott a hibrid sógornőjétől, aki éppen a kicsit Christiant próbálta megitatni egy kis vérrel. Amit a kisfiú kitörő lelkesedéssel és mohósággal fogadott.
• Attól függ – válaszolta a lány kedvesen.
• Nos, kettő is lenne az egyik Caroline esküvői ruhájával lenne kapcsolatban, a másik pedig a lányaimmal – árulta el Nik.
• Caroline esküvői ruhájához illő nyakláncot akarsz venni? – kérdezte Cassie mindent értően.
• Igen, itt egy katalógus és igazán leköteleznél, ha adnál egy kis segítséget – felelte a hibrid.
• Legyen – mosolyodott el a lány és a rábökött a szerinte megfelelő nyakékre.
• Kösz, és ami a lányaimat illeti… - hagyta függőben a mondatott Nik reménykedve. Ugyanis terveivel ellentétben eddig sem Lucastól, sem Deantől nem tudott meg semmit. És itt nem arról volt szó, hogy a két fiú nem veszekedett volna, mert nagyon is sokszor összeszólalkoztak egymással. Egyszerűen csak soha nem csúszott ki semmi lényeges a szájukon. Legalábbis olyan, ami a hibridet érdekelte volna. Eliot-ot pedig eleve kizárta az információ források listájából. Tekintve, hogy a fiú idősebb öccséhez hasonlóan nagyon diszkrét volt.
• Nik, Nik hát már megint túl kíváncsi vagy? – csóválta meg a fejét a konyhába belépő Kol. – Itt van apa – vette át vigyorogva kisfiát a feleségétől az ős, aztán megcsókolta a lányt.
• Csak egy-két dolgot szeretnék tudni – biggyesztette le a szája szélét Nik.
• Hát ez most nem jött össze és menj szépen, mert Caroline keres – válaszolta öccse vállat vona. A hibrid pedig már szedte is a lábát, hogy megnézze miben is lehet szerelme segítségére.

• Néha szinte teljesen levakarhatatlan – mormolta Kol bátyja után pillantva.
• Egyszerűen csak kíváncsi – mosolyodott el Cassie.
• Túlságosan is – horkantotta az ős bosszankodva. – Na mit csináltatok ti ketten? – érdeklődte és rávigyorgott a kisfiára.
• Amíg te a büntetésedet töltötted adtam neki egy kis vért – válaszolta a lány.
• Ezért éreztem azt a kis szúrást az ujjamban, furcsa is volt, hogy hirtelen, mintha elzsibbadt volna – merengett el Kol.
• Igen, a csuklómból én nem igazán tudtam, hogy adjak – vont vállat Cassie.
• Majd megtanítalak rá – húzta magához feleségét az ős.
• Jól hangzik – válaszolta a lány. Kol pedig megcsókolta őt. A koszorúslány ruhában lévő Ann ekkor lépett be a konyhába, hogy kikérje szülei véleményét.
• Muszáj előttem? – kérdezte kissé nyűgösen a kislány. Most kellet már vagy a tízedik ruhát felpróbálni és igazán nem volt hangulata még ehhez is. De tisztában volt azzal, hogy még mindig jobban járt, mint Lucas és Eliot, vagy most már Dean.
• Muszáj – válaszolta Kol. – Úgy látom Aprajafalváról megérkeztek az esküvőkre szánt ruháid Törpilla – tette hozzá az ős nagyon is jól szórakozva a kislány szenvedései. Tekintettel arra, hogy nemrég neki is át kellet élni hasonlót, de ő gyorsan megszabadult ezektől a dolgoktól. Vagyis nyomós indokkal kimentette magát. Ami nem volt más, minthogy megígérte Cassie-nek és a pici Christiannak, hogy a nap többi részét velük tölti. Annt is hozta volna magával, de a kislányt sajnos nagyon marasztalták. Ezért mit volt mit tenni ott kellet hagynia.
• Nem vagy vicces – lépett rá az ős lábára apró cipőcskéjének a sarkával a kislány.
• Au – szisszent fel Kol jelezve, hogy Ann nagyon is eltalálta a lábfejét.
• Túléled – vigyorgott rá az ősre a kislány. Mire kapott egy sértett pillantást válasz gyanánt.
• Ann – szólt rá a kislányra Cassie és férjére is vetett egy figyelmeztető pillantást, jelezve, hogy azért ne ragadtassák el magukat.
• Szerintettek? – fordult körbe Ann várakozva, várva az ítéletet.
• Mint egy habcsók – felelte Kol.
• Te láttál már zöld habcsókot? Gondolom megetted és az agyadra ment – felelte a kislány vigyorogva.
• Szerintem… aranyos – mosolyodott el Cassie. Egyrészt szórakoztató volt számára Kol hasonlata és Ann válasza. De férjének tényleg igaz volt. Ha a színt leszámítjuk, akkor Ann úgy nézett ki, mint egy nagy habcsók. A kis Christian is elgügyögte a véleményét.
• Akkor úgy látszik, fel kell vennem egy másikat – válaszolta a kislány lehangoltan.
• Nézd a jó oldalát – tette Ann vállára a kezét Kol meglehetősen támogatóan.
• Az mi lenne? – érdeklődte a kislány kíváncsian.
• Te még mindig jobban jártál, mint a fiúk – vigyorodott el az ős.
• Igazad van – vigyorodott el Ann boldogan.
• Nekem mindig – szélesedett ki Kol vigyorra.
• Persze – forgatta meg szemeit a kislány és felment, hogy felvegyen egy másik ruhát, amiben határozottan nem fog úgy kinézni, mint egy habcsók.
• Olyan szemtelen – biggyesztette le az ajkát az ős, majdnem úgy, mint korábban bátyja tette.
• De pont ettől érzed őt a sajátodnak – mosolyodott el Cassie.
• Igaz – hagyta helyben a dolgot Kol. – Te is szemtelen leszel? – kérdezte a kis Christiantól. Fia nagy kék szemeivel kissé álmosan rápislogott.
• Ha valóban tudni akarod a választ, akkor csak fel kell menned az emeletre vagy elég, ha fülelsz – csókolta meg a férjét a lány. Ide hallva jövőből érkezett gyermeke éppen elmondja Lorennának, hogy az által kiválasztott nyakkendőt ő soha nem hajlandó felvenni.

• Most már csiripelhetsz Liz, szerintem már nem hallanak – szólt bele azért halkan a biztonság érdekében a telefonba a vámpír.
• Nem a mi körzetünkben, de találtak két hullát és azt hiszem, fontos lehet – jegyezte meg a nő.
• És ez miért is érdekel minket? Talán boszorkányok voltak? – érdeklődte Damon. Mivel akkor az azt jelentené, hogy Arthur Williams itt van a közelben, ami azért jó volt arra vonatkozóan, hogy a városba nem tudott belépni. Rossz pedig, hogy akkor nagyon is a sarkukban liheg, ami roppantul idegesítő volt. Több szempontból is.
• Nem, legalábbis az egyik már nem volt az – vallotta be Liz lenézve Abby Bennett kiszáradt hullájára. Ugyanis a hírek alapján rájötte, hogy bizony természetfeletti támadásról van szó, így aztán illetőségre hivatkozva ők is kivonultak és kisebb huzavona után magának tudta követelni az ügyet. Ami végül is nem volt nehéz, csak sok papírmunkával fog járni. De inkább ez, minthogy más kezdjen nyomozni ilyen ügyben. Tekintve, hogy az ő Mystic Fallsi rendőrsége a hagyományok miatt erre volt specializálódva.
• Oké, nem vagyok jó a te feltételeid szerinti barkóbában – adta meg magát a vámpír tanácstalanul nem értve kire is céloz a szőke hajú nő.
• Itt vagyok egy mindentől távol eső házban és Abby Bennett, valamint a nevelt fia Jamie hullája fekszik előttem – nézett le szomorúan a két testre. Tudta, hogy nemsokára el kell mennie Bonnie-hoz és Anthony Hopkinshoz és el kell árulnia nekik, hogy mi is tört itt. Néha annyira utálom a munkámat, gondolta fáradtan. Tudva, hogy szegény lányt mennyi csapás is érte mostanában és ezzel csak még rosszabbá tesz számára mindent.
• Ez tényleg fontos lehet. Mivel követték el a gyilkosságot? – kíváncsiskodta Damon. A két halott nem igazán hatotta meg őt, viszont a családtagjait minden ki nem mutatott érzése ellenére nagyon is féltette.
• Mindkét esetben egy éles szúró tárgyal, én személy szerint kardra gyanakodnék – jelentette ki teljesen sziklaszilárd meggyőződéssel Liz.
• Gondolom a tettesre utaló összes nyom eltűnt – húzta el a száját a vámpír. Ugyanis megfigyeléseik alapján ez volt a precedens.
• Igen, nincsen semmi. Se ujjlenyomat, se egy cipőnyom vagy más, amiből akár kiindulhatnánk, mégis… - hagyta félbe tétován a mondatott a seriff.
• Mégis biztos, hogy Arthur Williams volt az, a mi drága kis boszorkányvadászunk – fejezete be a nő mondatát Damon gúnyosan.
• Elmondanád a többieknek is? – kérdezte Liz úgy és érezhető volt a hangjából, hogy arra kéri, a vámpírt fogja vissza magát és kezelje a helyzetet az azt megillető komolysággal.
• Persze, szerintem páran át is ruccanunk körülnézni – mondta Damon, mivel szinte biztos volt abban, hogy a közelség miatt azért tesznek ott egy kutató expedíciót. Hátha megtudnak valamint, amit a rendőrök nem.
• Rendben itt megvárlak titeket – válaszolta a seriff.
• Azért vigyázz magadra Liz, nem akarom, hogy visszamenjen és mi már csak a hulládat találjuk meg – jegyezte meg az idősebb Salvatore és bár nem érződött a hangjában attól még aggódott a nőért tekintve, hogy az egyik legjobb barátjáról volt szó.
• Damon, Mystic Falls seriffje vagyok és elhiheted nekem, hogy túléltem már egy-két rázós helyzetet – mosolyodott el Liz, mivel tényleg jól esett neki a vámpír törődő aggódása.
• De a legtöbben én ott voltam – ellenkezett Damon.
• Tudom, na menj, én pedig addig megpróbálom nem leszúratni magam – mondta Liz, majd lette a telefont és folytatta a helyszínelést, hátha a többiek megérkezéséig talán mégis találnak valamit.

Damon ezután visszament a Mikaelsson villába és alig láthatóan leintette Niket, Elijah-t, Dean-t, valamint Kolt. Tekintettel arra, hogy a többieket sehogy sem tudta volna észrevétlenül félre vonni és kihozni.

• Liz valami fontosat mondott el igaz? – érdeklődte Elijah tárgyilagosan.
• Köszönjük a remek megállapítást Elijah – piszkálódott Kol.
• Arthur Williams megölte Abby Bennettet és a neveltfiát Jamie-t – árulta el a seriff hívásának okát az idősebb Salvatore.
• Mivel? – kérdezte Dean.
• Egy kardal, ahogy az nála módi – vont vállat nagyapja.
• Tudtad, hogy meg fog halni? – fordult a jövőből jött fiú felé Nik.
• Nem volt ismerős a neve és mivel nem találkoztunk soha, így nem tudhattam – rázta meg a fejét Dean.
• Nem árultuk el nektek, hogy mik történtek? – kérdezte Kol meg lehetősen értetlenül állva ez előtt, mivel fia közléséből erre tudott következtetni.
• Nem, azt sem tudom, hogy mi lett Arthur Williamsszel – válaszolta Dean.
• Nem árultuk el nektek, mert tudtuk, hogy visszajöttök – jegyezte meg Elijah a saját véleményét.
• Remek, biztos, hogy ez nem az én ötletem volt – szúrt közbe Nik nehezményezően.
• Mi lenne, ha esetleg foglalkoznánk azzal, ami miatt Liz felhívott és nem pedig ötletbörzéd tartanánk a jövőről? – kérdezte Damon gúnyosan.
• Nagyapának igaza van. Elmegyek a helyszínre és körbe nézek – jegyezte meg Dean, úgy vélte, hátha mágiája segítségével ki tud valamit deríteni az ott történtekből.
• Én is megyek, mert megígértem Liznek – szögezte le az idősebb Salvatore.
• Ha mind megyünk, az gyanúra adhat okot és nem szeretném, ha a többiek idegeskednének, ezért én maradok – mondta Elijah.
• Én is maradok – válaszolta Nik mindenki legnagyobb meglepődésére. – Valami problémátok van talán? – kérdezte rokonaitól bosszankodva.
• Nem, Nik. Viszont, ha te maradsz, akkor én megyek – felelte Kol. – Cassie felment lefektetni Christian-t, adjatok egy percet és röviden vázolom neki a helyzetet – tette hozzá.
• Nem gondolod, hogy ettől aggódni fog? – kérdezte Elijah.
• Egyszer már elkövettem azt a hibát, hogy nem árultam el neki, hogy mire készülünk. Még egyszer nem fogom – mondta Kol és felment a feleségéhez, hogy a lehető legrövidebben elmondja feleségnek a fejleményeket.
• Azt hiszem jó lesz, ha magunkkal visszük Lucast – lökte el magát a faltól Dean, aminek eddig támaszkodott.
• Minek? – adott hangot az értetlenségének Damon.
• Mert ez lesz a legjobb megoldás higgy nekem – válaszolta unokája könnyedén.
• Ha szükségesnek érzed – vont vállat végül az idősebb Salvatore. Elijah és Nik pedig nem szintén nem ellenezték a jövőből jött fiú ötletét.

Arthur Williams közben a szálloda szobájában éppen megigézni készült Esther-t, hogy elmondja neki a híreket, amiket megtudott. Azonban kopogtattak az ajtón.

• Örülök, hogy úgy döntöttél, hogy mégis eljössz, fáradj beljebb – mondta az ajtó előtt álló nőnek arrébb állva.
• Azt mondat, ha nem jövök, magamtól megkeresel és megölsz – válaszolta a másik körbenézve a szobában. Egyáltalán nem tartotta jó ötletnek, amit most tenni készült, de nem tudta, hogy mit is tehetne, ha nem ezt.
• Ez így is van. Kérlek, foglalj helyet, nekem most meg kell igéznem Esther-t aztán beavatlak abba, hogy milyen feladatott is szántam neked – jegyezte meg a boszorkányvadász és mondandója szerint nekilátott a megigéző varázslatnak.

2. évad 13. fejezet

Sziasztok! Itt is a következő fejezet, viszont ezzel együtt szeretnék előre szólni, hogy valószínűleg jövőhéten nem tudok hozni friss fejezetet. Valamint ezután valószínűleg csak két hetente tudok hozni új részt. Mivel nemsokára fontos vizsgáim lesznek. Megértéseteket köszönöm :) 


Hazatérés

„Hazatérés, erről szól az élet; a kereskedőké, a titkároké, a bányászoké, a méhészeké, a kardnyelőké, mindnyájunké. (...) Otthon: a hely, ahonnan származol, de ugyanakkor a végcélt is jelenti.” Patch Adams c. film

Másnap reggel mindenki izgatottan ébredt. Ugyanis a legtöbbjük már nagyon várta azt a pillanatot, amikor ismét Mystic Fallsba lehetnek. Ennek legfőbb oka az ott nemsokára megtartandó esküvők voltak és csak egy kicsit számított az, hogy Arthur Williams üldözi őket. Elvégre, ha már keresi őket a boszorkányvadász, akkor támadjon ismerős területen, ahol sokkal könnyebben és hatékonyabban tudnak védekezni és leginkább megelőző csapásokat mérni.

• Indulhatunk? – kérdezte Dean derűsen a többiektől, akik két óra huzavona után végre útra készen álltak.
• Legyen – sóhajtotta Lorenna. Ő igazából jobban értékelte volna, ha a faluban maradnak. Viszont Dean - akinek varázsereje jóval nagyobb volt, mint a vörös hajú boszorkánynak - elmondta, hogy nem jelent gondot az, ha máshol kell védelmi varázslatokat mondania. Így aztán Lorenna sem ellenkezett tovább. Főleg, mivel már alig várta, hogy dédunokájával együtt varázsolhasson és megtapasztalhassa azt az erőt, ami születése, vagyis inkább fogantatása óta folyamatosan növekszik a fiúban. A falu védelmével és felügyeletével ismételten Sebastian-t bízta meg. Aki mivel más választása nem igazán volt elfogadta a feladatot.
• Aztán nekem tartástok a tempót – vetette még oda a fiú egy hatalmas vigyorral az arcán a többieknek. Aztán utasaival együtt valóságos rakétaként vette a repülőtér felé az irányt. Vele tartott Cassie, Kol, a kicsit Christian és Ann. Így aztán tényleg olyanok voltak, mint egy nagycsalád annak ellenére is, hogy az egyik gyermek két változatban volt jelen, ráadásnak úgy, hogy a jövőből jött fiú külsőre olyan idősnek nézett ki, mint a szülei. Cassie felnevetve konstatálta, hogy fia ugyan olyan sebesen szeli az utakat, mint ő. A kis Christinnal a karjában boldog és nyugodt volt. Kisfia nemrég aludt vissza a reggeli szunyókájára.
• Nem, nem azt nemrég olvastad. Nem ismétlünk ilyen hamar, amikor van még egy csomó mese! Például a Disney mesék nagyon jók, abból választok majd egyet – szabta meg a feltételeit az esti mesével kapcsolatban Ann.
• De ugye tudod, hogy az eredeti Grimm történetekben nincs ilyen boldog befejezés? – horkantotta Kol, akit sértett a kislány megjegyzése.
• És? Engem nem az érdekel, hanem ez – vágta rá Ann.
• Oké, én továbbra is azon a véleményen vagyok, hogy az én kedvencemet olvassátok – szólt bele a beszélgetése Dean is.
• Olvasd magadnak! A baba énednek meg én választok – vágott vissza Ann.
• Na, de gyerekek! Ne veszekedjetek – csitított jövőből jött csemetéjét, valamint férjét Cassie. Főleg mivel félő volt, hogy a heves nézeteltéréseikkel felébresztik a kicsi Christian-t.
• Igen, anyátoknak igaza van. Ne veszekedjetek, mivel a mese nem vita tárgya és az lesz, amit én mondok – kötötte ki Kol vigyorogva. Mire mind Ann, mint Dean megsértődött.

• Mint az anyja – csóválta meg a fejét a vörös hajú boszorkány rosszallóan, miközben Damon próbálta tartani a tempót, amit unokája diktált. Lorennát ugyanis nem igazán nyugtatta meg, hogy a fiú örökölte Cassie gyorshajtás iránti szenvedélyét.
• Nos, szerintem tud magára vigyázni, pont, mint a nagyapja – válaszolt Ric, mire ezért a megszólalásáért kapott egy morcos pillantást Lorennától és egy hatalmas vigyort Damontől. Annabell, aki szintén velük tartott egyszerűen csak megcsóválta a fejét ezt látva és próbálta nem elnevetni magát.
• Úgy vezet, mint aki nem tudja mi is az a sebesség korlátozás – mormolta Eliot sóhajtva és bár ő sem maradt el sokkal unokatestvér mögött azért ügyelt arra, hogy édesanyát ne ijessze meg a túlzottan gyors sebességgel. Igaz, hogy Deannek nem kellet ilyesmivel foglalkoznia tekintve, hogy a vele tartók mindegyike úgy száguldott, mintha folyton késésben lenne.
• Ismerős, de legalább gyorsabban ott leszünk – jegyezte meg Elijah kimérten. Közben megnyugtatóan magához húzta a mellette lévő Elenát, aki már nagyon várta a Jeremy-vel való ismételt találkozást és, hogy be tudja mutatni az öcsének is a fiát.
• A természete mindenesetre megvan hozzá – reagált le Nik is a gyors tempót. Caroline a kis Gabriellel az ölében lelkesen integet a falunak, a fáknak meg úgy általában mindennek. Mivel éppen ilyen játékot játszottak, amit a kisfiú nagyon is boldogan tett meg, a szőke hajú nő meg anyai gondoskodással és kedvességgel csatlakozott hozzá.
• De az nagyon – mosolyodott el Stefan, aki elől ült Eliot mellett.

• Már megint a gyorsabb vagyok játékot játssza, de tudhatná, hogy Lorenna jelenlétében okosabb lenne visszafognia magát – morogta Lucas bosszúsan.
• Milyen játékról beszélsz? – érdeklődte Rebekah nagyon is kíváncsian.
• Nem igazán érdekes. Csak arról van szó, hogy néha szoktunk versenyezni, de a határokat valahogy véletlenül átlépjük… olykor-olykor – fogalmazta meg burkoltan a választ Lucas. Ami bár utalt arra, hogy rossz dolgot tesznek ilyen versenyzésben, mégis azt sejtette, hogy még időben leállnak. Persze utóbbi nem volt igaz. De ez egy kegyes hazugság volt. A szőke hajú ős meg elhitte. Viszont a hátsó ülésen pipázgató Liam, már nem volt ilyen hiszékeny. És ennek legfőbb oka az volt, hogy a gyerek Cassie és Damon mellet sok mindent megélt. Ugyanis az idősebb Salvatore túl sok ilyen trükköt tanított meg a lányának, ahogy nyilván az unokájának és akarva, akaratlanul a többi jövőbeli gyerekeknek is. Liam tudta, hogy azok ketten próbálták letagadni az ilyesmit, ha csináltak valamilyen nagyon nem kellő dolgot. Szóval az ilyen gyerek-szülő füllentéseket kapásból észlelte és próbálta előre lelkileg felkészíteni magát a látható megpróbáltatásaira. Amik igazán nehéznek látszottak. Pedig még meg sem születek a többiek.

A repülőn aztán Lorenna még egy kis ideig duzzogott Ric megjegyzése miatt, aztán a történelem tanár megkérdezte a vörös hajú boszorkányt, hogyan is halad a vezetőség az esküvőkkel. Ezután pedig Ricnek el kellet tűrnie egy három órán át tartó tervezést, de úgy vélte, hogy megérte, mert Lorenna már nem haragudott rá tovább. Ugyanis a megtartandó esküvőkre való tekintettel magával ragadta a vörös hajú boszorkányt a lelkesedés és ennek hála minden más háttérbe szorult. Ric, tehát alig bírt lépést tartani a lelkes boszorkánnyal. Ő egyébként személy szerint alig várta, hogy ismét Mystic Fallsban legyenek ismét, mivel már nagyon hiányzott neki Jeremy. Akiért aggódott, bár ezúttal semmilyen oka sem volt rá. Lucas örült neki, hogy Mystic Fallsba utaznak távol mindenféle mágikusvarázslat alá helyezett plüssmackótól. Rebekah, aki szinte minden egyes szabad percét jövőből jött fiának a megfigyelésével töltötte teljesen lelkes volt és alig várta, hogy belevethesse magát az esküvői előkészületekbe. Liam próbálta visszafogni a szőke hajú őst, nem valami nagy sikerrel, de ettől még egy joviális mosoly kíséretében elnézte szerelme hihetetlen tempót diktáló kedvét. Eliot egykedvűen fogadta a tényt, amit meghoztak és az út elején folyamatosan édesanyját nyugtatta. Ugyanis Elena annak ellenére, hogy megnyugodott gyermeke jelenléte miatt, továbbra is aggódott. És bár nem mondta ki senki sem, ő személy szerint nem tudta, hogy mit is hoz számára a jövő. Párszor már futólag érintették a vámpír témát Elijah-val. A hasonmás nem tudta, hogy mit is kéne tennie. Valahogy amióta bekerült a természetfeletti világba nem akart vámpír lenni. Ugyanis mindig arról álmodott, hogy gyerekei lesznek és együtt öregednek majd meg a szeretett férfival. Viszont azzal, hogy közelebb került Elijah-hoz és nemsokára fog születni egy szintén vámpír fiúk sok mindent megváltozni látszott. Főleg úgy, hogy családja legtöbb tagja, ha teljesen halhatatlan nem is volt, attól még vámpírok voltak. Tehát, ha nem jön semmiféle rossz szándékú boszorkányvadász, vagy a túlvilágról ártó szándékú ősboszorkány, akkor örökké fognak élni. Ő pedig nem akarta elhagyni őket. Soha, semmilyen körülmények között. Elijah érezte szerelme vívódását és mivel tudta, hogy ez az ő döntése támogatóan mellette állt. Persze titokban nagyon is reménykedett abban, hogy Elena az örökéletet választja az ő oldalán. Nik a kis Gabriellel játszott és közben azon töprengett, hogy vajon milyen apa is lesz belőle. Már persze itt volt a kisfiú, akivel remekül megértették egymást és remélte, hogy születendő ikerlányaival is ilyen jó szinkront fog kialakítani. Caroline boldogan pillantott leendő férjére és a kisfiúkra, akit közös megegyezéssel fogadtak örökbe, de teljesen a sajátjuknak éreztek. Nem tudta, hogy milyen lesz számára a szülés, bár amikor Cassie szült, akkor abban a pillanatban kicsit megijedt, de ha a kis Christianra nézett, akkor elkapta őt a vágy. Az iránt, hogy neki is legyen egy ilyen kis csöppsége. Két kislány. Mindig is arra vágyott, hogy legyen minimum egy fia és több lánya és Cassie vérének a segítségével ez már megvalósulni látszott, így aztán szavakba sem tudta foglalni izgalmát. Egyszerűen tudta, hogy Nik és ő jó szülők lesznek. Mert, ha a hibrid nem is kapott megfelelő nevelést a testvéreivel együtt, sem Mikaeltől, sem pedig Esther-től attól még ők maguk lehetnek jó szülők. Mint ahogy azt a kis Gabriel, a kis Christian és Ann esete is nagyon jól mutatta. Elvégre Klaus szinte azonnal megtalálta a közös hangot a kis Gabirellel. Kol és Ann viszonya pedig a szurkálódások ellenére nagyon szép volt. Kol és Christian pedig nagyon édesek voltak együtt, a féltő apa és a boldog kisbaba. Persze Caroline ennek ellenére tartott Arthur Williamstől és még jobban Esther-től, viszont bízott abban, hogy minden rendben lesz velük és végre boldogok lehetnek. Születendő kis babáikkal és egyre bővülő családjukkal együtt. Damon szem forgatva figyelte a többieket és olykor odaszólt egy-két kevésbé odaillő kifejezést a vörös hajú boszorkánynak, mert már alig bírta nézni, ahogy az lelkesen fel s alá járkált a gépen. Az idősebb Salvatore megkérdezte Annabell-től, hogy nem e lehetne valahogy takarékra, vagy legalább kevésbé hullámzó kedvűre kapcsolni Lorennát. A szellemnő ez helyett inkább beszélgetéssel kötötte le gyermeke apjának a figyelmét, mivel nem akarta azt, hogy a vámpír egy esetlegesen elvetemült pillanatában beváltsa a fenyegetésnek is beillő kérdését. Stefan Liam-el beszélgetett, aki bár fél szemmel mindig Rebekáh-t nézte attól még igazán elmerült a beszélgetésbe a fiatalabb Salvatore-val. Christian élvezettel cukkolta Lucast, egészen addig még Eliot meg nem unta és nem adott neki unaloműzés szempontjából egy könyvet. Igazából hozzávágta unokatestvéréhez, akit nem igazán ért meglepetésként a felé száguldó olvasásra alkalmas tárgy, így egy varázslat segítségével megállította és nagyzolóan kezdte el olvasni. Értendő ez alatt, hogy a megfelelő oldalon kinyíló könyv előtte lebeget és a szükséges időpontban tovább nem lapozta magát. Lucas duzzogott is ez miatt egy sort, de aztán édesanyja teljesen bepörögve kezdte neki magyarázni az esküvők részleteit, amiknek a szervezéséből nagyon is kivette a részét. Így tehát a zöld szemű fiú minden figyelmét édesanyjának szentelte. Kol magában vagy éppen hangosan röhögött a körülöttük folyó események miatt. Cassie-t szorosan magához húzva figyelte rokonaikat és ebben a pillanatban tényleg nem tudta eldönteni, hogy Arthur Williams és Esther miért is nem mennek a pokolba és hagyják őket békén. Cassie érezte férje olykor, olykor felszínre bukkanó feszültségét, de ilyenkor pár pillantással és mondattal helyre billentette az ős hangulatát. Közben legtöbb idejét a fiának szentelte. A kicsinek. Christian érdeklődve játszadozott édesanyja hajával vagy éppenséggel kezével. És boldog gőgicséléssel adta a többiek tudtára, hogy mennyire jól is érzi magát. Amit persze mindenki lelkesen fogadott és továbbra sem múló ámulattal figyelték őt. Ettől pedig a jövőből jött kékszemű fiú szinte sugárzott. Ugyanis imádta, ha ennyire sokat csodálták őt. Klaus ismételten kijelentette, hogy a fiú ezt egyértelműen az apjától örökölte, amit senki sem cáfolt meg tekintve, hogy tökéletesen fedte a valóságot. Cassie persze kellő figyelmet szentelt Ann-nek is, akinek Lorenna gyakorlás szempontjából kiadott pár egyszerű kis számolásos feladatott. Kol pedig apró kézjelekkel segített a lánynak. De ügyelte rá, hogy Lorenna azért ne vegye észre, tekintve, hogy akkor nyilván nem lenne hozzá valami kegyes az élet.

Mystic Fallsba való érkezésük egészen zökkenőmentesen telt el tehát a szokásos természetükből fakadó problémákat eltekintve. A három jövőből érkezett fiú a Mikaelson villába kapott szállást. A nagylelkű ajánlatott Nik valósággal leszögezte. Ugyanis remélte, hogy a három fiú közül valamelyik, majd véletlenül elszólja magát a jövővel kapcsolatban. És annak ellenére, hogy ennek nem volt nagy a lehetősége ő mégis remélte, hogy így lesz. A legnagyobb lehetőséget erre Dean és Lucas veszekedései adták – ami eléggé gyakori volt a két fiú között -, ő pedig hallgatta hátha elkotyognak valamit. Mivel sem Kol, sem pedig Rebekah nem volt az a túlzottan sokáig titkot tartó ember és a hibrid úgy vélte – igazából nagyon bízott benne -, hogy lehetséges, az miszerint a gyerekek is örökölték ezt az ő szempontjából nagyon jól jövő tulajdonságot. Egyébiránt Cassie, Kol, Ann és persze a kis Christian is a villában szálltak meg. A megérkezésük után Dean elvégzett jó pár varázslatot, annak érdekében, hogy minden biztonságos legyen, aztán pedig átment a Salvatore panzióba is, hogy ott is hasonlóan tegyen. Természetesen tudta, hogy a város egész levédése kissé lehetetlen próbálkozás lenne. Tehát a bajok elkerülése érdekében olyan varázslatot állított fel a városhatáron, ami érzékeli, ha számukra hívatlan látogató érkezik. Akkor is, ha valami jött ment kis senki az illető. Mivel ebben a helyzetben igazán nem válogathattak, a biztonságuk szempontjából semmiképpen sem.

• Hello nagyapa, Liz – köszönt az ott lévőknek. Ugyanis Damon éppen Lizzel beszélgetett, amikor megérkezett.
• Damon, ki ez a fiú és miért hív téged nagyapának? – fordult a vámpír felé döbbenten a seriff.
• Ő Christian, az unokám – vont vállat a vámpír könnyedén, amolyan „Ez teljesen magától érthetődik” módon.
• Christian? De nem csak most születtél? Máris ilyen gyorsan megnőttél? – fordult a visszafojtott röhögéstől rázkódó fiú felé a nő.
• Persze, hiper szuper gyorsan – adta meg a választ Dean vigyorogva.
• A jövőből jöttek ide – szólalt meg a szobába belépő Ric, aki teljes mértékig megértette Liz hitetlen döbbenetét. Ő pont a Gilbert házba tartott, hogy beköszönjön Jeremy-nek csak egy pillanatra eljött a panzióba és mivel itt volt szükségesnek érezte, hogy felvilágosítsa Lizt a történtekről.
• Mégis hogyan? És mi az, hogy „…jöttek”? – érdeklődte a seriff.
• Most már tudom, hogy Caroline kitől örökölte ezt a folyamatos kérdezősködő dolgot. Tisztára, mint egy vallatáson – mondta az idősebb Salvatore cinikusan. Dean pedig nem bírta tovább és a könnyeit törölgetve röhögni kezdett. Damon pedig csatlakozott unokájához.
• Csak vicceltettek velem! – vágta rá erősen sértetten a szőke hajú nő.
• Nem, igazat mondunk. Christian, vagyis a megkülönböztetés érdekében Dean a jövőből jött ide, hogy segítsen nekünk. Vele érkezett Lucas, Rebekah és Liam fia, valamint Eliot, Elena és Elijah fia is – válaszolta a történelem tanár. Tudva, hogy neki talán elhiszi a nő, ugyanis Deant és Damont elnézve megértette a nő kételkedését.
• Hihetetlen – mormolta a seriff döbbenten, de végül elhitte, amit neki mondtak, mert más magyarázat tényleg nem volt.

Eliot közben a Gilbert házba ment az édesanyjával és az édesapjával.

• Jeremy! – kiáltott fel Elena boldogan, amikor újra látta öccsét. Elijah közben udvariasan helyet foglalt a nappaliban, ahogy Eliot is.
• Elena, örülök, hogy haza jöttetek – mosolyodott el a Gilbert fiú. – Valami baj van? – fürkészte nővére arcát, mivel látta rajta, hogy nyugtalan, ám boldog is.
• Arthur Williams boszorkányokat öl – lábat könnybe a hasonmás szeme.
• Szólnom kell róla Bonnie-nak – mondta egyből Jeremy aggódva.
• Lorenna már megtette, igazán ne fáraszd magad – jegyezte meg Eliot nyugodtan.
• Ismerjük egymást? – fordult a fiú felé Jeremy és ezzel egy időben kérdő pillantást vetett Elenára és Elijah-ra.
• Jeremy, ő Eliot… az én fiam és Elijah-é – válaszolta Elena kedvesen.
• A te… mid?! – kérdezte a Gilbert fiú és látványosan eltátotta a száját annyira megdöbbent nővére válaszától.
• A jövőből jöttem az unokatestvéreimmel azért, hogy segítsek nektek – felelte Eliot.
• Többen jöttetek? – kérdezte Jeremy egyre nagyobb hitetlenkedéssel.
• Igen, Lucas Rebekah és Liam fia, valamint Christian is itt van – szólalt meg Elijah is udvariasan.
• Christian, mint Cassie és Kol nemrég született babája? – érdeklődte Jeremy. Három bólintást kapott válaszként. – Hihetetlen. De várj csak, akkor te félig vámpír vagy? Hogyan tudtál akkor bejönni? - pillantott homlokráncolva leendő unokaöccsére a Gilbert fiú. Elena és Elijah is érdeklődve várták a választ.
• A jövőben be vagyok híva, így a múltban meg van előlegezve ez a kedvezmény. Legalábbis szerintem – vetette fel a véleményét Eliot. Aztán édesanyjával és édesapjával kiegészülve elmondták, hogyan lehetséges is az ittlétük.
• Azt hiszem értem, szóval ti hárman jöttetek, hogy segítsetek nekünk – foglalta össze a megtudottakat Jeremy.
• Elvégre mire van a család? – érdeklődte Eliot kedvesen anyjára mosolyogva, aki egyből viszonozta azt.

Lucas ez idő tájt Lorennával, Caroline-nal és édesanyjával töltötte az időt. Mivel befogták őt, hogy segítsen nekik és a fiú anyja kérését nem tudta megtagadni így belement. Utána persze átkozta magát gondolatban, de későn jött rá arra, hogy mire is vállalkozott. Ugyanis a három nőnek azért volt szüksége valamelyik férfi családtagjukra, hogy megnézzék, hogyan is állnak rajta az esküvőkre rendelt szmokingok, amikből sokat csináltattak annak érdekében, hogy legyen miből válogatniuk. Liam és Stefan egy ideig érdeklődve nézték az egy személy divatbemutatót, amit Lucas szolgáltatott, de amikor a lányok őket is be akarták vonni, akkor sürgős teendőikre hivatkozva mentek megkeresni Niket.

• Kicsim, most fordulj egy kicsit balra, ülj le – adta az utasítások Rebekah.
• Szerintem az előző jobb volt – szólalt meg Lorenna eltöprengve.
• Nekem ez is tetszik – jegyezte meg Caroline. – Bár talán jobb lenne, ha egy árnyalattal világosabb fekete lenne – fejtette ki a saját véleményét az öltönnyel kapcsolatban és le is akasztotta a fogasról a szerinte megfelelő darabot.
• Igen, és mit szóltok ehhez a nyakkendőhöz – kapott fel egyet a vörös hajú boszorkány. A több száz darab közül. Amik avatatlan szemeknek szinte ugyan olyannak látszottak.
• Igen, ez jó lesz. Menni fog a koszorúslány ruhákhoz – vágta rá a szőke hajú vámpírlány lelkesen.
• Lucas, kérlek, vedd fel ezt itt – adta fia kezébe a kiválasztott ruhát Rebekah. A jövőből érkezett fiú szenvedően felsóhajtott és végül duzzogva ugyan, de megtette, amire édesanya kérte. Remélte, hogy unokatestvérei is ideérnek és akkor őket is magával ragadja ebbe az egész nevetséges ruhapróbás dologba.

• Akkor most megfürdesz, utána elmondok neked egy mesét és alszol egyet. Rendben picim? – kérdezte Cassie a kisbabájától, aki válaszként gügyögött pár teljesen érthetetlen dolgot.
• Azt mondja, hogy felőle rendben van. Főleg mivel utána az apukája akar közösen fürdeni az anyukájával – vigyorodott el Kol átkarolva felesége derekát.
• Hogy te milyen jól megérted a babák nyelvét – tetet ámulatot Cassie.
• Nos, nem tagadom, hogy mint mindent ezt is tökéletesen csinálom – szerénykedett az ős.
• Szóval tökéletesen? – hümmögte a lány és futó csókot hintett férje szájára.
• Később megmutatom mennyire – rántotta vissza magához egy hevesebb csókra feleségét Kol. De azért ügyelt a kicsit Christian-ra.
• Álok elébe - mosolyodott el Cassie.
• Megyek, megcsinálom a vizet – mondta az ős aztán kinyitotta a szobaajtót és átvonult az egyik fürdőbe. Ott elővette a baba fürdőkádat aztán pedig feltöltötte vízzel és babahab fürdőt is tett bele. Valamint gondosan ellenőrizte a víz hőmérsékletét egy aranyos kis halacskás hőmérő segítségével annak érdekében, hogy megfelelő legyen kisfia számára.
• Hallod kicsim? Apu elkészíti neked a vizet, hogy pancsolhass egyet. Addig viszont le kell vennünk a ruhácskáid – mondta Cassie Christiannak. Aztán a kis köntösbe bugyolált babával átvonult a fürdőbe. – Fürdeted te? – kérdezte a lány.
• Biztos? – kérdezte Kol bizonytalanul, bár felvillanyozódott a lehetőségtől. Valahogy eddig még nem került a sor olyan alkalomra, hogy ő próbálja.
• Persze, ne aggódj sikerülni fog – bíztatta férjét Cassie. Aztán átadta a most már lelkes ősnek a picit. A fürdés remekül sikerült. Kol örült neki, hogy sikeresen vett egy újabb baba élet szempontjából jelentős dolgot és még azt is elnézte, hogy kisfia annyira boldog volt a fürdéstől, hogy folyamatosan kalimpált apró kezeivel és így párszor levizezte őt és feleségét.
• Akkor most töröljük meg a kis legényt – mondta Kol és óvatosan egy törülközőbe bugyolálta a picit. – Hol a baba? – kérdezte az ős, amikor a kisfiú feje nem látszott ki a törülköző alól. – Hát itt van a baba! – emelte le a törülközőt, hogy lássa az alatta lévőt. Christian válaszként vékony gyerekhangon felkacagott. Az ős még párszor eljátszotta ezt a trükköt.
• Most már elég lesz – figyelmeztette férjét kedvesen Cassie, mivel látta, hogy a pici egyre laposabbakat pislog, de ettől eltekintve még ugyan olyan boldogan nevetett, mint az elején.
• Akkor ideje pizsamát venni – sóhajtotta Kol. Aki a pelenkával továbbra sem boldogult, de felesége gyorsan megoldotta helyette ezt a fajta problémát és ezzel együtt fel is öltöztette az alváshoz gyermeküket. Aztán Ann és a kis Gabriel jelenlétében Kol elmondott egy mesét, a képet az tette teljesé, hogy Nik szinte folyamatosan kijavította testvérét és a saját szájíze szerinti történeteket kezdte mesélni. A kis Christian volt az első, akit magával sodort az álom, Cassie át is vitte őt a babaszobába, ugyanis a mese est Ann szobájában volt megtartva. Aztán a hibrid is a karjába vette a szintén kidőlt Gabrielt, majd elköszönve a többiektől lefektette aludni a kisfiút és ő maga is befeküdt Caroline mellé. Ugyanis az utazástól kicsit mindenki elfáradt és így korán nyugovóra tértek.
• Azért legközelebb olvashatnál valami krimit – jegyezte meg Ann álmosan Kolnak.
• Persze, persze olvas magadnak, ha ilyet akarsz – válaszolta az ős megcsóválva a fejét. Cassie, aki ekkor lépet vissza melléjük elmosolyodva az ajtónak dőlt.
• Jó éjt, Vénvámpír – mormolta Ann, akit Kol éppen betakargatott.
• Neked is Törpilla - forgatta meg a szemeit az ős.
• Jó éjt anyu – motyogta még a kislány félálomban Cassie-re nézve. Így ő maga észre sem vette, hogy minek is nevezte a lányt. Viszont Cassie-nek és Kolnak feltűnt. Az ős elvigyorodva karolta át feleségét. Aki pár pillanatig a könnyeit tartotta vissza a meghatódottságtól.
• Neked is kicsim – válaszolta Cassie és megpuszilta Ann homlokát. Aztán férjébe karolva átmentek a közös szobájukba.

• Ez meglepő volt, de aranyos – jegyezte meg Kol felnevetve, végigsimítva felesége arcán. Örült neki, hogy a kislány Cassie-t tartja az anyjának. Abba bele, sem mert gondolni, hogy mi lesz, akkor, amikor őt meg apának fogja hívni.
• A következő az lesz, hogy téged hív apának – vágott vissza a lány cukkolódva, kitalálva férje gondolatait.
• Az igazán döbbenetes lenne – jelentette ki Kol. Nem igazán tudta azt, hogyan is reagálna akkor, ha valóban megtörténne az, amit felesége mondott és ő pedig gondolt. – De úgy emlékszem ígértél egy közös fürdőt – ragadta meg jó szorosan Cassie derekét.
• Tényleg? Lehet, hogy meggondoltam magam – mondta Cassie tűnődően.
• Nem, nem hiszem, hogy ez valóban így van. Ugyanis történetesen tudom, hogy ugyan azt akarod, amit én – vágta rá Kol és, hogy igazát bizonyítsa ajkait felesége ajkaira tapasztotta. A lány tudta, hogy lebukott, bár valahogy sejtette, hogy Kolt nem fogja átverni és nem is igazán akarta, de ettől függetlenül jól esett neki, hogy piszkálhatta őt. – Igazam van, vagy igazam van? – érdeklődte feleségétől egy pillanatra elválva annak ajakaitól.
• Igazad van – adta meg magát Cassie sóhajtva. Az ős erre diadalmasan elvigyorodott.
• Tudod mit? Halasszuk későbbre azt a fürdőt, jobb ötletem támadt – mormolta Kol felesége nyakába.
• Ezt most úgy mondod mintha nem ez lett volna az eredeti szándékod – reagált le férje megjegyzését a lány és hagyta, hogy az levegye róla a pólót.
• Mert nem is ez volt – tagadta az ős aztán mikor egy pillanatra felnézett felesége zafírkék szemeibe belátta, hogy tényleg kár tagadni. – Na jó, de ettől a fürdőben is lehetne – vetette fel a lehetőséget.
• Nos, ahhoz előbb mutatnod kell valamit, hogy lássam megéri e – válaszolta Cassie kacéran és lerántotta férjéről a felsőt.
• Velem? Egyértelműen megéri – jelentette ki Kol határozottan, aki közben már feleségéről segítette le a nadrágot.
• Tudom – forgatta meg a szemeit Cassie. Aztán abbahagyta férje cukkolását és helyette belevetette magát a közös szenvedélybe és szerelembe, amit egymást iránt tápláltak.

Abby Bennett elment meglátogatni a neveltfiát, akit úgy szeretett, mintha a sajátja lenne. És annak ellenére, hogy örült a Bonnie-val szerencsésen újra létrejött anya-lánya kapcsolatának továbbra is ugyan úgy fontos volt neki Jamie is. Így amint ahhoz a házhoz ért, amit már sok év óta az otthonának nevezett boldogan sétált be az ajtón. Azonban ott egy nagyon nem várt látvány fogadta, amitől megfagyott az ereiben a vér.

• Abby Bennett igaz? Mi még nem találkoztunk, a nevem Arthur Williams – szólalt meg a férfi udvariasan és a szobában egyesen visszhangzani kezdet, amikor a halott Jamie-ből kihúzott kardot az üvegasztalra helyezte.