2. évad 19. fejezet + 1 éves a blog

Sziasztok! Ahogy megígértem felkerült a legújabb fejezet, valamint örömmel tört rám a felismerés, miszerint már 1 éves lett a blog. Nagyon köszönöm, hogy olvassátok és velem együtt izgultok a szereplők miatt. Ha ezzel kapcsolatban valami különleges ötletetek vagy javaslatotok lenne, akkor áruljátok el nyugodtan. Mindig nyitott vagyok az ötleteitekre és a tanácsaitokra. De nem is szaporítom tovább a szót. Kellemes olvasást!

 
Harc a túlélésért

„A harc a túlélésért itt indul. Most. Ha nem akarsz küzdeni - nem is fogsz. Azt hiszed, hogy nincs erőd - de van. Miért félsz? Nem kell. Megvan minden fegyvered a harchoz. Hát küzdj.” Álomháború c. film

Katherine tudta, hogy az élete továbbra is csak egy hajszálon függ és még nem múlt el az őt fenyegető veszély. Kissé – jobban mondva eléggé – bánta azt, hogy régi adóssága miatt szövetkezett Arthur Williamsszel, de hát nem volt mit tenni. A boszorkányvadász megölte volna, így meg legalább esélye volt arra, hogy élve megússza ezt az egész háborúsdit. Legalábbis amennyire a helyzet engedte.

Persze nem volt ostoba – úgy vélte egyetlen botlása az volt, hogy megbízott abban a férfiban, aki miatt kitagadták a családjából és házasságon kívül gyerek szült neki - és tisztában volt azzal, hogy nem győzhet senki az ősök ellenében. Soha. Még Arthur Williams és Esther sem, e tekintetben, pedig még az sem számított, hogy szövetkeztek egymással. Mert annak ellenére, hogy a boszorkányvadász láthatóan teljesen meg van győződve arról, hogy ő és az ősboszorkány fognak nyerni, Katherine tudta, hogy tévednek. Már kezdetben is kételkedet és most – a hibrid harapásnak hála a veszettség szélén -, belátta nagyon is jó oka van annak, hogy miért vonakodott annyira csatlakozni a férfihoz és Túlvilági segítőtársához. Mert egyszerűen lehetetlen volt az, hogy ők nyerjenek.

Természetesen számított arra, hogy az ősök nem fognak teljesen megbízni a szavában – tekintettel arra, hogy mennyire jól ismerték őt - és azt hiszik majd, hogy hazudik. Holott mi értelme lenne annak, ha így is, úgy is meghal? De remélhetőleg elkerülhető lesz a csúfos vég, ha mindent szépen és töredelmesen bevall.

Persze, nem arról volt szó, hogy kételkedett volna Elijah ígéretében. Az ősök, valamint a Mikaelsson villában jelen lévők közül ő volt az egyetlen, akinek adott a szavahihetőségére, még akkor is, ha pont az ő szerelmének az elrablásában működött közre. Igazán megható ajánlat volt a részéről az, hogy biztosította az életét. Katherine pedig hajlott rá, hogy higgyen neki abban tekintetben, hogy nem esik bántódása. Ugyanakkor a többiek felől továbbra is fent álló gyilkos indulatok némileg feszélyezték.

Az elmúlt ötszáz évben csak magával törődött és bizonyos szinte lenyűgözte az, hogy az ősök képesek voltak újra és újra túllépni a saját egymás iránt érez - olykor igencsak magasan szárnyaló - haragjukon és mindent feltettek a családi szeretettre. És most, hogy ő állt az ellenszenv központjában még jobban megrémült tőlük, mint eddig bármikor.

Tehát ebben az esetben a legjobb, amit tehet, hogy másra irányítja ezt a rémületes érzést és igazán bizakodó volt a tekintetben, miszerint helyette sokkal jobban akarják a boszorkányvadászt. Mert az férfi elfogása és megölése lenne a pont az i-re. E tekintetben pedig tudvalevő volt, hogy nem tanácsos az ősök és az ő prédájuk közé állni különben könnyen megsérülhet. Mint ahogy volt szíves megtapasztalni a szőke hajú hibrid lánytól, aki Klaus jövőből jött lánya. Katherine úgy vélte az alma igazán nem esett messze a fájától és jobb szeretett volna biztonságos távolságban lenni, akkor, amikor megölik a boszorkányvadászt, nehogy utána újból elővegyék őt. Mert felmerült az, hogy ő bizony jogtalanul még mindig él és nyilván felmerülne az is, hogy ezzel együtt mekkora szerepe is volt ebben az egész összesküvés elméletben. Mivel teljesen biztos volt abban, hogy ismét elővennék őt. Ami számára nem kecsegtet volna semmi jóval.

Katherine nem szívesen ismerte el, de Elijah-nak abban a tekintetben igaza volt, hogy Elena a lánya leszármazottja, akit ő soha sem tarthatott a karjában, mert az apja gyalázatos tette miatt nem engedélyezte neki, hogy házasságon kívül született gyermekére akárcsak egy pillantást vessen. Nem titkolhatta maga előtt sem, hogy Elena iránti támadásai nem azért voltak, mert irigyelte őt vagy féltékeny lett volna rá. Mint, ahogy azt sokan – jobban mondva szinte mindenki – hitte. Egyszerűen csak magára emlékeztette őt. Arra a lányra, aki az előtt volt, hogy családja becsületén miatta esett volna szégyenfolt. Szinte már nem is emlékezett arra, hogy milyen volt emberként, még nem hallott Elenáról. Aki felidézte benne azokat az éveket, amiket a családjával békében és szeretettben töltött. Annak ellenére, hogy apja olyan kegyetlen volt vele lánya születésekor és, hogy az anyja is elfordult tőle, tudta, hogy mindketten a halálukig szerették őt, akkor is, ha nem tudták megbocsátani azt, ami tett. Miattuk és a lánya miatt, akit soha sem tarhatott a karjában úgy határozott, hogy ezúttal azt fogja tenni, ami helyes. És nem számít, hogy túléli e, mert a lényeg az, hogy az utolsó élő családtagja Elena volt és ő nem ezt a sorsot érdemelte.

• Szóval mi a válaszod? – érdeklődte Dean türelmetlenül.
• Természetesen elmondom nektek, hogy hova kellett volna mennem, de remélem, tudjátok azt, hogy ez nem feltétlen biztosíték arra, hogy ott is lesznek – válaszolta Katherine komoran.
• Jó döntés volt Katerina – biccentett Elijah tárgyilagosan, valamint megkönnyebbülten, mert ezzel lehetőség szerint újra Elena mellett lehet.
• Tudom – válaszolta az érintett aztán gyorsan elhadarta, hogy pontosan hová is kellett volna mennie. Liam és Lucas egyből összedugták a fejük, és azon kezdtek tanácskozni, hogyan is hozhatnák ki Elenát és ölnék meg az ellenséget mielőtt az felfedezné őket.
• Ez mind szép és jó, de, hogy tudtad kivinni Elenát egyedül? – kérdezte Rebekah ingerülten. Mert erre a kérdésre mintha nem kaptak volna választ és őt nagyon érdekelte. Tekintettel arra, hogy kételkedett abban, hogy a Petrova hasonmásnak egyedül sikerült volna kivinnie Elenát és utána még a helyére is tudott lépni.
• Nem voltam egyedül – nyöszörögte Katherine, mert a vérfarkas harapás továbbra is tombolt a testében és kezdte elveszíteni a kontrolt az érzelmei felett.
• Hogy?! – szisszent fel Klaus indulatosan, aki a lépcsőn tartott lefelé. Mellette Damon sétált, aki ezt hallva szkeptikusan végigmérte a láthatóan szenvedő nőt. Igazán nem tudta, hogy ezzel az állítással kapcsolatban mit is kéne hinnie. Elvégre nem ez lenne az első eset, hogy Katherine kijátssza őket. Mégis valamiért kételkedett abban, hogy pont most hazudna. Mert annyira még a vámpír hasonmás sem volt megátalkodott, hogy egy ilyen helyzetet tovább rontana a saját terhére.
• Ki segített neked elrabolni az anyámat? – csattant fel Eliot felindultan. Dean megragadta unokatestvére karját és határozottan megszorította. Megértette, hogy idegességét, de jobb örült volna neki, hogy Eliot megőrzi szokott udvarias viselkedését, és ő megmaradhatott volna a tomboló szerepében.
• Tyler Lockwood – válaszolt Katherine fintorogva. Igazán nem szívesen dolgozott össze a fiúval, tekintettel arra, hogy az egyenesen megszállottnak látszott. Ami minden esetben veszélyes és elkerülendő. Ezt az elmúlt ötszáz év során igencsak korán sikerült megtapasztalni.
• És mi van a kötelékkel, ami Klausszhoz fűzi? Nem szeghette csak úgy meg – vetette ellen Kol. Csupán csak azért, mert meglepődött. Jó ideje nem hallottak a Lockwood fiúról. Körülbelül az óta, hogy Caroline kiadta az útját és helyette Klaust választotta. Aki mindenki szerint sokkal jobb választás volt a szőke hajú vámpírlány számára, főleg, mert szerették egymást.
• Ha igazat mondasz, akkor talált módot arra, hogy felszabaduljon – feszült meg Klaus. Örült neki, hogy Caroline és Eliza – meg persze Stefan – fent maradt Liz társaságában. És csak remélni, merte, hogy szerelme nem hallotta meg ki volt az ellenségük új szövetsége, mert, akkor magát hibáztatná a történtekért. Klaus pedig nem engedhette ezt.
• Minden bizonnyal ez volt minden vágya – gúnyoldót Damon.
• Újra és újra átváltozott vérfarkassá még el nem múlt a kötelék – ismerte el Katherine halkan nyöszörögve, mivel annak ellenére, hogy már nem kínozták a hibrid harapás még mindig tombolt a szervezetében. Remélte, hogy ezen mondatával sikerült felhívni magára a figyelmet és megkapja az ellenszert ennek elérése érdekében Elijah-ra pillantott. – A szavadat adtad – szólalt meg csöndesen.
• Természetesen – biccentette komolyan az érintett. - Niklaus, megkérhetlek arra, hogy adj a véredből Katerinának? – érdeklődte bátyja felé fordulva.
• Nem örömmel teszem – mondta Klaus vonakodva. Ugyanis felrémlett előtte felesége könnyes arca, amint most már vámpír édesanyját öleli. És persze ott volt Ric ideiglenes halála és Elena eltűnése is. De tisztában volt azzal, hogy Elijah a szavát adta és idősebb öcsének az volt a leglenyűgözőbb és ezzel együtt legbosszantóbb szokása, hogy mindig betartja azt, amit mond. És láthatóan nem Katherine Pierce lesz a kivétel a szabály alól bármennyire is zúgolódik ellene ő és a többiek.
• Katherine meggyónta bűneit, bár az elszámolás ettől függetlenül még hátra van – szólalt meg Kol cinikusan. Katherine egy pillanatra megrémülte, de aztán a hibrid megharapta a saját karját és egy pohárba vért csorgatott, amit aztán durván lecsorgatott a torkán. Ennek következtében már érezte is, hogy elönti őt a megkönnyebbülés. Tudta, hogy még nem rótta le teljesen a tartozását, de úgy érezte, hogy bánta talán már nem fogják. Legalábbis nem annyira, mint amennyire megérdemelné. Klaus ezután elvitte a vámpírnőt egy olyan helyre ahol, ha a szükség úgy hozza ismét a kezük ügyébe kerüljön. Megdöbbentő módon Katherine nem is akart elmenekülni.

Liam és Lucas éppen megpróbálták megosztani a többiekkel a haditervet, amire már Lorenna és Ric is csatlakozott hozzájuk.

• Először is Lorenna, mint boszorkány elháríthatja azokat a veszélyeket, amik varázslat folytán fenyegetnek minket… - kezdte Liam.
• Szerintem nem jó ötlet, hogy Lorenna is veletek tartson. Megyek helyette én – szólalt meg a társasághoz csatlakozó Eliza.
• Nem kell aggódnod, tökéletesen tudok vigyázni magamra – bizonygatta a vörös hajú boszorkány, és igazán nem értette, hogy Klaus lánya hogy feledkezhet meg erről.
• Tudomásom szerint nincsen varázserőd, így aligha pótolhatod Lorennát – mondta Klaus egy bocsánatkérő mosollyal. Igazán nem akarta megbántani a gyermekét, de egy olyan erős boszorkány jelenléte, mint, amilyen Lorenna is volt minden esetben szerencsét hozhat. A szó több értelmében is.
• Szerintem meg igen is pótolhatom akkor is, ha nincsen varázserőm. Dean, te is egyetértesz velem ugye? – pillantott unokatestvérére célzatosan.
• Attól függ – közölte az érintett óvatosan. Természetesen egy véleményen volt dédnagyanyjával, Klausszal és a többiekkel, akik hallgatólagosan ugyan, de egyértelműen állást foglaltak. Nem, mintha bármelyikük is bármilyen formában maradásra tudta volt bírni a vörös hajú boszorkányt.

Ric tudta, hogy ehhez még ő is kevés lenne, bár aggodalom fogta el, azért, mert a jövőből jött szőke hajú lány – akiről megtudta, hogy Klaus idősebb lánya – hevesen és állhatatosan kitart álláspontja mellett valamilyen oknál fogva.

Dean, aki általában nem vette komolyan az ilyesmit, most hajlott rá, hogy meghallgassa és a lehető legrövidebbre fogja unokatestvére véleményét. Tekintettel arra, hogy minden dacos vonása ellenére, Eliza néha megcsillogtat előttük nagyon jó észrevételeit, és úgy érezte ebben az esetben nagyon fontos dologról van szó, amiről neki is tudnia kéne. Ezt volt hivatott közölni a zöld szemek lesújtó pillantása is.

• Ezt nem hiszem el – pufogta a lány.
• Bökd már ki – jegyezte meg Lucas türelmetlenül, ugyanis zavarta, hogy a szerinte tökéletes tervükbe máris hiba csúszott. Ráadásul Eliza észrevette ezt, még ő nem. Ami kimondottan sértette a büszkeségét.
• Nos, nem feledkezhetünk el bizonyos dolgokról – fogalmazott óvatosan a szőke hajú hibrid lány és alig észrevehetően a naptár felé bökött a fejével. Eliot egyből megértette miről is van szó és korholta magát, hogy erre nem jött rá előbb. Még jó, hogy nem lett semmi baja azoknak, akiknek most fokozott biztonságra van szüksége, gondolta Eliot. Dean pár pillanatig töprengett, majd zavartan elvörösödött, ami a beavatatlanok számára értetlenségre, ugyanakkor, némi derűre engedett okot.
• Hát igen, hogyne – motyogta Dean még mindig zavartan. Nos, ezek a témák apjától örökölten kissé kibillentették őt a lelki egyensúlyából.
• Miről van szó? – követelődzött Lorenna bosszankodva. Tekintettel arra, hogy a beszélgetés éppen róla folyt és nem értett belől egy szót sem.
• Nos, a biztonságod érdekében, Eliza ugrik be helyetted – jegyezte meg Lucas, aki szintén rájött, hogy miről van szó és szintén elpirult.
• Tudok magamra vigyázni – tiltakozott Lorenna akaratosan. – És, ha nem adtok egyetlen jó okot miért is maradjak itt akkor senki sem fog tudni megakadályozni – tette hozzá dacosan.
• Az isten szerelmére, ha nem jöttél volna rá eddig, akkor nemsokára egész babahad száll majd meg titeket és ebből te sem maradsz ki dédimama, ugyanis terhes vagy és nem hagyom, hogy veszélybe sodord Lyrát – szaladt ki Dean száján meggondolatlanul a hír. Aztán behunyta a szemét, mert rájött, hogy mennyire komoly dolgot árult is el, de azzal vigasztalta magát, hogy előbb utóbb úgyis kiderült volna. Mindössze ő megelőlegezte egy kicsikét.

Az arcokon megjelenő reakciók igazán mókásak lehettek volna, ha nem lett volna ilyen komoly dologról szó. Tekintettel arra, hogy mindenki másképpen fogadta a véletlenül elkotyogott bejelentést.

Eliot rosszallóan nézett Dean-re, aki láthatóan nem tudott lakatott tenni a szájára. Másrészt viszont tisztában volt azzal, hogy így talán sikerül kibillenteniük Lorennát a tenni akarásból és jövőbeni lánya életének biztonsága érdekében nem teszi kockára a saját és ezzel együtt Lyra testi épségét.

Lucas kissé kárörvendően pillantott unokatestvére, mert kettőjük közül végső soron nem ő szólta el magát, ami igazán kivételes alkalom volt. Ugyanakkor még mindig elvörösödött, mert ezzel együtt eszébe jutott az is, hogy már ő is „úton” van. Ami anyja rá vetett elragadtatott mosolyát látva egyszerre volt megnyugtató és kényelmetlen.

Rebekah nem is gondolt arra, hogy már terhesek lehetnek és most, hogy unokaöccse volt szíves elárulni ezt az információt nagyon izgatott lett. Bár őszintén sajnálta, hogy ő már megint ki fog maradni a harcból, de egyértelműen nem akarta kockára tenni az ő kicsi fiának az életét.

Liam sejtette, hogy erről van szó és ezért annyira nem lepődött meg, mint ahogy a többiek. És e pillanatban az zavarta a legjobban, hogy a tervet, akkor néhány helyen módosítaniuk kell. De legalább még időben kiderült minden. Persze nem rajtuk múlott és igazán nem hibáztatta a fiúkat, hogy a mostanában történtek miatt láthatóan teljesen megfeledkeztek arról, hogy milyen örömteli események fognak történni mostanában.

Klaus, aki már jó ideje arra várt, hogy valami hasonló történjen próbálta visszafogni a jókedvét. Tudta, hogy Caroline a babáknak hála jobban lesz és lefoglalja magát az anyasággal és édesanyjának vámpírráválásával. Tehát nem lesz ideje aggódni. Legalábbis az ősi hibrid remélte, hogy így lesz.

Elijah láthatóan nyugodtan fogadta az információt. Természetesen eszébe jutott, hogy elrabolt szerelme már a szíve alatt hordja gyermeküket, de szokása szerint próbálta tárgyilagosan szemlélni a tényeket. Elvégre Eliot remekül volt és ennek következtében neki sincsen oka arra, hogy aggódjon Elena miatt. Mert jövőből jött gyermekükön nyilván látható lett volna, ha valami baja esett neki és az édesanyjának.

Kol már pontosan megértette, hogy jövőből érkezett fia miért is pirult el. Elvégre valóban kissé különösnek hatott az, hogy a dédnagyanyja terhes és lesz egy nagynénje, aki egy évvel fiatalabb nála. Az elszólással kapcsolatban meg egyszerűen a fejét csóválta, bár közben megengedett magának egy futó vigyort. Dean láthatóan nem volt egy türelmes típus, de hát ő sem arról volt híres. Ezért ez inkább szórakoztatta, mint zavarta.

Damon az unokájára nézett, aki láthatóan nem tudott lakatott tenni a szájára, és mégis egy kissé bánja azt, hogy ilyen fontos dolog csúszott ki a száján. Ami az idősebb Salvatore véleménye szerint inkább volt szórakoztató, mint bosszantó. Ugyanakkor kis szúrást érzett a mellkasában, ha arra gondolt, hogy legjobb barátjának és a vörös hajú boszorkánynak lesz egy közös gyermekük még neki és Annabellnek Cassie-n kívül nem lesz több gyermekük. Sőt a vámpír félt attól, hogy ezek után a nőnek vissza kell majd térnie a Túlvilágra. Amit ő egyszerűen nem akart elfogadni.

Ric teljesen összezavarodott. Pár órával ezelőttiig még az is nehezére esett, hogy rendesen szavakba foglalja a lánykérését és a vörös hajú boszorkánnyal való házasságára gondoljon. Erre most kiderül, hogy közös gyermekük is lesz. Egy kislány. És annak ellenére, hogy Elenát és Jeremyt úgy szerette, mintha a sajátjai lettek volna ismeretlen boldogság szállta meg arra a gondolatra, hogy szerelmének és neki lesz egy közös kis boszorkányuk. Mert úgy vélte, hogyha a lányuk biztos édesanyja erejét fogja örökölni.

Lorenna sokkosan nézett maga elé, erre a lehetőségre egyáltalán nem gondolt. Annabell után természetesen szeretett volna még gyerekeket, de a férje meghalt, így nem igazán volt lehetősége arra, hogy újabb gyermekei legyenek. Amikor elfogadta Ric házassági ajánlatát meg sem fordult a fejében ez a lehetőség, mert már régen elvetette az a reményt, hogy újabb kisbabának adhat életet. De láthatóan kapott egy újabb esélyt és tudta nem kockáztathatja jövőbeni lánya életét a harc kedvéért.

• Rendben, akkor én itt maradok – jegyezte meg Lorenna halkan. Aki a megdöbbentő hírre megadta magát a sorsnak és nem ellenkezett tovább. Tekintettel arra, hogy nem lehet önző, mivel most nem csak az ő életéről van szó.
• Helyes, de akkor a tervet módosítanunk kell – fordult Lucas Liam felé, hogy aztán gyorsan egy új tervet alkossanak.
• Ne bánkódj, de most nem vennénk hasznodat, legalábbis jobb, ha nem esik bántódásod – vigasztalt tétován a vörös hajú boszorkányt Ric.
• Tudom – mosolyodott el Lorenna, bár inkább hasonlított egy durcás gyerekre. Igazán nem volt a kedvére, hogy az utolsó boszorkányvadászt nem ő öli meg, de nem volt más választása, mint meghátrálni ebből a küzdelemből. És mivel tudta, hogy a többiek minden tőlük telhetőt megtesznek majd azért, hogy ők győzzenek, így nem is volt nehéz lemondania a dicsőségről. Legalábbis annyira nem volt nehéz.

• Ric, azt hiszem ez a legmegfelelőbb pillanat arra, hogy gratuláljak. Elveszed Lorennát, lesz egy lányotok, bár az ő korában ez már nem móka – mondta Damon gúnyosan barátja hátára vágva, aki erre kissé kibillent az egyensúlyából.
• Kösz, haver – nyögte ki Ric, aki a kanapé háttámlájába kapaszkodott meg, hogy megtartsa magát.
• Mit mondtál a koromról? – kérdezte a vörös hajú boszorkány vészjóslóan lehalkított hanggal.
• Csak az igazadat – vont vállat az idősebb Salvatore könnyedén. – Ilyen idős korban ez már megrázkódtatásnak számít – fűzte hozzá kajánul, és nem lehetett tudni, hogy ezt most Ricnek vagy Lorennának mondja. Annyi bizonyos, hogy a történelem tanár vetett egy bosszankodó pillantást legjobb barátjára. Tekintettel arra, hogy tisztában volt azzal, hogy Damon csak a feszült helyzetet próbálja meg oldani. Láthatóan nagy sikerrel. Ugyanakkor nem vette észre – vagy nem akarta észrevenni – azt, hogy Lorenna körül a korának az emlegetésére gyilkos indulat tör a felszínre.
• Ne öld meg! – mormogta Dean megfogva dédnagyanyja egyik karját. Ügyelt rá, hogy ne okozzon fájdalmat, mégis érezhető legyen a szorítása. Csak annyira, hogy a nő felfogja, hogy ez most igazán nem az a pillanat, amikor meg kéne ölni az idősebb Salvatore-t. A többiek nem avatkoztak közbe, mert nem akartak Lorenna újabb céltáblájává redukálódni. Tekintettel arra, hogy szerettek élni és ez az időpont tényleg nem a legmegfelelőbb volt arra, hogy ilyesmiről tárgyaljanak. Ugyanakkor mind értékelték azt, hogy Damon a maga módján oldotta a hangulatot. Ami érezhetően feszült és aggódó volt.
• A memóriád sem a régi már – cukkolta Damon tovább Lorennát.
• A tiéd biztos nem lesz az, ha megöllek! – morogta a vörös hajú boszorkány.
• Lorenna szerintem menj fel és nézd meg a többieket. Liznek még biztos új a vámpír dolog és te annak ellenére, hogy boszorkány vagy biztos tudsz neki segíteni – jelentette ki Eliot közömbösen.
• Persze – sóhajtotta Lorenna és miután vetett egy utolsó fenyegető pillantást az idősebb Salvatore-ra felment a lépcsőn. Belátta, hogy később úgyis lesz alkalma arra, hogy elbeszélgessen a vámpírral, azzal kapcsolatban, hogy mit illik és mit nem.
• Nos, most, hogy egy-két kimondottan kínos félreértésen is túl vagyunk végre, tisztázhatnánk a tervet – közölte Liam magára vonva a többiek figyelmét. Lucas és ő felvázolták a többiek előtt azt, hogy pontosan mire is jutottak.

Úgy gondolták a Katherine által meghatározott helyre mennek és ha ott nem is találják meg a célszemélyeket, attól még valamilyen irányban talán el tudnak indulni, de jobb volt mindenkinek arra gondolnia, hogy Elena ott van. Ez főleg azzal bizonyosodott be, hogy Bonnie keresése végre eredménnyel járt és szintén oda mutatott. Elijah, Eliot, Dean, Kol, Eliza és Klaus lesznek azok, akik elmennek. A többiek pedig itt maradnak a villában és ha valamilyen váratlan esemény következne be még mindig meg bírják osztani az erejüket és legyőzni az ellenséget. Mindenki belátta a terv logikáját, ezért aztán egy gyors búcsú után indultak is.

Cassie igazán meg akarta várni Holly-t és amikor barátnője sms-ben értesítette őt, hogy nemsokára a megbeszélt helyhez ér némileg megnyugodott. Örült neki, hogy barátnőjének sikerült eljönni az otthonukból és pár óra leforgása alatt megtett ilyen hosszú utat. Tudta, hogy most rajta a sor.

Ezért aztán kinyitotta az ablakot és kiugrott rajta. Természetesen egyből hatalmába kerítette egy deja vu érzés tekintettel arra, hogy, amikor Kolék elmentek megtámadni az, akkor még nagy létszámú boszorkányvadászokat, akkor is így távozott a házból. Ezúttal olyan hatalmas szerencséje volt, hogy nem futott össze senkivel sem, így nem kellet kitörnie senki nyakát. Ami kis részben igazán megnyugtató volt. Mert igazán nem szívesen tette volna meg, de ettől függetlenül tudta, hogyha a szükség rákényszeríttette volna, akkor megteszi. Elvégre szükség törvényt bont és később úgyis bocsánatot kért volna.

Útja, mint, ahogy azt Holly-val megbeszélt egy a Boszorkányház közelében lévő tisztáshoz vezetett. Ugyanis úgy vélte, hogy bármire is készüljön Arthur Williams és Esther olyan helyre mennek, ami különlegesen erős varázs energiát bocsát ki magából és ennél nincs alkalmasabb, mint az a hely ahol több mint ezer hallott boszorkány szelleme „lakik”.

Az, hogy Elena nem itt volt, hanem ezzel szöges ellentétes irányban csak erősítette a gyanúját. Nem hitte, hogy Esther megölte volna a hasonmást. Legalábbis nagyon remélte, hogy nem. Személy szerint arra a következtetésre jutott, hogy a boszorkányvadásznak és az ősboszorkánynak azét van szüksége Elenára, amire a legtöbb természetfölötti lénynek. Vagyis egy igencsak különleges és erős varázslathoz. És neki szándékában állt megakadályozni ezt, vagy legalábbis mérsékelni a veszélyt. Mert annak ellenére, hogy még mindig nem tudta, hogy miről van szó tulajdonképpen nem kockáztathatta a családja és a barátai életét.

Úgy vélte ő pont alkalmas arra, hogy megakadályozza ezt. Elvégre annak ellenére, hogy látó volt – igaz ezen képességnek most semmi hasznát nem vette – nem feledkezett meg arról, hogy félig vámpír és ezen felől az egyik ősi vámpír társa. Ezért aztán a mérleg a győzelemre felé billent azzal, hogy gyakorlatilag sebezhetetlen volt.

Persze ezzel együtt nem volt ostoba és nem becsülte alá Esther és Arthur Williams szövetségét. Tudta, hogy a boszorkányvadászt és az ősboszorkányt is nagyon erős bosszúszomj hajtja ellenük, de úgy vélte, hogy a megfelelő időben ezt a saját hasznára fordíthatja. Legalábbis nagyon bízott abban, hogy így lesz.

• Biztos vagy benne, hogy ez jó ötlet? – kérdezte Holly tétován és még a köszönésről is megfeledkezett, ami igazán nem volt rá jellemző.
• Persze – próbálta megnyugtatni legjobb barátnőjét. – Sebastian úgy látom elengedett – tette hozz, hogy elterelje Holly figyelmét.
• Igen, bár morgott a miatt, hogy fölöslegesen ugráltatsz engem – mormolta barátnője és látható volt, hogy bűntudata van azért, mert nem mondta el barátjának az igazat.
• Hidd el, jobb, ha nem tudja – mondta Cassie.
• Ha te mondod – válaszolta Holly. – Akkor pontosan mit is kell csinálnunk? – kérdezte, mert barátnője e felől nem szolgált semmilyen felvilágosítással, hanem csak azt árulta el neki, hogy hol fognak találkozni.
• Bemegyünk a Boszorkányházba és megsemmisítjük azokat a kellékeket, amik arra szolgálnának, hogy ránk ártalmas varázslatot hozzanak létre – magyarázta Cassie.
• Ahogy gondolod – egyezet bele rövid habozás után Holly. Elvégre, ha már idáig eljött, akkor nem most fog meghátrálni és egyébként is barátnője hozzá fordult segítségért, ami igazán megtisztelő volt.
• Ne aggódj, minden rendben lesz – vigyorodott el Cassie magabiztosan. Sokkal magabiztosabban, mint amilyennek érezte magát, de tudta, hogy nincs idő kételkedésre, mert a családja érdekében a saját kezébe kell vennie a dolgok irányítását, akkor is, ha ezzel saját magát sodorja veszélybe. Úgy vélte, hogy ő és Holly képesek lesznek megvédeni egymást. Persze azzal nem számolt, hogy nem csak ő készült erre az eshetőségre.

Az Elena megmentésére induló csapat Bonnie varázslata és Katherine leírása alapján könnyen ráakadt arra a helyre, ahol elvileg Arthur Williams fogva tartja a hasonmást. Legalábbis nagyon bíztak abban, hogy Elena ott lesz.

• Akkor megyek – jegyezte meg Dean izgatottan. Ugyanis varázsereje révén ő volt az egyedül esélyes arra, hogy bejusson a házba. Úgy tervezték ő kihozza Elenát, aztán még Eliza és Eliot biztonságba helyezik a hasonmást a többiek egyszer és mindenkorra elbánnak a boszorkányvadásszal és vele együtt remélhetőleg Estherrel is.
• Jó – érkezett a többiektől a válasz. Pár pillanatba beletelt mire a jövőből jött kék szemű fiúnak sikerült annyira meglazítania a varázslatokat, hogy utána bejusson. Óvatosan lopakodva az egyik ablakhoz ment, majd könnyedén kinyitotta azt és bemászott rajta.

Csodálkozva állapította meg, hogy senki sem állja útját és kezdett gyanakodni, hogy már megint valamilyen csapdába sétált bele. Ami már tényleg kínos és mérhetetlenül kínos lett volna. Mert azért mindennek van határra. Ahogy felfelé haladt a házban úgy lett egyre idegesebb és átkozta el gondolatban Katherine-t, mert úgy vélte, hogy a vámpírnő vagy hazudott nekik vagy neki hazudtak. Egyik lehetőség sem volt igazán kedvére való. Így aztán, amikor a következő lépcsőfordulóhoz ért hallotta meg, hogy két ember beszélget némileg megnyugodott.

• Mondja meg, hogy minek kell a vérem maguknak! – emelte fel a hangját Elena, bár kissé erőtlennek tűnt Dean remélte, hogy nem esett semmi baja. Legalábbis a vércsökkenésen kívül.
• Sajnálom, nem tehet – mentegetőzött egy udvarias férfihang, aki nem volt más, mint Arthur Williams. Az ajtó előtt lévő fiú pedig elégedetten gondolt arra, hogy nemsokára egyszer és mindenkorra megöli a boszorkányvadászt. Tudta, hogy óvatosan kéne eljárni, de úgy ítélte meg, hogy ez a helyzet inkább több határozottságot kíván. Tehát gyorsan kivágta az ajtót, és arra felé vetette magát, amerre Elenát sejtette. Jól tette, mert, amin berontott Arthur Williams már meg is akart ölni a hasonmást, aki már teljesen feleslegesé vált a számukra. Dean a testével védte nagynénjét, mivel ő történetesen túléli a golyóval kedvesnek aligha mondható találkákat, még a hasonmás még nem képes erre. Aztán a jövőből jött kék szemű fiú egy varázslattal kilökte az ablakon Arthur Williamst. Hagyva, hogy apja és a többiek gondos kezei közé jusson.
• Itt a felmentő sereg – vigyorgott rá vidáman a hasonmásra Dean, miközben gyorsan eloldozta a köteleit.
• A többiek? – kérdezte Elena sírva unokaöccse karjaiba vetve magát.
• Már nagyon várnak téged – jegyezte meg a jövőből jött fiú kedvesen. Aztán a karjaiba vette nagynénjét és kiszáguldott vele a házból. A többiek már közrefogták az eszméletlen és erősen megkötözött boszorkányvadászt.
• Elijah! – kiáltotta Elena, az ős pedig átvette Deantől zokogó terhét. – Tudtam, hogy megmentettek – szipogta Elijah nyakhajlatába.
• Mindig – válaszolta az ős kedvesen és mérhetetlenül megkönnyebbült attól, hogy szerelmének a sápadtságon és a sokkon kívül nincsen semmi baja.
• Csak én gondolom azt, hogy ez túl könnyű volt? – érdeklődte Damon gúnyosan.
• Nem, valami nem stimmel – értett egyet vele Klaus.
• Valóban – értett egyet velük Eliza. Kol éppen mondani akart valamit, amivel eloszlatja az ismételten feszült hangulatot, de ekkor megtántorodott. Először fel sem fogta, hogy miről van szó, aztán megérezte, hogy vérzik. Méghozzá a szíve környékén. Tudta, hogy nem őt lőtték meg, legalábbis közvetlenül. Ami csak egyet jelenthet. Cassie!
• Mi a… - kezdte volna, aztán a szíve megszűnt dobogni. Dean még éppen időben kapta el ahhoz, hogy megakadályozza az anyafölddel való találkáját.

Nyár

Sziasztok!

Gondolom nálatok is tombol a nyár, nálam mindenesetre igen. Ezért aztán remélem megértitek, hogy egy rövid időre szeretném belevetni magam és kiélvezni azt, ami még megmaradt belőle. Tehát, hogy ne szaporítsam tovább a szót a következő fejezet, vagyis szám szerint a 2. évad 19. fejezete 2013. augusztus 17-én fog felkerülni. Arra gondoltam, hogy addig is, ha valami kérdés vagy valamilyen kérésetek lenne, akkor írjatok nekem ide, vagy az e-mail címemre, ami a valentine731@citromail.hu

Puszi

Valentine