2. évad 5. fejezet

Tudom, hogy Karácsony már elmúlt, de a történet szempontjából fontos lesz ez, valamint a következő fejezet is. 

 

Ünnepi készülődés

„Szép régi szokás a karácsony (...). Erősíti a családi együvé tartozás értékét.” Agatha Christie

Szinte észre sem vették és máris mindenki serényen belevette magát a karácsonyi előkészületekbe. Lorenna ragaszkodott hozzá, hogy mint minden évben most is ünnepi díszbe kell vonni a kastélyt és a falut is. Utóbbiban a falubeliek serénykedtek, kivételesen Sebastian és Holly felügyelete alatt. Lorenna nagyon nehezen adta át ezt a szerinte túlságosan is fontos feladatott, de végül a többiek meggyőzték arról, hogy így lesz a legjobb. Holly természetesen mindenkit megdicsért még akkor is, ha rémes munkát végzett. „A hangulat a lényeg” jelszót használva. Lorenna nem így gondolta – szerette volna, ha a szokásos tökéletességet is túlszárnyalni -, és bár Sebastian megpróbálta megértetni nagynénjével, hogy a lány már csak ilyen semmit sem ért el vele. Holly úton-útfélen mindenkit megdicsért. Lorennát ezt látva meg a szívinfarktus kerülgette és Sebastianra zúdított méltatlankodását, aki morogva - ha csendben nem is – tűrte. Cassie hagyta őket, mivel tudta, hogy már egyikük sem fog megváltozni és nem mellesleg kicsit elégedett volt vele, hogy ezzel borsot törhet cusinja orra alá. Elvégre a karácsony a szeretett ünnepe, hát ennyit igazán megelőlegezhet Sebastiannak. A falu egyébként, az apró formai hibák ellenére nagyon hangulatos lett, ezt még a kissé túlságosan is tökéletesre törekedő Lorennának is el kellett ismernie. Igaz csak magában. A kastélyra is kitették a karácsonyi díszítést. Kívül is és belül is. Ezért volt olyan, aki az épület tetején és a tornyokon mászkált és úgy aggatta fel a külső díszeket. Nik lelkesen jelentkezet a feladatra – elvégre nem sok alkalma van tornyokon mászkálni -, Elijah készségesen csatlakozott hozzá, valamint velük tartott Damon is. Igaz ő már nem annyira önszántából, mint a két ős, hanem azért, mert összeveszett Lorennával és Annabell a békesség érdekében, vagy amíg az anyja megnyugszik addig megkérte a vámpírt, hogy hozódjon fedezékbe egy kis ideig. Kol is szeretett volna magaslati levegőt szívni, de sajnos mentesült ez alól, ugyanis ráparancsoltak, hogy ő csak belül díszíthetett és hurcolhatta a díszekkel teli dobozokat, mert senki nem akarta megkockáztatni, hogy leesik a kastélyról és véletlenül rosszul ér földet. Aminek következtében valami baja legyen Cassie-nek és a babának általa. Az ős végül – más lehetősége nem lévén – belegyezett. Kicsit zokon vette, hogy ennyire nem bíznak meg az egyensúlyérzékében, de mikor Cassie bájosan rámosolygott, akkor elszállt minden bánata. Elvégre az a lényeg, hogy minden rendben legyen menyasszonyával és a kisfiúkkal. Ann átvette a hibridtől a kamerázó szerepet. A kis Gabriellel a nyomában vidáman filmezték a többieket. Caroline és Rebekah Lorenna mellé szegőztek és osztogatták a parancsokat. Leginkább méltatlankodásukat fejezték ki, mert nem ott voltak a dolgok ahol ők szerették volna. Kol ezt megunva volt olyan merész – vagy ép botor -, hogy a szemükre hányta ez. Vagyis megjegyezte, hogyha nem tetszik nekik, akkor csinálják meg maguk. Pimasz természetéből adódóan persze nem ezeket, a szavakat használta. Utána az ősnek Cassie mögé kellett menekülnie a három nő elől. Azonban a megjegyzéstől kissé morcos vezetőségű nők kénytelenek voltak belátni az általános igazságot. Miszerint, ha valamit te magad is megcsinálhatsz, ráadásul sokkal jobban, akkor ne bízd másra a munkát. Ezután ők is beálltak a sorba. Persze tanácsaikat továbbra is elszántan osztogatták. Liam és Ric létrákra mászkáltak és úgy tették fel a plafonra a díszítést. Elena és Cassie a Kol által lehozott dobozokból szedték ki az apró és nagyobb díszeket és csoportokba rendezték őket, hogy micsoda hova is tartozik. Annabell a karácsonyi menün gondolkozott és, ha valami összetűzés támadt, akkor elsimította a dolgokat. Moira szokásával eltérően nem a tornyában merengett, hanem a kastélyban lévőket figyelte. Mrs. Hastings forralt borral vagy a – gyerekek és Cassie esetben - tejjel és süteményekkel a kezében járkált, és ha valaki megéhezett rögtön ott termet az illető mellett. Mr. Hastings pedig a nem látható port tisztogatta egy portörlővel, hogy még fényesebb legyen minden.

Cassie mióta kiderült a terhessége szórakozottan észre vette, hogy mindenki, aki elmegy mellette megsimogatja a hasát – még Elijah is! -, ám egy idő után kezdte nagyon bosszantani a dolog, valamint nem engedték semmit cipelni. Még egy apró gömbökkel tele lévő dobozkát sem emelhette fel a nélkül, hogy valaki meg ne jelent volna mellette és előzékenyen el ne vette volna tőle. Jó, hogy azt megengedik neki, hogy evés közben felemelje az étkezőeszközöket. Bár ki tudja? Lehet, hogy a végén, majd azt sem akarják megengedni neki. De akkor úgy éljen, hogy kidobja az illetőt az egyik toronyablakból! Csak, hogy az által a többiek is felfogják, hogy semmi baja. Valakin példát kell statuálnia. Bár amilyen furcsán viselkedtek lehet, hogy még ezt a nemes feladatott is átvették volna tőle. Végtelenül bosszantó volt mindenesetre. Kol végig ott tüsténkedett körülötte és próbálta leállítani családtagjaikat, mert érezte szerelme nincs messze attól, hogy beteljen neki az a bizonyos pohár és tárgyakat kezdjen hajigálni szegény családtagjaikhoz. Nem tudván, hogy Cassie határozottan nem ilyen aprócska megtorláson gondolkodik. De a végén Kol is elkövette ugyan azt a gazságot – vagyis még szerelme előtt felkapott egy nagyobb dobozt, nehogy a lány tegye meg azt -, mint a többiek, bár Cassie párbált rá nem nagyon csúnyán nézni. Nem nagyon sikerült neki. Igaz Cassie neki elnézte a dolgot, már amennyire morcosan el tudott nézni valamit az ember. Kol inkább elfordult, nehogy még elnevesse magát duzzogó szerelmén, mivel tudta az már megbocsáthatatlan lenne és ő lenne, akkor az első áldozat. És határozottan nem állt szándékában kipróbálni ezt a kitüntet tisztséget. Vidáman dúdolva a Jingle Bells-t elsasszézott a lépcsőhöz és felaggatott egy karácsonyi szalagot a korlátjára.

A bejárati ajtón a röhögő Damon, a kirobbanni készülő nevetését fegyelmezni próbáló Elijah lépett be.

• Nikket hol hagytátok? – kérdezte tőlük Ann, mert látta, hogy műsor készülődik és rájuk irányította a kezében tartott kamerát. Damon erre elvágódott a padlón nagy vidámságában és annyira röhögött, hogy a könnyei is potyogni kezdtek. Elijah csak évszázados önuralmának köszönhette, hogy nem kötött ki mellett, de a térdeire támaszkodva kirobbant belőle az eddig visszatartott nevetés. Mindenki leeset állal bámulta az őst. Még soha nem látták ennyire felszabadultan nevetni. Elena csillogó szemekkel közelebb ment szerelméhez, vele tartottak a többiek is.
• Ő most éppen… - próbált megszólalni két nevetés között Elijah. Mivel Damon teljesen beszédképtelen állapotban volt, de ekkor kinyílt a bejárati ajtó mögöttük. Amire rálátást az ős pont takarta, így csak Ric és Liam láthatta a belépőt. Aminek következtében előbbi – elfelejtve, hogy ő most éppen egy létra tetején van - is csatlakozott a röhögő legjobb barátjához a földön. Cassie és Lorenna szerencsére még idejében lassította az esését a létráról, így a történelem tanár puhán landolt a szőnyegen.
• Veled meg mi történt? – kérdezte derűsen Liam elmaradhatatlan pipáját egy pillanatra kivéve a szájából. A kérdés Niknek szólt, ugyanis ő jött be. Elijah nagy nehezen félreállt, így a többiek is megnézhetnék mi a nagy vigalom oka. Nik tetőtől-talpig havas volt, két havas ág állt ki kuszán a fején lévő kupacból – amitől úgy nézett ki mintha agancsai lettek volna – a hatást egy rátekeredet égősor tette teljessé. Egy percig a szobában tartózkodók mindegyike mereven nézte a hibridet. Még a nevetők is abbahagyták tevékenységüket.
• A piros orrodat hol hagytad Rudolf? – tette fel a kérdést a legnagyobb ártatlansággal Kol. A hatás azonnali volt. Szinte pontosan egyszerre robbant ki mindenkiből a kacagás. Cassie annyira nevetett, hogy meg kellett kapaszkodnia Kolban, de az ős sem volt jobb állapotban, mint ő. Sőt az ős röhögve levágódott a lépcsőre, Cassie meg az ölébe huppant. A többiek is a földön kötöttek ki. A legaranyosabb a kis Gabriel volt ő odament a hibridhez és nagy kék szemeivel nagyokat pislogva ránézett.
• Megfoghatom az agancsaid? – kérdezte aprócska karjait Nik felé nyújtva.
• Persze – sóhajtotta a hibrid miután vetett egy megsemmisítő pillantást a családtagjaikra és felkapta a kisfiút. Közben nem értette hová tűnt régi retteget hírnevének hatása. Caroline próbálta összeszedni magát és közelebb sétálni Klaushoz, de a szája sarka folyton megrándult mikor szerelmére nézett és mivel nem akarta még jobban felbosszantani a hibridet összeszedte magát. Már amennyire tudta.
• De klassz – mosolygott elragadóan Gabriel és meghuzigálta a hibrid „agancsait”, amik annyira beleakadtak a hajába, mintha szériatartozékok lennének. Nem volt éppenséggel kellemes.
• Mi történt veled? - kérdezte gyöngéden Caroline és megpróbálta lesöpörni a havat Klausról. Nem ment könnyen, mivel az inkább jég volt, mint hó.
• Leestem a tetőről – közölte a nyilvánvalót Klaus és remélte, hogy a hangja igazán kifejezte nemtetszését a többiek felé. Valóban vették az adást és fokozatosan abbahagyták a nevetést, de azért még vidultak egy sort.

• Ugye nem sérültél meg? - kérdezte aggódva Caroline. Tudta, hogy Klaus teljesen sebezhetetlen, de azért ő nagyon is aggódott érte.
• Nem, semmi bajom – nyugtatta meg a szőke vámpírlányt a hibrid. Igazán jól esett neki, hogy Caroline ennyire félti őt még akkor is, ha sebezhetetlen.
• De mi történt? - kérdezte Lorenna és Damon felé fordult gondolva, hogy ő a felelős az egészért.
• Nem én csináltam – sziszegett rá egyből a vámpír, mielőtt a vörös hajú boszorkány akárcsak meggyanúsíthatta volna. Annyira utálta, amikor mindenért őt okolta. Olyankor kibírhatatlanabb volt, mint általában. Nem is értette, hogy Ric, hogy bírja ki mellette. Lorenna összehúzott szemekkel nézett rá, látszott, hogy nem hisz neki.
• Nem Damon volt, baleset történt – vágta el a kibontakozó vitát Elijah. Annabell hálásan rápillantott. Az ős alig észrevehetően biccentett felé jelezve, hogy igazán semmiség, elvégre testvérei mellett már igazán nagy gyakorlatra tett szert az ilyesmi terén.
• Ha nem gond most inkább lekaparnám magamról a havat és az égősort – szólalt meg Klaus is.
• Utána elmondod mi történt? - kérdezte kíváncsian Ann.
• Meglátjuk – felelte kitérően a hibrid és miután letette a kis Gabrielt felbattyogott az Caroline-nal közös szobájába. Mr. Hastings örülve, hogy akadt tennivalója egyből egy egész takarító felszereléssel ment utána. Szorgalmasan eltűntetve a hibrid koszos nyomait.
• Egyébként sikerült megoldanotok a díszítést? - kérdezte Lorenna Elijah-tól.
• Igen – válaszolta az ős határozottan.
• Nem tudtam, hogy Klaus is a díszítés része – jegyezte meg ártatlanul mormogva Kol. Cassie figyelmeztetően meghúzta az ős egyik hajtincsét, amivel eddig játszott. Kolt nem zavarta, sőt kimondottan viccesnek találta menyasszonya reakcióját. Aki egyébként szintén humorosnak találta Kol megjegyzését csak nem akarta, hogy ő legyen most a tökéletességre törekedő Lorenna célpontja. Mert ilyenkor nagyanyja bármire képes volt.
• Remek – csapta össze elégedetten a kezeit Lorenna. Aki Kol nagy mázlijára nem hallotta az ős megjegyzését. - Semmi dolgotok nincsen? - fordult körbe szigorúan pillantást vetve mindenkire. Mire a társaság gyorsan oszolni kezdet és ki-ki sietve ment a dolgára. Nem meglepő módon senki nem akarta veszekedni a vörös hajú boszorkánnyal. Természetesen a karácsonyi nyugalom és békesség miatt és határozottan nem azért, mert Lorenna félelmetes volt. Hát hogyne.

Klaus végül csak később számolt be arról, hogy mi is történt vele pontosan, mert elküldték fenyőfáért. Vele tartott Rebekah – mivel Lorennával nagyjából megbeszélték milyen legyen pontosan a fa -, Liam – aki a cipelésben ment segíteni - és a két gyerek, mivel ők is segíteni szerettek volna. Persze nem a cipelésben, hanem a választásban. A többiek a rájuk kiszabott feladatott teljesítették, Kol és Cassie kivételével. Akik vásárolni mentek egy kis reptérre történő kiegészítő úttal vegyítve. Ugyanis a lány meghívta Stefant, Jeremyt, Liz Forbes-t, Bonnie-t és a boszorkány anyukáját, hogy töltsék velük az ünnepeket. Utóbbi kettő udvariasan visszautasította mivel ez volt nagyon rég óta az első közös karácsonyuk és a saját családjuk körében szerették volna eltölteni. De az ifjabb Salvatore, Caroline anyja és a Gilbert fiú elfogadták a meghívást. Stefan, egyrészt azért mert szerette volna jobban megismerni Cassie-t, akiről, mint kiderült nem csak bátyja fogadott gyermeke, hanem vér szerint is az, másrészt mert hiányoztak neki a barátai. Jeremy indoka az volt, hogy neki is nagyon hiányzott Ric és Elena. Liz pedig azért, mert mindig Caroline-nal töltötte az ünnepeket és Cassie ezt nagyon jól tudta. Ahogy azt is mennyire fontos az apjának a nő. Elvégre Ric mellett ő volt a legjobb barátja.

• Nézd Kol ott vannak – szorította meg egy kicsit jobban az ős karját Cassie és utat tört maguknak a két vendég felé, akik most szálltak le a repülőről. Kol szórakozottan vigyorogva követte őt.
• Jeremy, Stefan örülök, hogy itt vagytok – ölelte meg a két férfit Cassie és kezet rázott a civilben lévő seriffel. Kol csak intett feléjük egyet üdvözlete jeléül.
• Mi is – mosolyodott el Jeremy, bár a mosoly inkább Cassie-nek szólt, mint Kolnak. Stefan és Jeremy felkapták a csomagjaikat, Lizét pedig Kol kegyesen cipelte. Mutatva, hogy nem csak Elijah udvarias a családban. Ezután kifelé vették az irányt a reptérről. Beszálltak a kocsiba, amit az ős vezetett és már száguldottak is a kastély felé. Kolt még a seriff jelenléte sem tudta lassabb tempóra bírni.
• Hogy vagy? - kérdezte kedvesen Stefan a lányt, aki felhúzta a lábait az ülésre és addig forgott még rálátást nem nyert egyrészt Kolra, másrészt a hátsó ülésen ülőkre, mivel természetesen az ős mellet foglalt helyet.
• Jól vagyok – mosolygott rá nagybátyjára szívből jövően Cassie. - Elenáék teljesen odalesznek a boldogságtól, ha meglátnak titeket – tette hozzá boldogan. Mivel meglepetésnek szánta a vendégeket.
• Sikerült kinőnöd a mókusdiétát Stefan? - kérdezte Kol érdeklődve.
• Igen, Lorenna által adott főzettől már tökéletesen ura vagyok az éhségemnek – válaszolta Stefan, mivel úgy gondolta az ős nyilván aggódik a lányért. Nem tudhatta, hogy nemcsak a lányért, hanem a babájukért is aggódik az ős. Ezt ugyanis még nem közölték velük. Jeremy érdeklődve tanulmányozta Kolt és Cassie-t. Látta rajtuk az akaratlan összhangot és a meghittséget. El kellett ismerni, hogy nővérének igaza volt Cassie nagyon jó irányba segítette Kolt. Liz aki csak felületesen ismerte lánya legújabb barátnőjét örült a meghívásnak, valamint ő is meg szerette volna ismerni közelebbről Damon lányát.
• Ragyogsz a boldogságtól – mondta ki a következtetését Jeremy és Cassie szemeibe nézett.
• Attól is – bólintott rá a lány vidáman.
• Nem értelek – felelte kissé értetlenül a Gilbert fiú. Stefannak azonban leeset, ahogyan Liznek is.
• Babátok lesz? - kérdezte kissé döbbenten Stefan. Kicsit különös volt, hogy van egy unokahúga, aki terhes egy őstől. Mik vannak, csóválta meg a fejét hitetlenkedve a fiatalabb Salvatore. Jeremynek mellette az álla a padlót súrolta. Azt is nehéz volt megemészteni, hogy Cassie Damon lánya. Elvégre égés föld a különbség kettőjük között. Legalábbis általában. Most még gyereke lesz Koltól. Bizarr. Liznek is furcsa volt a dolog. Elvégre, hogy lehet egy vámpírnak gyereke? De mivel lánya csupa jó dolgot mondott Cassie-ről, próbált napirendre térni a dolog felett. Legalábbis amennyire tőle tellett. Valamint Caroline telefonon elmondta neki, hogy Klausszal örökbe fogadtak egy kisfiút. Liz nem tudta, hogy neki mit is kéne szólnia ehhez. Végül úgy döntött, hogy örül lánya boldogságának.
• Iiigen – válaszolta Kol a hatás kedvéért elhúzva a szó elejét. Cassie nevetve játékosan meglegyintette az ős vállát. - Nem ér inzultálni a sofőrt – mondta közelebb hajolva a lányhoz Kol, mivel természetesen nem volt bekötve a biztonsági övé.
• Megpróbálom betartani – válaszolta Cassie és addig nyújtózkodott még meg nem tudta puszilni az ős arcát, mivel ő viszont be volt kötve. Nagy segítség volt, hogy Kol még mindig felé volt dőlve, így nem kellett nagyon megveszítenie a biztonsági övét. Stefan elmosolyodott és megrázta a fejét. Érezte mennyire fontosak egymásnak és nagyra becsülte őket ezért. Ő és Bonnie anyukája kölcsönösen próbálnak túllépni a vérszomjukon és Lorenna segítségével sikerült is nekik és közben valahogy a fiatalabb Salvatore-nak lassan sikerült elzárnia Elena emlékét. Nem teljesen, de azért pont annyira, hogy másnak is legyen hely a szívében. Jeremy mellette akaratlanul is elvigyorodott. Kedvelte Cassie-t, jó fej volt, nem mellesleg megmentette a nővérét, aki a telefon beszélgetéseik alapján most boldogabb, mint valaha. És ki lenne ő, hogy pálcát törjön felettük? Elvégre a szerelem, az szerelem, akkor is, ha ezt az ősök oldalán találták meg. Vagy Ric esetében Lorenna mellett.
• Ric és a nagyid még mindig jól kijönnek? - kérdezte Jeremy.
• Nagyon jól. Nagyi a föld felett lebeg szint három méterrel és Ric hasonlóan érez vele szemben – viszonozta a vigyort Cassie. Az út többi részében beszélgetésbe merülve töltötték és azt találgatták, hogy ki mennyire fog meglepődni. Igaz Cassie nemcsak találgatott, de ő inkább nem árulta el hogyan fogják fogadni őket. Legyen meglepetés mindenki számára. Elvégre ez a karácsony lényege nem? Rokonok jönnek, akiket rég nem láttunk és a nyakukba ugrunk örömünkben. Utána jönnek a kedves családi csipkelődések és így tovább.

Miután Kol beparkolt a garázsba Lizt, Stefant és Jeremyt is magával vitte. Cassie viszont a bejárati ajtó előtt kiszállt a kocsiból, hogy egy-két aprócska célzást elejtve elmondja a bentieknek a vendégeket.

• Megjöttem – sétált be a szalonba, de úgy állt meg, hogy látni tudja a bejáratott.
• Kolt hol hagytad? – pillantott fel Elena érdeklődve.
• Hozza a csomagokat meg az ajándékokat – kuncogott fel Cassie sokatmondóan. Caroline az ablak felé nézett egy percre olyan volt, mintha az anyukáját látta volna kint. Lehet, hogy annyira hiányzik neki, hogy most már képzelődik is róla? Szomorúan sóhajtott egyet.
• Hoztál nekem ajándékot? – kérte Ann izgatottan.
• Csak holnap kapod meg – intette le a kislány lelkesedését Cassie. Aki erre megforgatta a szemeit.
• Nekem hoztál valamit Cassie? – kérdezte Damon mosolyogva.
• Most, hogy mondod igen. Hoztam – bólintott rá Cassie komolyan.
• És mit? – kérdezte a vámpír cukkolódva.
• Nem mit, apu. Hanem kit, vagyis inkább kiket – vigyorodott el Cassie.
• Lehet, hogy Nikket a piros orr nélküli Rudolfot, nem tudtuk a Télapu szánja elé kötni, de ez nem akadályozza meg azt, hogy ettől függetlenül megkapjátok az elő karácsonyi ajándékotokat – felelte Kol, aki ekkor lépett be az ajtón. Őt követte Liz, Stefan és végül Jeremy.
• Anyu – kiállított fel Caroline boldogan és a kis Gabriellel a karjaiban édesanyjához sietett.
• Jeremy, Stefan – ragyogott fel még Elena arca és gyerekes lelkesedéssel odafutott hozzájuk. A többiek is megrohamozták az érkezetteket. Kol hátulról átkarolta Cassie, az állát a lány vállára és a kezeit a hasára tette.
• Ez remeg húzás volt öcskös – veregette meg öccse hátát Nik.
• Cassie ötlete volt – rázta meg a fejét Kol, amitől az érintette megszorította a kezeit jelezve, hogy észrevette a csúztatást, amit a hibrid is kiszúrt. Ez pedig nem volt más, hogy az értelmi szerző nem Cassie volt, hanem Kol. – Egyébként jól látom, hogy megszabadultál az agancsaidtól te rénszarvasok ó magasságos vezetője? – kérdezte cukkolódva a fiatalabb ős.
• Tudtam, hogy a hátsó ajtón kellett volna bejönnöm – vont össze a karjait a mellkasa előtt Nik. Lehetett látni, hogy bár kissé bosszantja a dolog, attól még egy ici picikét élvezi a dolgot. De csak azért, mert Gabriel olyan kis aranyos volt, Caroline-nal együtt.
• És akkor hol maradt volna a karácsonyi móka és kacagás? – kérdezte Kol vigyorogva. A hibrid elővett egy piros tárgyat a zsebéből és orrára tette, öccse fejére pedig egy hajpántos agancsot tett.
• Választhatsz, ki akarsz lenni. Ágas vagy Üstökös. Sajnos Pompás már elkelt, mert Elijah jelentkezett a posztra, vagyis inkább kényszer hatására ki lett jelölve a szerepre. Pedig tudtam, hogy te akarod, de megelőztek – tette hozzá álsajnálkozással Nik.
• És ha én krampusz akarok lenni? – kérdezte Kol felpillantva új agancsira.
• Damon – felelte Nik magától érthetődően.
• És a télapu posztra ki lenne az osztatlan sikert élvező jelölt? – érdeklődte Kol.
• Ric.
• Hát ő tényleg olyan kis jótékonykodó. De azt hittem Rebekah akar a Télapóné lenni, ahhoz pedig Liam kellett volna – válaszolta Kol. A várt hatás azonban elmaradt, mert húga most éppen el volt foglalva. Kár, pedig annyira piszkálta volna őt egy kicsit!
• A pipa miatt le lett szavazva – legyintett Nik.
• Mindent sikerült megcsináltatok? – kérdezte Cassie kíváncsian.
• Igen, Lorenna szerint megteszi – forgatta meg a szemeit a hibrid.
• Ami rendes érthető nyelvre lefordítva azt jelenti, hogy minden hiper szuper jól sikerült – bólintott rá Cassie.
• Én is hasonlóra gondoltam – vigyorodott el Nik és öccse kezeit arrébb tolva megsimogatta a lány hasát.
• Miért csinálod? – kérdezte Cassie kissé bosszúsan.
• Mert érzem őt és jó érzés biztosan tudni, hogy nemsokára lesz egy unkaöcsém – felelte komolyan a hibrid.
• Értem – mosolyodott el Cassie. Megértette az indokot, de ettől még továbbra is zavarta. Viszont elhatározta, hogy talán mégsem dobja ki a hasát simogatókat a legmagasabb toronyból. Legalábbis egyenlőre.

• Köszönöm – ölelte magához Cassie-t a boldogságtól síró Elena. Barátnője erősen pislogott és koncentrál, nehogy ő is csatlakozzon hozzá. Azt már nem! Én nem fog mindenki előtt sírni!
• Én is köszönöm – ölelte meg mindkettőjüket Caroline. A kis Gabriel továbbra is a karjaiban volt.
• Csoportos ölelés és én kimaradok belőle? – tette fel a kérdést Kol, aki Cassie mögött állt.
• Te – rázta felé a mutatóujját a szőke vámpírlány és az őst is bevonták az ölelésbe.
• Na de Caroline! Itt gyerekek is vannak – kapott játékosan a szívéhez Kol.
• Aki alatt természetesen magad is beleérted – vágta rá Rebekah.
• Keblemre testvér – húzta a lányokhoz a karjainál fogva Nikket is. Először Elijah-t akart, de ő még időben megneszelte a rá leselkedő „veszélyt” és alig láthatóan hátrébb ment.
• Bolond – jegyezte meg vigyorogva a hibrid. Amikor végre sikerült kibontakozni az ölelő karok közül.
• Én is szeretlek – csücsörítette felé a száját Kol.
• Vigyázzatok Cassie és én még féltékenyek leszünk – nevetett fel Caroline.
• Mindig ilyenek? – kérdezte Liz a mellette álló Damont.
• Igen – felelte lágyan a vámpír.
• Ugye tudod, hogy mindez a lányodnak köszönhető? – érdeklődte Liz.
• Most bókolsz nekem Liz? Azt hittem a mi kapcsolatunk nem szokta ezt igényelni – csipkelődött Damon.
• Nem neked bókolok, hanem a lányodnak. Remek nevelést kapott – jegyezte meg Liz mosolyogva.
• Te is nagyon jó munkát végeztél Caroline-nal – viszonozta a bókot Damon.
• Ő ilyené vált – mutatott rá Liz.
• Ha te mondod – rántotta meg sokatmondóan a vállát Damon.

Ezután vacsorázni mentek.

• Szóval ne húzd tovább a kíváncsiság hatalmas fonalát Nik. Mond el nekünk, hogy tettél szert csodálatos aggancsidra, amik természetesen meg sem közelítik az enyémeket – kérte Kol a mellette lévő hibrid felé fordulva. Liznek, Stefannak és Jeremynek a mellettük lévők magyarázták el, hogy mi történt.
• Ez egy igen hosszú történet Kol – köszörülte meg a torkát a hibrid. Húzta az időt. Nem jött be.
• Ne foszd meg őket ettől a frenetikus élménytől – szállt be a beszélgetésbe Damon is, a maga szenvtelenül gúnyos módján.
• Rendben, de csak egyszer módom el – szögezte le a hibrid, továbbra is reménykedve, hogy nem kell megosztani a dolgot az egybegyűltekkel. Azonban reményei ellenére mindenki érdeklődve várta a folytatást. Szar ügy.
• Mire vársz? – kérdezte Kol cukkolódva.
• Éppen az északi toronyra tettem fel valamilyen lehetetlen díszítést, a vállamon volt a tartalék égősor. Másztam volna lefelé, amikor jégre léptem. Elzakóztam és végigcsúsztam a fél tetőn – Nik látta, hogy Lorenna szólásra nyitja a száját. – A tető épségben megúszta – szögezte le, mivel sejtette, hogy a vörös hajú boszorkánynak ez lett volna a kérdése.
• Legalább letarkítottad róla a havat. Igazán hasznos és gyors tevékenység volt. Valamint a piruett sem volt utolsó, amit bemutattál. Igaz nagyon hajazott a Hattyú Halálára – mondta Damon.
• Köszönöm a hozzászólást, Damon – mormolta duzzogva Nik. Caroline mosolyogva megpaskolta a hibrid karját.
• Utána mire estél, hogy csupa hó lettél? – kérdezte Ann.
• Elijah és Damon is túl távol voltak tőlem. Így sajnos őket nem tudtam magammal rántani… csak azt láthatták, ahogy… csúszok lefelé. Próbáltam megkapaszkodni a párkányban, de teljesen jeges volt az is. Szóval egyenesen egy nagy kupac hóba estem. Ami teljesen elnyelt és mire kikászálódtam alóla addigra természetesen beleakadt a hajamba két kisseb ág, amit gondolom a vihar fújt ide az erődből. És akármennyire hihetetlenül is hangzik a hó annyira jeges volt, hogy szinte rám ragadt – mesélte el végül teljesen és közkívánatra az egyik toronyból való leesésének kalandját Nik.
• Még jó, hogy olyan sok hó esett – jegyezte meg Elijah elmerengve.
• Köszönjük az értékes és egyben nagyon tanulságos mesét Nik – mondta Kol, akinek láthatóvá vált a kezében tartott kamera.
• Tudhattam volna – rázta meg a fejét a hibrid, ám szája széle mosolyra görbült.
• Egy ilyen remek alkalmat nem lehetett nem felvenni – mondta Kol. Ugyanis tudomására jutott, hogy testvére volt szíves felvenni a lánykérést. Egyébként úgy tudta meg, hogy Ann, Nik és persze a kis Gabriel a felvételt nézték és annyira nevettek, hogy az már az ő figyelmét is felkeltette. Mikor meglátta, hogy mit néznek percekig csak tátogni tudott, főleg mivel pont akkor lépett be, amikor elájult. Ezért már előre tervezte, hogyan is vehetne revánsot testvérén és most ez kihagyhatatlan lehetőségnek ígérkezett és semmiképpen sem hagyta volna ki a családi felvételek közül. Elvégre ne csak róla legyen kompromittáló felvétel, hanem a többiekről is!
• Ez a te szerencséd – mosolyodott el végül a hibrid. Az asztalnál ülök pedig felnevettek.
• Kolnak Cassie a szerencséje – mondta Rebekah és rámosolygott leendő sógornőjére.
• Neked meg Liam – vágott vissza Kol.
• Tudom – mosolygott rá az érintettre Rebekah. Aki megszorította a kezét és, hogy a többiek ne vegyék észre a zavarát betette a szájába a pipáját. Ez amolyan feltételen reflex volt nála. Az ötórai teázással együtt.

Vacsora után pedig együtt feldíszítették a szalonban lévő hatalmas karácsonyfát. Rengeteget bohóckodtak. Különösen Rebekah és Kol. Egymás hegyén-hátán felaggatták a szép díszes nevükkel ellátott zoknikat a kandallóra. Még Midnight is kapott saját zoknit. Mrs. Hastings a Lorenna és az általa készített mézeskalácsokat és bejgliket kínálgatta körbe. Ezután még beszélgettek egy ideig, majd aludni tértek.

• Szeretem a karácsonyt – mormolta Cassie a Kollal közös fürdőszobájában a kádban ülve és még jobban nekidőlt a mögötte lévő ősnek.
• Pedig még csak most jön a java. Egyébként most már én is – puszilta meg a lány feje búbját Kol. – Elképesztő ilyennek látni a testvéreimet.
• Úgy érted boldognak? – kérdezte Cassie és féloldalasan felé fordult.
• Holnap van karácsony és végre olyan család vagyunk, amire mindig is vágytunk – felelte Kol és megsimogatta menyasszonya arcát. Aki így tiszta hab lett. Cassie végül az ős combjaira ülve szembefordult vele a lábaival pedig átkulcsolta Kol derekát.
• Miért mondtad azt Niknek, hogy az én ötletem volt, hogy Stefannékat meghívjuk? – érdeklődte Cassie egyik kezével átkarolta az ős nyakát, a másikkal még a sötét tincsek közé túrt. Kol válaszként megvont a vállát. – Komolyan Kol! – rázta meg a fejét Cassie. Tudni akarta a választ.
• Nem kell kimondanom azt, hogy mennyire számíthatnak rám, mert ezt tudják. Valamint mi nem szoktunk egymás nyakába ugrani közölve, hogy mennyire kötődünk egymáshoz – válaszolta végül Kol.
• Te vámpírok gyöngye – súgta büszkén az ős ajkai közé Cassie. Kol válaszként az eddig a lány derekén pihenő kezeit feljebb csúsztatta és még jobban magához húzta szerelmét. Ajkait pedig szerelme ajkaira tapasztotta, aki egy jóleső sóhajjal húzódott még közelebb hozzá és adta át magát az ős irányába mutatott érzéseinek. Mikor végül elváltak egymástól Cassie a fejét Kol nyakhajlatába temette. Az ős szerette mikor közvetlen közelről érezhette szerelme lélegzetvételét és jólesően felnyögött. Arcát pedig Cassie hajába temette.
• Mit ki nem hozol belőlem te lány – súgta halkan Kol.
• Pontosan azt hozom ki belőled, amit te belőlem – cirógatta meg az ős mellkasát Cassie.
• Azt hiszem, igazad van – ismerte el Kol lágyan mosolyogva. Mindketten ugyan arra gondoltak, hogy kihozok a másikból a legjobbat vagy adott esetben a legrosszabbat. De ezt nem kellett kimondaniuk, mert érződött a körülöttük a levegőben, az érzéseikben. És mindketten tudták és érezték, hogy ez így van rendjén. Mert bármilyen ostobán elcsépeltnek is hangzott őket egymásnak teremtette a sors.