Ezzel a fejezettel szeretnék Boldog Új Évet Kívánni minden kedves olvasómnak! Köszönöm, hogy olvasátok az általam írt történetet nagyon sokat jelent nekem :)
A
szerelmük erejével…
„A
szerelem a legegyetemesebb, legalkotóbb és legmisztikusabb kozmikus
energia.” Pierre Teilhard de Chardin
Ezután
- Kol nagy bánatára – felöltöztek, mivel még szívesen
folytatta volna a lány csókolását vagy csak úgy jó volt magához
szorítani őt. Ann jött be a szokásos közös filmnézési
programra. Kol sietve lement ebédért Cassie-nek, még a lányok
kiválasztottak valami nézhető dolgot. Ami az Oscar volt, Sylvester
Stalone főszereplésével. A laptopot az ágy végébe tették, ők
pedig hason fekve kezdték el nézni a filmet.
Most
komolyan a Figarót nézzük? - kérdezte fintorogva a visszatérő
ősvámpír, ugyanis akkor ért oda amikor Cassie véletlenül
beletekert és az elején lévő szereplők listájának kiírása
alatt ez a zene ment.
Nem,
ez az Oscar. Hol éltél te, hogy még nem láttad ezt a filmet? –
nézett rá Ann, mintha halálos bűnt követett volna el az ős.
Kol nyelve hegyén volt a csípős válasz még végül
megkegyelmezett a kislánynak és Cassie mellé feküdt, elé téve
a tálca rizses húst. Kol a mozi délután végén elismerte, hogy
nagyon tetszett neki a film, és belül kicsit sajnálkozott, hogy
éppen átaludta a szesztilalom időszakát. Egyébként a filmben
különösen a sok táska tetszett neki, hogy a végére senki nem
tudta melyikbe mi van. Meg a kitalált tizenegyedik parancsolat sem
volt rossz: „Csapj le, mielőtt felebarátod lecsap.” Igazán
alkalmazhatóan hangozott. A délután többi részében Cassie
megnézte, hogy van a kis Gabriel, akinek ápolását Caroline
készséggel vállalta. Ann pedig vele tartott, hogy játsszon a
kisfiúval.
Látom,
Gabriel csak veled beszél – mondta Cassie, amint Ann leült a
kisfiú mellé az ágyba.
Igen,
szegénykém – mondta a szőke vámpír és egy szeretett teljes
pillantással ránézett a beszélgetés alanyára.
Nincsenek
szülei Caroline, hivatalosan most nagyi a gyámja – jegyezte meg
Cassie csendesen, mert látta a pillantás, amit egyáltalán nem
lehetett félreérteni. Caroline vágyott egy gyerek után, akiről
gondoskodhat és nevelhet. Még akkor is, ha az nem az a sajátja,
bár Cassie elgondolkozott rajta, hogy talán az is megoldható
lenne, de inkább visszakanyarodott a jelenbe.
Szerinted
lehetséges volna, hogy... - harapott a szájába tétovázva a
szőke vámpírlány.
Ha
szeretnéd – bólintott rá Cassie, pontosan megértve mire is
célzott Caroline a félbehagyott mondattal.
Nik
mit fog hozzá szólni? - kérdezte bizonytalanul Caroline.
Szerintem
Nik remekül ért a gyerekek nyelvén. Ann-el is egyből megtalálta
a közös hangot és Gabrielt is nagyon kedveli – nyugtatta meg őt
Cassie. - Vesd fel neki és döntsétek el együtt.
Köszönöm.
Hallom jól alakulnak a dolgok közted és Kol között –
kacsintott rá Cassie-re a szőke vámpírlány.
Rebekah
mondta? - pirult el a lány.
Ki
más? – kérdezte Caroline nevetve.
Remek
– sóhajtotta gondterhelten Cassie. Ezután beszélgettek még egy
kicsit. Amiből Cassie megtudta, hogy Rebekah bejelentésénél
Damon nem volt jelen. Szerencsére.
Később
a vacsora csendben telt, annak ellenére, hogy Nik folyamatosan
szórakoztatta mindkét gyereket. Cassie közben igencsak hűvösen
viselkedett Damonnel, ami csak annak nem tűnt fel, aki teljesen
hülye volt. Nik utána vállalta azt a nemes feladatott, hogy a
gyerekeknek esti mesét mond. Cassie nagyon fáradt volt, így csak
magára kapta a Koltól szerzett pólót és szinte bedőlt az ágyba,
az ős meg csak a pizsamanadrágját kapta magára. Az ős szorosan
kedvese mögé feküdte és hátulról átkarolta őt. Szinte már
mindketten álomvilág határán jártak, amikor is érzékelték,
hogy valaki óvatosan kinyitja az ajtót és tétován belopakodik a
szobába.
Tudtam,
hogy Nik nem válik be, mint nagy mesemondó – mormolta Kol kissé
bosszúsan Cassie fülébe. Ugyanis a váratlan látogató nem volt
más, mint Ann.
Cas...
- hallották meg a kislány kissé bizonytalan hangját, nem tudta,
hogy Kol mellett vajon neki van e hely, mint régen vagy menjen
vissza a szobájába.
Gyere
– emelte fel a takarót a kérdezett magától érhetődő módon.
Ann pedig rögtön bevackolta magát Cassie mellé.
Szeretnéd,
hogy meséljek valamit? - kérdezte kedvesen a kislányt. Ugyanis
általában ő mesélt neki, vagy a nagyanyja. Igaz utóbbiak inkább
estére nem igen alkalmas tanmeséi voltak. Erős volt a gyanúja
miszerint Nik is ilyen történetet mondott. Nem tudva, hogy Ann
ettől alig fog tudni elaludni. Nem, mintha félt volna, hanem
annyira izgalmasnak találta az ilyen történeteket és annyira
felspannolta magát, hogy egyszerűen kiment az álom a szeméből.
Nem
kell, csak nem tudtam elaludni – súgta vissza a kislány, aki a
kis Gabriel mellett aludt el és eszébe jutott, hogy szegény
pontosan úgy lett árva, ahogy ő régen.
Akkor
most már próbálj meg aludni – mondta Kol és halkan dúdolni
kezdett. Látta a kislányon, hogy fél és mielőtt bejött volna,
hogy álmában halkan felkiáltott, hogy „Anya”. Valamint
hallotta, hogy Caroline gyöngéd nyugtatását is visszautasított
azzal, hogy neki Cassie-re van szüksége. A szőke vámpírlány
megértette ezt és ezért elengedte a kislányt. Egyébként Cassie
elmondta neki, hogy Ann szüleit is a boszorkányvadászok ölték
meg. Az ős sajnált a kislányt, aki ennyire ragaszkodott
kedveséhez ezért is próbálta most megnyugtatni és éreztetni
vele, hogy biztonságban van.
Sebastian
szokásával ellentétben korán kelt, azért mivel nagynénje
megbízta őt nézzen körül a határon hátha a boszorkányvadászok
megpróbálnának betörni, amire egyébként semmi esélyük nem
volt, de persze nem egy elvetendő lehetőségről volt szó. Így
tehát Sebastian jó és nem mellesleg megfontolt unokaöcshöz
mérten nekivágott, hogy egy kellemesnek aligha mondható reggeli
sétával kezdje lehetetlenül korai reggelét a fél méternél
magasabb hóban. Már éppen megtette a teljes utat és reménykedve
gondolt arra, hogy talán benézhetne Holly-hoz egy közös
reggelire, amikor megtorpanva észrevette, hogy két igencsak gyanúra
okot adó alak lopakodik tőle nem messze. Sóhajtva tolta későbbi
időpontra a lehetséges reggeli randi gondolatát és gyorsan a
szokásos boszorkányos agyrobbantó trükköt bevetve elkábította
a settenkedőket. Kabátja zsebéből elővette telefonját és
felhívta nagynénjét.
Jó
reggelt, Sebastian! Csak nem jutott eszedbe, hogy esetleg újra
elhívd Holly-t egy randira és tőlem kérsz ez ügyben tanácsot?
– érdeklődte lelkesen Lorenna, aki már buzgón készített a
mai napra való süteményét, de késznek mutatkozott utat mutatni
unokaöcsének.
Ha
így is lenne, nem szorulok a segítségre – válaszolta Sebastian
duzzogva. Néha kiborító volt nagynénje folyamatos
összeboronálási mizériája, akkor is, ha érzéke volt hozzá.
Egyébként ez volt az egyetlen dolog amiben Cassie és ő
változatlanul mindig is egyetértettek. Ezen felül neki egyáltalán
nincs szüksége segítségre, megoldja egyedül is, elvégre nem
ötéves. Lorenna mégis hajlamos volt úgy kezelni őt, igazából
voltak olyan pillanatok, amikor mindenkit úgy kezelt.
Akkor
mindek köszönhetem a hívásod? Valami baj van? – váltott át
lelkesből teljesen komolyba a vörös hajú boszorkány.
Attól
tartok van egy hírem, ami azt hiszem nagyon is érdekelni fog téged
– jegyezte meg Sabastian, miközben a lábai előtt elterült
boszorkányvadászokra pillantott.
Miről
van szó? – kérdezte Lorenna érdeklődve.
Találtam
két boszorkányvadászt, akik a határ környékén bóklásztak –
felelte Sebastian.
Hozd
őket a kastélyba, szeretnék elbeszélgetni velük – közölte
elhatározását Lorenna.
Fél
óra és ott vagyok – válaszolta Sebastian sóhajtva.
Remek,
addigra pont készen lesz a sütemény – hangzott Lorenna újult
lelkesedése. Sebastian ezért bontotta a beszélgetést, mivel a
folyamatos sütemény sütési kedvet otthon is hallgathatta az
anyjától. Tehát most igazán nem volt hozzá ereje. Főleg, hogy
a Holly-val remélt randi ezzel valószínűleg még tovább fog
csúszni.
Kol
álmodott. Igazán különös volt. Nem emlékezett rá mikor volt
utoljára rémálma, de ez határozottan az volt. Egy sötét, havas
erdőben volt, amit egyébként csukott szemmel is bárhol felismert
volna. Ez a Kellan háza körüli erdőség volt, ami egyébként
bárki rémálmának főszínhelye lehetett volna. Legalábbis Kol
így vélekedett a helyről. Azonban továbbra sem értette miért is
álmodik ő ilyesmit, ám figyelmét hamarosan egy sokkal aggasztóbb
dolog kötötte le. Ugyanis szinte a semmiből felbukkant Cassie
szaladt el mellette. Arca rémületet és fájdalmat tükrözött,
valamint maszatos volt a könnyektől. Kol elképedve és igencsak
aggódva vette észre, hogy kedves vállra igencsak véres, de ennek
ellenére Cassie kitartóan futott tovább úti célja felé. Az ős
megtudta állapítani, hogy a seb nem halálos mégis növekvő
aggodalomra adott okot számára. Cassie arcán továbbra is könnyek
peregtek végig.
Miért
nem szóltál? - kérdezte suttogva. - Nem tudok nélküled élni –
mondta és futott tovább. Kol felismerte az utat. Cassie Kellan
háza felé igyekezett.
Moira!
- kiáltotta a ház előtt állva. - Moira! - kiáltott újra és
szívszaggatóan felzokogott.
Kolnak hirtelen felpattantak a szemei. Zilálva
lélegzett, de megnyugodva észlelte, hogy Cassie itt fekszik
mellette, vagyis rajta. Ann pedig keresztben rajtuk. A plafont
tanulmányozva gondolkozott el az álmán. Ami különösen borzalmas
rémálom volt. Érezte kedvese fájdalmát. De próbált nem túl
nagy feneket keríteni neki. Kelan szavaiból ugyanis úgy vette ki,
hogy kizárt, hogy Miora meglátogassa őt. Cassie mégis ott kereste
a szellemet. Tehát ez semmiképpen sem fog bekövetkezni, vagyis nem
kell aggódnia e miatt. Vajon akkor mégis miért érzett idegesítően
szorító érzést a mellkasában?
Hirtelen Mrs. Hastings jelent meg és némán az ajtó
felé mutatott. Kol bólintott felé, mire a szellemnő eltűnt.
Óvatosan kibújt Cassie és Ann alól. Mindkettő feje alá tett
egy-egy párnát. Betakarta őket. Igazán komikus látványt
nyújtottak. Cassie feje fent lógott ki a takaró alól, Ann-é
pedig oldalt. Ezután vámpírgyorsasággal felöltözött és lement
a könyvtárba, mert onnan hallott beszélgetést.
Kupaktanács?
- kérdezte belépve. Ott volt már Lorenna, Ric, Sebastian, Liam,
Rebekah és Elijah. Utána érkezett Nik és később Damon.
Igen,
Kol kupaktanács – válaszolt neki Lorenna, amint Damon is
megérkezett és meggyújtott egy zsálya gyertyát.
Nyilván
a boszorkányvadász problémáról szeretnél beszélni velünk –
szólt közbe Nik.
Valóban,
erről van szó. Tegnap egyedül – hangsúlyozta ki a szót,
tudva, hogy az ősök tudtak unokája erejének elvesztéséről -
megerősítettem a falu védelmét. Ám ma reggel, amikor a nemrég
szokásává váló reggeli sétáját tette igencsak érdekes
dolgot fedezett fel.
Már
majdnem visszafordultam, de két boszorkányvadász próbálta
átlépni a határt. Most a pince kínzókamra részének a
vendégszeretettét élvezik – vette át a szót Sebastian.
Szerintem
ez egy remek lehetőség arra, hogy megtudjunk pár dolgot és
egyúttal üzenetet is küldjünk nekik – fejtegette véleményét
Lorenna.
Üzenetet?
– érdeklődte Elijah felhúzott szemöldökkel. A megtudjunk pár
dolgot részről sejtette, hogy mire vonatkozik.
Azt
akarod kérdezni, hogy a fejüket vagy a szívüket küldjük el
Wiliams-nek? Mert akkor én az előbbire teszem le a voksomat. Mivel
véleményem szerint az a leghatásosabb – mondta Kol, aki
szerette az ilyen hatásvadász ötleteket.
Egyetértek
Kollal – szólalt meg Rebekah. Meg akarta ölni a nyomorultakat,
hogy végre nyugodtan élhessenek tovább. Mentesen Mikealtől,
Esthertől és a boszorkányvadászoktól.
Le
kell csapnunk rájuk, mielőtt ők folytatják a kis hadjáratukat –
mondta Nik. Lorenna, Ric, Sebastian és az eddig hallgatásba
burkolódzó Damon mélységesen egyetértett vele.
Mikor?
- kérdezte Damon lényegre törően.
Nos,
bátran nevezhetem magam a téma szakértőjének, így úgy
gondolom minél előbb annál jobb – lovalta bele magát a
tervezésbe a hibrid.
Kell
egy nap még a helyi boszorkányokkal kiderítjük hol bujkálnak,
ha esetleg nem tudnánk meg a foglyoktól a szükséges
információkat – egyezett bele Lorenna.
Egy
nap? Biztos elég? - kérdezte Elijah. Ugyanis nem akarta el sietni
semmit. A lassan jársz, tovább érsz elvet vallotta.
Igen,
Mystic Fallsban csak a kis Bonnie volt ott. De itt van négy igen
erős boszorkányom és minden szerénység nélkül mondhatom, hogy
velem kiegészülve igen erős egységet alkotunk – vigyorodott el
a vörös hajú boszorkány. Sebastian tudta, hogy neki és az
anyjának is részt kell majd venni a varázslatban, ám sejtette a
kivitelezésben – vagyis a csatában - való részvételt Lorenna
már nem fogja engedélyezni neki.
Egy-egy
boszorkány mindegyik elemnek? - kérdezte Nik, megértve mire céloz
Lorenna. Tudta az efféle varázslatok nem idegenek a
boszorkányoktól és, ha kellően erősek, akkor szinte bármire
képesek.
Pontosan.
Akkor remélem a holnap megfelelő lesz mindenkinek. Egyébként
szerintem az lenne a legjobb, ha Liam és Rebekah, majd itt
maradnának. Vigyázni a lányokra – jegyezte meg elgondolkozva
Lorenna. A szőke ősnek nagyon nem tetszett a dolog, de Nik végül
rábeszélte.
Amúgy
is ez remek randi lehetőség nektek – vigyorgott rá húgára
Kol, aki zavartan elpirult, majd egy hatalmas nyaklevessel
jutalmazta bátyja pimasz megjegyzését. Liam is zavarba jött, ám
gondolatait egy új probléma árnyékolta be.
Mi
lesz, ha Cassie rájön? Segíteni akar majd nektek – közölte a
számára nyilvánvalót Liam. Szemernyi kétsége sem volt a felől,
ha unokahúga megtudja mit terveznek nem enged majd a huszonegyből
és ha törik ha szakad segíteni akar majd nekik.
Akkor
meg kell igéznünk még le nem számolunk a boszorkányvadászokkal
– válaszolt neki húga. Tudta, hogy unokája nem adná fel addig,
amíg velük nem menne. Így lesz neki és a babának is a legjobb.
Biztonságban. Sebastian kételkedve nézett nagynénjére, mert nem
hitte, hogy unokatestvérét a jelen lévők közül bárki
megigézné.
Kizárt,
én nem fogom megigézni – szögezte le Kol. Nem tetszett neki,
hogy meg akarják igézni Cassie-t és nem kívánt asszisztálni
hozzá.
Liam
rád hárul a feladat – jelentette ki ellentmondást nem tűrően
Lorenna. Nem akarta az ősökre vagy Damonra hárítani a
feladatott. Tudta, hogy ők haboznának megtenni a szükséges
lépést, amit nem engedhetnek meg maguknak ebben a helyzetben.
Ha
visszanyeri, az emlékezetét ki fogja törni a nyakam – jósolta
borúlátóan Liam.
Ebben
biztos lehetsz – értett vele egyet Sebastian.
Túléled
nem? - kérdezte Damon a gondterhelten pipázgató vámpírt. Nem
mutatta ki, de meg könnyebbült, hogy Lorenna nem őt kérte meg
erre a feladatra. Ahogy az ősök is megnyugodtak kissé, tudták
Kol igencsak sanda szemmel nézet volna arra a testvérére, aki meg
meri igézi kedvesét. A kialakult csapat igencsak bizakodó volt.
Úgy gondolták együttes erővel sikerül megállítaniuk a
boszorkányvadászokat mielőtt túl késő lenne.
Ezután
ki-kiment a maga dolgára. Lorenna miután Nikkel és Rebekáh-val
elintézték a foglyokat lement a faluba megbeszélni barátnőivel a
feladatott és a hátár szélére tűzni a foglyok fejét. Ric és
természetesen Sebastian is a vörös hajú boszorkánnyal tartott.
Igaz Ric a fejek látva majdnem meggondolta magát. Elijah a
könyvtárban maradt és megkérte Damont, hogy ő is tegyen így.
Újra meggyújtott a Lorenna által elfújt zsálya gyertyát, majd a
fekete hajú vámpír felé fordult.
Mintha
egy kicsit feszült lennél Damon – jegyezte meg az ős és leült
egy fotelba.
És
miért érdekel ez téged, kedves,
Elijah? - nyomta meg gúnyos hangon a jelzőt az idősebb Salvatore
az ős neve előtt.
Nem
akarom, hogy veszélyeztesd a tervet. Ismerlek és szeretném, ha
nem kezdenél a szokásos kis önálló akcióid egyikébe, amiből
végül nekünk kell téged ki mentenünk – közölte a véleményét
Elijah az ujjait közben elgondolkozva összeérintette.
Nem
tudom, miről beszélsz – hazudta szemrebbenés nélkül Damon.
Bosszantotta, hogy az ős ilyen nyilván valóan átlát rajta.
Ugyanis szerette volna egymaga elintézni a boszorkányvadászokat.
Annak ellenére, hogy tudta, hogy ez a terv a közösen
megbeszélttel ellentétben minden valószínűség szerint
visszafelé fog elsülni, de még mindig annyira ideges volt amiatt
amiért tegnap összevesztek Cassie-vel, hogy kész lett volna
megtenni remélve, hogy azzal mindent megoldana.
Szerintem
pedig pontosan tudod, miről beszélek. Egyedül hasztalan
próbálkozol azzal, hogy legyőzd Williamst. Ha meg is ölnéd,
tudod, hogy van náluk. Meghalt a király, éljen a király. És nem
fognak habozni bosszút állni. Oda fognak ütni ahol a legjobban
fáj, vagyis vagy megölik Stefant, vagy megölik Cassie-t –
folytatta Elijah. Damon akaratlanul is összerázkódott a
gondolatra. - Azt hiszed, nem tudják, hogy úgy tekintesz a lányra,
mint tulajdon gyermekedre? Csak rád kell nézni.
Miért
akarsz segíteni nekem? - kérdezte gyanakodva Damon és próbálta
megtartani érzelmek nélküli arcát, amit már olyan régóta
csinált. Nem hitte, hogy az ős tényleg önzetlenül akar neki
segíteni.
Félre
ne érts, nem miattad teszem. Cassie miatt. Elragadó teremtés és
annak ellenére - már meg ne bántódj -, hogy te nevelted kedves
és törődő. Nem hagyom, hogy az ostoba elgondolásoddal tönkre
tedd őt és rajta keresztül a családomat. Tudod, hogy nekem a
család a legfontosabb.
Ez
most egy kéretlen tanács volt vagy parancs? - kérdezte gúnyosan
Damon.
Annak
veszed, aminek akarod. De szeretném, ha azért legalább
megfontolnád, és utána alaposan elgondolkoznál rajta, mielőtt
végleg elveted a javaslatom. Cassie már felnőtt nő és ő a
testvéremet választotta társának. Kolnak nagyon fontos a
fogadott lányod. Annyira, hogy végre ezer év után emberien
viselkedik. Még soha nem láttam ilyen boldognak, mint Cassie
mellett. Te is láttad a bál után, mikor elrabolták Cassie-t Kol,
majd eszét vesztette. Nem tudom beszéltél e már Cassie-vel
erről, de amennyire ismerlek már elmondtad neki. Legalábbis, ha
nem értelmeztem félre a vacsoránál feléd mutatott hűvös
viselkedését. Ő is ugyan úgy kitart Kol mellett, amennyire az
öcsém ő mellette. Damon előbb vagy utóbb bele kell törődnöd
a választásába, vagy különben ki fog zárni téged az életéből.
Ez pedig nyilván nem akarod – zárta le a beszélgetést Elijah
és kiment a könyvtárból. Tudta, hogy most sok elgondolkozni
valót adott az idősebb Salvator testvérnek. Remélte, hogy hatni
fog a fejmosás. Damon elgondolkozva állt pár pillanatig. Ugyan
itt állt tegnap is, amikor Cassie pofonvágta. Annak ellenére,
hogy nem szeretett tanácsokat elfogadni úgy döntött felkeresi az
egyik olyan személyt, akiben feltétel nélkül megbízik. Ez a
személy pedig nem volt más, mint Kellan. Elhatározását tett
követte és az erdő közepén lévő ház felé vette az irányt.
Kol
a Cassie-vel közös szobájukba ment. A lányok még mindig aludtak.
Befeküdt Cassie mellé és a mellkasára húzta őt. Tudta, hogy nem
mondhatja el neki a tervet és olyan érzése volt, mintha ezzel
becsapná kedvesét, de önző módon tudta, hogy csak így lehet
biztonságban, mert minden mást esetben vele akarna menni ezt pedig
nem engedhette meg magának.
Hol
voltál? – kérdezte Cassie laposakat pislogva és ásított
egyet.
Lorenna
hívott, hogy közölje a védelem újra stabil – árulta el az
igazság felét Kol.
Értem
– mosolygott rá a férfira Cassie érezte, hogy nyomasztja valami
az ősvámpírt, de tudta, el fogja neki mondani, ha úgy érzi
szükségesnek. Ann is felébredt annak ellenére, hogy a két
felnőtt halkan beszélt egymással. Oda mászott Cassie-hez.
Jó
reggelt Cas – puszilta meg a lány arcát. – Neked is Vénvámpír
– puszilta meg Kolt is. Úgy gondolta mivel Kol tegnap kedves volt
vele, így ő is az lesz. De a becenévről nem volt hajlandó
lemondani.
’Reggelt
Törpilla – borzolta össze az alvástól amúgy is kócos vörös
hajat Kol. A kislány hasa ekkor megkordult jelezve, hogy táplálékra
van szüksége. – Úgy hallom valaki éhes – csiklandozta meg a
kislányt Kol.
Ne,
ne kegyelmez – visította a kislányt. Cassie gyorsan kimenekül a
csatatérről.
Azt
várhatód – röhögött fel Kol és folytatta „támadását”.
Cassie csinált róluk pár képet, sajnos elfelejtette kikapcsolni
a vakut a fényképező gépen, így az nagyot villant. Felhívva
ezzel tulajdonosára a figyelmet. Kol és Ann a lány felé néztek,
majd az újonnan kialakult bajtársissággal ünnepélyesen egymásra
néztek. Utána pedig ismét Cassie felé fordították a
tekintetüket. Aki gyorsan lerakta fényképezőgépét és nevetve
kimenekült a szobából. Elrohant Nik, Caroline és Gabriel
mellett. Kol és Ann utána. A menekülő nem látván más kiutat a
gyerekkorában szokásos módon félig a korlátra ült és
lecsúszott rajta. Kol észrevéve mire készül kedvese gyorsan
lefutott a korlát aljához. Cassie belecsúszott, vagyis belerepült
a karjaiba. Az ős a lendülettől nem tudta megtartani magukat, így
a hátán landolt Cassie pedig rajta.
Nincs
mit tagadnom, levettél a lábamról – jegyezte meg Kol egy
elégedet mosoly kíséretében kezeit kedves fenekén tartva, aki a
csípőjén ült.
Tényleg?
– hajolt le hozzá Cassie zafírkék szemei ragyogtak a
boldogágtól.
Tényleg
– ismételte meg Kol és egyik kezét feljebb csúsztatta teljesen
magára rántva ezzel a lányt. Nik és Ann a lépcső tetejéről
fütyültek. Caroline mosolyogva megcsóválta a fejét. Gabriel
pedig hüvelykujját a szájába véve szintén halványan
elmosolyodott. Szerette Cassie-t, akit már kiskora óta ismert, de
Caroline közelebb állt hozzá, annak ellenére, hogy csak most
ismerte meg. Ez talán azért volt így, mert annyira hasonlított
az anyukájára, ugyanakkor sok mindenben különbözött is tőle.
És Caroline nemrég elmondta neki, hogy ha szeretné, akkor ezentúl
ő lesz az anyukája. Gabriel nem értette hova tűnt az anyukája,
de eldöntötte, hogy amíg ő nem jön vissza addig Caroline-al és
Nikkel lesz. És majd ha a szülei visszajönnek, akkor majd
bemutatja nekik kik vigyáztak rá addig. Ezt el is mondta a szőke
vámpírlánynak, aki könnyes szemmel magához ölelte őt,
valamint a hibrid is kedvesen magához húzta kedvesét és a
kisfiút. Mindkét felnőtt tudta, hogy Caroline nemcsak a
meghatódottságtól ölelte annyira szorosan magához Gabrielt,
hanem azért, mivelhogy a fiúcska három éves lévén még nem
érthette, hogy a szülei soha többé nem tudnak visszajönni
hozzá, mert meghaltak.
Damon
eközben megérkezett Kellan háza elé és illedelmesen, ám annál
idegesebben bekopogott.
Halló
Damon. Miben lehetek a segítségedre? - invitálta be őt a ház
tulaja. - Megkínálnálak egy whiskyvel, de attól tartok
mostanában túl sokat ittál.
Érdekes,
hogy itt élsz több mint ezer éve úgy, hogy ki sem mozdulsz innen
és mégis mennyi mindent tudsz a kinti világról – ült le a
kanapéra Damon. Nem vette zokon, hogy a whisky ügyet, tudta van
benne némi igazság.
Mrs.
Hastings elmeséli, mi történik vagy, ha ő nem akkor Lorenna,
Cassie vagy Sebastian – vont vállat. Sejtette miért jött hozzá
a vámpír és ezért próbált könnyed beszélgetést megütni.
Remek,
csupa szakértő. Élükön Sebastiannal, aki nemrég megtalált pár
boszorkányvadászt a határon. Lorenna a szokásos lefejezés
mellett döntött és ott hagyta a fejeket karóba húzva. Szerinted
bekapják a csalit és azt hiszik, hogy várjuk a támadásukat vagy
előbb ők támadnak meg minket?
Úgy
érted a nyilvánvaló csapdát? Lehet, hogy boszorkányvadászok
idióták, de nem hülyék. Nem szabad őket alábecsülnötök.
Főleg, hogy szövetkeztek a túlvilágon lévő Esther-rel.
Szóval
szerinted nem tudjuk őket becsapni? - érdeklődte Damon.
Próbálkozni
lehet. Nyilván sejtik, hogy keresitek őket. Damon tudod szerettem
a beszélgetésben a körítést, de nem térnél a lényegre végre?
- kérdezte Kellan. Látta, hogy a vámpír mennyire szeretne
felhozni valamit, ám mégis mindig elveti azt.
Mr.
„MindenbeBeleütömAzOrrom” Elijah mondott valamit... - kezdte
Damon kényelmetlenül. Általában nem vette figyelembe mit
gondolnak róla mások, mindig is a saját törvényei szerint élt,
mégis el kell ismernie, hogy van abban valami, amit az ős mondott.
Még ha annyi is, hogy ha nem vigyázz el fogja veszíteni Cassie-t.
Ezt pedig nem akarta, ahhoz túlságosan is a szívéhez nőtt.
És
téged rosszul érintett, amit mondott? - kérdezte együtt érzően
Kellan.
Igen,
azon gondolkoztam, hogy magam végzek a boszorkányvadászokkal. De
Elijah felhívta rá a figyelmem, hogy csapatban többre megyünk
és, hogy ha megtenném, bántanák Cassie-t vagy Stefant. Szerinted
mit csináljak?
Tanácsot
kérsz tőlem? A boszorkányvadászokkal kapcsolatban igaza van. A
többit viszont neked kell eldöntened. Damon, tudod, nem vagyok a
gyerekkérdés szakértője, láttad mennyire elrontottam mindent
Moirával. Csak mert csökönyösen ragaszkodtam ahhoz, hogy fiam
fog születni és Cassandra belehalt a szülésbe. Én meg
öntudatlanul megátkoztam magam, hogy addig nem hallhatok meg még
fiú leszármazottam nem fog születni. Azóta nem láttam a
feleségemet és ezért csak magamat hibáztathatom. Ahogy azért
is, mert Moira nem áll szóba velem. Megértem őt. Ő is itt
ragadt nekem köszönhetően csakhogy ő szellemként. Elhiheted
nekem, hogy nem valami kellemes, ha az egyetlen gyermeked nem áll
szóba veled csak, mert olyat vágtál a fejéhez, ami szerinted
igaz. Ha engem kérdezel a legjobb, ha még idejében bocsánatot
kérsz tőle mielőtt túl késő lenne.
Szóval
tudod – húzta el a száját Damon.
Hogy
miket vágtál Cassie fejéhez? Nem akarlak megbántani Damon, de
hiba volt. Fél perc alatt észre lehet venni mennyire fontos
egymásnak Cassie és Kol.
Nem
használja ki őt ugye? - kérdezte beletörődően Damon.
Nem,
ahhoz túl fontos neki. Ahogy Cassie is neki – mondta Kellan
szinte ugyan azt, amit Elijah. - Az lenne a legidevalóbb kifejezés,
hogy nem élhetnek egymás nélkül.
Hogy
érted ezt? - kapta fel a fejét Damon, ugyanis a férfi olyan
különös hanglejtéssel beszélt.
Mit?
Én? Mit hogy értek? Tudod, én csak egy bolond öregember vagyok,
aki összevissza beszél. De fogad meg Elijah tanácsát és az
enyémet is. Kérj bocsánatot Cassie-től – terelte ki a vámpír
a házából Kellan. Megvárta még Damon eltűnik a közelből és
megtöröltek gyöngyöző homlokát. - Úgy látszik, öregkoromra
egyre fecsegősebbé válok. Most is csak kis híja volt, hogy nem
mondtam el mindent Damonnek. Cassandra nélkül csak egy öreg vén
bolond vagyok.
Elena és Elijah is megérkezett. Ann úgy döntött ő
is lecsúszik a korláton, lent szerencsére az arra felé járó
Liam, aki egyébként Rebekáh-val beszélgetett elkapta. A szőke ős
felnevetett Liam arcát látva.
Most
úgy érzem magam, mint tizenöt évvel ezelőtt – sóhajtotta
Liam és lerakta a kislányt. A többiek is csatlakoztak Rebekah
nevetéséhez.
Ez
most bóknak veszem – jegyezte meg Ann.
Én
minek vegyem Liam bácsi? – kérdezte Cassie, akinek Kol segített
felállni.
Az
ég irgalmazzon nekünk, ha Cassie többi gyerekcsínyét is el
akarod követni – hagyta figyelmen kívül unokahúga kérdését
Liam kissé borúsan. – Sebastian a megmondhatója mik várnak
ránk.
Hé,
én mosom kezeimet. Én nem a doki székét díszítettem ki
szögekkel – emelte fel magadóan a kezeit Cassie.
Nem,
te Mrs. White kedvenc karosszékével csináltad ugyan azt –
csóválta meg a fejét Liam.
Te
is tudod, hogy megérdemelte – vágta rá Cassie.
Ezért
nem kedvel téged? - kérdezte Kol.
Nem,
más miatt, nem is igazán tudom az okát annak, de ki nem állhat.
Egyébként a nem kedvel, nem fedi a valóságot. Ő úgy
fogalmazott, hogy „Nem szenvedhet engem” - csinált idézőjeleket
az ujjaival Cassie.
Nem
Lorenna mondta ezt Damonnek? – kérdezte Liam elgondolkozva.
Igen,
igazad van – bólintott rá Cassie mosolyogva, ám Damon
említésére mintha nem lett volna olyan felhőtlen az a mosoly.
Még mindig haragudott a férfira. Tudta, hogy csak félti őt, de
túlment egy bizonyos határon. Ann hasa újra megkordult.
Menjünk
enni – ragadta meg Kol és Cassie kezét lelkesen a kislány. Így
hát megreggeliztek. Utána a gyerekek elmentek játszani hozzájuk
csatlakozott Caroline, Elena és Cassie.
Damon
jött haza nagy sebbel-lobbal és Cassie keresésre indult. Most,
hogy végre valahára rászánta magát minél előbb túl akart
lenni az egész bocsánatkérésen.
Cassie
beszélhetnénk? - kérdezte a gyerekszobába lépve, ahol Ann,
Caroline, Cassie Gabriel és Elena éppen építőkockából épített
várat.
Persze
– állt fel Cassie.
Menjünk
a szobádba – ajánlotta Damon.
Úgy
érted a Kollal közös szobámba? - tette fel a kérdést Cassie.
Csak, hogy Damon mindent tisztán lásson.
Igen,
oda – válaszolta fogcsikorgatva a vámpír. Miután kimentek
Elena egy amolyan „Most mi van?” pillantást küldött Caroline
felé. „Honnan tudjam?” érkezett a néma válasz. Eközben a
két érintett Cassie és Kol közös szobájába lépet.
Remélem,
gyorsan elmondod, amit szeretnél, mert szeretnék vissza menni
Elenáékhoz – szögezte le mogorván Cassie.
Tudom,
hogy hülyén viselkedtem – ismerte el magadóan Damon.
Nocsak
– szúrt közbe Cassie.
…
- Damon olyan gyorsan beszélt, hogy a lány nem értett
belőle semmit.
Hogy
mondod? - kérdezte Cassie összevont szemöldökkel.
Szeretnék
bocsánatot kérni a tegnapi viselkedésemért. Amit mondtam csak
azért mondtam, mert nem szeretném, ha neked is csalódnod kelljen,
mint nekem. De nem vettem észre, hogy már felnőttél és önálló
döntéseket hozol, bár utóbbit kiskorodban is remekül csináltad
- vetett a lányra egy halvány mosolyt.
Semmi
gond apu – ölelte meg őt Cassie. Damon visszaölelte őt, tudta,
hogy most már minden rendben lesz. Cassie újra apunak hívta, mint
kiskorában. - Sajnálom, hogy pofon vágtalak.
Nem
számít egy barom voltam. Valamint örülök neki, hogy azért, ha
szükséges meg tudod védeni magad.
Elvégre
te tanítottál – bokszolt a férfi vállába.
Ahogy
mondod Manó – puszilta meg a lányaként szeret személy homlokát
Damon.
Végre
kibékültek – jegyezte meg elégedetten Liam a nappaliban és
kinyújtóztatta a lábait. Természetesen a kastélyban tartózkodó
vámpírok az egész beszélgetést végig hallgatták. A
szégyenérzett, mint olyan ezzel kapcsolatban nem nagyon szerepelt
a szótárukban, talán csak Elijah-nak.
Damon
végül a helyes megoldást hozta meg? Ez új – mondta gúnyosan
Rebekah. Nik egyetértve bólogatott. Elijah sokatmondóan
hallgatott. Nem valotta volna be, de végtelenül megnyugtatta, hogy
a vámpír végül a helyes megoldást hozta meg. Kol elmosolyodott,
örült neki, hogy Cassie kibékült Damonnal. Annak ellenére, hogy
ki nem állhatta az idősebb Salvatort. De hajlandó lesz békejobbot
nyújtani felé, mert kedvese úgy szereti a férfit, mintha az apja
lenne.
Lehet,
hogy nektek új, de szerintem csak idők kérdése volt az egész –
közölte Liam és ennek örömére meggyújtotta a pipáját.
Lorenna lépett be a nappaliba, mögötte Ric jött.
Mondtam
már neked, hogy pipáz a másik szalonban – mondta bátyjának
szemrehányóan. A szobában tartózkodók némelyike igyekezet
elfojtani mosolyát nehogy magukra vonják a vörös hajú
boszorkány figyelmét, mert az nem volt mindig kellemes.
Jó,
jó – mormolta az érintett, de ennek ellenére nem oltotta el a
pipáját.
Mindent
el tudtál intézni Lorenna, amiért lementél? - érdeklődte
Elijah szokása szerint alaposan megválogatva a szavait, mint aki
csak pusztán kíváncsi. Nem pedig létfontosságú dologról
kérdezősködik éppen.
Igen,
mindent – válaszolta elégedetten a nő. - Itthon minden rendben?
Persze.
Damon bocsánatot kért Cassie-től és újra szent a béke. Megint
úgy viselkednek, mint régen – osztotta meg húgával a
fejleményeket Liam.
Már
épp itt volt az ideje – sóhajtott Lorenna.
Damon
bocsánatot kért? - kérdezte vele egy időben Ric teljesen
elképedve. Valahogy Damon és a bocsánatot kér részt nem tudta
elképzelni egy mondatban. Teljesen lehetetlennek hatott számára.
Ugye
milyen döbbenetes? - kérdezte Rebekah.
Biztos?
- kérdezte még mindig hitetlenkedve Ric.
Akadj
le a témáról Ric, mástól csak akkor kérne bocsánatot, ha az a
személy a halálán lenne – mondta Lorenna.
Vajon
miért nem lepődöm meg ezen? - sóhajtotta beletörődően Ric.
Min
nem lepődsz meg haver? - kérdezte a mögötte megjelenő Damon és
átkarolta legjobb barátja vállát.
Semmin
Damon, lassan már semmin nem lepődöm meg – érkezett a válasz.
Ez
előfordul – szögezte le Lorenna. – Megyek, megnézem, hogy
halad a vacsora – indult el a konyha irányába, mire a többiek
is oszladozni kezdtek. A vacsora előtt Kol félrevonta Mrs.
Hastings-et és megkérte őt egy-két dologra a Cassie-vel közös
szobájával kapcsolatban. A házvezetőnő mindent értően
biztosította őt, hogy mindent elrendez a vacsora végére. Az ős
vidáman csatlakozott a többiekhez a vacsoránál.
Várj,
előbb csukd be a szemed – ragadta meg a szobájuk kilincsét Kol.
Miért?
– kérdezte Cassie értetlenül.
Meglepetés
– vigyorgott rá az ős. Cassie továbbra is értetlenül sóhajtva
teljesítette az ős kérését. Kol bevezette kedvesét a
szobájukba, elégedetten körbetekintett és becsukta maguk után
az ajtót, még a kulcsot is elfordította mivel mára már nem várt
további hívatlan látogatókat. – Most már kinyithatod a szemed
– súgta kedvese fülébe. Aki teljesített a kérését. Ámultan
pillantott körbe a sok égő gyertyával és rózsaszirommal teli
helységben.
Kol,
nem is tudom, hogy mit mondjak – pislogott fel zavartan zafírkék
szemeivel az ős barnai szemeibe.
Nekem
már a mosolyodért megérte, mert az mindent elmondott –
simogatta meg Kol gyöngéden Cassie arcát, aki beledőlt az ős
érintésébe.
Köszönöm
– suttogta Cassie és hevesen magához ölelte az ősvámpír,
karjaival a nyakába csimpaszkodott. Aki válaszként megcsókolta
kedvesét beleadva minden érzését a lány iránt. Szerette
Cassie-t, minden egyes porcikáját. De még nem állt rá készen,
hogy meg mondja neki viszont kimutatni ki tudja. Cassie megadóan
átadta magát az érzéseinek, szüksége volt Kol közelségére
az érintésre, a csókjaira. Már egyáltalán nem érzett
félelmet. Bízott az ősvámpírban és tudta, hogy vigyázni fog
rá. Olyan volt mintha egy láthatatlan gát átszakadt volna rajt
és szabad utat engedett volna az ős iránti szerelmének. Kol
eközben áttért a lány szájáról az arcára, majd a nyakára.
Lehámozta róla a pólót és az ágy felé kezdetek botorkálni.
Mintha
túl lennél öltözve – mormolta Cassie is levette az ősvámpírról
a pólót, aki közben már kedvese melltartójának csatjával
babrált. A feleslegessé vált ruhadarab a két póló mellett
végezte.
Nemsokára
ennyi sem lesz rajtunk – susogta sokat sejtetően az ős Cassie
nyakhajlatába. A lány egy feltétlen mozdulattal próbálta
eltakarni melleit, de az ősvámpír finoman megfogta a kezeit. -
Kérlek – mormolta és végig simította kedvese arcán. Aki
halvány pírral az arcán leengedte a kezeit. - Te vagy a legszebb
Cassie-m – mondta Kol áhítatosan és csodáló tekintetét végig
futtatta a lány fedetlen keblein. Cassie a becéző és kedveskedő
szavakat hallva meg jobban elpirult és gyengéd mozdulattal
beletúrt az ősvámpír hajába.
Bizonyítsd
be nekem – suttogta Cassie vágytól túlfűtött hangon. Kol
ezután óvatosan eldöntötte őt az ágyon.
Gyönyörű
vagy és csak az enyém – suttogta az ős. Egyik kezét a lány
derekán pihentette és húzta még közelebb magához őt, a másik
kezét óvatosan végig futtatta a lány oldalán. Cassie válaszként
várakozóan felnyögött, mikor Kol szájával az egyik mellét
vette kényeztetésbe, a másikat pedig a kezével ingerelte. Később
áttért a másik mellre is. Cassie a hajánál fogva felrántotta
magához és követelődzően megcsókolta az ősvámpírt. Aki
belemosolygott a csókba.
Tudod
milyen hatással vagy rám? - fuvolázta Cassie és fordította
helyzetükön. Végig simított Kol mellkasán. Kezeit szája
követte. Végigpuszilta a férfi nyakát, mellkasát. Kol jólesően
mormogva adta tudtára, hogy jólesik neki a lány ténykedése.
Remélem
olyannal, mint te énrám - került újra felülre Kol és Cassie
övével kezdett bajlódni. - Azt hiszem erre már nincs szükséged
– szaggatta le végül a lányról a nadrágot és az elhajított
ruhadarab övestül a már kissé megnövekedett kupacra esett.
De
türelmetlen lett valaki, amúgy az volt az egyik kedvenc övem –
kuncogott fel Cassie és ő is Kol öve felé nyúlt.
Kárpótollak
érte, de ha nagyon szükséges veszek neked egy másikat helyette –
mormolta a lány szájába válaszát Kol. Cassie közben könnyedén
kikapcsolta a férfi övét. Az ő öve valóban kicsit bonyolult
kikapcsolást igényelt. Néha még ő maga is elbajlódott vele egy
ideig. Kol szinte lerugdosta magáról a nadrágját. Végül az
ősvámpír megszabadított mindkettőjüket az utolsó
ruhadarabjától is.
Biztos
vagy benne? - kérdezte Kol rekedten Cassie homályosan ragyogó
zafírkék szemeibe nézve.
Igen,
bízom benne – válaszolta Cassie. Kolt meghatotta, a felé
irányuló feltétlen bizalom, ami kedveséből áradt.
Vigyázok
rád ígérem – fogadkozott Kol és megtette az utolsó lépést
ami elválasztotta őket attól, hogy egymáséi legyenek. A testük
szorosan összeforrt. Cassie-nek először fájt és akaratlanul Kol
vállába vájta a körmeit összeszorított szemei közül
kibuggyant pár könnycsepp. Kol lepuszilta a sós cseppeket és
utána megnyugtatóan megcsókolta kedvesét. - Nem lenne jobb,
ha... - kezdte bizonytalanul, ám Cassie nem hagyta, hogy befejezze.
Semmi
gond – suttogta neki és átkulcsolta lábaival Kol derekát még
nagyobb fájdalmat okozva ezzel saját magának. Kol megnyugtatóan
csókolta ahol érte az arcát, az állát, a nyakát közben pedig
mindenféle megnyugtató szót mormolt. Cassie mikor nagyjából
elmúlt a fájdalom megmozdította a csípőjét. Kol értette a
néma célzást és mozogni kezdett. Először lassan, majd
fokozatosan gyorsított a tempón. Kol újra megcsókolta Cassie-t.
A levegő szinte felforrt körülöttük. Nem létezett más
számukra a világon csak a másik. Lelkük véglegesen összeforrt.
Egy lélek lettek két testben Cassie ereje átáramlott Kolba az
ősvámpíré pedig a lányba. A közöttük lévő kötelék
visszavonhatatlanul teljes lett. Egymás nevét kiáltva érte el
őket a mindent elborító beteljesedés. Kol még párpercig
Cassie-re nehezedett, utána legörbült róla és a lányt szorosan
magához húzva betakarta magukat.
Én
mindig itt leszek neked – válaszolt Kol lágyan és minden Cassie
iránti érzését beleadva újra megcsókolta kedvesét és
szorosan magához ölelte. Cassie megértette, hogy Kol ezzel azt
akarta közölni vele, hogy ő is szereti őt. A fejét, mint mindig
most is az ősvámpír szíve fölé helyezte. Később elaludt Kol
biztonságot adó és meghitt ölelésében. Kol egy ideig még
csodálta a karjaiban alvó szépséget, majd ő is álomra hajtotta
a fejét. Az utolsó gondolata az volt, hogy ő egy piszok nagy
mázlista. Valamint soha nem fogja hagyni, hogy bárki is
megpróbálja elvenni tőle a szeretett nőt.
A boszorkányvadászok búvóhelyén
Remek,
a boszorkányvadászok ostoba tétlensége miatt helyére billent a
természet egyensúlya. Igazán fantasztikus. Csak gratulálni tudok
hozzá – fakad ki Esther, akit Arthur Williams idézet meg.
Szerintem
még nincs minden veszve – jegyezte meg James Maynard, mivel
főnökét láthatólag majd szétvette az ideg.
Egy
újabb csodálatos ötlet? – kérdezte gúnyosan Esther.
Meg
fognak támadni minket… – kezdte Maynard eltöprengve.
És
ezt csak maguknak köszönhetik – vágta rá Esther élesen.
Mire
gondolsz James? – kérdezte Arthur Williams csöndesen.
Tételezzük
fel, hogy sikerül ideiglenesen megölnöm Kolt, akkor vele együtt
meghalna Miss. Doyle és a baba is – jegyezte meg Maynard.
Nos,
igen ideiglenesen, de utána felébrednének – csóválta meg a
fejét az erősen szkeptikus Esther, de kimondottan tetszett neki az
elképzelés.
Ezt
nem tudhatjuk biztosan legalábbis addig, amíg meg nem próbáltuk
– válaszolta Maynard tényközlően. – Persze, ha lélekkötés
jött volna létre közöttük, akkor igencsak kevés lenne az
esélyünk, de mivel nem így van még akár hasznot is húzhatunk
belőle.
Legyen
– élénkült fel Esther. – Tegyék, amit tenniük kell –
közölte még és visszatért a túlvilágra.
És
ha lélekkötésről van szó? – kérdezte Arthur leverten.
Nos,
akkor vesztettünk, bár akkor is van egy kevés esélyünk. Ha
viszont tévedek és valóban lélekkötés jött létre közöttük,
akkor te is tudod, hogy csak egy alig pislákoló lehetőségünk
lesz. Egyszerre kéne megölni őket, hogy minél biztosabbra
menjünk. De attól tartok így is, úgy is minden Miss. Doyle-tól
függ. A többiek viszont garantáltan védtelenek lesznek mindkét
esetben – jegyezte meg szórakozottan James és elment, hogy
folytassa tovább tervezgetését.