2. évad 7. fejezet

A vér nem válik vízzé

„A vér cinkossága ősi, bizalmas kötelék. A Nagyok ismertetőjele.” Anna Gavalda

Kol erősen pislogva próbálta megemészteni az elé táruló látványt és teljesen leblokkolt. Egyszerűen nem tudta felfogni, hogy Cassie az előbb az ő vérét itta és ráadásul még az arca is átváltozott.

• Valami baj van? – kérdezte kedves az őstől. Közben arca ismét a megszokott vonásokat mutatta. Mentesen mindenféle vámpír fogaktól és vörös szemektől. Az ős erősen elgondolkozott azon az eshetőségen, miszerint nem e lehetséges az, hogy képzelete űzött vele ilyen csúfos tréfát. Sajnos ennek a valószínűsége igen kicsi volt, mivel a vére még mindig ott vöröslött kedves ajkain.
• Egy percre elengednél? Szeretnék kérdezni valamit Elijah-tól – kérte Kol meglehetősen gyöngéden és ugyanakkor óvatosan is. Közben nagyon erősen koncentrált arra, hogy ne mutatkozzon meg rajta semmi csak a lány iránti szeretete. A kétségbeesését és a döbbenetét jó mélyre próbált süllyeszteni.
• Most? – értetlenkedet Cassie. Az ős letörölte a lány ajkairól a saját vérét úgy téve, mint aki csak simogatja annak arcát.
• Azt hiszem, ez nem tűr meg halasztást – mosolygott rá szerelmére kissé feszülten Kol. – Nem vagy esetleg éhes? Ha gondolod, leugrom a konyhába és hozok fel neked valamit – vetette fel az ős mintegy teljesen véletlenül a témát.
• Az előbb éhes voltam, de már nem – rázta meg a fejét Cassie. Vajon miért nem, gondolta Kol, de továbbra is kényszerítette magát, hogy úgy csináljon, mintha minden rendben lenne, mivel látta, hogy kedvese fel sem fogta mit is tett az előbb. Ez pedig határozottan nem olyan volt, mint az, amikor ő harapta meg a lányt. Mert ott ő egy ideig emlékezett rá, de Cassie láthatóan észre sem vette a dolgot, ami kissé aggasztó volt.
• Biztos vagy benne? Esetleg egy kis leves, vagy süti… vér? – sorolta csak úgy találomra a dolgokat Kol ügyelve a könnyed hangszínre.
• Tudod, hogy nem iszok vért – nézett rá megrökönyödve az ősre Cassie.
• Igen, hogy is felejthettem el – kényszerített magára egy mosolyt Kol és sietve kilépett a szobájukból.

Sebesen és semmivel sem törődve tépte fel Elijah szobájának ajtaját.

• Elijah! Cassie megharapott! – közölte testvérével Kol meglehetősen felindultan, nem is törődve azzal, hogy a megszólított éppen a szoba közepén csókolózik igencsak hevesen a hasonmással.
• Kol, most pontosan mit is vársz tőlem? Mit tegyek ezzel kapcsolatban? Azt hiszem, ez előfordul – sóhajtotta Elijah fáradtan miután elvállta a kábult Elenától és öccse felé fordult. A hasonmás furcsán nézett Kolra, hogy most ezért képes volt megzavarni őket. A gond csak az volt, hogy mind Elena, mind Elijah látták mennyire felzaklatta valami a szobájukba hívatlanul és minden előzetes figyelmeztetés nélkül belépő férfit.
• Félreértesz. Megharapott, úgy értem annyira, hogy itta a vérem és… - hadarta Kol és hevesen a saját arcára mutatott, ami vámpír arcvonásokba rendeződött, mert egyszerűen nem bírta kimondani.
• Nem lehet, hogy túl sokat ittál? – kérdezte óvatosan Elijah. Természetesen tudta, hogy öccse két pohárral ivott, ami aligha fog ennyire megártani neki. Főleg nem olyan szinten, hogy utána ilyen abszurd dologról kezdjen hallucinálni. Elena teljesen értetlenül hallgatta a párbeszédet mivel nem tudta elképzelni barátnőjét amint azt teszi, amit Kol nagyon is határozottan állított. És egyáltalán, hogy változott vámpírrá?
• Nem – morogta Kol idegesen. – Megharapott és utána, amikor megkérdeztem azt mondta, hogy előtte éhes lett, de hirtelen elmúlt neki. Szerinted mi történt? – kérdezte kétségbeesetten testvérét.
• Csak úgy? – kérdezte Elijah elgondolkozva.
• Csak úgy?! A vérem itta, Elijah! Itt nincsen semmi „Csak úgy”! – csattant fel Kol. Nem az volt a baja, hogy Cassie a vérét itta, mert elvégre semmi baja nem lesz tőle, de meglehetősen felzaklatta őt, hogy kedvese úgy nézett ki, mint egy vámpír. Mondjuk, ha félig az, akkor… lehet, hogy most a lelkeik összekapcsolása miatt ő is teljesen azzá vált és ezután át tud, majd változni? Erre ráadásnak ott volt az a tény is, miszerint a lány már eleve félig vámpír volt.
• Lehet, azért van, mert félig ő maga is vámpír. Valamint a köteléketek is sokat közrejátszhat benne – szólalt meg továbbra is nyugodtan Elijah, aki ugyan arra a következtetésre jutott, mint öccse.
• Azt mondta, hogy soha nem kívánta a vért – rázta meg a fejét Kol.
• Mi van, ha a baba felerősítette az éhségét? – kérdezte Elena félénken.
• Úgy érted a baba tudat alatt befolyásolta Cassie-t, hogy megharapjon engem? – kérdezte Kol és ettől a lehetőségtől sem volt éppen elragadtatva, bár azért ha tényleg így lenne, akkor valahol mélyen büszke is lenne a fiára. Nem azért, mert manipulálta az anyját, hanem, hogy ilyen ügyes volt. Szinte meg sem érezte a harapást, na jó egy kicsit fájt neki, de egy kis gyakorlás és már meg sem fogja érezni. Remek technikája lesz az egyszer már biztos. Elvégre az én fiam!
• Kedvesem azt hiszem, igazad van – értett egyet a hasonmással Elijah.
• Akkor most Cassie bárkit meg fog harapni? – kérdezte Elena aggódva.
• Nem hiszem – vágta rá kapásból Kol.
• Elena megtenné, hogy szólsz Niklausnak? Én elmegyek Damonért és Stefanért. Kol te hozz a konyhából vért – adta ki az utasításokat Elijah. Elena és Kol pedig az ősre bízták magukat, remélve, hogy sikerül megoldani a helyzetet és megtudni mi is történik már megint.

Cassie közben lement a könyvtárba, mert elunta magát fent és tudta Kol úgyis megtalálja őt. Leemelt egy könyvet a polcról és miután kényelmesen elhelyezkedett az egyik fotelban olvasni kezdte azt. Jó tíz perccel később Nik sétált be kezében egy pohár vérrel.

• Cassie, hát te? – kérdezte a lányt szerepéhez mérten kíváncsian. Ugyanis őt küldték be, hogy tesztelje a lányon a donor vér is annyira vonzza e őt, mint Kol vére vagy esetleg a sajátja ha szükséges.
• Kol átment Elijah-hoz én pedig lejöttem, mert olvasni szeretem volna. És te? – érdeklődte Cassie kedvesen, miközben a hibrid leült a székének a karfájára.
• Szomjas lettem és pont mikor felfelé tartottam éreztem meg, hogy itt vagy. Gondoltam megnézem mit is csinálsz ilyenkor idelent – mosolygott rá a lányra Nik és kortyolt a poharából.
• Egy könyvtárban mit lehet még csinálni? – kérdezett vissza szarkasztikusan a lány, ám lehetett látni, hogy csak ugratja a hibridet.
• Tudod, szerintem sok mindent – húzta fel a szemöldökét célzatosan Nik.
• Komolyan, mintha csak Kolt hallanám – nevetett fel Cassie.
• Elvégre testvérek lennénk – vigyorodott el Nik. – Nem kérsz? – tette fel a kérdést mintegy véletlenül és a lány orra alá nyomta a poharát, ami még félig tele volt vérrel. Közben erősen figyelte nem e változik e meg Cassie arca, úgy, mint ahogy azt öccse kétségbeesésében váltig állította.
• Nem, kösz – ráncolta össze a szemöldökét a lány és eltolta a felkínált „italt”. Damon az ajtó előtt egy „Mondtam, hogy hallucináltál” pillantással nézett Kolra. Aki mintha megnyugodott volna egy kissé, ahogy Elijah és Stefan is. A tervük következő szakasza az volt amikor Nik véletlenül megvágta a saját karját. Cassie kezdte úgy érezni, hogy egy élethű komédiába csöppent.
• Rendben, Nik. Ez már tőled is igazán abszurd. Tudom, hogy készülsz, valamire és nyilván nem egyedül, de azonnal mond el, hogy mi az – jegyezte meg a lány határozottan és nagyon is szigorúan a hibridre pillantott, de egyébként most sem változott meg az arca.
• Tudod, Kol látott valamit, amitől kicsit kibukott én meg csak ellenőriztem, hogy a helyzet valóban annyira válságos e, mint ahogy azt állítja vagy egyszerűen csak túlreagálta a dolgot. Azt hiszem, előbbi nem állta meg a helyét, utóbbi pedig teljes bizonyosságot nyert – emelte fel a kezeit megadóan Nik, mintegy azt mondta ezzel, hogy ő nem tehet semmiről.
• Miről beszélsz? – követelte továbbra is a bővebb magyarázatott Cassie.
• Csak a szokásos – legyintet a hibrid, jelezve, hogy nem is említésre méltó a dolog.
• Én azért szeretném tudni – követelte a lány makacsul. Megkérdezte volna, hogy Kol hol is van, de még ez elhangzása előtt látomása támadt, amiben meglátta az ajtó előtt szobrozókat. – Gyertek, beszélni akarok veletek – emelte fel kissé a hangját.
• Sajnálom kicsim – lépett be a könyvtárba bűntudatosan Kol.
• Én mondtam, hogy képzelődsz – nyilatkozta Damon gúnyosan.
• Damon, kérlek – nyugtatta testvérét Stefan. Elijah csendesen tanulmányozta a láthatóan kissé mérges Cassie-t, aki öccse magához ölelt. Nik mintegy véletlenül megvágta Kol kezét is, mint ahogy az előbb a sajátját. A hatás mindenkit megdöbbentett.

Cassie ráhajolt Kol sebessé vált karjára és megnyúlt szemfogait a sebre mélyesztette. Szemei vörössé váltak és az erek kidudorodtak körülötte.

• Oké, úgy látszik, mégis igazad van – ismerte el Damon megrökönyödve. Cassie felnézett Kol barna szemeiben, utána az ős sérült kezére, majd vissza a szemeibe ezután próbált elhátrálni, de Kol gyengéden magához szorította őt. Sérült kezét újra Cassie szája elé tartotta.
• Vidd innen – nyöszörögte Cassie szemei továbbra is vörösben játszottak, de már nem érezte szükségességét, hogy igyon is, mint ahogy az előbb. Érezte a belső késztetést és ellenállt neki, valahol mélyen viszont nemcsak még meg sem született fiának, hanem ő magának is jól esett. Legalábbis egy icike-picikét. Na jó, inkább nagyon.
• Semmi baj – súgta neki Kol, aki rájött, hogy tényleg a fia tette azt, amit, így a másik kezével kedvese hasát kezdte simogatni. Érezte az onnan továbbra is kiáramló erőteljes mágiát és próbálta palástolni a korábbi kétségbeesés helyére lépő mérhetetlen büszkeséget. Úgy gondolta nem kéne még jobban kiborítani szerelmét.
• Nem akartalak megharapni – sírt fel Cassie és immár zafírkék szemekkel fordult az őt tartó ős felé és arcát belefúrta a mellkasába.
• Tudom – közölte Kol lágyan. Emlékezve, hogy ezt fordítottan már eljátszották csak akkor utána ő elfelejtette a dolgokat, ahogy úgy egy órával ezelőtt Cassie is, ám már emlékszik rá. Mindketten, sőt a többiek is tudták, hogy ez nem olyan, mint akkor. Igaz az akkori körülményeket még ma is csak Cassie, Kol, Holly és Nik tudták. Meg talán Caroline, de a többiek csak körülbelüli eseményeket ismerték. Mivel Cassie nem akarta, hogy apja kiakadjon miatta és dühében az ősnek essen. Most azonban a baba követelte a vért és annyi könnyebbséget megadott, hogy sem ember, sem más vámpír, sem hibrid vérre nem volt jó. Csak az apjáé. Stefan kényelmetlenül fészkelődött testvére mellett. Látta mennyire kiborult unokahúga attól, hogy rájött bizony számára csábító Kol vérre. Szerette volna megvigasztalni, elvégre ő nagyon is tudta milyen érzés tartózkodni a vértől. Hálát adott Lorennának, hogy segített neki legyőzni a vérszomját, ami már több mint száznegyvenöt éve kísértette őt ébren és álmában is. Azóta, amióta megölte az apját és kiszívta az utolsó csepp vérét is, vagyis igazából csak azóta kísértete amióta rájött, hogy mit is tesz pontosan. Damon egyébként hamar napirendre tért a dolog felett, mivel úgy gondolta a látottak alapján, hogy unokája csak Kol vérét akarja néha megkóstolni, ő meg sérthetetlen és egy kis csapolástól semmi baja nem lesz. Bár látta, hogy lánya mennyire kiborult tőle, ezért megsimogatta a haját, hogy ne csak Kol, de ő is megvigasztalja tulajdon gyermekét. Elijah megkönnyebbült, hogy Cassie csak öccse vérét kívánja. Úgy gondolta ez is valami olyan lehet, amikor a terhes nők rászoknak áldott állapotuk ideje alatt egy olyan ételre, amit előtte ki nem állhattak. Ezt igazán nyilvánvaló lehetett volna, hogy be fog következni mivel a baba csak negyed részben ember és a fennmaradó vámpírvér igencsak domináló lehet. Az ős azon kezdett vacillálni, hogy mivel a baba mágikus ereje megmutatkozott, most már a vámpír erőknek is ideje volt felszínre törniük, így ezen nem is nagyon kéne meglepődniük. Nik úgy gondolta a baba remek kis vámpír lesz, valamint a mágikus ereje sem piskóta, ezért már alig várta, hogy a karjaiban tarthassa és taníthassa. Elvégre az ő unokaöccséről volt szó, aki különleges kisfiú lesz!

Cassie miután kellőképpen megnyugodott megtörölte könnytől maszatos arcát és összeszedetten fordult az őt figyelők felé.

• A baba akkor szereti Kol vérét? – kérdezte csendesen hangot adva érdeklődésének.
• Úgy tűnik igen – felelte nyugodtan Elijah.
• De miért? – sóhajtott a lány fáradtan és rájött, hogy álmos és lassan már éjfél körül jár. Egyszerűen csak le akart feküdni és magához szorítani Kolt.
• A baba jó részben vámpír és nyilvánvaló, hogy kell neki vér is – felelte Nik magától érthetődően.
• Te ezt teljesen magától érthetődőnek tartod? – csóválta meg a fejét Cassie és közben Kol immár begyógyult kezét cirógatta, ahol az előbb… nos, a vérét itta. Még mindig emlékezett az érzésre. Annyira éhes volt és Kol vére el is űzte az érzést.
• Legyen elég annyi, hogy számoltam azzal az eshetőséggel, hogy ez is előfordulhat majd – válaszolta Nik óvatosan. Ő már a kezdetektől sejtette, hogy a lánynak terhessége ideje alatt szüksége lesz majd egy kis vérre. Már el is tervezte, hogyan is fog észrevétlenül csempészni az ételébe vagy az italába, viszont most már nincs erre szüksége, mert a baba megoldotta magának a dolgot és ezzel sok mindent megkönnyített neki. Az én unokaöcsém!
• Nik azt mondta aggódtál, most akkor miért vagy ennyire nyugodt? – fordult ültében az őt ölelő ős felé Cassie.
• Csak furcsa volt, amikor meglátta az átváltozott szemeid és egy kicsit túlreagáltam – vont vállat Kol szája sarkában egy halvány mosollyal.
• Kicsit? – kérdezte Damon ironikusan. – Hagyat homlok Elijah-hoz rohantál, aki szükségesnek érezte, hogy azonnal riasszon minket – fonta össze a karjait a mellkasa előtt az idősebb Salvatore jelezve ő nem tartotta ezt jó lépesnek.
• Damon, kérlek – sóhajtotta Stefan. – Kolnak igaza van. Elfordulhatott volna, hogy nem a baba hozza elő Cassie vámpír felét, hanem valami más – fejtegette a fiatalabb Salvatore.
• Látod Stefan is egyetért velünk, amúgy nem értem mit játszod itt a sértődöttet, amikor ha nem szólunk neked és csak később tudod meg, akkor itt dühöngtél volna, hogy lemaradtál az egészről nekünk köszönhetően – vigyorodott rá Nik, az idősebb Salvatore-ra.
• Hogy neked milyen jó megfigyelő képességed van – vágta hozzá mérgesen a vámpír.
• Sokan mondták már és örülök, hogy te is észrevetted – bólogatta diadalmasan a hibrid úgy mintha Damon teljesen komolyan mondta volna azt, amit és nem pedig cinikusan.
• Akkor most mit csinálunk? – kérdezte Cassie csöndesen Kolt.
• Ha szükségesnek érzed, nyugodtan harapj meg és igyál a véremből – ajánlotta az ős nyugodtan és kedvese arcát kezdte simogatni, a másik keze közben még mindig a lány hasán pihent.
• Biztos vagy benne? – kérdezte bizonytalanul Cassie.
• Tuti – vigyorgott rá szerelmére Kol.
• Oké, most, hogy Kol túllépet a kétségbeesésén és önként és dalolva késznek mutatkozik arra, hogy a baba élő és járkáló donora legyen akár le is feküdhetnénk aludni – vetette fel Damon, de leginkább lányához intézte a szavait, mert látta rajta, hogy mindjárt leragadnak a szemei.
• Remek ötlet Damon – csapta hátba vidáman Nik a vámpírt. Ő még mindig teljesen el volt ragadtatva az új fejleményektől és még izgatottabban várta Cassie és öccse babájának a születését, mint a szülők maguk.
• Legközelebb tartózkodj a velem való fizikai kontaktustól, ha megkérhetlek – szűkült össze Damon szeme durcásan. – Elvégre nem én vagyok a cimborád, hanem Stefan – mutatott öccsére. – Menj aludni – közölte még lányával és méltóságteljesen kiballagott a könyvtárból.
• Most megbántottam? – kérdezte Nik ártatlanul. Cassie ezt látva álmosan megforgatta a szemeit, Kol a plafon felé tekintett, várva, hogy rájuk essen. Stefan tudta, hogy a hibridnél ez a gesztus nagyon is a barátságra utalt és valahol mélyen remélte, hogy ők ketten megint újra olyan jóban lehetnek, mint az ezerkilencszázhúszas években.
• Klaus, kérlek – intette le bátyját Elijah, mivel látta testvérét, hogy csak barátságos akart lenni az idősebb Salvatore-val mivel most már egy család voltak, de igazán tudhatta volna, hogy Damon ezt még mindig nem viseli valami jól.
• Jó, jó megpróbálom visszafogni magam – közölte felhúzott orral Nik és felsietett a Caroline-nal közös szobájukba. Ezután, a többiek is a sajátjukba vonultak, hogy végre tényleg álomra hajtsák a fejüket.

Egy héttel később…

Mindenki a nappaliban volt és beszélgettek. Cassie úgy döntött sétál egyet a kastély körül a hóban.

• Kimegyek – jegyezte meg felállva, nehogy a többiek aggódjanak érte, mert továbbra is figyelték minden egyes rezdülését, hátha valamilyen segítségre van szüksége. Nem volt, de ez nem igazán zavarta kedves családtagjait.
• Megyek veled – termett szerelme mellett Kol, aki húga folyamatos kérdés özönét próbálta túlélni, ami egyébként arra vonatkozott, hogy mikor is lesz az esküvője Cassie-vel. Ennek alá támasztása érdekében még, magazinokat is elkezdett neki mutogatni, amihez szinte egyből csatlakozott Lorenna, valamint néha Caroline is.
• Én is – sietett melléjük Ann is, aki eddig Nikkel, Caroline-nal és a kis Gabriellel játszott.
• Vegyél fel kabátot – szólalt meg Rebekah, felpillantva az egyik esküvői magazinból, amit nézegetett és nem értette, hogy legfiatalabb bátyja miért nem tud választani a sok szép terítő közül. Úgy látszik Kol ízlése megkopott egy kissé az ilyen fontos események iránt, ha már azon is kiakad, hogy mélykékek vagy türkiz színűek legyenek a terítők.
• Nem szándékoztam, kabát nélkül kimenni – szögezte le a lány szem forgatva.
• Ennek örülök és a vastagabbat, ha lehet, valamint vegyél fel sapkát, sálat és kesztyűt is… meg talán még mellényt is – tette hozzá a szőke hajú ős aggódva sorolva a ruhadarabokat, nehogy kihagyjon valamit.
• Rebekah, nem Szibériába megyek, hanem csak az udvarra – sóhajtotta Cassie, miközben már a kabátját vette fel. Kol segítőkészen kedvese mögé lépett, majd a lány nyaka köré tekerte a sálát.
• Szeretlek és tudom, hogy a húgom idegesítő. Azt tanácsolom, hogy próbáld meg figyelmen kívül tenni – súgta szerelme ajkaira az ős.
• Én is szeretlek – válaszolta Cassie elmosolyodva.
• Kol! – csattant fel Rebekah méltatlankodva testvére megjegyzése miatt.
• Ami, igaz az igaz – vigyorgott rá húgára Kol. Ezután pedig leállt veszekedni Rebekáh-val.
• Szerinted Vénvámpír mikor veszi észre, hogy mi már kijöttünk? – kérdezte Ann, Cassie-től, mivel ők kisurrantak az ajtón és már szinte teljesen megkerülték az egész kastélyt.
• Attól függ, hogy mennyire élik bele magukat a veszekedésbe Rebekáh-val – válaszolta a lány.
• Ha engem kérdezel, mindig nagyon beleélik magukat, de legalább sokat lehet rajtuk nevetni – jelentett ki Ann elvigyorodva.
• Azt akarod mondani, hogy nevetséges vagyok? – érdeklődte a hirtelen megjelenő Kol, aki észbe kapott és a veszekedés kellős közepén otthagyta a húgát, hogy a két lány után siessen.
• Igen – válaszolta Ann hevesen bólogatva.
• Meglátjuk – húzta össze a szemöldökét Kol, majd hirtelen elvigyorodott és felkapta a kislányt, hogy utána beledobja a legnagyobb hóba. Aki felsikított, mikor a hideg hó bement a kabátja alá. – Látod, így jár az, aki engem piszkál, ráadásul nem vesz fel sálat – jegyezte meg az ős rosszallóan. Ann válaszként gyorsan gyúrt egy hógolyót és Kol képébe vágta.
• Hogy az a… - csattant fel az ős mérgesen.
• Kol, mielőtt folytatnátok, add oda Ann-nek a sálját, ami kihoztál utána – mondta Cassie, de közben távolabb vonult a nemsokára csatatérré váló helytől.
• Kihoztad nekem? – pislogott fel az ősre a kislány.
• Ja – válaszolta Kol és odaadta Ann-nek a ruhadarabot.
• Kösz – hebegte a kislány a nyaka köré tekerte a sálat.
• Ez az apák dolga – vont vállat az ős. Türelmesen megvárva, amíg Ann teljesen felöltözik végre. – Eddig tartott a fegyverszünet – vigyorodott el Kol utána és egyből egy hógolyót vágott a kislányhoz, aki fürgén elhajolt előle, így az egyik ablak szenvedte el a becsapódást, aminek következtében egy hatalmas hosszanti repedés keletkezet rajta sérülésként.
• Te mondod el Lorennának – szögezte le Ann gyorsan.
• Inkább észrevétlenül megcsináltatom – válaszolta Kol, mivel nem akarta elképzelni, hogyan is reagálna erre a vörös hajú boszorkány. Ezután mintha mi sem lenne természetesebb folytatták a hógolyózást, egy kis fogócskával vegyítve. Cassie nevetve hagyta, hogy körülötte repkedjenek a „bombák” és szaladgáljon körülötte a két rosszcsont. Aztán ő is csatlakozott hozzájuk, bár őt nem dobálták, hanem csak ő dobálta meg a másik kettőt.

Két héttel később…

• Rendben egyszer megmutatom, hogy is kell használnotok a gépet, amit egyébként nagyon remélem, hogy nem tesztek tönkre – morogta Sebastian. Egy ultrahang készüléket szerelt fel az egyik szobában, amivel bármikor meg tudják nézni a baba állapotát. Cassie már fel is feküdt a vizsgálóasztalra, mellette Kol készségesen és izgatottan figyelt és várt. A többiek az ajtó előtt toporogtak, mivel ők ki lettek parancsolva. Orvosi utasítás által és csak akkor jöhetnek be, ha Sebastian megengedni nekik. Az orvos ezen tettével valamilyen oknál fogva nem örvendett közszeretettnek.
• Hogy gondolhatsz ilyet rólunk? – kérdezte méltatlankodva unokatestvérét Cassie. – Amúgy meg, ha így is lenne, akkor vennénk neked újat – vont vállat végül, elismerve, hogy azért rokona nem tévedett olyan nagyot.
• Méltányolom az őszinteséged – közölte Sebastian szárazon. – Láttátok, hogy kapcsoltam be a gépet? Helyes, mert nem akarom még egyszer megmutatni. Húzd fel a pólód – parancsolt rá unokatestvérére, aki teljesítette. – Most bekenem a hasad ezzel a zselével. Lehet, hogy kicsit hideg lesz – közölte mikor Cassie meglepetten felnyikkant. – A készüléket, ami olyan, mint egy leolvasó a hasadra teszem. Látjátok a monitoron megjelent a kép – Cassie és Kol addigra már feszülten figyelték a monitort.
• Hol van a baba? – kérdezte Kol türelmetlenül.
• Ott – mutatott egy pici kis pontra Sebastian és ráközelített. – Megvan? – kérdezte kedvesen az orvos.
• Látom – érintette meg a monitort Cassie és szemei könnyesek lettek a meghatódottságtól.
• Én is – közölte kissé rekedten Kol és gyorsan, valamint észrevétlenül megtörölte a szemeit. – Milyen pici – ráncolta össze a szemöldökét az ős.
• Pont akkor amekkorának ebben az időszakban kell lennie. Az a vonal a gerince – jegyezte meg Sebastian és közben ujjával mutatta is.
• Mikor hallom, majd a szívét dobogni? – kérdezte Kol türelmetlenül.
• Szerintem még olyan két hét – válaszolta Sebastian. – Gondolom, a normálnál egy kicsit többet eszel? – nézet kérdőn unokatestvérére.
• Igen – bólintotta rá az anyuka, de közben mégis még alig látható babáját figyelte és csak fél fülel jutottak el hozzá az információk.
• Helyes, szeretném, ha figyelnél arra, hogy mindig megfelelő mennyiségű étel legyen a szervezetben – közölte orvosi szigorral Sebastian és nem úgy tűnt, mint aki bármilyen kifogást elfogad ebben a helyzetben.
• Én majd figyelek rá – jelentette ki Kol határozottan.
• Van itt valami, ami szerintem érdekelhet téged – köszörülte meg a torkát Cassie.
• Akkor mire vársz? Oszd meg velem azt az információt – fordult érdeklődve unokatestvére felé Sebastian.
• Néha… olyan kétnaponta megkívánom Kol vérét – nézett kissé zavartan Cassie.
• Azt hiszem, ez a te babádnál normálisnak számít – dörzsölgette elgondolkozva az állát Sebastian és rávigyorgott a lányra. – Most egy kicsit magatokra hagylak titeket az első pillanatok varázsa miatt meg minden… a többiek szerintem nemsokára betörik az ajtót, de az életem kockáztatásával megpróbálom visszatartani őket – közölte drámaian.
• Igazán kedves tőled – mosolygott rá Cassie.
• Rokoni szolidaritás is létezik a világon – legyintett Sebastian és magára hagyta a boldog szülőket.

• A mi babánk – motyogta Kol örömittasan és felült szerelme mellé a vizsgálóasztalra, hogy átkarolhassa őt.
• A miénk – mosolygott fel az ősre Cassie, aki lehajolt hozzá és először gyengéden homlokon csókolta szerelmét, utána pedig az ajkaira hajolt. A lány az ős hajába túrt és játszadozni kezdett a sötét tincsekkel. Egy kép rohanta meg az elméjüket.

Cassie és Kol látta amint az emlék-Cassie éppen a könyvtárban rendezkedik és ekkor egy aranyos kis öt év körüli kiköpött Kol lépett be a helységbe, kék szemeit – amik teljesen olyanok voltak, mint Cassié és Damoné – a lányra függesztette.

• Anyu? Nem láttad a könyvemet, amit most olvasok? Lucas, már megint eltette előlem – jegyezte meg kissé durcásan a kisfiú. Pont úgy ahogy Kol, szokott nézni, amikor valami csip-csup kis ostobaságon összekap Rebekáh-val.
• Te és Lucas pont olyanok, vagytok, mint apád és Rebekah nénikéd – csóválta meg a fejét az emlék-Cassie, mintha csak a felmerült gondolatokat kívánná megerősíteni.
• Nagyapa is folyton ezt mondja, csak ő hozzá teszi, hogy Lucastól nem is várhatok többet, mivel Rebekah néni az anyja – kuncogott fel a pici-Kol.
• Nagyapád néha még mindig roppantul elfogult tud lenni, de ő már csak ilyen – mormolta az emlék-Cassie.
• Igen, tudod nem is lenne önmaga, ha néha nem veszekedne Rebekáh nénivel, vagy dédivel – mosolyodott el kisfiú lelkesen jelezve, hogy ő bizony nagyon is szereti az ilyen alkalmakat.
• Dédnagyanyádat sem kell félteni – forgatta meg a szemeit az emlék-Cassie.
• Cassie néni jössz sütit sütni? Anyu és Elena néni már várnak – szaladt be lelkesen két négy év körüli szőke hajú kislány, akiknek ragyogó zöld szemei voltak, őket követte egy barna hajú mogyoróbarna szemekkel rendelkező szintén négy év körüli nagyon is komoly arcot vágó kisfiú.
• Igazából Caroline néni kifejtette, hogy halaszthatatlanul segítened kell, mert akkor nem leszünk időben kész a karácsonyi sütikkel. Anyu és Nik bácsi már nem tudja őt visszatartani teljesen bepörgött – közölte nyugodtan a barna hajú kisfiú mosolyogva.
• Édesem ments meg – menekült be vigyorogva a szobába Kol. Mögötte sietett szinte teljesen lisztesen húga és fenyegetően legfiatalabb bátyja után vetődött.
• Hajrá anya – kiáltotta egy a többiekhez hasonlóan négy éves forma kisfiú, akinek zöld szemei és barna haja volt.

A látomás itt megszakadt, de ez pont elég volt a leendő szülőknek ahhoz, hogy tudják minden rendben lesz.

• Láttad? – súgta lelkesen Kol.
• Igen – válaszolta hasonló hangon Cassie.
• De, hogy lehet…? – adott hangot értetlenségének az ős, azzal kapcsolatban, hogy testvéreinek gyerekei vannak, még Rebakah-nak is.
• A vérem miatt – döntötte félre a fejét Cassie mosolyogva.
• Akkor ők vér szerint is? – csillant a megértés fénye Kol szemeiben.
• Pontosan – helyeselt Cassie.
• Nos, van egy olyan érzésem, hogy az életünk nem lesz éppen unalmas – vigyorgott rá szerelmére az ős, és eszébe jutott, hogy Rebekah bekergetni őt a könyvtárba. Vajon mivel érdemeltem ki?
• Szerintem sem – nevetett fel Cassie.

• Ugye megnézhetem az unokaöcsém ultrahangképét? – nyitott be türelmetlenül Nik.
• Nik, ne legyél ennyire rámenős – szólt rá méltatlankodva Caroline a hibridre, de ő is hasonlóan azt akarta, mint Nik, így a dorgálás is mellőzte a szükséges élét. A kis Gabriel a hibrid karjaiban fészkelődött.
• Gyertek be türelmetlen banda – invitálta őket Cassie szemforgatva. Mindenki szépen besétált a szobába és a baba képét lesték a képernyőn. Kol Annt és a kis Gabriel feltette szerelme mellé a vizsgálóasztalra.
• De pici – motyogta ámulta Gabriel hüvelykujját a szájba véve. Ann buzgón helyeselt és szemöldök ráncolva nézett a monitorra, amin testvére képe volt. Mivel ahogy Kol és Cassie ígérték örökbe fogadták őt.
• Úgy fog kinézni, mint én – kottyantotta ki a látomás egy részét Kol, Cassie elnézte neki mivel látta mennyire fellelkesedett az ős tőle. Nem mintha eddig nem lett volna alapjáraton az, de most a látomás után még jobban az lett.
• Ezt egy ultrahang alapján megmondod öcskös? – kérdezte egy hatalmas vigyorral az arcán Nik. Kol épp szólásra nyitotta a száját, hogy megossza legidősebb testvérével, hogy látomása volt neki és Cassie-nek és azt is el akarta mondani, hogy bátyjának és Caroline-nak lesz két lánya, de kedvese figyelmeztetően megszorította a karját.
• Simán – vigyorgott vissza Kol, megértve szerelme néma jelzését. Örült neki, hogy ez az ő kis titkuk lehet a jövőről. – Ahogy abban is biztos, vagyok, hogy a szemei olyanok lesznek, mint Cassie-nek – közölte Damonnel, jelezve, hogy az unokája az ő szemeit fogja örökölni.
• Jól hangzik – vigyorodott el akaratlanul a vámpír. Szemei, amikről szó volt boldogan felcsillantak ezt hallva. Annabell mosolyogva megszorította a mellette lévő Damon kezét, jelezve, hogy ő is osztozik az érzésben. Stefan megveregette bátyja hátát támogatása kifejezésére. Lorenna Ric karját szorította el örömében. Rebekah is hasonlóan cselekedett Liammal. A két férfi vetett a másikra egy bajtáriasan együtt érző pillantást, mivel osztoztak egymás sorsában. Igaz egykük sem bánkódott ezért túlzottan. Elijah tőle szokatlan módon szintén teljesen izgatott volt és bátyjával együtt szinte a képernyőre tapadtak. Elena könnyektől elhomályosult szemekkel mosolyogva barátnőjére nézett, aki visszamosolygott rá. Holly szintén sírt és könnyeit törölgetve szorította meg Cassie kezét. Sebastian amolyan „Én mindent megtettem, hogy visszatartsam őket, de te engedted be őket” pillantást vetett unokatestvére, aki vállat vont, jelezve, hogy „Ez van”. Jeremy és Liz még tegnap haza mentek, mivel előbbit Bonnie, utóbbit pedig a munkája várta. Azonban megígérték, hogy az esküvőre garantáltan visszajönnek. Aminek Cassie és Kol végre kitűzte az időpontját. Igaz Caroline, Rebekah és Lorenna folyamatosan váltakozó könyörgése és követelése nagyban közrejátszott ebben. Ennek ellenére természetesen mindketten nagyon várták már a nagy napot, ahogy a többiek is. Caroline és Elena, valamint a történelmet tanító Ric tudták, hogy nemsokára vissza kell menniük az iskolába, mert már megjavították a „véletlenül” meghibásodott fűtését. Ezért lassan már kezdték is előkészíteni a holmijukat. Ahogy Nik, Elijah és Lorenna is. Cassie és Kol is úgy döntöttek, hogy az esküvőig itt maradnak. Az utána lévőkön még kissé vacilláltak, de az még a jövő zenéje volt. Nik biztosította a párt, hogy ő azért előkészít egy babaszobát a Mikaelsson villában, mivel remélte, hogy idejük nagy részét ott fogják tölteni. Liam érthető módon úgy gondolta ő marad az otthonukba. Ezúttal Lorenna – testvére mérhetetlen megkönnyebbülésére - Cassie-t bízta meg a környék felügyeletével. A férfi rendkívüli módon úgy gondolta így lesz a legjobb, mert így talán nem veszélyezteti őt a nyaktörés igencsak fenyegető veszélye. Lorennának egyetlen egy kikötése volt csupán, ami nem volt más, minthogy ha valami felmerül, akkor unokája rögtön értesítse őt vagy inkább a kastélyban tartózkodókat, hogy időben tudjanak lépni és nehogy a lány terhesen próbálja megállítani vagy éppen elhárítani a felmerült problémákat. Rebekah, Damon és Stefan szintén maradni szándékoztak. A szőke ős Liam mellett szándékozott maradni. Az idősebb Salvatore a lányára akart vigyázni, akit a nevére vett, amit titokban mindig is meg akart tenni. A fiatalabb Salvatore pedig bátyja és unokahúga miatt. Caroline és Lorenna távolról kívántak segíteni az esküvői előkészületeket, még Rebekah közvetlen közelből vezényelte a feladatokat. Kolt és Cassie-t csak néha zavarta, mivel ha a szőke ős túlságosan elragadtatta magát, olyankor egyből ott termet Liam és elvonszolta a szervező nőt mielőtt elfajulhatott volna a helyzet. Stefan és Damon kapcsolata sokat javult, ez leginkább annak volt köszönhető, hogy a fiatalabb Salvatore megismerte unokahúgát és a lány folyamatosan unszolta mindkét felet erre. Valamint Annabell is segített lányának. Hogy szerelme végre teljesen kibéküljön a testvérével, ne csak olyan tessék-lássék módon.