2. évad 3. fejezet

Áldásom rá

„Együtt akarok élni vele! Akár egyházi áldással, akár anélkül! Látod? Ezt tette velem! Nemrég hallani se bírtam frigyről, gyerekről! Nem gondolod, hogy lezüllöttem?” Vavyan Fable

• Szabad országban élünk – vont vállat Damon, de nem emelte fel a tekintetét a tűz lángjairól. Kol helyet is foglalt a másik fotelban és körülnézett a nappaliban. A kandallón kívül csak egy gyertya világított a kis asztalon. Ennek fénykörében volt megtalálható egy bögre tea, valamint bontatlan üveg bourbon, plusz egy kristály pohár.

• Mit csinálsz? - érdeklődte Kol és, mintha csak neki lett volna oda téve öntött magának a whiskyből. A tea most túl gyenge lett volna jelen állapotában.
• Most komolyan beszélgetni akarsz? - kérdezte unottan Damon és kortyolt egyet a bögréből. Inkább nem mondott semmit azzal kapcsolatban, hogy az az ő piája. Éppen leszokó félben volt, csak azért még dísznek oda tette maga mellé azt is. Hátha mégis szüksége lenne rá, egyébiránt Lorenna legjobb készletéből emelte el. Természetesen a vörös hajú boszorkány tudta nélkül.
• Ha nem akarsz, akkor nem szükséges. De gondoltam Cassie miatt azért valamennyire... hm... lehetnénk barátságosabbak egymással – mondta alig tétovázva Kol. Végül is valami rokonszerűségek lettek most már. Nem mintha a családtagjaival nem veszekedett volna. Főleg Rebekáh-val.
• Hm – közölte rövid és tömör véleményét Damon.
• Milyen teát iszol? - kérdezte csevegő hangon Kol. Valahol csak el kell kezdeni egy beszélgetést alapon.
• Liam egyik keveréke. Elég erős ahhoz, hogy alkohol helyet ezt igyam – válaszolta Damon.
• Cassie azt mondta, hogy Liam legtöbb teája ritka és nem szabad hozzá nyúlni, mert a tulajdonosa nem venne jó néven – fogalmazta meg ezzel kapcsolatban az ősvámpír. A lány ugyanis óva intette őt, hogy akár csak gondolati szinten is Liam teájára pályázzon. De ő szerencsére egyébként egy pohár bourbon-t jobbra tartott bármilyen teánál. Lorenna készlete pedig igencsak kiváló volt, mint ahogy azt most alkalma nyílt megállapítani.
• Cassie igazat mondott, mint mindig – felelte Damon és vetett egy átható pillantást a mellette ülőre. Amolyan „Csak próbáld meg elmondani nekik és neked véged” üzente a vámpír tekintette.
• Ne aggódj, tőlem nem tudja meg senki – emelte fel a kezeit Kol és akaratlanul is elvigyorodott.
• Még Cassie sem? - tette fel a kérdést a vámpír.
• Na jó, ő igen – ismerte el magadóan az ős. Ezután hosszú percekig csendben ültek egymás mellett. Kivételesen egyiküknek sem eset nehezére, hogy ne vágjon egy-két keresetlen dolgot a másikhoz.

• Bárkit lehetett volna a társa, de ő téged választott – szólalt meg kisvártatva Damon és hangja igencsak keserűen csengett. Kol próbálta nem magára venni a hangnemet és Cassie-re, meg a babára gondolva visszanyelte a száján kikívánkozó szavakat.
• Tudom – mormogta végül válaszként Kol és töltött magának egy újabb pohárral.
• Egyszerűen nem érdemled meg őt – pillantott nagyon is bosszúsan az ősre Damon.
• Te megérdemelted Annabellt? - vágott vissza Kol, mivel ezt már nem volt hajlandó elnézni a vámpírnak.
• Nem – húzta keserű fintorra a száját Damon. - És látod, hogy meghalt.
• Cassie nem Annabell, ő nem fog meghalni – rázta meg a fejét Kol határozottan. - Olyan makacs, mint te vagy – jegyezte meg szórakozottan az ős. Imádta amikor Cassie hevesen állította az igazát és nem volt hajlandó eltérni ettől. Damon szája sarka megremegett, de sikerült idejében elfojtania a mosolyát. Még csak az kéne, hogy rajtakapják őt, amint egy ős társaságában van, és ráadásul még jól is érzi magát! Soha nem mosná le magáról azt a szégyent!
• Most nekem is mondanom kéne valami bókot rólad? - kérdezte cinikusan Damon.
• Isten ments, hogy olyasmire vegyelek rá, amit nem akarsz. Viszont azt azért el kell ismernem szívesen, venném, de tudom ez csak egy hiú ábránd – vigyorgott rá a vámpírra. Damon szintén vigyorogva megrázta a fejét.
• A bátyád mégsem olyan nagy idióta, mint amilyennek látszik – mondta végül Damon.
• Ez neked bók volt? - röhögött fel Kol. - Amúgy melyikre gondoltál?
• A maga módján mindkettő az. De én most úgy Elijah-ra gondoltam – felelte a vámpír.
• Miért? - kérdezte az ős, amint abbahagyta a nevetést.
• Ha nem gond megtartanám magamnak az okot – forgatta meg a szemeit Damon. Nem akarta Kol orrára kötni, hogy azért gondolja ezt, mert Elijah úgymond még időben megmentette őt attól, hogy hülyeséget csináljon.
• Talán máskor – töltött magának egy újabb pohárral Kol.
• Mi alapján gondolod azt, hogy te és én fogunk még beszélgetni? - húzta fel érdeklődve a szemöldökét Damon.
• Tudod most már én is látó vagyok – bökött a fejére Kol, de egyébként csak kamuzott, mivel még nem tudta irányítani ezt a képességet és ezt mindketten tudták.
• Hogy is felejthettem el – dörmögte Damon.
• Értékelem, hogy kiálltál mellettünk akkor amikor Elijah közölte a többiekkel a babát – mondta Kol komolyan.
• Nem miattad tettem. Hanem lányomért és az unokámért – nézett rá némileg bosszankodva az ősre, hogy ő csak ne köszöngessen neki semmit. A mondottak élét erősen tompította, hogy az utolsó mondatnál a hangja igencsak ellágyult.
• Tudom, de attól még értékelem – nézett a vámpírra Kol.
• Jó, csak ne borulj a nyakamba, mert kiborulok tőle – jegyezte meg Damon szem forgatva.
• Most lőttek a meglepetésnek – biggyesztette le a száját megbántottságot tetve Kol.
• Te folyton ezt csinálod? - kérdezte Damon. Célozva az ős bugyuta felszólalásaira.
• Mégis mit? - kérdezett vissza értetlenkedve az ős. Pontosan értette mire gondol a vámpír. Csak próbálta oldani a hangulatot.
• Szóval igen – válaszolta meg a saját kérdését Damon. Ezután újból csendben üldögéltek egymás mellett egy ideig.

• Miért mentettél meg akkor? - érdeklődte Damon, a boszorkányvadászoknál történ eseményekre gondolva.
• Szerintem azért van, mert túl sokat vagyok Cassie mellett, így átvettem az ő szokásait. Egyébként is ez tűnt helyesnek – vont vállat az ős. Damon biccentett egyet jelezve ezzel, hogy megértette és, hogy köszöni. - Szeretnék kérni tőled egy szívességet – hajolt előre Kol.
• Tudhattam volna, hogy semmi sincs ingyen – dőlt hátra Damon, hogy távolabb legyen az őstől és intett a kezével, hogy folytassa akkor térjen a lényegre.
• Ez örök tanulság – summázta Kol.
• Mond, mi lenne a szívesség és megfontolom, hogy talán válaszolok rá vagy talán még adott esetben teljesítem – mondta Damon.
• Remek – bólogatta Kol és a gondolataira merült. Hogyan kérje meg az ember – adott esetben ősvámpír – a szerelme kezét a remélhetőlegesen leendő apósától, aki egyébiránt vámpír, aki utálja őt és az egész családját? Ezer éve alatt még soha nem kellett ilyen dologra vetemednie és most kissé feszengett, de ezt a világért sem vallotta volna be. Azért mégis ő volt Kol Mikaelsson.
• Rá végre valahára rátérnél a lényegre? Vagy talán várjam, meg még mindketten itt őszülünk meg? Mivelhogy ez soha nem fog bekövetkezni, így csak reggelig van időd, mert nem szeretnék veled együtt mutatkozni – jegyezte meg Damon gúnyosan.
• Szóval szégyellsz engem? - kérdezte gyerekesen nyavalyogva Kol.
• Szerintem mindkettőnk érdekében jobb lesz, ha ezt a kérdést örök homály fogja fedni – felelete csak a szituáció kedvéért fejcsóválva Damon. - De most már tényleg mond, hogy mi lenne az amit akarsz – vonta össze a mellkasa előtt a kezeit a vámpír. Aludni is akart még ma és nem akarta, hogy Kol még oda is kövesse őt. Még csak az hiányozna neki!
• Jó, szóval a kérdésem... - kezdte Kol és csak a móka kedvérét feltette a fotelba a lábait és ott Damon felé fordulva fél térdre ereszkedett. - Az áldásodat adod rám és Cassie-re?
• Komolyan mintha lenne más választásom – jegyezte meg Damon sóhajtva. Nem kedvelte az ősöket. Egyiket sem. Mégis Cassie annyira megbarátkozott velük és most a kötelék is itt van, valamit a baba is. Aki részben Mikaelsson lesz, ami akár lehetne hátborzongató is, ha nem az ő leendő unokájáról lenne szó, aki nem nőhet fel apa nélkül. Ördögi kör. Így végül belegyezése jeléül rábólintott a dologra, mert kimondani azért mégsem volt ereje.

• Tudod Kol, ha nagyi látta volna, hogy az egyik remek és igencsak értékes bútordarabján ereszkedtél fél térdre apu felé igencsak félreértette volna a helyzetet és akkor mondhatni nagyon rossz helyzetben lennétek – közölte velük a falnak dőlt Cassie és elgondolkozva evett egy falat tortát.
• Cassie, hogy tudtál bejönni ilyen hangtalanul? - indult el szerelme felé Kol és ezután egy szempillantás múlva már a fotelban az ölébe vonta Cassie-t.
• Azt se vettétek volna észre, ha nagyi itt kezd pusztító tombolásba, csak amikor már késő lett volna menekülni – vont vállat fejcsóválva Cassie és közben a villájára tűzött egy torta darabkát. - Mellesleg felébredtem arra, hogy eltűntél és utánad jöttem csak közben megéheztem. Apu, Liam bácsi nem lesz túl boldog, ha rájön valaki megdézsmálta a készletét, ahogy nagyi sem lesz elragadtatva – közölte először Kolra, majd Damon felé mutogatva a villájával. Majd egy újabb darabkát fogyasztott el. Kol és Damon összenéztek és nehezén tudták megállni, hogy ne röhögjenek fel a szituáció miatt.
• Hallgatóztál – tette Cassie vállára állát Kol, miközben hátulról átkarolta a lány hasát.
• Igaz, egyébként csak kíváncsi voltam mit hoztok ki ebből az egészből – ismerte el Cassie. Szinte az egész beszélgetést végig hallgatta. A lánykéréssel kapcsolatban vegyes érzései alakultak ki. Igazán boldog volt, hogy Kol megkérte tőle az apja kezét, ám nem ott lappangott a fejében az a gondolat, hogy csak a baba miatt csinálja. Egyébként is van még ideje ezen töprengeni, elvégre ki tudja, mikor kéri meg a kezét az ős? Mivel Damon-tól biztos azért kérdezte most meg, mert a helyzet szinte adta magát.
• És mit gondolsz? Sikeres volt a diskurzusunk, avagy sem? - kérdezte Damon érdeklődve.
• Persze, hogy sikeres volt – nézett rá határozottan Cassie.
• Kitalálom csak a biztonságkedvéért nem szóltál közbe – vigyorodott el Kol.
• Ne szemtelenkedj – nézett rá szemöldökét bosszúsan összevonva Cassie és egyik karjával hátranyúlva meglegyintette az ős fejét.
• Én? Soha! - tagadta Kol, ám utána belenevetett a lány fülébe.
• Bolond – mormolta Cassie az inzultált testrészét dörzsölve. - Menjünk aludni, álmos vagyok. Kol te meg amúgy is eleget ittál nagyi kedvenc bourbon-jéből, ha megtudja akkor kidob téged a hóviharba. Damon-t pedig Liam bácsi fogja utánad küldeni a tea szentségtelenítés miatt – közölte velük és felállt.
• Várj felviszlek – vette a karjaiba Cassie-t Kol gyöngéden.
• Nem bánom – közölte a lány mosolyogva, de azért nem tudta megállni és megforgatta a szemeit. - Apu megtennéd, hogy elpakolsz? - kérdezte fejét az ős vállára hajtva.
• Megkérem Mrs. Hastings-et – nyilatkozta Damon.
• Nekem az is megfelel – egyezett bele Cassie. - Jó éjt apu – integetett az ős válla felett.
• Nektek is – felelte Damon. Kol alig bírta megállni, hogy ne forduljon hátra és ne vigyorogjon rá a vámpírra. Azért nagyjából sikerült összebarátkozniuk legalábbis ő így vélekedett róla. Ráadásul már a vámpír áldását is magáénak tudhatja, ami igen nagy szó lévén, hogy kiről is van szó.

A szobájukba felérve Kol letette Cassie-t az ágyra és már épp ő is le akart feküdni, amikor a lány a mellkasára tette a kezeit.

• Fürödj, meg olyan szagod van, mintha nemcsak hogy ittad volna a whiskyt, hanem meg is mártóztál volna benne – ráncolta a homlokát Cassie.
• Muszáj? - kérdezte Kol duzzogva.
• Muszáj, vagy az ablakpárkányon alszol, bár én jobban örülnék neki, ha itt aludnál mellettem – mondta határozottan Cassie és egyáltalán nem úgy tűnt, hogy bármivel is meglehetne ingatni ezen véleményében.
• Akkor lefürdök – ballagott elszontyolodva a fürdőszobába Kol. Mielőbb beszállt volna a kádba Cassie hátulról átkarolta őt.
• Veled tartok, ha nem baj – mormolta az ősnek halkan.
• Remekül hangzik mindig is úgy gondoltam, hogy nincs jobb, mint a késő éjszakai közös fürdőzés – fordult meg Kol és buzgón segített Cassie-nek levenni a hálóingét. Végül beültek a kádba a lány az ősvámpír elé. Cassie végül elaludt Kol mellkasának dőlve. Amit az ős mosolyogva vett észre, megtörölte mindkettőjüket, ráadta a lányra a hálóingét, majd befektette őt az ágyba. Gyorsan magára is vett egy pizsama alsót, felemelte a takarót, a mellkasára vonta alvó szerelmét és ő maga is lefeküdt aludni.

Reggel Kol arra ébredt, hogy Cassie sietve a fürdőbe megy. A hangok alapján arra következtet, hogy éppen kiadja magából a tegnapi ételeket, amiket megevett, így aggódva utána ment. Bevizezett egy rongyot, azt szerelme tarkójára tette és fél karral átkarolta őt.

• Jól vagy? - tette fel az igen bugyuta kérdést Kol és már az első szó elhangzása után legszívesebben fejbe csapta volna magát.
• Szerinted? - kérdezte Cassie halkan, majd újra a mosdókagyló felé hajolt.
• Szólok Annabellnek – vetette fel az ős, a lány erőtlenül rábólintott. Kol pedig gyorsan kisiet a szobából. - Annabell – szólalt meg a folyosó közepén egy száll, pizsama alsóban tétován álldogálva nem tudva éppen hol tartózkodik a nő.
• Jó reggelt Kol – nyitotta ki Damon szobájának ajtaját Annabell.
• Cassie rosszul van – fogalmazta meg a problémát az ős és igencsak kétségbeesetnek tűnt.
• Persze, reggeli rosszul lét – bólintott rá a szellemnő kedvesen. Megértve a kimondatlan kérést lányához sietett. Kol megkönnyebbülten felsóhajtott. Damon kukkantott ki a szobájából.
• Hallom Cassie nincs valami jól – állt meg az ős mellett.
• Szerinted Annabell tud neki segíteni? - kérdezte a vámpírtól reménykedve. Nem is igazán érdekelve, hogy pont tőle kérdez meg ilyesmit.
• Hogyne tudna – biztosította őt Damon. - De szerintem jobban tennéd, ha felöltöznél legalábbis szerény véleményem szerint – közölte megállapítását a vámpír gúnyosan.
• Máris – bólintott rá Kol és visszament a szobába. Cassie és Annabell még a fürdőben voltak, ahová az ős felöltözve, belépve felajánlotta a segítségét. A lány azonban inkább visszautasította és bátorítóan megjegyezte, hogy addig is menjen és beszélgessen a testvéreivel. Az ős aggódva ugyan, de megfogadta a lány által mondottakat. Mivel tanácsot akart kérni Elijah-tól, hogyan kérje meg Cassie kezét. Valamint valahonnan még gyűrűt is kellett szereznie. Nehéz ügy és nem akarta sokáig hallogatni.

• Elijah meg kell mentened az életem – kopogtatott türelmetlenül bátyja szobájának ajtaján. Vagyis igazából dörömbölt. Tudta Nik nem hagyott volna egy ilyen mondatott megjegyzés nélkül, de mást ő Elijah-hoz jött, mert ő volt a szerelmi szakértője. Egyébként morcos volt, ugyanis testvére kulcsra merészelte zárni az ajtót. Pont most, amikor neki sürgősen szüksége van rá! Legszívesebben tokos túl kitépte volna a számára zavaró ajtót, de tudta Lorenna nem örülne neki, a többiek meg valószínűleg furcsállanák, de jó a testvérei nem, mivel nekik már volt idejük megszokni a szokásait.
• Kol miben lehetek a segítségedre? - nyitotta ki az ajtót a reggel hét órakor is szalonképes állapotban lévő Elijah. Hogy képes erre? Felfoghatatlan, de mindig így néz ki, gondolta Kol. Vajon ha hajnalok hajnalán kérném a segítségét, előtte akkor is szalonképes állapotba vágná magát? Mellettük váratlanul Nik jelent meg. Kol erre idegesen körülnézett a folyosón, majd belerántotta testvéreit a szobába.
• Minden rendben? - kérdezte óvatosan Nik, mintha egy óvodáshoz beszélne.
• Kelletek nekem… – kezdte töredelmesen Kol.
• Öhm... mire is célzol pontosan Kol? - kérdezte udvariasan Elijah.
• Tudod Kol nekem ott van Caroline – vágta rá Nik, hogy oldja a hangulatot.
• Fúj. Nem úgy, ahogy te gondolod – nézett rá duzzogva legidősebb testvérére Kol.
• Rossz az, aki rosszra gondol – csóválta meg vigyorogva a fejét a hibrid.
• Nik szedd össze magad vagy kidoblak a méteres hóba – közölte fojtott hangon legidősebb testvérével Kol.
• Nikolaus – szólt rá Elijah is a hibridre, mert látta, hogy öccsük nagyon ideges és jó lenne megtudni az okát.
• Csak segíteni akartam neki – vont vállat Nik és levette magát Elijah ágyára. – A kedves Elena hol tartózkodik? - fordult körbe érdeklődve. Az érintett ekkor jött ki a fürdőszobából egy száll törülközőben és közben vizes haját törülgette egy másik törülközővel.
• Elijah ki kopogott? - kérdezte a hasonmás. Amikor is feléjük pillantott és pár percig a vele szemben lévő három őst nézte. Közben a lábujjától a feje búbjáig teljesen elvörösödött.
• Azt hiszem... én most… átmegyek a szobámba – hebegte Elen és a törülközőjét szorosan fogva kihátrált a szobából. Elijah sóhajtva utána nézett.
• Most, hogy túl vagyunk, ezen a kora reggeli kis igencsak élvezetes közjátékon most már igazán kinyögheted, hogy mi a problémád – jegyezte meg Nik kisebbik öccse felé fordulva.
• Szeretném a segítségeteket kérni, vagyis inkább csak a tiédet Elijah – mondta sürgetően Kol.
• Miben lehetek a segítségedre? - ismételte meg korábban elhangozott kérdését Elijah és közben leereszkedett az ágyára bátyja mellé.
• Én is pont úgy tudok neked segíteni, ha nem jobban, mint ő – mutatott idősebb öccsére morcosan Nik. Kol nem is igazán foglalkozott a hozzászólással. A gondolataiba merülve kezdett a szobában fel-alá járkálni.

• Először is szeretném megkérni Cassie kezét – szögezte le Kol megállva, majd fojtatta tovább a köreit a szőnyegen.
• Ez igazán elvárható és szép ötlet – mondta bátorítóan Elijah.
• Igen, tudom. Ezért szükségem van gyűrűre. Mégis honnan szerezzek, ha az utak szinte járhatatlanok? - kérdezte kétségbeesetten tanácstalanul Kol. – Ráadásul egy különleges gyűrűt akarok adni Cassie-nek – tette hozzá az ős.
• Lorenna említette, hogy ha esetleg szükséged lenne, rá ő természetesen felajánlja azt a gyűrűt, ami régen Cassandráé volt, neked meg azt ami Kellané volt – közölte a hibrid, ő úgy gondolta ez nem elvetendő lehetőség.
• Szerinted Elijah? - fordult másik testvére felé Kol, de tetszett neki az ötlett.
• Már megnéztem és egy két átalakítást javasolnék rajta, hogy Cassie a sajátjának érezze, de egyébként nagyon is elfogadható ajánlat – közölte véleményét a kérdezett.
• Jó, akkor a feladat első része kipipálva. A második, hogy kérjem meg a kezét? - töprengett el Kol. - Szerintetek tetszene neki, ha a bálterem tele lenne gyertyákkal és ott vacsoráznánk – természetesen kettesben – utána esetleg táncolnánk, és végül megkérném a kezét? - jutott hirtelen eszébe az ötlet megválaszolva ezzel saját kérdését.
• Kivitelezhető megoldás – ismerte el Elijah.
• De kicsit csöpögős nem? Szerintem állj a sarkadra és mond meg neki, hogy hozzád megy – fejtette ki véleményét Nik.
• Persze, hogy aztán kastély körüli pályára térjek – mondta cinikusan Kol. Lehet, hogy az ő ötlete kicsit túl romantikus, de még mindig inkább az, mint a parancsolós rész. Amivel Cassie annyira értene egyet, mint ő az állatvér ivással, vagyis semennyire.
• Kolnak van igaza – szólalt meg Elijah. - Elvégre mégis ő kéri meg Cassie kezét. Legyen úgy, ahogy te elképzeled – intézte szavait először Nikhez, majd az utolsó mondatott Kolhoz.
• Jó – sóhajtott fel Kol, de nem volt teljesen megkönnyebbülve. Tudta csak akkor lesz teljesen nyugodt, ha Cassie igent mond neki.
• Damon áldását is kérned kéne nem? Vagy érthető okokból kihagyod? - kérdezte Nik homlok ráncolva.
• Azt már megvan – vigyorodott el Kol.
• Valóban? - érdeklődte Elijah és bátyjával együtt akaratlanul is kíváncsian előrehajoltak.
• Kíváncsiak vagytok mi? - röhögött fel öccsük. Kicsit megkönnyebbült. - Sajnálom, de attól tartok nem árulhatok el ezzel kapcsolatban nektek semmit – mondta komolyságot erőltetve magára, azonban ez alig-alig ment neki, mert rázkódott a válla az elfojtott nevetéstől.
• El kell ismernem, örülök, hogy Damon beleegyezését adta – mondta Elijah. Eddig csak remélni merte, hogy az idősebb Salvatore végül mindenféle kényszer nélkül adja oda a lánya kezét testvérnek. Vajon mi vihette rá őt erre az elhatározásra? Elijah úgy gondolta, ha az ő legutóbbi szóváltása a vámpírral nem is, de Annabellnek nagy befolyása volt a kérdésre, valamint akaratlanul Cassie-nek és a babának is.
• Mikor szándékozod megkérni Cassie kezét? - kérdezte Nik érdeklődve.
• Még karácsony előtt – felelte habozás nélkül Kol.
• Ugye tudod, hogy már csak másfél hét van addig? - pillantott rá elgondolkozva Elijah.
• Megoldom, szerintem holnap vagy lehet, hogy még ma – húzta ki magát megingatatlanságát jelezve Kol és kifelé indult a szobából.
• Helyes – bólintott rá két idősebb testvére.
• Számítok rátok a kivitelezés teljesítésben – fordult még vissza, majd magára hagyta testvéreit.
• Kol végre felnőtt – vigyorodott el Nik és nem titkolta elégedetségét.
• Cassie miatt, meg egyébként is most már apa lesz – válaszolta Elijah.
• Szerinted felfogta már ennek a jelentőségét? - húzta fel érdeklődve a szemöldökét Nik.
• Ha most nem is a szüléskor mindenképpen – közölte szenvtelenül Elijah. Bátyja felröhögött és együtt indultak kifelé a szobából. Elijah azért, hogy bocsánatot kérjen Elenától amit, hogy testvérei modortalanul szinte rájuk törtek. A hibrid pedig azért, hogy megkeresse Caroline-t és Gabrielt.

• Cas? Feljössz velem és Gabriellel játszani? - kérdezte Ann Cassie felé fordulva.
• Persze. Menjünk – egyezett bele mosolyogva a kérdezett. A kérés nem volt véletlen, mert a hibrid megkérte a kislányt, hogy terelje el Cassie figyelmét. Ann belement viszont leszögezte, hogy csak akkor hajlandó rá, ha Nik felveszi az újonnan beszerzett kamerájával, amint Kol elkéri Lorennától a gyűrűket. A hibrid vigyorogva belegyezett. Ugyanis tudta remek műsor elé néznek és minden egyes pillantatott meg akart örökíteni. Miután Cassie felment a gyerekekkel Kol kissé félrehívta a társaságtól Lorennát.
• Miről lenne szó? - kérdezte a vörös hajú boszorkány. Nik közben észrevétlenül beizzította a kamerát és rájuk közelített vele.
• Elijah említette, hogy még megvannak Cassandra és Kellan gyűrűi szeretném elkérni őket – kérte óvatosan az ős. Lorenna sikítva a nyakába vetett magát és úgy csüngött Kol nyakán mintha soha nem akarná elengedni. Csak Ric és Annabell hathatós segítségével sikerült leszedni a boldog boszorkányt az ősről. Lorenna végre a saját lábán állt két lépés távolságra unokája jövendőbeli férjétől, lánya pedig átadta neki az ősétől örökölt ékszert, valamint annak a párját, ami Kellané volt. Mindkettő aranykarika volt, benne rúnák voltak gravírozva, amiket nem nagyon értett.
• Mit jelentenek? - fordult Annabell felé érdeklődve.
• A mágia és a szerelem által örökké - magyarázta neki készségesen a szellemnő. Kolnak megfelelt a felirat, sőt nagyon is tetszett neki. Ám ki akarta egészíteni a kezdőbetűikkel, valamint Cassie gyűrűjén szerette volna, ha lenne egy zafír is. Pont olyan színnel, mint szerelme gyönyörű szemei.
• Elkérhetném őket egy pillanatra? - kérte a semmiből megjelent Moira és meglepettségében, hogy ezúttal nem mondott semmilyen titokzatos dolgot az ős mindenféle zokszó nélkül átadta neki a gyűrűket. Moira mormogott pár szót és a markaiba zárta őket, majd visszanyújtotta őket Kolnak. Aki homlok ráncolva fogadta el újra a gyűrűket, és amikor megnézte őket megdöbbenve fedezte fel, hogy pontosan úgy néznek ki, ahogy ő eltervezte.
• Hogy csináltad? - kérdezte meghökkenve az ős.
• Attól, hogy szellem vagyok a varázserőm még megmaradt – felelte szája sarkában egy apró mosollyal Moira, majd eltűnt.
• Ezt soha nem fogom megszokni – csóválta meg a fejét Kol. Annabell felkuncogott. Nik pedig szinte öccse képébe nyomta a kamerát. - Nik nem akarlak megbántani, de tudtommal a kezedben tartott szerkentyűn van közelítési funkció.
• Csakhogy a leendő unokaöcsém minden egyes pillanatot lásson születése előtt – vigyorogta a hibrid.
• Csak ne mássz a képembe – fonta össze morcosan a karjait Kol, de előtte gondosan a zsebeibe süllyesztette a gyűrűket.
• Apu bevágta a csúnya nézést nagyon félelmetes – mondta hibrid úgy, hogy öccse feje mellé tette a sajátját. Végül miután a fél kastélyon végigkövette Kolt csatlakoztak a bálteremben összegyűlt többiekhez, akiket Caroline, Lorenna és Rebekah által adott instrukciókkal megkezdték az előkészületeket a lánykérésre. Ann és Gabriel csatlakoztak hozzájuk, mert Elena magára vállalta, hogy addig beszélget Cassie-vel.

Cassie és Elena addig előbbi szobájában beszélgettek egy-egy bögre forró csoki mellett.

• Hogy tetszik Skócia? - kérdezte a hasonmástól Cassie.
• Nagyon szép, de... - mosolyodott el Elena.
• ...nem Mystic Falls – fejezte be helyette Cassie szintén elmosolyodva.
• Szinte évekkel ezelőttinek tűnik az, hogy megismerkedtünk – mormolta Elena és kibámult a hóesésbe. - Itt sosem áll el a havazás? - kérdezte érdeklődve.
• Én is így érzem, egyébként a havazás van, amikor egy álló hétig tart – mosolygott rá barátnőjére. Elena tétován ránézett Cassie-re, majd inkább megcsóválta a fejét. - Kérdez nyugodtan – bátorította a hasonmást.
• A barlangban nem tettem fel a kérdést, ami érdekel – motyogta kissé zavartan Elena.
• És szeretnéd rá tudni a választ – bólintotta Cassie.
• Persze nem szükséges csak, ha szeretnéd – szögezte le gyorsan Elena.
• A kérdésed az lett volna, ha felteszed, hogy lehet e egy vámpírnak gyereke – közölte Cassie.
• Amire már tudom a választ, mivel Damon az apád és te is egy vámpír gyerekét hordod a szíved alatt – felelte meg az akkor fel nem tett kérdését a hasonmás.
• Az újabb kérdés az, hogy másnak is lehet e? - pillantott rá mosolyogva Cassie.
• Szóval? - hajolt előre Elena. Tudta most nagyon rámanősen viselkedik, de szerette volna tudni a választ. Fontos volt neki, hogy neki és Elijah-nak lehet e közös gyermeke.
• A véremre van hozzá szükség – felelte Cassie. - És mielőtt megkérdeznéd, igen adok, majd nektek a véremből, de csak kilenc hónap múlva. Rendben? - ajánlotta barátnőjének.
• Köszönöm – suttogta Elena és könnyes szemmel magához ölelte Cassie-t.
• Igazán nincs mit – mondta Cassie és neki is könnybe lábadt egy kissé a szeme, de végül erőt vett magán és nem sírta el magát, de azért majdnem. Átkozott hormonok még a végén kiforgatnak önmagamból, gondolta Cassie.