2. évad 3. fejezet

Áldásom rá

„Együtt akarok élni vele! Akár egyházi áldással, akár anélkül! Látod? Ezt tette velem! Nemrég hallani se bírtam frigyről, gyerekről! Nem gondolod, hogy lezüllöttem?” Vavyan Fable

• Szabad országban élünk – vont vállat Damon, de nem emelte fel a tekintetét a tűz lángjairól. Kol helyet is foglalt a másik fotelban és körülnézett a nappaliban. A kandallón kívül csak egy gyertya világított a kis asztalon. Ennek fénykörében volt megtalálható egy bögre tea, valamint bontatlan üveg bourbon, plusz egy kristály pohár.

• Mit csinálsz? - érdeklődte Kol és, mintha csak neki lett volna oda téve öntött magának a whiskyből. A tea most túl gyenge lett volna jelen állapotában.
• Most komolyan beszélgetni akarsz? - kérdezte unottan Damon és kortyolt egyet a bögréből. Inkább nem mondott semmit azzal kapcsolatban, hogy az az ő piája. Éppen leszokó félben volt, csak azért még dísznek oda tette maga mellé azt is. Hátha mégis szüksége lenne rá, egyébiránt Lorenna legjobb készletéből emelte el. Természetesen a vörös hajú boszorkány tudta nélkül.
• Ha nem akarsz, akkor nem szükséges. De gondoltam Cassie miatt azért valamennyire... hm... lehetnénk barátságosabbak egymással – mondta alig tétovázva Kol. Végül is valami rokonszerűségek lettek most már. Nem mintha a családtagjaival nem veszekedett volna. Főleg Rebekáh-val.
• Hm – közölte rövid és tömör véleményét Damon.
• Milyen teát iszol? - kérdezte csevegő hangon Kol. Valahol csak el kell kezdeni egy beszélgetést alapon.
• Liam egyik keveréke. Elég erős ahhoz, hogy alkohol helyet ezt igyam – válaszolta Damon.
• Cassie azt mondta, hogy Liam legtöbb teája ritka és nem szabad hozzá nyúlni, mert a tulajdonosa nem venne jó néven – fogalmazta meg ezzel kapcsolatban az ősvámpír. A lány ugyanis óva intette őt, hogy akár csak gondolati szinten is Liam teájára pályázzon. De ő szerencsére egyébként egy pohár bourbon-t jobbra tartott bármilyen teánál. Lorenna készlete pedig igencsak kiváló volt, mint ahogy azt most alkalma nyílt megállapítani.
• Cassie igazat mondott, mint mindig – felelte Damon és vetett egy átható pillantást a mellette ülőre. Amolyan „Csak próbáld meg elmondani nekik és neked véged” üzente a vámpír tekintette.
• Ne aggódj, tőlem nem tudja meg senki – emelte fel a kezeit Kol és akaratlanul is elvigyorodott.
• Még Cassie sem? - tette fel a kérdést a vámpír.
• Na jó, ő igen – ismerte el magadóan az ős. Ezután hosszú percekig csendben ültek egymás mellett. Kivételesen egyiküknek sem eset nehezére, hogy ne vágjon egy-két keresetlen dolgot a másikhoz.

• Bárkit lehetett volna a társa, de ő téged választott – szólalt meg kisvártatva Damon és hangja igencsak keserűen csengett. Kol próbálta nem magára venni a hangnemet és Cassie-re, meg a babára gondolva visszanyelte a száján kikívánkozó szavakat.
• Tudom – mormogta végül válaszként Kol és töltött magának egy újabb pohárral.
• Egyszerűen nem érdemled meg őt – pillantott nagyon is bosszúsan az ősre Damon.
• Te megérdemelted Annabellt? - vágott vissza Kol, mivel ezt már nem volt hajlandó elnézni a vámpírnak.
• Nem – húzta keserű fintorra a száját Damon. - És látod, hogy meghalt.
• Cassie nem Annabell, ő nem fog meghalni – rázta meg a fejét Kol határozottan. - Olyan makacs, mint te vagy – jegyezte meg szórakozottan az ős. Imádta amikor Cassie hevesen állította az igazát és nem volt hajlandó eltérni ettől. Damon szája sarka megremegett, de sikerült idejében elfojtania a mosolyát. Még csak az kéne, hogy rajtakapják őt, amint egy ős társaságában van, és ráadásul még jól is érzi magát! Soha nem mosná le magáról azt a szégyent!
• Most nekem is mondanom kéne valami bókot rólad? - kérdezte cinikusan Damon.
• Isten ments, hogy olyasmire vegyelek rá, amit nem akarsz. Viszont azt azért el kell ismernem szívesen, venném, de tudom ez csak egy hiú ábránd – vigyorgott rá a vámpírra. Damon szintén vigyorogva megrázta a fejét.
• A bátyád mégsem olyan nagy idióta, mint amilyennek látszik – mondta végül Damon.
• Ez neked bók volt? - röhögött fel Kol. - Amúgy melyikre gondoltál?
• A maga módján mindkettő az. De én most úgy Elijah-ra gondoltam – felelte a vámpír.
• Miért? - kérdezte az ős, amint abbahagyta a nevetést.
• Ha nem gond megtartanám magamnak az okot – forgatta meg a szemeit Damon. Nem akarta Kol orrára kötni, hogy azért gondolja ezt, mert Elijah úgymond még időben megmentette őt attól, hogy hülyeséget csináljon.
• Talán máskor – töltött magának egy újabb pohárral Kol.
• Mi alapján gondolod azt, hogy te és én fogunk még beszélgetni? - húzta fel érdeklődve a szemöldökét Damon.
• Tudod most már én is látó vagyok – bökött a fejére Kol, de egyébként csak kamuzott, mivel még nem tudta irányítani ezt a képességet és ezt mindketten tudták.
• Hogy is felejthettem el – dörmögte Damon.
• Értékelem, hogy kiálltál mellettünk akkor amikor Elijah közölte a többiekkel a babát – mondta Kol komolyan.
• Nem miattad tettem. Hanem lányomért és az unokámért – nézett rá némileg bosszankodva az ősre, hogy ő csak ne köszöngessen neki semmit. A mondottak élét erősen tompította, hogy az utolsó mondatnál a hangja igencsak ellágyult.
• Tudom, de attól még értékelem – nézett a vámpírra Kol.
• Jó, csak ne borulj a nyakamba, mert kiborulok tőle – jegyezte meg Damon szem forgatva.
• Most lőttek a meglepetésnek – biggyesztette le a száját megbántottságot tetve Kol.
• Te folyton ezt csinálod? - kérdezte Damon. Célozva az ős bugyuta felszólalásaira.
• Mégis mit? - kérdezett vissza értetlenkedve az ős. Pontosan értette mire gondol a vámpír. Csak próbálta oldani a hangulatot.
• Szóval igen – válaszolta meg a saját kérdését Damon. Ezután újból csendben üldögéltek egymás mellett egy ideig.

• Miért mentettél meg akkor? - érdeklődte Damon, a boszorkányvadászoknál történ eseményekre gondolva.
• Szerintem azért van, mert túl sokat vagyok Cassie mellett, így átvettem az ő szokásait. Egyébként is ez tűnt helyesnek – vont vállat az ős. Damon biccentett egyet jelezve ezzel, hogy megértette és, hogy köszöni. - Szeretnék kérni tőled egy szívességet – hajolt előre Kol.
• Tudhattam volna, hogy semmi sincs ingyen – dőlt hátra Damon, hogy távolabb legyen az őstől és intett a kezével, hogy folytassa akkor térjen a lényegre.
• Ez örök tanulság – summázta Kol.
• Mond, mi lenne a szívesség és megfontolom, hogy talán válaszolok rá vagy talán még adott esetben teljesítem – mondta Damon.
• Remek – bólogatta Kol és a gondolataira merült. Hogyan kérje meg az ember – adott esetben ősvámpír – a szerelme kezét a remélhetőlegesen leendő apósától, aki egyébiránt vámpír, aki utálja őt és az egész családját? Ezer éve alatt még soha nem kellett ilyen dologra vetemednie és most kissé feszengett, de ezt a világért sem vallotta volna be. Azért mégis ő volt Kol Mikaelsson.
• Rá végre valahára rátérnél a lényegre? Vagy talán várjam, meg még mindketten itt őszülünk meg? Mivelhogy ez soha nem fog bekövetkezni, így csak reggelig van időd, mert nem szeretnék veled együtt mutatkozni – jegyezte meg Damon gúnyosan.
• Szóval szégyellsz engem? - kérdezte gyerekesen nyavalyogva Kol.
• Szerintem mindkettőnk érdekében jobb lesz, ha ezt a kérdést örök homály fogja fedni – felelete csak a szituáció kedvéért fejcsóválva Damon. - De most már tényleg mond, hogy mi lenne az amit akarsz – vonta össze a mellkasa előtt a kezeit a vámpír. Aludni is akart még ma és nem akarta, hogy Kol még oda is kövesse őt. Még csak az hiányozna neki!
• Jó, szóval a kérdésem... - kezdte Kol és csak a móka kedvérét feltette a fotelba a lábait és ott Damon felé fordulva fél térdre ereszkedett. - Az áldásodat adod rám és Cassie-re?
• Komolyan mintha lenne más választásom – jegyezte meg Damon sóhajtva. Nem kedvelte az ősöket. Egyiket sem. Mégis Cassie annyira megbarátkozott velük és most a kötelék is itt van, valamit a baba is. Aki részben Mikaelsson lesz, ami akár lehetne hátborzongató is, ha nem az ő leendő unokájáról lenne szó, aki nem nőhet fel apa nélkül. Ördögi kör. Így végül belegyezése jeléül rábólintott a dologra, mert kimondani azért mégsem volt ereje.

• Tudod Kol, ha nagyi látta volna, hogy az egyik remek és igencsak értékes bútordarabján ereszkedtél fél térdre apu felé igencsak félreértette volna a helyzetet és akkor mondhatni nagyon rossz helyzetben lennétek – közölte velük a falnak dőlt Cassie és elgondolkozva evett egy falat tortát.
• Cassie, hogy tudtál bejönni ilyen hangtalanul? - indult el szerelme felé Kol és ezután egy szempillantás múlva már a fotelban az ölébe vonta Cassie-t.
• Azt se vettétek volna észre, ha nagyi itt kezd pusztító tombolásba, csak amikor már késő lett volna menekülni – vont vállat fejcsóválva Cassie és közben a villájára tűzött egy torta darabkát. - Mellesleg felébredtem arra, hogy eltűntél és utánad jöttem csak közben megéheztem. Apu, Liam bácsi nem lesz túl boldog, ha rájön valaki megdézsmálta a készletét, ahogy nagyi sem lesz elragadtatva – közölte először Kolra, majd Damon felé mutogatva a villájával. Majd egy újabb darabkát fogyasztott el. Kol és Damon összenéztek és nehezén tudták megállni, hogy ne röhögjenek fel a szituáció miatt.
• Hallgatóztál – tette Cassie vállára állát Kol, miközben hátulról átkarolta a lány hasát.
• Igaz, egyébként csak kíváncsi voltam mit hoztok ki ebből az egészből – ismerte el Cassie. Szinte az egész beszélgetést végig hallgatta. A lánykéréssel kapcsolatban vegyes érzései alakultak ki. Igazán boldog volt, hogy Kol megkérte tőle az apja kezét, ám nem ott lappangott a fejében az a gondolat, hogy csak a baba miatt csinálja. Egyébként is van még ideje ezen töprengeni, elvégre ki tudja, mikor kéri meg a kezét az ős? Mivel Damon-tól biztos azért kérdezte most meg, mert a helyzet szinte adta magát.
• És mit gondolsz? Sikeres volt a diskurzusunk, avagy sem? - kérdezte Damon érdeklődve.
• Persze, hogy sikeres volt – nézett rá határozottan Cassie.
• Kitalálom csak a biztonságkedvéért nem szóltál közbe – vigyorodott el Kol.
• Ne szemtelenkedj – nézett rá szemöldökét bosszúsan összevonva Cassie és egyik karjával hátranyúlva meglegyintette az ős fejét.
• Én? Soha! - tagadta Kol, ám utána belenevetett a lány fülébe.
• Bolond – mormolta Cassie az inzultált testrészét dörzsölve. - Menjünk aludni, álmos vagyok. Kol te meg amúgy is eleget ittál nagyi kedvenc bourbon-jéből, ha megtudja akkor kidob téged a hóviharba. Damon-t pedig Liam bácsi fogja utánad küldeni a tea szentségtelenítés miatt – közölte velük és felállt.
• Várj felviszlek – vette a karjaiba Cassie-t Kol gyöngéden.
• Nem bánom – közölte a lány mosolyogva, de azért nem tudta megállni és megforgatta a szemeit. - Apu megtennéd, hogy elpakolsz? - kérdezte fejét az ős vállára hajtva.
• Megkérem Mrs. Hastings-et – nyilatkozta Damon.
• Nekem az is megfelel – egyezett bele Cassie. - Jó éjt apu – integetett az ős válla felett.
• Nektek is – felelte Damon. Kol alig bírta megállni, hogy ne forduljon hátra és ne vigyorogjon rá a vámpírra. Azért nagyjából sikerült összebarátkozniuk legalábbis ő így vélekedett róla. Ráadásul már a vámpír áldását is magáénak tudhatja, ami igen nagy szó lévén, hogy kiről is van szó.

A szobájukba felérve Kol letette Cassie-t az ágyra és már épp ő is le akart feküdni, amikor a lány a mellkasára tette a kezeit.

• Fürödj, meg olyan szagod van, mintha nemcsak hogy ittad volna a whiskyt, hanem meg is mártóztál volna benne – ráncolta a homlokát Cassie.
• Muszáj? - kérdezte Kol duzzogva.
• Muszáj, vagy az ablakpárkányon alszol, bár én jobban örülnék neki, ha itt aludnál mellettem – mondta határozottan Cassie és egyáltalán nem úgy tűnt, hogy bármivel is meglehetne ingatni ezen véleményében.
• Akkor lefürdök – ballagott elszontyolodva a fürdőszobába Kol. Mielőbb beszállt volna a kádba Cassie hátulról átkarolta őt.
• Veled tartok, ha nem baj – mormolta az ősnek halkan.
• Remekül hangzik mindig is úgy gondoltam, hogy nincs jobb, mint a késő éjszakai közös fürdőzés – fordult meg Kol és buzgón segített Cassie-nek levenni a hálóingét. Végül beültek a kádba a lány az ősvámpír elé. Cassie végül elaludt Kol mellkasának dőlve. Amit az ős mosolyogva vett észre, megtörölte mindkettőjüket, ráadta a lányra a hálóingét, majd befektette őt az ágyba. Gyorsan magára is vett egy pizsama alsót, felemelte a takarót, a mellkasára vonta alvó szerelmét és ő maga is lefeküdt aludni.

Reggel Kol arra ébredt, hogy Cassie sietve a fürdőbe megy. A hangok alapján arra következtet, hogy éppen kiadja magából a tegnapi ételeket, amiket megevett, így aggódva utána ment. Bevizezett egy rongyot, azt szerelme tarkójára tette és fél karral átkarolta őt.

• Jól vagy? - tette fel az igen bugyuta kérdést Kol és már az első szó elhangzása után legszívesebben fejbe csapta volna magát.
• Szerinted? - kérdezte Cassie halkan, majd újra a mosdókagyló felé hajolt.
• Szólok Annabellnek – vetette fel az ős, a lány erőtlenül rábólintott. Kol pedig gyorsan kisiet a szobából. - Annabell – szólalt meg a folyosó közepén egy száll, pizsama alsóban tétován álldogálva nem tudva éppen hol tartózkodik a nő.
• Jó reggelt Kol – nyitotta ki Damon szobájának ajtaját Annabell.
• Cassie rosszul van – fogalmazta meg a problémát az ős és igencsak kétségbeesetnek tűnt.
• Persze, reggeli rosszul lét – bólintott rá a szellemnő kedvesen. Megértve a kimondatlan kérést lányához sietett. Kol megkönnyebbülten felsóhajtott. Damon kukkantott ki a szobájából.
• Hallom Cassie nincs valami jól – állt meg az ős mellett.
• Szerinted Annabell tud neki segíteni? - kérdezte a vámpírtól reménykedve. Nem is igazán érdekelve, hogy pont tőle kérdez meg ilyesmit.
• Hogyne tudna – biztosította őt Damon. - De szerintem jobban tennéd, ha felöltöznél legalábbis szerény véleményem szerint – közölte megállapítását a vámpír gúnyosan.
• Máris – bólintott rá Kol és visszament a szobába. Cassie és Annabell még a fürdőben voltak, ahová az ős felöltözve, belépve felajánlotta a segítségét. A lány azonban inkább visszautasította és bátorítóan megjegyezte, hogy addig is menjen és beszélgessen a testvéreivel. Az ős aggódva ugyan, de megfogadta a lány által mondottakat. Mivel tanácsot akart kérni Elijah-tól, hogyan kérje meg Cassie kezét. Valamint valahonnan még gyűrűt is kellett szereznie. Nehéz ügy és nem akarta sokáig hallogatni.

• Elijah meg kell mentened az életem – kopogtatott türelmetlenül bátyja szobájának ajtaján. Vagyis igazából dörömbölt. Tudta Nik nem hagyott volna egy ilyen mondatott megjegyzés nélkül, de mást ő Elijah-hoz jött, mert ő volt a szerelmi szakértője. Egyébként morcos volt, ugyanis testvére kulcsra merészelte zárni az ajtót. Pont most, amikor neki sürgősen szüksége van rá! Legszívesebben tokos túl kitépte volna a számára zavaró ajtót, de tudta Lorenna nem örülne neki, a többiek meg valószínűleg furcsállanák, de jó a testvérei nem, mivel nekik már volt idejük megszokni a szokásait.
• Kol miben lehetek a segítségedre? - nyitotta ki az ajtót a reggel hét órakor is szalonképes állapotban lévő Elijah. Hogy képes erre? Felfoghatatlan, de mindig így néz ki, gondolta Kol. Vajon ha hajnalok hajnalán kérném a segítségét, előtte akkor is szalonképes állapotba vágná magát? Mellettük váratlanul Nik jelent meg. Kol erre idegesen körülnézett a folyosón, majd belerántotta testvéreit a szobába.
• Minden rendben? - kérdezte óvatosan Nik, mintha egy óvodáshoz beszélne.
• Kelletek nekem… – kezdte töredelmesen Kol.
• Öhm... mire is célzol pontosan Kol? - kérdezte udvariasan Elijah.
• Tudod Kol nekem ott van Caroline – vágta rá Nik, hogy oldja a hangulatot.
• Fúj. Nem úgy, ahogy te gondolod – nézett rá duzzogva legidősebb testvérére Kol.
• Rossz az, aki rosszra gondol – csóválta meg vigyorogva a fejét a hibrid.
• Nik szedd össze magad vagy kidoblak a méteres hóba – közölte fojtott hangon legidősebb testvérével Kol.
• Nikolaus – szólt rá Elijah is a hibridre, mert látta, hogy öccsük nagyon ideges és jó lenne megtudni az okát.
• Csak segíteni akartam neki – vont vállat Nik és levette magát Elijah ágyára. – A kedves Elena hol tartózkodik? - fordult körbe érdeklődve. Az érintett ekkor jött ki a fürdőszobából egy száll törülközőben és közben vizes haját törülgette egy másik törülközővel.
• Elijah ki kopogott? - kérdezte a hasonmás. Amikor is feléjük pillantott és pár percig a vele szemben lévő három őst nézte. Közben a lábujjától a feje búbjáig teljesen elvörösödött.
• Azt hiszem... én most… átmegyek a szobámba – hebegte Elen és a törülközőjét szorosan fogva kihátrált a szobából. Elijah sóhajtva utána nézett.
• Most, hogy túl vagyunk, ezen a kora reggeli kis igencsak élvezetes közjátékon most már igazán kinyögheted, hogy mi a problémád – jegyezte meg Nik kisebbik öccse felé fordulva.
• Szeretném a segítségeteket kérni, vagyis inkább csak a tiédet Elijah – mondta sürgetően Kol.
• Miben lehetek a segítségedre? - ismételte meg korábban elhangozott kérdését Elijah és közben leereszkedett az ágyára bátyja mellé.
• Én is pont úgy tudok neked segíteni, ha nem jobban, mint ő – mutatott idősebb öccsére morcosan Nik. Kol nem is igazán foglalkozott a hozzászólással. A gondolataiba merülve kezdett a szobában fel-alá járkálni.

• Először is szeretném megkérni Cassie kezét – szögezte le Kol megállva, majd fojtatta tovább a köreit a szőnyegen.
• Ez igazán elvárható és szép ötlet – mondta bátorítóan Elijah.
• Igen, tudom. Ezért szükségem van gyűrűre. Mégis honnan szerezzek, ha az utak szinte járhatatlanok? - kérdezte kétségbeesetten tanácstalanul Kol. – Ráadásul egy különleges gyűrűt akarok adni Cassie-nek – tette hozzá az ős.
• Lorenna említette, hogy ha esetleg szükséged lenne, rá ő természetesen felajánlja azt a gyűrűt, ami régen Cassandráé volt, neked meg azt ami Kellané volt – közölte a hibrid, ő úgy gondolta ez nem elvetendő lehetőség.
• Szerinted Elijah? - fordult másik testvére felé Kol, de tetszett neki az ötlett.
• Már megnéztem és egy két átalakítást javasolnék rajta, hogy Cassie a sajátjának érezze, de egyébként nagyon is elfogadható ajánlat – közölte véleményét a kérdezett.
• Jó, akkor a feladat első része kipipálva. A második, hogy kérjem meg a kezét? - töprengett el Kol. - Szerintetek tetszene neki, ha a bálterem tele lenne gyertyákkal és ott vacsoráznánk – természetesen kettesben – utána esetleg táncolnánk, és végül megkérném a kezét? - jutott hirtelen eszébe az ötlet megválaszolva ezzel saját kérdését.
• Kivitelezhető megoldás – ismerte el Elijah.
• De kicsit csöpögős nem? Szerintem állj a sarkadra és mond meg neki, hogy hozzád megy – fejtette ki véleményét Nik.
• Persze, hogy aztán kastély körüli pályára térjek – mondta cinikusan Kol. Lehet, hogy az ő ötlete kicsit túl romantikus, de még mindig inkább az, mint a parancsolós rész. Amivel Cassie annyira értene egyet, mint ő az állatvér ivással, vagyis semennyire.
• Kolnak van igaza – szólalt meg Elijah. - Elvégre mégis ő kéri meg Cassie kezét. Legyen úgy, ahogy te elképzeled – intézte szavait először Nikhez, majd az utolsó mondatott Kolhoz.
• Jó – sóhajtott fel Kol, de nem volt teljesen megkönnyebbülve. Tudta csak akkor lesz teljesen nyugodt, ha Cassie igent mond neki.
• Damon áldását is kérned kéne nem? Vagy érthető okokból kihagyod? - kérdezte Nik homlok ráncolva.
• Azt már megvan – vigyorodott el Kol.
• Valóban? - érdeklődte Elijah és bátyjával együtt akaratlanul is kíváncsian előrehajoltak.
• Kíváncsiak vagytok mi? - röhögött fel öccsük. Kicsit megkönnyebbült. - Sajnálom, de attól tartok nem árulhatok el ezzel kapcsolatban nektek semmit – mondta komolyságot erőltetve magára, azonban ez alig-alig ment neki, mert rázkódott a válla az elfojtott nevetéstől.
• El kell ismernem, örülök, hogy Damon beleegyezését adta – mondta Elijah. Eddig csak remélni merte, hogy az idősebb Salvatore végül mindenféle kényszer nélkül adja oda a lánya kezét testvérnek. Vajon mi vihette rá őt erre az elhatározásra? Elijah úgy gondolta, ha az ő legutóbbi szóváltása a vámpírral nem is, de Annabellnek nagy befolyása volt a kérdésre, valamint akaratlanul Cassie-nek és a babának is.
• Mikor szándékozod megkérni Cassie kezét? - kérdezte Nik érdeklődve.
• Még karácsony előtt – felelte habozás nélkül Kol.
• Ugye tudod, hogy már csak másfél hét van addig? - pillantott rá elgondolkozva Elijah.
• Megoldom, szerintem holnap vagy lehet, hogy még ma – húzta ki magát megingatatlanságát jelezve Kol és kifelé indult a szobából.
• Helyes – bólintott rá két idősebb testvére.
• Számítok rátok a kivitelezés teljesítésben – fordult még vissza, majd magára hagyta testvéreit.
• Kol végre felnőtt – vigyorodott el Nik és nem titkolta elégedetségét.
• Cassie miatt, meg egyébként is most már apa lesz – válaszolta Elijah.
• Szerinted felfogta már ennek a jelentőségét? - húzta fel érdeklődve a szemöldökét Nik.
• Ha most nem is a szüléskor mindenképpen – közölte szenvtelenül Elijah. Bátyja felröhögött és együtt indultak kifelé a szobából. Elijah azért, hogy bocsánatot kérjen Elenától amit, hogy testvérei modortalanul szinte rájuk törtek. A hibrid pedig azért, hogy megkeresse Caroline-t és Gabrielt.

• Cas? Feljössz velem és Gabriellel játszani? - kérdezte Ann Cassie felé fordulva.
• Persze. Menjünk – egyezett bele mosolyogva a kérdezett. A kérés nem volt véletlen, mert a hibrid megkérte a kislányt, hogy terelje el Cassie figyelmét. Ann belement viszont leszögezte, hogy csak akkor hajlandó rá, ha Nik felveszi az újonnan beszerzett kamerájával, amint Kol elkéri Lorennától a gyűrűket. A hibrid vigyorogva belegyezett. Ugyanis tudta remek műsor elé néznek és minden egyes pillantatott meg akart örökíteni. Miután Cassie felment a gyerekekkel Kol kissé félrehívta a társaságtól Lorennát.
• Miről lenne szó? - kérdezte a vörös hajú boszorkány. Nik közben észrevétlenül beizzította a kamerát és rájuk közelített vele.
• Elijah említette, hogy még megvannak Cassandra és Kellan gyűrűi szeretném elkérni őket – kérte óvatosan az ős. Lorenna sikítva a nyakába vetett magát és úgy csüngött Kol nyakán mintha soha nem akarná elengedni. Csak Ric és Annabell hathatós segítségével sikerült leszedni a boldog boszorkányt az ősről. Lorenna végre a saját lábán állt két lépés távolságra unokája jövendőbeli férjétől, lánya pedig átadta neki az ősétől örökölt ékszert, valamint annak a párját, ami Kellané volt. Mindkettő aranykarika volt, benne rúnák voltak gravírozva, amiket nem nagyon értett.
• Mit jelentenek? - fordult Annabell felé érdeklődve.
• A mágia és a szerelem által örökké - magyarázta neki készségesen a szellemnő. Kolnak megfelelt a felirat, sőt nagyon is tetszett neki. Ám ki akarta egészíteni a kezdőbetűikkel, valamint Cassie gyűrűjén szerette volna, ha lenne egy zafír is. Pont olyan színnel, mint szerelme gyönyörű szemei.
• Elkérhetném őket egy pillanatra? - kérte a semmiből megjelent Moira és meglepettségében, hogy ezúttal nem mondott semmilyen titokzatos dolgot az ős mindenféle zokszó nélkül átadta neki a gyűrűket. Moira mormogott pár szót és a markaiba zárta őket, majd visszanyújtotta őket Kolnak. Aki homlok ráncolva fogadta el újra a gyűrűket, és amikor megnézte őket megdöbbenve fedezte fel, hogy pontosan úgy néznek ki, ahogy ő eltervezte.
• Hogy csináltad? - kérdezte meghökkenve az ős.
• Attól, hogy szellem vagyok a varázserőm még megmaradt – felelte szája sarkában egy apró mosollyal Moira, majd eltűnt.
• Ezt soha nem fogom megszokni – csóválta meg a fejét Kol. Annabell felkuncogott. Nik pedig szinte öccse képébe nyomta a kamerát. - Nik nem akarlak megbántani, de tudtommal a kezedben tartott szerkentyűn van közelítési funkció.
• Csakhogy a leendő unokaöcsém minden egyes pillanatot lásson születése előtt – vigyorogta a hibrid.
• Csak ne mássz a képembe – fonta össze morcosan a karjait Kol, de előtte gondosan a zsebeibe süllyesztette a gyűrűket.
• Apu bevágta a csúnya nézést nagyon félelmetes – mondta hibrid úgy, hogy öccse feje mellé tette a sajátját. Végül miután a fél kastélyon végigkövette Kolt csatlakoztak a bálteremben összegyűlt többiekhez, akiket Caroline, Lorenna és Rebekah által adott instrukciókkal megkezdték az előkészületeket a lánykérésre. Ann és Gabriel csatlakoztak hozzájuk, mert Elena magára vállalta, hogy addig beszélget Cassie-vel.

Cassie és Elena addig előbbi szobájában beszélgettek egy-egy bögre forró csoki mellett.

• Hogy tetszik Skócia? - kérdezte a hasonmástól Cassie.
• Nagyon szép, de... - mosolyodott el Elena.
• ...nem Mystic Falls – fejezte be helyette Cassie szintén elmosolyodva.
• Szinte évekkel ezelőttinek tűnik az, hogy megismerkedtünk – mormolta Elena és kibámult a hóesésbe. - Itt sosem áll el a havazás? - kérdezte érdeklődve.
• Én is így érzem, egyébként a havazás van, amikor egy álló hétig tart – mosolygott rá barátnőjére. Elena tétován ránézett Cassie-re, majd inkább megcsóválta a fejét. - Kérdez nyugodtan – bátorította a hasonmást.
• A barlangban nem tettem fel a kérdést, ami érdekel – motyogta kissé zavartan Elena.
• És szeretnéd rá tudni a választ – bólintotta Cassie.
• Persze nem szükséges csak, ha szeretnéd – szögezte le gyorsan Elena.
• A kérdésed az lett volna, ha felteszed, hogy lehet e egy vámpírnak gyereke – közölte Cassie.
• Amire már tudom a választ, mivel Damon az apád és te is egy vámpír gyerekét hordod a szíved alatt – felelte meg az akkor fel nem tett kérdését a hasonmás.
• Az újabb kérdés az, hogy másnak is lehet e? - pillantott rá mosolyogva Cassie.
• Szóval? - hajolt előre Elena. Tudta most nagyon rámanősen viselkedik, de szerette volna tudni a választ. Fontos volt neki, hogy neki és Elijah-nak lehet e közös gyermeke.
• A véremre van hozzá szükség – felelte Cassie. - És mielőtt megkérdeznéd, igen adok, majd nektek a véremből, de csak kilenc hónap múlva. Rendben? - ajánlotta barátnőjének.
• Köszönöm – suttogta Elena és könnyes szemmel magához ölelte Cassie-t.
• Igazán nincs mit – mondta Cassie és neki is könnybe lábadt egy kissé a szeme, de végül erőt vett magán és nem sírta el magát, de azért majdnem. Átkozott hormonok még a végén kiforgatnak önmagamból, gondolta Cassie.

2. évad 2. fejezet

Apa leszek?!

„Feltételezzük, hogy az életünk nagy változásai lassan jönnek el... idővel. De ez nem igaz. A nagy dolgok egy pillanat művei. Felnőtté válni, szülővé válni... egyik pillanatban még nem vagy az, aztán a következőben már az vagy.” Grace klinika című sorozat

Cassie feszülten felsétált a lépcsőnkön a szobájába és annak ellenére, hogy az előbb még halaszthatatlanul beszélni szeretett volna Kollal most inkább beült az ablakpárkányába és onnan nézte a hóesést. Közben oda sem figyelve zavartan játszadozni kezdett az egyik díszpárnájával. Az elmúlt egy hét annyira nyugisan telt, bár akadtak kisebb nagyobb szinte elkerülhetetlen atrocitások, de csak a szokásos. Kol és Rebekah piszkálták egymást, az apja pedig mindenkit. Ezen kívül semmi lényeges nem történt azon kívül, hogy Liam és Rebekah bejelentették kapcsolatukat. A többiek is boldogak voltak párjukkal, Damon azonban csak tengett lengett, bár ilyenkor Annabell mellé szegődött. Cassie nem tudta, hogy most mi is van pontosan köztük. Tudta, hogy szeretik egymást, de az anyja még mindig szellem volt, igaz volt fizikai teste, na de akkor is ez még mindig felvetett némi problémát. Kol és ő, töprengett el magukon és lágyan elmosolyodott. Annyira csodálatos volt minden, bár néha voltak nézeteltéréseik, azonban ezek végül mindig megoldódtak vagy így vagy úgy. Mint amikor négy nappal ezelőtt megmutatta az ősnek az anyukája kedvenc helyét.

Négy nappal ezelőtt…

• Tudod, nem vagyok valami nagy természetjáró – jegyezte meg Kol, amint Cassie és ő a hegy aljába értek. – Főleg nem a szinte térdig érő hóban – tette hozzá amint még idejében ellépet mielőtt még az erdő egyik fájáról lehulló hótakaró maga alá temette volna. Cassie szólásra nyitotta a száját, hogy válaszoljon, de valaki más megelőzte.
• Szerintem csak simán lusta vagy – vágta rá Ann, aki mögöttük vagy éppen mellettük futott.
• Te miért is jöttél velünk? – kérdezte Kol a kislány felé fordulva.
• Kol, te voltál az, aki felvetetted, hogy Ann is velünk jöhetne. Szóval ezt a kérdést inkább magadnak kéne feltenned – szólalt meg Cassie szem forgatva.
• Igen, most már belátom, hogy elhamarkodott kérdés volt – fintorodott el Kol, Ann válasza az volt, hogy hátulról egy hatalmas hógolyóval tarkón találta az őst. – Héé! Vigyázz a hajamra! – vágta rá az ős duzzogva.
• Többet nyafogsz, mint egy kislány – válaszolta Ann és kinyújtotta a nyelvét Kol felé. – Egyébként vettél volna fel sapkát, mint én és Cassie.
• Nicsak, ki beszél – felelte Kol. – A sapkakérdést szerintem pedig inkább hanyagoljuk. Egyébként nehogy azt hidd, hogy nem tudod, hogy te és Nik tüntettétek el – nézett a kislányra az ős bosszankodva. Cassie közben kisöpörte az ős hajából és új bőrkabátjából a havat.
• Gyertek, nemsokára ott vagyunk – fogta meg Kol és Ann kezét is Cassie, hogy villámhárítóként lépjen fel, ha szükséges.
• Cas, ugye csinálunk, majd angyalkát? – kérdezte Ann lelkesen.
• Persze – mosolygott rá a kislányra Cassie.
• Ez a hóban való hempergésnek nincs valami sok értelme – jegyezte meg Kol.
• Tudod nem az a lényeg, hogy értelme legyen, hanem, hogy jól szórakozzál közben – válaszolta Ann kioktató stílusban.
• Ez igazán felnőttesen hangzott – hümmögte Kol elvigyorodva.
• Kösz – nevetett fel a kislány és lelkesen maga után rángatta Cassie-t, aki az őst hozta magával. Mikor megérkeztek Annabell kedvenc helyére Cassie leült az ott lévő padra, amit Lorenna tetetett oda még évekkel ezelőtt, Kol és Ann pedig fogócskába fogtak, mert a kislány viccesnek találta kigáncsolni az őst – ami egyébként nem sikerült -, de Kol már a próbálkozást is meg szándékozott torolni.

Skócia, MacLeod kastély a jelenben

Még Cassie elmosolyodott. Az a nap nagyon szórakoztató volt és készült nagy nehézségek árán rávette Annt és Kolt, hogy csináljanak egy közös képet. Igaz az őst nem nagyon kelletett győzködni, a kislányt annál inkább, mivel először váltig állított, hogy ő bizony nem került egy képre „Vénvámpírral” ahogy Kolt nevezte, de végül mégis beadta a derekát. A kép azóta Cassie íróasztalán pihen a többi között. Még a lány ezen töprengett addig észre sem vette, hogy már nincs egyedül. Ugyanis Kol lépett a szobájukba, magában igencsak bosszankodott, hogy Elijah nem tudott neki megfelelő tanácsot adni és ködösítve valami olyasmit halandzsázott, hogy bűvölni fog a családjuk. A fiatalabb ős úgy volt vele, ha bátyja ennyire el akarja venni Elenát, akkor hát tegye meg! Ugyanis nem igazán hitte, hogy Klaus máris elszánná magát a Caroline-al való házasságra – de végül is ki tudja?! -, ahogy tudomása szerint még Liam sem kérte meg húga kezét, mert akkor Rebekah már teljesen bizonyosan fellármázta volna őket ezért. Igaz elgondolkozott rajta, hogy lehet ez egy rejtett utalás arra nézve, hogy Cassie és ő vajon szándékoznak e házasodni. Ő természetesen bármennyire is meglepő szándékozott. Csak még nem tudta, hogyan is kérhetné meg szerelme kezét, valamint gyűrűre is szüksége lenne, valamint Damon áldása is igazán jól jönne, nem mintha neki annyira szüksége lenne rá. Szóval, inkább gondolatait visszakanyarintott fiatalabb bátyja felé. Tudta, ha testvére valóban meg akarja kérni a hasonmás kezét, akkor arra még várniuk kell egy ideig, mivel Elijah-nál semmi sem megy ilyen gyorsan. Marad a megfontoltság és az erkölcsösség. Bár utóbbi, mintha kicsit azért lazább lett volna mostanság. Cassie-re nézve száműzte gondolatai közül Elijah-t, valamint mindenki és minden mást is. Csak szerelmére fókuszált, mint amióta megismerte szinte mindig. Ilyenkor vak és süket volt mindenki más számára. Leült az ablakpárkányba, úgy, hogy megemelte szerelmét, hogy a lány combjai az ő combjain pihenjenek és hátát pedig az ablaknak vetette.

• Jobban vagy? - simogatta meg kedvese arcát. Ám érezte, hogy szerelme érzései nagyon zavarosak, például előbb mikor Elijah-nál volt, akkor döbbent volt, utána dühös. Most meg annyi érzés kavargott benne, hogy az ősnek nehezére esett mindet felismernie. Valamint a kötelék még mindig egészen új volt számára és furcsa volt mindent érezni amit Cassie is érez.
• Kol… – szólalt meg tétovázva Cassie.
• Igen? - kérdezte bátorítóan Kol.
• Én... szóval neked és nekem... - hebegte zavartan Cassie és látszott, hogy keresi a megfelelő szavakat, de egyszerűen nem találja őket.
• Valami baj van? - fogta Kol aggódva két keze közé szerelme arcát, aki elpirult és megfogta az arcán pihenő kezeket.
• Nekünk... – Nagy levegő Cassie el tudod neki mondani, gondolta a lány. - Kisbabánk lesz – bökte ki végül Kol barna szemeibe nézve. A csend pedig igencsak hosszúra nyúlt ez után a mondat után.
• Ez biztos? - nyögte ki végül az ős teljesen döbbenten, aki hirtelen fel sem tudta fogni a helyzetet.
• Teljesen – bólintott rá Cassie és feszülten fürkészte Kol arcvonásait. - Nagyi lent köt egy baba zoknit, el nem tudod képzelni mennyire furán néz ki – tette hozzá a lány, hogy oldja a meglehetősen döbbent hangulatot.
• Szóval… neked és nekem… kisbabánk lesz – nyöszörögte Kol elismételve a lány mondatát.
• Igen – erősítette meg az őst Cassie és megszorította a kezeit. Kol kedvese szemeibe pillantott, majd a lány hasára és végül elmosolyodva újra a szemeibe nézett.
• Kisbabánk lesz – ismételte Kol újra Cassie mondatát és boldogan felkapta kedvesét és megfogatta a levegőben. A lány átkarolta az ős nyakát és megnyugodva felnevetett. Kol megcsókolt szerelmét és észbe kapva letette a földre. - Kisbabánk lesz – mondta még újra és vigyorogva elájult.

• Kol, Kol – térdelt le ájult szerelme mellé kétségbeesetten Cassie. Nik és Elijah sietett a szobába.
• Hallom elmondtad neki a nagy hírt – vigyorodott el a hibrid, aki szégyen nem szégyen az ajtó előtt hallgatózott. Idősebb öccse pedig pont próbálta elhívni onnan, amikor meghallották a puffantást, amit Kol földet érése okozott. Nikket egyáltalán nem lepte meg az, hogy nemsokára nagybácsi lesz, mivel Elijah még a boszorkányvadászok levadászása utána közölte velük a helyzetet. Csak pont Kol és Cassie nem tudtak a dologról. Elijah addig megvizsgált testvérüket, akinek semmi baja nem volt azon kívül, hogy elájult.- Ha engem kérdezel a boldogságtól esett össze – tette hozzá a hibrid, akin látszott, hogy igazán remekül mulatt. Kol közben ébredezni kezdett.
• Mi történt? - motyogta zavartan Kol, Cassie aggódva szintén vizsgálgatta az őst, hogy tényleg miden rendben van e vele.
• Semmi, amúgy gratulálok a trónörököshöz öcskös – veregette hátba öcsét Nik. Kol válaszként újra elájult. - Ez nehezebb lesz, mint hittem – jegyezte meg kritikusan a hibrid. Cassie a sarkaira ült és Kol egyik kezét szorongatta.
• Niknek igaza van, minden valószínűség szerint, ha meghallja azt, hogy apa lesz egyszerűen elájul – szólalt meg megnyugtató hangon Elijah. Utána olvasott a terhességnek, ahogy mindenki a kastélyban. Nik és Liam még fogadást is kötött Kol reagálása kapcsán. A hibrid a mellett foglalt állást miszerint öccse a nagy boldogságtól teljesen megfog részegülni, még Liam az állította, hogy Kol sokkot fog kapni.
• Segítetek feltenni az ágyra? - kérte halkan a két őst Cassie. Nik válaszként a vállára dobta ájult öcsét és az ágyhoz cipelte, majd látva a lány kissé ferde pillantását szem forgatva óvatosan letette. Cassie úgy helyezkedett, hogy Kol feje az ölében pihenjen, Elijah és a kíváncsian figyelő Nik távoztak. Igaz utóbbi csak azért, mert előbbi nagyon helytelenítően nézett rá. De előtte Elijah tapintatosan meggyújtotta egy zsálya gyertyát, hogy Kol és Cassie kettesben tudjanak beszélgetni. Az ajtó kívül eső oldalán a hibrid végül felemelte a kezeit jelezve ártatlanságát és fütyörészve lesétált a nappaliba. Mivel egyrészt el akarta újságolni a történteket a többieknek, másrészt sakkozni készült Liammel, harmadrészt pedig beakarta bizonyítani húga párjának, hogy a fogadásukat ő nyerte. Valamint negyedrészt nem utolsó szempont volt az sem, hogy tudta Rebekáh-t érdekelni fogja Kol ájulása és annak körülményei. Elijah egy nehéz sóhajjal bátyja után sétált. A testvérei néha annyira gyerekesek voltak és mostanában Nik is hajlott erre nemcsak két kisebb családtagja. De legalább most már kiderült, hogy Cassie terhes így ezután nem kell nekik hazudniuk. Ugyanis az utóbbi időben Caroline, Lorenna, Rebekah és Elena folyton baba magazinokat néztek, Damon pedig folyton folyvást le akarta buktatni őket. Igaz ezúttal tényleg jó szándék vezette az idősebb Salvatore-t. Azt akarta, hogy Cassie minél előbb megtudja, hogy terhes. Lorenna viszont úgy gondolta nem jött még el az idő. Ő kivételesen Damon-nel értett egyet. Cassie és Kol minél előbb megtudja a dolgot annál jobb.

Miután a két ős - így vagy úgy -, de végre kiment a szobából Cassie saját maga megnyugtatására Kol sötét színű hajával kezdett játszadozni. Rájött, hogy rajta és persze az ájulton kívül mindenki tudott a terhességéről. Egy pillanatra nagyon mérges lett a többiekre, mert nem mondtak neki semmit. Ám amilyen gyorsan jött az érzés olyan gyorsan távozott is. És kissé megnyugodva nézett le Kol arcvonásaira. A szíve mélyén kissé zokon vette, hogy az ős nem is egyszer elájult a „nagy hírtől” Nikket idézve. Viszont természetesen megértette őt, elvégre nem lehet könnyű ezer év után ilyesmit hallani. Ő sem nagyon fogta még fel a dolgot. Soha nem gondolkodott el azon, hogy szeretne e kisbabát, mert ahhoz először társat kellett találnia. Most megtalálták egymást Kollal minden más lett. Elvégre egy vámpírnak alapértelemben nem lehet gyermeke. De hát ő is egy vámpír és egy boszorkány lánya volt, ebből kifolyólag joggal tételezhette volna fel, hogy neki is lehet anyjához hasonlóan babája. Azonban ez valahogy eddig nem igazán jutott eszébe. Legalább figyelmeztethették volna! Most már azonban nem számít. Amúgy kellemes melegség öntötte el arra gondolva, hogy neki és szerelmének lesz egy közös babájuk. Kol lassan ébredezni kezdett.

• Sajnálom – mormolta az ős óvatosan a derekánál fogva lehúzta maga mellé Cassie-t, hogy a szemébe tudjon nézni.
• Nik szerintem világgá kürtölte – hárította el a bocsánatkérést a lány.
• Remek – nyögött fel bosszúsan Kol. - Hiú ábránd lett volna azt hinni, hogy nem mondja el minimum Rebekáh-nak, vagyis inkább Caroline-nak igaz? - tette fel a költői kérdést az ős.
• Már nagyon várták, hogy végre megtudjuk – felelte Cassie célozva rá, hogy ők már tudtak a dologról.
• Úgy érted a családunk már az előtt tudta, hogy terhes vagy mielőtt te magad és én egyáltalán tudtunk volna róla? - kérdezte kissé kiakadva Kol.
• Igen, de végül is miattunk csinálták. Legalábbis azt hiszem – vonta meg a vállát Cassie.
• Akkor sem volt szép tőlük – morogta kissé megbántottan Kol.
• Szeretnek minket, ahogy mi is őket – mosolygott rá megnyugtatóan Cassie. Igaz most ő is szívesen duzzogott volna ezért egy sort.
• Azért ne nagyon hangoztasd, bár szerinted Elijah elpirulna, ha hallaná? - töprengett el az ős.
• Kol – csapta meg játékosan az ős vállát.
• Ugye nem fájt? - fogta meg Kol utána rögtön Cassie kezét.
• Mégis mi? - nézett rá értetlenkedve a lány.
• Nem ütötted meg magad? - kérdezte aggódva.
• Kol terhes vagyok nem gyenge – nézett szúrósan az ősre Cassie.
• Értem... legalábbis azt hiszem – ismerte el megadóan Kol és magához húzza Cassie-t. - Tudod eddig még soha nem volt a közelembe olyan személy, aki terhes lett volna. Vagy ha volt is kicsi voltam valamint az anyám volt az több mint ezer évvel – szabadkozta az ős. - Akkor erről beszélt Maynard mielőtt Kellan megölte volna őt? - jutott az ős eszébe az emlék. Amikor is a boszorkányvadász arról beszélt, hogy nem engedhetik meg, hogy az unokája által visszakerüljön az egyensúly. Mert nem Lorennára gondolt, hanem Estherre. Hihetetlen.
• Minden bizonnyal igen – ismerte el Cassie.

• Arra gondoltam mi lenne, ha megpróbálnád az én képességemet használva megnézni, hogy a többiek hogyan tudták meg – vetette fel az ötletet a lány.
• Segítesz nekem? - kérdezte tétovázva Kol, de igazán felvillanyozódott az elképzelődéstől. Jó ötletnek tűnt megtudni, hogy mennyire tud olyan látó lennie, mint Cassie. Elvégre most, hogy lélekkapcsolással társak lettek az ő lány képessége az övé is.
• Persze, elvére ez magától érthetődik – mosolygott rá Cassie átkarolva Kol nyakát és megcsókolta őt.
• De később is sort keríthetünk rá – csókolta meg Kol meglehetősen mohón a lányt.
• Szerintem inkább most – rázta meg a fejét Cassie. Kol gyerekesen lebiggyesztette az ajkát. - De ígérem nem felejtem el amit mondtál – kuncogott fel a lány jelentőségteljesen végigsimítva az ős mellkasán, majd törökülésbe ült. Kol pedig hasonlóképp cselekedet. - Fogd meg a kezem – nyújtotta a kezét az ős felé, aki elfogadta azt. - Hunyd be a szemed és idézd magad elé azt az időpontot, amikor haza értünk Kellan házából – indítványozta Cassie. Kol koncentrálni próbált a kért emlékre.
• Kol most már kinyithatod a szemed – fogta meg az ős vállát Cassie.
• Sikerült? - súgta Kol továbbra is csukott szemekkel.
• Nézd meg magad – kérte Cassie. Kol teljesítette a kérést. A szobában voltak még mindig, de a most az ajtó mellett álltak és ugyanakkor az ágyban is ott voltak. Igaz utóbik nyilvánvalóan emlékek voltak. Ekkor az emlék-Kol ki kelt az emlék-Cassie mellől az ágyból. - Nagyon ügyes voltál – mosolygott rá az ősre Cassie.
• Még elpirulok – felelt cukkolódva Kol.
• Szeretném azt látni – vágott vissza Cassie. - De nem ezt szerettük volna megnézni – bökött a szoba felé, ahol az emlék-Kol éppen a levelet írta, olykor olykor az álom-Cassi-re pillantva.
• Akkor ugorjunk tovább – ajánlotta Kol.
• Te vagy a főnök én csak útba igazítalak – vont vállat Cassie.
• Tudod mindig is szeretnem volna ezt hallani tőled – vigyorgott a lányra csibészesen az ős.
• Valahogy sejthettem volna – mondta Cassie szem forgatva. - De lépjünk tovább.
• Jó – hunyta le újra a szemeit Kol. Arra a pillanatra koncentrált, amikor ő és Cassie itt voltak aznap este a szobában, de ezúttal nem a szobát idézte maga elé, hanem a nappalit ahol a többiek tartózkodtak.
• Büszke vagyok rád – hallotta meg Cassie hangját és mikor szétnézett megláthatta, hogy sikerült az emlék felidézése ezúttal akkora amikorra szerette volna. Mindenki ott volt rajtuk és Damon-ön kívül.

• Lorenna elmagyaráznád nekem, hogy mire célozgatott Moira? - tette fel a kérdést a Caroline-t az ölbe vonó Nik. Ugyanis a hibrid nem tudta kitalálni mire utalgat a fura szellemnő. Ez kicsit bosszantotta őt ugyanis az elmúlt ezer évben nem sokszor fordult elő vele, hogy nem értette meg elsőre, ha szántak neki valamilyen mondatott. Elvégre ő volt a hibrid, aki mindenkinek célzásukat tesz, de a jövőbe látó szellemnő még rajta is túltett. A többiek érdeklődve néztek Nikre, majd a vörös hajú boszorkányra.
• Elijah könnyebben el tudja magyarázni nektek – vélekedett Lorenna. Elijah beleegyezően bólintott.
• Miután te és Kol elmentettek Cassieért, Kellan közölt velünk egy igen fontos információt – mondta az ős. - Miszerint Cassie-nek és Kolnak kisbabája fog születni – ismertette a leglényegesebb dolgokat, amiket hallott. Lorennát, Annabellt és Liam-et kivéve a hallgatóságnak leeset az álla és hitetlenkedve meredtek Elijah-ra.
• Cas terhes? - tátotta el a száját Ann.
• Koltól? - kerekedett el Caroline és Elena szemei. Nik próbált semleges arcot vágni, de erre még ő sem számított. Ric pedig meglepetten nézett Lorennára. Rebekah szólásra nyitotta a száját, majd becsukta.
• Én azért jöttem ide, hogy segítsek neki a szülésig hátra lévő időben – szólalt meg Annabell megerősítve a hallottakat.
• Szóval nagynéni leszek? - kérdezte meghatódva Rebekah.
• Igen – mosolygott rá kedvesen Annabell.
• És a baba vámpír lesz vagy boszorkány? - kérdezte mohón érdeklődve előrehajolva Nik. Eleve különös volt, hogy lehet egy vámpírnak gyereke? Ennek ellen szólt, hogy Cassie maga is félig vámpír félig pedig boszorkány.
• Mindkettőjüktől meglesznek rajta a jelek. Tudja használni majd az ősvámpírok erejét és a mágiát is – válaszolta meg a kérdést ködösítve a megjelenő Moira.
• Szóval erős lesz - mondta Nik elégedetten.
• Az ereje olyan nagy lesz, hogy szinte nem ismer majd korlátokat – ismerte el Moira nagyvonalúan.
• Viszont én arra szeretnélek kérni titeket, hogy még ne mondjátok el nekik – kérte halkan Lorenna.
• De lehet, hogy Kol már hallotta is – vetette fel Ric.
• Ugyan, egymás társaságában nem látnak, és nem hallanak senki mást – legyintett Liam nyugodtan pipázgatva, örülve neki, hogy húga végül nem ölte meg őt.
• Úgy érted nem tudják? De akkor miért ne mondjuk el nekik? - kérdezte Caroline értetlenkedve.
• Valóban Lorenna miért is ne mondjuk el nekik? - kérdezte gúnyosan a megjelenő Damon. - Tudjuk, hogy neked ez valami magától érthetődő dolog, de nekünk nem. Úgyhogy lennél szíves kifejteni, hogy miért is ne mondanám el a lányomnak, hogy anya lesz?
• Még nincs rá felkészülve, de ha várunk egy hetet, akkor már az első jelek megfognak jelenni Cassie-n és akkor én vagy Annabell elmondjuk neki a dolgot, ő pedig elmondja Kolnak – csapta össze a kezeit Lorenna és ezzel lezártnak tekintette a beszélgetést.

Ezután Cassie és Kol visszatértek a szobájukba.

• Na, milyen volt? - tette fel a kérdést Cassie.
• Nekem tetszett, de úgy gondolom, elkél majd még nekem a gyakorlás – kacsintott rá Kol szerelmére és lelkesen az ölébe húzta őt.
• Később – mormolta az ős ajakiba Cassie.
• Arra gondolsz, amire én? - húzta fel a szemöldökét Kol.
• A reggelire? - kérdezett vissza a lány.
• Vagyis nem – szontyolodott el az ős. - Hozzak fel neked valamit? Bár, ha jobban belegondolok, mi lenne, ha lemennénk? - A kérdést végül úgy oldották meg, hogy Mrs. Hastingsszel hozattak fel szendvicset, tejszínhabot és zabpelyhet. Kol nagyokat pislogva nézte amint Cassie tejszínhabot tesz a szalámis kenyérre és a zabpehelyre is. Utána egyszer ebből evett egy falatot, majd a másikból.
• Te nem kérsz? - kérdezte meg az őst.
• Egyél csak nyugodtan – válaszolta Kol. Ha Cassie-nek erre van szüksége, akkor egye csak meg, de ő inkább marad a vérnél és... a normális emberi ételeknél.
• Mire készülsz? - nézett rá gyanakodva Cassie, mikor befejezte a reggelijét.
• Én? - nézett rá nagyon ártatlan szemekkel Kol.
• Kol – motyogta Cassie, amolyan „Tudom, hogy készülsz valamire és lehet, hogy segítek neked, de mond el előtte a terved” stílusban.
• Csak azon gondolkodom, hogy mivel döbbenthetném meg a többieket most, hogy már mindenki tudja a babát – szabadkozta Kol bevallva tervét.
• Sejthettem volna – sóhajtott Cassie.
• Van valami ötleted? Tudod, ha mi jelentettük volna be, akkor minimum a közönség fele sírásban vagy ájulásban tör ki – merengett el Kol ajkain gonosz mosollyal.
• Mi lenne, ha elárulnánk nekik a baba nemét – vetette fel a lehetőséget Cassie. A ős mondandójának többi részénél inkább csak megcsóválta a fejét, bár tényleg nagyon csábító volt a lehetőség.
• Kislány lesz... vagy nem? - pislogott rá hatalmas szemekkel Cassie-re Kol kissé kételkedve, de maga az ötlet felvillanyozta őt.
• Kisfiú – simított végig a hasán Cassie.
• Tényleg? - kérdezte Kol lágyan és ő is a lány most még lapost hasára tette a kezét.
• Igen – mosolygott rá Cassie és előre hajolva megcsókolta az őst, aki közben hátra dőlt és magával húzta szerelmét.
• Olyan szemei lesznek, mint neked és úgy fog viselkedni, mint én – hintette be apró csókokkal Cassie arcát, száját és nyakát.
• Jól hangzik – ismerte el a lány és türelmetlenül rángatni kezdte az ős pólójának alját.
• Rebekah ki fog készülni – nevetett fel Kol és segített a lánynak levenni a felsőjét. - Nem mintha nem élvezném, de szabad ezt neked ilyen állapotban? - tette hozzá aggodalmaskodva az ős.
• Kol terhes vagyok nem beteg – pillantott rá durcásan Cassie.
• Jó, jó kis morcoskám csak tudod nem nagyon voltak a közvetlen közelemben áldott állapotban lévő nők – puszilta meg a lány orra hegyét és nagyon igyekezett, hogy ne nevesse el magát újra. Tudta Cassie azt nagyon zokon venné. - Vagy ha volta, akkor is kicsi voltam – mondta Kol, arra gondolva, hogy Rebekah és Henrik születésére nem nagyon emlékszik, azóta ugyanis nem történt a közelében ilyesmi.
• Én ott voltam Gabriel születésénél, vagy ami azt illeti Ann-nél segítettem nagyinak a levezetésében – pillantott rá a lány. Kol kicsit elsápadt a szülésre gondolva, de legalább ezúttal nem ájult el. - Ne aggódj, még van, körülbelül kilenc hónapod van felkészülni rá – nyugtatta meg az őst, aki ettől kicsit sem lett jobb állapotban. Cassie ezért kedveskedve beletúrt az ős hajába és, hogy elterelje a gondolatait gyengéden megcsókolta őt. Kol még mindig idegesen ugyan, de azért ennek ellenére hevesen viszonozta a csókot. Levette Cassie pulóverét és pólóját. Mikor már alig kaptak levegőt elvált a lány ajkairól és a nyakát vette ostrom alá miközben óvatosan fölé görbült. Cassie melleinél elidőzött egy ideig, után áttért a hasára.
• Apu kisfia – mormolta az ős. Cassie kuncogva felhúzta őt magához, mert Kol ajkai csiklandozták. - Miért nem mozog? - kérdezte értetlenül.
• Ezt komolyan kérdezed? - nyögött fel Cassie két csók között.
• Ez most fájt – válaszolta duzzogva Kol miközben szokása szerint letépte a lányról nadrágot, amit a cafatokban lévő ruha tulajdonosa kezdett egészen megszokni úgyis volt egy csomó tartalékba.
• Kol egy dolog, hogy nem tudsz semmit a terhességről más, ha azt gondolod egy hetes csecsemő visszarúg válaszként – sóhajtotta Cassie megadóan és nem tudta eldönteni az ős a bolondját járatja e vele avagy sem.
• Tudom, de a mi fiúnk különleges – válaszolta lágyan Kol.
• Valóban – mosolyodott el Cassie a szíve pedig még hevesebben kezdett dobogni. Olyan jó volt ezt hallani Koltól. Közben levette az ősről a nadrágot. Ezután az ős gyorsított, levette a maradék ruhadarabjaikat és végre egyesültek. Cassie felhúzta őt magához és ajkait Kol ajkaira tapasztotta. Az ős lassan mozgott és vigyázott minden mozdulatára. Cassie-nek azonban nem volt elég és gyorsított a tempón. Szenvedélyesen szeretkeztek, az idő és a tér teljesen megszűnt körülöttük.
• Szeretlek – mormolta Kol.
• Én is szeretlek – válaszolta Cassie. Ezután egymás nevét kiáltva érték el a beteljesülést. Kol a könyökeire támaszkodott, hogy ne nyomja össze szerelmét és a nyakhajlatába szuszogott. Utána legördült Cassie-ről és a mellkasára húzta. Aki mint mindig most is az ős szívére fektette a fejét. Másfél órával később mentek le a nappaliba, mert Cassie fontosnak tartott beiktatni egy zuhanyt Kol pedig készséggel csatlakozott hozzá.

A nappaliban volt mindenki, mikor Kol és Cassie kéz a kézben beléptek. Nik és Liam elmélyülten sakkoztak, közben a hibrid az ölében lévő Gabrielnek magyarázta miért lép úgy ahogy. Liam pedig a pipáját a szájába véve gondolkozott. Igaz húga megtiltotta neki, hogy rágyújtson, így maximum vízbuborék szállt fel a pipájából füst felett. Áldozatokat hozni tudni kell. Őket Ann és Ric figyelte utóbbi egy fotelban ült előbbi pedig a nevezett bútor karfáján. Valamint Elijah és rájuk nézett olykor-olykor a kanapéról, de egyébként egy terhességről szóló könyvet olvasott. Mellette Elena telefonált Jeremyvel beszélt, ezt onnan lehetett tudni, hogy a szája hatalmas mosolyra húzódott. Lorenna, Caroline és Rebekah baba magazinokat lapozgattak és lelkesen bejelöltek pár ígéretes ruhácskát vagy éppen bútort. Damon a kedvenc foteljában terpeszkedett és nagyon mogorvának tűnt, néha mintegy véletlenül a mellette kötögető Annabellre tekintett. A szellemnő egy kék rugdalódzót kötögetett unokája számára.

• Hello család – köszöntette őket Kol vigyorogva. A viszonzott üdvözlések után az ős folytatta. - Képzeljétek volt ma egy látomásom – húzta ki magát büszkén az ős.
• És most térdeljünk le eléd csodálatunk kifejezésre juttatása érdekében? - ékelte közbe gúnyosan a kérdést Damon.
• Ez egyszer eltekinthetünk ettől – intette le őt Kol. Kezdte megszokni a férfi stílusát, ami néha kísértetiesen hasonlított Cassié-re és van, amikor alig tudta megállni röhögés nélkül a dolgot. - Nekem és Cassie-nek bejelenteni valónk van – mosolygott rá szerelmére, aki mint mindig most is viszonozta a gesztust. - Az első az lenne, amit ugyan már tudtok, de én azért is újra elmondom nektek. Szóval nemsokára egy új taggal bővül a család és igen, Elijah most már megértettem a célzásodat – tekintett fiatalabb bátyjára, aki szolidan a szája elé tette az egyik kezét, hogy elrejtse mosolyát. - A második, amit még nem tudtok az nem mást, minthogy fiú lesz – közölte velük a nagy hírt. A családtagjaik gratulálva körbevették őket.
• Rebekah azért, ne áztasd el az ingem – intette le húgát Kol, aki könnyes szemmel ölelte őt magához.
• Nem akarsz még egyszer elájulni? Ezúttal úgy, hogy lehetőleg én is lássam – vágott vissza szipogva húga.
• Szedd le rólam – súgta halkan Cassie-nek Kol, amit természetesen mindenki hallott és elnevették magukat. Húga végül megkímélte őt és elengedte, hogy Cassie-t is megtudja ölelni. Caroline a karjában lévő Gabirellel mind kettőjüket lelkes ölelésébe vonta. Nik megveregette öccse vállát és ő se tudta megállni, hogy ne piszkálja egy kicsit az ájulásával kapcsolatban Kolt. Lorenna csillogó szemekkel húzta egyszerre Cassie-t és Kolt is magához. Liam szájában elmaradhatatlan pipájával kezet rázott Kollal és ritka mosolyainak egyikével megajándékozta unokahúgát és megölelte a lányt. Elena meghatottan magához ölelte Cassie és tétován Kolt is. Elijah bátyjához hasonlóan megveregette Kol vállát, Cassie-t – némelyek meglepetésére - szoros ölelésébe vonta. Annabell félig sírva, félig nevetve húzta őket a mellkasára. Damon - magához képest - majdhogynem kedvesen biccentett Kolnak, Cassie-nek pedig oda adta a kék rugdalódzót, amit lányának anyja kötött. A többiek Annabell kérésre oszladozni kezdtek az ebédlő felé.
• A kisfiúknak állítólag nagyon jól áll a baba kék. A tiédre ez szerintem különösen igaz lesz – mormolta lánya hajába Damon.
• Köszönöm apu – mormolta apja mellkasába Cassie és könnyes szemekkel szemlélve az apró ruhácskát. Kol próbált egyé válni a fallal, hogy ne zavarja meg őket.
• Igazán nincs mit, anyád kötötte én csak ide hoztam. Várj, van még valami, maradj itt egy percre – suhant fel a szobájába Damon és gyorsan vissza is tért kezében egy fadobozzal. - Emlékszel erre? - mutatta fel a kezében tartott tárgyat. Cassie hatalmasakat pislogva próbálta nem elsírni magát. Hatalmas mosollyal nyitotta ki a fedelét és emelte ki a kiságy fölé szerelhető altatódalt zenélő függőt, amit még ő kapott kiskorában tőle. - Megcsináltam és újra normálisan működik – közölte lágyan gyermekével.
• Biztos vagyok benne, hogy a babának tetszeni fog – mosolyodott el Kol is. Damon nehezen tudta megállni, hogy ne viszonozza. Attól, hogy Kol Cassie társa még nem jelenti azt, hogy az ő cimborája lenne, sem semmi hasonlót. Tény, hogy tartozik az ősnek azért, mert megmentette őt a boszorkányvadászoktól, de tudta hamarosan ennek is meglesz az ára mégpedig Cassie keze. Az volt a gond, hogy számításai szerint Kol az áldása nélkül is képes lenne elvenni a lányát. Így inkább vegye el azzal, mint a nélkül legalábbis Annabell erről próbálta meggyőzni az idősebb Salvatore-t. A sikeresség azonban még számára kérdéses volt.

Ezután a család közösen megvacsorázott. Ezután Sebastian és Holly jött hozzájuk látogatóba.

• Holly javasolta, hogy nézzük meg minden rendben van e veletek – mondta Sebastian szem forgatva. Holly kedvesen a többiekre mosolygott.
• Minden rendben van persze, hisz tudod – válaszolta Cassie vigyorogva.
• Oké, persze, ha te mondod. Amúgy mintha egy kicsit sápadt lennél. Talán rosszul voltál? Vagy most is az vagy? – kérdezte Sebastian orvosi szakértelemmel és közelebb lépett rokonához.
• Igen, rosszul voltam, de már jól vagyok – felelte Cassie.
• Milyen tüneteid voltak? – kérdezte Sebastian szigorúan.
• Ha tudni akarod hánytam… - vont vállat Cassie. – Vagy teljesen részletes leírást akarsz?
• Nem, kösz. Szóval hánytál? Talán ideges vagy? Nem azért nem lennél rosszul, hanem törnél-zúznál. Mondjuk mintha az egyik váza eltűnt volna a folyosóról – fejtegette véleményét Sebastian elgondolkozva.
• Várj, még nem mondtam el minden tüntet – intette le unokatestvérét Cassie.
• Ne kímélj – válaszolta Sebastian koncentrálva.
• Hangulatingadozás, amúgy ettél már tejszínhabos zabpelyhet? Egyszerűen isteni – mondta Cassie vigyorogva. Sebastian egy pillanatra eltátotta száját, mert azonnal rájött, hogy mi is a „baja” unokatestvérének. Kol – akinek az ölében a lány volt – és Ann egyből felnevetek. A többiek, akik csoportokba verődve beszélgettek Cassié-k felé pillantottak.
• Te terhes vagy – állapította meg Sebastian.
• Remek észrevétel – mondta Cassie vigyorogva. Meglehetősen élvezte, hogy ekkor megdöbbenést okozott unokatestvérének.
• Ez annyira fantasztikus, gratulálok – mondta Holly és sírva ölelgette magához legjobb barátnőjét és Kolt is. Sebastian közben túljutott első döbbentén.
• Attól tartok ezentúl a szokásosnál is kiszámíthatatlanabb leszel – sóhajtotta teátrálisan Sebastian. Ezért Cassie-től kapott egy jó nyaklevest. Utána a többiek ugratták még egy kicsit egymást, majd Sebastian és Holly haza indultak, a többiek pedig nyugovóra tértek. Cassie evett még utó vacsoraként mogyorókrémes kenyeret, természetesen tejszínhabbal megszórva. Ezután Kolt ölelve hamar elnyomta őt az állom. Az ős még egy óráig nézte a plafont és úgy döntött neki innia kell egy pohár whiskyt, úgy emlékezett rá, hogy a nagy szalonban volt pár üveg a vitrinbe így óvatosan kimászva Cassie mellől és miután gondoskodóan betakarta őt arra felé az irányt. Ám a helységben már volt valaki. A kandalló fénye megvilágította a tűzbe bámuló Damon Salvatore alakját, aki a lángokat bámulta.

• Csatlakozhatok hozzád? - kérdezte a vámpírt Kol a falnak dőlve.