2. évad 17. fejezet

Fontos dolgok

„Az élet simán és kellemesen zajlik, és akkor egyszerre csak valami kizökken. A zökkenő lehet valami apróság is. De vannak súlyos esetek is. Ilyenkor jössz rá, hogy okosabb, ha egy pillanatra megpihensz, és elgondolkozol azon, mit is csinálsz, mik a fontos dolgok az életedben, és ami a legfontosabb, gondold végig, merre tartasz.” Kirsten Lobe

Nik elvigyorodott, ugyanis egy csepp kételye sem volt a felől, hogy a lány az, akinek mondja magát és tényleg nekik jött segíteni, bár ezt az örömöt Elena eltűnése azért eléggé beárnyékolta számára is, ahogy mindenki másnak is. Caroline enyhén könnyes szemmel pillantott a szőke hajú lányra, aki az ő gyermeke volt. Vajon, hogy hívják? Megharapta Katherine-t, attól tartok kissé hajlamos túlreagálni a dolgokat. Ezt Niktől örökölte. Remélem Elenával nincsen semmi baj… Az lett volna a legjobba döntés, ha az ő esküvőjüket tartjuk meg először, gondolta a szőke hajú vámpírlány bánatosan. Holott tudta, hogy a helyzet akkor is így alakult volna. Főleg, mivel a boszorkányvadász egyre erősebben és brutálisabb módszerekkel támadta őket. Így ezek a számukra jelentős alkalmak - mint az esküvők - számára biztos a megfelelő lehetőséget jelentették. A kis Gabriel nem értette igazán, hogy pontosan mi is folyik körülötte, de érezte, hogy pótanyukája karjai szorosan köré fonódnak és hevesen mocorogva jelezte, hogy kezd kényelmetlenné válni számára a szorítás. Caroline pedig ezt észrevéve lazábbra engedte a karjait a kisfiú körül.

Elijah és Eliot is igazán erősen aggódott Elena miatt. Nem értették, hogyan is verhette át őket a hasonmás, főleg, mivel náluk jobban senki sem ismerte a Gilbert lányt. Az ős a körülmények miatt némileg nyugtalanul pillantott a vámpír hasonmásra és nem tudta elképzelni, hogy annyira minden megpróbáltatás után, pont Katerina közreműködésének hála esett baja szerelmének. Azonban erre inkább nem is mert gondolni, hanem remélte, hogy Arthur Williams nem fogja bántani Elenát és csak a vére miatt kell neki. Ami persze ugyan olyan veszélyes és jelentős volt. Eliot egyáltalán nem értette, hogyan is történhetett meg az, hogy Katherine és Elena előbbi közreműködése miatt kényszeresen szerepet cseréltek. Most csak azt akarta, hogy édesanyjával ne történjen semmi baj. És kezdte bánni, hogy szülei és a többi idősebb rokona nem mesélt nekik részletesebben a múltról. Persze érintettek dolgokat. Mint a karácsonyokat meg a születésnapokat a boszorkányvadász téma viszont tényleg csak megemlítésre került.

Kol elismerően pillantott unokahúgára. Igazán tetszett neki a stílusa. Leginkább az, hogy megharapta Katerinát, akit ő legszívesebben megfojtott és aztán kínok között megölt volna. Viszont tisztában volt azzal a sajnálatos ténnyel, hogy most szükségük lesz rá azért, hátha tudja, hogy hol is lehet Elena. Az ős teljesen biztos volt abban is, hogy a vámpír hasonmás beszélni fog. Mert a saját életét mindig is többre tartotta, mint másokét és ezért is fogja elárulni nekik Arthur Williams tartózkodási helyét. Cassie a lefagyva álló Elijah karjára helyezte a sajátját, hogy visszahozza őt és segítsen neki ebben a fájdalmas pillanatban. Ő maga igazán átérezte a férfi helyzetét, főleg azért, mert nemrég ő maga is ennyire aggódott Kol miatt. Persze a mi helyzetünk más, Elena még ember, így Arthur Williams könnyen olyat tehet vele, ami számunkra véglegesen lesújtó lesz. De persze ez nem történhet meg, ha Eliot itt van és nincsen semmi baja. Nem értem miért nem láttam azt, hogy ez fog történni, gondolta a lány meg lehetősen értetlenül állva ez előtt a tény előtt, főleg mivel biztos volt abban, hogy férje vele ellentétben látta. Legalábbis az, hogy ilyen szinten a hasonmásra rontott az egyértelműen ezt mutatta. Ann természetesen, mint ahogy mindenki más szintén aggódott Elena miatt, mégis izgatott lett attól, hogy látja az egyik unokatestvérét. Olyat, aki végre lány volt. A pici Christian némileg elszunyókált, de a zúgolódásra és az azt követő szinte felsüketítő csendre felébredt és apró ujjacskáját a szájába véve mozgolódott, mert kezdett éhes lenni.

Bonnie idegesen szorított rá Jeremy kezére. Nem akarta, hogy legjobb barátnőjével is ugyan az történjen, mint az édesanyjával és halkan elsírta magát mikor erre gondolta. A Gilbert fiú szorosan magához húzta és a boszorkány hátát, simogatta megnyugtatásképpen, főleg, mivel neki is szüksége volt most erre a gesztusra. Elena volt az utolsó élő rokona és nem akarta őt elveszíteni.

Stefan elfordult az egykor szeretett nőtől, mivel látni sem bírta. Eddig csak azok miatt a dolgok miatt érzett így, amiket régen tett. Mint például Elena, valamint testvére és ellene elkövetett gonoszságok és manipuláció, azonban ezzel a kegyetlen és mindent meghaladó cselekedettel most még ezeket is jóval meghaladta, amit egyszerűen már nem lehetett megbocsátani. És a fiatalabb Salvatore tisztában volt azzal, hogy ez nem is lesz elnézve. Mert a nő már tényleg átlépett egy olyan határt, amit még tőle sem várt volna senki sem.

Damon undorodva bámult le Katherine-re. Most már tisztában volt azzal, hogy soha sem érzett túlságosan sokat iránta, mint ahogy azt majd másfél évszázadon át szinte vakon hitte. Mert egykor valóban úgy vélte, hogy szerette a vámpírnőt, most azonban már tudta, hogy tévedett. Mivel Annabell számára sokkal, de sokkal többet jelentett, mint Katherine valaha is. Valamilyen szinten egyáltalán nem lepődött meg azon, hogy a vámpírnő képes volt ilyesmit elkövetni ellenük, mert a saját élete érdekében mindig is hajlamos volt erre.

Annabell karjában kis unokájával először Damonre nézett, aki a vámpír hasonmást figyelte. A szellemnő észlelte a férfiból áradó indulatokat és bár megértette őket, egyáltalán nem szerette volna azt, ha a vámpír esetleg olyan tettre szánná el magát, ami most igazán nem lenne ajánlatos. Ezért a kicsi Christian-t Damon karjába helyezte. Az idősebb Salvatore homlokráncolva nézett karjában lévő unokájára, aztán kérdőn pillantott Annabellre, végül megértette mire is gondolhatott a nő, mert szeme forgatva ugyan, de leült a székére és elővett szinte a semmiből – valójában a szék mellet lévő táskából - egy cumisüveget. Jelezve, hogy most nem fog csinálni semmit a vámpírnővel. Legalábbis addig még unokája a karjában van. A baba boldogan tapadt rá a cumisüvegre és nagy kortyokban, mohón nyelte le a tartalmát.

Annabell ezután már bizonyos fokig nyugodtabban Cassandrára pillantott, aki összeráncolt homlokkal nézett a vámpír hasonmásra. A látó most már biztosan tudta, hogy Esther és a boszorkányvadász valamilyen módon lekorlátozták az erejét, ami igazán nem volt kedvére való. Főleg, hogy családja és az ő szeretteiknek az élete vagy pontosabban halála volt a tét. Kellan támogatóan átkarolta felesége derekát, mivel tisztában volt azzal, hogy Cassandra most mennyire zaklatott lett azért, mert nem látta ezt előre.

Lorenna arca vörös volt a méregtől és, ha Liam nem fogja le két kézzel esett volna neki Katherine-nek, vagy rosszabb esetben olyan átokkal sújtja, ami még a hibrid harapásnál is fájdalmasabb lett volna. Liam erősen lefogta húgát, mivel vélte azért hagyniuk kéne valamit a vámpírnőből, ha meg akarják tudni hol is van Elena. Akkor is, ha a vámpírnő ezt egyáltalán nem érdemli meg. Rebekah kék szemeivel megvetően lenézett a vámpír hasonmásra és legszívesebben addig rugdosta volna, amíg csak el nem fárad, ami nem lett volna kevés idő. Azonban mielőtt megtehette volna Lucas átkarolta a vállát. A jövőből jött zöld szemű fiú ideges volt. Egyrészt továbbra is bántotta őt az, hogy a boszorkányvadász túljárt az eszén és sikerült felrobbantani őket. És ha nem is sikerült neki megölni őket, akkor is több volt, mint idegesítő. Másrészt ő sem értette azt, hogyan is lehetett képes erre a vámpír hasonmás, de nem akarta, hogy édesanyja heves tombolása közepette elvágja azt a lehetőséget, mely alapján meg tudják találni Elenát.

Dean meglehetősen ingerült volt azért, mert nem vették észre, ezt az egész vámpír hasonmás cserét és, hogy Arthur Williams-nek ezzel sikerült kijátszania az ő varázslatait. Mindkettő egyaránt ingerültséggel töltötte el és az eddigieknél is jobban meg akarta ölni a férfit. Pedig nem hitte, hogy ezt az érzést lehet még tovább fokozni a múltkoriak után, de úgy látszik, hogy a boszorkányvadásznak még ezt is sikerült elérnie. Klaus és Caroline jelen lévő lánya megcsóválta a fejét. Annyira bízott abban, hogy időben érkezik és tényleg szinte csak pár percen múlott az, hogy megmentse Elenát, de tudta, hogy még nincsen minden veszve. Katherine halkan nyöszörögve hívta fel magára a figyelmet. Amit egyáltalán nem kellet volna tennie, főleg, mivel a legtöbben egyébként is őt figyelték.

• Szeretnél mondani valamit? Tudod, hallgatlak, amíg… véget nem ér a szenvedésed – vigyorogott le a szőke hajú hibrid lány gúnyosan a Petrova hasonmásra.
• Megharaptál – hebegte Katherine rémülte teljesen leolvasható volt az arcáról és az egész testtartásából. Pontosan tudta, hogy mit jelent ez számára és úgy érezte, hogy még nem készült fel arra, hogy meghaljon.
• És tudod Katerina holnap reggelre halott is leszel, ha nem beszélsz – közölte Klaus tömören és miután vetett Caroline-ra egy kedves pillantást odasietett a lányuk mellé. Mert tudta, hogy szükséges minél előbb megtudniuk azt, amivel Katherine tisztában van.
• Mindenkit megijesztesz – dünnyögte Eliot, látva, hogy most érkező unokatestvére éppen még a szokásosnál is ingerültebb. A hangja ezen kívül kissé rábeszélően is csengett. Leginkább azért, mert szívesen megölte volna a vámpír hasonmást itt és most, azonban híres neves nyugalma melyet édesapjától örökölt szerencsére nem hagyta cserben. A lány azonban nem is figyelt rá, főleg mivel egyébként sem igazán vette komolyan a nyugtatási szándékot.
• Megjött apuci szeme fénye – mormolta Lucas és anyját óvatosan elengedve a lány mellé ért ő is. Remélve, hogy a szőke hajú ős nem kezd semmilyen meggondolatlan cselekedetbe.
• Apuci szeme fénye itt van melletted és a sátor egyik tartóállványával veri be a fejedet – vetett egy lesújtó pillantást a zöld szemű fiúra a szőke hajú lány.
• Anyu hol van? – kérdezte egyszer csak Caroline cérnavékony hangon. Tudva, hogy édesanyja megígérte neki, hogy itt lesz és még látta is, hogy bemegy a villába. A szőke hajú hibrid lány a szemével üzente meg Deannek, hogy van egy kis gond ezzel kapcsolatban is.
• És Ric? – kérdezte Lorenna is aggódva. Aztán vetett egy mérges pillantást az egyébként is földön térdelő Katherine-re, aki a fejéhez kapva sikoltott fel a fájdalomtól.
• Nagyi! – szólalt meg Cassie és gyorsan az érintett mellé sietett.
• Anya! – szólalt meg lányával egy időben Annabell. Valamint…
• Lorenna! – csattant fel Cassandra is. Kellan inkább nem szólt ebbe bele, leginkább, mert teljesen jogosnak vélte a varázslatot. Persze a többiek is így voltak ezzel csak nem akarták, hogy Lorenna túlzásba essen. A vörös hajú boszorkány megszakította a varázslatot és felszaladt a villába azért, hogy kiderítse mi történ azzal a férfival, akit szeret. Caroline pedig követte őt remélve, hogy édesanyjának nem esett semmi baja, főleg, mivel szinte csak most váltak igazán egy családdá.
• Valakinek utánuk kéne mennie – szólalt meg Eliot semlegesen, mivel sejtette, hogy mennyire ki fognak borulni attól, amit fent találni fognak. Mert észrevette unokatestvérei pillantását, ami mindent elárult.
• Liz? – kérdezte Damon némileg elszoruló torokkal, de már el is indult csak előtte még gyorsan átadta a lányának a kicsit Christian-t. Aki kék szemeivel kissé morcosan jelezte, hogy a váltás evés közben nem volt kedvére való, de amikor megérezte az anyukája illatát, akkor ismét az evésnek szentelte minden figyelmét.
• Adtam neki a véremből, de… - csóválta meg a fejét a hibrid lány jelezve, hogy a helyzeten nincs mit menteni. Az idősebb Salvatore háta erősen megfeszült ezt hallva és a vele tartó öccsével együtt megszaporázták a lépteiket.
• Vámpír lesz? Ugye? – sóhajtotta Nik, tudva, hogy mennyire fájdalmas is lesz ez felesége számára. De ez még mindig a jobbik lehetőség volt, mint az, hogy elveszítsék a szőke hajú nőt, mert azt Caroline egyszerűen nem tudta volna elviselni.
• Igen, az lesz – árulta el Dean, tudva, hogy ebben a helyzetben ezt most igazán nem lenne jó ötlet titokban tartaniuk. Az ősi hibrid, pedig gyorsan Caroline után ment azért, hogy mellette legyen a nehéz időkben.

Bent a villában Lorenna letérdelt Ric mellé és a férfi fejét az ölébe helyezte. Amikor a belépve meglátta, hogy a férfi nem mozog, akkor azt hitte számukra vége mindennek, de aztán észrevette, hogy a történelem tanáron ott van a Gilbert gyűrű, és mivel biztos volt abban, hogy az átkozott vámpír hasonmás ölte meg Ric-et megnyugodott. Legalábbis annyira, amennyire ebben a helyzetben tőle tellett. Caroline lefagyva nézte édesanyja véres és mozdulatlan testét és először fel sem bírta fogni a helyzet valódiságát. Nem akarta elfogadni, hogy a nő meghalt.

• Anyu? – kérdezte a szőke hajú vámpírlány remegő hangon. Szerencsre, hogy a kis Gabriel már nem volt nála, hanem Annabellnél, mert akkor biztos kiborult volna attól, ahogy fogadott anyukája viselkedett. – Anyu – zokogott fel Caroline és térdre vetette magát az édesanyja holteste mellet. Az utána belépő Damon is hasonlóan tett. Egyszerűen nem bírta elhinni, hogy a két legjobb barátja itt feküdt szinte egymás mellet és mindkettő halott volt. Természetesen ő is megnyugodva nyugtázta azt, hogy Ric-en rajta van az életet mentő Gilbert gyűrű. Viszont Liznek nem volt ilyen mágikus feltámasztó eszköze és az idősebb Salvatore próbált nem a legrosszabbra gondolni.
• Liz – suttogta Damon fájdalmasan és megfogta a nő egyik kezét. Stefan bátyja vállára helyezte a kezét jelezve, támogatását. Ő is vesztett már el barátot és ezért nem akarta, hogy testvére is átmenjen azon, amin neki kellet akkor.
• Ne, ne, kérlek – motyogta Caroline kétségbeesetten és szorosan magához ölelte a nőt. Szinte kitépte az idősebb Salvatore karjából. Damon lefagyva hagyta, hogy a szőke hajú nő erőtlen keze kicsússzon az övéből és próbálta kizárni Caroline-t. Ami általában soha sem esett nehezére azonban most más volt. Liz volt az egyik legjobb barátja és igazán - talán ismeretségük alatt szinte először - megértette a szőke hajú vámpírlány érzéseit. – Megígérted nekem, hogy mellettem maradsz és segítesz a gyerekekkel. Érted ugye? Nem hagyhatsz itt. Most nem – tette hozzá a szőke hajú vámpírlány szinte eszelősen, mintha ezen szavak segítségével édesanyja életre kelne és elmondaná azt, hogy természetesen mellette marad. Lorenna részvétteljes pillantást vetett a lányra miközben várta, hogy az ő szeretett történelem tanára magához térjen.
• Caroline – guggolt le felesége mellé a szintén megjelenő hibrid.
• Nik, nem lélegzik. Kérlek, segítened kell – kapta el férje zakóját kétségbeeset kék szemeit, pedig a hibridre függesztve. Könyörögve, hogy a szeretett férfi tegyen valamit, aminek segítségével az édesanyja életre kell.
• Vámpír lesz – jelentette ki Nik határozottan.
• Biztos? – sírt fel Caroline kétségbeesetten. Aki nem, mert reménykedni ebben és közben a másik lehetőséget is hevesen tagadta. Nem akarta, hogy az anyukája elhagyja őt. Elvégre megígérte, hogy mellette marad és segíteni fog neki a gyerekekkel. Nem veszítheti el őt, nem így és nem most.
• A lányunk adott neki a véréből – mosolyodott el halványan az ős. - Megmentette őt – tette hozzá némileg büszkén, hogy legalább ebben a lehetetlen helyzetben ez megmaradt számukra.
• Ugye biztos, hogy velem marad? – kérdezte Caroline félve a választól, de már bizonyos szinten megnyugodva.
• Biztos – szögezte le Nik.
• Hála az égnek – sóhajtotta Stefan. Damon is megkönnyebbülten szusszantott és remélte, hogy legjobb barátja tényleg a vámpír létet fogja választani, akkor is, ha eleinte ezt nem akarta. Mégis az idősebb Salvatore tudta, hogy Liz tényleg nem fogja magára hagyni Caroline-t ebben a helyzetben.
• Nik vigyük az egyik vendégszobába, hogy ne itt térjen magához a földön – vetette fel Caroline, aki már némileg összeszedte magát.
• Ahogy szeretnéd Caroline – felelte férje és a karjaiba kapta Lizt, hogy feleségével a nyomába elhagyják a helységet.

• Honnan tudtad Kol? – kérdezte Cassandra kíváncsian fordulva az őshöz, mert sejtette, hogy az, vele ellentétben látomás segítségével jött rá arra, hogy Elena az nem is Elena, hanem Katherine.
• Látomásom volt – vigyorodott el büszkén az érintett. Mert a helyzettől függetlenül nagyon örült neki, hogy saját magától sikerült rájönni erre és még koncentrálni sem kellett, hanem teljesen spontán módon sikerült.
• Jó neked – sóhajtotta Cassandra, mert eddig még nem nagyon fordult elő vele az, hogy a képessége úgymond cserbenhagyta őt. Vagyis konkrétan addig még soha sem jött el ez a számára borzalmasan reménytelen állapot, amit már most a tarthatatlan és mielőbb megoldandó kategóriába sorolt.
• Te nem láttad? – tette fel a némileg nyilvánvaló kérdést Liam erősen hitetlenkedve, mivel nem hitte, hogy ilyesmi előfordulhatna akár most, akár máskor.
• Attól tartok Esther és Arthur Williams kettőse valahogy rájött arra, hogyan is befolyásolni a látó képességünket – árulta el borzalmas sejtését Cassandra.
• Ez megmagyarázná, hogyan is tudta úgy megölni a boszorkányokat, hogy Cassie azt nem látta, ahogy te sem – szólalt meg Elijah nyugodtan, bár letörtsége és gyötrelme teljesen egyértelmű volt.
• Cassie? Moira ti láttatok valamit? – kérdezte Kellan az érintettek fel fordulva, bár sejtette, hogy a részükről is nemleges lesz a válasz.
• Semmit, mostanában semmit, és ha koncentrálok, akkor sem megy – motyogta Cassie bánatosan. Kezdte egészen megszeretni a képességét és most, hogy majdhogynem elvesztette az erejét, vagyis az ős boszorkánynak és a boszorkányvadásznak hála ez bekövetkezett teljesen letaglózta őt a felismerés.
• Velük összefüggésben a dolgok homályos ködbe vesztek – válaszolta Moira.
• Dean te? – kérdezte Kellan.
• Nem szoktam a jövőt nézni – felelte az érintett őszintén.
• Igen, a varázserejével így is túlságosan is felvág és, ami nem megy azt inkább nem erőlteti – jegyezte meg a szőke hajú hibrid lány.
• Én is tudok beszélni kösz – nézett piszkálódóan a válaszra. - Van, amikor megy és van, amikor nem. Bukást, pedig nem szokásom erőltetni – felelte Dean őszintén. Kol megértően bólogatott, mivel ő is ilyen alkat volt.

• Szóval elmondod, hogy jöttél ide? – kérdezte szőke hajú unokatestvérétől Eliot érdeklődve, remélte, hogy ez majd eltereli a gondolatait arról, ami édesanyjával történt. Közben már mindenki a villa felé vette az irányt. Katherine-t Lucas ráncigálta utánuk a lábainál fogva, ami ellen valahogy senkinek sem volt ellenvetése. Még a mindig diplomatikusan viselkedő Elijah-nak sem, főleg, mert a gondolatait sokkal jobban lekötötte az, hogy minél előbb meg kell találniuk Elenát.
• Őket is idehozattad? – kérdezte Kol Moira felé fordulva.
• Habár szándékomban állt végül inkább elvetettem ezt a lehetőséget, mert a sors túlságosan is gyakori befolyásolása nem kedvez az idő egyensúlyának – válaszolta a kérdezett szokása szerint ködösítve, majd ez után eltűnt.
• Ezt nevezem én válasznak – dünnyögte Kol kissé méltatlankodva, de örült neki, hogy kivételesen legalább sikerült megérteni. Egyszerűen nem értette, hogyan is lehetséges az, hogy a jövőbelelátás miatt valaki ilyen furcsává váljon.
• Mi elmegyünk a Túlvilágra, és utána nézünk annak, hogy Esther vajon mit is tett Arthur Williamsszel szövetkezve. Ha megtudnunk valamit, akkor értesítünk titeket róla – jelentette ki Cassandra. Aztán Kellan-el együtt távoztak, úgy, mint korábban a lányuk.

• Nem is tudtunk volna utánatok jönni, mivel sikerült az összes olyan plüssállatot elhoznotok magatokkal, ami az ilyen utazásra alkalmas volt – nézett kissé duzzogva három unokatestvérére a szőke hajú lány.
• Utálom a plüssmackókat – motyogta Lucas sértetten jelezve, hogy neki egyáltalán nem volt kedvére való az utazás ezen módja, kiváltképp az érkezés, amit valahogy még most sem tudott elfejteni. Elvégre vele sem esik meg minden áldott nap, hogy az unokatestvéreivel játszik kicsi a rakását, ráadásnak ő kerül legalulra.
• Találtál más módot – szólalt meg Eliot jelezve, hogy a lány így is meg tudta oldani ezt a problémát.
• Igen, másik varázslattal idejöttem. A többiekkel sorsot hoztunk és én nyertem – vigyorodott el büszkén a lány.
• Ügyes – biccentette Rebekah mosolyogva, de persze ennek ellenére mindenki ugyan úgy aggódott az eltűnt Elena miatt.
• Kizárt, hogy csak úgy nyertél volna. Csaltál ugye? – kérdezte Eliot és megdörzsölte a homlokát.
• Én? Hogy feltételezhetsz ilyet? – tette csípőre a kezeit a szőke hajú hibrid lány sértetten, zöld szemeit morcosan függesztette unokafivérére, aki a maga diplomatikus módján ügyet sem vetett rá. – Az egyáltalán nem számít csalásnak, hogy megkérdeztem Moira-t azzal kapcsolatban, hogy ő mit javasolna – tette hozzá méltóságteljesen.
• Szóval csaltál – vágott egy grimaszt Lucas jelezve, hogy ez számára teljesen egyértelmű volt. Mármint, hogy a lány teljesen biztosra ment azért, hogy ő nyerjen. Pont, mint ahogy Nik tette volna a helyében.
• Nem, mivel igazán nehéz volt rájönnöm arra, hogy mit is kéne tennem – vetette ellen a szőke hajú lány.
• És, hogy-hogy elkéstél? – kérdezte Dean nem értve, hogy akkor ez mégis hogyan következhetett be.
• Rossz helyre érkeztem. Egyenesen Skóciából jöttem – vágta rá ingerülten a lány.
• A ti időtökben mennyi idő telt el azóta, hogy a fiúk eljöttek? – érdeklődte Liam és a pipáját a szájába téve várta a feleltet. Közben gondterhelten gondolt arra, hogy hogyan is tudnák kimenteni Elenát és végre megoldani a boszorkányvadász és ősboszorkány kérdést.
• Alig egy nap, még annyi sem – legyintette a szőke hajú lány.
• Érdekes – hümmögte Liam.
• Szóval, akkor téged ki hozott ide? – kérdezte Kol, mivel kíváncsi volt arra, hogyha nem Moira volt, akkor helyette mégis ki tett meg ilyesmit.
• Lyra és Alex hoztak vissza – felelte a kérdezett.
• És ők kicsodák? - kíváncsiskodott Rebekah félre biccentve a fejét.
• Hát ők… - érkezett volna a felelet, azonban Eliot megakadályozta azt, hogy unokatestvére bármit is elkotyogjon a jövővel kapcsolatban.
• Csönd – szólt rá a lányra és barna szemei szigorúan most érkezett unokatestvérére tapadtak.
• Most miért? – kérdezte az érintett értetlenül és morcosan.
• Nem osztunk meg ilyen részleteket a jövőről – válaszolta Dean szem forgatva.
• Ez meg milyen hülye szabályként pattant ki a fejetekből? Tiszta őrültség – vágott egy grimaszt a szőke hajú lány.
• Akár őrültség, akár nem te szépen be fogod tartani, vagy ahogy jöttél, úgy küldelek is vissza és tudod, hogy én egymagam is képes vagyok rá – jelentette ki a jövőből jött kék szemű fiú határozottan.
• Persze Mr. VégtelenHatalom már megint felvág a speciális és különleges képességeivel – pufogta a szőke hajú lány.
• Ez nem felvágás, hanem puszta tény te is tudod – vigyorodott el diadalmasan Dean.
• Tudom, tudom – szusszantotta unokatestvére.

• Veszély – tért magához Ric hangosan felkiáltva, ami tényleg hasznos lett volna, akkor, ha még mindig az lett volna. Viszont így inkább egy kissé ijesztőre sikerült, de még szerencse volt, hogy Lorenna meggyújtott egy zsálya gyertyát. A nő hevesen magához szorította a történelem tanárt, aki meglepve tapasztalt a gesztust.
• Tudjuk haver, tudjuk – válaszolta Damon gúnyosan, aki barátja ideiglenes ágyának a végében üldögélt.
• Elena… - suttogta a történelem tanár fájdalmasan körbe nézve hátha megtalálja a lányt, akit az oltárhoz kellet volna kísérnie.
• Eltűnt – jegyezte meg a vörös hajú boszorkány.
• Elszúrtam az egészet – túrt bele a hajába Ric gondterhelten és láthatóan teljesen magába roskadt ettől.
• Nem te voltál, hanem Katherine, mint ahogy az általában szokása most is mindent tönkre akart tenni – vágott egy grimaszt az idősebb Salvatore.
• De hogyan? – értetlenkedett a történelem tanár.
• Idejött és helyet cserélt Elenával, nyilvánvalóan összedolgozott a boszorkányvadásszal és valaki mással is – mondta Lorenna mérgesen szűrve a fogai között a reménytelenül bekövetkezett helyzet körülményeit.
• A többiek? – kérdezte Ric, bár az, hogy Elena eltűnt nagyon is mélyen érintette őt, mégis remélte, hogy más nem került ilyen helyzetbe.
• Jól vagyunk… leszünk… - jegyezte meg Damon hozzátéve azt, hogy azért nincsen minden teljesen rendben. Mármint a hasonmás elrablásán kívül.
• Mi történt? – követelte a beszámoló kifejtését Ric.
• Liz… ő nos meghalt, de Klaus jövőből jött lánya adott neki a véréből, és Dean, valamint a többi jövőből jött segítőnk állítása szerint vámpírrá fog változni – árulta el a tényeket az idősebb Salvatore a maga gúnyosan szenvtelen modorában.
• Még egy jövőből jött gyerek? Moira küldte őt is? Valaki más is jött vele, vagy csak egyedül? – sorolta a kérdéseit a történelem tanár, aki általában nem volt ennyire kíváncsi, de próbálta elterelni a figyelmét arról, hogy mi is történt vele nem is olyan régen.
• Nem hiszem és tudomásom szerint egyedül jött – válaszolta Damon.
• Magától jött és egyedül – erősítette meg kivételesen a vámpír mondandóját Lorenna.
• Nos, úgy látom én felesleges vagyok már ide… szóval vigyázz magadra haver és ne hagyd, hogy minden jöttment kitörje a nyakadat… - állt fel az idősebb Salvatore és ez után a maga módján kedves tanáccsal éppen kifelé vette az irányt, amikor észrevette, hogy barátja követni akarja őt.
• Ric maradj fekve még csak most tértál magadhoz – parancsolta Lorenna és kíméletlenül visszanyomta az ágyba az érintett, aki némileg beletörődve hagyta.
• Én a helyedben megfogadnám a tanácsát még a végén odabilincsel az ágyhoz… - jósolta Damon borúlátóan. - Csak semmi rossz képzettársítás – tette hozzá cukkolódva.
• Damon! – szusszantotta Ric barátja humorosnak szánt megjegyzése miatt és ezzel egy időben erősen el is pirult.
• Megyek, megyek – válaszolta az érintett és már sikerült az ajtó kilincsére helyeznie a kezét, amikor megint meg kellet állnia.
• Megmondanád Elijah-nak, Eliotnak és Jeremy-nek hogy sajnálom? – mormolta a történelem tanár szomorúan.
• Tudják Ric és ez igazán nem a te hibád. Te csak hagyd, hogy Lorenna… meggyógyítson – jegyezte meg Damon, majdhogynem kedvesen.
• Én is veletek tartok majd! – kötötte ki a feltételét Ric határozottan jelezve, hogy a boszorkányvadásszal ezért lesz egy alapos elszámolnivalója.
• Meglátjuk haver – mondta az idősebb Salvatore, mivel Liz vámpírrá válása miatt kezdett rádöbbeni arra, hogy a barátai mennyire sebezhetőek és nem akart még egy ilyet átélni. Azonban tisztában volt azzal, hogy erre sajnos nagy az esélye addig, amíg a boszorkányvadász életben van és Esther nincsen végleg a Túlvilág legmélyén, ahová szövetségesével együtt való.

• Jól vagy? – kérdezte Ric, amikor Lorenna és ő kettesben maradtak.
• Még tőlem kérdezed? – akadt ki a vörös hajú boszorkány dühösen.
• Igen tőled.
• Hihetetlen vagy komolyan… El nem tudod képzelni milyen érzés volt, amikor megláttam a holttestedet és… - mondta Lorenna, aztán idegesen elhallgatott, de látható volt rajta, hogy mennyire megrázta őt az eset. Nem akarta elveszíteni a történelem tanárt, mivel férje sok évvel ezelőtt bekövetkezett halála óta ő volt az, akit igazán szerelemmel szeretett.
• Sajnálom – mondta Ric bűntudatosan.
• Sajnálhatod is! – vágta rá a vörös hajú boszorkány indulatosan. - Ha többet nem teszel többet ilyet, akkor megbocsátom – tette hozzá pár perc csönd után immár enyhébben.
• Nem ígérhetek sokat, tudod, valahogy valaki mindig az én nyakamat töri ki – árulta el a szerinte bosszantó módon ismétlődő eseményeket a történelem tanár.
• Majd én megakadályozom – közölte Lorenna megingathatatlan elhatározással.
• Nem szükséges csak azt ígérd meg, hogy mellettem maradsz – fogta meg a vörös hajú boszorkány kezét Ric.
• Ez természetes – biztosította őt Lorenna.
• Úgy értem… ez korábban nem volt ilyen bonyolult… meg amikor elterveztem akkor sem volt az – motyogta a történelem tanár erősen elbizonytalanodva.
• Mire akarsz kilyukadni? – kérdezte a vörös hajú boszorkány némileg értetlenül.
• Leszel a feleségem? – kérdezte Ric. – Vagy várj, most le kellet volna térdelnem… és gyűrűm sincsen most, csak ez – húzta le magáról a Gilbert gyűrűt és nyújtotta tétován Lorenna felé, aki felhúzott szemöldökkel nézett rá vissza. - Veszek majd neked másik gyűrűt, amilyet csak szeretnél – ígérte a történelem tanár. Akár azon az áron is, hogy az összes vagyonomat rá kell majd költenem, mert egyszerűen még ezt sem bánnám. Abban a tudatban egyáltalán nem, miszerint az ékszer az összetartozásukat szimbolizálná, gondolta a férfi.
• Te komolyan a férjem akarsz lenni? – kérdezte Lorenna.
• Miért te nem akarsz a feleségem lenni? – válaszolta kérdéssel a kérdésre Ric és erre a lehetősére valahogy eddig még nem is gondolt. Elvégre a nő sokszor említette neki, hogy nem lenne ellenére a dolog, de éles helyzetben nem hitte volna, hogy visszautasításban lesz része, ha egyszer elszánta magát.
• Voltam már férjnél – emlékezette a történelem tanárt, jelezve, hogy már nem fiatal, ami számára mindig is kényes témának számította, de úgy vélte, hogy minden előtt ezt tisztázniuk kell.
• Én is… úgy értem volt már feleségem és az nem végződött túl jól, de ez más lesz, mert te vagy a mindenem… A mosolyod elvarázsol, és akkor is melletted akarok maradni, amikor mérges vagy rám – árulta el Ric zavartan valahogy lassan azt is elfelejtette, hogy fiú e vagy lány. – A korod nekem egyáltalán nem számít. Szeretlek – tette hozzá bátran, bár a nő korával kapcsolatos témát csak óvatosan, mintegy futólag említette, mert nem akarta, hogy az miatt dőljön kudarcba a helyzet.
• Szóval azt állítod, hogy menthetetlen vagy – jelentette ki Lorenna.
• Attól tartok és, ha képes vagy elviselni egy olyan szerencsétlen, részeges fickót férjednek, mint amilyen én is vagyok, akkor szeretném, ha a feleségem lennél – ismételt meg némileg összeszedettebben a kérdést Ric és továbbra is a nő felé nyújtotta a gyűrűt.
• Nem számít milyen szerencsétlen és részeges fickó vagy, mert szeretlek és igen, leszek a feleséged – mosolyodott el a vörös hajú boszorkány boldogan. A történelem tanár, pedig felhúzta az ideiglenes gyűrűt immár mennyasszonya ujjára.
• Damon azt hiszem sokkot fog kapni – jegyezte meg Ric, amint elvált Lorennától, aki vigyorogva megcsókolta őt.
• Túlteszi magát rajta… idővel és attól, hogy velem nem mindig jön ki attól még tökéletesen alkalmas lesz számodra tanúnak – tette hozzá a vörös hajú boszorkány, aki a helyzet ellenére máris a tervezésen törte a fejét.
• Azt hittem utáljátok egymást – ráncolta össze a homlokát a történelem tanár hitetlenkedve, hogy a nő magától vetette fel ezt a lehetőséget. Persze egyébként neki is ez volt a terve.
• Nem, ez azért kicsit erős. Nem értünk mindig mindenben egyet, de… ő a lányom szerelme, az unokám apja, a dédunokám nagyapja és a te legjobb barátod – indokolta meg az ezzel kapcsolatos véleményét Lorenna. - Azt hiszem, ez sokat számít, de azért ettől függetlenül ne hidd, hogy nem fogom piszkálni a házasságunkkal, ahányszor csak alkalmam adódik majd rá – tette hozzá csak a miheztartás érdekében.
• Valahogy ezt előre sejtettem, de azt hiszem képes lesz elviselni – vigyorodott el Ric, de ő is várta már, hogy milyen képet fog vágni legjobb barátja, ha megtudja, hogy ő megnősül, és őt kéri fel tanúnak.
• Másválasztása úgysincsen – rántotta meg a vállát a vörös hajú boszorkány.

A szőke hajú hibrid lány belépett abba a szobába, amibe szülei és a továbbra is ideiglenesen halott nagyanyja tartózkodtak.

• Annyira siettem amennyire tudtam és még így is későn érkeztem – szólalt meg rövid habozás után, mintegy mentegetőzve.
• Ez nem a te hibád – biztosította Caroline erőtlenül felnézve édesanyjáról jövőből jött gyermekére. Korábban annyira szerette volna látni, most azonban a helyzet miatt nem tudott őszintén örülni neki.

• Nem kérdeztem mi a neved. Elárulod? – kérdezte Klaus mohó kíváncsisággal.
• Eliza, nagyi után… - mosolyodott el a lány és leült az ágyra.
• Még nem mondtam, de ugye tudod, hogy hálás vagyok, azért amit tettél? Őszintén köszönöm – válaszolta Caroline könnyes arccal. Pontosan értette miért nevezte így a lányát, mert az megmentette az édesanyját. És egyébként is gyerekkorában mindig is úgy tervezte el, hogyha lánya születik majd, akkor az biztos ezt a nevet fogja kapni.
• Anyu ez volt a minimum, amit megtehettem értettek – válaszolta Eliza határozottan.
• Hogy fogja viselni? – kérdezte a szőke hajú vámpír ismét édesanyjára pillantva.
• A múlt ezen részéről nem szoktatok mesélni, de úgy vélem, hogy jól – jegyezte meg lány homlokráncolva. Nem tette hozzá, hogy a jövőben segítője is van nagyanyjának, akivel igazán boldog.
• A testvéred, hogy-hogy nem tartott veled? – kérdezte Nik kissé csalódott, hogy csak egyik gyermeke jött el a múltba.
• Csak egyikünket tudtak elküldeni és én nyertem – vigyorodott el Eliza diadalmasan.
• Nyertél? Helyes – viszonozta a gesztust az ősi hibrid, mint, aki nem is várt mást.
• Sorsot húztunk és mindig is szerencsés voltam ilyen téren – mondta lánya győzedelmesen.
• Tényleg? – kérdezte Caroline kissé kételkedően, mert valahogy a szerencsével kapcsolatban nem igazán hitt a dologban.
• Hát persze – bólogatta Eliza határozottan.
• Kit kérdeztél meg? – érdeklődte édesanyja tudva, hogy nyilván erről van szó és nem holmi szerencséről.
• Moirát. Hidd el, hogy nehéz volt megfejteni mire is utal – felelte Eliza, mintegy mentegetőzve.
• Elhiszem, főleg, mivel amikor kérdezek tőle valamit én is mindig ezzel szembesülök – bólogatta Nik megértően.
• A jövőben sem lesz jobb a helyzet – jegyezte meg lánya.
• Remek, ha már szóba került a jövő… - vigyorodott el az ősi hibrid és bízott abban, hogy lánya közlékenyebb lesz vele, mint az unokaöccsei.
• Eliot azt mondta jövő stop van a közlések terén – válaszolta Eliza homlokráncolva.
• Amit Eliot nem tud, az nem fáj neki – kacsintotta Nik és már éppen feltette volna a kérdéseit ezzel kapcsolatban, amikor…
• Nik, Eliza! – szólt rá a két érintettre Caroline felháborodottan, mivel bár ő is tudni akarta mégis megpróbálta betartani unokaöccsei kérését ezzel kapcsolatban.
• Igen? – ártatlanul pislogva a két érintett. Zöld szemeik azonos csibészes villanása meglágyította a szőke hajú vámpírlány ajkára tolódott letorkoló megjegyzéseket.
• Semmi – válaszolta Caroline halványan elmosolyodva és megrázta a fejét. Aztán édesanyja felé fordította az arcát, várva, hogy az magához térjen.

Arthur Williams búvóhelyén…

Elena magához térve egy ismeretlen alakkal találta szembe magát, aki ébredését látva megszólalt.

• Miss. Gilbert örülök, hogy találkozunk – jelentette ki tökéletes angolsággal nagyvonalúan.
• Maga… – mondta a hasonmás elharapva a mondatott, mivel sejtette, hogy ki is lehet a számára ismeretlen férfi.
• Arthur Williams – erősítette meg a lány gondolatait a boszorkányvadász.
• De magának hogy sikerült… - hagyta félbe a mondatott Elena értetlenül. Úgy tudta, hogy Dean varázslatai nem engedik, hogy a férfi Mystic Fall területére lépjen, vagy, ha mégis megtenné, akkor értesítené őket valamilyen jelzőrendszer. Legalábbis a hasonmásra, valami ilyesmire gondolta abból, amit fia elmagyarázott neki.
• Sehogy a kedves Katherine segített nekem abban, hogy találkozni tudjak önnel és egy másik ismerősük – válaszolta Arthur Williams.
• Katherine, hát persze – motyogta Elena, aki már kezdte régi rémálomként kezelni elődjét, azonban az a legjobb és legboldogabb pillanataiban mindig visszatért és ezzel együtt tönkre is tett mindent. – És ki volt a másik? – tette hozzá, mert erre azért még tippje sem volt. Ekkor azonban észre vett egy ismerő személyt a szobában és hitetlenkedve pislogott az irányába. - Tyler? Hogy tehetted ezt? – faggatózott csalódottan pillantva a kérdezettre.
• Caroline Klaust választotta – felelte a hibrid, mintha ezzel magyarázatot adna gyalázatosan elkövetett tettére.
• És csak ezért? A barátaid vagyunk – érvelt Elena, mert szerinte a baráti kötelék sokkal erősebb annál, minthogy a Lockwood fiú képes legyen egy ilyen dolog miatt feladni őt és vele együtt a családját is az ellenségnek.
• Aki az ősökkel van az, nekem nem barátom – jegyezte meg Tyler ridegen. A hasonmásra nem tudta, hogy erre mit is mondhatna, de nem is kellet, mert más szólalt meg helyette.
• Most pedig azt hiszem, van valaki, aki szeretne önnel beszélgetni Miss Gilbert – jelentette ki a boszorkányvadász és felállva varázsolni kezdett. Elena tudta, hogy csapdába került. Arthur Williams nyilván nem fog segíteni rajta és láthatóan Tyler is teljesen elfeledkezett arról a tényről mely szerint ők gyerekkoruk óta ismerik egymást. De persze a gyűlölet sok mindent képes ki irtani.

Új blog

Sziasztok! Mint, ahogy azt a cím is mutatja új blogot indítok. A történet címe: Halhatatlanok klubja

A történet ismertetője: 

Klaus tudja, hogy hatalmas hibát vétett akkor, amikor nem akadályozta meg azt, hogy az Elena vámpírráválás miatt kétségbeesett kis csapat felkerekedjen és az állítólagos gyógyír keresésére induljon. Azonban nem volt elég, hogy elbuktak és számára lényeges momentumként nemcsak, hogy elvesztették a gyógyírt, hanem még Silas-t is sikerült feltámasztaniuk. A több mint kétezer éves halhatatlant, akit állítólag csak a gyógyír segítségével lehet véglegesen megölni, és ezzel együtt elhozza a világ végeztét. Az ősi hibrid ebben a számára lehetetlenül idegesítő és veszélyes helyzetben egy olyan személyhez fordul, akiről tudja, hogy Silas ember évei alatt, sőt minden valószínűség szerint még jóval az előtt is cinikusan taposta már az út porát. Ezt a személyt ő Benjamin Adams és még sok más néven ismeri, de az igazi, a valódi nevével nincsen tisztában. Ami nem más, mint Methos. A világ legöregebb halhatatlana, aki régi barátja felkérése alapján Mystic Falls-ba utazik. Természetesen, hogy a helyzet valóban érdekessé váljon útitársat is visz magával. Elijah bátyjától távol ugyan azon dolgozik, csak természetesen, mint ahogy az már lenni szokott, más módszert alkalmaz. Talált egy régi tekercset melyben minden Silasszal kapcsolatos lényeges momentum le van írva. Egy akadály azonban neki is felmerül. Mégpedig az, hogy a tekercs olyan formában íródott mely számára csak részlegesen ismert. Ezért aztán egy olyan személyhez fordul, aki segítségére lehet, a teljen történet megismerésében. Ez a személy nem más, mint a számára teljesen ismeretlen Violet Pierson. És mivel a világ igencsak kicsinek mondható Violet apja nem más, mint Methos. A lány a maga egyedi stílusában elfogadja Elijah ajánlatát, mert szeret régi iratokkal foglalkozni és apjától örökölt tehetsége is van hozzá. Ugyan úgy, ahogy a kardforgatáshoz is remekül ért, de szüksége is van rá, mivel ő is halhatatlan. Violet közel kerül Elijah-hoz és Klaus-hoz is. Tudja, hogy választania kell kettőjük közül, ám a döntés nem egyszerű.  Azonban a végén csak egy maradhat. Ha tudni szeretnéd, hogy kicsoda is ez a személy, valamint, hogy sikerül e megállítaniuk Silas-t, akkor tarts velem és olvasd történetem.

Sziasztok!
Attól tartok, hogy az új fejezet ezen a héten a vizsgáimra való tekintettel sajnálatos módon elmarad. Az új rész minden valószínőség szerint június 15-én fog felkerülni. Megértéseteket köszönöm.
Puszi
Valentine