16. fejezet

A telihold csillogása

• Miről beszéltek is pontosan? - kérdezte Kol rosszat sejtve.
• Holly nemsokára öhm... - kezdte Cassie és nem tudta, hogyan adja finoman az ős tudtára, a nagy hírt. Miszerint Holly záros határidőn belül – egy, vagyis inkább fél óra múlva - vérfarkassá változik. Nem épp a legjobb helyzet a legjobb barátnőjét és a pasiját bemutassa egymásnak. Mellesleg a zavaró gondolatok ellenére melegség öntötte el, mert szinte csak most fogta fel, hogy Kol tényleg az ő pasija.
• A hold... – zokogott fel újra hangosan Holly.
• Mond, hogy nem egy először vérfarkassá váló személlyel vagyunk egy házban, telihold idején – szisszent fel Kol, mert összerakta a puzzle darabkákat. És egyáltalán nem tetszett neki. Ami még jobban bosszantotta, hogy Cassie a szárnyai alá vette a lányt.
• Kol, viselkedj nyugodtan – szólt rá Cassie. – Ne aggódj Holly. Természetesen segítek neked. Keresünk valahol egy helyet és…
• Köszönöm – szipogta Holly.
• NEM! – kiáltotta el magát Kol teljesen kiakadva. – Te teljesen megőrültél?! A lány alig egy óra múlva négy lábon fog vonyítani – jegyezte meg idegesen és a háta mögé próbálta tolni Cassie-t. Sikertelenül, mivel a lány elhatározta, hogy a friss vérfarkas barátnője közelében marad. Milyen megható baráti összetartás, gondolta Kol mérgesen. Nem tudta, hogy Cassie vagy egyszerűen nem fogja, fel a veszélyt vagy csak nem érdekli. Igaz a lányt ismerve inkább utóbbi volt a valószínűbb. Holly testén remegés futott végig, majd a szemei sárgán villantak.
• Kol! Fejezd be a kiabálást, tudtommal rád nem hat a vérfarkas harapás – csattant fel most már Cassie is idegesen és újra átkarolta Holly-t, aki egyre jobban remegett.
• Én miattad aggódom, nem magam miatt! - fakadt ki Kol. Úgy látszik Cassie tényleg nem érzi a közelében lévő veszélyt! Ezt a totálisan hülye helyzetet! Ilyen is csak velünk fordulhat elő! - Ugye nem várod meg még a nappaliban válik vérfarkassá? – kérdezte végül hűvösen az ős. Hátha ezzel észhez tudja téríteni a lányt. Hiába.
• Igazad van, el kell vinnünk innen valahova – bólintott rá Cassie. Fel sem véve, hogy Kol valójában csak gúnyolódott.
• Tegyük ki valahol az erdőben – vetette föl Kol.
• Arról ne is álmodj. Segítek neki és kész – mondta makacs elhatározással a lány.
• Felhívom Nikket hátha ő tud valamit segíteni nekünk – vette elő dúlva-fúlva a telefonját Kol, mert belátta hiába győzködi Cassie-t.
• Ez egy jó ötlet – egyezett bele Cassie. Tudta, hogy most még a nagyanyja sem tudna segíteni Holly-n, mert amit tud főzetett a vérfarkas átváltozás hatásának csökkentésére az csak az első átváltozás után működik. Így utolsó lehetőség Nik maradt. Elvégre ő a hibrid, ezer éve alatt megélhetett pár teliholdat, ahhoz, hogy legalább instrukciókkal el tudja látni Holly-t.
• Nik mit kezdjek egy vérfarkassal, aki most fog átváltozni először? – hadarta el a kérdést Kol, amint testvére felvette a telefont.
• Találtál nekem egy vérfarkast Kol? Ez igazán kedves tőled – válaszolt Nik. Hangja nem mutatta, de kellemesen meglepődött. Egy vérfarkas sohasem jött rosszul, hogy tovább növelje vele hibridjei számát. - A kérdésedre válaszolva hozd ide.
• Nemsokára ott leszek vele – sóhajtotta Kol és természetesen köszönés nélkül megszakította a beszélgetést. - Gyerünk, elviszem a villába a kocsiban. Nik pedig segíteni fog neki – közölte a jelenlévőkkel az ős.
• Holly hallottad? - karolta át barátnője vállát Cassie, hogy segítsen neki felállni.
• Igen... menjünk... - felelte halkan Holly. Miután Cassie segített beszállni barátnőjének az ős kocsijának hátsó ülésére, minden óvatosságra fittyet hányva beült Holly mellé. A kocsi gazdája mikor meglátta ezt hangos szitkozódások közepette vágódott be kormányhoz és száguldani kezdett a Mikaelsson villa felé.

• Cassie, hát te? - kérdezte meglepődve Nik, aki a villa előtt várta öccsét. Sejtette, hogy Kol nem akarja magára hagyni a lányt. De azért kockázatos egy új vérfarkas mellett lenni ilyenkor és ezt testvérének nagyon jól kéne tudnia. A hibrid csak Cassie mérhetetlen makacsságával nem számolt.
• Holly a barátnőm. Szeretnék itt maradni – válaszolta a hibridnek Cassie ellentmondást nem tűrően.
• Viccelsz ugye? - hitetlenkedett Nik és öccse felé pillantott, aki igencsak bosszúsnak tűnt.
• Nem – rázta meg a fejét határozottan Cassie. Holly felsikoltott, mert a karjában a csontok hirtelen eltörtek. - Mit tudunk csinálni? – fogta meg sürgetően a hibrid karját Cassie.
• Vigyük le a pincébe, ott át tud változni. Holnap, ha szeretné, akkor pedig hibrid lehet belőle – válaszolta Nik. És mielőtt Cassie-nek akár csak megfordulhatott volna a fejében, hogy ő teszi meg ezt a feladatot Nik felkapta és a pincébe vitte a holnapi nappal remélhetőlegesen új hibridjét.

Cassie ment volna Holly és Nik után, ám Kol visszahúzta a karjánál fogva. Az ősnek nagyon kellett uralkodnia magán, nehogy a kelleténél jobban megszorítsa kedvese karját.

• Gondolkoztam – mondta az ős és megdörzsölte a homlokát, mert kegyetlenül megfájdult a feje. Egyszerűen nem értette, hogy nem képes Cassie megérteni mennyire veszélyes egy először átváltozó vérfarkas.
• Hasznos dolog – bólintott rá Cassie és próbálta lefejteni magáról az ős karjait, amik már a derekát ölelték át.
• Rád gondoltam – közölte Kol egy kifürkészhetetlen pillantással.
• Ez igazán kedves tőled – válaszolta Cassie felhúzva a szemöldökét.
• A barátnőd nemsokára vérfarkas lesz és meg szeretnélek rá kérni, hogy ne legyél felelőtlen. Ha nagyon szeretnéd, itt maradhatunk, de ne menj le a pincébe – kérlelte Cassie-t Kol. Bevetve legutolsó dolgot, amit mással szemben nem is tett volna meg. De most Cassie testi épségéről volt szó, így hajlandó volt félretenni még akár az önbecsülését is.
• Kol, higgy nekem. Holly soha nem bántana engem – fogta két keze közé az ősvámpír arcát Cassie. Látta Kolon, hogy aggódik érte, de ő váltig hitt Holly-ban. Még akkor is, ha most tényleg eléggé kiszámíthatatlan lett a hirtelen átváltozásának köszönhetően.
• Én hiszek neked csak nehéz elhinni azt, amit mondasz. Nem akarom, hogy bajod essen – mondta és gyöngéden a lány kezeire tette a kezét.
• Holly-hoz kell mennem – suttogta Cassie fájdalmasan. – Szüksége van rám, ott kéne lennem vele.
• Hinni szeretnék, abban, hogy igaz van, de akkor is tudnod kell mennyire kockázatos, amit éppen tenni készülsz – mormolta Kol. - Figyelj Nik ott lesz a barátnőd mellett, nem lenne jó ötlet, lemenned oda - kötötte azért is az ebedet a karóhoz.
• De azt mondtam neki, hogy segítek... - motyogta Cassie még mindig fájdalmasan.
• Segítettél neki, ide hoztad őt Nikhez – válaszolta Kol. Szerinte kedves már így is túl sokat tett a vérfarkaslányért. - Ő pedig segíteni fog neki – folytatta hozzáfűzve Kol. Igaz, hogy önös érdekből, de ez most nem igazán számít, gondolta az ős.
• Nekem mellette kell lennem – mondta Cassie és egy könnycsepp folyt végig az arcán, amit sok másik követett. Holly volt a legjobb barátnője gyerekkora óta és nem akarta magára hagyni. Azonban tisztában volt azzal, hogy ő a jelen helyzetben nem tud segíteni neki. Lehajtotta a fejét, hogy legalább Kol ne lássa, hogy sír. De az ősvámpír már észrevette. Kissé meglepődött a könnyeket látva, de egyik kezével a derekánál fogva magához ölelte a lányt, a másikkal pedig letörölte a sós cseppeket.
• Holnap mellette lehetsz, amikor már minden rendben lesz – biztosította síró kedvesét.
• Megígéred? - nézett fel rá könnyei fátyolán át Cassie.
• Meg. De most menjünk, be a házba mielőtt megfázol – mormolta és megnyugtatóan homlokon csókolta a lányt. De látva, hogy Cassie mennyire fel van dúlva a karjaiba kapta és felvitte a szobájába. Mivel nem tudta mit lehet vagy kell ilyen helyzetben mondani egyszerűen csak befektette az ágyába kedvesét, majd ő is befeküdt mellé és vigasztalóan átölelte. Cassie pár percig még sírdogált, utána összeszedte magát.
• Sajnálom, nem akartam kiborulni – törölte meg a szemeit. Mindig is utálta, ha valaki látta őt sírni. Nem szerette, ha gyengének látják őt.
• Tudod én úgy hallottam, hogy nem egészséges dolog magunkba fojtani a fájdalmunkat és a bánatunkat – mondta ő sem gyakran engedett ezen érzéseinek, csak mostanában és akkor is csak azért, mert aggódott Cassie miatt. De azért ő még mindig Kol Mikaelsson volt, aki jól tudta palástolni az érzéseit. Legalábbis ő ezt hitte, hogy tudja palástolni az érzéseit.
• Talán igazad van.
• Mikor sírtál utoljára? - kérdezte gyengéden Cassie-t.
• A bál után mikor aludtam beszélgettem az édesanyámmal. Ő akkor mutatott pár eseményt, amit szerinte látnom kellett. Akkor sírtam.
• Mi volt az? - tette fel a kérdést, a lány habozott pár pillanatig, majd válaszolt.
• Láttam amikor Mikael megölt téged – gyűltek újra könnyek Cassie szemébe. Még mindig maga előtt látta az egész borzalmas jelentett. Legszívesebben elfelejtette volna, de tudta, hogy ezt soha nem fogja megtenni és kísérteni fogja a dolog.
• Hé, emiatt igazán nem kell sírnod. Itt vagyok – simogatta meg a lány haját. Hevesebben kezdett dobogni a szíve, ha csak arra gondolt, hogy Cassie az ő halálán sírt. Elvégre őt nem érintette olyan mélyen a dolog, mert szeretett vámpír lenni. - Előtte mikor sírtál?
• Nem igazán tudom – válaszolta Cassie, úgy gondolta ez egy kis magyarázatra szorul. - Tudod öt éves voltam, amikor az anyukám meghalt. Én is ott voltam, de ő elbújtatott engem. Így csak őt ölték meg a boszorkányvadászok, nem tudtak róla, hogy van egy lánya. Engem ezért nem is kerestek. Később Damon, aki a keresésünkre indult. megtalálta anyát, utána engem. Mikor hazaértünk kitörölte az emlékeimet. De nem tudhatta, hogy rám nem hat az igézés, vagyis hat, de később vissza jönnek az emlékeim. Álmomban. Mikor felébredtem tudtam, hogy a konyhában van. Így sírva futottam le oda, hogy megkérdezzem miért fosztott meg az emlékeimtől. Nem vett észre. Én viszont láttam, ahogy ott ül anya helyén és sír. Nagyon szerette őt, bárki bármit mondjon is. De ezt ne mond vissza neki és senki másnak.
• Nem fogom – fogadkozott Kol és tudta, hogy tényleg nem fogja elmondani sem Damonnek, sem senkinek. Mert megígérte Cassie-nek. Nem mellesleg érdekes információ volt számára, hogy kedvesére nem hat rendesen az igézés. Nem mintha meg akarta volna igézni, de jó tudni. Hátha valaki más lenne olyan ostoba és mégis megpróbálná, akkor ő eltüntetné az illetőt.

A pincében harminc fájdalmas perccel később Holly nagy fájdalmak közepette végül átváltozott.

• Nyugi kislány – nézett határozottan Nik, amikor a vérfarkas rávicsorgott. - Kol meggyőzte Cassie-t, hogy kockázatos idejönnie. A saját és mások biztonsága érdekében most bezárlak ide. Holnap reggel mikor visszaváltozol lejövök. Cassie-vel együtt – szögezte le, majd bezárta a pince egyik részének az ajtaját. Ilyenkor tudta értékelni, hogy nem rácsos ajtókat, hanem erős tölgyfa ajtókat tettet föl. Amit egy boszorkánnyal külön megerősített. Ezer év tapasztalata néha jól jön. Valamint soha nem lehet tudni mikor, bukkan fel egy lehetséges hibrid jelölt, akinek „segíteni” kell. Vagy egy ellenség esetleg, akinek meg kell mutatni, hogy hol a helye. Vidáman indult Caroline házához a randijára. Remek estének ígérkezett, mivel Liz a napi munka elhanyagolása miatt, amit a lányával töltött esti műszakot vállalt. Így ő és Caroline kettesben tölthetik az estét. Ígéretesen hangzott. Magára hagyta a házban Cassie-t és Kolt. Mivel Elijah még mindig a hasonmást pátyolgatta. Bár öccse úgy fogalmazott, hogy vigyáz rá. Na persze, horkantott fel a hibrid. Kénytelen kelletlen azért neki is be kellett látnia, hogy Elena nem olyan, mint az ősei. Ő inkább feláldozza saját magát, minthogy akár csak egy szerette megsérüljön. Még Katarina és Tatia mindig is végtelenül önző teremtések voltak. Előbbi vámpírként csak rosszabb lett. Rebekah meg átment a Salvatore panzióba. Elsődlegesen azért, hogy bosszantsa a Salvatore testvéreket, másodlagosan pedig megismerni Lorennát.

• Szeretnél pizsamába öltözni? - kérdezte Kol és már a szekrényéhez is ment, hogy kivegyen onnan a lánynak egy pólót és egy rövidnadrágot. – Öltözz át nyugodtan a fürdőszobában – mutatott a szoba egyik sarkában álló ajtóra. – Ígérem, nem kukucskálok – kacsintott rá Cassie-re csak, hogy oldja a hangulatát. Látta mennyire megviseli őt barátnője vérfarkassá válása.
• Köszönöm – mormolta kedvese és bement a fürdőbe. Ott megmosta az arcát és lassan átöltözött. Belélegezte a kapott póló illatát és megnyugodva kifújta a levegőt. A pólónak ugyanis Kol illata volt. Eközben az ősvámpír szintén pizsamába öltözött, ami egy ujjatlan pólóból és egy melegítő nadrágból állt.
• Jól áll a pólóm – jegyezte meg vigyorogva az ős, amikor a lány kijött a fürdőből. - Nem vagy éhes? – tette hozzá aggódva.
• Most egy falat sem menne le a torkomon – motyogta Cassie és kinézett az ablakon. Látta a telihold fényében, hogy kint havazik.
• Szeretnéd az ablakpárkányból nézni a hóesést? - kérdezte gyengéden Kol. Úgy gondolta mivel kedvese annyira szereti a havazást, biztos jó hatással lenne rá, ha nézhetné. Nem mellesleg az ős ezt kihasználva legalább újra magához ölelheti, nem minta most már bármilyen indok kéne ehhez. Cassie lassan rábólintott. Kol fogott egy párnát és egy takarót, az ablakmélyedésben a falnak döntötte a párnát. Ő maga pedig neki dőlt, leülve az ablakpárkányra és hívogatóan kitárva a lány felé a karjait, aki tétovázott, majd beült Kol ölébe. Ezután az ős betakarta magukat és kezeivel átkarolta a lány derekát. Állát a lány vállának támasztotta.
• Tudtad, hogy nincs két egyforma hópehely? - kérdezte Cassie a hóesést nézve. Bűntudata volt Holly miatt, de Kol közelsége csillapította ezt és megnyugtatással töltötte el.
• Hallottam már valahol - mormolta Kol a fülébe. Ezután egy nagyon régi angol dalt kezdett dúdolni. Cassie lejjebb csúszott és a fejét Kol szíve fölé tette, továbbra is a hóesést nézve. Fél füllel a dúdoló ősvámpírt hallgatva. A dallamra lassan álomba merült. Kol hallgatva a lány egyen lettes szuszogását a gondolataiba merülve felnézett a teliholdra. Úgy érezte mintha egy láthatatlan kötél egyre szorosabban húzná Cassie-hez. Nem mintha ellenére lett volna a dolog. Kicsivel később ő is elaludt.

Mikor reggel Nik belépett a szobába így talált rájuk. Igazán aranyos látványt nyújtottak. Egy igen icike-picike bűntudata is volt, hogy meg kell szakítania ezt az idilli pillanatot.

• Kol, Kol – szólongatta halkan testvérét Nik, mert nem állt szándékában felébreszteni Cassie-t.
• Mi van? - kérdezte hasonló hangon csukott szemekkel öccse.
• Mi az, hogy mi van? Talán tessék – mordult rá még mindig suttogva a hibrid.
• Akkor tessék – nyitotta ki álmosan az egyik szemét, majd a másikat is Kol.
• Holly visszaváltozott most az egyik vendégszobában alszik. Gondoltam szólok – jegyezte meg sértetten és elhagyta testvére szobáját. Ő itt töri magát, hogy értesítse őt, még Caroline-tól is eljött, erre ez a hála. Na szép.
• Legalább mondtad volna meg, hogy melyikben – szólt utána Kol, ám Nik már nem törődött vele, hanem lement, hogy igyon egy tasak vért.
• Abban, amelyikre azt mondtad, hogy egész jól néz ki – motyogta Cassie és megdörgölte a szemeit.
• Gondolom, szeretnéd megnézni a barátnődet.
• Igen, köszönöm – mondta Cassie és egy gyors csók után abba a szobába ment ahol Holly aludt.
• Mit is? - kérdezte a nagy semmit Kol. Lassan átöltözött és szerzett a ruhatárból váltóruhát Cassie-nek és Holly-nak is. Még jó, hogy Rebekáh-nak annyi cucca van, mint égen a csillag és körülbelül egyezik a mérete Cassie-vel és Holly-val.

Cassie eközben odarohant a Holly-t rejtő szobához. Óvatosan benyitott. Barátnője békésen szuszogott az ágyon. Leült az ágy szélére és várta, hogy felébredjen. Nikben volt annyi lovagiasság, hogy egy lepedőt terített a meztelen lányra mielőtt betakarta volna.

• Cassie – ült fel hirtelen az ágyban Holly, majd látva, hogy csak egy lepedő van rajta megigazította magán.
• Itt vagyok – nyugtatta meg őt a szólított. - Sajnálom, hogy tegnap nem tudtam lemenni...
• Nem kell magyarázkodnod, megértem. A barátodnak igaza volt, veszélyes voltam. Amúgy nagyon helyes társat sikerült találnod – mosolygott rá barátnőjére. Megnyugtatta, hogy Cassie itt van mellette és, hogy tegnap még véletlenül sem bántotta őt. Nem akarta a szüleihez fordulni a vérfarkassá válással, így azt csinálta amit már kiskorában is mindig tett. Barátnőjéhez rohant segítségért. Aki most sem, hagyta őt cserben.
• Igen, az – válaszolta kissé elpirulva Cassie. Holly soha nem élt volna vissza senki bizalmával, ahhoz túlságosan is lágyszívű volt.
• Csak nem rólam beszéltek? Tudjátok, én vagyok a legjóképűbb a családban – mondta a belép Kol hatalmas önelégült vigyorral az arcán.
• Nem szenvedsz önbizalom hiányban. Nemde? - nevette el magát Cassie és halkan csatlakozott hozzá Holly is.
• Nem, de most magatokra hagylak titeket, hogy tudjatok egy kicsit beszélgetni. Csak ruhákat hoztam. A fürdőt ott találjátok – bökött az egyik sarkokban lévő ajtóra. Letette a kezében tartott ruhákat a kanapéra utána pedig kisurrant a szobából.
• Nyilván nem ember – mondta kérdő hangsúllyal Holly, mivel Kol túl gyorsan mozgott ahhoz, hogy ez legyen.
• Vámpír – válaszolta Cassie.
• De tegnap a másik azt mondta, hogy a testvére, de ő... ahh. Csak nem? Akkor tegnap a legendás Nikolaussal találkoztam? - kérdezte hatalmasra tágult szemekkel Holly. Vérfarkas lévén halott már legendákat a hibridről. Kicsit tartott is tőle, bár ha barátnője itt van mellette, akkor minden rendben lesz.
• Igen, és biztos lehetsz benne, hogy megpróbál, majd meggyőzni arról, hogy csatlakoz a hozzá és legyél te is hibrid. De nem fog bántani téged – mondta Cassie. Nem voltak téveszméi, tudta Nik miért segített Holly-nak. Ahogy azt is, hogy a hibrid a szíve mélyén talán tényleg jó szándékból cselekedett úgy ahogy. - Öltözzünk fel és látogassuk meg a nagyanyámat.
• Lorenna is itt van? - nézett körbe, várva, hogy Cassie nagyanyja akár az íróasztal alól vagy a szekrény mögül előugorjon. Soha nem merte volna azt mondani Lorennának, hogy néni mivel a nő nagyon mérges lett volna érte. Emlékezett, hogy egyszer kiskorában ezt mondta és a hatás ijesztő volt. Ugyanis Lorenna kicsit érzékeny a korára.
• Igen, a Salvatore panzióban – felelte Cassie.
• Egy fedél alatt Damonnel? - hitetlenkedett Holly. Ő is ismerte Damont gyerekkora óta és tudta, hogy a férfi és Cassie nagyanyja nem szenvedhetik egymást. Igazából Damon senkit nem szenvedhet csak Cassie-t és régen az anyukáját. - Hogy bírják?
• Nem tudom. De még nem ölték meg egymást – nyilatkozta Cassie.
• Az is valami – hagyta helyben Holly. Igaz ő mindenkiről mindig a legjobbat feltételezte fel, vagyis még Damon ismerve is nehezére esett azt gondolni, hogy ártana bárkinek is. Később a lányok felöltöztek. Holly kicsit lassabban és segítségre is szüksége volt, mivel még mindig hasogattak a csontjai. Cassie látva barátnője szenvedő arcát, megnyugtatta, hogy a nagyanyja biztos tud rá valamit adni neki.

Együtt mentek le a lépcsőn. A nappaliban Kol és Nik beszélgetett kezükben egy-egy pohár vér volt. Nik letette a saját poharát és Holly elé ment, hogy rábeszélje őt a hibrid létre. Kol mikor meglátta Cassie-t gyorsan elfordult és úgy itta ki a pohara tartalmát.

• Miattam igazán nem kell elfordulnod – helyezte kezeit Kol hátára Cassie.
• Nem miattad teszem, és egyébként sem számít – rázta meg a fejét Kol és letette kiürült poharát. Nem az zavarta, hogy Cassie látja, ahogy vért iszik, hanem nem akarta, hogy kedves azt a következtetést vonná le miszerint bántá őt a vérért.
• Nekem számít – lépett az ősvámpír elé fogta kezei közé Kol arcát. - Nem akarom, hogy folyton másfelé fordulj, amikor vért iszol. Nem számít, hogy vámpír vagy. Sose számított, hogy az vagy, mert tudom, hogy engem nem bántanál. Csak az számít, hogy te, te vagy én pedig én. Világos? – kérdezte Cassie, holott tudta, hogy a végére igazán érthetetlen lett a mondandója. Mindenesetre remélte, hogy az ős képes volt kisilabizálni a lényeget. Kol válaszként magához húzta a lányt és gyengéden megcsókolta.
• Khm, khm – köszörülte meg a torkát Nik. Holly mosolyogva vetett rájuk egy pillantást, majd zavartan elkapta a fejét róluk. Kolt nem igazán érdekelte most jelen pillanatban testvére, folytatta tovább ténykedését. Cassie azonban lassan megszakította a csókot.
• Menjünk – mormolta halkan Cassie.
• Na és a reggeli? - kérdezte tőle Kol. Hangja csak egy kicsikét volt durcás.
• Nagyi tuti belém fog tukmálni egy csomó mindent – vont vállat Cassie.
• Jó akkor induljunk - sóhajtott fel Kol.
• Caroline tegnap mesélte, hogy a kis csapat ma megbeszélést tart ott és mondta, hogy minket is várnak – közölte Nik, aki előre ült öccse mellé. Ezen tettért kiérdemelt egy sötét pillantást Koltól. Ugyanis testvére nem nagyon örült neki, mert az Cassie helye volt. De megértette, hogy kedvese biztosan szeretne Holly mellé ülni.
• Nyilván azt nem mondta, hogy szívesen látnak – indította be az autót. Bátyja válasza egy fintor volt.

Megérkeztek a Salvatore panzióba. Már a kocsiban lehetett hallani a kiabálást és a csörömpölést.

• Te jó ég – fogta meg a fejét Cassie, mert kezdte sejteni, hogy mi történt. Gyorsan kiszállt a kocsiból.
• Nem lenne jobb ötlet, a kocsiban maradnod? - termett előtte aggódva Kol. Cassie csak megrázta a fejét és besietett a házba. A két ős és a kissé tétova Holly utána. - Úgy látom Lorenna nem szívbajos – füttyentette el magát Kol, amint beléptek. Megálltak Cassie mellett, aki Damon mellől szemlélte az eseményeket és ők maguk is hasonlóan cselekedtek. Lorenna ugyanis éppen egy ismeretlen barna hajú férfit reptet össze vissza a szobában.
• Egyetlen egy szívességet kérek tőled és te ezt se tudtad megtenni – kiabált Lorenna és beleverte a férfi fejét az asztalba, utána pedig a kandalló padkájába.
• Popcornt? - kérdezte Cassie-től Damon felé nyújtva egy popcornos zacskót.
• Nem kösz – utasította vissza Cassie. - Mióta tart? - bökött a fejével Lorennáékra.
• Úgy érted mióta éli ki rajta a kreativitását? - kérdezte szórakozottan Damon pár szem pattogatott kukoricát majszolva.
• Damon! - tekintett rá rosszallóan Cassie.
• Olyan fél órája, vagy egy órája? Nem is tudom. De Liam már nem bírja sokáig – közölte Damon.
• Nem kéne közbe avatkoznunk? - kérdezte félénken Cassie-től Holly. Igaz, tudta, hogy Lorenna sosem ölné meg végleges Liamot, de azért aggódott.
• Ezt most nagyi nagyjelenete. Jobb lesz kimaradni belőle – válaszolt barátnőjének Cassie. Úgy gondolta nem kéne még jobban felbosszantani nagyanyját.
• Hogy-hogy itt vagy Holly? Meglátogatod Manót? - kérdezte Damon az új vérfarkas lány felé fordulva. Kol és Nik is felhúzta a szemöldökét a megszólításra világos volt, hogy Damon kinek mondta a Manó kifejezést, de nem mondtak semmit. Legalábbis egyenlőre.
• Később – szögezte le Cassie az ősöknek, majd Damon felé fordult. – Liam bácsi ezúttal mit csinált? – kérdezte a lány. Holott sejtette, hogy nagyanyja bátyja valami ostoba dolgot csinált. Már megint. Cassie valószínűnek tartott, hogy nagyanyja bízta meg a falujuk védelmével Liamot távoléte idejére, ő pedig csúfos kudarcot vallott, mint ahogy azt Holly vérfarkas átkának beindulása is mutatja.
• Ez engem is érdekelne. De az biztos, hogy rossz hírt hozott. És tudod, hogy van. Halál a rossz hír hozójára – vont vállat Damon. Mondandója alátámasztása képen ekkor fájdalmas reccsenés hallatszott. Lorenna ugyanis kitörte Liam nyakát, aki hullaként elzuhant a padlón.
• Jó reggelt – fordult feléjük Lorenna kedvesen és leporolta a ruháját, mintha mi sem történt volna. - Összeütök valami reggelit – mosolygott rájuk és a konyhába ment. Az ősök furcsa pillantásokkal néztek utána, majd félre tették a dolgot és kiszolgálták magukat whiskyvel. Cassie Liamhoz lépett, Holly szorosan követte. Cassie a karjait, Holly pedig a lábait fogta meg és együttesen fölemelték az ideiglenesen halott vámpír a kanapéra.
• Érezzétek magatokat otthon – nézett szúrósan a két ősre Damon.
• Én is úgy gondoltam – vigyorgott rá Nik. Az idősebb Salvatore erre a fogát csikorgatta.
• Ott is hagyhattátok volna – forgatta meg a szemeit Damon, Cassieékre pillantva nem titkolva mennyire élvezte az előbbi jelenetet.
• Hogy a padlón térjen magához? - kérdezte Cassie lesújtóan.
• Miért ne? - kérdezett vissza Damon és érdeklődve nézett Holly-ra.
• Holly menj nagyihoz – kérte barátnőjét Cassie, de közben Damont nézte. Barátnője szótlanul teljesített a kérést. Nik és Kol érdeklődően figyelték a kibontakozó jelentett. Utóbbi Cassie mellé ment, hogy ha kell, segítsen neki, nem eset volna nehezére kitörni az idősebb Salvatore nyakát. Sőt, nagyon élvezte volna a dolgot.
• Szóval Holly hogy-hogy itt van? - kérdezte a lánytól Damon. - De várj, kitalálom... - gondolkozott hangosan. - ...kicsit nehéz lesz mivel Lorenna mindig előbb üt, és csak utána kérdez. A légyeget viszont azt hiszem megértettem. Nagyanyád valami halálos kimenetelű baleset miatt ordítozott Liammel, hogy valaki meghalt és, hogy jobban is vigyázhatott volna. Ez csak egy dolgot jelenthet – húzta el a száját, mert rájött, hogy a lány egy vérfarkas. - De szerencsére felkészültem a hasonló eshetőségekre.

15. fejezet

Havazás

Reggelre egész Mystic Fallsot beterített a harminc, majdnem negyven centiméteres hó. A város mondhatni festői látványt nyújtott. Igaz voltak, akik nem tudták ezt a fajta szépséget értékelni. Ebbe a kategóriába tartoztak azok az emberek, akik munkába indultak volna, de a nagy hó miatt várniuk kellet még az utakon dolgozó hókotró gépek eltüntetik az úton lévő csapadékot, ami mindent beborított. Azonban az emberek többsége kitörő lelkesedéssel üdvözölte a havat. Az utóbbi csoportba zömében az iskolások tartoztak. Ugyanis a tanintézmény épületében elromlott a központi fűtés, ezért rendkívüli szünetet rendeltek el. Nem akarták, hogy szegény diákok és velük együtt az őket tanítani vágyó tanárok jégkockává avanzsáljanak.

Lorenna vidáman lépett be a Mystic Fallsi házukba. Igazán felpörögve érezte magát ma reggel, de hát a tegnapi romantikus vacsora és az után lévő események miatt Rickel ki ne érezné magát ilyen energikusnak? A történelem tanár minden képzeletét felülmúlta. Örült, hogy végre talált magának valakit férje harminc évvel ezelőtti halála óta. Ric pedig - rövid ismeretségük ellenére is - tökéletes jelöltnek látszott arra, hogy legalább adjon egy esélyt ennek a kapcsolatnak. Nem esett nehezére ez a „kis” séta a Salvatore panziótól. Ő, ha tehette általában gyalogosan indult útnak. Nem úgy, mint Cassie. Unokája ugyanis imádott kocsival száguldozni. Kevésbé aggódott volna, ha biztosra veszi, hogy Cassie mindig használja a képességét. Többször is tartott neki hosszú és számára is kimerítő hegyi beszédet ezzel kapcsolatban. Azonban majd hatvanévnyi élettapasztalata sem volt elég. Unokája egyszerűen túl makacs volt. Kezdte belátni, hogy bármivel próbálkozzon is a témát érintően unokája egyszerűen vaknak és süketnek fogja tetetni magát, főleg, ha a képessége is szóba kerül. Lorenna bosszankodott is miatta eleget. Elvégre egy ilyen áldásos adományt elhanyagolni! Egyszerűen nem tudta felfogni a dolgot. A házba belépve alaposan körülnézett, hátha talál esetleg szerte szét hajigált ruhadarabot, amiből aztán tényleg ki tudta volna következtetni, hogy unokája ugyan olyan jól érezte magát este, mint ő maga. Legnagyobb bánatára sehol sem volt még egy kószán ledobott ing sem. De azért nem adta fel a reményét ezzel kapcsolatban. Mivel úgy gondolta Cassie és Kol még alszanak unokája szobájában, ezért óvatosan lopakodott fel a padlásra, mivel egyiküket sem akarta felébreszteni. Ő is látta azt, amit szinte mindenki. Ami nem volt más, minthogy unokája és a fiatalabb ős mennyire közel kerültek egymáshoz. Határtalan boldogságot érzett, hogy unokája végre szerelmes lett és ő, mint a téma szakértője biztosra vette a sikert. Most is - mint úgy általánosságban - nem érdekelte Damon véleménye, tudta, hogy idővel megbékél, ahogy azt is kénytelen lesz belátni előbb utóbb, hogy Cassie-nek Kol a tökéletes társ. Miután felment a padlásra azokért a dolgokért, amiért jött, visszafelé vette az irányt. De nem tudott ellenállni a kíváncsisága kísértésnek és halkan benyitott unokája szobájába. Visszafojtott lélegzettel pislantott be az ajtón túlra. Ott voltak mindketten egymást átkarolva aludtak, vagyis Cassie konkrétan Kolon aludt. Egyik karja az ős hajában pihent, mint aki még álmában is közelebb akarja húzni magához a másik pedig Kol mellkasán helyezkedett el. És bár Lorenna nem látott a takaró alá még így is le tudta vonni a következtetést, miszerint Kol karjai pedig Cassie derekát ölelik át. Lorenna legnagyobb elégedettségére. Imádta, amikor igaza van. Midnight leugrott az ágy végéből, ahol eddig pihent és érdeklődve nézet rá Lorennára okos szemeivel. A nő jelzett neki a macska értve a jelzést kisomfordált a szobából. A boszorkány halkan becsukta maga után az ajtót, arcán boldog mosollyal ment le megetetni Midnightot. Úgy gondolta összeüt valamit az alvóknak, gondolatait tett követte és neki látott a kései reggeli elkészítésnek.

Cassie álmosan pislogva kinyitotta a szemeit. Tanulmányozni kezdte Kol békésen alvó arcát, amire közvetlen közelről nyílt rálátása. Hozzá tudott volna szokni a látványhoz. Felidéződött benne a tegnap esete meghitt hangulata, ahogy kettesben beszélgettek a nappaliban. Midnight az égő kandalló előtt pihent, ő és Kol pedig megosztották egymással régi emlékeiket. Aztán ő legnagyobb bánatára legyűrte a fáradság és elaludt. Viszont azt egyáltalán nem bánta, hogy az ősvámpír itt maradt mellette és vele aludt. Szerette az illatát, azt az érzést, ahogy még álmában is védelmezően átkarolja őt. Finoman kibontakozott az őt ölelő karok bilincséből és kiosont a szobájából. Még csak nem is zavarta, hogy épp most aludt életében először valakivel. Na jó, másodszor. Elvégre Kol már előző nap is vele aludt, de akkor is eszméletlenül jól esett neki. A konyhából ismerős illatok fogadták. Nagyanyja ott sürgött-forgott. Pont, mint otthon.

• Nagyi? – kérdezte álmosan és felült a konyhapult ép részére. Eszébe vésve, hogy meg kell csináltatnia a Kol által megrongálódott felületet.
• Felébredtél kicsim? – kérdezte mosolyogva nagyanyja és unokája kezébe nyomot egy bögre kakaót.
• Mint látod – mormolta Cassie és két keze közé fogta a meleg italt belélegezve annak illatát.
• Milyen éjszakád volt? – húzta fel sokatmondóan a szemöldökét Lorenna.
• Nagyi! – nézett rá nem kicsit megbotránkozva unokája és rögtön kiröppent az álom a szemeiből. Arcát halvány pír futotta el. – Miket nem gondolsz – fűzte hozzá és inkább a kakaóját vette jobban szemügyre. Egyszerűen nem tudta elképzelni, hogy nagyanyja ennyire nem tud uralkodni magán és valóban feltette azt a kérdést, amit. Pletykás vénasszony, gondolta szeretettel és nem kevés bosszúsággal.
• Ha nem, hát nem. Nem fontos elmondanod a részleteket csak kíváncsi voltam – vont vállat nagyanyja. Nem remélte, hogy Cassie tényleg elmondja, ha történt is valami közte és Kol között, de azért megkérdezte. Hátha. Igaz már gyerekkorában is inkább Damon felé volt nyílt, mint felé. De tudta, hogy akármennyire is szereti Cassie az idősebb Salvatore-t, annyi ráció csak van benne feléje, hogy nem mondja el neki. Főleg, hogy igencsak tudvalevő volt, hogy mennyire utálja az ősöket. Ellenben Lorennát egyáltalán nem zavarta, hogy Kol egy ős, vagy, hogy vámpír. Csak az, hogy unokája boldog. Más igazán lényegtelen. Ezt szerencsére Cassie már kiskorában megértette és osztozott elképzelésében, amit őseik hagytak nekik örökül.
• Te mindig túl kíváncsi vagy – mormolta Cassie és kortyolgatni kezdte a bögréje tartalmát. – Érdekelne miért, hogy miért is nem mondtad a többieknek mikor megérkeztél, hogy a nagyanyám vagy – vetett fel egy új témát az unoka és hangjában érződött az eddig visszafojtott indulat.
• Nem láttam szükségesnek, hogy tudják és ez a kiszabadításod szempontjából nem is volt lényeges – tette egy hessegető mozdulatot Lorenna. Cassie tudta, hogy nagyanyjának ez nagyon régi berögzült szokása. Ami általában a bosszankodás jelenként mutatkozik meg. Cassie tudta, hogy nem Damon kedvéért nem árulták el a dolgot. Elvégre nagyanyját nem igazán érdekelte Damon presztízse. Inkább egy saját ok lappangott a háttérben és Cassie pontosan tudta, hogy mi az.
• Szóval már megint el akartad mismásolni a korod – rázta meg a fejét Cassie rosszallóan. Ebbe az egy mondatba sűrítette a dühét. Mivel tudta, hogy ez nem épp a legjobb téma a nagyanyjával szemben aki egy icike-picikét úgymond érzékeny volt a korára. Majdnem hatvan éves volt mégis, alig nézett ki húszon ötnek és ez tökéletesen megfelelt neki. A gyógyfüvek hatása csodákra képes.
• Most már tudják, de egyébként is elmondtam volna nekik, ha eljön az ideje – szögezte le kimért tónusban Lorenna. Kék szemei azonban viharosan szegeződtek Cassie válla fölötti területre. Nem szerette, ha – és ebben az esetben legyen bárki és bármi az illető – a korával hozakodik elő. Cassie nagyon mérges volt, de átlátott a vörös ködön és végül dobta a témát. Ez az egy sértés úgyis minden mást tarolt.

• Honnan tudtad, hogy valami gond van? - érdeklődte Cassie.
• Miről beszélsz? - kérdezte tőle nagyanyja pislogva, mint aki csak most tért vissza egy másik világból. Az ő dühe is elszállt egy pillanat alatt.
• Honnan tudtad, hogy valami gond van? - kérdezte ismét Cassie.
• Volt egy megérzésem ezzel kapcsolatban. Egyébként is tudod, hogy utánad jöttem volna egy időre – válaszolt Lorenna karjait összefonva a mellkasa előtt.
• Kaptál valami túlvilági sugallatot? – érdeklődte cinikusan Cassie átlátva nagyanyja álcája mögé. Nem az anyjára célzott, aki segített neki, hanem valószínűbbnek tartotta Cassandrát vagy inkább az ő lányát, Moirát. Ő amúgy is mindig a jövőt fürkészte nem csoda, hogy végül még életében megőrült egy kissé. Túlvilági létében sem lett jobb a helyzet. Sőt, határozottan rosszabb lett. Cassie-ben pedig rá gondolva mindig felvetődik a kérdés miszerint nagyanyja, hogy gondolhatja áldásnak a jövőbelátást, ha tudja milyen buktató vannak? Látva mit tett az ősikkel? De nem strapálta magát ezekkel a fölösleges kérdésekkel. Lorenna végül nem mutatkozott készségesnek a válasz elmondásában. – Amúgy mit szeretnél azokkal? – bökött a padlásról lehozott hozzávalókra témát váltva.
• Tudod, tegnap miután elmentetek beszélgettem egy kicsit szegény magába zuhant Stefannal és arra jutottam, hogy valamilyen módon segítek neki megoldani a vérszomj problémáját – közölte Lorenna. Erre a kérdésre persze már simán válaszolt. Agyrém! Egyébként tényleg azért szedegette elő a padlásról a gyógynövényeket és pár varázskönyvet, mert a fiatalabb Salvatore annyira szánni való volt. Szörnyű, hogy még ennyi idő után is elveszíti a fejét az embervértől. És végül is valamivel csak el kell foglalja magát. Nem szerette maga körül az olyan embereket, vagy adott esetben természetfeletti lényeket, akik hajlottak a melodrámára. Stefan pedig határozottan ebbe a kategóriába tartozott. Igaz Stefan azt állította, hogy nem tud majd neki segíteni, mert Elena sem tudott. Lorenna szépen nyugodtan a fejéhez vágta, hogy ne is a hasonmás miatt csinálja, hanem a saját érdekében. Nem fért a fejébe, hogy lehet valaki ilyen ostoba. Nem csoda, hogy nem sikerült az állatvér diéta, ha folyamatosan elodázza a dolgot és nem megbékélve saját magával. Végtelenül bosszantó, de ő majd segít neki, ha beledöglik is! Mármint nem ő, hanem Stefan. Egy-két nyaktörés mindig jobb belátásra bírja a vámpírokat.
• Értem – bólogatta Cassie. Tudta, ha egyszer valamit a nagyanyja a fejébe vesz, akkor azt tűzön és vízen át megvalósítja. Ő is ilyen volt. De csak néha. Na jó, általában. Azonban ő Lorennával ellentétben nem volt egy erőszakos típus. Csak akkor ütött, ha felment benne a pumpa.
• Azt hiszem itt az ideje távoznom. Csináltam reggelit és meg is terítettem – puszilta meg unkája arcát és felvette a táskába dobált boszorkány kellékeket. – Látod már a telefonba kitaláltam, hogy dögös társat választasz magadnak. Ahogy mindig is tudtam. Remek ízlésre vall nem is tudom kitől örökölted – vigyorodott el Lorenna ezzel is mutatva, hogy a válasz a kérdésre az ő maga. Cassie megforgatta a szemeit, de azért érezte, hogy arca felmelegszik zavarában. - További szép és mozgalmas napot – mondta nagyanyja és egy sokatmondó kacsintás kíséretében távozott.
• Ezt direkt csinálta – morogta bosszúsan Cassie miközben letett az üres bögrét.

Hirtelen két kar karolta át hátulról. A háta egy izmos mellkasnak dőlt.

• Jó reggelt – mormolta Kol a fülébe.
• Inkább délutánt – fordult felé Cassie mosolyogva, feledve a nagyanyja miatti előbbi bosszúságát. Kol ajkaival ráhajolt a lány szájára. Olyan volt mintha nem egy napja, hanem sokkal régebb óta lennének egy pár. Valahogy minden olyan magától érthetődő volt.
• Így még jobb – jegyezte meg miután elvált a lány ajkairól, aki válaszként csak megforgatta a szemeit, mivel még kissé kapkodva vette a levegőt. – Hallom a nagyid csinált nekünk reggelit – Cassie új fent elpirult mivel csak most fogta fel, hogy Kol hallotta a beszélgetés végét. Reménykedett benne, hogy az elejét nem. Ám ezen reménye hamar szertefoszlott amikor Kol folytatta mondandóját. – Nem gondoltam volna, hogy a nagyidat ennyire érdeklik a részletek – jegyezte meg az ősvámpír vigyorogva és szinte fülig szaladt a szája mikor látta Cassie zavarát. Annyira imádta, amikor elpirult!
• Ez egyáltalán nem vicces – vetett rá egy szúrós pillantást Cassie.
• Láttad, hogy leesett az idei első hó? – kérdezte Kol témát váltva. Magában továbbra is jól mulatva.
• Tényleg? – csillantak fel a lány szemeit és rögtön az egyik ablak felé vetett magát. – Fantasztikus – kiáltotta vidáman.
• Valóban nagyon szép. Olyan mintha mindent jó sok porcukorral hintettek volna be – fejtette ki véleményét Kol. – Ennyire szereted a telet? – kérdezte, mert Cassie szinte hozzá tapadt az ablakhoz és szemeiben elképesztő szikrák ragyogtak.
• Imádom – felelte Cassie, arcán hatalmas mosoly játszott. – Otthon mindig sok hó van és az egész táj olyan csodálatosan fehér – áradozott lelkesen. – Menjünk ki – indult volna kifelé Cassie, az ős azonban elkapta a karjánál fogva.
• Várj, várj, először reggelizünk, utána átöltözünk és utána mehetünk. Ahová csak akarod – fogta két keze közé a lány arcát vidáman. Őt is magával Cassie lelkesedése.
• Hangulat romboló vagy – biggyesztette le a száját Cassie.
• Úgy gondolod? – csúsztatta le egyik kezét a lány derekára Kol és szorosan magához húzta. – Én nem így gondolom – suttogta közvetlenül a lány szájától pár milliméterre. – Valamint remélem, hogy megtudlak győzni arról, hogy nekem van igazam.
• Nem hiszem – felelte Cassie állva az ős pillantását. Kol válaszként még szorosabban meghoz rántotta őt és hirtelen ráhajolt az ajkaira. A csók ezúttal vad volt, nem volt benne semmi lágyság vagy óvatosság. Cassie az ős hajába markolt, még Kol az egyik karjával a lány derekát, a másikkal pedig a hátát simogatta. Olyan szenvedélyesen kapaszkodtak egymásba, mintha nem lenne holnap.
• Nos, mit gondolsz? – kérdezte Kol kissé lihegve és homlokát a lány homlokának döntötte.
• Azt, hogy még mindig nekem van igazam, de a te verziód jobban tetszik – válaszolta Cassie és szemtelenül az ősvámpírra vigyorgott.
• Ezt haladásként könyvelem el – felelte Kol és kezei simogatóan siklottak fel-le a lány hátán.
• Tedd azt – bontakozott ki Cassie az őt ölelő karok közül és átsétált az ebédlőbe, hogy elfogyassza a reggelijét. Örült neki, hogy ájulás nélkül eljutott az asztalig és még vissza sem fordult közben. Ezt nevezte ő csóknak. Szerencsére a lábai elég erősek voltak és nem hagyták őt cserben. Nem szívesen terült volna ki a padlóra. Főleg nem egy csók miatt. Még akkor sem, ha abba a csókba teljesen beleremegett olyan frenetikus erejű volt és biztos tudtában volt annak is, hogy Kol még időben elkapná őt ezen eshetőség esetén. Elvégre büszkeség is van a világon! Az ős a lány után nézet, majd megcsóválta a fejét. Vigyorogva leült Cassie-vel szemben reggelizni.

Miután mindketten külön-külön megmosakodtak, felöltöztek. Cassie felvette kedvenc fehér kabátját és hozzá passzoló kedvenc sálját is a nyaka köré tekerte, valamint a hatás kedvéért térdig érő hasonló színű csizmát húzott. Kol szokásos bőrkabátját viselte, hát igen örült neki, hogy a vámpírok nem érzik a hideget. Felkapta a slusszkulcsát és udvariasan kinyitotta Cassie előtt az ajtót. Midnight is velük ment. Komikus látványt nyújtott a nagy hóban, ami teljesen ellepte őt, így gazdája a karjaiba vette és betette a kocsi hátsó ülésére szegény kissé átázott macskát. Utána ő és Kol is beszálltak.

• Na, akkor hova lesz a menet? - kérdezte a lánytól, aki éppen a biztonsági övét kapcsolta be.
• Tudod, hol van a Salvatore kripta? - érdeklődte Cassie. Egy ideig inkább hanyagolta a képességét mivel mosakodás és öltözködés közben volt alakalma használni. Nem örült neki túlzottan, de megígérte. Most már nincs vissza út. Ez van, ezt kell szeretni. Appeláta nincs.
• Miért? - kérdezte Kol szórakozottan.
• Oda megyünk – válaszolta Cassie határozottan.
• Hová? - kérdezett vissza döbbenten Kol, most eset le neki mit is mondott a mellette ülő. Mindenre számított csak erre nem. Mégis mit akar Cassie abban a nyavalyás temetőben?
• A Salvatore kriptába. Tudod, szeretnék beszélni Damonnel. Ő pedig éppen ott folytja italba a bánatát – válaszolta készségesen Cassie. Határozott szándéka volt egy alapos fejmosásban részesíteni Damont. - Utána meglátogathatnánk a testvéreidet – fűzte hozzá mosolyogva. Tudta, hogy Rebekah otthon van a szükség szünet miatt. Úgy gondolta jobb, ha ezt Kol még nem tudja meg, mert akkor nem menének oda. Vagy ha mégis akkor addig piszkálja majd egymást a két testvér, amíg ő közbe nem lép. Mivel Elijah jelenleg házon kívül volt, így rá maradt a békéltető szerep. Végső mentsvárként mondjuk fordulhat Nik felé is. Viszont volt egy olyan érzése, hogy a hibrid roppantul élvezi testvérei szóváltásait és esze ágában sem lesz ez ügyben segíteni neki.
• Jó – mormolta Kol még mindig kissé döbbenten, majd a Cassie által megadott helyre hajtott. Közben jó alaposan feltekerte a kocsiban a fűtést, hogy Cassie és Midnight ne fázzanak.
• Itt várj meg nem lesz több tíz percnél vagy még annyi sem – szállt ki a kocsiból Cassie. Amint Kol látta, hogy a lány belibben a kriptába aggodalmasan utána nézett, majd vámpír hallását kihasználva hallgatózni kezdett. Midnight közben mellé ugrott a hátsó ülésről. Mintha ő is ugyan azt tenni, mint a mellette lévő ősi.

• Látom szoros barátságot kötöttél a whiskys üvegekkel – jegyezte meg a kriptába belépő Cassie. Damon a földön ült hátát a falnak vetve és körülötte üres üvegek sorakoztak. A vámpír ugyanis unalom űzés céljából sorba állította őket.
• Te meg lepaktáltál az ősökkel – vont vállat a továbbra is békésen iszogató Damon.
• Összebarátkoztam velük.
• Ugyan az.
• Nem. Te is tudod, hogy nem ugyan az. Vennéd azt a fáradságot, hogy rám nézel? – érdeklődte irritáltan Cassie. - Megérte? - kérdezte hirtelen elhatározással a lány mikor nem kapott választ az első kérdésére.
• Mégis mit? - érdeklődte közönyösen Damon és felpillantott a földről Cassie-re.
• Tudod te azt nagyon jól! Megérte szőnyeg alá söpörni az érzéseidet és addig inni, amíg még azt sem tudtad este magadról, hogy hol vagy csak bedőltél ide a sok piával az első helyre?! - kérdezte számon kérően Cassie. Nem akarta, hogy Damon magába omoljon és érzelmi roncs legyen. Azt már nem! Amíg tud ellene tenni, addig nem!
• Érezni szívás – válaszolt mogorván Damon.
• Gondolod te – csóválta meg a fejét Cassie.
• Láttam, hogy néztél rá – közölte témát váltva Damon. Közben a kezei közt megforgatva az üveget. Továbbra sem nézett az óta Cassie-re. A rá megszólítás pedig egyértelműen Kolra utalt.
• Valóban? – kérdezte Cassie. – Örülök, hogy ilyen éles szemeid vannak – jegyezte meg szarkasztikusan.
• Továbbra is tartom magam ahhoz a véleményemhez miszerint jobb lenne, ha haza mennél.
• Arthur Williams így is, úgy is vadászik rám. Egyébként nagyi szerette volna, ha idejövök, nem tehetek róla, hogy… - mondta Cassie, de a mondat végét inkább elharapta.
• Hogy „összebarátkoztál” velük? – kérdezte keserűen Damon. Nem értette, hogy a lányaként szeretett személy miért nem képes megérteni az ő érvelését. Pedig eddig mindenben egyetértett vele. Együtt döntötték el kiskorában mit olvasson esti mesét, mit játszanak, mit vegyen komolyan, mit ne, hova menjen továbbtanulni, mit tanuljon.
• Tulajdon képen most miért vagy már megint morcos? Nekem kéne haragudnom rád, azért amit otthon kértél tőlem.
• Az csak egy hirtelen ötlet volt – védekezett egyből Damon. Már igazán bánta a dolgot és nem is érthette, hogy fordulhatott meg ilyesmi a fejében.
• Felfogtad te egyáltalán mire kértél? Minden előzetes nélkül elém álltál és megkértél arra, hogy szúrjak a szívedbe egy karót! – csattant fel Cassie. Nem akart kijönni a béketűréséből, de Damon nagyon bosszantó tudott lenni, ha akart. És ez tényleg felhergelte a lányt. – Nem értem, hogy kérhettél rá pont engem. Nem láttál más megoldást vagy mi? Remélem, nem akarsz ezzel a dumával beetetetni. Jó lenne, ha összeszednéd magad, mielőtt nagyi lekever neked egy akkor pofont, hogy agyrázkódást kapsz tőle. Szóval, menj szépen haza, józanodj ki és beszélgess Stefannal vagy Rickel vagy mit tudom én. Csak ne ücsörögj itt, mert már így is kripta hangulatodban vagy.
• Mit vársz egy kriptában? – kérdezte Damon, de hangjában már megadás csengett.
• Csak menj haza – szögezte le Cassie és tornádóként kiviharzott a kriptából felkavarva a bejárat előtt havat.
• Kösz a fejmosást – kiáltott utána Damon és lassan feltápászkodott. Hallotta, hogy valaki – nyilván Cassie – beszáll egy autóba, majd a kocsi fékcsikorgások közepette elment. A kriptában maradt vámpír úgy döntött, tényleg ideje haza menni. Belátta, hogy nem ülhet itt ítéletidőig. Otthon legalább piszkálhatja a többieket.

Cassie előbbi hangulatával ellentétben elégedetten mosolyogva nézett ki Kol kocsijának ablakán. Elérte, amit akart. Damon végre nem süllyed önsajnálatba. Hurrá.

• Egy legyintéssel megbocsátod Damonnek azt, amit tegnap mondott? – kérdezte hitetlenkedve Kol. Nem értette Cassie-t. Viszont igazán örült neki, hogy kihallgatta a beszélgetést. Csak remélni, merte az idősebb Salvatore rá célzott, akkor, amikor azt, mondta: „Láttam, hogy néztél rá”. Valamint nem utolsó szempont volt az sem miszerint meg tudta Damon nem akart a hasonmás nélkül élni. Nem mintha ezt eddig ne tudta volna, de akkor is igazán érdekes. Micsoda drámai élet folyik körülöttük, ő pedig mindig is szerette a cirkuszt maga körül. Ez tény.
• Nem, de nem várok tőle sem írásbeli, sem pedig szóbeli bocsánatkérést, mert tudom, hogy megbánta – válaszolt Cassie mivel látta Kol értetlenül áll a dolog mögött.
• Nem ismerem túl régóta, őt, de határozottan nem olyan típusnak tűnik, aki megbánja a cselekedeteit – mutatott rá a saját véleményére az ős.
• Te is érzed, hogy nincs igazad – csóválta meg a fejét Cassie, amikor Kol leparkolt a Mikaelsson villa előtt.
• Én hiszek neked – emelte fel megadóan Kol, majd gyorsan kipattant az autójából és kinyitotta a lány előtt az kocsiajtót.
• Köszönöm – mosolygott rá Cassie.
• Igazán nincs mit – mosolygott vissza a lányra, aki már az épületet vette szemügyre.
• Elbűvölő ház – jegyezte meg elismerően Cassie.
• A bókokat mindig örömmel fogadom – jelent meg mögöttük Nik és büszke szikrák ragyogtak a szemében.
• Hol hagytad a szöszit? – kíváncsiskodott Kol.
• Az édesanyjával szeretné tölteni a napot – válaszolta Nik és Cassie-re vigyorgott. – Örülök, hogy eljöttél meglátogatni szerény hajlékunkat.
• Ez a ház minden csak nem szerény hajlék – csóválta meg a fejét Cassie, de ő is vigyorgott.
• Kinek mi a szerény – vont vállat Nik, majd átkarolta a lány vállát és beinvitálta a házba. Kol kicsit bosszúsan követte őket. Ő úgy tervezte, hogy kettesben lesz a lánnyal, erre jön kedves bátyja és vele már három főre bővült a társaság. Ami már, ahogy mondani szokás tömeg volt. Komolyan ki van még itthon? Elijah? Rebekah csak nem, annyira peches csak nem lehet.
• Cassie – kiáltotta Rebekah és vidáman lefutott a lépcsőn. Leérve megölelte a lányt. –
• Te mi a fenét keresel ilyenkor itthon? – vágta húgához irritáltan a kérdést Kol. Úgy látszik mégis lehet annyira peches.
• Igazán kedves tőled, hogy érdeklődsz – felelte húga és vetett a kérdezettre egy ronda pillantást. - Elromlott a fűtés az iskolában. Rendkívüli tanítási szünetet rendeltek el – vont vállat végül Rekbeah. Kol értetlenkedve állt, majd Cassie-re nézett remélve, hogy a lány választ ad fel nem tett kérdésre. Nem akarta elhinni, hogy ilyen könnyen elromlott az iskolában a fűtés. Túl könnyen. A lány ránézett Kolra, majd szinte észrevétlenül Nik felé biccentett.
• Egyszerre ördögi és nagyszerű – fordult bátyja felé Kol, mikor összerakta a dolgot. Egy hatalmas vigyor volt a válasz. Nik ugyanis azért rontotta el az iskola fűtési rendszerét, hogy többet lehessen Caroline-nal, de megértette, hogy ezt a napot a lány az anyjával szeretné tölteni.
• Titeket meg mi lelt? – kérdezte Rebakah. Ő nem tudta, hogy legidősebb bátyja volt a tettes. De nem is nagyon érdekelte. Cassie felé fordult – Mit szólnál, hozzá, ha körbevezetnélek a házban? – kérdezte és el is kezdte húzni a lányt a lépcső irányába. Úgy gondolta tartanak egy csajos napot ők ketten.
• Rebekah, Cassie még a kabátját sem vette le – szólt közbe Kol és kedvese mögé lépett, hogy segítsen neki levenni az említett ruhadarabot. Ezután döbbent húga kezeibe dobta Cassie és a saját kabátját, majd a lányt átkarolva indult el a lépcső felé.
• Mi vagyok én ruhafogas? – kérdezte mérgesen Rebekah.
• A számból vetted ki a szót – kiáltott vissza Kol. Nik elröhögte magát, majd a nappaliba ment, hogy töltsön magának egy pohárka whiskyt. Rebekah még állt ott egy ideig utána Cassie kabátját szépen felakasztotta a fogasra, Kolét pedig legszívesebben kidobta volna, ám meggondolta magát és inkább „csak” a földre dobta és gyerekesen arrébb rúgta.

• Szép festmények – nézelődött Cassie.
• Nikket illeti a dicséret, ez a hobbija – válaszolta Kol.
• Ez egy eredeti Rembrandt? – állt meg az egyik kép előtt Cassie, ezzel megállásra késztetve az őt átkarolót is.
• Valóban – felelte Kol, amint egy sanda oldalpillantást vetett a képre.
• Nahát! Tudod nagyi mindig is akart egyet. Nik, hol vette?
• Nem hinném, hogy vette volna. Vagy ha mégis – amiben én igencsak kételkedem -, akkor nem most, hanem akkor, amikor még élt a készítője.
• Oh, értem. Neked melyik volt a kedvenc korszakod? – tette fel a kérdést érdeklődve Cassie.
• Az én kedven korszakom? Szeretem például I. Erzsébet királynő uralkodása idején Angliában élni. Vagy a felvilágosult Franciaország és Anglia is egész jó volt – mondta Kol miközben Cassie egyik hajtincsével játszott. – De ahogy Elijah mondaná minden kornak megvolt a maga varázsa.
• Biztos érdekes volt – mosolyodott el Cassie.
• Voltál már valahol Skócián és Amerikán kívül? – kíváncsiskodott Kol.
• Igen, nagyival gyakran szoktunk utazni. Voltam Franciaországban, Japánban, Kínában, Olaszországban, Spanyolországban, Egyiptomban, Kanadában – sorolta elgondolkozva Cassie.
• Velencében? - kérdezte Kol.
• Nagyi, nem hagyta volna ki semmi pénzért Velencét és én sem. Bár az indokaink mások voltak – Kol kérdő pillantására Cassie megmagyarázta. – Nagyi amolyan öhm… szóval szereti a szerelmes embereket maga körül. Engem pedig érdekelt az Adria királynőjének nevezet város. Utána Párizsban megnéztük az Eiffel tornyot, Louvre-ott. Meg minden nevezetességet, ha volt a közelben. Minden évben el szoktunk menni valahova nyáron. Ez amolyan hagyomány.
• Én még nem láttam az Eiffel tornyot. Tudod alukáltam. De egyszer feltétlenül elmegyünk oda. Meg ahova csak akarsz – karolta át a lány derekát.
• Mi ez a királyi többes? – kérdezte Cassie és mosolyogva átkarolta Kol nyakát.
• Miért szerinted nem remek ötlet? – suttogta a lány fülébe.
• Rendkívül csábítóan hangzik – válaszolta hasonló hangon Cassie.
• Szerintem is – vigyorodott el Kol és megpuszilta a lány fülét. – Gyere meg szeretném mutatni a szobámat – húzta újra maga után Cassie-t, aki megadóan követte.

• Na, hogy tetszik? – kérdezte Kol és drámaian egy széles invitáló mozdulatot tett.
• Öhm… igazán egyedi. Főleg ez a sok tükör – válaszolta Cassie. Ugyanis Kol szobájában mindenhol tükrök csüngtek alá. Még a plafonra is volt erősítve egy, kettő. De ennek ellenére Cassie-nek tényleg tetszett a szoba. A lánynak különösen a nagy ablakok ragadták meg a figyelmét és a méretes ágy sem volt piskóta. El is pirult rendesen ezért, hogy zavarát leplezze az ablakhoz lépett.
• Szeretnél kimenni? – kérdezte kedvesen Kol, bár a választ előre sejtette.
• Igen – válaszolt lelkesen Cassie. – Nem azért, mert nem tetszik a házatok, csak szeretek télen kint sétálni – szögezte le, amibe vegyült egy kis szabadkozás is.
• Akkor sétáljunk – nyújtotta Cassie felé a karját Kol, aki belekarolt. Felvették a kabátjuk – az ős közben bosszúsan megállapította, hogy Rebekah milyen csúnyán bánt szegény ártatlan bőrkabátjával – és miután Kol bekiabált a nappaliba, hogy sétálni mentek kiléptek a házból.
• Nem kellet volna kiabálnod, hiszen a testvérid hallásának semmi baja sincsen, sőt nagyon jól hallanak – szólalt meg Cassie.
• Ez igaz, de néha nem árt nekik, ha színt viszek a szürke hétköznapokba – válaszolta Kol. Cassie csak megcsóválta a fejét és vidáman lépkedett tovább a ház körül az ősvámpír mellett.
• Kapj el, ha tudsz – kiáltotta Kolnak a hirtelen elrohanó Cassie.
• Ez nem lesz nehéz – suhant utána Kol és elkapta a lány derekát. Aki rá nevetett, majd kibontakozott az ölelő karokból és tovább futott.
• Csak semmi trükk – szólt hátra Kolnak a válla felett.
• Rendben. Akkor maradjunk meg a szokásos emberi tempó mellett - sóhajtotta Kol és most már lassabban Cassie után futott. – Megvagy – kiáltott rá diadalittasan a lányra, de olyan szerencsétlenül kapta el, hogy végül nevetve beledőltek a hóba. Kol mielőtt a földre estek volna fordított a helyzetükön – hála a vámpír reflexeknek -, így nem Cassie háta köszöntötte a havat és a talajt, hanem az övé.

Nik szórakozottan nézte a ház egyik ablakából öccse és Cassie fogócskáját. Azon töprengett, hogy Kolt látta e már valaha ilyen életvidámnak. Nem emlékezett egy ilyen alkalomra sem. Öccse mindig adta a vicces figurát, vagy a gonoszat, de sohasem látszott rajta az, ami most. Mert most nem csak úgy mosolygott, a szemei is élettel teltek meg. Amiért nem tudott nem hálás lenni Cassie-nek.

Cassie, Kol, Nik és Rebakah együtt ebédeltek. Elijah sajnos nem lehetett jelen, mert vállalta Elena védelmét. Ami sem neki, sem a hasonmásnak nem volt ellenére. Sőt. Kolt kissé zavarta, hogy testvérei egy csomó cikis történetet meséltek róla, de Cassie roppantul természetesnek vette a dolgot és nagyon jól elvolt a testvéreivel. Egyfelől Kol nagyon örült ennek, másfelől viszont kiakarta sajátítani magának a lányt. Végül – nagy nehézségek árán ugyan -, de visszafogta magát és csak azért is alapon bekapcsolódott a társalgásba. Főleg mivel Cassie is folyton olyan irányba terelte a témát amire mit volt mit tenni neki is válaszolnia kellet. A délután többi részében Rebekah megmutatta a lánynak a szobáját, addig Kol és Nik megtárgyalták a boszorkányvadász kérdést. Egyenlőre várnak, de Nik miután alaposan elbeszélgetett Lorennáaval közös megegyezés alapján szétküldte a hibridjeit, hátha megtudnak valamit a boszorkányvadászok hollétéről. Akik gyanús módon azóta szerencsére nem jelentkeztek. Kol és Cassie ezután a lány háza felé vették az irányt. Már egész besötétedett mire oda értek. Cassie lépett be először a házba, ám érezte, hogy valami nem stimmel. A nappaliban a kanapén Holly, a legjobb barátnője kucorgott. Térdeit felhúzta a mellkashoz és teljesen össze volt törve.

• Cassie – szólalt meg elgyötörten Holly mikor meglátta barátnőjét. Kol értetlenül állt a kialakult helyzet előtt. Nem tudta ki ez a rémült lány és, hogy mit keres itt. Bár nyilván Cassie-hez jött, ahogy azt a látottakból leszűrte.
• Mond el mi történ – szólt rá gyakorlatiasan Cassie és leülve barátnője mellé átkarolta a reszkető vállát. Kol is közelebb merészkedett, hogyha szükséges megvédje Cassie-t.
• Baleset. Nem én okoztam, de… - kezdte keservesen és felzokogott.
• De ott voltál és az átok bekapcsolt – fejezte be helyette Cassie szomorúan. Tudta, hogy Kol nem fog örülni a kialakult helyzetnek. Először a boszorkányvadászok most meg ez?! Mi a fene történik itt? Csak nem ez is Esther valami rossz próbálkozása? Gondolta elkeseredetten Cassie miközben magához szorította a teljesen kiborult Holly-t.

14.fejezet

Régi szép idők

• Lorenna a nagyanyád? - kérdezte Elijah. Csak a miheztartás végett. Ugyanis szeretett mindig biztosra menni.
• Nem mondta? - kérdezett vissza kissé döbbenten Cassie. Azt hitte a többiek tudják, hogy Lorenna a nagyanyja.
• Damon boszorkánya a nagyanyád? - kérdezte Nik is. A lány közben kezdte unni, hogy ugyan azt kérdezik tőle csak más formában.
• Nagyi előtt ne mond ezt, nem szeretném, ha próbára tennéd a tűrőképességét – válaszolta Cassie homlok ráncolva. - Így is túl sok dolgon szoktak veszekedni ők ketten.
• Damont is ismered? - kérdezte szájtátva Caroline.
• Igen. Azon már meg sem lepődöm, hogy ő nem mondta, hogy ismer engem – csóválta meg a fejét bosszankodva a lány és levett egy másik fénykép albumot a polcról. Találomra kinyitotta és a többiek felé fordulva megmutatta a tartalmát. Két kép volt rajta az egyiken úgy látszott csak Damon van rajta, viszont, ha alaposabban megnézte az ember, akkor meglátta a vámpír egyik lába mögé bújó három éves forma Cassie-t. A másik képen szintén Cassie volt és Damon. A kis Cassie morcosan nézet a férfira, aki vigyorogva éppen felkapni készült a lányt.
• Ez borzalmas – sóhajtott fel Caroline és kivéve a lány kezéből a fényképalbumot elkezdte azt lapozgatni.
• Köszönöm, Caroline – válaszolta Cassie felhúzott szemöldökkel., mikor látta, hogy Elijah és az ő kivételével mind leeset állal nézik a képeket. El tudta képzelni azt miszerint ez nem mindennapos számukra, de akkor sem volt valami szép dolog tőlük. Igaz ez még az elnézhető kategória határait súrolta.
• Ez megmagyarázza a modor... - kezdte Nik, ám inkább félbe hagyta a mondatát. Jól tette.
• Miután átlapozgattátok nem mehetnénk a Salvatore panzióba? Van egy fontos megbeszélni valóm a nagyanyámmal – közölte a többiekkel Cassie.
• Mehetünk kicsim – lépet mellé Kol.
• Egy szót se a gyerekoromról Kol – figyelmeztette őt Cassie és kiballagott a szobából.
• Meg sem szólaltam – emelte fel a kezeit az érintett és követte a lányt. Látta a lányon, hogy most nem érdemes viccelődni vele. Ezért megpróbálta visszafogni magát. Cassie mellett valahogy sikerült is neki, legalábbis általában. - Valami baj van? - kérdezte elkapva a lány egyik karját. Próbálta óvatosan kipuhatolni a viselkedés okát.
• Nem értem miért nem mondta el nektek nagyi, hogy az unokája vagyok – pufogta Cassie.
• Biztos mondta volna, csak nem nagyon volt rá alkalma. Ha szeretnéd vigasztalásként vezetheted a kocsim – vetette fel Kol. Nem tudta mit is mondhatna erre, elvégre neki nem igazán voltak hasonló problémái, de azért próbálta kihozni megvigasztalni őt vagy legalábbis megnyugtatni.
• Jó menjünk. Jöttök? - kiáltotta fel a többieknek a második mondatot Cassie. Értékelte az ős kedves gesztusát, viszont most legszívesebben ordítozott volna dühében. De még visszafogta magát, bár tudta nem fogja sokáig bírni.
• Megyünk – ordította vissza Nik, mert eszébe jutott a boszorkányvadászok és anyja közös terve, ami csak kihozta a sodrából. Az előbbi vidám hangulata már a múlté volt. Ezután lejöttek a lépcsőn. Rebekah azt az albumot szorongatta, amiben a legtöbb képen Cassie és Damon voltak.
• Cassie, ugye nem ismered Stefant? - kérdezte a lányt.
• Nem ismerem. Mielőtt megkérdeznéd elviheted az albumot, de majd kérem vissza – sóhajtotta Cassie és megdörzsölte a homlokát. Fájt a feje, amit csak tetőzött az, hogy rá kellett jönni nagyanyja letagadta őt. Na jó tudta, hogy ez nem így van, de akkor is rossz érzés volt.
• Kösz – ragyogott fel Rebekah arcán egy Damonnek semmi jót nem ígérő vigyor. Elena, Elijah, Caroline és Klaus a hasonmás kocsijával mentek. A többiek Kol autójával mentek és a tulajdonosa vezetett, mert Cassie-nek a végén mégsem volt kedve hozzá. Egyrészt a fejfájása miatt, másrészt, mert nem is volt annyira kedve, legalábbis most semiképen sem

• Helló – csapta ki az ajtót Nik és bemasírozott a Salvatore panzióba. Igazán otthon érezte magát, jobban mondva nem érzett kellemetlenséget az ilyen kis apróságok miatt. A többiek utána masíroztak, mint a jó kis katonák. A nappaliban csak a kissé sápadt Ric volt, és éppen egy pohár whiskyvel szolgálta ki magát.
• Már csak ti hiányoztatok – jegyezte meg a megjelenő Damon, Ric felé oldalazva. Előbb próbált nem röhögni azon, hogy milyen elképedt arcot vágott öccse és legfőképpen a legjobb barátja. Nem ment. A végén annyira nevetett, hogy a könnyei is potyogni kezdtek. Amit Lorenna nem értékelt túlzottan. Bátyja mögötte felbukkant Stefan is.
• Jól vagy? - kérdezte egyből a fiatalabb Salvatore a hasonmást.
• Megvagyok Stefan – nyugtatta meg Elena. - Ő Cassie, Cassie ő Stefan Salvatore – mutatta be egymásnak őket.
• Ezt a helyedben megnézném – duruzsolta neki Rebekah és a fiatalabb Salvatore kezébe nyomta az eddig szorongatott albumot. Aki meghökkenve elvette tőle azt.
• Ha nagyanyádat keresed ő éppen a konyhában kotyvaszt valamit – bökött az említett helység irányába Damon Cassie-hez fordulva. Látta mit csinált a szőke hajú ős és inkább meg sem próbálta megakadályozni, mivel tudta ígyis, úgyis mindegy már tudják e ezt róla avagy sem. - Egyébként nem repesek az örömtől, hogy itt vagy. Azt hittem Oxfordban vagy és ott folytatod az egyetemen a tanulmányaidat.
• Halasztok egy évet – vont vállat Cassie.
• Remek. Gondolom Lorenna meg engedte, sőt biztos vagyok benne, hogy ő volt a felbújtó. Később beszélünk erről - szögezte le. - Szóval mikor mentek el innen? – fordult ezután az ősök felé. Nem is leplezve mennyire nem tetszik neki a jelenlétük.
• Azt hiszem most nem a személyes problémáddal kellene foglalkoznunk – szólalt meg Ric. Lorenna nemrég mondta neki és Stefannak, hogy ő Cassie nagyanyja. Kissé megviselte a dolog mivel előtte hívta el a nőt egy randevúra. Aki igent mondott rá. Mindig sikerül kifognia a lefurcsáb nőket. Nem lehet egy normális nővel sem kapcsolata? Vagy túl nagyok az igényei? Próbált nem belegondolni abba, hogy vajon hány éves is lehet a vörös hajú boszorkány. Elvégre nem nézett ki többnek huszonötnél! Abszurd. De azért elhatározta most már nem fog megfutamodni. Egy vacsorát csak túl fog élni, a többi meg majd kialakul. Remélhetőleg.
• Igazad van. Most már nem ti vagytok az első számú nem kívánatos személyek – vont vállat Damon szarkasztikusan elismerve a dolgot. Azonban még nem adta fel, hogy minél előbb eltűnteti a házából őket.
• Még nem voltál itt nem tudtam ki hiányzik – jegyezte meg cinikusan Rebekah.
• Hát nyilván nem volt jelentkező, aki felmelegített volna az ágyadat – töltött magának egy pohár whiskeyt Damon, de Rebeakah megragadta a nyakánál fogva és a falba vágta őt. A pohár így ripityára tört, az alkohol pedig a padlóra folyt. Cassie a kezeibe temette az arcát. Kol ott ténfergett mellette arra az esetre, ha szüksége lenne rá és ha kell elvigye innen, akárhova.
• Damon fogd vissza magad – szólt rá a vámpírra a belépő Lorenna. - Mint azt Ric is mondta kisebb problémánk is nagyobb, mint, hogy belekezdj a szokásos gúnyolódásodba – A szobában tartózkodók a nőre néztek. Rebekah kegyesen elengedte Damon nyakát, amin ott maradt az ujjinak a nyomai. Jelezve nem csak egy ártatlan kis simogatásról volt szó.

Mind leültek a nappaliban – már ahová tudtak -, és megbeszélték, hogy mi mindent derítettek ki külön-külön. Klaus elmondta, hogy a hibridjei átkutatták a boszorkányvadászok tanyáját és, bár nem tudtak bemenni világos volt, hogy nincs bent senki és semmi. Így pár embert elcipeltek oda biztos, ami biztos alapon, hogy segítsenek egy két dolgot kivinni mikor ezzel megvoltak fel is gyújtották a házat. Csak, hogy a boszorkányvadászok érezzék a törődést. Nik megígérte, Lorennának, hogy megnézheti, majd a keresés eredményeit. Bízott a nő szakértelmében e területen. Amint a kis mesedélután véget ért Damon Cassie felé fordult.

• Remélem már becsomagoltál, mert most rögtön mész haza – parancsolt a lányra.
• Azt te csak hiszed – válaszolta dacosan Cassie és a karjait összefont a mellkasa előtt, Kol sötét pillantásokat lövelt az idősebb Salvatore felé és kész volt, hogy bármelyik pillanatban kitörje a nyakát. Tudta azért megölni nem kéne mivel félő Cassie nem nagyon örülne neki. A szoba több jelenlévője próbált nem belefolyni a veszekedésbe. Bár Rebekah szívesen megtette volna, de Elijah figyelmeztetően megszorította a karját. Ezzel is jelezve, hogy most ez nem az ő dolguk.
• Bebizonyítottad mennyire nem tudod megvédeni magad, ne is várj mást – jelentette ki Damon és hangja nem tűrt ellentmondást.
• Nem. Mondhatod. Meg. Mit. Csináljak. - hangsúlyozta ki külön-külön mindegyik szót Cassie.
• Ha te nem is nagyanyád csak egyet ért velem. Lorenna? - fordult a vörös hajú boszorkány felé.
• Én Cassie-vel értek egyet – válaszolta Lorenna. - Igaza van, hagynunk kell, hogy önálló döntéseket hozzon.
• Ne már! - morogta Damon és mérgesen töltött magának egy újabb pohár whiskyt. Eszébe jutott, az amikor megismerkedett Annabellel. Tetszett neki. Talán egy kicsit szerelmes is volt belé, mikor erre rájött elhagyta őt. Nem akart szerelmes lenne. Katherine után nem. De miután újra találkoztak szokásos módon egy csomó ostobaságot az immár terhes nő fejéhez vágott. Fájt neki, hogy Annabell gyereket vár valaki mástól, bár tudta, hogy ő nem adhatja meg neki ezt a csodát. Amikor megindult a nőnél a szülés teljesen kétségbeesett és szégyen, nem szégyen elakart menekülni. Ám akkor a nő varázslattal eltörte a lábait. Ezután mit volt mit tenni segített a szülésnél, vagyis ő vezette le. Teljesen meghatódott, amikor az aprócska újszülöttet a karjaiban tarthatta. Soha fogott még előtte kisbabát. Cassie pedig olyan pici volt és törékeny. El sem akarta engedni annyira aranyos volt, de végül mégis átadta az anyjának a kis Cassie-t. A nő ekkor megkérte maradjon velük és Damon eme gyenge pillanatában belement. Segített a kislány nevelésében. Valójában elkényesztette őt, legalábbis Lorenna mindig ezt vágta fejéhez. Annabell halála után sem hagyta el a kislányt. Elvégre megígérte és már igazán a szívéhez nőt. Nagyon sok mindent tanított Cassie-nek biciklizni, autót vezetni, verekedni. Eddig a pillanatig azt hitte a lánynak – akit azért önmagának bevallotta, hogy úgy szeret mintha a sajátja lenne – remek ítélőképessége és megfigyelőképpessége van. Most azonban nagyon is kételkedett mindkettőben. Látta milyen szemekkel néz Cassie, Kolra. Nem akarta, hogy ő neki is csalódnia keljen. Meggyőződése volt, hogy a fiatal ős össze fogja törni Cassie szívét. Ezt pedig semmi esetre sem hagyhatta. Egyszer az életben ezért fordult Lorennához. De a nő nem pont ilyenkor nem képes egyetérteni vele! - Rendben – fordult a többiek felé. - Segítek nektek, mivel így is több idióta rohangál a városban, mint az szükséges - közölte velük, majd elment, hogy körülnézzen a környéken, mert tudta, ha még egy percet marad megfojt valakit. Valamint félő volt, hogy akkor pedig ő vele cselekedne hasonlóan valaki. Ami azért nem lett volna valami bíztató.

A vámpírok – az elviharzó Damon, Stefan és Caroline kivételével – és Lorennával kiegészülve megnézték a már alig élő foglyot. Cassie, Elena, Caroline, Stefan és Ric addig megebédeltek. Kol hajlott rá, hogy utóbbiakkal, menjen. Nem akart elmenni Cassie közeléből, de a lány megcsókolta őt – ami mindkettőjüknek nagyon megnyugtató volt -, majd a könyvtár irányába tolta. Nehezen, de végül belement. Nem, azért, mert ellenére lett volna, hogy esetleg bántani kell a foglyot, sőt szívesen megölte volna az össze hozzá hasonlót. Csak nem akarta, hogy valami baja essen Cassie-nek még ő nincs mellette. Tegnap előtt is szinte mellőle rabolták el a lányt és nem akart kockáztatni.

A fogoly egyébiránt nem nézett ki valami fényesen. Minden csupa vér volt körülötte és ő maga is egy merő nagy seb volt. Nem volt olyan felület rajta amin ne lett volna valami sérülés. Nemigen volt eszmélténél, hála a vérveszteségnek. Talán jobb is volt neki, de amúgy még élt, igazhogy csak alig. Kicsit távolabb tőle Kol észrevette, Midnightot. Úgy tűnt, hogy a macska vigyázz a fogolyra. Érdekes. A már alig élő boszorkányvadászt nézve mind a négy ős leszűrte a következtetést miszerint Cassie nagyanyjával nem jó haragban lenni. Nik ezután megnézte a nő elméjét, ahogy testvérei is. Beigazolódott a sejtésük, amit már mind tudtak. Esther volt olyan kedves és rájuk szabadította a boszorkányvadászokat. Hát nem volt szép tőle? Bár gyermeki és az ő környezetükben élők érzései igencsak távol áltak a hálától. Ezután mivel már nem volt hasznukra a boszorkányvadász, Kol fogta és kitépte a szívét.

Még az ős vámpírok és Lorenna a boszorkányvadásszal foglalkoztak, addig Cassie elmagyarázta Caroline-nak, Elenának, Stefannak és Ricknek, hogy honnan ismeri Damont. Ric igencsak csodálkozott, hogy legjobb barátja nevelte fel Cassie-t. Halványan azonban felrémlett neki, hogy Damon pénztárcájában van egy kép egy kislányról, aki így visszaemlékezve kísértetiesen hasonlít Cassie-re. Mikor Damont akkor a képről kérdezte azt, mondta, hogy az a pénztárca tartozéka volt. Ami félig meddig igaz is volt, mivel azt a pénztárcát Annabell adta a vámpírnak a benne lévő képpel együtt. Caroline és Elena is hasonló döbbentett érzet. Szinte fel sem tudták fogni. Damon, mint gondoskodó szülő? Még gondolva is hajmeresztő volt, nemhogy kimondva. Stefan álmélkodva lapozgatta az albumot amit Rebekah adott oda neki. A legtöbb képen Damon és a kicsi Cassie voltak. De volt olyan kép amin bátyja egy Cassie-re nagyon hasonlító nővel volt. Felismerte Annabellt, találkozott vele amikor egy kis ideig Londonban élt. A nő akkor már terhes volt és éppen az utolsó évét végezte az Oxfordon. Ő neki pedig egy kis össze tűzése támadt az egyik kötekedő boszorkánnyal, Annabell segített neki lecsillapítani az illetőt. Jóval később hallotta, hogy meghalt, de arról halvány fogalma sem volt, hogy Damon közelebbről ismerte. Ráadásul Cassie elmondta, hogy szinte ő nevelte fel. Igazán felfoghatatlannak tűnt. Mégis igaz volt.

A konyhába ekkor betoppantak az ősök és Lorenna. Cassie örömmel ölelte magához velük tartó házikedvencét, utána pedig nagyanyja ölelgette unokáját. Aki ugyan még mindig zabos volt, de megadóan hagyta, hogy Lorenna üdvözölje őt és úgy babusgassa, mint egy gyereket. Próbálta nem felróni neki a titkolózás, mivel tudta azért nem mondta, mert nem kérdezték tőle. Ugyanis ez volt nagyanyja általános viselkedési formája.

• Szóval Midgnight nem közönséges macska? - tette fel a kérdést Nik kíváncsian. Aki már a kezdet kezdete óta érezte, hogy Cassie macskája nem közönséges háziállat és alig bírta kivárni megtudja pontosan micsoda is.
• Ott van előtettek a nyilván való és ti nem látjátok – rázta meg a fejét Cassie. Kinyitotta az előtte lévő albumot és egy képre mutatott.
• Te és Midnight – válaszolta Kol.
• Kol, ezen a képen öt éves vagyok, most viszont lassan húsz. Nyilván látod a különbséget, nemde?
• Igen, de miért?
• Midnight nem öregedet tizenöt év alatt semmit sem – közölte Elijah a nyilvánvalót, amit már a többiek is észrevettek.
• Pontosan – bólogata Cassie és Lorenna. - Én kaptam Midnightot az anyukámtól.
• Ő pedig tőlem, ahogy én az édesanyámtól és így tovább – vette át a szót Lorenna.
• Mennyi idős is Midnight? - kérdezte érdeklődve Rebekah még nem látott ilyen öreg macskát, ami nem is néz ki olyan öregnek.
• Jó kérdés, akkor született amikor Cassandra. Szóval úgy körülbelül ezeregyszáz és ezerkétszáz között – válaszolt Lorenna. A hallgatóságnak leeset az álla.
• De mi ő tulajdonképpen? - kérdezte Ric. Igazán érdekesnek találta a macskát.
• Varázsmacska, egyfajta védelmező – felelte Cassie.
• Egy ilyen kis macska? - értetlenkedett Nik. Hallott már védelmező állatokról, de úgy tudta, hogy azok nagyobbak.
• Midnight – mosolygott a macskájára Cassie. Aki erre nőni kezdet és egy perccel később már egy párduc volt a helyén. Lorennát és Cassie-t kivéve mindenki elhülve nézett a kismacskából lett nagymacskára. Jó pár lépést hátráltak is tőle. A macska a hozzá legközelebb lévő Kol lábához dörgölüdzöt és dorombolni kezdett.
• Ijesztő – jelentette ki az érintett és óvatosan megvakarta Midnight egyik füle tövét. A macska erre mellső mancsait az ős vállára tette és megnyalta Kol arcát. A konyhában tartózkodók némelyike felnevetett. De megtartották a biztonságosnak ítélt távolságot. - Én is kedvellek Midnight – jelentette ki Kol. Erre a többiek még jobban nevetni kezdtek és kissé közelebb léptek.
• Midnight – szólt rá két nevetés között a macskára Cassie, a nagymacska pedig visszaváltozott kismacskává.
• Ez nem volt vicces – jegyezte meg Kol duzzogva.
• Mondod te! - válaszolt Rebekah.

Még beszélgettek egy kicsit, majd a társaság oszlani kezdet. De előtte Lorenna mindenkire egy csomó süteményt tukmált. Elena, Caroline és a velük tartó Elijah elmentek meglátogatni Bonnie-t. Klaus és Rebekah is hazaindultak. Miután előbbi elköszönt kedvesétől.

• Gyere úgy emlékszem reggel vacsorát emlegettél – fogta meg Kol kezét Cassie, aki erre vidáman követte a lányt.
• Vigyázatok magatokra – kiáltott utánuk mosolyogva Lorenna.
• Sziasztok – integettek a még ott maradottaknak, majd a nyomukban lévő Midnightal együtt távoztak az ős kocsiján. Amit ezúttal Cassie vezetett.
• Meddig fog tartani a mosolyszünet Damon és Cassie között? - kérdezte Ric.
• Nem lesz több, mint két nap vagy még annyi sem – legyintett Lorenna. Majd elindult, hogy feltakarítsa a boszorkányvadász maradványait, valamint előkészíteni a ma esti kétszemélyes vacsorát Ricnek és magának.

Cassie és Kol miután visszaértek a lány házába együtt elkészítették a vacsorát, megterítettek és elfogyasztották az ételt.

• Hát ez egy mozgalmas nap volt – jegyezte meg a kanapén elnyújtózva Kol, miután meggyújtotta a tűzet a kandallóban. Csak a hangulat kedvérét, mert közbe már javában ment a központi fűtés. Ez után lehúzta maga mellé Cassie-t és tanulmányozni kezdte arcának finom vonásait, amit a tűz lángja megvilágítottak.
• Nem mozgalmas inkább csak túl sok minden derült ki – mondta a lány és ásított egyet a szemei is szinte leragadtak. Amikor az ős nem látta bevett gyorsan két szemfájdalom csillapítót és remélni, mert, hogy nemsokára hatni fog.
• Még mindig érthetetlen számomra, hogy Damon „Idegesítő” Salvatore nevelt fel.
• Kösz – mormolta Cassie és Kol vállára hajtotta a fejét.
• De a nagyidat kedvelem – döntötte a lány fejére a fejét. Hangosan nem mondta ki a mondat elejét, de mindketten tudták a mondat úgy kezdődött volna, hogy Damont nem.
• Ő neki Ric az esete – motyogta Cassie egyre laposabbakat pislogva ennek ellenére halványan elmosolyodott.
• Nekem meg te – válaszolt lágyan Kol és átkarolta a lányt.
• Én is kedvellek. De Damon nem olyan vésze, mint ahogy azt te vagy a többiek lefestitek csak túl sok fájdalom érte és ezért nem szereti kimutatni az érzéseit. Nem akar gyengének látszani.
• Kíváncsi lennék, hogy milyen voltál gyerekként – váltott témát az ős és elgondolkozó oldalpillantást a lány felé.
• Fogós kérdés. Emlékszem mennyire imádtam anyát, ez most is így van. Ott voltunk mi hárman. Anya, Damon és én. Minden olyan csodálatos volt. Én és Damon minden nap mást csináltunk, másként törtünk borsot az emberek orra alá. Anya utána mindig leszidott minket, mi azonban soha nem vettük komolyan, mert közben mindig mosolygott. De utána anya meghalt öt éves korom előtt. Után kész rémálom voltam. Legalábbis nagyi szerint. Damonnel viszont mindig jól kijöttem. Mesélsz magadról? - kérdezte Cassie. Szeretete volna közelebbről megismerni Kolt.
• Mit is mondhatnék? Hm – kezdte Kol. Úgy gondolta nem árthat, ha ő is beszél egy kicsit magáról. Volt egy olyan sejtése, hogy Cassie azért nem beszélt bővebben, mert neki még mindig túl friss volt az anyukája halála. Látta rajta mennyire fájdalmasan érinti őt az elvesztése. Neki igazán szokatlan volt ez a szülők felé mutatott odaadó, feltétlen szeretett. Mert ha akarta, ha nem még a híres Damon Salvatore-n is látszott a törődés a lány felé. Még akkor is hacsak pár órára látta őket együtt. Ő rá vagy akárcsak a testvérei egyikére sem nézett így Mikael. Cassie figyelmesen várta, hogy Kol folytassa. - Egyszer volt, hol nem volt... Itt születünk a mostani Mystic Falls területén, a szomszédaink vérfarkasok voltak. A még élő testvéreimet ismered. Ők ugyan ilyenek voltak ezer évvel ezelőtt is. Rebekah makacs, Elijah az unalomig erkölcsös, Nik pedig ő volt a nagy testvér, ha érted mire gondolok. Ha valami rosszat csináltam, gyakran vállalta helyettem a büntetést, habár én soha nem kértem meg rá...
• És te milyen voltál? - kérdezte érdeklődve Cassie. Örült neki, hogy Kol megnyílt előtte.
• Én? Nem is tudom – merengett el Kol. De aztán folytatta a mesélést, valósággal dőltek belőle a szavak. - Mondhatni túlságosan is gyakran kerestem a bajt. Néha meg is lett a „jutalmam” érte. Az apánk, Mikael büszke ember volt, nem tűrt ellentmondást – szorította ökölbe a kezeit Kol. Cassie tudta, hogy egy sajnálom itt nem segítene semmit. Így megfogta a vállán és a térdén pihenő kezeket és megszorította őket. Kol érzékelve a lány kedves gesztusát vetett rá egy halvány mosolyt. Cassie viszont látta, hogy a szemei nem mosolyognak, fájdalom tükröződött bennük. Nem hitte, hogy Kol gyakran kibeszélné a problémáit. Biztosra vette azt is, hogy Kol eleinte próbálkozott megnyílni mások felé, de sohasem tudott teljesen. Vagy nem is akart. Az ős folytatta a történetét: - Az anyánk, Esther pedig félt tőle, ahogy mi is. Ezért nem védet meg minket túl gyakran, vagyis soha. Kivéve persze Finnt. A kis kedvencet. Aztán Henrik halála után minden sokkal rosszabb lett. Esther és Mikael vámpírrá tettek minket. Megitatták velünk Tatia vérét, mint ahogy ez később kiderült. Mikael pedig sorba megölt minket. Döbbenetes volt, amikor magamhoz tértem nem értettem semmit. Utána meg minden olyan gyorsan történt. Kiderült, hogy Nik csak félig a testvérünk. Mikael éktelen haragra gerjedt. Tombolt. Senki és semmit nem kímélt, mert csorba eset az ő annyira nagyra tartott büszkeségén. Ez után kezdődött a menekülési herce- hurca. Mikael mindenképpen a fejébe vette, hogy véglegesen megöl minket. Mi pedig, hogy nem hadjuk magunkat. Száz évvel később Finn be sokkalt. Nik így elküldte őt alukálni egy kicsit. Megölni mégsem akartuk elvégre mégis a testvérünk volt. Menekültünk tovább, az ezernégyszázas évek végén bukkant fel Katarina Petrova. Aki ekkor már Katherine Price-nak neveztette magát. Elijah-at egyből az ujja köré csavarta. Mondhatom nem volt nehéz dolga vele. Mivel Elijah még mindig nagyon hiányolta Tatiát, megjegyzem ő sem volt jobb, mint Katerina. De végül is nem az én dolgom volt. Csak az számított, hogy végre meg tudjuk törni az Esther álltal Nikre rakott átkot. Ám Katerina megneszelte a dolgot és elmenekült. Természetesen vámpírként. Mindig is volt érzéke hozzá mikor kell lelépni. Ezután Nik és Elijah összevesztek, mert előbbi utóbbit hibáztatta azért ami történt. Az ezernyolcszázas évek végén én is összevesztem egy kicsit Nikkel... egy szó, mint száz Finn mellé kerültem. Pár évvel utána Rebekah is csatlakozott hozzánk, már nem bírta tovább a menekülést. Nik időközben megölte Mikaelt. Nemrég Elijah felébresztett minket. Vissza tért Esther. Békét és szeretett hirdetve. Holott csak azért jött vissza, hogy minket is magával rántson a túlvilágra. Finn már csatlakozott is hozzá, hála Alaricnak. Utána szerencsére sikerült visszazárnunk Esthert a helyére. Most meg újra próbálkozik. Remek. Ennyi lenne azt hiszem, ha van valami kérdésed csak kérdez bátran – fejezte be Kol, úgy mintha nem is számítana az amit nemrég elmondott. Cassie viszont érezte a fájdalmát ezért szorosan és megnyugtatóan magához ölelte. Kol belesimult az ölelésbe, jól esett neki, hogy a lány itt van mellette. Kicsit még a szeme is könnybe lábadt. Nem látta, hogy Cassi is hasonló tüneteket produkál. Az ős majdnem ezer éve alatt soha nem érezte azt, amit most Cassie mellett érzet. Ilyen rövid idő alatt túlságosan is megszokta, hogy a lány itt van mellett. Nem akarta elengedni. Soha. A kandallóban lobogó tűz barátságos sziluttje igencsak meghitt hangulatot teremtett nekik.

• Cassie? - kérdezte végül Kol. De kezdte sejteni, hogy a lány elaludt. Hallotta egyenletes szuszogását. Lassan mosolyra húzta ajkait. Óvatosan a karjaiba kapta Cassie-t és felment vele a lány szobájába. Lefektette az ágyába és betakarta. Midnight az ajtóküszöbről figyelte őket. Az ős egy-két pillanatig tétovázott, azt követően gyors döntésre szánta el magát. Eloltotta a tüzet a nappali kandallójában, majd visszasietett Cassie szobájába. Ott befeküdt a lány mellé és szorosan magához ölelte. Tegnap mindennek ellenére mennyire aggódott a lányért, attól még szavakkal el nem mondhatóan örült neki, hogy ott feküdhet mellette. Remélte Cassie-nek sem lesz ellenére a dolog. Végül Cassie szuszogását hallgatva az ős is elaludt. Kint eközben először csak elszórtan, majd egyre sűrűbben kezdett hullani a hó.