8. fejezet

Összeomlott kártyavár

Elijah úgy döntött, most nem csinál semmit. De figyelmezteti a testvéreit, és majd együtt hoznak egy döntést arról, hogy mi legyen a következő lépés.

Kol és Cassie eközben a lány által sebtében összedobott szendvicseket ették.

-        A testvéreimnél rendezett vacsorából ma nem lesz semmi – mondta Kol, aki igazán nem bánta a dolgot.

-        Gondoltam – közölte békésen Cassie.

-        Hogy tudsz ilyen nyugodt maradni? - csattant fel Kol, kezdte bosszantani, hogy a lány ilyen közömbösen viseli azt, hogy a szomszédba betörtek és ő is fenyegető üzenetet kapott. Ez nem normális.

-        Miért lennék ideges? - kérdezte Cassie. - Kissé megrázott a dolog, ha ezt szeretnéd tudni – vont vállat.  

-        Nem nagyon látszik. Mellesleg nem értem, miért nem menekültél el, amikor azt mondtam – szólalt meg rosszallóan Kol.

-        Hagytam volna ott Elenát és az eszméletlen Ricket? Arról ne is álmodj – csóválta a fejét Cassie.

-        Akkor is, most itt van ez az üzenet. Nem szeretném, ha elcsászkálnál mindenfelé, még a végén téged is megtámadnak – kötötte az ebed a karóhoz Kol. Igazán nem örülne neki, ha baja esne.

-        Mint azt már Elenának is említettem, tudok magamra vigyázni - csattant fel Cassie.

-        Persze – jegyezte meg cinikusan Kol.

-        Nem hiszel nekem – ráncolta össze a homlokát bosszúsan a lány.

-        Hogy neked milyen éles látásod van! – válaszolt az ősvámpír bólogatva.

-        Azt hiszem, elmegyek aludni, megtennéd, hogy elpakolsz? – állt fel sértetten az asztaltól Cassie.

-        Tudod, még nem fejeztem be! – vonta össze mellkasa előtt a kezeit Kol.

-        Tudom, én meg álmos vagyok. Jó éjt, Kol! - intett neki a lány és felment aludni.

-        Cassie! Cassie! Figyelsz rám?! - kiáltotta a lány után, de az nem válaszolt. - Ilyen nincs. Igazán meghallgathatott volna – dühöngött Kol, majd elpakolt és ő is aludni tért.

Reggel Kol arra az igencsak bosszantó dologra ébredt, hogy csörög a telefonja.

-        Könyörgöm, mondd hangpostára, mi nyomja azt a pici lelked - szólt bele kicsit sem kedvesen a telefonba. Végül is mit vár a hívó hajnali fél kilenckor?

-        Kol, megtennéd, hogy megválogatod a szavaid? - kérdezte Elijah.

-        Jó, jó csak mondd, mi van – túrt bele idegesen a hajába Kol.

-        Cassie háza és a Gilbert ház előtt van egy autó – kezdte türelmesen bátyja.

-        Igen, és? – kérdezte a fiatalabb ős, ám ezt bátyja csak tompítva hallotta, mert Kol a mondat közben ásított egyet.

-        Napok óta ott van – mutatott rá a lényegre Elijah. Tudta türelmesnek kell lennie öccsével szemben. Végső érvként Cassie-t tartogatta. Biztos volt benne, elég csak megemlíteni, hogy a lány veszélybe lehet és Kol egyből ugrani fog.

-        Azt akarod mondani, hogy van benne valaki. Megnézzem?

-        Igen, én a másik oldalról fogok arra menni, te meg a ház felől - ismertette a tervet Elijah. Mivel másik két testvére „nagyon” el volt foglalva, így csak ketten tudtak részt venni a terv kivitelezésében.

-        Oké, mikor?

-        Van öt perced – közölte Elijah.

-        Ne már! Azt hittem még aludhatok egy kicsit – jegyezte meg nyűgösen Kol.

-        Kol felfogtad, hogy valószínűleg ők felelősek a támadásokért?

-        Azonnal ott vagyok – szedte össze magát a fiatalabb testvér.

Cassie eközben a szobájában nézte a plafont, a tegnapi napon gondolkozva. A saját megnyugtatására egyenletesen simogatta Mindnight fejét. Tényleg megrázta az, ami a Gilbert házban történt. Egy pillanatra még lélegezni is elfelejtett, amikor meglátta az eszméletlen Ricket. Ráadásul az a rejtélyes üzenet sem tetszett neki különösebben. Rossz érzése volt az egésszel kapcsolatban. A levegő is feszültéggel terhes volt. De nem akarta kimutatni, hogy mennyire felzaklatta a dolog. Kol így is túl nagy feneket kerít neki. Holnap lesz a Télköszöntő Bál. Ő pedig Kollal megy. Minden rendben lesz, nyugtatta magát. Végül is mi baj történhetne? De rosszat sejtő előérzete nem múlt el.

Kol nyugisan kilépett a házból, körül nézett az úton. Egy lélek sem volt a közelben. Ekkor meglátta testvérét, amint a másik irányból közeledik. Egyszerre indultak az ismeretlen sötét autó felé. Két oldalról feltépték az ajtókat és...

-        Valaki nagyon viccesnek képzeli magát! - jegyezte meg a fiatalabb testvér, ugyanis egy kamerával nézett farkasszemet. Bátyja leemelt a kameráról egy fecnit.

-        „Csalódott vagyok” - olvasta fel.

-        Én is – bólogatott Kol a kamerát szemlélve. Elijah vetett rá egy szigorú pillantást. Nem szerette volna, ha öccse nem veszi komolyan a rájuk fenyegető veszélyt.

-        A kamerát add ide, majd otthon megvizsgálom – kérte, Kol átnyújtotta neki.

-        Ugyanaz írta, mint tegnap Elenáék házában található díszdobozban lévőt – állapította meg Kol a fecnit tanulmányozva.

-        Igen, de még mindig nem sikerült pontosan megállapítani, hogy ki az. A sötétben tapogatózunk.

-        De egyszer úgyis felkapcsolják a villanyt és akkor mi lépünk – tárta szét a karjait Kol és elégedetten elvigyorodott arra gondolva, hogy akkor aztán megmutatja a titokzatos támadónak, hogy velük aztán nem szórakozhat. Mert aki őket megtámadja, az garantáltan olyan hibát vét, hogy ezen tett elkövetésével nyomorúságos életének vége szakad.

-         Meglátjuk. Cassie, hogy viseli? - kérdezte Elijah. Tegnap látta, hogy a lány nagyon jól palástolja az érzéseit.

-        Azt mondta megviselte őt, de zavar, hogy nem mutatja ki - ráncolta a homlokát Kol. Aggódott a lányért. Legszívesebben elrejtette volna őt, amíg ki nem derítik, mi a fene történik már megint körülöttük.

-        Elzárkózik. De fel fog engedni és akkor ott kell lenned, hogy segíts neki – indítványozta Elijah.

-        Tudom – bólintott határozottan öccse.    

-        Fontos neked. Nemde? - nézett fürkészően Kol arcát Elijah.

-        Elijah, most komolyan Cassie-ről akarsz beszélgetni velem? - kérdezte kissé zavartan Kol. Mindezidáig soha nem beszéltek egymásnak az ilyen dolgaikról. Bár eddig a pillanatig egyik lány sem volt olyan fontos Kolnak, mint Cassie.

-        Ha szükséged van rám, meghallgatlak téged, Kol – tette támogatóan öccse vállára a kezét Elijah.

-        Hát persze. Elenával mi van? Elhívtad a bálba? - nézett ártatlanul bátyára.

-        Hallgatóztál? - pillantott rá igencsak szemrehányóan testvére.

-        Meglehet – vágott még ártatlanabb képet Kol. Valóban kiélesítette egy kicsit az érzékeit, hogy hátha elhangzik még valami fontos információ a Gilbert házban.

-        Akkor tudod a választ. Igazán felnőhetnél végre.

-        Majd egyszer – veregette meg Elijah vállát. - Most mennem kell, később beszélünk.

-        Rendben – bólintott Elijah és a kocsiba beszállva elhajtott, ugyanis szerette volna a járművet is alaposan átkutatni, és Mystic Falls kellős közepén csak nem szedheti darabokra. 

 Kol belépett a házba és mivel Cassie-t nem találta a konyhában, úgy gondolta ma reggel is ő csinál reggelit. Pár darab pirítós elkészítése után megterített az ebédlőben. Tett ki az asztalra eperdzsemet és vajat. Adott Midnightnak macskakaját. Cassie mosolyogva jött le reggelizni.

-        Jó reggelt.

-        Neked is – mosolygott vissza Kol. - Képzeld, Elena és Elijah együtt mennek a bálba.

-        Tényleg? Ez igazán remek hír.

-        Ma fogtok sütni, igaz? - kérdezte Kol érdeklődve.

-        Igen. Az egész délutánunk azzal fog elmenni.

-        Szerintem én is átmegyek veled – vigyorodott el Kol szórakozottan.

-        Ugye nem azért, hogy piszkáld Jeremyt vagy Ricket? - vetett rá egy átható pillantást Cassie.

-        Hogy gondolhatsz ilyet rólam? - vette zokon a kérdést Kol. - De most, hogy említetted ez egy nagyon jó ötlet.

-        Nem értem, miért teszel rájuk bántó megjegyzéseket, ahelyett hogy megpróbálnád megismerni őket.

-        Ők nem akarnak megismerni engem – tárta szét a kezeit Kol.

-        Mert nem adtál nekik esélyt. Nem azt mondom, hogy legyél hozzájuk végtelenül kedves, csak egy kicsit beszélgess el velük.

-        Meglátom, mit tehetek, de ne remélj sokat.

-        Köszönöm – ölelte meg Kolt.

-        Igazán nincs mit – ölelte vissza. Cassie-ért megéri megismerkedni velük és végül is a lány azt mondta, hogy nem kell hozzájuk végtelenül kedvesnek lennie. Mert az már minden hajlandósága ellenére is nehezére esett volna.

A délelőtt többi részében Cassie maga is süteményt sütött, Kolt pedig kinevezte segédjének. Kapott kötényt meg kukta sapkát is. Kisebb nagyobb problémák így is felléptek, minthogy a férfi majdnem tripla adag cukrot akart beleszórni. Cassie szerencsére időben leállította. Bár Kol azt állította, hogy ő csak meg akarta édesíteni azoknak az életét, akik megeszik.

-        Tiszta cukormáz a kezem – nyafogta Kol.

-        De ugye tudod, hogy nem a kezedre, hanem a sütemény tetejére kellett volna tenned? - kezdte el törölgetni Cassie a férfi kezét egy ronggyal.

-        Valahogy sejtettem. Amúgy nagyon finom – mosolyodott el Kol. A szája körül nyomokban még meg lehetett találni egy kevés cukormázat.

-        Ugye nem etted meg mindet? – sóhajtotta Cassie, nem rótta fel neki a dolgot, mert ő is nagyon szerette ezt a fajta cukormázat.

-        Nem. Hagytam belőle, de nagyon nagy volt a kísértés.

Ezután inkább Cassie tette rá a cukormázat a süteményre. Kol addig tálcára pakolta őket. Becsomagolta és masnit is tett rá. Mikor kész lett büszkén szemlélte mesterművét. Három tálca sütemény lett, a maradékot pedig az újdonsült cukrászsegéd és a cukrász fogyasztotta el.

-        Carol el lesz ragadtatva – jegyezte meg Kol egy süteményt forgatva a kezében.

-        Ki az a Carol? – kérdezte Cassie, rémlett neki valami, mintha a nagyanyja mondott volna vele kapcsolatban pár dolgot.

-        Carol Lockwood, a polgármester. Az ő házában lesz megtartva a bál – felelte Kol. Cassie-nek pedig beugrott, hogy a nagyanyja azt mondta neki, hogy Carol családja régóta meg akarja venni ezt a Mystic Fallsi házukat. És nem értenek abból a szép szóból, hogy nem. A nagyanyja felhatalmazta, ha ezzel merné őt zargatni a polgármester asszony, akkor először finoman újból adja a tudtára, hogy a ház nem eladó. Ha nem értene a szép szóból, akkor pedig küldje el melegebb éghajlatra. Figyelmeztette unokáját, hogy nem ugorjon egyből a második lépére, mert hajlamos volt rá. De aztán hozzátette, hogy végül is nyugodtan kezdheti a második lépéssel, ha neki úgy tetszik.

-        Elena mondta, hogy sok bál van errefelé.

-        Igen, ilyen bál, olyan bál. Kicsit unalmas, ha engem kérdezel – válaszolt vállvonogatva Kol.

-        Akkor menjünk Elenáékhoz – állt fel Cassie.

-        Remek lesz – dörzsölgette össze a kezeit Kol.

-        Emlékszel mit mondtál, ugye? - fordult felé Cassie.

-        Tudom, tudom – emelte fel a kezeit megadóan Kol.

-        Csak próbáld meg, jó? Nem kérek mást. Azt sem, hogy változz meg, mindössze annyit, hogy legyél kevésbé... piszkálódó.

-        Mondtam, hogy megpróbálom – nyugtatta meg a lányt. Elena adott neki egy esélyt tegnap, megérdemeli cserébe azt, hogy tudja, nem fogja bántani a családját. Legalábbis amíg nem adnak rá okot.

Ezután végre átmentek a Gilbert házba. Mindenki otthon volt. Cassie-nek igazán örültek, Kolt finoman szólva is gyanakodva fogadták. Miután a lányok a konyhába mentek, a hangulat igazán fagyos lett.

-        Hogy s mint vagytok? - dobta le magát a kanapéra Kol.

-        Te meg mit keresel itt?! - fintorodott el Jeremy. Nem tudván, hogy Ric is pont ugyanezt a kérdést tette fel tegnap.

-        A nővéred Alaric sajnálatos balesete után beengedett – vigyorodott el a fiatal ősvámpír a történelem tanárra nézve. - Én pedig ma eljöttem, hogy felügyeljek rátok – vont vállat lazán.

-        Azt hiszed, hogy ezt bevesszük? - kérdezte homlokráncolva Ric. Nem bízott Kolban, ez nyilvánvaló volt. Halvány fogalma sem volt, hogy tud Cassie egy fedél alatt élni vele. Bár, úgy, hogy nem tudja, hogy a világ legveszélyesebb vámpírja legyeskedik körülötte, úgy nyilván könnyű. Viszont, ha tudná, akkor igencsak érthetetlen lenne. Legalábbis szerény véleménye szerint.

-        Engem nem igazán érdekel, hogy mit hisztek. Valakinek nem vagyunk szimpatikusak. Az, hogy veletek mi van az engem teljesen hidegen hagy, de Cassie is veszélybe került.

-        Csak azt ne mondd, hogy aggódsz érte – hitetlenkedett Jeremy. Kol azonban nem válaszolt, hanem a kabátjából elővett egy könyvet és azt kezdte olvasgatni. Jeremy még álldogált egy ideig a nappaliban, majd inkább a szobájába ment, hogy beszéljen Bonnie-val. A nappaliban maradt Ric figyelte egy ideig a könyvébe mélyedt Kolt, majd folytatta a dolgozatok kijavítását. Gondolatban szórakozottan megjegyezte, hogy a fiatal ősvámpír Mark Twain-től a Tom Sawyert olvassa. Igazán elgondolkodtató.

Cassie és Elena közben nekiláttak a süteménykészítésnek.

-        Kol mondta, hogy Elijahval jössz a bálba – mosolyodott el Cassie.

-        Igen, tegnap elhívott – pirult el Elena. Örült a meghívásnak ez nem is volt kérdéses. Elijah nem olyan volt, mint Matt, Stefan vagy Damon. 

-        Örülök neki – tette hozzá szelíden Cassie. Gondolatban megnyugodott, hogy nem kell kerítőnőt játszania.

-        Mi lenne, ha holnap segítenénk egymásnak készülődni? - kérdezte hirtelen elgondolással a hasonmás. Általában Bonnie-val és Caroline-nal készültek, de mindkét barátnője nagyon elfoglalt volt. Még mindig. Caroline-ról azt sem tudta, hogy kivel megy a bálba. Bonnie természetesen Jeremy-vel, mivel kibékültek.

-        Remek ötlet, Elena – jelentette ki vidáman Cassie. Észrevette, hogy Elena néha egy-egy ideges pillantást vett arrafelé, amerre a nappali van. - Ne aggódj, megkértem Kolt, hogy próbálja meg békén hagyni Ricket és Jeremyt.

-        Ennyire látszik? - kérdezte elkeseredetten Elena. A válasz egy kedves mosoly volt. - Nem akarlak megbántani, de Kol eddig nem volt valami... kedves – próbált finoman fogalmazni úgy, hogy lehetőleg ne bántsa meg újdonsült barátnőjét. Kicsit bánkódott amiatt, hogy Cassie nem tudja, hogy Kol egy vámpír, nem is akármilyen, hanem egy ősi. Aki nagyon veszélyes.

-        Csak meg kell őt ismerned – vetette közbe Cassie.

-        Talán – szólalt meg igencsak szkeptikusan Elena. Barátnője olyan mindentudóan nézett rá, amitől azaz érzés kerítette hatalmába, mintha tényleg tisztában lenne a körülötte folyó eseményekkel. Mintha mindent tudna. A legfurcsább azonban az volt, hogy az egész nem számított neki, mármint Cassie-nek. Tisztában van a ténnyel és egyszerűen… egyszerűen nem érdekli?! Különös. Vagy csak ő lett túlságosan paranoiás? 

-        Szóval, mennyi cukor is kell bele? - kérdezte Cassie a recept felé biccentve. Ezután belemerültek a süteménykészítés rejtelmeibe.

Egy órával később tették be a sütőbe a tortát. Cassie megkérte Elenát, hogy amíg sül addig készítse el a tortához a krémet. Ő maga a mázat készítette. Kol benézett hozzájuk megérdeklődni, hogy hol tartanak.

-        Hogy haladtok? - kíváncsiskodott és bele akart kóstolni a mázba.

-        Jól – mosolygott rá Kolra Cassie és megfogta a kinyújtott kezet. – Ugye nem arra készültél, amire gondolok?

-        Nem, mégis, hogy gondolhatsz ilyet rólam? – nézett le vigyorogva a lány által fogott kezére. – Én csak meg akartam fogni a kezed – szorította meg az említett testrészt. Cassie válaszként megforgatta a szemeit. Elena mosolyogva figyelte őket. Lehet, hogy valóban félreismertem, gondolta. Ekkor jelzett a sütőóra.

-        Megsült a torta – vette ki a hasonmás a sütőből a tortát. Cassie ezután betette a süteményeket. – Hány rétege legyen a tortának?

-        Szerintem négy, add ide, majd én vágom – vette ki Elena kezéből a kést Cassie és gyorsan négy vízszintes vágást ejtett. Kol a konyhapultnak dőlve szemlélte a lányok ténykedését. Elena ezután megkente a krémmel. Cassie pedig óvatosan rátette a mázat.

-        Tegyünk rá kis marcipánformákat? – érdeklődte Elena. Egy kis dobozt elővéve, amiben virág formájú marcipánok voltak.

-        Igen, ez jó ötlet – bólogatta Cassie. Elena pedig rárakosgatta a marcipán virágokat.

-        Kész – szemlélte meg vidáman az elkészült tortát Elena. – Pont ilyenre gondoltam.

-        Egész jól néz ki – jegyezte meg derűsen Kol. Ezután a süteményt már igazán semmiség volt megcsinálni.

-        Holnap mikor legyek itt? – fordult Cassie a hasonmás felé, mikor már ő és Kol a kabátjukat vették. Vagyis csak a lány, mivel az ősvámpír ragaszkodott a bőrdzsekijéhez és semmi pénzért nem vette volna le.

-        Szerintem gyere át három körül – válaszolta Elena tűnődve.

-        Minek olyan korán? A bál csak hatkor kezdődik – értetlenkedett Kol.

-        Háromra itt leszek – szögezte le Cassie.

-        Nem kell velem foglalkozni – jegyezte meg duzzogva Kol.

-        Gyere, menjünk. Jó éjszakát! – köszönt el tőlük, belekarolt a még mindig duzzogó ősvámpírba és elhagyták a Gilbert házat.

-        Igazán különös páros – szólalt meg elgondolkozva Ric.

-        Szerintem ijesztő – jegyezte meg Jeremy. – Te mit gondolsz, Elena?

-        Nem tudom, mindenesetre Elijahnak igaza van. Cassie igazán jót tesz Kolnak – mormolta halkan, azután megterített a vacsorához.

Cassie és Kol addig a lány házában szintén megvacsoráztak. A lány adott Midnightnak macskakaját meg tejet.

-        Cassie? - kérdezte a lányt figyelve Kol. 

-        Igen? - fordult felé az érintett.

-        Minden rendben van? - tanulmányozta Cassie arcát, hátha észrevesz rajta egy aggodalmára okot adó reakciót.

-        Hogy érted?

-        Csak érdeklődöm – vont vállat Kol.

-        Értem, kedves tőled – forgatta meg a szemeit lány. Kolnak azért feltűnt, hogy nem válaszolt a kérdésére. – Ahogy az is, hogy nem piszkáltad Jeremyéket.

-        Mondtam, hogy megpróbálom – bólogatott Kol, azért bölcsen nem tette hozzá, hogy így is volt egy kis nézeteltérésük. De végül is gond nélkül megoldódott.

-        Köszönöm – mosolygott rá Cassie.

-        Így ők is meg fogják érteni azt, hogy én milyen tökéletes vagyok – szögezte le vigyorogva Kol.      

-        Ha te mondod – pillantott sokatmondóan a plafon felé a lány. - Jó éjt, Kol!

-        Jó éjszakát, Cassie! Álmodj szépeket! - integetett Kol, majd a vendégszobába masírozott.

Megvárta még Cassie elalszik, majd felhívta fiatalabb bátyját, hogy megtudakolja találtak e valamit.

-        Találtál valamit a kamerán vagy a kocsin? - kérdezte Kol.

-        Az égvilágon semmit – válaszolt Elijah.

-        Te amúgy mit csinálsz? - érdeklődte ingerülten Rebekah. Kicsit ideges volt ugyanis neki kellett segíteni Elijah-nak és csupa olaj meg mocsok lett. Ők végzik itt a piszkos munkát, Kol meg lazsál naphosszat.

-        Nem tudtam, hogy többszemélyes telefonbeszélgetést folytatunk – jegyezte meg Kol.

-        Nagy az isten állatkertje – szólalt meg irritáltan Rebekah.

-        Te már csak tudod – válaszolt neki készségesen Kol.

-        Befejeznétek? - érdeklődte Elijah.

-        Jó szóval mondd, hogy mit találtatok.

-        Mint azt már Elijah is mondta, nem találtunk semmit – szólt közbe Klaus is. - De arra jutottunk, hogy ha meg akarnak támadni minket, akkor valószínűleg holnap a bál közben fognak lecsapni.

-        Remek – jegyezte meg cinikusan Kol. Semmi esetre sem akarta, hogyha harc robbanna ki, akkor Cassie a közelben legyen. De úgy látszik nincs más megoldás. Végig mellette lesz és remélhetőleg nem lesz semmi baja.

-        Mi holnap Elenáéknál találkozunk, Kol – mondta Elijah.

-        Velem és Caroline-nal a bálban fogtok találkozni – közölte elégedetten Klaus. Örült neki, hogy a szőke lány elfogadta a meghívását.

-        És te, Rebekah? Megigéztél valakit, hogy eljöjjön veled? - kérdezte Kol. Imádta piszkálni a húgát.

-        Ha tudni akarod, egyedül megyek – csattant fel a kérdezett.

-        Akkor holnap – zárta le a vitát Elijah. Kol pedig letette a telefont.

Átlopakodott Cassie szobájába és a fél éjszakát azzal töltötte, hogy nézte, ahogy alszik. Amikor látta, hogy a lány néha idegesen forgolódik megnyugtatóan megsimogatta a haját. Ilyenkor az érintésére Cassie megnyugodott és békésen aludt tovább. Tudta, hogy nem ok nélkül aggódik érte. És hogy Cassie is érzi a rájuk leselkedő veszélyt. Egyik része hiú reményként kapaszkodott abba a tudatba, hogy talán nem támadják meg őket mindenki előtt. Másik része pedig azt remélte, sőt tudta, hogy az első lehetőség lehetetlen és azért örült neki, hogy újra harcolhat. A támadók helyében ő sem hagyna ki egy ilyen remek alkalmat. Csak Cassie miatt aggódott. Tudta, most már nincs vissza út. Már nem tudja kikapcsolni az érzéseit. Ő, aki majdnem olyan szinten volt képes palástolni az érzéseit, mint Nik, sőt talán még jobban is. Cassie miatt az egész nem-érzek-semmit dolog összeomlott, mint egy kártyavár, mikor egy apró fuvallat éri.

7. fejezet

Kezdet

Amint Kol átlépte a Mikaelsson villa küszöbét egy eget rengető ordítás rázta meg a házat.

-          Ezt nevezem én akusztikának – jegyezte meg elismerően legidősebb testvérére nézve. - Egyébként nem arról volt szó, hogy megvársz? - tette hozzá nyafogósan.

-          Bocs, előbb ébredt fel, mint gondoltam – vont vállat Klaus.

-          Sebaj. Legalább mondott valamit? - vette szemügyre az áldozatot. Átlagos külsejű férfi volt, csuklójánál fogva lógott a plafonra erősített láncokról. Amik medvecsapdával voltak a karjához erősítve.

-          Az égvilágon semmit – morogta Klaus, és rántott egyet a kifüggesztett láncokon. Az áldozat újra felordított.

-          Öreg hiba – csóválta a fejét Kol. Elijah lépett be a házba.

-          Megtudhatnám, hogy mit csináltok? - kérdezte szokásos udvariságával. 

-          Kedvesen érdeklődünk afelől, miért támadta meg Klaus szöszi vámpírcsaját - válaszolta Kol.

-          Megtámadta Caroline-t? Jól van? - fordult Klaus felé.

-          Igen, szerencséje volt. Véletlenül arra jártam és megláttam, hogy követi. Gyanús volt, így leütöttem... – felelte Klaus.

-          Véletlenül mi? - szúrt közbe vigyorogva Kol.

-          … igazam volt. Egy pisztoly és vagy kéttucatnyi verbénás lőszer volt nála.

-          Gondolom ugyanaz a gyártmány, amivel Kolt megtámadták – szólalt meg elgondolkozva Elijah.

-          Hé, azért nem kell ennyire hangoztatni a dolgot – vette zokon Kol.

-          Igen. Ugyanolyan – hagyta figyelmen kívül kisebbik öcsét Klaus.

-          Szerintem ellágyultál egy kicsit, majd én meg mutatom, hogy csinálja egy profi – vette ki Kol Klaus kezéből a meleg piszkavasat, majd megpiszkálta az áldozatot vele.

Tizenöt perc múlva a fiatal ős úgy látta, hogy talán most már beszélni fog áldozatuk. A hajánál fogva hátrahúzta az áldozat fejét.

-          Ki küldött? - csattant élesen a hangja. A helyzet igazán abszurd lett, amikor a fickó hisztérikusan röhögni kezdett.  

-          Még nem jöttetek rá? - kérdezte két röhögőgörcs között és az arcát a kabátjába törölte.

-          Azonnal mondd meg – ragadta meg a nyakát Klaus.

-          Szánalmasak vagytok – közölte velük a még mindig röhögő férfi. - És ez még csak a kezdett – mondta nekik, majd meghalt.

-          Ez meg hogy a francba dobta fel a talpát? Még volt benne elég vér – morrant fel mérgesen Kol.

-          A kabát – világosította fel Elijah.

-          Hogy mondod? - fordult felé mindkét testvére.

-          Biztosra veszem, hogy volt valami titkos zseb a kabátjában – jegyezte meg tűnődve Elijah. Nem mutatta ki, de őt is bosszantotta, hogy a férfi még azelőtt meghalt, mielőtt mondhatott még valami érdekeset. Ugyanis, amit eddig mondott, nem volt kedvező rájuk nézve. Klaus káromkodva adta tudtukra, hogy megtalálta a rejtett zsebet.

-          Ilyen nincs! Itt, a szemünk előtt! Hogy a rohadt életbe tudta megcsinálni?! - dühöngött továbbra is Kol.

-          De legalább most már tudunk valamit – szólalt meg Elijah.

-          Mégis micsodát? - tromfolta le egyszerre Klaus és Kol.

-          Hogy ez még csak a kezdet – felelte szárazon Elijah.

Cassie addig felöltözött és kitakarított a házban. Játszott egy kicsit Midnighttal, majd átment Elenához. De előtte a zsebébe tette a barátnőjének szánt ajándékot.

-          Szia. Akkor mehetünk vásárolni? - kérdezte az ajtót nyitó Elenát.

-          Szia. Igen, csak öt perc. Addig helyezd magad kényelembe – szaladt fel sietve a szobájába. Cassie leült a kanapéra és türelmesen várakozott.

-          Itt is vagyok. Mehetünk – jött lefelé a lépcsőn.

-          Elena, szeretném még egyszer megköszönni a karkötőt. Cserébe fogadd el ezt tőlem – nyújtotta át az ajándékdobozt.

-          Cassie, én igazán nem ezért adtam neked – szabadkozott Elena.

-          Én meg azt szeretném, ha elfogadnád – és Elena kezébe tette a dobozt. Aki fejcsóválva ugyan, de elfogadta az ajándékot. - Nyisd ki – bátorította Cassie.

-          Ez nagyon szép. Köszönöm, Cassie – ölelte meg barátnőjét, aki vigyorogva felcsatolta neki az ékszert.

-          Akkor mehetünk vásárolni? - ismételte meg a kérdését Cassie.

-          Rajta – bólintott Elena, fogta a slusszkulcsát és beszálltak a kocsijába. Útnak indulva Mystic Falls egyik számukra alkalmas üzlete felé.

Bevásárlás közben elbeszélgettek egy kicsit mindenféléről. Szóba került Kol is és a testvérei. Igaz, hogy ez mindkét lánynak kissé kényes téma volt.

-        Elena, mondd meg őszintén Elijah ellen mi kifogásod van? - kérdezte Cassie a tortabevonók között válogatva.

-        Ellene semmi. Ő egy igazi úriember. Kedvelem – vágta rá kissé túl gyorsan is a hasonmás. Mikor rájött, hogy elszólta magát mélyen elpirult.

-        Na, látod. Nem lehet mindenkit a családja alapján megítélni – mutatott rá a lényegre Cassie.

-        Elijah az Elijah, de Kol akkor is egy pszichopata – csattant fel Elena.

-        Tudod, a nagyanyám azt szokta mondani, hogy ne ítélj elhamarkodottan. Néha hajlok is rá, hogy elhiggyem. De, ha nem szeretnél erről beszélgetni, ám legyen. Rajtam igazán nem múlik. De azért, ha megengeded, kérdeznék valamit.

-        Csak rajta.

-        Ha kedveled Elijaht, miért viselkedsz így? Úgy értem beszélgethetnél vele néha, meg ilyenek...

-        Szoktam vele beszélgetni.

-        Az időjárásról? Kérlek, az nem beszélgetés. Az csak udvariassági formula.

-        Miért, te miről beszélgetsz Kollal? - vágott vissza a hasonmás a kassza felé tolva a bevásárlókocsit.

-        Gyakorlatilag mindenről – vont vállat Cassie. Tényleg igazán sok mindenről szoktak Kollal beszélgetni, a testvéreiről, Midnightról. - Mindenesetre, ha beszélgetsz Elijahval az ártani biztos nem fog.

-        Nem, ártani nem fog. De nem akarok csalódni.

-        Higgy nekem, nem fogsz. Kivel jössz a bálba? - kérdezte Cassie. Közben gondolatban már el is tervezte, hogyha barátnőjének nincs párja, akkor majd beszél Elijahval. Nyilvánvaló, hogy Elena mennyire odavan Kol fiatalabb bátyjáért. Cassie-nek az is világos lett, hogy most pont úgy viselkedik, ahogy a nagyanyja szokott. Aminek az érintett egyáltalán nem örült, de annak érdekében, hogy új barátnőjét kirántsa abból a mély érzelmi gödörből, amibe került, mindenre hajlandó volt.

-        Senkivel – szólalt meg Elena, amint mindketten fizettek és a kocsi felé vették az irányt.

Ezután a sütésre terelődött a téma. A Gilbert ház elé érve meg már nevetve szálltak ki, hatalmas csomagokkal megpakolva. A jókedvük abban a pillanatban elszállt amint beléptek a házba. Ugyanis Ric a lépcsőn kiterülve feküdt. A csomagok mindkettőjük kezéből kiestek és szanaszét szóródtak.

-        Ric! Ric! - rohantak oda hozzá mindketten. Cassie gyorsan megvizsgálta.

-        Egy tompa tárggyal ütötték le hátulról. Nem lehetett túl kellemes, de a fejfájáson kívül semmi baja sem lesz - nyugtatta meg Elenát, a sérültet pedig együttes erővel felvitték a szobájába. - Semmi baj – ölelte magához a Ric ágya mellett síró Elenát.

-        Igazad van, körülnézek, hiányzik-e valami, utána hívom a seriffet – szipogta barátnője.

-        Rendben – bólintott Cassie, aki úgy döntött, hogy ő addig felhívja Kolt. Amint Elena elhagyta a szobát tárcsázott is.

-        Cassie, miben lehetek a szolgálatodra? – szólt bele vidáman a telefonba.

-        Elenáékhoz betörtek. 

-        Hogy mondod?! - kiáltott fel Kol. Ő és Elijah pedig egyből a Gilbert ház felé vették az irányt.

-        Ricket ájultan találtuk, a lépcsőn leütötték – folytatta Cassie és Elena keresésére indult.

-        Most is ott vagy?! - kérdezte aggódva Kol.

-        Igen, miért? - kérdezte Cassie, Kol válaszát Elena sikolya zavarta meg.

-        Cassie, figyelj rám, azonnal el kell onnan menned – parancsolt rá Kol. Cassie azonban nem válaszolt, csak Elena felé futott. A lányt a konyhapult mellett találta meg. Sírva, összekuporodva.

-        Elena, minden rendben. Shh – húzta magához barátnőjét és fordult körbe, hogy vajon mi történt. A konyhapulton egy ízlésesen becsomagolt díszdoboz volt, a teteje a földön feküdt. Nyilván ettől borult ki Elena. Cassie óvatosan lefejtette magáról Elena karjait, majd közelebb merészkedett a dobozhoz.

-        Oh – lehelte elborzadva Cassie. A doboz tele volt rózsaszirmokkal, amik alól kivillant egy vérrel írt üzenet. „Kedves Elena és Cassie! Hamarosan látjuk egymást”

Már értette miért borult ki Elena. Hirtelen szinte a semmiből bukkant fel mellette Elijah. Cassie összerezzent és még mindig mereven a dobozt nézte. Elijah is vetett rá egy pillantást, majd a még mindig síró hasonmás felé fordult és megnyugtató szavakat kezdett neki mormolni. Cassie, mint aki álmából ébredt, hallotta meg, hogy Kol szólongatja őt. Az ajtóban állt és őt hívta aggódva.

-        Jól vagyok – nyugtatta meg csendesen. Kol nem érte be ennyivel, amint elérhető közelségbe került megfogta a karjait és magához húzta Cassie-t.

-        Megsérültél? Nem fáj semmid? - kérdezte aggódva Kol, holott, ha megsérült volna, akkor nyilvánvalóan érezte volna a vére illatát.

-        Semmi bajom.

-        Többet ne csinálj ilyet – suttogta a lány hajába. Amint meghallotta, hogy Cassie bajban van, szinte azonnal bekapcsolt a védelmező ösztöne. Csak őt tartotta szem előtt, hogy ne történjen vele semmi.

-        Ne kérj tőlem lehetetlent – jegyezte meg hasonló hangnemben Cassie.

-        Kol, gyere be – hallották meg Elena reszketeg hangját. Amint Elijah megnyugtatta, Cassie után indult és meglátta őt Kol karjaiban. Szinte tapintható volt a férfi aggodalma, így Elena megelőlegezett neki egy esélyt. Csak egyet, egyetlen egyet. Cassie érdekében.

-        Kösz – biccentett a hasonmás felé. Nem volt ostoba, tudta, hogy csak Cassie miatt engedte be. Így Cassie-t magával húzva beléptek a házba, az ajtót pedig becsukták maguk mögött.

Elena és Cassie gyorsan elpakolta a szétszórt holmikat. Ezután Ric szobájában elmesélték, hogy mi történt. Cassie közben ellátta a szoba tulajdonosának sérülését.

-        Reméljük, nem a másik énje fog magához térni – jegyezte meg Kol. Elijah rosszallóan öccsére pillantott. Cassie kérdő tekintetére Elena válaszolt.

-        Ric skizofrén – magyarázta el röviden a dolgot, kihagyva a Gilbert gyűrűt a dologból, meg azt, hogy a férfi másik énje egy pszichopata gyilkos.

-        Értem – bólogatott Cassie. - Szóval ki kell, derítenünk ki küldte ezt a kis... khm... ajándékot – tette hozzá elgondolkozva.

-        Te nem derítesz ki semmit – hangsúlyozta ki a személyes névmást Kol. Cassie nem felelt, a fiatal ősvámpír pedig tudta, hogy ezt a meccset még nem játszották le. Ric közben kezdett magához térni.

-        Mi... történt? - motyogta kinyitva a szemeit.

-        Ezt akarjuk tudni mi is – szólt közbe Kol

-        Te meg mit keresel itt?! - csattant fel Ric, amint meglátta. Elijahval nem volt semmi baja, na de Kol?!

-        Elena volt olyan kedves és beengedett – vigyorodott el az érintett, nem is titkolva mennyire szórakoztatja a dolog. 

-        Kol! Fogd vissza magad, Ric csak most tért magához – szólt rá Cassie a kötekedő kedvében lévőre.

-        Jól van, jól van – duzzogta Kol és, hogy ezt a jelenlévők tudtára adja, hátat fordított nekik.

-        Nagyon fáj a fejed? - kérdezte az aggódó Elena Ricket.

-        Mintha végigittam volna az egész napot – nyögte Ric a fejéhez kapva.

-        Csinálok teát és attól majd rendbe jössz – szólalt meg Cassie és elindult a konyhába.

-        Te mindenkire teát tukmálsz? - követte őt Kol. A szobában tartózkodók megvárták, amíg leérnek a konyhába.

-        Mi bajod van a teával? - hallotta meg Cassie igencsak számon kérő hangját. Kol válaszát már csak Elijah hallotta.

-        Láttad a támadódat, Alaric? - fordult Elijah a történelem tanára felé.

-        Nem, jöttem volna fel és... filmszakadás. Itt tértem magamhoz. Elena, te beengedted Kolt? - kíváncsiskodott Alaric, megpróbált nem nagyon korholó hangot megütni. - Teljesen kiszámíthatatlan. Ne vedd sértésnek, Elijah – fordult az ősvámpír felé.

-        Semmi gond, megértem – sóhajtotta gondterhelten Elijah. - De Cassie mellett igazán emberien viselkedik – próbálta megnyugtatni Elenát és Ricket is.

-        Cassie mindenesetre nem nagyon kíméli őt – állapította meg Ric.

-        Igen, ő aztán megmondja neki a véleményét – bólintott Elijah.

-        Engem meg szabályosan megrémiszt vele – fűzte hozzá Elena.

-        Nem hiszem, hogy a támadó egy vámpír lett volna. Kolt is megtámadták nemrég, bár őt meg is lőtték. Ma reggel Caroline-t is, majdnem megsérült – közölte tényszerűen Elijah.

-        Caroline megsérült? - rémült meg Elena.

-        Nem, Klaus megmentette – sietett leszögezni az ősvámpír.

-        Akkor ezért nem jött iskolába? - könnyebbült meg egy kicsit a hasonmás. Ha Elijah azt mondja, Caroline nem sérült meg, akkor az úgy is van.

-        Nyilván.

-        Szóval, sejted ki lehet a támadó? - kérdezte Ric az őst.

-        Igen, de nem szeretnék elhamarkodott következtetést levonni. Mindenesetre legyetek óvatosak és szóljatok a barátaitoknak is.

-        Damon még nem került elő, de a többieket értesítem – mondta Elena.

-        Most, hogy említed szerettem volna megkérdezni, hogy hol van Damon – húzta fel a szemöldökét Elijah. Nem szeretett volna semmi meglepetést az idősebb Salvatore testvér részéről. Finn sajnálatos halála óta tudják, hogyha az ősvámpír, akitől származnak, meghal, akkor ők is. Így azóta nem próbálkoztak. De jobb biztosra menni. 

-        Nem tudjuk. De én nemrég beszéltem vele telefonon és azt mondta, nemsokára itthon lesz – válaszolt Ric.

-        Értem – raktározta el a megtudott információkat Elijah.

-        Hoztam teát! - lépett be Cassie, kezében két bögrével, mögötte Kol jött, ő három bögrével egyensúlyozott. A lány az egyik bögrét Elenának, a másikat pedig Ricnek nyújtotta át. Kol addig az egyik bögrét nagy kegyesen odaadta testvérének, egyet kedvesen átnyújtott Cassie-nek, ő maga a harmadik bögrével a kezei között a falnak.

-        Tényleg nem fáj már a fejem – bökte ki lenyűgözve Ric, miután megitta a teáját. Cassie vidáman bólogatott.

-        Azt hiszem, nekünk ideje lenne hazamennünk. Fogadok, hogy reggel óta nem ettél – mondta Kol a lánynak.

-        Mit aggodalmaskodsz, csak egy ebéd – forgatta meg a szemeit Cassie, de megadóan felállt.

-        Mi akkor mentünk is. További gondtalan estét – húzta magával Kol Cassie-t és integetve távoztak.

Elijah is távozni készült, elköszönt Rictől. Elenától a bejárati ajtó előtt búcsúzkodott.

-        Szeretném megköszönni, hogy ilyen gyorsan ideértetek – hebegte zavartan a hasonmás.

-        Cassie-é az érdem, ő hívta fel Kolt – jegyezte meg Elijah.

-        Igen, de én akkor is hálás vagyok azért, mert eljöttél és segítettél.

-        Elena, rám mindig számíthatsz. Legyen bármiről is szó – tette kezeit a lány vállára.

-        Tudom – motyogta Elena és zavartan Elijah barna szemibe nézett. Olyan szép szemei vannak, gondolta és egészen elpirult. 

-        Elena? - kérdezte elhatározással az ős.

-        Igen? - bámult fel rá kábán a hasonmás.

-        Tudom, hogy ez tőlem kissé szokatlan kérdés lesz. De elhívott valaki a Télköszöntő Bálba?

-        Nem, senki – dadogta Elena.

-        Megtisztelnél azzal, hogy elkísérhetlek?

-        Én... igen – válaszolta a hasonmás és a szíve a duplájára kapcsolt.

-        Köszönöm – hajolt meg Elijah és megcsókolta Elena egyik kézfejét. Amikor kilépett a Gilbert házból feltűnt neki a sötét autót az utca túloldalán, ami már napok óta ott parkolt.