Vallomások
Cassie, amint megérezte Kol
ajkait a sajátján, kicsit megdöbbent, de szinte rögtön viszonozta a csókot. Kol
ezt igencsak elégedetten vette tudomásul. A lány ajkai pont olyan puhák és
lágyak voltak, mint ahogy azt elképzelte, sőt, talán még azt is jóval
felülmúlta. Kicsit később megszakította a csókot, mert tudta, hogy Cassie-nek
levegőre van szüksége. Mikor elváltak egymástól a lány arcát nézte, a csóktól
kipirult, rózsás ajkai megduzzadtak és szemei a szokásosnál is jobban ragyogtak.
-
Gyönyörű vagy – mormolta a lánynak és
megigazította egyik rakoncátlan barna tincsét.
-
Tudom, hogy arra játszol, hogy még jobban
elpiruljak – bokszolt bele Cassie az ősvámpír vállába.
-
Attól még bevált – suttogta neki és újra
megcsókolta. Tudta, most jött el a vallomások ideje, de úgy remélte azt még egy
kicsit elodázhatják. Hát nem.
-
Kol, beszélnünk kell – mondta Cassie
határozottan. Nehéz dolog úgy vallomást tenni valakinek, ha az mindenáron rá
akarja tapasztani a száját a sajátodra, főleg, ha neked sincs ellenedre a
dolog.
-
Igen, tudom – sóhajtotta az ős. Így nagyon
nehezen későbbre halasztotta ajkaik játékát. - Ha nem gond őszinte leszek... –
kezdte Kol, ám Cassie az egyik ujját a szájára tette, jelezve, hogy előbb ő
akarja elmondani, amit akar.
-
Előbb én szeretnék mondani neked valamit.
Rendben? - kérdezte komolyan. Kol válaszként megpuszilta a lány ujját.
-
Csak nyugodtan – fűzte hozzá kedvesen.
-
Kol, én... nem is tudom, hol kezdjem –
bizonytalanodott el Cassie.
-
Talán az elején – ajánlotta Kol viccelődve és
bátorítóan megsimogatta a lány haját.
-
Igen, az lesz a legjobb – bólintott rá Cassie.
Kol érdeklődve várta a beszámolót. - Tudnod kell, hogy el akartam mondani
neked, csak nem találtam rá megfelelő pillanatot. Így különféle nyomokat
hagytam, amiből kikövetkeztethetted volna. De te, ha észre is vetted őket, nem
nagyon figyeltél rájuk – magyarázta a lány. Kol halványan elmosolyodott ezt
hallva, de inkább nem szakított meg Cassie-t. Hagyta, hadd mondja el amit
szeretne.
-
Amikor először találkoztunk és hazakísértél, nem
engedtelek be. Vacilláltam. Elena is óvatosságra intett, aggódott értem. Most
is aggódik. Utána volt az első közös vacsoránk. Jól éreztem magam. Másnap
viszont halálra rémisztettél azzal, hogy félholtan a karjaimba estél. Amikor elláttam
a sebeid, akkor fedeztem fel a petagrammos lövedékeket. Megrémültem, tudtam,
hogy mérgezett. Így adtam neked az ellenszerből, amit még nagyi tukmált rám.
Nem hívtam ki a mentőket, holott tudtam, hogy sok vért vesztettél, amibe egy
ember már belehalt volna, vagy legalábbis közel lett volna hozzá. Te azonban
hála az égnek túlélted. Aztán a nyakamon maradtál, amit én egyáltalán nem
bántam. Jöttek a testvéreid és én megkedveltelek titeket. Aztán a Bál.
Csodálatos volt, amíg el nem ájultam. De szeretném, ha nem hibáztatnád magad. A
saját felelőtlenségem az oka, annak, hogy elraboltak és, mert nem figyeltem. Ha
idejében figyelmeztetlek titeket, akkor talán minden másként alakult volna.
Szóval a mondandóm lényege az lenne, hogy boszorkány vagyok – foglalta össze
röviden és tömören a dolgokat Cassie.
-
Tudom – válaszolta Kol.
-
Hogy mondod? - csodálkozott a lány, de megkönnyebbült,
hogy az ős végül mégis vette a neki küldött célzásokat.
-
Te is tudod, hogy én ősvámpír vagyok, én meg
tudom, hogy te boszorkány vagy – vigyorodott el Kol, mert eszébe jutott, amikor
süteményt csináltak a lánnyal, akkor a fakanál magától keverte a krémet, mikor
Cassie hátat fordított. Lehet, hogy nem sok mindent vett észre maga körül, de
Cassie-t folyton figyelte és így nem volt nehéz kiszúrni a neki szánt
üzeneteket.
-
De honnan tudod? - húzta fel a szemöldökét
Cassie érdeklődve. Vajon magától jött rá, vagy...
-
Igazából eddig csak sejtettem, az ellenszerrel
lettem biztos benne – felelte Kol. Végül is a fakanál is elkezdhet magától
mozogni, nemde? Na jó, nem. De annyira kényelmes volt úgy egymás mellett lenni,
hogy tudták egymásról micsoda is a másik. Ennek ellenére saját magukat tudták
hozni úgy is, hogy nem mondtak semmit semmi természetfelettiről.
-
Akkor miért nem kérdezted meg? - tette fel
kíváncsian a kérdést Cassie.
-
Mert tudtam, hogy el fogod mondani, amikor úgy
gondold – vont vállat Kol.
-
Sajnálom, hogy nem mondtam. Haragszol rám? –
kérdezte bizonytalanul a lány.
-
Miért haragudnék rád? - kérdezett vissza Kol
csodálkozva.
-
Te bolond vagy – csóválta meg a fejét Cassie.
-
Semmi gond nincs azzal, hogy nem mondtad el,
hogy boszorkány vagy. Érthető, elvégre én sem szoktam úton-útfélen hirdetni,
hogy ősvámpír vagyok. – Cassie felhúzott szemöldökkel nézett rá. – Na jó,
szoktam, mert olyan vicces látni a rémült arcukat – nevetett fel gyerekes
lelkesedéssel az ősvámpír. Cassie újra megcsóválta a fejét és végigsimított Kol
arcán. Annyira régóta szerette volna ezt tenni, de eddig nem merte ilyen
bizalmasan megérinteni őt. Nem zavarta, hogy Kol kicsit másként bánik az
emberekkel vagy a természetfeletti lényekkel néha. Csak az, hogy itt van
mellette és nem haragszik rá. Mit számít az, hogy bánik az ellenséggel? Ő
tudta, hogy ez csak egy érzelemmentes maszk, ami ezer éve fent van neki. Ő
pedig képes lesz bejutni alá és felszínre hozni az alatta rejlő embert. Ami ott
van, csak fél, hogy a körülötte lévők megsebzik.
-
Örülök, hogy felébredtél – mormolta Kol még
jobban magához húzva Cassie-t.
-
Én is. Egyébként hallottam, hogy azt mondtad,
szükséged van rám. Nekem is rád – vont vállat a lány. Nem várt el, hogy Kol
újra elmondja neki azt, amit akkor mondott, amikor eszméletlen volt. Tudta,
erre még nem lenne képes, de most már legalább ő is elmondta neki, hogy
hasonlóan érez.
-
Ez olyan kölcsönös dolog, nemde? - kérdezte Kol
lazán, mintha nem épp arról beszélnének, hogy mennyire fontosak is egymásnak.
Arra azért még nem volt kész, hogy szükség esetén azt a mondatot újra elmondja,
ezúttal Cassie szemeibe nézve. De legalább most már tudta, hogy így érez. Ezt
haladásnak könyvelte el. - Szóval, hogy sikerült eljutnotok a vámpírmentes
barlangrészbe? - kérdezte kíváncsian az ős, elterelve ezzel a beszélgetés
menetét. Cassie röviden összefoglalta neki az ott történteket.
-
A szökést, amit produkáltatok a kedves Elenával,
még Houdini is megirigyelte volna – jegyezte meg Kol vidáman. És újra
megcsókolta Cassie-t. Ki akarta élvezni a pillanatot, ahogy mindet, amit ezután
a lánnyal fog tölteni. Számításait ezúttal az zavarta meg, hogy kopogtattak.
-
Kol, Klaus telefonált, nemsokára itt lesznek és
utána a Salvatore panzióban fogunk találkozni a többiekkel – mondta az ajtó
túloldaláról Elijah.
-
Niknek igaza van. Hangulatgyilkos vagy – nyitott
ki az ajtót duzzogva Kol.
-
Megtennéd, hogy nem pimaszkodsz? – kérdezte
Elijah, és Cassie felé fordult, aki öccse mellett állt. - Örülök, hogy jobban
vagy – fogta meg egy pillanatra a lány egyik kezét bátorítóan.
-
Én is, Elijah – mosolyodott el a Cassie. -
Gondolom, hallottad a beszélgetésünket – nézett rá komolyan a lány és közben
azon gondolkozott, hogy vajon még mindig beszélnie kéne a férfival vagy most
már Kollal tisztázták a legfontosabb dolgokat.
-
Igen, örülök, hogy megosztottad velünk ezt az
információt és sikerült megmentenetek magatokat Elenával – mondta az idősebb
Mikaelsson. Nem haragudott a lányra, tudta, milyen nehéz lehetett neki. Egy
vámpírokkal teli városban nem mindig szerencsés közhírré tenni, hogyha valaki
boszorkány. - Tudod, nemrég értesültem róla, hogy van egy boszorkány Cassandra
vérvonalából, aki ugyanazt a képességet birtokolja, mint az őse. – Csodaszámba
ment, hogy egyáltalán még fennáll Cassandra vérvonala, nemhogy van egy olyan
leszármazottja, akinek ugyanaz a képessége, mint neki.
-
Igen, én vagyok az – húzta el a száját Cassie.
-
Látó vagy? - kérdezte csodálkozva Kol. Azt már
tudta, hogy Cassie boszorkány, na, de, hogy látó? Hihetetlen.
-
Az vagyok. Egy ideig csak az leszek.
-
Ezt hogy érted? - kérdezte Elijah.
-
Az őseim csak úgy tudtak megmenteni, hogy
elvették a boszorkányerőmet. Még egy gyertyát sem tudok meggyújtani – vont
vállat Cassie, érdektelennek tettetve magát.
-
Sajnálom, kicsim – ölelte magához Kol Cassie-t.
Önmagát is meglepte, hogy mennyire könnyen jött a szájára a kedves becéző szó,
de valahogy olyan magától értetődőnek tűnt.
-
Igazán nem kell – motyogta Cassie, de kicsit
könnyes volt a szeme. Fájt neki, hogy elvesztette az erejét és csak az
„áldásos” látása maradt meg.
-
Elena készített reggelit – közölte Elijah, hogy
elterelje a témát. Látta, hogy Cassie-t mennyire megviseli a dolog.
-
Remek, akkor menjünk reggelizni – húzta gyengéden
az ebédlő felé Kol kedvesét. Érezte a lány fájdalmát, és tudta nem tehet mást,
csak azt, hogy biztosítja őt arról, hogy mellette lesz. Ketten együtt
megbirkóznak a dologgal és tudta, hogy a testvéreire is számíthat, valamint
Elenára és kis csapatára.
Elena, mikor meglátta Cassie-t,
felé sietett és szorosan megölelte. A két Mikaelsson előrement, hogy
előkészítsék a reggeli terítékét. Nem akarták megzavarni a két lány
beszélgetését.
-
Köszönöm Elena, hogy emlékeztél rá, hova tettem
az ellenszert – mondta hálásan a hasonmásnak Cassie.
-
Szerintem kvittek vagyunk. Megmentettél engem,
én pedig téged – mosolyodott el Elena. Barátnője nem így gondolta, hanem, hogy
tartozik neki, de tudta, erről sehogy sem tudja meggyőzni a másikat. - Remélem
nem baj, de vettem a ruháidból, meg én is öltöztettelek rád.
-
Nem baj, ha bármire szükséged van, csak szólj,
és köszönöm azt is, hogy átöltöztettél. – mondta Cassie. - Hallom, csináltál
reggelit. Ez igazán jól hangzik – húzta maga után a hasonmást a lány. Négyesben
megreggeliztek. Elena felhívta Jeremyt, megkérdezni, hogy vannak. Elijah pedig
csendesen és tapintatosan távozott az ebédlőből. Kol és Cassie lepakoltak az
asztalról és a konyhába mentek. A lány ekkor vette észre a kissé megrongált
konyhabútort.
-
Miért kellett szegény bútort bántani? – kérdezte
panaszos hangon, de egyébként nem gondolta teljesen komolyan a kérdést.
-
Ideges voltam – vont vállat Kol. – Aggódtam
érted – húzta magához a lányt.
-
Tudom – mormolta Cassie és beledőlt az ős
karjaiba. Annyira jó érzés volt. Megnyugtatóan meleg. – Sajnálom. Azt hittem
képes vagyok egyedül is megoldani. Tévedtem.
-
Még a legjobbakkal is előfordul – simított végi
a lány haján Kol.
-
Még veled is? – kérdezte halványan elmosolyodva
Cassie.
-
Ezer év alatt nem sokszor fordult elő, de
egyszer vagy talán kétszer megesett. De ne mondd el a testvéreimnek – suttogta
a lány fülébe összeesküvően.
-
Nem fogom – súgta vissza Cassie.
-
Szeretnék kérdezni tőled valamit – kérdezte
tétován Kol. A lány mellett valahogy még mindig elment bóklászni a híres
bátorsága valamerre.
-
Csak rajta – bátorította Cassie.
-
Arra gondoltam, hogy te meg én… szóval mi most…
- mondta kissé esetlenül az ősvámpír. Már megint ez a félszegség. A kedvesem vagy-e,
vagy sem? Mit nehéz ezen kimondani?!
-
Te meg én, hogy… most egy pár vagyunk e? –
pirult el Cassie, megértve mire akar célozni Kol.
-
Igen, erre gondoltam – bólogatta a férfi és
közbe visszatartott lélegzettel várta a választ.
-
Szerintem igen, vagy te nem így gondolod? –
bizonytalanodott el a lány. Ő úgy gondolta ez magától értetődik. Vagy nem mutatta
ki eléggé az érzéseit? Még soha nem volt kapcsolata és remélte nem fogja
elrontani már most.
-
De igen, persze. Én is így gondolom, akkor
esetleg... mit szólnál egy vacsorához? – kérdezte vidámabban Kol. A lány
érzéseiben biztos volt, látta mennyire ragaszkodik, kötődik hozzá, csak
szerette volna tisztázni a dolgot. A saját érzéseiben nem volt ilyen biztos,
csak azt tudta, hogy szüksége van rá.
-
Ma? – kérdezett vissza Cassie, és mosolyogva
belenézett az ős barna szemeibe.
-
Igen, lerendezzük a boszorkányvadászokat és
utána. Még ma – szögezte le Kol. Ő úgy gondolta, gyorsan túl lehetnek a
fenyegető veszély kérdésén, és tovább léphetnek a jobb részek irányába.
-
Attól tartok, ez nem lesz ilyen egyszerű –
hervadt le a lány arcáról a mosoly.
-
Szerintem túlreagálod – zárta le a beszélgetést
Kol, és megcsókolta Cassie-t. Olyan érzése volt, hogy ezt soha nem fogja
megunni. Csengettek. Már megint megzavarták őket. Ez csakis Nik lehet. Úgy
látszik, ő is átvette Elijah-tól az ilyesmit. Remek. - Nikék azok, hívd be őket
– pillantott a lányra, nem leplezve duzzogását. - Természetesen, ha te is úgy
gondolod – tette hozzá, csak a béke kedvéért.
-
Menjünk – mormolta Cassie és végigsimított az ős
arcán. Érezte, hogy a mai nap a jó kezdet ellenére nemsokára, ha nem is
rosszabbra, de nem épp kellemes fordulatot fog venni.
-
Nyitom – kiáltotta Kol még mindig kissé morcosan,
és elrobogott a bejárat felé. Cassie követette őt.
-
Gyertek be – hívta be a lány Rebekáh-t és
Caroline-t, akiket az igencsak rosszkedvében lévő Nik követett.
-
Cassie, látom jobban vagy – ölelte meg Rebekah a
lányt. Caroline közben hasonlóképp cselekedett Elenával, majd Cassie-t is megszorongatta.
-
Az lesz a legjobb, ha leülünk a nappaliban –
javasolta Elijah. A kanapéra Elijah, Elena és Cassie ültek. Utóbbi mellé a
karfára ült Kol. A két fotelt a két szőke vámpír lány foglalta el, míg Nik a
kandallónak támaszkodott.
-
Van egy kis problémánk – jegyezte meg morcosan
Nik. Még mindig dühös volt, hogy anyjuk nem képes békén hagyni őket. Az egész
az ő hibája és mégis most már minek helyrehozni a dolgot? Nem igaz, hogy ezer
éve megkötötte a benne lakozó vérfarkast, még mikor végre megtörte az átkot és
kezdene sínen lenni minden, hirtelen újult erővel beleveti magát az ő és
testvérei megölésébe. Nem tud nyugton mérgelődni a túlvilágon?
-
Nekünk viszont van egy jó hírünk – jegyezte meg
Kol.
-
Összejöttetek? – kérdezte Rebekah testvére és
Cassie között járatva a tekintetét. Ez lenne a mai nap első jó híre.
-
Igen, bár ha engem kérdezel, ez magától értetődik
– felelte vigyorogva Kol. Cassie oldalba könyökölte, amit ő észre sem vett. -
Szóval, esetleg szeretnétek találgatni a másodikra? – kérdezte és a vigyor nem
tűnt el az arcáról.
-
Kol, most nem igazán vagyunk találgatós
kedvünkben, ha nem látnád – jegyezte meg Nik. – Rájöttünk, hogy ki az, aki
megtámadott minket és mondhatom, hogy nagyon pocsék a humoros időzítésed.
-
Mit derítettetek ki, Klaus? – kérdezte Elijah.
-
Kettőt tippelhetek, hogy ki bérelte fel Arthur
Williamst, hogy megöljön minket, Cassie-t és persze Elenát – morogta mérgesen a
hibrid.
-
Esther – válaszolt végül Caroline és
megrázkódott. Ahogy Cassie is, csak ő a boszorkányvadász nevére. Kol védelmezően
átkarolta őt.
-
Honnan tudtátok meg ezt az információt? –
kérdezte Elijah. Ő sem örült anyjuk újbóli felbukkanásának.
-
Hát igazából… - kezdte Caroline és Cassie-re
nézet. Nem tudta, hogy most Kol barátnője tudja-e a titkot vagy sem. Igaz Nik
mondott olyanokat, amikkel erre utalt, de akkor is...
-
Csak folytasd, Caroline – legyintett
türelmetlenül Kol.
-
Megjelent Cassie anyukája szellemként, szélroham
közepette. Előkereste nekünk a megfelelő iratot, amin megtaláltuk James Maynard
nevét. A többit kikövetkeztettük – vette át Rebekah a szót.
-
És nagyon jól következettétek – bólogatta
Cassie. Rebekah és Caroline értetlenkedve néztek a lányra. Klaus viszont már
sejtette, hogy igaza volt a lánnyal kapcsolatban.
-
Boszorkány? – kérdezte elvigyorodva Nik, a szituáció
igazán szórakoztató volt, a kirobbanni készülő káosz ellenére.
-
Már csak látó – vont vállat Cassie.
-
Az sem rossz – jegyezte meg Nik és, ha lehet,
még szélesebben elvigyorodott. Caroline és Rebekah tátott szájjal néztek
Cassie-re. Elena homlokráncolva fordult barátnője felé. Elijah hallgatott, még
mindig az anyjuk körül forogtak a gondolatai. Kol még szorosabban és nem
kevésbé büszkén magához húzta Cassie-t.
-
Nagy gond lenne, ha feltennék egy pár tesztkérdést?
– tette fel a kérdést a beállt csendben Nik.
-
Csak nyugodtan – felelte Cassie. Tudta, hogy
most olyan érzése lesz, mintha a spanyol inkvizícióban lenne, de ha ez kell a hibrid
lelki békéje érdekében, ám legyen. Kol megnyugtatóan a vállát kezdte simogatni.
Sejtette, Nik kérdései nem lesznek sétagaloppok.
-
Szóval, honnan tudtam meg, hogy Esther és Mikael
készülnek valamire? – kérdezte Nik. Mindenki érdeklődve fordult a lány felé.
-
Rebakah tudta, hogy készülnek valamire, mert
Esther elment Tatia házába. Amiről tájékoztatta Kolt és az ő javaslatára szóltak
neked és Elijah-nak – válaszolta Cassie. Nem kellett használnia a képességét,
ez volt az egyik emlék, amit még az anyjával látott.
-
Mikor változtunk át? – folytatta a kérdezősdit
Nik.
-
Aznap este – rázkódott meg egy kicsit a lány,
mert lelki szemei előtt újból megjelent a halott Kol arca. Borzalmas volt.
-
Vannak a házban boszorkánykönyvek? - érdeklődte
a hibrid. Elvégre ezt nagyon szerette volna tudni, múlt alkalommal ezért is
kutatott át mindent. De folyton csak Midnightba botlott.
-
A padláson – válaszolta Cassie készségesen.
Tudta, hogy Kol és Nik átkutatták a házat, amikor ő elment a boltba. Ahogy
azzal is tisztában volt, hogy Kolnál van az egyik gyerekorri képe. Ha szeretné,
hát tartsa meg.
-
Körülnéztünk és ott nem volt – mondta homlokráncolva
Nik.
-
Mert rosszul fogtatok hozzá. Vérségi védelemmel
van ellátva. Majd megmutatom – mosolyodott el Cassie szórakozottan.
-
Anyukád nem hazudott nekünk? - tette fel a
kérdést érdeklődve Nik. Ha Cassie anyja tényleg az ő segítségükre lenne, az
igazán remek lehetőségnek ígérkezne a számukra. A lány segítségében szerencsére
biztos volt. Na de egy szellem! Milyen remek segítő lenne számukra!
-
Kizárt – szögezte le Cassie. Kissé csodálkozott
ugyan, hogy az anyja megjelent Nikéknek, de hamar túltette magát rajta. Az
anyja soha nem hazudna. Biztos volt benne, hogy Cassandra megbízta őt
valamivel.
-
Miért rezzentél össze Arthur Williams nevénél? –
kérdezte kíméletlenül Nik.
-
Az apja ölte meg az édesanyámat – felelte Cassie
kimért hangon. Kol és Elijah vetett egy figyelmeztető pillantást bátyjuk felé.
Nem akarták, hogy a lány kiboruljon. Kol közben még mindig simogatta a lány
kezét. Caroline csodálkozva nézett körül, nem igazán értette a kialakult
helyzetet. Elena bátorítóan megszorította Cassie másik kezét. Tudta, milyen
érzés a szülők elvesztéséről beszélni. Rebekah pedig egyik ámulatából a másikba
esett.
-
Szerintem elég lesz, Klaus – szólalt meg Elijah.
Elena telefonja csörögni kezdett, így ő kiment a szobából.
-
Csak még egyet – kérte Nik. Cassie lassan
rábólintott.
-
Te tudod ki ölte meg Arthur Williams apját? -
Klaust már régóta érdekelte ez a kérdés és sajnos eddig csak homályos
válaszokat kapott rá vagy utalásokat, amiknek nem volt semmi értelme. Ő pedig
szerette tudni maga körül az ilyen dolgokat.
-
A nagyanyám volt. Levágta a fejét, ahogy az
összes ott tartózkodó boszorkányvadásznak – jegyezte meg könnyedén Cassie. A
szobában lévő vámpírok le voltak nyűgözve. Tudták ugyanis, hogy a
boszorkányvadászok klánonként járnak és általában a fél klán egy helyen
tartózkodik. Itt nevezetesen harminc boszorkányvadászról volt szó. Szép
teljesítmény.
-
Gyertek, megmutatom mit csináltatok rosszul,
amikor átnéztétek a padlást. Csak előtte várjuk meg Elenát – indítványozta
Cassie.
-
Itt vagyok – lépett mellé a hasonmás. – Ric volt,
remélte, hogy a megbeszéltek szerint ma még átnézünk a Salvatore panzióba.
Mellesleg Midnight vele van.
-
Már kezdtem aggódni miatta, bár tud magára
vigyázni – mosolyodott el Cassie a padlás ajtó előtt állva.
-
Ezt hogy értetted? – kérdezte Kol kíváncsian.
-
Majd később meglátod – legyintett Cassie. –
Szóval így néz ki a padlás, ahogy ti láttátok akkor és most – nyitotta ki az
ajtót. Mindannyian benéztek. Közönséges padlás, semmi extra. Cassie
visszacsukta az ajtót. – Vérkulcs van rajta – mondta és megszúrta az egyik ujját
egy tűvel – amit a konyhából hozott fel -, majd a vért rákente az ajtóra. Az
rögtön magába szívta a lány vérét. – Lássatok csodát – nyitotta ki újból az
ajtót Cassie. A vámpírok és Elena ámulva léptek be a lány után a padlásra, ami
teljesen megváltozott. Minden felé könyvek sorakoztak polcokon, asztal
körülötte székekkel, két szekrény. Utóbbiak egyikét Kol érdeklődve kinyitotta.
-
Ezt nevezem én fegyvergyűjteménynek – jegyezte
meg és a hangjában bujkáló elismerést nem lehetett nem észrevenni. A többiek is
érdeklődve néztek körül. Elijah és Nik a könyveket lapozgatta. Rebekah a másik
szekrény tartalmát nézegette. Cassie, Elena és Caroline leültek az asztal
körüli székekre.
-
Szóval látó vagy? Ez mit jelent, látod a jövőt?
Vagy a múltat? Megtudod mondani, mi lesz a tavaszi divat színe? – zúdította
Cassie-re a kérdéseit Caroline.
-
Lassabban, Caroline – kérte a kérdezett nevetve.
– Igen. Igen. Igen. Ha nagyon ragaszkodsz hozzá – válaszolt sorban a
kérdésekre. Elena elmosolyodott mellettük. Caroline izgatottan mozgolódott a székén.
– Egy pillanat – kelt fel Cassie, gyorsan Kol mellé ment és kiemelt a
szekrényből valamit, majd visszament a lányokhoz.
-
Tessék – tett mindkét lány elé egy-egy
ezüstözött tőrt. Adott hozzá szíjat, amivel a karjukhoz köthetik. – Gondolom,
tudjátok használni. Hasznos.
-
Akkor te is tegyél fel egyet – jegyezte meg a
Cassie mellé lépő Kol, és a lány orra előtt lóbált egy tőrt a tartójában.
-
Az lesz a legjobb – sóhajtotta Cassie és a
karjára erősítette. Szerencsére bő pulóver volt rajta, így ennek köszönhetően
észre sem lehetett venni. Elena és Caroline hasonlóképp cselekedett.
-
Szerintem is, elvégre nem mindig van rajtad
magas sarkú, hogy leszúrd a gonosz és csúnya vámpírokat – folytatta Kol.
-
Most magadról beszélsz, Kol? – kérdezte
leereszkedően Rebekah.
-
Nem, én csodálatosan tökéletes ősvámpír vagyok.
Veled ellentétben – fordult húga felé egy csúfondáros mosollyal.
-
Kol, ne legyél ennyire közönséges – replikázta
Rebekah.
-
Nem igaz, hogy folyton veszekedtek – szólalt meg
figyelmeztetően Nik. – Vegyetek példát Elijah-ról – mutatott testvérükre.
Rebekah, Kol és Nik pár percig nézték egymást, majd elröhögték magukat. Elena
kissé vonakodva nézte Rebekáh-t és Klaust. Félt tőlük. Kolt kezdte megszokni.
Elijah pedig továbbra is kedves volt, udvarias egyszóval olyan volt, mint
mindig. Caroline még mindig izgatott volt.
Cassie Elijah mellé sétált, aki
az egyik könyvbe mélyedt. Ahogy a lány közelebb ért látta meg, hogy az nem is
könyv, hanem az egyik gyerekkori fotóalbuma. Nem is tudta, hogy itt is vannak
róla albumok. Különös.
-
Találtál benne valami érdekeset? - kérdezte az
őst.
-
Ha nem vagyok túlzottan indiszkrét, megtudnád
mondani nekem, hogy rajtad kívül kik vannak ezen a képen? - kérdezte Elijah az
egyik fotóra mutatva.
-
Persze – vont vállat Cassie. - A negyedik
születésnapomon készült. Ott vagyok én, mint mondtad, az anyukám ölében ülök.
Mögöttünk pedig a nagyanyám áll. De nagyit ismeritek nem? - kérdezte
értetlenül.
-
Igen, csak nem mutatkozott be ilyen pontosan –
jegyezte meg udvariasan Elijah. A képen ugyanis, mint ahogy azt a lány mondta
rajta volt a négy év körüli önmaga, a lány az anyja ölében ült, aki barna hajú
volt és barna szemű. Mögöttük volt Cassie nagyanyja, ő vörös hajjal és kék
szemekkel rendelkezett. Tudta, a sejtése igaz volt. Már emlékezett is rá, hogy
mikor és hol találkoztak. Egyébiránt a kedves nagymama nem volt más, mint
Lorenna. Damon boszorkánya. Micsoda rendkívüli véletlen.
Szia!
VálaszTörlésHuuu...ez egy eszméletlen jó fejezet volt. Mikor azt hittem, hogy már mindennel megleptél a részben amivel csak lehetett, akkor a végére még sikerült egy újabb meglepetéssel meglepned, aminek nagyon örültem. A részben nagyon tetszett az a jelenete, mikor Kol szinte félve kérdezte meg Cassie-től, hogy akkor mi is van köztük. Akkor annyira cuki volt Kol, bár az egész rész alatt nagyon imádni valóra sikerült írnod a karakterét. Csak így tovább :)
A padláson pedig remélem találnak valamit Esther ellen, mert az a nő nagyon irritáló. Valamint azt is remélem Cassie hamar vissza kapja majd a boszorkány erejét. A következő rész pedig már most várom, főleh, hogy mi lesz, ha találkozik a rokonával Cassie.
Szia!
TörlésNagyon köszönöm :D Örülök, hogy sikerült meglepnem, lesznek még meglepetések ezt megígérhetem. Kolnak még soha nem volt olyan kapcsolata, ahol ennyire fontos lett volna neki valaki mint Cassie és ezért nála valahogy a híres önbizalma olyan mintha nem is létezet volna soha :)
A padláson nagyon sok mindenféle könyv van, nagyon lehetséges, hogy találnak valamit Esther ellen vagy, ha ellene nem is akkor legalább a boszorkányvadászok ellen ;) A Cassie erejére vonatkozó kérdés az még várat magára egy kicsit. Cassie reagálása olyan lesz amilyen az tőle elvárható :D
Puszi
Szió! Nagyon tetszik az új dizájn. Stílusos. Kol és Cassie...Cassie és Kol...A lehető legjobb páros. Egyszerűen Imádni valóak együtt. Cassiet nagyon nyomasztotta ez a vallomás. Az ősvámpírunk viszont tökéletes a megnyugtatásban. Elijah a hangulatgyilkos. Ez mondjuk nagyon tipikus, ahogy az is, hogy Kol szemtelen. Azt meghiszem, hogy nagyon jó beledőlni Kol karjaiba. Mennyire zavarba volt a drága, mikor megkérdezte mi is van köztük. Na igen, elment bóklászni a híres bátorsága. Elena nagyon örült a lánynak. Ahogy Carolinék is. Klaus és Caroline édesek úgy együtt. Vérkulcs. Praktikus. Fegyvergyűjtemény? Cassie aztán fel van készülve a csúnya vámpírok legyilkolására. Lorenna a nagyanyja? Eddig is nagyon meglepődtem az eseményeken, na de ez? Nagyon fiatalnak tűnt. Kicsit furcsa, de majd hozzászokom. És egy egész boszorkányvadász bandát megölni? Szép teljesítmény. Bár így már értem miért segített Damon felnevelni a kicsi Cassiét. Sok sikert a folytatáshoz: Dorsee
VálaszTörlésSzia!
TörlésÖrülök neki :D Szerintem is remek párost alkotnak. Cassie-t tényleg nyomasztotta a vallomás, Kol pedig ha mást nem is, de Cassie-t meg tudja nyugtatni. Elijah-t még Klaus nevezte így gondoltam miért is ne tegyünk bele egy ilyen részt, Kol pedig valóban nagyon szemtelenül tud reagálni. Én is úgy hiszem, hogy jó lehet Kol karjai között :D Kolnak Cassie az első olyan aki ennyire fontos neki a testvérein kívül és valahogy nem úgy reagál rá mint más lányokra, ez nem is olyan rossz, sőt... :) Elena nagyon jó barátnő, ahogy a többiek is nagyon kedvelik Cassie-t. Klaus és Caroline tényleg nagyon édesek együtt, remélem a sorozatban is összejönek :D Egy boszorkányházban, főleg Mystic Fallsban el kell rejtnei valahova az erre vonatkozó dolgokat. A házat Lorenna rendezte be, ő pedig úgy gondolta, hogy fő az óvatosság. Lorenna boszorkány, gyógyfüvek segítségével "kicsit" fiatalít magán. Annabell halála nagyon megviselte őt és az össze haragját a lánya gyilkosain töltötte ki. Damon nem igazán Lorenna miatt segített, bár ez sem egy rossz szempont :)
Sietek.
Puszi
Szia!
VálaszTörlésElőször is nagyon klassz lett az új dizájn :D
Hát, te is nagyon jól értesz ahhoz, hol kell abbahagyni egy fejezetet... Lorenna Cassie nagyanyja? Jesszusom O.o Mik lesznek még itt, te lány? :D Kol és Cassie párosa még mindig aranyos, főleg így, hogy most már tényleg "egy pár". Eszméletlen cukik voltak, amikor erről beszéltek. Kol és Rebekah veszekedései továbbra is zene a füleimnek, éljenek a testvéri civakodások!
Néhány dologra ugyan fény derült (mint, hogy miért segített Damon felnevelni Cassie-t, vagy, hogy hol voltak eldugva a boszorkány holmik), de most még több kérdőjel ugrál a szemem előtt (pl. hogy bérelhette fel Esther a vadászokat?).
Siess a folytatással :D
puszi
Szia!
TörlésNagyon köszönöm :D
A függővégek egy felől néha nagyon praktikusak. Lesznek még meglepetések garantálom :D Igen, Kol és Cassie végre hivatalosan is egy pár lettek. Kol és Rebekah már csak ilyen jó testvéri szeretettben élnek :)
A kérdésekre hamarosan kiderülnek a válaszok, de némelyikre csak lassan. Esthernek megvannak a maga módszerei sajna még a túlvilágról is.
Sietek :)
Puszi
Szia Valentine!
VálaszTörlésElőször is engedd meg hogy kifelxezzem mély tiszteletemet és imádatomat ugyanis te vagy az első aki hozzám hasonlóan egy kol központú történetet ír.Amikor olvastam a többi fejezetet volt amikor a bánattal,de volt amikor a nevetéstől sírtam.Olyan jól megtudod írni a fejezeteket hogy könnyedén képes vagyok beleélni magam a történetbe bármiről is legyen szó és ez hatalmas tehetségre vall.A fejezet isteni volt.Kol annyira édes volt hogy le sem lehet írni(Kol mánia vigyázat)Cassievel az oldalán.Ha gondolod nézz be hozzám bár azt garantálom hogy én még befogok hozzád
blogom:http://thelostinghunter.blogspot.hu/
várom a folytatást!
puszi:Rebekah
Szia!
TörlésNagyon köszönöm :D
Sajnos nincsen túl sok Kol központú történet, de azért remélem, hogy nemsokára több lesz. Én is nagyon szeretem Kolt egyszerűen nem lehet eleget olvasni róla :D Tuti, hogy benézek hozzád :)
Sietek
Puszi
Szia :)
VálaszTörlésHuhh most hogy itt van a suli kezdtem lemaradni, de végre itt vagyok mert ez az egyik kedvenc törim :P
Kol szenzációs volt mint mindig és annyira cukii♥
Klaus igazi faggató gép volt, és Caroline-on nem lepődtem meg xDD
De ami nagyon zavar az a függővég..
Siess a kövivel :)
XoXo
Szia!
TörlésÉn is el vagyok havazva a suli miatt. Nagyon kedves tőled :D
Kol már csak ilyen :)
Klaus végül is nagyon kíváncsi, mint mindig Caroline pedig mindent tudni akar.
Tudom a következő lehet, hogy nem lesz ennyire függővég, legalábbis megpróbálom :D
Sietek
Puszi
Szia!
VálaszTörlésNagyon jó lett! :)
Kicsit meglepődtem,hogy Kol már előbb kezdte sejteni,hogy Cassie boszorkány. Viszont ahogy olvastam rá kellett jönnöm azt lett volna a furcsa,ha nem kezd el semmit se sejteni. Örülök,hogy végül is összejöttek. :) Aranyosak együtt.
Klaus hozta a formáját. Kíváncsi volt,mint mindig. Kár,hogy ez nem mindig jó dolog. Főleg olyan helyzetekben,mint ami a boszorkányvadászos kérdésnél volt. Jó volt olvasni annál a résznél,hogy Kolnak hogyan reagál. "Látni" lehetett,hogy többet érez a lány iránt.
A vége... Sosem gondoltam volna,hogy Lorenna és Cassie nagymamája ugyanaz. Kíváncsi vagyok,hogy a lány vajon tudja-e ezt? És arra is,hogy a nagymama tudta-e,hogy a boszorkányvadászok felbukkannak vagy valami más dolog miatt csatlakozott Damonhoz?
Várom a folytatást.
puszy:Vivi
Szia!
TörlésNagyon köszönöm :)
Kol azért mégsem olyan nemtörődöm, mint amilyennek mutatja magát. Cassie-t pedig különösen megfigyelte :)
Klausban tényleg fellobbant egy kis vallatási herce-hurca. Kicsit tapintatlan, de sajnos könyörtelenül kíváncsi. Kol megértette bátyja álláspontját és ha Cassie nem is tagadta meg a hibrid kérését, attól még így próbált segíteni neki.
Lorenna valóban Cassie nagymamája. Az alatt, hogy Cassie mit tud azt érted, hogy tudja e Lorenna Mystic Fallsban van akkor a válasz igen, de azt hitte ezt a többiek is tudják, hogy ők rokonok. A nagymamának nagyon jó mondjuk úgy "ösztönei" vannak, hogy idejében észrevegye a veszélyt. Meg egyébként is Mystic Fallsba akart látogatni, nemsokára kiderül, hogy pontosan miért is :)
Sietek
Puszi