14.fejezet

Régi szép idők

• Lorenna a nagyanyád? - kérdezte Elijah. Csak a miheztartás végett. Ugyanis szeretett mindig biztosra menni.
• Nem mondta? - kérdezett vissza kissé döbbenten Cassie. Azt hitte a többiek tudják, hogy Lorenna a nagyanyja.
• Damon boszorkánya a nagyanyád? - kérdezte Nik is. A lány közben kezdte unni, hogy ugyan azt kérdezik tőle csak más formában.
• Nagyi előtt ne mond ezt, nem szeretném, ha próbára tennéd a tűrőképességét – válaszolta Cassie homlok ráncolva. - Így is túl sok dolgon szoktak veszekedni ők ketten.
• Damont is ismered? - kérdezte szájtátva Caroline.
• Igen. Azon már meg sem lepődöm, hogy ő nem mondta, hogy ismer engem – csóválta meg a fejét bosszankodva a lány és levett egy másik fénykép albumot a polcról. Találomra kinyitotta és a többiek felé fordulva megmutatta a tartalmát. Két kép volt rajta az egyiken úgy látszott csak Damon van rajta, viszont, ha alaposabban megnézte az ember, akkor meglátta a vámpír egyik lába mögé bújó három éves forma Cassie-t. A másik képen szintén Cassie volt és Damon. A kis Cassie morcosan nézet a férfira, aki vigyorogva éppen felkapni készült a lányt.
• Ez borzalmas – sóhajtott fel Caroline és kivéve a lány kezéből a fényképalbumot elkezdte azt lapozgatni.
• Köszönöm, Caroline – válaszolta Cassie felhúzott szemöldökkel., mikor látta, hogy Elijah és az ő kivételével mind leeset állal nézik a képeket. El tudta képzelni azt miszerint ez nem mindennapos számukra, de akkor sem volt valami szép dolog tőlük. Igaz ez még az elnézhető kategória határait súrolta.
• Ez megmagyarázza a modor... - kezdte Nik, ám inkább félbe hagyta a mondatát. Jól tette.
• Miután átlapozgattátok nem mehetnénk a Salvatore panzióba? Van egy fontos megbeszélni valóm a nagyanyámmal – közölte a többiekkel Cassie.
• Mehetünk kicsim – lépet mellé Kol.
• Egy szót se a gyerekoromról Kol – figyelmeztette őt Cassie és kiballagott a szobából.
• Meg sem szólaltam – emelte fel a kezeit az érintett és követte a lányt. Látta a lányon, hogy most nem érdemes viccelődni vele. Ezért megpróbálta visszafogni magát. Cassie mellett valahogy sikerült is neki, legalábbis általában. - Valami baj van? - kérdezte elkapva a lány egyik karját. Próbálta óvatosan kipuhatolni a viselkedés okát.
• Nem értem miért nem mondta el nektek nagyi, hogy az unokája vagyok – pufogta Cassie.
• Biztos mondta volna, csak nem nagyon volt rá alkalma. Ha szeretnéd vigasztalásként vezetheted a kocsim – vetette fel Kol. Nem tudta mit is mondhatna erre, elvégre neki nem igazán voltak hasonló problémái, de azért próbálta kihozni megvigasztalni őt vagy legalábbis megnyugtatni.
• Jó menjünk. Jöttök? - kiáltotta fel a többieknek a második mondatot Cassie. Értékelte az ős kedves gesztusát, viszont most legszívesebben ordítozott volna dühében. De még visszafogta magát, bár tudta nem fogja sokáig bírni.
• Megyünk – ordította vissza Nik, mert eszébe jutott a boszorkányvadászok és anyja közös terve, ami csak kihozta a sodrából. Az előbbi vidám hangulata már a múlté volt. Ezután lejöttek a lépcsőn. Rebekah azt az albumot szorongatta, amiben a legtöbb képen Cassie és Damon voltak.
• Cassie, ugye nem ismered Stefant? - kérdezte a lányt.
• Nem ismerem. Mielőtt megkérdeznéd elviheted az albumot, de majd kérem vissza – sóhajtotta Cassie és megdörzsölte a homlokát. Fájt a feje, amit csak tetőzött az, hogy rá kellett jönni nagyanyja letagadta őt. Na jó tudta, hogy ez nem így van, de akkor is rossz érzés volt.
• Kösz – ragyogott fel Rebekah arcán egy Damonnek semmi jót nem ígérő vigyor. Elena, Elijah, Caroline és Klaus a hasonmás kocsijával mentek. A többiek Kol autójával mentek és a tulajdonosa vezetett, mert Cassie-nek a végén mégsem volt kedve hozzá. Egyrészt a fejfájása miatt, másrészt, mert nem is volt annyira kedve, legalábbis most semiképen sem

• Helló – csapta ki az ajtót Nik és bemasírozott a Salvatore panzióba. Igazán otthon érezte magát, jobban mondva nem érzett kellemetlenséget az ilyen kis apróságok miatt. A többiek utána masíroztak, mint a jó kis katonák. A nappaliban csak a kissé sápadt Ric volt, és éppen egy pohár whiskyvel szolgálta ki magát.
• Már csak ti hiányoztatok – jegyezte meg a megjelenő Damon, Ric felé oldalazva. Előbb próbált nem röhögni azon, hogy milyen elképedt arcot vágott öccse és legfőképpen a legjobb barátja. Nem ment. A végén annyira nevetett, hogy a könnyei is potyogni kezdtek. Amit Lorenna nem értékelt túlzottan. Bátyja mögötte felbukkant Stefan is.
• Jól vagy? - kérdezte egyből a fiatalabb Salvatore a hasonmást.
• Megvagyok Stefan – nyugtatta meg Elena. - Ő Cassie, Cassie ő Stefan Salvatore – mutatta be egymásnak őket.
• Ezt a helyedben megnézném – duruzsolta neki Rebekah és a fiatalabb Salvatore kezébe nyomta az eddig szorongatott albumot. Aki meghökkenve elvette tőle azt.
• Ha nagyanyádat keresed ő éppen a konyhában kotyvaszt valamit – bökött az említett helység irányába Damon Cassie-hez fordulva. Látta mit csinált a szőke hajú ős és inkább meg sem próbálta megakadályozni, mivel tudta ígyis, úgyis mindegy már tudják e ezt róla avagy sem. - Egyébként nem repesek az örömtől, hogy itt vagy. Azt hittem Oxfordban vagy és ott folytatod az egyetemen a tanulmányaidat.
• Halasztok egy évet – vont vállat Cassie.
• Remek. Gondolom Lorenna meg engedte, sőt biztos vagyok benne, hogy ő volt a felbújtó. Később beszélünk erről - szögezte le. - Szóval mikor mentek el innen? – fordult ezután az ősök felé. Nem is leplezve mennyire nem tetszik neki a jelenlétük.
• Azt hiszem most nem a személyes problémáddal kellene foglalkoznunk – szólalt meg Ric. Lorenna nemrég mondta neki és Stefannak, hogy ő Cassie nagyanyja. Kissé megviselte a dolog mivel előtte hívta el a nőt egy randevúra. Aki igent mondott rá. Mindig sikerül kifognia a lefurcsáb nőket. Nem lehet egy normális nővel sem kapcsolata? Vagy túl nagyok az igényei? Próbált nem belegondolni abba, hogy vajon hány éves is lehet a vörös hajú boszorkány. Elvégre nem nézett ki többnek huszonötnél! Abszurd. De azért elhatározta most már nem fog megfutamodni. Egy vacsorát csak túl fog élni, a többi meg majd kialakul. Remélhetőleg.
• Igazad van. Most már nem ti vagytok az első számú nem kívánatos személyek – vont vállat Damon szarkasztikusan elismerve a dolgot. Azonban még nem adta fel, hogy minél előbb eltűnteti a házából őket.
• Még nem voltál itt nem tudtam ki hiányzik – jegyezte meg cinikusan Rebekah.
• Hát nyilván nem volt jelentkező, aki felmelegített volna az ágyadat – töltött magának egy pohár whiskeyt Damon, de Rebeakah megragadta a nyakánál fogva és a falba vágta őt. A pohár így ripityára tört, az alkohol pedig a padlóra folyt. Cassie a kezeibe temette az arcát. Kol ott ténfergett mellette arra az esetre, ha szüksége lenne rá és ha kell elvigye innen, akárhova.
• Damon fogd vissza magad – szólt rá a vámpírra a belépő Lorenna. - Mint azt Ric is mondta kisebb problémánk is nagyobb, mint, hogy belekezdj a szokásos gúnyolódásodba – A szobában tartózkodók a nőre néztek. Rebekah kegyesen elengedte Damon nyakát, amin ott maradt az ujjinak a nyomai. Jelezve nem csak egy ártatlan kis simogatásról volt szó.

Mind leültek a nappaliban – már ahová tudtak -, és megbeszélték, hogy mi mindent derítettek ki külön-külön. Klaus elmondta, hogy a hibridjei átkutatták a boszorkányvadászok tanyáját és, bár nem tudtak bemenni világos volt, hogy nincs bent senki és semmi. Így pár embert elcipeltek oda biztos, ami biztos alapon, hogy segítsenek egy két dolgot kivinni mikor ezzel megvoltak fel is gyújtották a házat. Csak, hogy a boszorkányvadászok érezzék a törődést. Nik megígérte, Lorennának, hogy megnézheti, majd a keresés eredményeit. Bízott a nő szakértelmében e területen. Amint a kis mesedélután véget ért Damon Cassie felé fordult.

• Remélem már becsomagoltál, mert most rögtön mész haza – parancsolt a lányra.
• Azt te csak hiszed – válaszolta dacosan Cassie és a karjait összefont a mellkasa előtt, Kol sötét pillantásokat lövelt az idősebb Salvatore felé és kész volt, hogy bármelyik pillanatban kitörje a nyakát. Tudta azért megölni nem kéne mivel félő Cassie nem nagyon örülne neki. A szoba több jelenlévője próbált nem belefolyni a veszekedésbe. Bár Rebekah szívesen megtette volna, de Elijah figyelmeztetően megszorította a karját. Ezzel is jelezve, hogy most ez nem az ő dolguk.
• Bebizonyítottad mennyire nem tudod megvédeni magad, ne is várj mást – jelentette ki Damon és hangja nem tűrt ellentmondást.
• Nem. Mondhatod. Meg. Mit. Csináljak. - hangsúlyozta ki külön-külön mindegyik szót Cassie.
• Ha te nem is nagyanyád csak egyet ért velem. Lorenna? - fordult a vörös hajú boszorkány felé.
• Én Cassie-vel értek egyet – válaszolta Lorenna. - Igaza van, hagynunk kell, hogy önálló döntéseket hozzon.
• Ne már! - morogta Damon és mérgesen töltött magának egy újabb pohár whiskyt. Eszébe jutott, az amikor megismerkedett Annabellel. Tetszett neki. Talán egy kicsit szerelmes is volt belé, mikor erre rájött elhagyta őt. Nem akart szerelmes lenne. Katherine után nem. De miután újra találkoztak szokásos módon egy csomó ostobaságot az immár terhes nő fejéhez vágott. Fájt neki, hogy Annabell gyereket vár valaki mástól, bár tudta, hogy ő nem adhatja meg neki ezt a csodát. Amikor megindult a nőnél a szülés teljesen kétségbeesett és szégyen, nem szégyen elakart menekülni. Ám akkor a nő varázslattal eltörte a lábait. Ezután mit volt mit tenni segített a szülésnél, vagyis ő vezette le. Teljesen meghatódott, amikor az aprócska újszülöttet a karjaiban tarthatta. Soha fogott még előtte kisbabát. Cassie pedig olyan pici volt és törékeny. El sem akarta engedni annyira aranyos volt, de végül mégis átadta az anyjának a kis Cassie-t. A nő ekkor megkérte maradjon velük és Damon eme gyenge pillanatában belement. Segített a kislány nevelésében. Valójában elkényesztette őt, legalábbis Lorenna mindig ezt vágta fejéhez. Annabell halála után sem hagyta el a kislányt. Elvégre megígérte és már igazán a szívéhez nőt. Nagyon sok mindent tanított Cassie-nek biciklizni, autót vezetni, verekedni. Eddig a pillanatig azt hitte a lánynak – akit azért önmagának bevallotta, hogy úgy szeret mintha a sajátja lenne – remek ítélőképessége és megfigyelőképpessége van. Most azonban nagyon is kételkedett mindkettőben. Látta milyen szemekkel néz Cassie, Kolra. Nem akarta, hogy ő neki is csalódnia keljen. Meggyőződése volt, hogy a fiatal ős össze fogja törni Cassie szívét. Ezt pedig semmi esetre sem hagyhatta. Egyszer az életben ezért fordult Lorennához. De a nő nem pont ilyenkor nem képes egyetérteni vele! - Rendben – fordult a többiek felé. - Segítek nektek, mivel így is több idióta rohangál a városban, mint az szükséges - közölte velük, majd elment, hogy körülnézzen a környéken, mert tudta, ha még egy percet marad megfojt valakit. Valamint félő volt, hogy akkor pedig ő vele cselekedne hasonlóan valaki. Ami azért nem lett volna valami bíztató.

A vámpírok – az elviharzó Damon, Stefan és Caroline kivételével – és Lorennával kiegészülve megnézték a már alig élő foglyot. Cassie, Elena, Caroline, Stefan és Ric addig megebédeltek. Kol hajlott rá, hogy utóbbiakkal, menjen. Nem akart elmenni Cassie közeléből, de a lány megcsókolta őt – ami mindkettőjüknek nagyon megnyugtató volt -, majd a könyvtár irányába tolta. Nehezen, de végül belement. Nem, azért, mert ellenére lett volna, hogy esetleg bántani kell a foglyot, sőt szívesen megölte volna az össze hozzá hasonlót. Csak nem akarta, hogy valami baja essen Cassie-nek még ő nincs mellette. Tegnap előtt is szinte mellőle rabolták el a lányt és nem akart kockáztatni.

A fogoly egyébiránt nem nézett ki valami fényesen. Minden csupa vér volt körülötte és ő maga is egy merő nagy seb volt. Nem volt olyan felület rajta amin ne lett volna valami sérülés. Nemigen volt eszmélténél, hála a vérveszteségnek. Talán jobb is volt neki, de amúgy még élt, igazhogy csak alig. Kicsit távolabb tőle Kol észrevette, Midnightot. Úgy tűnt, hogy a macska vigyázz a fogolyra. Érdekes. A már alig élő boszorkányvadászt nézve mind a négy ős leszűrte a következtetést miszerint Cassie nagyanyjával nem jó haragban lenni. Nik ezután megnézte a nő elméjét, ahogy testvérei is. Beigazolódott a sejtésük, amit már mind tudtak. Esther volt olyan kedves és rájuk szabadította a boszorkányvadászokat. Hát nem volt szép tőle? Bár gyermeki és az ő környezetükben élők érzései igencsak távol áltak a hálától. Ezután mivel már nem volt hasznukra a boszorkányvadász, Kol fogta és kitépte a szívét.

Még az ős vámpírok és Lorenna a boszorkányvadásszal foglalkoztak, addig Cassie elmagyarázta Caroline-nak, Elenának, Stefannak és Ricknek, hogy honnan ismeri Damont. Ric igencsak csodálkozott, hogy legjobb barátja nevelte fel Cassie-t. Halványan azonban felrémlett neki, hogy Damon pénztárcájában van egy kép egy kislányról, aki így visszaemlékezve kísértetiesen hasonlít Cassie-re. Mikor Damont akkor a képről kérdezte azt, mondta, hogy az a pénztárca tartozéka volt. Ami félig meddig igaz is volt, mivel azt a pénztárcát Annabell adta a vámpírnak a benne lévő képpel együtt. Caroline és Elena is hasonló döbbentett érzet. Szinte fel sem tudták fogni. Damon, mint gondoskodó szülő? Még gondolva is hajmeresztő volt, nemhogy kimondva. Stefan álmélkodva lapozgatta az albumot amit Rebekah adott oda neki. A legtöbb képen Damon és a kicsi Cassie voltak. De volt olyan kép amin bátyja egy Cassie-re nagyon hasonlító nővel volt. Felismerte Annabellt, találkozott vele amikor egy kis ideig Londonban élt. A nő akkor már terhes volt és éppen az utolsó évét végezte az Oxfordon. Ő neki pedig egy kis össze tűzése támadt az egyik kötekedő boszorkánnyal, Annabell segített neki lecsillapítani az illetőt. Jóval később hallotta, hogy meghalt, de arról halvány fogalma sem volt, hogy Damon közelebbről ismerte. Ráadásul Cassie elmondta, hogy szinte ő nevelte fel. Igazán felfoghatatlannak tűnt. Mégis igaz volt.

A konyhába ekkor betoppantak az ősök és Lorenna. Cassie örömmel ölelte magához velük tartó házikedvencét, utána pedig nagyanyja ölelgette unokáját. Aki ugyan még mindig zabos volt, de megadóan hagyta, hogy Lorenna üdvözölje őt és úgy babusgassa, mint egy gyereket. Próbálta nem felróni neki a titkolózás, mivel tudta azért nem mondta, mert nem kérdezték tőle. Ugyanis ez volt nagyanyja általános viselkedési formája.

• Szóval Midgnight nem közönséges macska? - tette fel a kérdést Nik kíváncsian. Aki már a kezdet kezdete óta érezte, hogy Cassie macskája nem közönséges háziállat és alig bírta kivárni megtudja pontosan micsoda is.
• Ott van előtettek a nyilván való és ti nem látjátok – rázta meg a fejét Cassie. Kinyitotta az előtte lévő albumot és egy képre mutatott.
• Te és Midnight – válaszolta Kol.
• Kol, ezen a képen öt éves vagyok, most viszont lassan húsz. Nyilván látod a különbséget, nemde?
• Igen, de miért?
• Midnight nem öregedet tizenöt év alatt semmit sem – közölte Elijah a nyilvánvalót, amit már a többiek is észrevettek.
• Pontosan – bólogata Cassie és Lorenna. - Én kaptam Midnightot az anyukámtól.
• Ő pedig tőlem, ahogy én az édesanyámtól és így tovább – vette át a szót Lorenna.
• Mennyi idős is Midnight? - kérdezte érdeklődve Rebekah még nem látott ilyen öreg macskát, ami nem is néz ki olyan öregnek.
• Jó kérdés, akkor született amikor Cassandra. Szóval úgy körülbelül ezeregyszáz és ezerkétszáz között – válaszolt Lorenna. A hallgatóságnak leeset az álla.
• De mi ő tulajdonképpen? - kérdezte Ric. Igazán érdekesnek találta a macskát.
• Varázsmacska, egyfajta védelmező – felelte Cassie.
• Egy ilyen kis macska? - értetlenkedett Nik. Hallott már védelmező állatokról, de úgy tudta, hogy azok nagyobbak.
• Midnight – mosolygott a macskájára Cassie. Aki erre nőni kezdet és egy perccel később már egy párduc volt a helyén. Lorennát és Cassie-t kivéve mindenki elhülve nézett a kismacskából lett nagymacskára. Jó pár lépést hátráltak is tőle. A macska a hozzá legközelebb lévő Kol lábához dörgölüdzöt és dorombolni kezdett.
• Ijesztő – jelentette ki az érintett és óvatosan megvakarta Midnight egyik füle tövét. A macska erre mellső mancsait az ős vállára tette és megnyalta Kol arcát. A konyhában tartózkodók némelyike felnevetett. De megtartották a biztonságosnak ítélt távolságot. - Én is kedvellek Midnight – jelentette ki Kol. Erre a többiek még jobban nevetni kezdtek és kissé közelebb léptek.
• Midnight – szólt rá két nevetés között a macskára Cassie, a nagymacska pedig visszaváltozott kismacskává.
• Ez nem volt vicces – jegyezte meg Kol duzzogva.
• Mondod te! - válaszolt Rebekah.

Még beszélgettek egy kicsit, majd a társaság oszlani kezdet. De előtte Lorenna mindenkire egy csomó süteményt tukmált. Elena, Caroline és a velük tartó Elijah elmentek meglátogatni Bonnie-t. Klaus és Rebekah is hazaindultak. Miután előbbi elköszönt kedvesétől.

• Gyere úgy emlékszem reggel vacsorát emlegettél – fogta meg Kol kezét Cassie, aki erre vidáman követte a lányt.
• Vigyázatok magatokra – kiáltott utánuk mosolyogva Lorenna.
• Sziasztok – integettek a még ott maradottaknak, majd a nyomukban lévő Midnightal együtt távoztak az ős kocsiján. Amit ezúttal Cassie vezetett.
• Meddig fog tartani a mosolyszünet Damon és Cassie között? - kérdezte Ric.
• Nem lesz több, mint két nap vagy még annyi sem – legyintett Lorenna. Majd elindult, hogy feltakarítsa a boszorkányvadász maradványait, valamint előkészíteni a ma esti kétszemélyes vacsorát Ricnek és magának.

Cassie és Kol miután visszaértek a lány házába együtt elkészítették a vacsorát, megterítettek és elfogyasztották az ételt.

• Hát ez egy mozgalmas nap volt – jegyezte meg a kanapén elnyújtózva Kol, miután meggyújtotta a tűzet a kandallóban. Csak a hangulat kedvérét, mert közbe már javában ment a központi fűtés. Ez után lehúzta maga mellé Cassie-t és tanulmányozni kezdte arcának finom vonásait, amit a tűz lángja megvilágítottak.
• Nem mozgalmas inkább csak túl sok minden derült ki – mondta a lány és ásított egyet a szemei is szinte leragadtak. Amikor az ős nem látta bevett gyorsan két szemfájdalom csillapítót és remélni, mert, hogy nemsokára hatni fog.
• Még mindig érthetetlen számomra, hogy Damon „Idegesítő” Salvatore nevelt fel.
• Kösz – mormolta Cassie és Kol vállára hajtotta a fejét.
• De a nagyidat kedvelem – döntötte a lány fejére a fejét. Hangosan nem mondta ki a mondat elejét, de mindketten tudták a mondat úgy kezdődött volna, hogy Damont nem.
• Ő neki Ric az esete – motyogta Cassie egyre laposabbakat pislogva ennek ellenére halványan elmosolyodott.
• Nekem meg te – válaszolt lágyan Kol és átkarolta a lányt.
• Én is kedvellek. De Damon nem olyan vésze, mint ahogy azt te vagy a többiek lefestitek csak túl sok fájdalom érte és ezért nem szereti kimutatni az érzéseit. Nem akar gyengének látszani.
• Kíváncsi lennék, hogy milyen voltál gyerekként – váltott témát az ős és elgondolkozó oldalpillantást a lány felé.
• Fogós kérdés. Emlékszem mennyire imádtam anyát, ez most is így van. Ott voltunk mi hárman. Anya, Damon és én. Minden olyan csodálatos volt. Én és Damon minden nap mást csináltunk, másként törtünk borsot az emberek orra alá. Anya utána mindig leszidott minket, mi azonban soha nem vettük komolyan, mert közben mindig mosolygott. De utána anya meghalt öt éves korom előtt. Után kész rémálom voltam. Legalábbis nagyi szerint. Damonnel viszont mindig jól kijöttem. Mesélsz magadról? - kérdezte Cassie. Szeretete volna közelebbről megismerni Kolt.
• Mit is mondhatnék? Hm – kezdte Kol. Úgy gondolta nem árthat, ha ő is beszél egy kicsit magáról. Volt egy olyan sejtése, hogy Cassie azért nem beszélt bővebben, mert neki még mindig túl friss volt az anyukája halála. Látta rajta mennyire fájdalmasan érinti őt az elvesztése. Neki igazán szokatlan volt ez a szülők felé mutatott odaadó, feltétlen szeretett. Mert ha akarta, ha nem még a híres Damon Salvatore-n is látszott a törődés a lány felé. Még akkor is hacsak pár órára látta őket együtt. Ő rá vagy akárcsak a testvérei egyikére sem nézett így Mikael. Cassie figyelmesen várta, hogy Kol folytassa. - Egyszer volt, hol nem volt... Itt születünk a mostani Mystic Falls területén, a szomszédaink vérfarkasok voltak. A még élő testvéreimet ismered. Ők ugyan ilyenek voltak ezer évvel ezelőtt is. Rebekah makacs, Elijah az unalomig erkölcsös, Nik pedig ő volt a nagy testvér, ha érted mire gondolok. Ha valami rosszat csináltam, gyakran vállalta helyettem a büntetést, habár én soha nem kértem meg rá...
• És te milyen voltál? - kérdezte érdeklődve Cassie. Örült neki, hogy Kol megnyílt előtte.
• Én? Nem is tudom – merengett el Kol. De aztán folytatta a mesélést, valósággal dőltek belőle a szavak. - Mondhatni túlságosan is gyakran kerestem a bajt. Néha meg is lett a „jutalmam” érte. Az apánk, Mikael büszke ember volt, nem tűrt ellentmondást – szorította ökölbe a kezeit Kol. Cassie tudta, hogy egy sajnálom itt nem segítene semmit. Így megfogta a vállán és a térdén pihenő kezeket és megszorította őket. Kol érzékelve a lány kedves gesztusát vetett rá egy halvány mosolyt. Cassie viszont látta, hogy a szemei nem mosolyognak, fájdalom tükröződött bennük. Nem hitte, hogy Kol gyakran kibeszélné a problémáit. Biztosra vette azt is, hogy Kol eleinte próbálkozott megnyílni mások felé, de sohasem tudott teljesen. Vagy nem is akart. Az ős folytatta a történetét: - Az anyánk, Esther pedig félt tőle, ahogy mi is. Ezért nem védet meg minket túl gyakran, vagyis soha. Kivéve persze Finnt. A kis kedvencet. Aztán Henrik halála után minden sokkal rosszabb lett. Esther és Mikael vámpírrá tettek minket. Megitatták velünk Tatia vérét, mint ahogy ez később kiderült. Mikael pedig sorba megölt minket. Döbbenetes volt, amikor magamhoz tértem nem értettem semmit. Utána meg minden olyan gyorsan történt. Kiderült, hogy Nik csak félig a testvérünk. Mikael éktelen haragra gerjedt. Tombolt. Senki és semmit nem kímélt, mert csorba eset az ő annyira nagyra tartott büszkeségén. Ez után kezdődött a menekülési herce- hurca. Mikael mindenképpen a fejébe vette, hogy véglegesen megöl minket. Mi pedig, hogy nem hadjuk magunkat. Száz évvel később Finn be sokkalt. Nik így elküldte őt alukálni egy kicsit. Megölni mégsem akartuk elvégre mégis a testvérünk volt. Menekültünk tovább, az ezernégyszázas évek végén bukkant fel Katarina Petrova. Aki ekkor már Katherine Price-nak neveztette magát. Elijah-at egyből az ujja köré csavarta. Mondhatom nem volt nehéz dolga vele. Mivel Elijah még mindig nagyon hiányolta Tatiát, megjegyzem ő sem volt jobb, mint Katerina. De végül is nem az én dolgom volt. Csak az számított, hogy végre meg tudjuk törni az Esther álltal Nikre rakott átkot. Ám Katerina megneszelte a dolgot és elmenekült. Természetesen vámpírként. Mindig is volt érzéke hozzá mikor kell lelépni. Ezután Nik és Elijah összevesztek, mert előbbi utóbbit hibáztatta azért ami történt. Az ezernyolcszázas évek végén én is összevesztem egy kicsit Nikkel... egy szó, mint száz Finn mellé kerültem. Pár évvel utána Rebekah is csatlakozott hozzánk, már nem bírta tovább a menekülést. Nik időközben megölte Mikaelt. Nemrég Elijah felébresztett minket. Vissza tért Esther. Békét és szeretett hirdetve. Holott csak azért jött vissza, hogy minket is magával rántson a túlvilágra. Finn már csatlakozott is hozzá, hála Alaricnak. Utána szerencsére sikerült visszazárnunk Esthert a helyére. Most meg újra próbálkozik. Remek. Ennyi lenne azt hiszem, ha van valami kérdésed csak kérdez bátran – fejezte be Kol, úgy mintha nem is számítana az amit nemrég elmondott. Cassie viszont érezte a fájdalmát ezért szorosan és megnyugtatóan magához ölelte. Kol belesimult az ölelésbe, jól esett neki, hogy a lány itt van mellette. Kicsit még a szeme is könnybe lábadt. Nem látta, hogy Cassi is hasonló tüneteket produkál. Az ős majdnem ezer éve alatt soha nem érezte azt, amit most Cassie mellett érzet. Ilyen rövid idő alatt túlságosan is megszokta, hogy a lány itt van mellett. Nem akarta elengedni. Soha. A kandallóban lobogó tűz barátságos sziluttje igencsak meghitt hangulatot teremtett nekik.

• Cassie? - kérdezte végül Kol. De kezdte sejteni, hogy a lány elaludt. Hallotta egyenletes szuszogását. Lassan mosolyra húzta ajkait. Óvatosan a karjaiba kapta Cassie-t és felment vele a lány szobájába. Lefektette az ágyába és betakarta. Midnight az ajtóküszöbről figyelte őket. Az ős egy-két pillanatig tétovázott, azt követően gyors döntésre szánta el magát. Eloltotta a tüzet a nappali kandallójában, majd visszasietett Cassie szobájába. Ott befeküdt a lány mellé és szorosan magához ölelte. Tegnap mindennek ellenére mennyire aggódott a lányért, attól még szavakkal el nem mondhatóan örült neki, hogy ott feküdhet mellette. Remélte Cassie-nek sem lesz ellenére a dolog. Végül Cassie szuszogását hallgatva az ős is elaludt. Kint eközben először csak elszórtan, majd egyre sűrűbben kezdett hullani a hó.