2. évad 10. fejezet

Terhes érzékenység

„Ami öröm és bánat bennünket ér, azt sohasem valódi mértéke, hanem inkább a saját érzékenységünk mértéke szerint érezzük át.” Francois de La Rochefoucauld

A nászút elteltével Cassie és Kol boldogan indultak haza, Mystic Falls-ba. Ahol rokonaik elvileg már két gyerekszobát is elő is készítettek a babának. Vagyis minden eshetőségre felkészülve a Mikaelsson villában és a Salvatore panzióban is megtalálható volt egy ilyen helység. Ugyanis a házak tulajdonosai mind azt remélték, hogy az ifjú pár, majd náluk lesz elszállásolva. Tehát ennek tudatában a hibrid teljesen meg volt győződve, arról, hogy öccse és újdonsült sógornője velük fognak lakni és ebben senki sem tudta őt megingatni. Igaz nem is nagyon akarták. Damon pedig hasonló meggyőződésen volt, természetesen a saját javára. Egyébként Lorenna a Mystic Fallsi házukban lakott, ahogy Liam is – bár ő feltűnően sokat tartózkodott a Mikaelsson villában -, ám mindketten tudták, hogy az ő otthonukban sajnos nincs elég hely, ezért a vörös hajú boszorkány - eleinte Damon megkérdezése nélkül -, kezdte felmérni a szobákat, hogy kiválassza azt, amelyik véleménye szerint leginkább meg fog felelni dédunokájának. Erről az idősebb Salvatore már csak akkor értesült, amikor a szoba már ki volt festve és csak a bútorokra várt, így aztán utólag hagyta jóvá a dolgot. Nem mintha Lorennának szüksége lett volna ilyesmire. Mindenesetre abban mindenki biztos volt, hogy a hazatértek egy ideig a villában fognak aludni, ahol Rebekah és Lorenna, valamint a nekik segítő Caroline összeütött egy kis „Isten hozott titeket itthon” üdvözlést. Ott volt természetesen a teljesen lelkes Nik, az izgatott Caroline, a kissé megszeppent Gabriel, a szüleit türelmetlenül váró Ann, a tökéletesség érdekében mindent folyton igazgató Rebekah, az őt szüntelenül nyugtató Liam, a boldog Lorenna, a szintén vidám Ric, a szokása szerint nyugodt Elijah, a mindennek örül Elena, a kíváncsi Jeremy, az érdeklődő Liz, a két Salvatore testvér és Annabell is. Aki Moira segítségével el tudott jönni ide is, úgy, hogy továbbra is élőnek nézett ki, annak ellenére, hogy továbbra sem volt az.

• Sziasztok! – lépett be az ifjú pár. Kol közben lesegítette feleségéről a könnyű tavaszi kabátot. Cassie a kezeit megnövekedett hasára csúsztatta és rámosolygott családtagjaikra, akik megrohamozták őt és a férjét.
• Hallom a szívverését – ölelte meg vidáman Nik a lányt és továbbra is lelkesen le is hajolt Cassie megnőtt pocakjához, hogy hallgassa unokaöccse szívének dobbanásait.
• Én is örülök, hogy látlak Nik – csóválta meg a fejét a lány, szája sarkában egy apró elnéző mosollyal.
• Én nem hallom – vonta össze szemöldökét egy Niktől másolt mozdulattal Gabriel, aki egyébként a hibrid karjaiban fészkelődött.
• Az ultrahang segítségével te is fogod hallani – biztosította a kisfiút Nik. Ann célzatosan arrébb tolta a hibridet és Gabirielt, hogy ő is meg tudja ölelni az anyukáját.
• Hogy vagy? – kérdezte Cassie kissé lehajolva a kislányhoz, aki szorosan megölelte őt.
• Jól! Képzeld, én segítettem Caroline-nak a gyerekszoba játékainak kiválasztásában és persze Gabriel – közölte csillogó szemekkel Ann.
• Hallottam felőle – mosolygott rá a kislányra Cassie.
• Én egy ölelést sem kapok – fakd ki szomorúságot tetve Kol, akit egyébként Rebekah szorongatott, aki a megjegyzés elhangzása közben játékosan meglegyintette bátyja fejét. Ann kitárt karokkal futott az ős felé, aki helyből a karjaiba kapta a kislányt.
• Te jó ég, mivel etetnek téged itt? – kérdezte Kol és közben úgy tett, mint aki rogyadozik a súlya alatt.
• Sok mindennel, bár tegnap Nik volt a soros a vacsorakészítésben, úgyhogy Liz megszánt minket bolognaival és csoki tortával – válaszolta Ann vidáman. Az érintett mélyen elpirult, mivel tegnap az itt lévők halomra dicsérték őt, nem titkolva, hogy megmentette őket a szinte éhhaláltól.
• Kikérem magamnak, én remek szakács vagyok – szólt közbe a hibrid meglehetősen morcosan, mivel sértette őt a mondat mögött rejlő célzás, ami az ő tehetségtelenségére utalt e téren.
• Hát persze, édesem – nyugtatta Nikket Caroline gyöngéden. Ám hangjából pont az ellenkezője derült ki, ennek ellenére szerelme egyáltalán nem haragudott rá. Rebekah közben Cassie-t üdvözölte.
• Milyen volt a nászút? Róma? Tetszett a ház? Párizs? Egyékbéknt Cassie szerintem ülj le, ne álldogálj sokáig – sorolta a kérdéseit Rebekah, az utolsó mondatot aggódva odabiggyesztve, mert nem akarta, hogy sógornője megterhelje magát. Caroline egyetértően bólogatott.
• Hadd öleljek meg mindenkit, és utána leülök – nevetett fel Cassie, mivel már Elena és a legtöbben aggódva néztek rá, így hozzátette: – Ígérem. – fogadkozta. Így tehát folytatódott az üdvözlés.

• Hoztam neked teát otthonról – mosolygott rá unokahúgára Liam.
• Igazán köszönöm – viszonozta azt Cassie.
• Gyönyörűen nézel ki kicsim, már nagyon érdekel milyen is volt a nászutad, remélem csináltatok képeket – ölelte meg unokáját Lorenna, akit a tétova Ric követett.
• Köszi, nagyi és igen van pár kép – csóválta meg a fejét unokája. Kol és ő a Rebekah által adott fényképezővel és a Nik által adott kamerával készítettek egy csomó képet és videót emléknek.
• Tudod milyen – jegyezte meg Ric elpirulva, aki a vörös hajú boszorkány helyett is zavarba jött.
• Semmi gond Ric – mosolygott rá a férfira Cassie, jelezve, hogy tényleg tudja. – A suliban minden rendben?
• Persze, a diákokkal együtt alig várom a nyári szünetet – válaszolta a történelem tanár vágyakozóan gondolva a szünetre.
• Az már csak pár hónap – bíztatta őt a lány derűsen.
• Csodálatosan nézel ki – ölelte magához sógornőjét Elijah, nem titkolva mennyire hiányzott neki a lány.
• Köszönöm Elijah – veregette meg az ős hátát Cassie boldogan.
• Elijah még féltékeny leszek – szólt oda bátyjának Kol viccelődve, aki egyébként Elenát ölelte meg.
• Erre semmi okod testvérem – válaszolta Elijah vigyorogva.
• Te jó ég – pislogott jelentősen túldramatizálva a helyzetet Kol és még a kezét is a szívére tette. – Te vigyorogsz? Mi történt még nem voltunk itt? Ittál?
• Minden rendben van Kol – rendezte az arcvonásait Elijah, ám továbbra is fesztelennek, gondtalannak tűnt, ami igazán üdítő élménynek hatott.
• Cassie, annyira örülök, hogy haza értettek – ölelte meg boldogságtól könnyes szemekkel barátnőjét Elena.
• Én is Elena, én is – viszonozta a hasonmás ölelését Cassie. Jeremy is üdvözölte az ifjú párt, Kollal kezet rázott, még Cassie-nek megveregette a karját.
• Csak az előttem szólókat tudom ismételni – lépett unokahúga mellé Stefan.
• Hallottam, hogy te is Nik kibékültettek – mormolta Cassie. A hibrid közben éppen a kis Gabrielnek magyarázta lelkesen, hogy melyik mesét is kéne választaniuk mára, a beszélgetésbe Ann is beszállt és előhozakodott a saját elképzeléseivel.
• Azt hiszem itt volt az ideje – válaszolta Stefan csendesen, ám a szemei végre szomorúság helyett boldogan csillogtak.
• Stef, ne sajátítsd ki magadnak a lányomat – terelgette arrébb öccsét az útból Damon, aki csak megforgatta a szemeit válaszként.
• Hogy s mint Cassie? – kérdezte lányától komolyan.
• Minden rendben van apu – ölelte meg édesapját Cassie.
• Akkor rendben – simogatta meg a lánya haját Damon.
• Örülök, hogy te is itt vagy anyu – súgta anyjának, aki az apját váltva magához húzta őt.
• Moira kivételesen érthetően el tudta magyarázni nekem, hogy tudok ide jutni – válaszolta Annabell kedvesen.
• Gondolom továbbra is rébuszokban beszél.
• Mint mindig – kuncogott fel Annabell és megsimogatta lánya arcát. – Örülök, hogy boldog vagy – tette hozzá lágyan.
• Tudom, de ne merüljünk bele ebbe, mert el fogom sírni magam és Kol egyből itt terem majd egy százcsomagos zsepi csomaggal – súgta Cassie, holott tudta, hogy így is a társaság több mint fele hallani fogja, amit mond.
• Valaki engem szólított? – termet felesége mellett Kol, ismételten a karjaiban tartotta Ann-t. A kislány ugyanis éppen arról próbálta meggyőzni az őst, hogy olvasson neki esti mesének Stefan King könyveket, amiről Kol úgy vélte, hogy azért nem igazán kéne, de ennek ellenére biztosította a kislányt, hogy megkérdezi Cassie-t és ha ő megengedi, akkor aztán tőle is rendben van. Ann egyébként tudta, hogy Cassie nem fogja engedni ezért próbálta előbb Kolt meggyőzni, de be kellett látnia, hogy nem fog sikerülni. De elhatározta, hogy megkéri Niket, mivel tudta, hogy a hibrid biztos benne lenne az ilyen mesélésben. Elvégre egy ilyen nagycsalád előnyeit tudnia kell a saját javára fordítania.

Végül a nappaliban foglaltak helyet. Kol és Cassie részben elmesélték a nászúton történteket, vagyis annak a publikus részét. Amiért volt, aki hálás volt, például Damon, aki egyáltalán nem óhajtotta tudni a pontos részleteket. Viszont volt, aki továbbra is kíváncsi maradt ilyen volt Lorenna. Aki természetesen továbbra is borzasztóan tudni akarta a legapróbb kis részleteket is, ám egy határozott: „Na, de, nagyi!” Felháborodott mondattól Cassie részéről és Koltól egy sokatmondó szemöldök felhúzáson és vigyorgáson kívül nem kapott semmit. Az ős egyébként azért kapott Cassie-től egy vállba bokszolást. Lorenna közben elment megteríteni a vacsorát. Amiben Caroline, Liz, Annabell és Elena ment segíteni neki. Rebekah teljesen elvolt foglalva azzal, hogy most öccse visszatértével bepótolja az elmaradt civakodás adagjukat, Cassie-nek pedig közös elhatározással mindenki úgy vélte, hogy pihennie kell. A lány pedig kivételesen nem ellenkezett ez ellen. Ann egyértelműen Cassie és Kol közelében akart maradni, a férfiak és a kis Gabriel pedig nem voltak alkalmasak az ilyesmire. Kol ezt szóvá is tette.

• Mit csináltok, hogy még a konyha közelébe sem engednek titeket? Különösen téged Nik – fordult legidősebb testvére felé Kol érdeklődve. Annak fényében, hogy a hibrid megérkezésükkor mennyire fennen hangoztatta azt a véleményét, miszerint ő aztán remek szakács.
• Nos, drága öcsém ennek megvan az oka – köszörülte meg a torkát Nik, a többiek közben próbálták álcázni, kitörni készülő nevetésüket, több, kevesebb – de inkább kevesebb - sikerrel.
• Ami mi is? – kíváncsiskodott Kol csak azért is alapon, közben azzal a karjával, amivel Cassie karját cirógatta még jobban magához húzta feleségét.
• Történt egy kis baleset – válaszolta Nik szárazon.
• Mit csináltál? Csak nem felgyújtottad a konyhát? – kérdezte Kol vigyorogva, ám amikor erre többen felkuncogtak a vigyorra fültől fülig érő lett. – Te tényleg felgyújtottad a konyhát?! – röhögött fel az ős a többiekkel együtt.
• Nem kimondottan a konyhát… csak a mosogatót – vont vállat Nik.
• Azt meg mégis hogyan? – kérdezte Cassie is, ám már jöttek is neki a látomás arról, hogy mi történt és végül hasát fogva nevetve dőlt neki férje vállának.
• Most már tényleg mondjátok el nekem is – követelte Kol határozottan.
• Vacsorát készítettünk – kezdte a kis Gabriel aranyosan ártatlanul. – Aztán véletlenül só helyett cukrot tettünk bele. Egyéként egymás mellett volt a kettő és ugyan olyan pici dobozkában, mi meg csak beleszórtuk – magyarázta kissé védekezően, mivel valójában minden kezük ügyébe eső dolgot beletettek a vacsorának szánt ételnek nem igazán minősülő akármibe.
• Igen, utána Nik észrevette és levette a tűzhelyről, de közben valahogy öntött bele egy kis whiskyt, ami egyébként – állítása szerint legalábbis – az ízt hivatott volna hangsúlyozni. Hirtelen hatalmas láng szállt fel és lángra kaptak a mosogatásra váró tányérok és a mosogató is – vihogott fel Ann.
• És nem próbáltad eloltani a tüzet? – kérdezte Kol röhögve Niktől.
• Hogyne próbáltam volna! Persze először is első dolgom volt kiterelni Gabrielt és Annt a konyhából és öntöttem a hatalmasan felcsapó tűzre egy kis vizet, amiről később aztán kiderült, hogy nem nagyon víz és csak még jobban lángolt minden – húzta el a száját a hibrid. Ugyanis véletlenül meglepődésében a vizes kancsó helyett az oda készített whiskyt öntötte rá a tűzre. Amikor felfedezte a tévedését már túl késő volt korrigálni azt.
• Szerencsére Elijah megmentett minket a totálisan tomboló tűztől – vigyorodott el Ann a történtet befejezésnek boldog vége miatt. Kol elképzelte, amit testvére Superman szerkóban megjelenik és elfújja, a tűzet az abszurd elképzelés hatására még hangosabban röhögött és a könnyei is potyogni kezdtek. A valódi helyzet egyébként természetesen nem ilyen volt. Elijah a nappaliban olvasva megérezte a tüzet és a hirtelen még hangosabbá váló zajt – ugyanis a gyerekek és Nik alapjáraton sem voltak éppen halkak - és ezért aztán gyorsan elővett, az eddig még soha nem használt poroltót és természetes könnyedséggel használta is azt. A tűz és Nik is bőven kapott belőle. A károkat szerencsére Rebekah rekordgyorsasággal hozatta helyre és közben folyamatosan azt ismételgette, hogy „Ezt nem hiszem el”. De legalább kapóra jött neki Stefan és Nik büntetéseként.
• Elismerem, hogy vicces, de ez már túlzás – vágta rá Nik sértetten, úgy téve mintha fiatalabb öccse ezzel a lelkébe gázolt volna.
• Nem azon nevetek – legyintett két röhögés között Kol. A többiek kíváncsiságát az zavarta meg, hogy Lorenna felszólította őket arra, miszerint itt az ideje vacsorázniuk.

• Én mutatom meg a babaszobát – ragadta meg szülei kezét Ann a vacsora végeztével és már fel is vonszolta őket, azért természetesen ügyelt Cassie állapotára. A szoba sötétkék színű volt, benne sok plüss állattal, különböző játékokkal, pelenkázóval, egy hintaszékkel, amiben egy hatalmas fehér mackó kapott helyet. Utóbbiba Cassie meghatottan leereszkedett és magához szorította a macit. Valamint felemelte a mellette lévő éjjeliszekrényen lévő képek egyikét. „Anya és Apa” állt a képkeret alján, ő és Kol voltak rajta a karácsonyi előkészületkor készült képen. Aztán volt egy Damon-ről, Annabellről. És a többiekről egy közös kép. Látta a kézlenyomatokat is amiről Nik beszélt, amikor felhívta őket a nászúton. Kol felesége elé térdelt várva a reakcióját, neki nagyon tetszett a szoba. Főleg a képek. Lemerte volna fogadni, hogy Elijah ötlete volt. A kis érzelmes. A készítők egyébként türelmetlenül várták az ítéletet.
• Nos? Mit gondoltok? – kérdezte Nik sürgetően.
• Imádom – ölelte meg hevesen a szintén előtte guggoló hibridet Cassie.
• Csak óvatosan kismama – nyugtatta a lányt Nik vigyorogva de nagyon boldog volt, hogy sógornőjének ennyire tetszenek az elképzeléseik.
• Köszönöm – puszilta meg a hibridet Cassie, majd Kol beleült a hintaszékbe, szerelmét pedig az ölébe vonta.
• Nagyon klassz lett – vigyorodott el Kol is állát felesége vállán támasztva.
• Aki tud, az tud – húzta ki magát a hibrid.
• Tudjuk, tudjuk – legyintette le Nik saját magát dicsőítő ódáját Damon. De persze remélte, hogy a Salvatore panzióban lévő szoba jobban fog tetszeni a lányának.
• Várjatok beszéddel is készültem – kereste a gyorsan lefirkantott fecnit a hibrid.
• Nik, ugye tudod, hogy ez nem egy hivatalos átadó? Itt nem kell beszéd – köszörülte meg a torkát Stefan és nem nagy sikerrel próbálta elrejteni a vigyorát.
• Pedig olyan jó volt, amit kitaláltam – kutatott továbbra is Nik a zsebeiben.
• Ha ennyire szeretnél, találj ki egy újat – ajánlotta Caroline kedvesen végigsimítva a hibrid vállán.
• Nos, nem is tudom – hümmögte Nik eltöprengve. Végül elmaradt a nagy beszéd, mert látták az ifjú páron, vagyis inkább az anyukán, hogy jót tenni neki egy kiadós alvás.

• Kol – szólította meg halkan alvó férjét Cassie.
• Igen, édesem? Valami baj van a babával? – kérdezte Kol egyből aggódva, felülve a feleségére zúdítva kérdéseit.
• Minden rendben – nyugtatta meg férjét Cassie, aki egyből megkönnyebbülten fújta ki az eddig észrevétlenül benntartott levegőt. – Szeretlek – súgta az ősnek a lány. Tudta, hogy a hormonok már megint teljesen eluralkodtak rajta és követelik a szokásos érzelmi adagjukat. Mostanában egyre többször fordult elő vele, hogy például ok nélkül elsírta magát, ami számára roppantul kínos volt, ám mint ahogy korábban mondta édesanyának Kol olyankor mindig hozott egy csomag százas zsebit és megvigasztalta őt, vagy addig beszélt hozzá még vissza nem billent az érzelmi világa. Ilyenkor a férje annyira aranyos volt, mert látszott rajta, hogy kicsit zavarban van az ő sírása miatt mégse ment el mellőle, bár láthatóan nagyon nehezen viselte. Viszont voltak olyan pillanatok, amikor nem vigasztalásra vágyott, hanem valami másra és most nem igazán a vér volt a mozgató rugója a tetteinek. Vagyis a vágy vezette őt. Ez a terhesség csomaggal járt együtt.
• Én is téged, drágám – válaszolta Kol lágyan. Cassie hirtelen az ős fölé görbült és hevesen megcsókolta a férjét.
• Akarlak most – harapta meg Kol fülcimpáját Cassie követelődzően.
• Nem kell kétszer mondanod – válaszolta Kol és mohón felesége ajkaira tapadt. Közben elkönyvelte magában, hogy felesége aztán ritka gyors tempót tudott diktálni néha, viszont voltak alkalmak, amikor gyengédségre vágyott. A hangulatától függött melyik is volt éppen soron. Kol egyébként mindkettőt imádta, mert Cassie még a gyengéd részeknél is néha megmutatta hevességét, amit ő annyira szeretett benne.

Egy hét múlva még mindig Mystic Fallsban

Mint mindig Cassie és Kol a szokásos heti ultrahang vizsgálatot készítette a Mikaelsson villában lévő orvosi szobának kinevezett helységben, ahová Nik beszerzett egy olyan készüléket, mint amit Skóciában adott Sebastian. A család szokás szerint most is izgatottan gyűlt Cassie köré és bámulták a baba ultrahangfelvételét, amin már a kicsit látható formát öltött. Ezután Lorenna a sütésbe merült és a többiek is oszladozni kezdtek.

• Elmegyünk a panzióba? – kérdezte Cassie Koltól. Ugyanis valahogy eddig még nem jutottak el oda, hogy az ott lévő babaszobát is meg tudják nézni.
• Ha szeretnéd – mosolygott rá szerelmére az ős.
• Te nem szeretnél jönni? – gyűltek könnyek a lány zafírkék szemeibe.
• Már, hogy szeretnék menni – ölelte magához feleségét Kol sóhajtva, tudta eljött a sírós szakasz. Ami egy kissé mindig szomorú, valamint zavarba ejtő volt a számára és óvatosan kellett használnia a szavakat, mert ha nem vigyázott Cassie mérges lett rá és olyankor képes volt némaságot tetetni. Legalábbis egy ideig.
• Sajnálom, úgy viselkedek, mint egy hisztis liba – motyogta Cassie bűntudatosan felszárítva a könnyeit.
• Nem, szerelmem erről szó sincsen. Szerintem úgy viselkedtél, mint egy terhes nő – felelte Kol szelíden. – Aki a kisbabámat várja – simogatta meg szeretettel felesége hasát az ős, hátha a pici ismét reagál az érintésére, ami általában úgy is volt.
• Szerinted a baba befolyásolja az érzéseimet? – kíváncsiskodott Cassie szemöldökét kérdőn felvonva.
• Igen, a mi pici babánk – puszilta meg szerelme hasát Kol, majd meg akarta csókolni felesége száját is ám az elhúzódott tőle.
• Menj ki, kérlek – hunyta le a szemeit Cassie megbántottan.
• De miért? – hökkent meg az ős, ám választ nem kapott és egy pislogás múlva már az ajtó előtt is találta magát puhán landolva a földön. Elijah ekkor lépett ki a szobájából, még Damon felfelé tartott az emelten. – Mit csináltam rosszul? – értetlenkedett bátyja felé fordulva az ős, aki helyett Damon válaszolt igencsak készségesen.
• Azt, mondtad neki, hogy a baba befolyásolja őt. Ergo:”Terhesen szeszélyes vagy” – csóválta meg a fejét az idősebb Salvatore.
• Nem akartam ezt mondani és nem is így értettem – sóhajtotta Kol bánatosan. Egyáltalán nem állt szándékában megbántani a feleségét csak meg akarta őt nyugtatni.
• A szándékod helyes volt, de most inkább küldjük fel a lányokat, majd őket megvigasztalják Cassie-t és te is gyorsan kibékülsz vele – segítette fel a földről öccsét Elijah.
• Ha ez megnyugtat, én tudom, hogyan is értetted, de most minden érzése felerősödik, mint ahogy azt gondolom tapasztaltad, és nem jó ötlet kétértelmű szavakat használni – szólt közbe Damon és ezúttal hangja még a szokásos gúnyos éltől is eltekintett. Aztán a következő pillanatban sarkon fordult és lefelé is tartott a nappaliba, mivel rájött arra, hogy Kol pártjára állt, vagyis igazából csak megnyugtatta, de számára már ez is sok volt. Kol és Elijah követték az idősebb Salvatore-t. Útközben találkoztak Rebekáh-val, Caroline-nal, Elenával és Annel. Utóbbi hátra maradt egy pillanatra.
• Ne aggód Vénvámpír, Cas, gyorsabban meg fogja bocsátani neked ezt a kis elszólást, mielőtt akár csak annyira mondhatnál, hogy „Azt a leborult szivarvégit” – biztosította az ős a kislány és a lányok után sietett, hogy segítsen az anyja vigasztalásában.

• Cassie egyébként, még mindig mérföldekkel jobb, mint Lorenna volt terhesen – vigasztalta Kolt Liam és egy pillanatra elrévedt a tekintette.
• Halljuk Liam, ne fossz meg minket a terhes Lorenna élményektől – legyintett Damon szem forgatva követelve a folytatást, bár nem igazán vágyott arra, hogy ezt megtudja a vörös hajú boszorkányról. De remélte, hogy ettől Kol majd jobb kedvre derül, mert így nagyon rosszul nézett ki.
• Tényleg milyen volt? – kérdezte Nik is érdeklődve. Ric is érdeklődve várta a választ szerelmére vonatkozóan.
• Ha láttál már tomboló hurrikánt, akkor el tudod képzelni. Ugyan olyan fékezhetetlen, tomboló és dühös. Valóságos sárkány – válaszolta Liam, és csak későn vette észe Elijah és a többiek alig észrevehető óva intő jelzéseit. – Itt áll mögöttem, igaz? – kérdezte letörten.
• Remek. Vámpír megfigyelő képesség ötös, Liam – szúrt közbe Damon szarkasztikusan.
• Szóval szerinted egy sárkányra hasonlítottam? – kérdezte a vörös hajú boszorkány vészjóslóan lehalkított hanggal.
• Nos, nem tagadhatod, hogy voltak hangulatingadozásaid – felelte Liam óvatosan. Bölcsen nem tette hozzá, hogy még most is vannak, mivel az ebben a helyzetben – vagy csak úgy alapjáraton – nem lett volna egy életbiztosítás a számára. Főleg, hogy Lorenna olyan rég törte már ki a nyakát és ő a maga részéről igazán nem vágyott repetára.
• Azt hiszem, igazad van – hümmögte Lorenna beismerően, de azért erősen fejbe vágta bátyát. Csakhogy az érezze a törődést, aki ennek kapcsán örült is, meg nem is. Örült, mert nem halt meg semmilyen lehetséges formában és csak ennyivel megúszta. Viszont annak határozottan nem örült, hogy húga ütése meg volt fűszerezve egy kis mágiával és kezdte megérteni miről beszélnek, az emberek mikor kis madárkák repkednek a fájdalomtól a fejük felett. Ugyanis úgy érezte az ő fején egy egész strucc család szaladt át. Igencsak gyorsan és kíméletlenül. Kol közben azért tényleg megnyugodott, mert tudta, ha hülyeséget csinált is Cassie megbocsátja neki. De azért felkapott és magazint és gyorsan expressz kiszállítással rendelt valamit, amit már rég szeretet volna vennie és a baba csomag elkerülhetetlen tartozéka volt.

A lányok közben Cassie és Kol szobájába vonultak, hogy a fel nem tett kérés alapján megnyugtassák Cassie-t. A lányt azonban nem találták meg ott. Ann jött rá, hogy akkor biztos átment a gyerek szobába. A feltételezés helyes volt. Cassie ugyanis ott ült a hintaszékben és a plüssmacit magához szorítva sírt.

• A férfiak mind gyerekesek és ez alól Kol sem kivétel – közölte Rebekah vigasztalóan és megölelte sógornőjét. - Főleg nem ő – tette hozzá kisvártatva, mintegy szavai megerősítése érdekében.
• Kicsit sem kell finomkodnod, Rebekah – mondta a szőke ősnek szemrehányóan Caroline. Úgy gondolva, hogy azért mégsem kéne ilyenek mondani Cassie jelenlétében.
• Elragadtattam magam igaz? – hüppögött fel Cassie.
• Egy kicsit – mondta Elena kedvesen.
• Inkább nagyon, de szerintem mindketten hülyén viselkedtettek, viszont ennek ellenére a jó szándék vezetett titeket és csak ez számít – válaszolta Ann. Szokása szerint kimondva a véleményét.
• Ha nagyi maghallja, hogy így beszélsz, szappannal mossa ki a szádat – sóhajtotta Cassie, de szája sarka megrándult egy elfojtott mosolytól.
• Úgy se árulsz be – fészkelte be magát anyja ölelésébe Ann.
• Igazad van, te rosszcsont – mosolygott rá Cassie és megcsiklandozta a kislányt. Amibe a többi lány is beszállt. Végül kifulladva, kapkodva szedték a levegőt és az oldalukat fogva nevettek.

Csengettek Kol pedig gyorsan kifizette a rendelést és a nappaliba cipekedet.

• Mi ez a doboz? – kérdezte Damon.
• Nos, ha annyira tudni akarjátok vettem egy babaülést a kocsiba – válaszolta Kol és közben el is kezdte kibontani a dobozt, majd nemes egyszerűséggel kiszórta a tartalmát.
• Nem is rossz ötlet öcskös – ismerte el Nik, de közben elég kritikusan nézte az apró darabokat ugyanis még élénken élt az emlékezetében a baba ágyal történt „ádáz harca”.
• Kösz – forgatta meg a szemeit Kol.
• Te Kol, igazán nem akarlak megbántani téged, de ugye tudod, hogy ezt neked kell összeraknod? – érdeklődte Ric is meglehetősen kritikusan.
• Persze, hogy tudom – legyintett Kol türelmetlenül. – Csak nem lehet olyan nehéz – tette hozzá nagyon is bizakodva.
• Kol szerintem ez nem lesz olyan egyszerű, mint ahogy azt te elképzelted – közölte Elijah is. Ugyanis nagyon is élénken élt benne az emlék, hogy Niknek milyen kínszenvedés volt összerakni a babaágyat. Végül együtt erővel is két órába került nekik. A végeredmény pedig finoman szólva is katasztrofálisra sikeredett. Egy teljesen egyszerűnek kinéző babaágyat sem tudtak összeeszkábálni, ami kimondottan kínos volt rájuk nézve. Elijah azon a véleményen volt, hogy ennyi erővel igazán saját maguk is készíthették volna egyet, ezt megosztotta a testvérével. Végül így is lett. Az eredmény pedig sokkal jobb lett, mint azzal, amit vettek.
• Nem láttátok az összerakási útmutatót? – kérdezte Kol, aki derékig elmerült az üressé vált dobozban hátha mégsem annyira üres, mint ahogy az látszik.
• Csak nem ezt keresed? – kérdezte Damon. Aki a kezében lengette a kis füzetet.
• Kol ugye tudsz kínaiul? – kérdezte Stefan erősen érdeklődve.
• Igen, persze, hogy tudok, de mégis miért? – kérdezet vissza az ős és ki is kapta apósa kezéből a leírást. – Ezt nem mondjátok komolyan – lapozta át egyre nagyon idegességgel a kezében tartott füzetet.
• Mi az? – kérdezte Nik, aki önállósította magát és már találomra össze is illesztett pár összeillő darabot.
• Kínaiul van – fakadt ki Kol, aki valóban tudott kínaiul, de egyszerűen nem számított rá, hogy a leírás ezen a nyelven lesz leírva.
• Add ide – jegyezte meg Elijah sóhajtva, mivel rájött, hogy így határozottan nem fognak egyről a kettőre jutni és nem hagyhatják, hogy Kolon kifogjon a „gonosz” babaülés.

Úgy egy három – kínkeserves, valamint méltatlan szitkozódással eltöltötte összerakással történő – órával később Kol kopogtatott nagy bátran a babaszoba ajtaján. Ugyanis együttes erővel végül sikerült megcsinálniuk a babaülést és az eredmény igazán jó lett.

• Cassie, édesem, ki tudnál jönni egy pillanatra? – kérdezte Kol, amint benyitott. Felesége a hintaszékben ült és a nászúton készült képeket mutogatta a lányoknak és Ann-nek. Persze csak a cenzúrázott verziót láthatták.
• Persze – állt fel Cassie, akinek már visszabillent a lelki egyensúlya és rájött, hogy a hormonok túlságosan átvették felette a hatalmat, amiből nem sült ki semmi jó. Kol gyengéden átkarolta szerelme vállát, aki az ős derekát ölelte át. – Sajnálom – állította meg a férjét a lépcső tetején állva erősen bűntudatosan.
• Tudod, hogy semmi gond – nézett komolyan Cassie zafírkék szemeibe Kol. – Egyébként is imádom, amikor veszekedünk, mert utána mindig édes a kibékülés – terült szét egy kaján vigyor az ős arcán.
• Te! – rázta felé a mutatóujját Cassie játékosan, szája azonban végre felfelé görbült. – Nos, akkor mi az, amit mutatni szeretnél? Tudod csak utánad – csapott Kol fenekére a lány játékosan.
• Ezt kihívásnak veszem – pillantott nevetve feleségére Kol és a karjaiba kapva levitte a lépcsőn, aki szintén vidáman átkarolta férje nyakát. – Hunyd be a szemed – súgta Cassie fülébe az ős, aki szem forgatva ugyan, de teljesítette a kérést. – Oké most már kinyithatod – mondta, amikor leültette a kanapéra feleségét és vele szemben az asztalon ott díszelgett az elkészült babaülés egy szép kék szalaggal átkötve. – Nos, sajnálom, hogy idáig kellett várnod, de valahogy nem akartak összepasszolni a darabok – magyarázta Kol. Cassie közben előrehajolt és egyik kezével végig simította a sötétkék, szöveten, amit világos színű négyzetes csíkok szeltek át.
• Szeretlek – súgta Cassie megfordulva az ős ölelésében és szorosan magához húzta férjét.
• Akkor átmegyünk a Salvatore panzióba? Annabell, Damon, Stefan, Liam, de leginkább Lorenna már nagyon várják, hogy megnézzük az általuk készített babaszobát is. Valamint csináltak nekünk is egy szobát, egy ilyen ajánlatnak pedig nagyon nehéz ellenállni – ölelte vissza feleségét Kol vigyorogva.
• Kol? – kérdezte Cassie.
• Igen, édesem? – kérdezett vissza az ős készségesen.
• Előtte szeretném, ha eldöntenénk a baba nevét – simított végig az ős arcán Cassie.
• Remek ötlet – csillantak fel Kol szemei. – Hogy csináljuk? – kérdezte aztán kissé tanácstalanul.
• Én is mondok pár nevet és te is, utána pedig összevetjük az ötleteinket – ajánlotta Cassie.
• Rendben – bólogatott serényen az ős. - Kezd te – mosolygott rá szerelmére Kol.
• Max? Austin? Blake? Christian? – sorolta Cassie úgy találomra pár nevet.
• Darran, Neil, Harvey, Kol – sorolta saját elképzeléseit az ős.
• Christian Dean Mikaelsson - vágták rá egyszerre pár perc hallgatás után és diadalmasan egymásra vigyorogtak. A baba neve tehát már meg is van.

Három hónappal később még mindig Mystic Fallsban

Cassie és Kol ezúttal a Mikaelsson villában aludtak. Ugyanis az elmúlt szinte egy hónapot a Salvatore panzióban töltötték ugyanis a lány egyszerűen imádta az ott lévő babaszobát, de leginkább azt, hogy majdnem pontosan olyan volt, mint neki régen. Niknek aztán a tegnapi nap folyamán sikerült ismét átcsábítania magához fiatalabb öccsét és Cassie-t is. Ezért úgy döntött, hogy a reggelt is bearanyozza a számukra. Tehát a hibrid egy tálcával a kezében sétált öccséék szobája elé. Azzal a mellékes szándékkal, hogy utána szerette volna megkérni sógornőjét arra, hogy hadd csináljon unokaöcséről egy ultrahangos felvételt. Így hát mivel biztos volt magában, be akart nyitni az ajtón, ám az zárva volt. Összevont a szemöldökét és fülét szinte az ajtóra tapasztotta, mivel nem tudta, hogy most a bentiek éppen alszanak, vagy éppenséggel mást elfoglaltságot űznek. Mivel nem hallott semmit a további kíváncsiskodás szempontjából leguggolt és bekukucskált a kulcslyukon.

• Niklaus? Elmondanád nekem, hogy mit is csinálsz? – kérdezte a hirtelen mögötte megjelenő Elijah. Nik elvigyorodott, majd nagyon is túldramatizálva a helyzetet eldobta a kezében lévő tálcát, aminek a tartalma nagy részben idősebb öccsén landolt.
• Az ég megáldjon Elijah! Ne settenkedj mögöttem – kapott a szívéhez Nik viccelődve, ám amikor meglátta amint testvére válláról lecsúszik az egyik vajas lekváros kalács nem tudta megállni és galád módon elröhögte magát.
• Te meg mit csináltok? Elijah te tálalod fel a reggelit? – kérdezte az ajtót kinyitó Kol, aki egy lepetőt tekert a dereka köré. Haja szanaszét állt, így gyanútlan megfigyelő azt hihette volna, hogy aludt, de ennek ellentmondtak a friss harapás és karmolás nyomok a nyakán és karjain, amik csak most kezdtek begyógyulni, valamint az arcát elöntő hatalmas kielégült vigyor.
• Nem, a reggelit nem én tálalom. Niklaus szerintem beszélni akar veletek, most pedig ha megbocsájtotok ismételten vennem kell egy zuhanyt – válaszolta Elijah még ebben a helyzetben is kimérten, aztán sóhajtva sarkon fordult. Nik még mindig azon volt, hogy ne terüljön el a földön egyrészt, egyértelműen az elszúrt reggeli végzete miatt, másrészt pedig Kol fesztelen viselkedése miatt, ami egy garantáltan fergeteges szeretkezés vidámságát próbálta palástolni. Nem valami nagy sikerrel.
• Ezt nevezem én hevességnek – jegyezte meg a hibrid öccse egyik sebén végigfuttatva a kezét.
• Nehogy nekem irigykedni kezdj – cukkolta őt Kol.
• Nos, elhiheted, hogy én sem panaszkodom – gyűrte fel a pólója újját, ahol megmutatta a Caroline által reggel ajándékozott karomnyomokat, amik halványan még mindig látszottak.
• Igen, mindketten piszok nagy mázlisták vagytok – mondta Cassie hátulról átkarolva férje derekát. Egyébként ezzel csak a két ős szinte egyszerre kimondatlan mondatát erősítette meg. – Nik, ajánlom neked, hogy még viccből se mond ki – intette le a hibridet a lány szem forgatva.
• Egy próbát azért megért volna – vont vállat Nik vigyorogva, aki egy négyest akart ajánlani, egyértelműen csak vicc szintjén. De annyira megnézte volna öccse arcát, amikor felajánlja! Egyszerűen imádta őt cukkolni! Viszont tudta, hogy, ha kérni akar valamit, akkor nem nagyon kéne ilyesmivel indítania. Főleg, ha a reggeli Elijah-nak hála már ugrott is.
• Valami sürgősen elhalaszthatatlan dologról van szó, amiről beszélni szeretnél velünk? – kérdet Kol és inkább figyelmen kívül hagyta bátyja előbbi cukkolását. Ha Cassie azt kéri, hogy bátyja ne mondja ki amire gondol, akkor az rá nézve csak rossz lehet szóval a hallgatás remek ötlet ebben a helyzetben.
• Igen – vigyorodott el Nik, utána szája sarka lefelé görbült és szemei kérlelve néztek a párra.
• Mit akarsz? – kérdezte Kol sóhajtva.
• Ultrahang vizsgálatot, amivel tudok pár képet és felvételt csinálni a babáról – mondta Nik, továbbra is kérlelően pillantásokkal bombázva őket. Nem mintha nem lett volna már így is nagyon sok ilyenekből, de a hibrid úgy vélte, hogy ezekből sohasem elég.
• Jó csak fejezd be ezt a nézést – legyintett Kol türelmetlenül. Cassie mosolyogva megcsóválta a fejét.
• Két óra múlva megcsináljuk a vizsgálatot – válaszolta végül a lány.
• Csak két óra múlva? – értetlenkedve Nik meg lehetősen bánatosan.
• Egy terhes nő igényeit nem lehet korlátozni, Nik – válaszolta feddő hangsúllyal Cassie, közben egyik kezével végigsimította Kol hátán, aki alig tudta megállni, hogy ne nyögjön fel elégedetten, de az annyira ciki lett volna. Nik furcsállva nézett rájuk, és végül vállat vonva távozott, mivel úgy gondolt idő ő már felesleges. Kol pedig bevágta az ajtót és hevesen felesége felé fordult, hogy folytassák eddigi tevékenységüket.

Augusztus egy meleg nyári este Skóciában

Cassie hirtelen ébredt fel az ágyban és nem tudta, hogy tulajdonképpen mi az oka is ennek. Vett egy mély levegőt, lassan kifújta és felült. Tudta, hogy a McLeod kastélyban van ugyanis a lányok érettségije után Mystic Fallsból ismét Skóciába költöztek. Valamint az ősök új villája is elkészült ennek tiszteletére. Már mindenki alig várta azt a csodás pillanatot, hogy a legifjabb Mikaelsson is közöttük legyen. Folyamatosan ott sündörögtek a terhes anyuka körül lesve annak minden óhaját. Aki más sem akart csak, hogy hagyjanak neki egy kis nyugalmat. Még akkor sem rettentek vissza, amikor Cassie végül megvalósított a tervét, vagyis kidobta egyik rokonát az egyik toronyszobából. A kedves rokon természetesen nem igazán megdöbbentő módon Nik volt, aki szerencsésen talpra érkezett és nem is igazán haragudott a sógornőjére, hanem inkább élvezte a szabad esést. A többiek is elnézték a lánynak, bár pár napig egy kissé valóban visszafogták magukat, viszont aztán ismét folytatták a soha el nem múló aggódást. Egyébként Cassie valójában a vele kötözködő Sebastiant akarta kidobni, de a hibrid rosszkor volt rossz helyen. Erre gondolva Cassie ismét vett egy mély levegőt és nagyon lassan kifújta azt. Ezek a légzési gyakorlatok mégsem voltak olyan nagy hülyeségek, mint ahogy azt eleinte hihető volt. Mondjuk amikor Nik rávette öccsét, hogy ő is csinálja akkor kicsit nevetségesek voltak, főleg amikor végül a hibrid kezdte kioktatni Kolt, hogy rosszul csinálja és megmutatta a helyes légzési formát. Azok az úgymond jóga órák Nik vezetése alatt igazán szórakoztatóak voltak és tényleg használtak.

• Minden rendben, édesem? – kérdezte Kol félálomban.
• Persze csak szomjas vagyok – nyugtatta meg férjét Cassie és örült, hogy Kol nem kezdett rá a szokásos, majd én hozok neked inni dumára. Köszönte szépen, de még mindig képes volt saját maga számára hozni egy pohár vizet, akkor is, ha megnőtt a pocakja. Sebastian is megmondta, hogy a sétálás csak elősegíti az szülést, mondjuk igaz, hogy ezt a maga szenvtelen modorában tette, de ennek ellenére nem is volt annyira bántó a megjegyzés, mint amilyennek kellett volna lennie. A gond ott kezdődött, hogy valamilyen különös oknál fogva – ami a mértéktelen aggodalomnak volt betudható - a körülötte lévő személyek nem nagyon akarták ezt felfogni és különösen elfogadni nem tudták. Folyton a nyomában jártak és tényleg lesték minden kívánságát. Ami kezdte egyre jobban kiborítani Cassie-t. Azt viszont szerette, amikor ő és Kol kettesben voltak és az ős simogatta a hasát és dúdolt közben, a baba pedig olyankor szintén odatette a kezét vagy lábacskáját. Annyira megnyugtató volt, már persze akkor, ha a baba hevességébe nem próbálta meg lerúgni a veséjét. Mert az nem volt éppenséggel leányálom. De ez csak ritkán fordult elő és akkor is csak azért, mert így próbálta jelezni, hogy az apukája vérre van szükségsége. Cassie kibotorkált a fürdőbe és megmosta az arcát, amikor érezte, hogy különös érzés fut át rajta. Hirtelen rájött, hogy miért is ébredt fel és a felismerés igazán letaglózó volt. Azonban tudta, hogy nem szabad kiborulni, már ezerszer megtárgyalták a szülési forgatókönyvet. Ami szerint nincs semmi dolga most csak valahogy értesíteni Kolt, aki szól a többieknek. Remélhetőleg nem fejvesztett ordítás vagy ájulás közepette. Aminek következtében a nagyanyja és az anyja is itt lesznek segíteni neki. Utána azonban sajnos már minden rajta fog múlni. Viszont sikerült kerek perec kijelenteni, hogy Kolnak mindenféleképpen jelen kell lenni az ős pedig egyik gyenge pillanatában belement. A gyenge pillanat egyébként akkor volt, amikor felesége a fülét harapdálta és ilyenkor az ős bármit hajlandó volt megígérni annak érdekében, hogy folytassa.

2 évad 9. fejezet

Nászút

„Az energiád és a lelkesedésed azután keletkezik, hogy belevágtál valamibe.” Andrew Matthews

Cassie és Kol a Glasgow-i reptéren leadták a csomagjaikat és fel is szálltak a Klaus által kölcsön adott gépre, ami Rómába vitte őket. A nászút színhelyéül kitűzött városba érve Kol az itteni villájukba hajtott, amiben már lassan kétszáz éve nem volt, de legidősebb testvére remekül – mint ahogy az el is várható volt tőle – karbantartotta az egész helyett. Az ős gyöngéden erőszakos kérésre Cassie lefeküdt aludni. Mikor a lány reggel felébredt boldogan szorította magához az őt figyelő Kolt.

• Jó reggelt Mrs. Mikaelsson – súgta Kol boldogan felesége fülébe.
• Önnek is Mr. Mikaelsson – felelte Cassie hasonló hangon.
• Mit szeretnél ma csinálni? – érdeklődte az ős kíváncsian.
• Nem is tudom… – simított végig jelentőségteljesen férje mellkasán a lány.
• Felhívás keringőre? – nyögte Kol és birtoklóan, valamint nem utolsó sorban célzatosan átkarolta felesége derekát.
• A válaszod akkor… ? – lehelte Cassie az ős fülébe csábítóan.
• Teljesen egyértelmű, hogy igen – vágta rá Kol és egy gyors, ám mégis óvatos mozdulattal szerelmére gördült és a vállait kezdte apró, szinte pillakönnyű csókokkal elhalmozni. Cassie a választól elégedetten húzta magához az őst egy heves csókra a hajánál fogva, mivel látni akarta azokat a barna szemeket, amiket annyira szeretett. Kol felesége vállai mellett támaszkodott meg vigyázva születendő gyermekére és annak anyjára. Nyelveik vad táncot jártak. Cassie kezei Kol hátára siklottak, az ős pedig egyik kezét felesége hálóinggel feddet oldalán húzta végig. A lány megremegett az érintésre, majd egy gyors mozdulattal az ős fölé gördült és annak mellkasát csókolta egy-két érzékeny ponton elidőzve és hevesebben harapva az átlagosnál úgy, hogy az ős vére kiserkent a sebből. Cassie egyből le is nyalt. A baba ugyani követelte a szokásos adag vért. Kol szerette, amikor szerelme ennyire heves volt szeretkezés közben.
• Én kis vadmacskám. Dorombolsz nekem? – fordította a testhelyzetükön Kol egy gyors, ám még mindig óvatos mozdulattal letépte a feleslegessé vált csipke hálóinget – amit Rebekah és Caroline javaslatára vett meg a lány - és egyből a lány egyik mellére hajolt. Cassie – agya egy hátsó, gondolkodásra képes részében - tudta, hogy az ős mennyire is örül az ő hevességének. Neki pedig soha sincs ideje méltatlankodni ez ellen, főleg mivel Kol utána egyből valamelyik erogén zónájára hajolt, aminek következtében azt is elfelejti, hogy ki is ő. Egyébként az ős nemrég kapott rá erre a macskás hasonlatra. Ezután, hogy szerelme egyszer – teljesen véletlenül – végighúzta a körmeit Kol karjain, de olyan szinten, hogy a sebnek jó sok idő kellet mire begyógyult. Cassie lábaival átfont az ős derekát, aki már áttért a másik mellére. Kol gyengéden becézgette azt és mikor Cassie türelmetlenül és nagyon is várakozás teljesen felnyögött, akkor elvigyorodott.
• Ne játssz velem! Akarlak! Mégpedig most azonnal! – nyöszörögte Cassie élvezetesen, ám ellentmondást nem tűrően és azon volt, hogy lerángassa az ősről a selyem pizsama nadrágot. Ami sikerült is neki.
• Ahogy kívánod – búgta Kol és Cassie-be hatolt. Az élmény hatására egyszerre nyögtek fel. Az ős megcsókolta szerelmét, aki készségesen viszonozta azt és az ős vállaiba mélyesztette a körmeit. Cassie heves tempóra ösztökélt Kolt, aki szívesen teljesített a néma kérést. Egymást átkarolva érte el őket a gyönyör. Cassie szorosan kapaszkodott Kolba, aki immár a könyökeire támaszkodott felesége mellett. Mindketten kapkodva vették a levegőt és váltottak egy újabb ezúttal valamivel gyengédebb csókot. Majd az ős legörbült szerelméről, egy mozdulattal a mellkasára húzta és utána betakarta magukat.

Mikor már mindketten a normális tempóban vették a levegőt Cassie az ős mellkasára helyezte a tenyerét és felemelkedve belenézett az őt figyelő barna szemekbe.

• Te komolyan azt kérted, hogy doromboljak neked? – kérdezte homlokráncolva a lány, mivel most nem felejtette el feltenni ezt a kérdést, amire már régóta szerette volna tudni a választ.
• Igen, te vagy az én saját heves vadmacskám – nevetett fel Kol vidáman, mivel kedves néha nemcsak szeretkezés közben volt olyan, hanem volt, amikor úgy általában, mint például most is morcosan fújtatott ő pedig galád módon nem tudta megállni nevetés nélkül. – Már gondolkoztam is rajta, hogy megkérdezem Lorennát, hogy miért van a párduc a címeretekben, de szerintem tudom a választ – tette hozzá az ős pimaszul elvigyorodva.
• Te… te olyan… - nézett rá még morcosabban Cassie.
• Jóképű? Szexi? Okos? – sorolta az ős a jelzőket saját magára vonatkozóan és közben egy arcára kúszó széles vigyor kíséretében megsimogatta felesége arcát. Tudta, hogy szerelme nem dühös rá, mert akkor nem keresné a szavakat, hanem rögtön hozzá vágná őket. Mindenféle előzetes figyelmeztetés nélkül.
• Igen – nevetett fel a lány is, mert egyszerűen nem tudott haragudni a férjére. Ami kicsit bosszantó is volt, annak ellenére, hogy most az ősnek volt igaza, bár kissé zavaró volt, hogy ilyen szinten sorolja magára vonatkozóan a nagyon is hangzatos szavakat, de Cassie ezzel együtt szerette őt. – Milyen készségesen adsz tanácsokat arról, hogy is jellemezzelek téged – mosolygott rá végül Kolra.
• Tudom – vont vállat az ős.
• Szeretlek – kulcsolta össze jobb kezük ujjait Cassie. Mire a gyűrűik fénye megcsillant az ablakokon besütő napfényben.
• Én is szeretlek – felelte Kol gyöngéden és röpke csókot lehet szerelme ajkaira.
• Helyes – simogatta meg szabad kezével férje arcát Cassie. – Kol?
• Cassie? – kérdezett vissza kérdőn az érintett.
• Mit szónál, ha lemennénk reggelizni és utána elmennénk sétálni? – érdeklődte a lány.
• Remek ötlet, akkor mit hozzak fel neked előtte reggelinek? – pillantott születendő gyermek anyjára az ős készségesen.
• Nos, én egy kétszemélyes reggelinek jobban örülnék – közölte Cassie a terveit átkarolva férje nyakát.
• Szóval nekem is jut, majd belől? – vigyorodott el Kol.
• Szerinted sokat eszem? – kérdezte Cassie halkan és kissé sértődötten. Az ős most tudta, hogy ez tényleg egy olyan kérdés, amit feleségét komolyan érdekli és ha rossza választ ad akkor megharagszik rá. Már amennyi ideig haragudni tudtak egymásra, de az ős akkor sem szerette volna ezt.
• Pont annyit amennyi a babának és neked szükséges – nyugtatta meg Kol egyből szerelmét. – A Colosseumot is szeretnéd megnézni, ugye? Elijah javasolt egy éttermet, ami szerint kellőképpen romantikus és pont rálátni a teraszáról – jegyezte meg az ős ügyesen ellavírozva egy másik, sokkal könnyebb témára.
• Majd elmegyünk és a Szent Péter teret is megnézzük – jegyezte meg Cassie lelkesen.
• Persze ki nem hagynám – mosolygott rá feleségére az ős megkönnyebbülten. – Hozok reggelit – állt fel Kol gyorsan magára kapta a pizsamáját és már sietett is le a konyhába, ahol már várta őt a gondosan tálcára pakolt ételek. Amikhez még egy vörös rózsa is volt mellékelve. Valamint egy levél:

„Remélem, jól érzik, majd magukat Rómában, ha bármi kérdésük lenne, bármikor szóljanak. Mrs. Giovanni”

Hogy Nik, valamint Elijah mégis hol talál ilyen remek munkaerőt az számomra mindig is nagyon talánynak számított és ez most is így van, gondolta Kol. És a két tálcával a kezeiben felsietett szerelméhez, hogy a felesége és a baba ne szenvedjenek hiányt semmiben.

Cassie boldogan karolt bele férjébe és úgy sétáltak együtt a Szent Péter téren. Mindketten jártak már itt, mégis a város, valamint nem utolsó sorban az, hogy most együtt vannak itt, mint férj és feleség, teljesen felvillanyozta őket. Egymásnak mutogatták a nevezetesebbnél nevezetesebb épületeket és a másikat túllicitálva ajánlottak olyan helyeket, ahol remek a kilátás. Annak ellenére, hogy Kol kétszáz éve nem volt az olasz fővárosban még mindig voltak számára ismerős éttermek, amikbe feltétlenül el szerette volna vinni szerelmét. Valamint az Elijah által ajánlott romantikus vacsora remek kiszolgálással igazán ígéretesnek tűnt. Szerette volna lenyűgözni feleségét, annak ellenére, hogy tudta erre semmi szükség nincsen. Mégis mindent megtett ennek érdekében. Cassie örömmel hallgatta az őst, arról, hogyan is vették meg azt a villát, amiben most töltötték a nászútjukat. Közben beültek egy Kol által javasolt zárt teraszos étterembe, amiből pont rá lehetet látni a Colosseum-ra.

• Emlékszem, amikor idejöttünk már volt egy kisebb villánk. Nik másnapra mégis kiszúrta azt ahol most lakunk és elhatározta, ha törik, ha szakad, ő bizony megszerzi azt az épületet magának – mesélte a több mint kétszáz évvel történt eseményeket Kol.
• És nektek nincs lehetetlen, nemde? – szólt közbe Cassie mosolyogva.
• Eltaláltad. Nekem és Rebekáh-nak is megtetszett a kiválasztott villa. És követtük Niket a „Miénk lesz, a villa, ha fene, fenét eszik is” terv kivitelezésében. Elijah nem értett velünk egyet, de ennek ellenére kiderítette nekünk a tulajdonos kilétét. Az egyik ismerősünk pedig bemutatott neki minket. A tulajdonos egyébként egy nagyon öreg bácsika volt, akit viszont egyből megkedveltünk, humoros volt az öreg – vigyorodott el az emlék hatására az ős. Főleg, mivel a férfi jóval fiatalabb volt az ő ezer évéhez képes, mégis öregnek nevezte őt. – Érthető módon ő is nagyon megkedvelt minket – tette hozzá magától érthetődő módon. Cassie ezt hallva megforgatta a szemeit. - Az öreg nekünk akarta adni a villát, mivel nem volt saját gyermeke és mint mondtam nagyon megkedvelt minket. Viszont volt neki egy hűtlen felesége, aki nagyon fiatal és a hiúsága igazán nagymértékű volt. Az öreg csak egy régi egyesség miatt vette el őt, de soha nem kedvelte, viszont elválni meg nem akart tőle, akkor, sem ha a nő csak a pénzére utazott, akkoriban erre felé egyébként sem nagyon tettek ilyesmit. Itt vált tragikussá a történet – jegyezte meg Kol fejcsóválva és megállt felesége kezének cirógatásában is. Cassie rápillantott és látta a férjén, hogy teljesen a gondolataiba merült és úgy idézi fel neki ezt az egészet, hogy szinte látja maga előtt az akkoriban történetek. – Az öreg, idősödő kora ellenére még sok ideig élhetett volna és mi hajlandóak lettünk volna várni. Azonban egy nap a bácsika rejtélyes körülmények között meghalt. Elijah számára igazán különös volt az egész, mivel előző nap látogatta meg őt, aki akkor szokása szerint kitűnő egészségnek örvendett. Mindegyikünk gyanakodott. Ezután Nik környékezte meg a nőt, mivel én még látni sem bírtam, ahogy Rekekah sem. Elijah pedig soha nem folyamodna ilyesmihez. A nő amúgy is utált mindegyiküket, de egy-két megigézett pillanat és mindent bevallott. Miszerint a szeretőjével együtt ölték meg az öreget, hogy megkapják a pénzét, mivel féltek attól, hogyha várnak, akkor miénk lesz minden – szorult ökölbe az ős keze. Cassie átvéve az ős előbbi tevékenységét most ő kezdte el cirógatni Kol kezét.
• Oké, végül melyikkőtök ölte meg a nőt és a szeretőjét? – kérdezte Cassie megtörve a csendet.
• Miből gondolod, hogy megöltük őket? – kérdezte szemöldök ráncolva Kol. De azért nem tagadta a dolgot és ökölbe szorult keze is elernyedt.
• Nos, mivel azt mondta, hogy kedveltétek a bácsikát, így nem hiszem, hogy nemes egyszerűséggel elengedtétek volna őket – közölte tényközlően a véleményét Cassie.
• Balesetek is történek – rándult meg Kol szája sarka. Ezzel végérvényesen is bevallva, hogy valóban ők voltak, de nem árulta el melyikük. Egyébként a nőt Nik és ő ölték meg. A szeretőt pedig Rebekah és Elijah.
• Bárhogy is történt szerintem mindketten megérdemelték a halált – közölte végül Cassie. Tudva, hogy Kol nem ártatlan, de nem érdekelte. Úgy gondolta, ahogy mondta, az a nő csak azt kapta, amit érdemelt, a szeretőjével együtt. Az sem igazán zavarta volna, ha nem bűnösök a történetben felsoroltak. Elvégre Kol azért mégiscsak vámpír volt, aki sok embert ölt meg. De Cassie-t önző módon csak az érdekelte, hogy őt soha nem bántaná, ahogy a barátait sem. Minden más egyszerűen nem számított a számára.

A következő két azzal telt az ifjú pár számára, hogy bejárták Rómát. Az egyik reggel Kol éppen Cassie-ről rángatta le a pulóvert, amikor megszólalt a telefonjuk.

• Nik? Minek köszönhetem a nem várt hívást? – kérdezte Kol, homlokát szerelme vállának döntve.
• Gondoltam megkérdezem, hogy vagytok – válaszolta Nik.
• Nos, éppen a közepén tartunk valaminek és te megzavartál minket benne – jegyezte meg Kol neheztelően, mint akitől elvették a kedvenc cukorkáját.
• Nem állt szándékomban, így tenni. Csak szeretném megkérdezni, hogy mindenen rendben van e veletek – közölte elszontyolodást tetve a hibrid.
• Mire fel ez a nagy kedvesség, Nik? – kérdezte Kol gyanakodva.
• Rendben, igazából azt akartam kérdezni, hogy Cassie és a baba hogy vannak. Valamint történt e valami még nem láttam őket – tért rá a lényegre Nik.
• Mindketten remekül vannak – felelte Kol lágyan és megpuszilta feleségét, valamint annak hasát is. Cassie közben kivette férje kezéből a telefont.
• Szia, Nik – köszönt a hibridnek.
• Szia, a picivel minden rendben van, ugye? Remélem, eszel rendesen, valamint iszol Kol véréből, hogy a baba ne szenvedjen semmiben hiányt. Egyébként hallani már a szívverését? Megmozdult már? Esetleg rúgott? – sorolta lelkesen a kérdéseit Nik.
• Nik, nyugalom – nevetett fel a lány. Egyrészt a hibriden, másrészt férjén. Mert a kérdésekkel kapcsolatban eszébe jutott, amikor a baba először megmozdult.

Egy héttel korábban…

Kol rendszeres és nagyon is fontos kötelességének érezte, hogy a családtagjaikról beszéljen a babának. Amit Cassie végtelenül aranyosnak talált.

• Először is ott van, Nik bácsikád, aki teljesen kattant és a születésed híre miatt olyan lelkes, mint egy gyerek, de ne aggódj ettől eltekintve igazán jó fej – mormolta Kol a babának.
• Kol te meg mit csinálsz? – kérdezte Cassie mosolyogva férjétől.
• A fiúnkkal társalgok, édesem – válaszolta Kol magától érthetődően. – Tehát mielőtt édesanyád kérdése félbeszakított volna ott tartottam, hogy az én családom részéről van még egy bácsikád. Elijah, meg fogod látni, hogy a mi probléma megoldónk és megpróbálhatod majd őt kihozni híresen nagy nyugodtságából. Szerintem neked sikerülni fog – bólogatott saját elképzelésére az ős. – Aztán ott van Rebekah nénikéd, hát ő róla azt kell tudnod, hogy nagyon könnyen megsértődik, és valamiért szükségesnek érzi, hogy néha veszekedjen velem… - Cassie férje hajával játszott közben, ám hirtelen különös dolgot érzett és kissé megijedve tette a kezét a hasára. Kol látva, hogy valami történt feleségével ő is hasonló állapotba került. – Cassie? Valami baj van? Hívjak orvos? Vagy inkább Elijah-t? – zúdította szerelmére a kérdéseit az ős.
• A baba… - mormolta Cassie csodálkozva.
• Mi van vele? – kérdezte Kol a végső kétségbeesés határán egyensúlyozva.
• Megmozdult – jelentette ki a lány ámultan és mérhetetlen boldogság öntötte el miután levont ezt a következtetést.
• Hogy? – dadogta Kol. Cassie megfogta szerelme kezét és a hasára helyezte. – Nem érzek semmit – ráncolta a homlokát az ős megnyugodva, mivel azt már sikerült megtudni, hogy fiával minden rendben van.
• Várj – intette le férjét a lány. Aztán már érezte is, ahogy a baba ismét megmozdul. Kol pedig feleségéhez hasonlóan ámulva érezte kis fia első megmozdulását.
• Mozog – jegyezte meg az ős is boldogan és egy bugyuta mosoly terült szét az arcán.
• Ugye nem fogsz elájulni? – érdeklődte Cassie.
• Nem, nem fogok – biztosította feleségét Kol. – Akarod még hallani apu véleményét apróság? – duruzsolta szerelme hasának. A baba válasza egy nagyon is határozott rúgás volt. Az ős pedig teljesítette fia kérését és tovább mesélte a családtagjaik jellemzőit.

Nik hívásakor, az ősök Római villájában…

• A picivel minden rendben van. Köszönöm kérdésed eszek rendesen és ennek hála a ruháimba már nem férek bele. Még mindig iszom Kol vérét. És az utolsó három kérdésedre a válaszom az, hogy igen – felelte Cassie.
• Remélem igyekeztek haza, mert nem akarok mindenről lemaradni – mondta Nik kissé durcásan amiatt, hogy lemaradt unokaöccse első megmozdulásairól.
• Bármit is tervezel, előre szólok, hogy az még olyan három hét – jegyezte meg Kol. Mivel szándékában állt még Cassie-vel együtt megnézni az Eiffel tornyot, mivelhogy ő azt még nem látta. Felesége szívesen belement az ötletbe, valamint abba, hogy csak ez után menjenek Mystic Fallsba. Ahonnan később mennek, majd a baba születése előtt Skóciába, mert a lány szerette volna ott megszülni a picit.
• Tudom – hallották meg Nik kissé durcás hangját. – Mindenestre mire ideértek a babaszoba már fogadásra készen fog állni – tette hozzá készségesen, remélve, hogy a pár megértette a mögöttes tartalmat.
• Már neki is látatok? – húzta fel a szemöldökét Kol, bátyja lelkesedése aztán tényleg nem ismer határokat. Mondjuk Rebekah és Caroline mellett ez nem is igazán volt meglepő.
• Nemsokára neki kezdek, azt tervezem, hogy Ann és Gabriel is segítenek nekem
• Hogy te milyen rabszolga hajcsár vagy és ráadásnak még gyerekeket alkalmazol a munkára – jegyezte meg Kol.
• Ne aggódj, Caroline, Rebekah, Elijah és Elena is besegít nekem.
• És a többiek? – érdeklődte Cassie azonban sejtette, hogy azok mit is csinálnak.
• Ők a panzióban vannak és Lorenna szigorú felügyelete alatt végzik a kemény robotot – röhögött fel Nik. – Hozzá képes én egy arany ember vagyok ebben a tekintettben – szögezte le csak a miheztartás érdekében a hibrid.
• El tudom képzelni. Mindenestre most, hogy ilyen jól megdumáltuk a dolgokat elbúcsúznék tőled – mondta Kol remélve, hogy ezzel le tudja rázni lerázhatatlannak tűnő bátyját.
• A világért sem akarnám tovább zavarni a nászutatokat – közölte Nik és köszönés nélkül bontotta a hívást.
• Tudod szerintem nálatok ez valami családi vonás lehet, hogy nem köszöntök el ilyenkor – jegyezte meg Cassie Kol vállait masszírozva.
• Lehet, elvégre már igencsak régen élünk ahhoz, hogy megszokjuk az ilyesmit – válaszolta az ős vigyorogva és homlokát szerelme nyakához döntötte. Lehelete felesége csupasszá vált mellkasát borzongatta.
• Valahogy nem tudlak elképzelni amint postabaglyokat küldözgetsz – vigyorgott vissza a lány férje hajával játszva.
• Már megint arra célzol, hogy öreg vagyok? – pislogott fel Kol.
• Így lenne? – kérdezett vissza ártatlanul Cassie.
• Na, várja csak – döntötte őt hátra az ágyon az ős és folytatták azt a tevékenységet, amit általában a nászutasok szoktak csinálni mielőtt a kotnyeles családtagok a legjobb pillanatok egyikén felhívják őket.

Mystic Falls Mikaelsson villa

• Kíváncsi vagyok, hogy mit is fognak szólni, ha készen lesz – kapta fel vidáman Gabrielt Nik.
• Mikor kezdjük a festést? – kérdezte a kisfiú. Akinek már szintén volt szobája a villában, egyébként ennek ellenére általában Nikkel és Caroline-nal aludt.
• Amint Ann is itt lesz, mivel megígértem neki, hogy megvárjuk ők, mert már nem bírja Lorenna mellett – válaszolta a hibrid. Ekkor dudálás hallatszott és az emlegetett kislány száguldott be a villába.
• Remélem megvártatok – lépett várakozóan Nikékhez Ann.
• Persze – borzolta össze Ann haját a hibrid. – Hello Damon – fordult a férfi felé, aki a kislányt hozta el.
• Hello – forgatta meg a szemeit a vámpír.
• Azt hittem Liam hozza el Ann-t – jelent meg az ettől a ténynek az ellenkezőjéről meggyőződött és határozottan csalódott Rebekah.
• Igen, de végül rám esett a választás – vont vállat Damon.
• Mégis miért? – érdeklődte a megjelent Elijah is.
• Mert most mentek a bútokokért és Lorenna nem bízik az ízlésemben – húzta el a száját a vámpír.
• Nem csodálkozom – jegyezte meg Rebekah.
• Kösz, ez tőled igazán kedves volt – gúnyolódott az idősebb Salvatore. – Mindenestre nekem mennem kell, mert még sok dolgom van – tette hozzá és elsuhant.
• Mond meg az öcsédnek, hogy még nem telt le a büntetése az esküvőn történt dolog miatt – kiáltott még a vámpír után a szőke hajú ős.
• Nem is értem mit vagy úgy oda – mondta Nik húgának.
• Csak azért nem érted, mert te is részt vettél benne és csak, hogy tud, amit Stefan-ra vonatkozóan mondtam az ugyan úgy vonatkozik rád is – jelentette ki Rebekah határozottan. A hibrid megengedett magának egy fáradt sóhajt.
• Gyerünk apróságok és fessük ki azt a szobát – terelgette a két gyereket felfelé Nik próbálván figyelmen kívül hagyni húgát, ami nagyon nehezen ment. – Arra gondoltam, hogy tehetnétek majd kéznyomokat a falra, amik növelnék a hangulatát – jegyezte meg Ann-nek és Gabrielnek a hibrid. – Ja és ha meglátjátok Elijah-t nyugodtan fessétek be őt is. Csakhogy érezze a törődést – tette hozzá összeesküvéshez méltó halk hangon. A két gyerek válasz egy-egy bólintás volt. Nik tudta, hogyha ez szerelme fülébe jut, akkor kapni fog miatt, mert mire is buzdítja ő a nagyon is befolyásolható gyerekeket, de egyszerűen nem tudott ellenállni ennek az ötletnek. Caroline, Elena és Rebekah már elkezdték kiválasztani a bútorokat. Elijah egyébként annak nézett utána, hogy Skóciában van e a kastélyhoz közel eső ház a számukra. Igazából Lorenna már ajánlott is neki egyet. Ami közel helyezkedett el a kastélyhoz, bár egy kicsikét romos állapotban volt, de ennek ellenére remekül megfelelt a célnak. Egy-két kisebb összeg és szebb lesz, mint valaha. Otthonos lesz elvégre ők azért mégiscsak mindenféleképpen ott akartak lenni a szülésnél. Mivel tudták, hogy Cassie biztos otthon szeretné, majd megszülni a babát és bár nagy a kastély azért mégis jobb volt, ha lenne egy sajátjuk. Nik bőszen támogatta az ötletet, ahogy a többiek is. Szóval a hibridek segítségével az ősök már meg is kezdték a felújítást, amit Rebekah felügyelt távolról, őt pedig Liam. Elijah bízott húga ízlésében, de barátjáéba kicsit jobban. Ismerve Rebekah olykor-olykor kicsapongó véleményét, ami az egész lényében megmutatkozott és nem szerette volna, ha az új otthonuk túlságosan is... dekoratív lenne. Mivel azért mégis egy kastélyról volt szó és nem egy Amerikai házról.

Mystic Falls, Salvatore panzió

• Hová tegyem a babaágyat? – kérdezte Damon, mivelhogy mire hazaért addigra testvére, meg a többiek már meg is érkeztek a bútorokkal. A tervezést Lorenna önkéntesen magára vállalta, aminek az idősebb Salvatore nem kifejezetten örült, de végül kénytelen-kelletlen elfogadta. Főleg mivel más választása nem igazán volt.
• Damon! Nehogy leejtsd! – kiáltott rá az érintettre Lorenna kiakadva.
• Nem állt szándékomban – válaszolta meglehetősen bosszúsan összefonva a szemöldökét Damon.
• Tedd oda – bökött az egyik sarokba a vörös hajú boszorkány a terveit tanulmányozva. Az idősebb Salvatore teljesítette a parancsot.
• Liam! Azonnal hozd a pelenkázót, de inkább ketten hozzátok Stefan-nal nehogy még valami baja legyen – kiáltotta le a panzió előtti kocsiról éppen lehurcolkodó öccsének és a fiatalabb Salvatore-nak Lorenna ellentmondást nem tűrően. Damon szem forgatva körülnézett a szobában és tudta, hogy tetszeni fog neki a látvány, mivel nagyon hasonló lesz ahhoz, ami Cassie gyerekszobája volt régen.
• Lorenna? Hová tegyem a plüssállatokat? - kérdezte Ric, aki vagy egy doboznyi ilyen figurát cipelt. Egyébként szerény véleménye szerint egy egész óvodás csoportnak is sok volt ez a mennyiség, de inkább hallgatott erről, mivel tudta, hogy nem talált volna kedvező fogadtatásra.
• Az ágy melletti szekrényben lesznek. Viszont az még nincs itt. Ric megtennéd, hogy felhozod? Persze Damon bizonyára segít neked benne – vezényelte Lorenna.
• Parancsára asszonyom – gúnyolódott Damon haptákba vágva magát és kivágtatott a szobából meg sem várva barátját, akinek még le kellett magáról aggatnia a hozzá hirtelen igencsak ragaszkodó plüssöket. – A húgod szokása szerinte nagyon rákapott a főnökösdire – közölte Liammel, aki Stefannal együtt a pelenkázót cipelte.
• Megszoksz vagy megszöksz – közölte sóhajtva Liam, mire a pipája majdnem kiesett a szájából, így ennek elkerülése érdekében inkább csendben folytatta útját. Stefan pedig egy mosolyt engedett meg bátyja felé, annak ellenére, hogy Damon így viselkedett mindenki tudta, hogy mennyire élvez is ezt az egészet.
• Ric! Nem érek rá egész nap itt szobrozni! Hová tűntél? – kiáltott legjobb barátja után Damon.
• Damon! Nem vagyok a kiskutyád, aki az első parancsodra a lábadhoz szalad – dohogta a történelem tanár válaszként.
• Hol a fenében késtél eddig? – kérdezte a vámpír számon kérően. Azért nem szeret egy szál pulóverben kint állni a hidegben, még, akkor, sem ha az nem árt meg neki, viszont a rá hulló esőcseppek garantáltan biztosították, hogy ruhái ne maradjanak szárazak. Ami nagyon bosszantó volt.
• Ha már ilyen szépen kérdezed, elmondhatom neked, hogy meg kellett várnom még Stefan és Liam lepakolnak, mivel nem fértem el mellettük – morogta legjobb barátja sértetten.
• Ennyire azért ne legyél érzékeny – csitította kissé kedvesebben legjobb barátját Damon. – Ha végeztünk van kedved meginni egy pohárral? – ajánlotta nagylelkűen egy amolyan kiengesztelési ajándékul.
• Oké, de remélem tisztában vagy vele, hogy még eltart egy ideig még minden a Lorenna szerinti helyére kerül – válaszolta Ric lelkesen a vámpír által felkínált lehetőségtől.
• Jobban is, mint te – csóválta meg a fejét rosszallóan Damon.
• Damon, Ric! Látom, ám, hogy lustálkodtok! – kiáltott le Lorenna méltatlankodva.
• Na, siessünk, minél előbb készen vagyunk, annál előbb hagyja abba a követelődzést – válaszolta Damon és megadóan folytatták a rájuk osztott feladatot.

Két héttel később, Róma…

• Cassie, édesem, nem láttad a telefonom? – kérdezte érdeklődve Kol, aki már az össze zsebét kiürítette, ráadásul már minden lehetséges helyen kereste a nyavalyás kis szerkentyűt. Tudta meg kell keresni, mivel ha netalántán Nik bizonyos ostoba indítatásból kifolyóan újra felmerné hívni őket és véletlenül nem venné fel, akkor tudta, hogy a baba miatti aggodalmában képes lenne egy egész hibrid csapattal rájuk törni. Kimentve őket vélhető veszélyből és amennyire testvérei időzíteni tudtak nyilván valaminek a kellős közepén nyitnának rájuk. Amiből Kol köszönte szépen, de nagyon nem kért.
• A konyhában hagytad – leengedte meg a kezében a kereset tárgyat Cassie, másik kezében egy tányér volt, rajta nagy szelet csokis tortával és a hozzá szükséges villával, valamint az elmaradhatatlan tejszínhabbal meghintve.
• Tényleg – csóválta meg a fejét Kol vigyorogva, mikor rájött, hogy hogyan is került a telefon oda ahová. – Valahogy az utána történtek már jobban lekötötték a figyelmem – súgta feleségének, akit derekánál fogva magához húzott. Ugyanis a lány és ő mondhatjuk úgy, hogy közelebbről megvizsgálták a konyhaasztalt.
• Valahogy sejtettem – mosolygott rá Cassie és a villájára tűzött egy darabka tortát. – Kérsz? – ajánlotta nagylelkűen férjének.
• Egy ilyen ajánlatott, hogy tudnék visszautasítani? – kérdezte Kol és vigyorogva elfogadta felé nyújtott édességet. Utána felesége nyakát kezdte csókolgatni, tudva, hogy mennyire szereti.
• A baba pillanatnyilag éhes, úgyhogy egy kicsit hűtse le magát Mr. Mikaelsson – közölte Cassie férjével.
• Nos, akkor meg kell várnom még, elfogyasztja a tortáját Mrs. Mikaelsson – válaszolta Kol.
• De utána… - hagyta függőben a mondatott Cassie és a villát a tányérjára téve félre nem érthető mozdulattal végigsimított férje mellkasán.
• Jól hangzik – helyeselt Kol nagyon is buzgón.
• Tudod amúgy én úgy gondoltam, hogy a nőknek megnő bizonyos dolgok után a kívánása, de nem hittem volna, hogy ez a férjeket is ilyen intenzíven érint – fejtegette véleményét Cassie és hagyta, hogy az ős az ölébe vegye őt és leüljön vele a kanapéra.
• Ezt én sem tudhatom, viszont ezzel kapcsolatban elárulhatok neked valami – mondta bizalmasan lehalkítva a hangját Kol.
• Akkor ne kímélj, hadd halljam – felelte a lány egy újabb torta darabot tűzve a villájára.
• Soha, senkit nem kívántam még annyira, mint téged – közölte a férje komolyan. Szerelme mélyen elpirult és hirtelen hevesen magához szorította az őst. – Valami baj van? – kérdezte aggódva és meg lehetősen döbbenten Kol.
• Én is szeretlek – sírt fel Cassie válaszként. Aminek következményeként teljesen összekönnyezte az ős pólóját.
• Ennek örülök, mert én is téged, de ezért igazán nem kell sírnod – nyögte kétségbeesetten Kol és nem tudta, hogyan is kéne megnyugtatnia feleségét, mivel nem értette, hogy egy ilyen közléstől miért is sír ennyire keservesen. – Valami rosszat mondtam? Vagy a baba? – kérdezte aggódva próbálván kitalálni az okát. És azon töprenget vajon Elijah nehezményezné e, ha felhívná őt és követlené, hogy csináljon… valamit, akármit… csak oldja meg ezt a kiborító helyzetet!
• Nem mondtál semmi rosszat és a babával sincs semmi baj – felelte a lány, kissé megnyugodva, mivel már átvonult rajta a hirtelen lecsapó érzelmi hullám.
• Akkor miért sírtál? – kérdezte az ős és azzal a kezével, amivel nem szerelme derekát szorította felszárította annak könnyeit.
• Azt hiszem a meghatódottságtól – válaszolta Cassie sóhajtva.
• Azt hiszed a meghatódottságtól? – ismételte meg kérdés formájában felesége válaszát Kol, ezzel is hangot adva továbbra is fennálló értetlenségének.
• Tudod a terhes nők néha… hogy is mondjam… - töprenget a lány. Próbálván úgy fogalmazni, hogy férje lehetőleg ne szaladjon világgá. Igaz tudta, hogy úgysem tenné meg, mert ahhoz túlságosan szereti, de nem szerette volna, ha kiborul attól, hogy néha majd rájön egy kis sírás vagy esetleg egy nagyobb hisztériás roham, amit egyébként már öt éves kora óta nem produkált. Viszont igen valószínűnek tartotta, hogy a terhesség ki fogja hozni belőle azt is. Ami egyébként nem volt valami nagyon bíztató. – Szóval hangulatingadozásaim lesznek – foglalta össze végül próbálván finoman, ám mégis célzatosan fogalmazni a lehetőségeket.
• Hangulatingadozások? – kérdezte Kol eltöprengve, de most már legalább nagyjából megnyugodott, viszont az elképedése még mindig ott lappangott a háttérben.
• Nos, ez lényegében azt jelenti, hogy ne lepődje meg, ha az egyik pillanatban nevetek a másikban pedig sírok – vázolta a jövőben igencsak előforduló lehetőségeket Cassie.
• Azt hiszem megértettem – ismerte el Kol. Magában hősiesen elhatározta, hogy az ilyen alkalmakkor is természetesen felesége mellett fog maradni elvégre „Jóban és rosszban” ahogy az esküvői fogadalmukban is szerepelt. Valamint az is elhatározásához tartozott, hogy szükség esetére a válla helyett, azért inkább zsebkendőt fog felajánlani. Nem mintha nem szeretné Cassie-t csak nem szeretett volna élő papír zsebkendő lenni. Ezt természetesen igen bölcsen nem osztotta meg feleségével, mivel sejtette, hogy akkor a hangulatingadozás a „nyugodtról” rekordgyorsasággal ugrana át a „irtó dühösre”. Ami igazán nem lett volna valami jó.