2. évad 10. fejezet

Terhes érzékenység

„Ami öröm és bánat bennünket ér, azt sohasem valódi mértéke, hanem inkább a saját érzékenységünk mértéke szerint érezzük át.” Francois de La Rochefoucauld

A nászút elteltével Cassie és Kol boldogan indultak haza, Mystic Falls-ba. Ahol rokonaik elvileg már két gyerekszobát is elő is készítettek a babának. Vagyis minden eshetőségre felkészülve a Mikaelsson villában és a Salvatore panzióban is megtalálható volt egy ilyen helység. Ugyanis a házak tulajdonosai mind azt remélték, hogy az ifjú pár, majd náluk lesz elszállásolva. Tehát ennek tudatában a hibrid teljesen meg volt győződve, arról, hogy öccse és újdonsült sógornője velük fognak lakni és ebben senki sem tudta őt megingatni. Igaz nem is nagyon akarták. Damon pedig hasonló meggyőződésen volt, természetesen a saját javára. Egyébként Lorenna a Mystic Fallsi házukban lakott, ahogy Liam is – bár ő feltűnően sokat tartózkodott a Mikaelsson villában -, ám mindketten tudták, hogy az ő otthonukban sajnos nincs elég hely, ezért a vörös hajú boszorkány - eleinte Damon megkérdezése nélkül -, kezdte felmérni a szobákat, hogy kiválassza azt, amelyik véleménye szerint leginkább meg fog felelni dédunokájának. Erről az idősebb Salvatore már csak akkor értesült, amikor a szoba már ki volt festve és csak a bútorokra várt, így aztán utólag hagyta jóvá a dolgot. Nem mintha Lorennának szüksége lett volna ilyesmire. Mindenesetre abban mindenki biztos volt, hogy a hazatértek egy ideig a villában fognak aludni, ahol Rebekah és Lorenna, valamint a nekik segítő Caroline összeütött egy kis „Isten hozott titeket itthon” üdvözlést. Ott volt természetesen a teljesen lelkes Nik, az izgatott Caroline, a kissé megszeppent Gabriel, a szüleit türelmetlenül váró Ann, a tökéletesség érdekében mindent folyton igazgató Rebekah, az őt szüntelenül nyugtató Liam, a boldog Lorenna, a szintén vidám Ric, a szokása szerint nyugodt Elijah, a mindennek örül Elena, a kíváncsi Jeremy, az érdeklődő Liz, a két Salvatore testvér és Annabell is. Aki Moira segítségével el tudott jönni ide is, úgy, hogy továbbra is élőnek nézett ki, annak ellenére, hogy továbbra sem volt az.

• Sziasztok! – lépett be az ifjú pár. Kol közben lesegítette feleségéről a könnyű tavaszi kabátot. Cassie a kezeit megnövekedett hasára csúsztatta és rámosolygott családtagjaikra, akik megrohamozták őt és a férjét.
• Hallom a szívverését – ölelte meg vidáman Nik a lányt és továbbra is lelkesen le is hajolt Cassie megnőtt pocakjához, hogy hallgassa unokaöccse szívének dobbanásait.
• Én is örülök, hogy látlak Nik – csóválta meg a fejét a lány, szája sarkában egy apró elnéző mosollyal.
• Én nem hallom – vonta össze szemöldökét egy Niktől másolt mozdulattal Gabriel, aki egyébként a hibrid karjaiban fészkelődött.
• Az ultrahang segítségével te is fogod hallani – biztosította a kisfiút Nik. Ann célzatosan arrébb tolta a hibridet és Gabirielt, hogy ő is meg tudja ölelni az anyukáját.
• Hogy vagy? – kérdezte Cassie kissé lehajolva a kislányhoz, aki szorosan megölelte őt.
• Jól! Képzeld, én segítettem Caroline-nak a gyerekszoba játékainak kiválasztásában és persze Gabriel – közölte csillogó szemekkel Ann.
• Hallottam felőle – mosolygott rá a kislányra Cassie.
• Én egy ölelést sem kapok – fakd ki szomorúságot tetve Kol, akit egyébként Rebekah szorongatott, aki a megjegyzés elhangzása közben játékosan meglegyintette bátyja fejét. Ann kitárt karokkal futott az ős felé, aki helyből a karjaiba kapta a kislányt.
• Te jó ég, mivel etetnek téged itt? – kérdezte Kol és közben úgy tett, mint aki rogyadozik a súlya alatt.
• Sok mindennel, bár tegnap Nik volt a soros a vacsorakészítésben, úgyhogy Liz megszánt minket bolognaival és csoki tortával – válaszolta Ann vidáman. Az érintett mélyen elpirult, mivel tegnap az itt lévők halomra dicsérték őt, nem titkolva, hogy megmentette őket a szinte éhhaláltól.
• Kikérem magamnak, én remek szakács vagyok – szólt közbe a hibrid meglehetősen morcosan, mivel sértette őt a mondat mögött rejlő célzás, ami az ő tehetségtelenségére utalt e téren.
• Hát persze, édesem – nyugtatta Nikket Caroline gyöngéden. Ám hangjából pont az ellenkezője derült ki, ennek ellenére szerelme egyáltalán nem haragudott rá. Rebekah közben Cassie-t üdvözölte.
• Milyen volt a nászút? Róma? Tetszett a ház? Párizs? Egyékbéknt Cassie szerintem ülj le, ne álldogálj sokáig – sorolta a kérdéseit Rebekah, az utolsó mondatot aggódva odabiggyesztve, mert nem akarta, hogy sógornője megterhelje magát. Caroline egyetértően bólogatott.
• Hadd öleljek meg mindenkit, és utána leülök – nevetett fel Cassie, mivel már Elena és a legtöbben aggódva néztek rá, így hozzátette: – Ígérem. – fogadkozta. Így tehát folytatódott az üdvözlés.

• Hoztam neked teát otthonról – mosolygott rá unokahúgára Liam.
• Igazán köszönöm – viszonozta azt Cassie.
• Gyönyörűen nézel ki kicsim, már nagyon érdekel milyen is volt a nászutad, remélem csináltatok képeket – ölelte meg unokáját Lorenna, akit a tétova Ric követett.
• Köszi, nagyi és igen van pár kép – csóválta meg a fejét unokája. Kol és ő a Rebekah által adott fényképezővel és a Nik által adott kamerával készítettek egy csomó képet és videót emléknek.
• Tudod milyen – jegyezte meg Ric elpirulva, aki a vörös hajú boszorkány helyett is zavarba jött.
• Semmi gond Ric – mosolygott rá a férfira Cassie, jelezve, hogy tényleg tudja. – A suliban minden rendben?
• Persze, a diákokkal együtt alig várom a nyári szünetet – válaszolta a történelem tanár vágyakozóan gondolva a szünetre.
• Az már csak pár hónap – bíztatta őt a lány derűsen.
• Csodálatosan nézel ki – ölelte magához sógornőjét Elijah, nem titkolva mennyire hiányzott neki a lány.
• Köszönöm Elijah – veregette meg az ős hátát Cassie boldogan.
• Elijah még féltékeny leszek – szólt oda bátyjának Kol viccelődve, aki egyébként Elenát ölelte meg.
• Erre semmi okod testvérem – válaszolta Elijah vigyorogva.
• Te jó ég – pislogott jelentősen túldramatizálva a helyzetet Kol és még a kezét is a szívére tette. – Te vigyorogsz? Mi történt még nem voltunk itt? Ittál?
• Minden rendben van Kol – rendezte az arcvonásait Elijah, ám továbbra is fesztelennek, gondtalannak tűnt, ami igazán üdítő élménynek hatott.
• Cassie, annyira örülök, hogy haza értettek – ölelte meg boldogságtól könnyes szemekkel barátnőjét Elena.
• Én is Elena, én is – viszonozta a hasonmás ölelését Cassie. Jeremy is üdvözölte az ifjú párt, Kollal kezet rázott, még Cassie-nek megveregette a karját.
• Csak az előttem szólókat tudom ismételni – lépett unokahúga mellé Stefan.
• Hallottam, hogy te is Nik kibékültettek – mormolta Cassie. A hibrid közben éppen a kis Gabrielnek magyarázta lelkesen, hogy melyik mesét is kéne választaniuk mára, a beszélgetésbe Ann is beszállt és előhozakodott a saját elképzeléseivel.
• Azt hiszem itt volt az ideje – válaszolta Stefan csendesen, ám a szemei végre szomorúság helyett boldogan csillogtak.
• Stef, ne sajátítsd ki magadnak a lányomat – terelgette arrébb öccsét az útból Damon, aki csak megforgatta a szemeit válaszként.
• Hogy s mint Cassie? – kérdezte lányától komolyan.
• Minden rendben van apu – ölelte meg édesapját Cassie.
• Akkor rendben – simogatta meg a lánya haját Damon.
• Örülök, hogy te is itt vagy anyu – súgta anyjának, aki az apját váltva magához húzta őt.
• Moira kivételesen érthetően el tudta magyarázni nekem, hogy tudok ide jutni – válaszolta Annabell kedvesen.
• Gondolom továbbra is rébuszokban beszél.
• Mint mindig – kuncogott fel Annabell és megsimogatta lánya arcát. – Örülök, hogy boldog vagy – tette hozzá lágyan.
• Tudom, de ne merüljünk bele ebbe, mert el fogom sírni magam és Kol egyből itt terem majd egy százcsomagos zsepi csomaggal – súgta Cassie, holott tudta, hogy így is a társaság több mint fele hallani fogja, amit mond.
• Valaki engem szólított? – termet felesége mellett Kol, ismételten a karjaiban tartotta Ann-t. A kislány ugyanis éppen arról próbálta meggyőzni az őst, hogy olvasson neki esti mesének Stefan King könyveket, amiről Kol úgy vélte, hogy azért nem igazán kéne, de ennek ellenére biztosította a kislányt, hogy megkérdezi Cassie-t és ha ő megengedi, akkor aztán tőle is rendben van. Ann egyébként tudta, hogy Cassie nem fogja engedni ezért próbálta előbb Kolt meggyőzni, de be kellett látnia, hogy nem fog sikerülni. De elhatározta, hogy megkéri Niket, mivel tudta, hogy a hibrid biztos benne lenne az ilyen mesélésben. Elvégre egy ilyen nagycsalád előnyeit tudnia kell a saját javára fordítania.

Végül a nappaliban foglaltak helyet. Kol és Cassie részben elmesélték a nászúton történteket, vagyis annak a publikus részét. Amiért volt, aki hálás volt, például Damon, aki egyáltalán nem óhajtotta tudni a pontos részleteket. Viszont volt, aki továbbra is kíváncsi maradt ilyen volt Lorenna. Aki természetesen továbbra is borzasztóan tudni akarta a legapróbb kis részleteket is, ám egy határozott: „Na, de, nagyi!” Felháborodott mondattól Cassie részéről és Koltól egy sokatmondó szemöldök felhúzáson és vigyorgáson kívül nem kapott semmit. Az ős egyébként azért kapott Cassie-től egy vállba bokszolást. Lorenna közben elment megteríteni a vacsorát. Amiben Caroline, Liz, Annabell és Elena ment segíteni neki. Rebekah teljesen elvolt foglalva azzal, hogy most öccse visszatértével bepótolja az elmaradt civakodás adagjukat, Cassie-nek pedig közös elhatározással mindenki úgy vélte, hogy pihennie kell. A lány pedig kivételesen nem ellenkezett ez ellen. Ann egyértelműen Cassie és Kol közelében akart maradni, a férfiak és a kis Gabriel pedig nem voltak alkalmasak az ilyesmire. Kol ezt szóvá is tette.

• Mit csináltok, hogy még a konyha közelébe sem engednek titeket? Különösen téged Nik – fordult legidősebb testvére felé Kol érdeklődve. Annak fényében, hogy a hibrid megérkezésükkor mennyire fennen hangoztatta azt a véleményét, miszerint ő aztán remek szakács.
• Nos, drága öcsém ennek megvan az oka – köszörülte meg a torkát Nik, a többiek közben próbálták álcázni, kitörni készülő nevetésüket, több, kevesebb – de inkább kevesebb - sikerrel.
• Ami mi is? – kíváncsiskodott Kol csak azért is alapon, közben azzal a karjával, amivel Cassie karját cirógatta még jobban magához húzta feleségét.
• Történt egy kis baleset – válaszolta Nik szárazon.
• Mit csináltál? Csak nem felgyújtottad a konyhát? – kérdezte Kol vigyorogva, ám amikor erre többen felkuncogtak a vigyorra fültől fülig érő lett. – Te tényleg felgyújtottad a konyhát?! – röhögött fel az ős a többiekkel együtt.
• Nem kimondottan a konyhát… csak a mosogatót – vont vállat Nik.
• Azt meg mégis hogyan? – kérdezte Cassie is, ám már jöttek is neki a látomás arról, hogy mi történt és végül hasát fogva nevetve dőlt neki férje vállának.
• Most már tényleg mondjátok el nekem is – követelte Kol határozottan.
• Vacsorát készítettünk – kezdte a kis Gabriel aranyosan ártatlanul. – Aztán véletlenül só helyett cukrot tettünk bele. Egyéként egymás mellett volt a kettő és ugyan olyan pici dobozkában, mi meg csak beleszórtuk – magyarázta kissé védekezően, mivel valójában minden kezük ügyébe eső dolgot beletettek a vacsorának szánt ételnek nem igazán minősülő akármibe.
• Igen, utána Nik észrevette és levette a tűzhelyről, de közben valahogy öntött bele egy kis whiskyt, ami egyébként – állítása szerint legalábbis – az ízt hivatott volna hangsúlyozni. Hirtelen hatalmas láng szállt fel és lángra kaptak a mosogatásra váró tányérok és a mosogató is – vihogott fel Ann.
• És nem próbáltad eloltani a tüzet? – kérdezte Kol röhögve Niktől.
• Hogyne próbáltam volna! Persze először is első dolgom volt kiterelni Gabrielt és Annt a konyhából és öntöttem a hatalmasan felcsapó tűzre egy kis vizet, amiről később aztán kiderült, hogy nem nagyon víz és csak még jobban lángolt minden – húzta el a száját a hibrid. Ugyanis véletlenül meglepődésében a vizes kancsó helyett az oda készített whiskyt öntötte rá a tűzre. Amikor felfedezte a tévedését már túl késő volt korrigálni azt.
• Szerencsére Elijah megmentett minket a totálisan tomboló tűztől – vigyorodott el Ann a történtet befejezésnek boldog vége miatt. Kol elképzelte, amit testvére Superman szerkóban megjelenik és elfújja, a tűzet az abszurd elképzelés hatására még hangosabban röhögött és a könnyei is potyogni kezdtek. A valódi helyzet egyébként természetesen nem ilyen volt. Elijah a nappaliban olvasva megérezte a tüzet és a hirtelen még hangosabbá váló zajt – ugyanis a gyerekek és Nik alapjáraton sem voltak éppen halkak - és ezért aztán gyorsan elővett, az eddig még soha nem használt poroltót és természetes könnyedséggel használta is azt. A tűz és Nik is bőven kapott belőle. A károkat szerencsére Rebekah rekordgyorsasággal hozatta helyre és közben folyamatosan azt ismételgette, hogy „Ezt nem hiszem el”. De legalább kapóra jött neki Stefan és Nik büntetéseként.
• Elismerem, hogy vicces, de ez már túlzás – vágta rá Nik sértetten, úgy téve mintha fiatalabb öccse ezzel a lelkébe gázolt volna.
• Nem azon nevetek – legyintett két röhögés között Kol. A többiek kíváncsiságát az zavarta meg, hogy Lorenna felszólította őket arra, miszerint itt az ideje vacsorázniuk.

• Én mutatom meg a babaszobát – ragadta meg szülei kezét Ann a vacsora végeztével és már fel is vonszolta őket, azért természetesen ügyelt Cassie állapotára. A szoba sötétkék színű volt, benne sok plüss állattal, különböző játékokkal, pelenkázóval, egy hintaszékkel, amiben egy hatalmas fehér mackó kapott helyet. Utóbbiba Cassie meghatottan leereszkedett és magához szorította a macit. Valamint felemelte a mellette lévő éjjeliszekrényen lévő képek egyikét. „Anya és Apa” állt a képkeret alján, ő és Kol voltak rajta a karácsonyi előkészületkor készült képen. Aztán volt egy Damon-ről, Annabellről. És a többiekről egy közös kép. Látta a kézlenyomatokat is amiről Nik beszélt, amikor felhívta őket a nászúton. Kol felesége elé térdelt várva a reakcióját, neki nagyon tetszett a szoba. Főleg a képek. Lemerte volna fogadni, hogy Elijah ötlete volt. A kis érzelmes. A készítők egyébként türelmetlenül várták az ítéletet.
• Nos? Mit gondoltok? – kérdezte Nik sürgetően.
• Imádom – ölelte meg hevesen a szintén előtte guggoló hibridet Cassie.
• Csak óvatosan kismama – nyugtatta a lányt Nik vigyorogva de nagyon boldog volt, hogy sógornőjének ennyire tetszenek az elképzeléseik.
• Köszönöm – puszilta meg a hibridet Cassie, majd Kol beleült a hintaszékbe, szerelmét pedig az ölébe vonta.
• Nagyon klassz lett – vigyorodott el Kol is állát felesége vállán támasztva.
• Aki tud, az tud – húzta ki magát a hibrid.
• Tudjuk, tudjuk – legyintette le Nik saját magát dicsőítő ódáját Damon. De persze remélte, hogy a Salvatore panzióban lévő szoba jobban fog tetszeni a lányának.
• Várjatok beszéddel is készültem – kereste a gyorsan lefirkantott fecnit a hibrid.
• Nik, ugye tudod, hogy ez nem egy hivatalos átadó? Itt nem kell beszéd – köszörülte meg a torkát Stefan és nem nagy sikerrel próbálta elrejteni a vigyorát.
• Pedig olyan jó volt, amit kitaláltam – kutatott továbbra is Nik a zsebeiben.
• Ha ennyire szeretnél, találj ki egy újat – ajánlotta Caroline kedvesen végigsimítva a hibrid vállán.
• Nos, nem is tudom – hümmögte Nik eltöprengve. Végül elmaradt a nagy beszéd, mert látták az ifjú páron, vagyis inkább az anyukán, hogy jót tenni neki egy kiadós alvás.

• Kol – szólította meg halkan alvó férjét Cassie.
• Igen, édesem? Valami baj van a babával? – kérdezte Kol egyből aggódva, felülve a feleségére zúdítva kérdéseit.
• Minden rendben – nyugtatta meg férjét Cassie, aki egyből megkönnyebbülten fújta ki az eddig észrevétlenül benntartott levegőt. – Szeretlek – súgta az ősnek a lány. Tudta, hogy a hormonok már megint teljesen eluralkodtak rajta és követelik a szokásos érzelmi adagjukat. Mostanában egyre többször fordult elő vele, hogy például ok nélkül elsírta magát, ami számára roppantul kínos volt, ám mint ahogy korábban mondta édesanyának Kol olyankor mindig hozott egy csomag százas zsebit és megvigasztalta őt, vagy addig beszélt hozzá még vissza nem billent az érzelmi világa. Ilyenkor a férje annyira aranyos volt, mert látszott rajta, hogy kicsit zavarban van az ő sírása miatt mégse ment el mellőle, bár láthatóan nagyon nehezen viselte. Viszont voltak olyan pillanatok, amikor nem vigasztalásra vágyott, hanem valami másra és most nem igazán a vér volt a mozgató rugója a tetteinek. Vagyis a vágy vezette őt. Ez a terhesség csomaggal járt együtt.
• Én is téged, drágám – válaszolta Kol lágyan. Cassie hirtelen az ős fölé görbült és hevesen megcsókolta a férjét.
• Akarlak most – harapta meg Kol fülcimpáját Cassie követelődzően.
• Nem kell kétszer mondanod – válaszolta Kol és mohón felesége ajkaira tapadt. Közben elkönyvelte magában, hogy felesége aztán ritka gyors tempót tudott diktálni néha, viszont voltak alkalmak, amikor gyengédségre vágyott. A hangulatától függött melyik is volt éppen soron. Kol egyébként mindkettőt imádta, mert Cassie még a gyengéd részeknél is néha megmutatta hevességét, amit ő annyira szeretett benne.

Egy hét múlva még mindig Mystic Fallsban

Mint mindig Cassie és Kol a szokásos heti ultrahang vizsgálatot készítette a Mikaelsson villában lévő orvosi szobának kinevezett helységben, ahová Nik beszerzett egy olyan készüléket, mint amit Skóciában adott Sebastian. A család szokás szerint most is izgatottan gyűlt Cassie köré és bámulták a baba ultrahangfelvételét, amin már a kicsit látható formát öltött. Ezután Lorenna a sütésbe merült és a többiek is oszladozni kezdtek.

• Elmegyünk a panzióba? – kérdezte Cassie Koltól. Ugyanis valahogy eddig még nem jutottak el oda, hogy az ott lévő babaszobát is meg tudják nézni.
• Ha szeretnéd – mosolygott rá szerelmére az ős.
• Te nem szeretnél jönni? – gyűltek könnyek a lány zafírkék szemeibe.
• Már, hogy szeretnék menni – ölelte magához feleségét Kol sóhajtva, tudta eljött a sírós szakasz. Ami egy kissé mindig szomorú, valamint zavarba ejtő volt a számára és óvatosan kellett használnia a szavakat, mert ha nem vigyázott Cassie mérges lett rá és olyankor képes volt némaságot tetetni. Legalábbis egy ideig.
• Sajnálom, úgy viselkedek, mint egy hisztis liba – motyogta Cassie bűntudatosan felszárítva a könnyeit.
• Nem, szerelmem erről szó sincsen. Szerintem úgy viselkedtél, mint egy terhes nő – felelte Kol szelíden. – Aki a kisbabámat várja – simogatta meg szeretettel felesége hasát az ős, hátha a pici ismét reagál az érintésére, ami általában úgy is volt.
• Szerinted a baba befolyásolja az érzéseimet? – kíváncsiskodott Cassie szemöldökét kérdőn felvonva.
• Igen, a mi pici babánk – puszilta meg szerelme hasát Kol, majd meg akarta csókolni felesége száját is ám az elhúzódott tőle.
• Menj ki, kérlek – hunyta le a szemeit Cassie megbántottan.
• De miért? – hökkent meg az ős, ám választ nem kapott és egy pislogás múlva már az ajtó előtt is találta magát puhán landolva a földön. Elijah ekkor lépett ki a szobájából, még Damon felfelé tartott az emelten. – Mit csináltam rosszul? – értetlenkedett bátyja felé fordulva az ős, aki helyett Damon válaszolt igencsak készségesen.
• Azt, mondtad neki, hogy a baba befolyásolja őt. Ergo:”Terhesen szeszélyes vagy” – csóválta meg a fejét az idősebb Salvatore.
• Nem akartam ezt mondani és nem is így értettem – sóhajtotta Kol bánatosan. Egyáltalán nem állt szándékában megbántani a feleségét csak meg akarta őt nyugtatni.
• A szándékod helyes volt, de most inkább küldjük fel a lányokat, majd őket megvigasztalják Cassie-t és te is gyorsan kibékülsz vele – segítette fel a földről öccsét Elijah.
• Ha ez megnyugtat, én tudom, hogyan is értetted, de most minden érzése felerősödik, mint ahogy azt gondolom tapasztaltad, és nem jó ötlet kétértelmű szavakat használni – szólt közbe Damon és ezúttal hangja még a szokásos gúnyos éltől is eltekintett. Aztán a következő pillanatban sarkon fordult és lefelé is tartott a nappaliba, mivel rájött arra, hogy Kol pártjára állt, vagyis igazából csak megnyugtatta, de számára már ez is sok volt. Kol és Elijah követték az idősebb Salvatore-t. Útközben találkoztak Rebekáh-val, Caroline-nal, Elenával és Annel. Utóbbi hátra maradt egy pillanatra.
• Ne aggód Vénvámpír, Cas, gyorsabban meg fogja bocsátani neked ezt a kis elszólást, mielőtt akár csak annyira mondhatnál, hogy „Azt a leborult szivarvégit” – biztosította az ős a kislány és a lányok után sietett, hogy segítsen az anyja vigasztalásában.

• Cassie egyébként, még mindig mérföldekkel jobb, mint Lorenna volt terhesen – vigasztalta Kolt Liam és egy pillanatra elrévedt a tekintette.
• Halljuk Liam, ne fossz meg minket a terhes Lorenna élményektől – legyintett Damon szem forgatva követelve a folytatást, bár nem igazán vágyott arra, hogy ezt megtudja a vörös hajú boszorkányról. De remélte, hogy ettől Kol majd jobb kedvre derül, mert így nagyon rosszul nézett ki.
• Tényleg milyen volt? – kérdezte Nik is érdeklődve. Ric is érdeklődve várta a választ szerelmére vonatkozóan.
• Ha láttál már tomboló hurrikánt, akkor el tudod képzelni. Ugyan olyan fékezhetetlen, tomboló és dühös. Valóságos sárkány – válaszolta Liam, és csak későn vette észe Elijah és a többiek alig észrevehető óva intő jelzéseit. – Itt áll mögöttem, igaz? – kérdezte letörten.
• Remek. Vámpír megfigyelő képesség ötös, Liam – szúrt közbe Damon szarkasztikusan.
• Szóval szerinted egy sárkányra hasonlítottam? – kérdezte a vörös hajú boszorkány vészjóslóan lehalkított hanggal.
• Nos, nem tagadhatod, hogy voltak hangulatingadozásaid – felelte Liam óvatosan. Bölcsen nem tette hozzá, hogy még most is vannak, mivel az ebben a helyzetben – vagy csak úgy alapjáraton – nem lett volna egy életbiztosítás a számára. Főleg, hogy Lorenna olyan rég törte már ki a nyakát és ő a maga részéről igazán nem vágyott repetára.
• Azt hiszem, igazad van – hümmögte Lorenna beismerően, de azért erősen fejbe vágta bátyát. Csakhogy az érezze a törődést, aki ennek kapcsán örült is, meg nem is. Örült, mert nem halt meg semmilyen lehetséges formában és csak ennyivel megúszta. Viszont annak határozottan nem örült, hogy húga ütése meg volt fűszerezve egy kis mágiával és kezdte megérteni miről beszélnek, az emberek mikor kis madárkák repkednek a fájdalomtól a fejük felett. Ugyanis úgy érezte az ő fején egy egész strucc család szaladt át. Igencsak gyorsan és kíméletlenül. Kol közben azért tényleg megnyugodott, mert tudta, ha hülyeséget csinált is Cassie megbocsátja neki. De azért felkapott és magazint és gyorsan expressz kiszállítással rendelt valamit, amit már rég szeretet volna vennie és a baba csomag elkerülhetetlen tartozéka volt.

A lányok közben Cassie és Kol szobájába vonultak, hogy a fel nem tett kérés alapján megnyugtassák Cassie-t. A lányt azonban nem találták meg ott. Ann jött rá, hogy akkor biztos átment a gyerek szobába. A feltételezés helyes volt. Cassie ugyanis ott ült a hintaszékben és a plüssmacit magához szorítva sírt.

• A férfiak mind gyerekesek és ez alól Kol sem kivétel – közölte Rebekah vigasztalóan és megölelte sógornőjét. - Főleg nem ő – tette hozzá kisvártatva, mintegy szavai megerősítése érdekében.
• Kicsit sem kell finomkodnod, Rebekah – mondta a szőke ősnek szemrehányóan Caroline. Úgy gondolva, hogy azért mégsem kéne ilyenek mondani Cassie jelenlétében.
• Elragadtattam magam igaz? – hüppögött fel Cassie.
• Egy kicsit – mondta Elena kedvesen.
• Inkább nagyon, de szerintem mindketten hülyén viselkedtettek, viszont ennek ellenére a jó szándék vezetett titeket és csak ez számít – válaszolta Ann. Szokása szerint kimondva a véleményét.
• Ha nagyi maghallja, hogy így beszélsz, szappannal mossa ki a szádat – sóhajtotta Cassie, de szája sarka megrándult egy elfojtott mosolytól.
• Úgy se árulsz be – fészkelte be magát anyja ölelésébe Ann.
• Igazad van, te rosszcsont – mosolygott rá Cassie és megcsiklandozta a kislányt. Amibe a többi lány is beszállt. Végül kifulladva, kapkodva szedték a levegőt és az oldalukat fogva nevettek.

Csengettek Kol pedig gyorsan kifizette a rendelést és a nappaliba cipekedet.

• Mi ez a doboz? – kérdezte Damon.
• Nos, ha annyira tudni akarjátok vettem egy babaülést a kocsiba – válaszolta Kol és közben el is kezdte kibontani a dobozt, majd nemes egyszerűséggel kiszórta a tartalmát.
• Nem is rossz ötlet öcskös – ismerte el Nik, de közben elég kritikusan nézte az apró darabokat ugyanis még élénken élt az emlékezetében a baba ágyal történt „ádáz harca”.
• Kösz – forgatta meg a szemeit Kol.
• Te Kol, igazán nem akarlak megbántani téged, de ugye tudod, hogy ezt neked kell összeraknod? – érdeklődte Ric is meglehetősen kritikusan.
• Persze, hogy tudom – legyintett Kol türelmetlenül. – Csak nem lehet olyan nehéz – tette hozzá nagyon is bizakodva.
• Kol szerintem ez nem lesz olyan egyszerű, mint ahogy azt te elképzelted – közölte Elijah is. Ugyanis nagyon is élénken élt benne az emlék, hogy Niknek milyen kínszenvedés volt összerakni a babaágyat. Végül együtt erővel is két órába került nekik. A végeredmény pedig finoman szólva is katasztrofálisra sikeredett. Egy teljesen egyszerűnek kinéző babaágyat sem tudtak összeeszkábálni, ami kimondottan kínos volt rájuk nézve. Elijah azon a véleményen volt, hogy ennyi erővel igazán saját maguk is készíthették volna egyet, ezt megosztotta a testvérével. Végül így is lett. Az eredmény pedig sokkal jobb lett, mint azzal, amit vettek.
• Nem láttátok az összerakási útmutatót? – kérdezte Kol, aki derékig elmerült az üressé vált dobozban hátha mégsem annyira üres, mint ahogy az látszik.
• Csak nem ezt keresed? – kérdezte Damon. Aki a kezében lengette a kis füzetet.
• Kol ugye tudsz kínaiul? – kérdezte Stefan erősen érdeklődve.
• Igen, persze, hogy tudok, de mégis miért? – kérdezet vissza az ős és ki is kapta apósa kezéből a leírást. – Ezt nem mondjátok komolyan – lapozta át egyre nagyon idegességgel a kezében tartott füzetet.
• Mi az? – kérdezte Nik, aki önállósította magát és már találomra össze is illesztett pár összeillő darabot.
• Kínaiul van – fakadt ki Kol, aki valóban tudott kínaiul, de egyszerűen nem számított rá, hogy a leírás ezen a nyelven lesz leírva.
• Add ide – jegyezte meg Elijah sóhajtva, mivel rájött, hogy így határozottan nem fognak egyről a kettőre jutni és nem hagyhatják, hogy Kolon kifogjon a „gonosz” babaülés.

Úgy egy három – kínkeserves, valamint méltatlan szitkozódással eltöltötte összerakással történő – órával később Kol kopogtatott nagy bátran a babaszoba ajtaján. Ugyanis együttes erővel végül sikerült megcsinálniuk a babaülést és az eredmény igazán jó lett.

• Cassie, édesem, ki tudnál jönni egy pillanatra? – kérdezte Kol, amint benyitott. Felesége a hintaszékben ült és a nászúton készült képeket mutogatta a lányoknak és Ann-nek. Persze csak a cenzúrázott verziót láthatták.
• Persze – állt fel Cassie, akinek már visszabillent a lelki egyensúlya és rájött, hogy a hormonok túlságosan átvették felette a hatalmat, amiből nem sült ki semmi jó. Kol gyengéden átkarolta szerelme vállát, aki az ős derekát ölelte át. – Sajnálom – állította meg a férjét a lépcső tetején állva erősen bűntudatosan.
• Tudod, hogy semmi gond – nézett komolyan Cassie zafírkék szemeibe Kol. – Egyébként is imádom, amikor veszekedünk, mert utána mindig édes a kibékülés – terült szét egy kaján vigyor az ős arcán.
• Te! – rázta felé a mutatóujját Cassie játékosan, szája azonban végre felfelé görbült. – Nos, akkor mi az, amit mutatni szeretnél? Tudod csak utánad – csapott Kol fenekére a lány játékosan.
• Ezt kihívásnak veszem – pillantott nevetve feleségére Kol és a karjaiba kapva levitte a lépcsőn, aki szintén vidáman átkarolta férje nyakát. – Hunyd be a szemed – súgta Cassie fülébe az ős, aki szem forgatva ugyan, de teljesítette a kérést. – Oké most már kinyithatod – mondta, amikor leültette a kanapéra feleségét és vele szemben az asztalon ott díszelgett az elkészült babaülés egy szép kék szalaggal átkötve. – Nos, sajnálom, hogy idáig kellett várnod, de valahogy nem akartak összepasszolni a darabok – magyarázta Kol. Cassie közben előrehajolt és egyik kezével végig simította a sötétkék, szöveten, amit világos színű négyzetes csíkok szeltek át.
• Szeretlek – súgta Cassie megfordulva az ős ölelésében és szorosan magához húzta férjét.
• Akkor átmegyünk a Salvatore panzióba? Annabell, Damon, Stefan, Liam, de leginkább Lorenna már nagyon várják, hogy megnézzük az általuk készített babaszobát is. Valamint csináltak nekünk is egy szobát, egy ilyen ajánlatnak pedig nagyon nehéz ellenállni – ölelte vissza feleségét Kol vigyorogva.
• Kol? – kérdezte Cassie.
• Igen, édesem? – kérdezett vissza az ős készségesen.
• Előtte szeretném, ha eldöntenénk a baba nevét – simított végig az ős arcán Cassie.
• Remek ötlet – csillantak fel Kol szemei. – Hogy csináljuk? – kérdezte aztán kissé tanácstalanul.
• Én is mondok pár nevet és te is, utána pedig összevetjük az ötleteinket – ajánlotta Cassie.
• Rendben – bólogatott serényen az ős. - Kezd te – mosolygott rá szerelmére Kol.
• Max? Austin? Blake? Christian? – sorolta Cassie úgy találomra pár nevet.
• Darran, Neil, Harvey, Kol – sorolta saját elképzeléseit az ős.
• Christian Dean Mikaelsson - vágták rá egyszerre pár perc hallgatás után és diadalmasan egymásra vigyorogtak. A baba neve tehát már meg is van.

Három hónappal később még mindig Mystic Fallsban

Cassie és Kol ezúttal a Mikaelsson villában aludtak. Ugyanis az elmúlt szinte egy hónapot a Salvatore panzióban töltötték ugyanis a lány egyszerűen imádta az ott lévő babaszobát, de leginkább azt, hogy majdnem pontosan olyan volt, mint neki régen. Niknek aztán a tegnapi nap folyamán sikerült ismét átcsábítania magához fiatalabb öccsét és Cassie-t is. Ezért úgy döntött, hogy a reggelt is bearanyozza a számukra. Tehát a hibrid egy tálcával a kezében sétált öccséék szobája elé. Azzal a mellékes szándékkal, hogy utána szerette volna megkérni sógornőjét arra, hogy hadd csináljon unokaöcséről egy ultrahangos felvételt. Így hát mivel biztos volt magában, be akart nyitni az ajtón, ám az zárva volt. Összevont a szemöldökét és fülét szinte az ajtóra tapasztotta, mivel nem tudta, hogy most a bentiek éppen alszanak, vagy éppenséggel mást elfoglaltságot űznek. Mivel nem hallott semmit a további kíváncsiskodás szempontjából leguggolt és bekukucskált a kulcslyukon.

• Niklaus? Elmondanád nekem, hogy mit is csinálsz? – kérdezte a hirtelen mögötte megjelenő Elijah. Nik elvigyorodott, majd nagyon is túldramatizálva a helyzetet eldobta a kezében lévő tálcát, aminek a tartalma nagy részben idősebb öccsén landolt.
• Az ég megáldjon Elijah! Ne settenkedj mögöttem – kapott a szívéhez Nik viccelődve, ám amikor meglátta amint testvére válláról lecsúszik az egyik vajas lekváros kalács nem tudta megállni és galád módon elröhögte magát.
• Te meg mit csináltok? Elijah te tálalod fel a reggelit? – kérdezte az ajtót kinyitó Kol, aki egy lepetőt tekert a dereka köré. Haja szanaszét állt, így gyanútlan megfigyelő azt hihette volna, hogy aludt, de ennek ellentmondtak a friss harapás és karmolás nyomok a nyakán és karjain, amik csak most kezdtek begyógyulni, valamint az arcát elöntő hatalmas kielégült vigyor.
• Nem, a reggelit nem én tálalom. Niklaus szerintem beszélni akar veletek, most pedig ha megbocsájtotok ismételten vennem kell egy zuhanyt – válaszolta Elijah még ebben a helyzetben is kimérten, aztán sóhajtva sarkon fordult. Nik még mindig azon volt, hogy ne terüljön el a földön egyrészt, egyértelműen az elszúrt reggeli végzete miatt, másrészt pedig Kol fesztelen viselkedése miatt, ami egy garantáltan fergeteges szeretkezés vidámságát próbálta palástolni. Nem valami nagy sikerrel.
• Ezt nevezem én hevességnek – jegyezte meg a hibrid öccse egyik sebén végigfuttatva a kezét.
• Nehogy nekem irigykedni kezdj – cukkolta őt Kol.
• Nos, elhiheted, hogy én sem panaszkodom – gyűrte fel a pólója újját, ahol megmutatta a Caroline által reggel ajándékozott karomnyomokat, amik halványan még mindig látszottak.
• Igen, mindketten piszok nagy mázlisták vagytok – mondta Cassie hátulról átkarolva férje derekát. Egyébként ezzel csak a két ős szinte egyszerre kimondatlan mondatát erősítette meg. – Nik, ajánlom neked, hogy még viccből se mond ki – intette le a hibridet a lány szem forgatva.
• Egy próbát azért megért volna – vont vállat Nik vigyorogva, aki egy négyest akart ajánlani, egyértelműen csak vicc szintjén. De annyira megnézte volna öccse arcát, amikor felajánlja! Egyszerűen imádta őt cukkolni! Viszont tudta, hogy, ha kérni akar valamit, akkor nem nagyon kéne ilyesmivel indítania. Főleg, ha a reggeli Elijah-nak hála már ugrott is.
• Valami sürgősen elhalaszthatatlan dologról van szó, amiről beszélni szeretnél velünk? – kérdet Kol és inkább figyelmen kívül hagyta bátyja előbbi cukkolását. Ha Cassie azt kéri, hogy bátyja ne mondja ki amire gondol, akkor az rá nézve csak rossz lehet szóval a hallgatás remek ötlet ebben a helyzetben.
• Igen – vigyorodott el Nik, utána szája sarka lefelé görbült és szemei kérlelve néztek a párra.
• Mit akarsz? – kérdezte Kol sóhajtva.
• Ultrahang vizsgálatot, amivel tudok pár képet és felvételt csinálni a babáról – mondta Nik, továbbra is kérlelően pillantásokkal bombázva őket. Nem mintha nem lett volna már így is nagyon sok ilyenekből, de a hibrid úgy vélte, hogy ezekből sohasem elég.
• Jó csak fejezd be ezt a nézést – legyintett Kol türelmetlenül. Cassie mosolyogva megcsóválta a fejét.
• Két óra múlva megcsináljuk a vizsgálatot – válaszolta végül a lány.
• Csak két óra múlva? – értetlenkedve Nik meg lehetősen bánatosan.
• Egy terhes nő igényeit nem lehet korlátozni, Nik – válaszolta feddő hangsúllyal Cassie, közben egyik kezével végigsimította Kol hátán, aki alig tudta megállni, hogy ne nyögjön fel elégedetten, de az annyira ciki lett volna. Nik furcsállva nézett rájuk, és végül vállat vonva távozott, mivel úgy gondolt idő ő már felesleges. Kol pedig bevágta az ajtót és hevesen felesége felé fordult, hogy folytassák eddigi tevékenységüket.

Augusztus egy meleg nyári este Skóciában

Cassie hirtelen ébredt fel az ágyban és nem tudta, hogy tulajdonképpen mi az oka is ennek. Vett egy mély levegőt, lassan kifújta és felült. Tudta, hogy a McLeod kastélyban van ugyanis a lányok érettségije után Mystic Fallsból ismét Skóciába költöztek. Valamint az ősök új villája is elkészült ennek tiszteletére. Már mindenki alig várta azt a csodás pillanatot, hogy a legifjabb Mikaelsson is közöttük legyen. Folyamatosan ott sündörögtek a terhes anyuka körül lesve annak minden óhaját. Aki más sem akart csak, hogy hagyjanak neki egy kis nyugalmat. Még akkor sem rettentek vissza, amikor Cassie végül megvalósított a tervét, vagyis kidobta egyik rokonát az egyik toronyszobából. A kedves rokon természetesen nem igazán megdöbbentő módon Nik volt, aki szerencsésen talpra érkezett és nem is igazán haragudott a sógornőjére, hanem inkább élvezte a szabad esést. A többiek is elnézték a lánynak, bár pár napig egy kissé valóban visszafogták magukat, viszont aztán ismét folytatták a soha el nem múló aggódást. Egyébként Cassie valójában a vele kötözködő Sebastiant akarta kidobni, de a hibrid rosszkor volt rossz helyen. Erre gondolva Cassie ismét vett egy mély levegőt és nagyon lassan kifújta azt. Ezek a légzési gyakorlatok mégsem voltak olyan nagy hülyeségek, mint ahogy azt eleinte hihető volt. Mondjuk amikor Nik rávette öccsét, hogy ő is csinálja akkor kicsit nevetségesek voltak, főleg amikor végül a hibrid kezdte kioktatni Kolt, hogy rosszul csinálja és megmutatta a helyes légzési formát. Azok az úgymond jóga órák Nik vezetése alatt igazán szórakoztatóak voltak és tényleg használtak.

• Minden rendben, édesem? – kérdezte Kol félálomban.
• Persze csak szomjas vagyok – nyugtatta meg férjét Cassie és örült, hogy Kol nem kezdett rá a szokásos, majd én hozok neked inni dumára. Köszönte szépen, de még mindig képes volt saját maga számára hozni egy pohár vizet, akkor is, ha megnőtt a pocakja. Sebastian is megmondta, hogy a sétálás csak elősegíti az szülést, mondjuk igaz, hogy ezt a maga szenvtelen modorában tette, de ennek ellenére nem is volt annyira bántó a megjegyzés, mint amilyennek kellett volna lennie. A gond ott kezdődött, hogy valamilyen különös oknál fogva – ami a mértéktelen aggodalomnak volt betudható - a körülötte lévő személyek nem nagyon akarták ezt felfogni és különösen elfogadni nem tudták. Folyton a nyomában jártak és tényleg lesték minden kívánságát. Ami kezdte egyre jobban kiborítani Cassie-t. Azt viszont szerette, amikor ő és Kol kettesben voltak és az ős simogatta a hasát és dúdolt közben, a baba pedig olyankor szintén odatette a kezét vagy lábacskáját. Annyira megnyugtató volt, már persze akkor, ha a baba hevességébe nem próbálta meg lerúgni a veséjét. Mert az nem volt éppenséggel leányálom. De ez csak ritkán fordult elő és akkor is csak azért, mert így próbálta jelezni, hogy az apukája vérre van szükségsége. Cassie kibotorkált a fürdőbe és megmosta az arcát, amikor érezte, hogy különös érzés fut át rajta. Hirtelen rájött, hogy miért is ébredt fel és a felismerés igazán letaglózó volt. Azonban tudta, hogy nem szabad kiborulni, már ezerszer megtárgyalták a szülési forgatókönyvet. Ami szerint nincs semmi dolga most csak valahogy értesíteni Kolt, aki szól a többieknek. Remélhetőleg nem fejvesztett ordítás vagy ájulás közepette. Aminek következtében a nagyanyja és az anyja is itt lesznek segíteni neki. Utána azonban sajnos már minden rajta fog múlni. Viszont sikerült kerek perec kijelenteni, hogy Kolnak mindenféleképpen jelen kell lenni az ős pedig egyik gyenge pillanatában belement. A gyenge pillanat egyébként akkor volt, amikor felesége a fülét harapdálta és ilyenkor az ős bármit hajlandó volt megígérni annak érdekében, hogy folytassa.