11. fejezet

Szükség

Amikor Kol és Elijah odaértek a barlangba, Elena már a végső kétségbeesés határán egyensúlyozott, ugyanis sehogy nem bírta magához téríteni az eszméletlen Cassie-t. Nem akarta, hogy egy újabb számára fontos személy haljon meg, azért mert ő az az átkozott hasonmás. Az ősöket meglátva zokogva odacipelte a vámpírmentes rész bejáratához ájult barátnőjét. Kol gyorsan kikapta Elena kezéből Cassie-t és kissé megkönnyebbülten magához szorította. Hála az égnek él, gondolta magában.

-        Azt mondta... azt mondta... tartsam ébren, de... elájult és nem tér magához – tört ki Elenából két sírás között. Elijah a mellkasához szorította a hasonmást, és megnyugtató szavakat mormolt neki.

-        Majd a vérem meggyógyítja – harapta meg a csuklóját Kol és Cassie szájához tette a vérző kezét és megitatta a vérével.

-        Nem... méreg... Cassie... Earl Grey doboz... - hebegte össze-vissza a hasonmás szemei idegesen néztek hol Cassie-re, hol Elijah-ra, hol Kolra, ám lehetett látni, hogy nem tud rájuk fókuszálni.

-        Elena, nyugodj meg – szólt közbe lágy hangon Elijah.

-        Szerintem sokkot kapott – vetette oda neki Kol félvállról, de továbbra is Cassie-t figyelte és aggodalma újra felszínre tört, ugyanis a lány nem reagált a vámpírvérre, továbbra is kapkodva szedte a levegőt, a szíve egyeletlenül vert, valamint még mindig nem tért magához. - Elijah, valami gond van – szólalt meg elgyötört hangon a fiatalabb ős.

-        Hogy érted? - kérdezte élesen és közelebb lépett hozzájuk Elenával.

-        Nem gyógyult meg – csattant fel Kol és a karjaiba kapta Cassie-t. A lány feje a férfi nyakhajlatának dőlt és a láztól meleg és kapkodó lélegzete az ős nyakát birizgálta. Nem halhat meg… nem halhat meg… kérlek… kérlek…

-        Menjünk a Salvatore panzióba, Bonnie vagy Lorenna biztos tud csinálni valamit – vetette fel Elijah. Végül is a boszorkányok. Csak tudnak tenni valamit, akármit az ilyen helyzetekben.

-        Earl Grey doboz... ellenszer... – motyogta Elena.

-        Hogy mondod, Elena? – fogta meg a hasonmás vállát Elijah és kissé eltolta magától. Remélte, hogy jól hallotta azt, amit a lány mondott. A hasonmás zavarodottan nézett az ősre és kusza gondolatait megpróbálta összeszedni. Zavaros gondolati között felbukkant az a tudat, hogy Cassie számít rá. Segített neki, megmentette őt és neki is ezt kell tenni.

-        Most nincs idő az udvariságra, Elijah. Olvass bele a fejébe és kész – szisszent fel mérgesen Kol, miközben még jobban magához szorította a karjaiban az egyre rosszabb állapotban lévő lányt.

-        Elena, sajnálom, de meg kell tennem – sóhajtotta Elijah a hasonmás szemeibe nézve. Kolnak szüksége van Cassie-re. Belenézett a hasonmás fejébe. Nehéz volt azt az emléket megtalálnia, amit keresett, mert Elena gondolatai nagyon csapongtak. Végül mégis megtalálta a kereset emléket. Cassie megmondta a hasonmásnak, hogy vámpírvér csak lelassítja a mérget, majd elmondta, hogy hol van az ellenszer.

-        Cassie-nek van ellenszere. Egy Earl Grey dobozban, a házában – sóhajtott fel Elijah. Nem lepte meg a dolog, ahogy az sem, hogy a lány egy boszorkány. És kezdett összeállni a fejében a kép, hogy honnan is ismeri Lorennát. Kol elsuhant Cassie-vel a karjaiban. Elijah a karjaiba vette Elenát, majd utánuk sietett.

Kol, amint megérkezett a lány házába felforgatta a konyhát azért a nyavalyás dobozért, de előtte Cassie-t óvatosan lefektette a kanapéra és gondosan betakarta. Mikor megtalálta az ellenszert gyorsan forralt vizet, mivel az egyszersmind teaként is funkcionált. Elijah is megérkezett a hasonmással. Adott neki egy kis whiskyt. Gyógyító célzattal. Majd felhívta a többieket, hogy megtalálták a lányokat. Mindenki fellélegzett a hír hallatán. Klaus, Caroline, Stefan és Rebekah a házhoz siettek, viszont csak a hibrid tudott bemenni. Stefan beszélni akart Elenával, de a hasonmás nem akart elmozdulni Cassie mellől és görcsösen szorongatta az eszméletlen lány kezét. A fiatalabb Salvatore megértette ezt, így miután az ablakon keresztül látta, hogy a hasonmás életben van, hazament, hogy az otthoniakkal is tudassa a legújabb híreket, bár már ők is értesítést kaptak róla. De tudta, hogy Bonnie talán jobban megnyugszik, ha ő mondja, mintha Elijah-tól hallaná.

-          Mi történt? – kérdezte idegesen Klaus, mikor meglátta Cassie-t. Elenára nézett választ követelve, de ő nem volt most éppen a toppon, így mindig higgadt öccsére pillantott. Valamint nem tudta hova tenni, hogy Kol miért van a konyhában és mivel piszmog ott.

-          Hallottuk, hogy beomlik a barlangrendszer egy része, így arra felé vettük az irányt. Feltartóztattak minket. Mire megtaláltuk Elenáékat, Cassie addigra már eszméletét vesztette – felelte kimérten Elijah, a telefonban ugyanis csak a leglényegesebb információkat közölte miszerint a lányokat megtalálták és Cassie házába mentek.

-          Miért nem adtatok neki a véretekből? – vetette fel a legkézenfekvőbb megoldást Caroline az ajtóból.

-          Kol adott neki és az előbb én is, ám nem használt semmit – magyarázta Elijah és a hangjában alig leplezett aggodalom bujkált.

-          Nem gyógyítja meg a vámpírvér? – szisszent fel Klaus.

-          Nem. Biztos vagyok benne, hogy valami méreg került a szervezetébe – mondta Elijah ezt még az ájult ismerte el Elenának, és egy boszorkány csak tudja az ilyen, és ehhez hasonló dolgokat. Valamint az ősnek is volt már szerencséje a boszorkányvadászokhoz és tudta, hogy a mérgeik igazán egyediek és kiválóak, a maguk nemében persze.

-          Mi lenne, ha kiszívnánk a vére egy részét? – ajánlotta Rebekah az ajtóból. Ha szerencséjük lenne, akkor még nem terjedt el teljesen a lány szervezetében és akkor utána gyorsan adnának neki donorvért, hogy meggyógyuljon vagy akkor már a vámpírvér is segítene rajta.

-          Nem használna, túl rég kapta a mérget, valószínű, már túlságosan elterjedt a szervezetében – rázta meg a fejét Elijah, megcáfolva ezzel húga reményeit.

-          Valami megoldás csak van! – csattant fel Klaus. Látta, milyen hatással van kisebbik öccsére Cassie és nem akarta belegondolni mi lesz, ha valami történik a lánnyal. Nem utolsó sorban már ő is egészen megszokta a társaságát.

-          De ha meghal, akkor vámpírrá válhat, hiszen vámpírvér van a szervezetében – mondta Caroline értetlenkedve és megborzongott, mert eszébe jutott saját átváltozása. Soha nem fogja megbocsátani – annak az utálatos, manipulatív, szuka - Katherine-nek, hogy az aljas kis játéka érdekében képes volt ezt tenni vele.

-          Attól tartok, ez nem olyan biztos – közölte gondterhelten Elijah. Rebekah és Klaus értette, mire akar kilyukadni testvérük és egyáltalán nem tetszett nekik a kialakult helyzet. Cseberből vederbe kerültek. Hiába találták meg a két lányt, ha Cassie meghal, akkor Kol teljesen össze fog omlani és a viselkedése is kiszámíthatatlan lesz. Tombolni fog vagy csendesen magába fordul? Sajnos egyik lehetőség rosszabb volt, mint a másik.

-          Miért? – kérdezte értetlenkedve Caroline.

-          A boszorkányvadászok miatt. Azok a senki taplók túlságosan is értenek a mérgekhez – morogta mérgesen Rebekah.

-          Szóval nincs esély?

-          De van… – szólalt meg suttogva Elena. A sírástól kissé nehezen beszélt, de a vámpírok így is értették, amit mondott. Rebekah és Caroline nem látták őt, de hitetlenkedve néztek arra a falra, amelynek túloldalán a nappali volt. Klaus sem igazán értette a dolgot.

-          Mégis mi? – kérdezte Nik. Ha van rá lehetőség, legyen az bármi is, ám legyen. Rajta igazán nem fog múlni.

-          Van ellenszerünk – felelte Elijah.

-          Hogy?! - kérdezte megütközve Rebekah, Caroline és Klaus.

Kol eközben, majd eszét vesztette, mert a teavíz nem akart forrni. Az idő csigalassúsággal haladt. Hallotta, hogy Cassie szíve, ami mindig olyan megnyugtatóan dobogott, most össze-vissza kalimpál. Érezte nem bírná elveszíteni a lányt. Ráadásul Elijahnak igaza volt, nem sok esély látszott arra, hogy Cassie vámpírrá váljon.

-          Azok a mocskok! – csapott egy a konyhapultra, ami veszélyesen megnyikordult, majd összecsuklott. Átsuhant a fején az a kicsit abszurd gondolat, hogy mennyire szívesen hallgatná most, hogy Cassie leszidja a rongálása miatt. Utána meg minden folyna tovább, úgy, ahogy eddig. Ebben a pillanatban felforrt a teavíz. Gyorsan öntött egy csészébe, majd beszáguldott a nappaliba. Elena segített Kolnak ülő helyzetbe tornázni Casssie-t.

-          Hogy adod be neki? - kérdezte Elena. Már teljes mértékig megbízott a férfiban. Tudta, hogy mindent meg fog tenni azért, hogy megmentse Cassie-t. Kol egyszerűen megoldotta a dolgot, óvatosan kinyitotta Cassie száját, és apránként megitatta vele az ellenszerrel ellátott gyógyteát. Aggódó gondolatai között felmerült, hogy akár szájból szájba is beadhatta volna neki. De elhessegette ezt a gondolatot, most csak az számít, hogy Cassie életben maradjon. Elijah és Klaus öccsük ténykedését nézte.

-          Mondjátok már, mi van! - türelmetlenkedett Rebekah. Meg kellett volna látogatni Kolt, amíg itt „betegeskedett”, akkor legalább nem az ajtóban kéne szobroznia, hanem bent lehetne. Ez a feszültség egyszerűen kiborította.    

Lorenna kicsapta a Salvatore villa ajtaját. A bent lévő Bonnie, Ric és Jeremy felkapták a fejüket. 

-        Elenáék nem jönnek ide? - kérdezte remegő hangon Bonnie. Nem nyugtatta meg, hogy Elijah közölte velük Elenáék jól vannak. Látni akarta a legjobb barátnőjét. Még akkor is, ha ő képes volt az egyik őssel jönni a bálba. Most azt is nagyon megbánta, hogy olyan undokul viselkedett Caroline-al. Barátnők voltak az istenit, és ezen senki és semmi nem fog változtatni. Történjék bármi is.

-        Elijah azt mondta a telefonba, hogy Cassie házába mennek, mert szükségük van valamire – közölte megnyugtató hangon Lorenna, mivel ő beszélt az ősvámpírral Damon mobilján. Látta a fiatalabb boszorkány aggodalmát és megértette a fájdalmát is, de tudta, hogy most ott van szükség Elenára, itt viszont csak útban lenne. Megkönnyebbült, hogy az ősöknek sikerült megmenteniük a lányokat, bár annyira nem is kételkedet ebben. A többit már egész egyszerű lesz, megoldani kiszedik a boszorkányvadászból a szükséges információkat és levadássza őket. Azok a nyomorultak honnan szedték a bátorságot ahhoz, hogy…

-        Mikor is fogod visszaadni a mobilom? - kérdezte számonkérően Damon a vörös hajú boszorkányt.

-        Most úgysincs szükséged rá – tett egy hessegető mozdulatot Lorenna. - Amúgy vidd a szokásos helyre a szemetet – mutatott a vámpír vállán lévő boszorkányvadászra undorodva. - Én is mindjárt megyek, csak hozom a táskámat.

-        Ahogy gondolod – válaszolta Damon bosszankodva, mert a nő már meg sem várva a válaszát kiment a kocsihoz. Néha egyszerűen annyira szívesen megfojtotta volna. – Jer, igazán nem zavar, hogy itt vagytok a boszi barátnőddel, ellenben jobb ötletnek tartom azt, hogy ha haza vinnéd őt az exboszi vámpír anyjához és ott is maradnál velük. Ha Stefan hazajön, majd odaküldöm hozzátok. Ő úgyis szereti megvigasztalni azokat, akik rászorulnak.

-        Rendben. Szóljatok, ha van valami – bólintott Jeremy, majd a megjegyzéstől felpaprikázott Bonnie-vel együtt elmentek, mielőtt még barátnője nekiesett volna a vámpírnak, aki nyilván nem hagyta volna szó nélkül a dolgot.

-        Az meg ki? - kérdezte Ric, aki követte Damont. Ő nem szándékozott elhagyni a házat, hátha Damon vagy Lorenna segítségére tud lenni.

-        Egy hulla, ha Lorenna kezelésbe veszi – felelte cinikusan a vámpír. Dühösen rábámult Midnightra, mivel a macska a nyomába szegődött és a boszorkányvadász után kapdosott apró mancsaival. Nem az zavarta, hogy a macska szétkarmolja a nő arcát, hanem a lába alatt csinálja mindezt, és úgy, hogy közben majd’ elbotlott benne.

-        Damon! - csattant fel Ric. Nem is véve észre, hogy az érintett pont nem figyel rá teljes egészében.

-        Jó, jó nem kell idegeskedni, nem is értem, miért nézel így rám, pedig csak az igazat mondtam. Egyébként egy boszorkányvadász, aki volt olyan hülye, és megtámadott minket – kapta el a pillantását a macskáról és dobott egyet fölösleges utasán. - Leterítenél valamit? Nem akarom, hogy mindent összepiszkoljon – húzta el a száját Damon, mert tudta, ha Lorenna egyszer belelendül, akkor ott minden csupa vér lesz.

-        Nem vagyok a csicskád! – nézett rá sértetten Ric. Utálta, amikor a vámpír adta az arrogáns bunkót.

-        Ric, ha lehet, ne most drámázz. Ez nem a megfelelő pillanat – mondta Damon, Ric dúlva-fúlva ugyan, de leterített valamit.

-        Itt van, tessék – vetette még oda morogva állítólagos legjobb barátjának, aki fel sem vette a megjegyzést, hanem előhozta azt a vasszéket, amit ilyenkor használni szokott. Beszíjazta a boszorkányvadászt. Már csak Lorennára vártak.

Nem is kellett rá sokat várni. A vörös hajú boszorkány belépett a szobába és a földre dobta a táskáját. Egy hajgumival összefogta a haját, hogy ne lógjon a szemébe. Megsimogatta a lábához dörgölőző macskát.

-        Akkor kezdhetjük? - kérdezte lehajolva és a táskájában kezdett kutatni.

-        Légy a vendégem – ajánlotta nagylelkűen Damon.

-        Pontosan mit is fogtok csinálni? - kérdezte Ric, de már kezdte sejteni, hogy mi is fog történni itt nemsokára.

-        Tényleg nem tudod, Ric? - felelt kérdéssel a kérdésre a vámpír és egy nem sok jót ígérő kegyetlen mosoly tűnt fel az ajkain.

-        Kiszedjük belőle a számunkra szükséges információt – válaszolt a történelemtanárnak Lorenna. A férfi tétovázott, hogy maradjon-e vagy sem. A boszorkány látta rajta mennyire idegenkedik ettől Ric, annak ellenére, hogy Damon azt mondta ő egy vámpírvadász. De végül is, más dolog megölni egy vámpírt, és más megölni egy boszorkányvadászt. - Minket igazán nem fog zavarni, hogyha nem leszel itt. Az ellenkezője sem, csak ne legyél útban – nyugtatta meg kedvesen. Igazán szimpatikus volt neki Damon legjobb barátja, de most ebben a pillanatban nem ért rá leállni flörtölni vele. Talán később lesz alkalmam közelebbről megismerni, merengett el egy pillanatra.

-        Maradok – szólalt meg Alaric és remélte, hogy nem bánja meg döntését. Közben feltűnt neki, hogy Midnight éberen ül és figyel, mintha csak parancsra várna.

-        Ahogy gondolod – jegyezte meg Lorenna és elővett egy igencsak szerteágazó késgyűjteményt, aminek látványára a történelemtanárnak leesett az álla. A kések szinte mindegyike antik ezüst darab volt, csodálatos munka egytől-egyig.

-        A macska nem gond? – dadogta falfehéren a késeket nézve.

-        Nem lesz vele semmi probléma – mosolygott rá csábosan Lorenna.

-        Ha rosszul leszel, légyszi ne hányd össze a házam – fordult legjobb barátja felé Damon és még a kezeit is széttárta a jobb hatás érdekében. Igazán nem akarta, hogy még Ric után is takarítani kelljen.

-        Úgy gondolod, hogy rosszul leszek? - kérdezte Ric, de jól láthatóan nagyot nyelt. Nem nézett ki a kedves és gyönyörű vörös hajú nőből olyan dolgokat, amitől ő elhányná magát. Bár az a késgyűjtemény igazán ijesztő volt.

-        Damon, megtennéd, hogy segítesz nekem Alaric piszkálása helyett? – kérdezte Lorena.

-        Mióta szorulsz te segítségre? – dobta vissza a labdát Damon, de azért közelebb lépett hozzá. – Szóval, hogy kezdjük?

-        Meg kell törnünk az elméje védelmét. Túl erős fal veszi körül, utána belenézek az elméjébe és meglátjuk, mit találunk – válaszolta töprengve a boszorkány.

-        Akkor kezdődjön a móka – dörzsölte össze a kezeit Damon.

-        Azért lehetőleg ne öld még meg – közölte véleményét igencsak szárazon Lorenna.

-        Ilyen kezdőnek nézel engem? – húzta fel a szemöldökét a vámpír. – Egyébként is tudom, hogy magadnak akarod ezt az élvezetet – mondta még és találomra kivett egy kést a készletből, majd a fogoly egyik kezébe döfte és végighúzta azon a karon, amibe szúrta. A hatás azonnali ébredéssel vegyített ordítás volt.

A többiek eközben Cassie felé fordultak és várták az eredményt. Negyedórával az ellenszer beadása után a lány légzése újra egyenletes lett, a szíve is normális ütemben kezdett dobogni és a láza is lassan kezdett visszaállni a normális állapotba. Kol gyöngéden megsimogatta az ájult lány arcát és haját.

-          Sikerült – sóhajtotta Klaus. Elena szeme erre az egy szóra ismét könnybe lábadt, de most a megkönnyebbüléstől. Elijah a vállára rakta a kezét, a hasonmás pedig megszorította a vállára nehezedő kezet.

-          Mikor fog felébredni? – kérdezte Elena.

-          Szerintem kérdezzük meg Damon boszorkányát, úgy tűnt, járatos ebben – vélte Elijah és már tárcsázta is az idősebb Salvatore telefonszámát. Elena csodálkozva nézett az ősre. Damonnak boszorkánya van? Újra itt van Mystic Fallsban? Ráadásul segít az ősöknek? Különös.

-          Itt Lorenna beszél. Damon pillanatnyilag nem elérhető, de ha tényleg nagyon sürgős és fontos üzenetről van szó, átadom neki – szólt bele a nő, a háttérből felhangzott egy ordítás.

-          Elijah Mikaelsson vagyok, Lorenna. Cassie valamilyen mérget kapott, de adtunk neki ellenszert. Ön szerint mikorra várható az, hogy magához térjen? – kérdezte Elijah. Az ordításról később szándékozott kérdezni. Először a fontosabb kérdésen essenek túl.

-          Attól függ. A következő huszonnégy óra kritikus lesz.

-          Parancsol? – kérdezte élesen Elijah. Kol összerezzent és szorosan magához szorította Cassie-t. Elena kicsit bosszús volt, hogy nem olyan éles a hallása, mint a vámpíroknak és ennek következtében nem hallja a beszélgetést.

-          Ha elég erős és küzdeni fog, akkor körülbelül egy nap múlva magához tér. A másik lehetőség pedig az, hogy kómába kerül - közölte velük a rideg valóságot a boszorkány, a háttérben pedig újabb ordítás hangzott fel.

-          Tehetünk valamit? – tette fel a kérdést Elijah és öcsére nézet.

-          Semmit az égvilágon. Ez az ő harca. Ha megfogadják a tanácsomat, fektessék le az ágyába.

-          Ki kiáltott? – kérdezte Elijah. Bosszantotta, hogy ennél nem tudnak többet tenni Cassie-ért csak azt, hogy ágyba fektetik és várják a csodát. Remélte, hogy Damonnek és a boszorkányának sikerült elfogniuk egy boszorkányvadászt és éppen őt kínozzák. Talán a fogoly „segítségével” szűkíteni tudják az ellenük támadó klánok listáját.

-          Tudja, elkaptunk egy boszorkányvadászt és azon vagyunk, hogy megkérdezzük tőle, mire is készülnek pontosan. – Igazolta Elijah feltevését Lorenna. 

-          Eddig kurvára nem mondott semmit – hallotta meg az idősebb Salvatore bosszús hangját. - Ric, egyébként megmondtam neked, hogy ne hányd össze a házam!

-          Damon moderálnád az ilyen megjegyzéseket a jelenlétemben? – szólt rá Lorenna.

-          Hogy neked milyen érzékenyed lelked van! – csattant fel Damon.

-          Sajnálom Elijah, csak Damon mindig kötekszik – szabadkozott Lorenna.

-          Semmi gond hölgyem, tudom, miről beszél. A fogollyal meg azt javaslom, vigyázzanak. Amikor a testvérem elkapott egyet, ő a szemünk előtt vett be egy mérget, ami a ruhája egyik zsebébe volt – tájékoztatta őket Elijah.

-          Tudom, ez szokásuk, de ne aggódjon, kell még egy kis idő. Viszont garantáltan megtöröm és akkor beszélni fog.

-          Nem tudja melyik klán támadott meg minket? –kérdezte meg a nőt, aki úgy tűnt nagyon biztos a dolgában. Nyilván volt már dolga boszorkányvadászokkal.

-          Hát az esélyek igencsak szűkösek. Nem sok olyan klán van, akik meg mernének támadni vámpírokat, vagy netán elmernék rabolni a hasonmást vagy Cassie-t. Most viszont mennem kell. Viszlát – köszönt el a nő és bontotta a vonalat. Elijahnak volt egy olyan érzése, mintha a nő mondott volna valami fontosat. Ő mégsem tudott rájönni, hogy mi is volt az, ezer éves tapasztalat ide, ezer éves tapasztalat oda.

-          Határozott nő, az már egyszer biztos – jegyezte meg Klaus. Tetszett neki Lorenna stílusa, olyannak nézett ki, aki bármire képes, ha egyszer valamit a fejébe vesz. Neki is jól jönne egy ilyen boszorkány, egyébként is most pillanatnyilag igencsak híján volt belőlük. Csak tudná mi a cselekedeteinek a mozgatórugója. Damon miatt csinálja? Vagy ki miatt? Ismeri Cassie-t? Megintcsak kérdés kérdés hátán. Arról nem is beszélve, hogy igencsak érdekelte volna, melyik boszorkányvadász-klán merte megtámadni őket. Egyáltalán felbérelte őket valaki, vagy csak érdekük fűződik hozzá? De milyen érdek? Egyszerűen kiborító az egész, de tudta, ha elkapja őket, akkor kiírtja az egész csürhét véglegesen. Mert Klaus Mikaelssont és családját senki ne merészelje fenyegetni.

-          Csak nehogy elcsábulj – jegyezte meg Caroline mosolyogva.

-          Én soha! – válaszolta a hibrid és engedve a vágyainak megcsókolta a szőke lányt, aki viszonozta a hibrid ostromát.

-          Jaj, ne előttem nyáladzatok – fintorodott el Rebekah.

-          Húgom, menj haza és nézz utána az iratok között, hogy kié lehet az a terület, ahol feltehetően tanyát vertek a boszorkányvadászok – szólalt meg Klaus. Rebekah bólintott és elment. Tudta, hogy ez most nem a veszekedések ideje. – Caroline, te is menj haza és feküdj le, pihenj egy kicsit – fordult a szőke lány felé kedvesen Klaus.

-          Arról ne is álmodj – csattant fel Caroline.

-          Nikolaus, szerintem te is menj haza Caroline-al együtt, ha történik valami értesítelek titeket. Valamint küldj pár hibridet arra a területre, hogy nézzenek körül, bár szerintem már eltűntek. Hálás lennék, ha küldenél nekem váltó ruhát – jegyezte meg Elijah szmokingjára mutatva.

-          Jó ötlet, Elijah. Akkor utánanézünk a dolognak és küldöm a hibrideket – bólintott rá Nik, és Caroline-al együtt távoztak.

-          Én… felviszem Cassie-t a szobájába – mondta Kol és karjaiba véve a lányt felsétált az emeletre.

-          Aggódik érte – szólalt meg Elena, aki szintén ugyanígy érzett.

-          Igen, Kolt még soha nem láttam szerelmesnek – jegyezte meg Elijah. Elmondta a hasonmásnak, mit mondott neki Lorenna és hogy a nő Damon boszorkánya. A lányt kissé felzaklatta, amit barátnőjéről hallott, de tudta, hogy Cassie küzdeni fog. – Nem lenne jobb, ha te is hazamennél egy kicsit?

-          Nem – rázta meg a fejét határozottan a hasonmás.

-          Szerintem azért megfontolhatnád, át kéne öltöznöd.

-          Veszek Cassie-től ruhát, meg őt is átöltöztetem – közölte Elena. Egy percre sem akarta elhagyni addig a házat, amíg Cassie fel nem ébred.

-          De előtte készítek neked valami reggelit, nem akarom, hogy elájulj az éhségtől – ajánlotta Elijah, mivel látta a lányon, hogy elhatározta magát.

-          Ez nagyon kedves tőled, Elijah – nézett rá hálásan a hasonmás.

Ezután Elena evett egy kevéske pirítóst. Lezuhanyozott és felöltözött Cassie egyik ruhájába.

-          Meg fog gyógyulni – fogta meg Kol vállát barátnője szobájában.

-          Igen, tudom - mondta a férfi, aki egyik kezével az alvó lány kezét fogta, a másikkal pedig a haját simogatta.

-          Átöltöztetem, megtennéd, hogy... - hagyta félbe tapintatosan a mondatot Elena.

-          Persze – mormolta Kol. - Mindjárt visszajövök – mormolta Cassie fölé hajolva, megpuszilta a lány homlokát és kiment. Elena elkezdte átöltöztetni Cassie-t.

-          Kol – szólította meg a vendégszobában átöltöző öccsét Elijah.

-          Igen, Elijah? - fordult felé Kol, a szemei tele voltak aggodalommal és elnézett bátyja válla felett, mint aki nem is látja őt.

-          Ez alatt a rövid idő alatt, mialatt megismertem Cassie-t rájöttem, hogy cselekedeteinek a mozgatórugója a szeretet és a barátság. Kedves lány, ugyanakkor nagyon határozott is. Nem fogja feladni a küzdelmet, ő egy igazi harcos – mondta Elijah.

-          Azt hiszed, hogy én ezt nem tudom?! - szisszent fel mérgesen Kol.

-          De tudom, hogy tudod, csak úgy gondoltam jobb, ha kimondom – nyugtatta meg Elijah. Csak meg akarta nyugtatni a testvérét, de számított rá, hogy nem fogja nagyon jól fogadni.

-          Értem – válaszolta Kol. Értékelte, hogy a bátyja megpróbálja megvigasztalni, de akkor lesz nyugodt, ha újra látja majd Cassie mosolyát. A lány inkább vágjon mindent a fejéhez, csak éljen. Elena kijött Cassie szobájából, ahová Kol rögtön beviharzott. Elijah a vendégszoba ágyat felajánlotta Elenának, aki mivel nagyon fáradt volt, így elfogadta, de ismét elsírta magát. Elijah, hogy megnyugtassa, magához ölelte, Elena pedig elaludt a karjaiban.

Kol, miután visszament Cassie szobájába, befeküdt a lány mellé és a mellkasára húzta őt. Annyira fontos lett neki a lány, nem bírta volna elveszíteni őt különösen azzal a tudattal, hogy részben az ő hibájából történt az egész. Megígérte neki, hogy vigyáz, de nem figyelt eléggé. Közben egyenletesen simogatta a lány hosszú barna haját, amit Elena kiengedett a kontyból.

-          Tudod, mikor először találkoztunk, és a szemedbe néztem, azt hittem egy angyallal találkoztam. Most már biztos vagyok benne – suttogta a lány hajába. - Szükségem van rád, Cassie. Kérlek, ne hagyj egyedül – kérlelte halkan és egy-egy könnycsepp görbült le a szemeiből, amit sok másik követett. Nem is emlékezett rá, mikor sírt utoljára. De most egyszerűen nem tudta magába tartani az érzéseit, legalább a testvérei nem látják kiborulását. Csak Elijah hallja, de biztos volt benne, hogy ő hallgatni fog róla.

Cassie egy ködös hegyoldalon találta magát. Felismerte a helyet. Az otthonától nem messze terült el. Gyönyörűen be lehetett innen látni a skót felföld azon részét, ahol felnőtt. Kiskorában sokat volt itt, viszont nem értette, hogy került ide. Kíváncsian nézett körül, amikor meglátott egy ismerős alakot közeledni a ködben. Hitetlenkedve nézett arrafelé, és ajka egyetlen egy szót formált.