Sziasztok! Hoztam a 3. fejetet, remélem írtok hozzá kritikát :)
Vérző sebek
Cassie pár pillanatig még bámulta
véres kezeit, majd gyorsan megrázta a fejét. Lecsillapította háborgó
gondolatait és elhatározásra jutott. Kol idejött. Hozzá. Nem is volt kérdéses,
hogy segít rajta. Tegnap óta szerencsére még mindig a nappaliban volt az elsősegélykészlet.
Lefertőtlenítette a kezeit, majd nekilátott a sebkeresésnek.
-
Bárki is támadott meg, vagy nagyon rosszul tud
célozni vagy túlságosan is jól - közölte véleményét az ájulttal Cassie, miután megtalálta
az összes sebet. Kettő lövedék a vállba, kettő a combokba és egy a mellkasba.
Utóbbi szerencsére nem talált el egy fontos szervet sem. A lány levette
betegéről a kabátját, a pólót és a nadrágot pedig levágta róla, majd hozzá
látott kiszedni a golyókat.
-
Ez egy kicsit fájni fog – figyelmeztette az
ájultat Cassie, majd kirántotta a golyót, Kol mellkasából, aki ordított és
hirtelen zihálva felült. – Feküdj vissza, még nem végeztem – nyomta vissza ködös
tekintetű betegét. Szemöldök ráncolva tette egy tálba a lövedéket, ami fából
készült és egy pentagrammal volt díszítve.
- Cassie? – kérdezte halkan Kol.
- Itt vagyok. Figyelj, még négy helyen eltalált. Kiszedem
őket, rendben? – kérdezte kedvesen, bár csak költői kérdésnek szánta. Kol azért
erőtlenül rábólintott. Óvatosan kiszedte a többi lövedéket is. Mindegyik ugyanolyan
volt, mint az első. Kol párszor fel-felszisszent a fájdalomtól, de egyébként
csöndben maradt.
- Jó, már csak lefertőtlenítem és bekötözöm –
fogta meg Kol kezét, aki kezdte visszanyerni a színét, bár azért még mindig
rossz bőrben volt. A sebek bekötözése tényleg gyorsan megvolt, betakarta a
beteget, a feje alá pedig egy díszpárnát tett. Ezután kannában vizet tett fel
forrni a konyhában és hozott egy nedves ruhát, ami a sebesült homlokán végezte.
-
Tudtam én, hogy jó ápolónő vagy! – vigyorgott el
a kanapén fekvő.
-
Egy „köszönöm, hogy megmentetted az életemet,
Cassie” is megtette volna – válaszolta csípősen az ideiglenesen újból
kinevezett ápolónő.
-
Tudom – felelte Kol. Cassie reagálásként a
plafont kezdte bámulni. Az szája pedig a „Miért én?” kérdést formálta.
-
Miért ne? – kérdezett vissza a beteg, aki úgy
látszik már nagyon jól volt. Túlságosan is.
- Szeretnéd, hogy felhívjak valakit? – kérdezte meg
végül a lány. Miközben mantraként azt mondogatta magában, hogy „Megsebesült,
nem szabad pofon vágni”.
- Add ide a telefonom, majd én felhívom az egyik
bátyámat – felelte Kol. Cassie ránézett, majd szó nélkül átadta a kért dolgot.
A beteg nem értette, miért nézett rá olyan furán az ápolónője, de úgy döntött
később megkérdezi. Tárcsázta Elijah számát.
- Elijah, meglőttek – közölte testvérével, amint
az felvette a telefont.
-
…
-
Nem kell túlreagálni. Cassie-nél vagyok.
-
…
-
Tudom. Szóval hoznál nekem valami ruhát?
-
…
- Oké, akkor gyere – mondta és kinyomta a telefont
meg sem várva bátyja reagálását. – Nemsokára itt lesz – vigyorodott el Kol.
Cassie bólintott, majd a konyhába ment, mert elforrt a teavíz. Kitöltött két
csészében, majd visszament a nappaliba.
-
Gyógytea. Vigyázz, mert… – nyújtott át az egyik
bögrét Kolnak, aki szó nélkül elvette és belekóstolt.
-
Ááá – kiáltott fel Kol.
-
…forró – csóválta meg a fejét Cassie.
-
Rájöttem.
- Egyszer nem lehetne, hogy megvárd, amíg
befejezem, amit mondani akarok? – nézett szigorúan Cassie, letéve a saját
csészéjét és elvéve Koltól az övét. Majd fújni kezdte betege forró teáját,
közben pedig úgy érezte, hogy egy óvodással került egy fedél alá.
-
Lehetne – sóhajtott fel Kol és levette a
homlokáról a borogatást.
- Egyébként az előbb miért néztél rám olyan…
furcsán? – tette fel a kérdést hanyagul Kol, amint visszakapta a teáját.
-
Mikor? – kérdezett vissza Cassie homlokráncolva
és elgondolkozva kortyolt a teából.
-
Amikor ideadtad a telefonomat.
-
Nem tudod?
-
Nem, nem igazán.
-
Akkor gondolkozz rajta – adta meg a
kegyelemdöfést Cassie. Kissé dühös volt Kolra, mert nem szerette, ha
parancsolgatnak neki. A másik viszont pont ezt tette a telefonos dolognál.
Ekkor csengettek, Cassie pedig inkább kiment ajtót nyitni.
Ahol szembe
találta magát egy elegánsan öltözött szőkésbarna hajú férfival, akinek egy
hozzá nem illő sporttáska volt a kezében.
- Üdvözlöm. Bocsánat a késő esti zavarásért
kisasszony, de arról értesültem, hogy az öcsém itt van – biccentett befelé.
-
Igen, fáradjon csak beljebb – invitálta be Kol
testvérét Cassie.
-
Elijah Mikaelsson – fogta meg a lány egyik kézét
és puha csókot hintett rá.
- Cassie Doyle – mutatkozott be a lány. – Kol a
nappaliban van – mutatott az említett helység felé és becsukta az ajtót. Elijah
levette a kabátját és felakasztott a fogasra, majd a lányt követve belépett a
nappaliba.
-
Hello – intett neki Kol, miközben farkasszemet
nézett a kanapéra felugró macskával.
-
Midnight! – szólt rá a lány a macskára, aki a
hangra fújtatva elszáguldott a konyha felé. - Kér egy teát? – kérdezte Elijah
felé fordulva.
-
Köszönöm, elfogadom – bólintott a férfi. Cassie
pedig kilibbent a macska után.
-
Mit csináltál? – szegezte öcsének a kérdést
halkan.
-
Semmit – sziszegett rá testvére.
-
Akkor ki lőtt meg?
-
Nem tudom, de már nem él.
-
Mi történt pontosan?
-
Sétáltam, a régi temető felől jöttem erre, amikor
megjelent a fickó. Azt vettem észre,
hogy a lábaimat és a karjaimat is eltalálta. Szerencsére elmozdultam, így nem
találta el a szívemet. Megfogtam a pasast, mikor kilőtte az utolsót, így az őt
találta el. Majd idejöttem, elájultam, Cassie segített nekem – mesélte el a
történteket Kol, a végén pedig a drámai hatás kedvéért széttárta a karjait.
-
Vajon ki lehetett az? – tette fel a kérdést
töprengve Elijah, amikor Cassie visszatért a teával.
-
Parancsoljon – adta át a csészét Elijahnak.
-
Köszönöm, kedves – fogadta el a teát.
-
Igazán nincs mit – mosolyodott el a lány.
-
Hálás vagyok, hogy ellátta a fivérem
sebesüléseit.
-
Tudjátok, én is itt vagyok – szúrt közbe Kol. –
Remélem a nálad lévő táskában ruhák vannak.
- Igen, azok – tette le a sporttáskát a kanapé
mellé Elijah. – Cassie, nem fogja zavarni önt, hogy Kol itt van?
-
A legkevésbé sem fog zavarni, efelől
biztosíthatom.
- Én pedig határozottan nem vagyok szállítható
állapotban – szólalt meg Kol. A szobába tartózkodó két másik személy ránézett. Cassie
az asztalhoz ment.
-
Itt vannak a lövedékek – fogta meg a kis tálat,
amibe tette őket és átadta Elijahnak.
-
Szuvenír – kiáltott fel lelkesen Kol.
-
Talán félrebeszél – nézett rá a lány és megfogta
a homlokát, megnézve rajta, hogy nem lázas-e a betege.
-
Nem hiszem – felelte Elijah egy lövedéket a kezébe
fogva. Alaposan megnézte és amit látott nagyon nem tetszett neki.
-
Elijah, segítene nekem felvinni a testvérét a
vendégszobába? – halotta meg Cassie kérdését az említett.
-
Igen, persze – érkezett a felelet, holott
testvére és ő is tudta, hogy öccse már tökéletesen jól van. De látta Kol-on,
hogy szeretne még egy kicsit maradni. Cassie-n pedig látszott, hogy örül a
hívatlan vendégnek.
- Rendben, akkor én előkészítem a szobát, utána
meg valahogy felcipeljük Kolt – vetette fel az ötletet Cassie.
-
Menjen előre, én pedig felviszem Kolt –
válaszolt Elijah.
-
Biztos? – bizonytalanodott el a lány.
- Természetesen – bólintott rá az idősebb
Mikaelsson, amire öccse serényen helyeselt a háttérben. Így Cassie felment és
előkészítette a vendégszobát a sebesültnek.
Miután Cassie
felment Kol felpattant a kanapéról és testvére mellé lépett megnézni a
lövedékeket.
- Már csak ez hiányzott. Ezek meg mi a francot
keresnek itt? – morgolódott, amint ő is jobban szemügyre vette őket.
-
Nem tudom, viszont az biztos, hogy semmi jót.
Alaposan figyelj a környezetre – tanácsolta bátyja. – Megkérdezem Rebekhát és Niklaust,
hátha ők többet tudnak mondani.
-
Én itt leszek – vont vállat Kol.
-
A kedvesed igazán bájos – szólalt meg Elijah,
testvérére pillantva, kíváncsian nézve a reakcióját.
-
Igen, az – bólintott rá szórakozottan Kol. – A
karjaidba kapsz és felviszel? – rebegtette szempilláját.
-
Amint abbahagyod a bohóckodást.
-
Akkor sokáig itt leszünk.
-
Én ráérek.
- Micsoda időmilliomos lettél hirtelen, bátyuskám
– a beszélgetésnek az vetett véget, hogy meghallották, hogy Cassie végzett
odafent. Elijah egy sóhajjal a karjaiba vette testvérét és felmentek. A
vendégszobában letette a beteget az ágyra, akit Cassie egyből betakart. Viszont
a beteg piszkálni kezdte ápolónőjét, aki ezt nem hagyta megtorlatlanul. Elijah
figyelte, hogy Kol mennyire élvezi a törődést, amit Cassie nyújt neki.
Valamint, hogy a lány, ha szükséges, könyörület nélkül megmondja a testvérének
a véleményét. Senkit és semmit nem kímélve.
- Azt hiszem, ideje mennem – szólt közbe halkan.
Mindkettő civakodó felé kapta a fejét. Kol intett neki egyet, ő pedig lement és
felvette a kabátját nyomában Cassie-vel.
-
Még egyszer szeretném megköszönni, hogy segített
a testvéremnek kisasszony – bólintott a lány felé.
-
Semmi szükség rá – mondta ellentmondást nem tűrő
hangon Cassie.
-
Jó éjszakát, Cassie – köszönt el Elijah.
-
Önnek is – válaszolta kedvesen Cassie és
becsukta az ajtót. Megfogta a kanapé melletti sporttáskát és felvitte Kolnak,
aki szórakozottan bámulta a plafont. Mikor belépett, ránézett és rámosolygott.
Letette a táskát, majd kiment a szobából. Érezte, hogy teljesen kimerült. Ezért
gyorsan lezuhanyozott, benézett a vendégszobába, ahol vendége úgy tett, mintha
aludna. Cassie belopakodott és megigazította rajta a félig lecsúszott takarót,
majd ugyanúgy kiment a szobából. Amint a fejét a párnára tette a fáradtság
magával ragadta őt és elaludt.
Reggel Cassie
megint a csengőre ébredt. Kol kizárásos alapon nem lehet, hacsak nem olyan
hülye, hogy becsönget abba a házba, ahol az éjszakát töltötte. Végül is ki
tudja? Cassie gyorsan magára kapta a köntösét és álmosan ajtót nyitott. Szembetalálta
magát egy szőkésbarna hajú, zöld szemű férfival.
-
Kitalálom, Kol testvére – szegezte az idegennek
a mondatot.
- Igen, Nikolaus vagyok, de a barátaimnak csak Nik
– válaszolt a férfi, aki nagyon jól mulatott a lányon.
-
Nik, értem. Legközelebb ne nyomd úgy a csengőt,
vagy leszedem onnan és megetetem veled.
-
Értem – vigyorgott el szórakozottan Nik,
tetszett neki a Kol barátnőjének a harciassága.
- Gyere be – invitálta és utána gyorsan becsukta
az ajtót. – A testvéred szerintem még alszik, de az lesz a legjobb, ha
megnézzük – mondta Cassie és a vendégszoba felé vette az irányt, őt követte
Nik, aki felfelé menet érdeklődve nézett körül a házban. Kol már ébren volt és
épp a macskával játszott.
-
Cassie – ragyogott fel a tekintette, majd
kevésbé lelkesen hozzátette: – Klaus.
-
Hello, öcskös – vetette le magát vigyorogva
testvére mellé.
- Én elmegyek futni, addig nem bánnám, ha
felöltöznél, szükség esetén tettem ki törülközőt és biztos, ami biztos, az elsősegélykészlet
még a nappaliban van – fordult Kol felé Cassie.
-
Egyedül? – kérdezte Kol.
-
Mit egyedül? Nik biztos segít neked – mutatott a
szőke férfira.
-
Nem, úgy értem, egyedül mész futni? – nézett a
lányra kételkedve Kol.
-
Nem. Midnighttal – válaszolt gúnyosan Cassie és
kiment a szobából.
-
Hopp és kopp – szólalt meg Nik.
-
Mi a francnak jöttél? – fordult felé morcosan
testvére.
- Gondoltam megnézem, hogy van az én kicsi öcsikém
– válaszolta gügyögve Nik. – Egyébként Elijah mesélte mi történt veled – vált
komollyá.
-
Nem is tudtam, hogy ilyen pletykás lett – húzta
el a száját a fiatalabb testvér.
-
Mentem – hallották meg Cassie kiáltását, majd
ajtó csapódást.
-
Ha megbocsátasz, én lezuhanyozok – kelt fel Kol,
kivett pár ruhát a sporttáskából, majd eltrappolt a fürdőbe.
- Csak nyugodtan – vont vállat bátyja, aki úgy
döntött felfedezőutat tesz a házban. Ezzel az elhatározással lefelé indult.
Azonban egyszer csak olyan érzés lett úrrá rajta mintha figyelnék, ezért körbenézett,
viszont nem látott senkit az érzés pedig nem szűnt meg.
- Mi a fene? – fordult körbe, amikor
megpillantotta az őt figyelő Midnightot. – Csak a macska. Úgy látszik, kezdek
megőrülni – csóválta meg a fejét.
-
Te meg kihez beszélsz? – szegezte neki a kérdést
az öccse, aki akkor jött le a lépcsőn.
- Szerinted? – tette fel irritáltan a kérdést,
majd pufogva folytatta a nézelődést. Öccse továbbra is figyelte őt, nem tudván
mi lelte.
-
Mit csinálsz? – kérdezte Kol.
-
Körbenézek a házban – közölte lemondóan öccsével
a szerinte nyilvánvaló tényt.
-
Megvizsgáltátok a töltényeket? – jutott hirtelen
Kol eszébe a számára igen fontos kérdés.
- Igen, szerencséd volt. A töltények belsejébe
verbénát csepegtettek, egy kis méreggel. Ha Cassie nem szedi ki belőled őket,
akkor szétolvadtak volna a testedben. És a szerveid elsorvadtak volna. Amitől
egy vámpír jó pár órácskára kidőlt volna.
-
Még jó, hogy sima vámpírokra találták ki ezt a
kotyvalékot – mutatott rá a nyilvánvalóra Kol, közben azért kirázta a hideg,
mivel nem lett volna kellemes, még akkor se, ha ő ősvámpír. - Ez megmagyarázza
azt is, miért ájultam el.
-
Pontosan, a szer már hatni kezdett – bólintott
rá komoran Nik.
-
Még mindig ez a szokásos módszerük? – vágott egy
grimaszt Kol.
-
Nem nagyon változtattak rajta. Viszont nem
tudom, mit akarnak – közölte testvére.
- Igazán biztatóan hangzik – jegyezte meg Kol
cinikusan. A beszélgetésnek az vetett véget, hogy Cassie lenyomta a kilincset.
Kol gyorsan levetette magát a kanapéra.
-
Mindjárt csinálok reggelit – szólt oda nekik
elhaladóban Cassie és felfutott a szobájába. Közben Nik is levetette magát a
nappali egyik foteljába és a macskát kezdte figyelni. Valami különöset érzett
felőle. De mi érdekes lehet egy közönséges házimacskában?
- A neve Midnight – szólalt meg az öccse, mikor
észrevette milyen érdekesen tanulmányozza Nik Cassie háziállatát. A válasz egy
elgondolkodtató hümmögés volt.
-
Nik velünk tartasz reggelizni? – érdeklődte
Cassie a konyha felé menet.
-
Ha már felajánlottad, nem utasíthatom vissza.
Nemde? – válaszolt vigyorogva Klaus. Cassie gyorsan összedobta a reggelit, majd
az ebédlőben megterített. Míg a lány elfordult, hogy macskakaját és egy kis
tejet tegyen Midnightnak, addig Kol gyorsan leült egy székre. Klaus is helyet
foglalt, öccse mellett. Cassie pedig Kollal szemben ült le. Megreggeliztek.
Ezután a lány felajánlotta, hogy lehozza a padlásról a sakk készletet, amit a
két ősvámpír el is fogadott.
- De nagyon vigyázzatok rá – tette le a táblát a
nappali asztalára mosolyogva Cassie. Kol és Klaus pedig ámulva nézték a sakk
készletet. A fehér bábuk ugyanis hegyikristályból voltak, a feketék pedig
opálból készültek.
-
Lenyűgöző – adott hangot véleményének Nik.
-
Honnan van? – fordult kíváncsian Kol a mellé ülő
Cassie felé.
-
A dédnagyapám kapta a dédnagyanyámtól –
válaszolt töprengve Cassie.
-
Értem. Akkor jászunk. Készülj föl a megsemmisítő
vereségre, Klaus – vetett egy diadalittas mosolyt testvérére, annak a biztos
tudatában, hogy ő fog nyerni.
-
Meglátjuk, csak nehogy tévedned kelljen, Kol –
válaszolt egy hasonló mosollyal Klaus. – Én leszek a sötéttel – tette hozzá.
- Milyen meglepő – jegyezte meg öccse. A
délelőttöt és a délután elejét sakkozással töltötték. Néha Cassie segített hol
Kolnak, hol Niknek. Telefonon rendelt a Mystic Grillből ebédet, a számot még
Jeremy adta meg neki. Közben mosolyogva figyelte mennyire élvezi a játékot a
két testvér.
Nik és Kol
valóban nagyon jól érezte magát. Nagyon rég volt, hogy ők ketten ilyen hosszú
ideig békésen együtt tudtak lenni. Bár most is vágtak egymás fejéhez dolgokat.
Kol egy-két megjegyzése, amikor testvére sarokba szorította a játék során
igazán nyomdafestéket nem tűrő volt. Nik pedig, amikor fordult a helyzet igazán
nem maradt adósa. De egyébként ezeket nem gondolták komolyan. Legalábbis csak
egy kicsit. Még az sem zökkentette ki őket, hogy csengettek, így szokása
szerint Cassie ment ajtót nyitni.
-
Cassie, beszélnünk kell. Nagyon fontos dologról
van szó – lépett be a lány mellett Elena.
Szia!
VálaszTörlésEz valami hihetetlenül jó rész lett! Imádom Kolt. Össze kéne gyúrni Klaust, Kolt és Elijaht és megkapnám az álompasit. :P :$ :3
Kíváncsi vagyok ki lőtt Kolra. Csak nem az apjuk..? Mikael? Elena reakciója is érdekes lesz a 2 ős vámpír láttán, hát még Cassie-é. ha rájön mik is valójában Kol-ék.
Siess a kövivel, már várom! ;)
XX
Szia!
TörlésKöszönöm. Kolt nem lehet nem imádni. Szereintem ők külön-külön is álompasik :)
Az is ki fog majd derülni. Egyszer. Nem, nem Mikael lőtt rá. Elena reakciáját hamarosan megtudod, ahogy Cassié-t is.
Sietek :D
Köszönöm a kritikát :)
Hali!
VálaszTörlésMost találtam rá a blogra és nagyon tetszik.
A rész is nagyon jó lett! :)
Nekem az ősök közül Kol az aki a legjobban tetszik. Egyszerűen imádom. <3
Szerintem Midnight valami különleges lény lehet. Legalábbis én ezt érzem.
Kíváncsi vagyok Elena reakciójára. Nagy valószínűséggel egyből riasztja Stefant és Damont.
Várom a folytatást.
puszy:Vivi
Szia!
TörlésÖrülök neki, hogy tetszik. Kolt nem lehet nem imádni :D Midnighttal kapcsolatban, hamarosan megtudod, hogy igazad van e vagy sem ;) Elena reakciója is nemsokára kiderül. Azt viszont elárulom, hogy Stefan és Damon csak később lesznek benne.
Puszi
Szia!
VálaszTörlésHát ez nagyon jó lett! Egyre izgalmasabb lesz. Kíváncsi vagyok, hogy mit szól Elena amikor meglátja a két vérszomjas vámpírt a nappali közepén békésen sakkozni...
Kedvenc rész: A karjaidba kapsz és felviszel? XD ezen szakadtam
Siess a folytatással!
Puszi
Mona
Szia!
TörlésKöszönöm :) Hamarosan megtudod ;)
Sietek.
Puszi
Szia!
VálaszTörlésMost olvastam el egyben az utolsó két részt és nagyon, de nagyon tetszett. Remekül ki van gondolva a történet és érdekesen alakulnak benne a szálak. Úgy éreztem a 3. rész után, hogy a nagymama, valamint a macska tartogat még pár meglepetést, de lehet, hogy tévedek :D Kol és Cassie párosát pedig kedvelem, szimpatikus mindkét karakter és a köztük lévő viszony kibontakozását már nagyon várom. Így várom a folytatást :)
Szia!
TörlésKöszönöm :D Lehetséges, hogy lesz benne pár meglepetés ;) Nemsokára jön a folytatás :)