1.fejezet

Isten hozott Mystic Fallsban

Mystic Falls városka mindig is híres volt a különös dolgairól. Különösen a rejtélyes állattámadásairól. Ebbe a misztikus városba tartott Cassie Doyle is. A nagyanyja kérte rá, hogy jöjjön ide. A lány pedig nem firtatta az okát. Egyrészt azért, mert szeretett utazni, másrészt azért, mert a nagyanyja szeretett titkolózni. Ebből adódóan semmi esetre sem árulta volna el az okot.

Cassie egyébként itt született Amerikában, de nem sokkal később édesanyjával elköltöztek az anyai nagyanyjához, aki Skóciában tengette mindennapjait. Az édesanyját ott érte autóbaleset. Ezek után őt a nagyanyja nevelte. Cassie imádta nagymamáját, bár voltak furcsa dolgai. De hát kinek nincsenek? Mint például ez a kocsi dolog is, gondolt bele Cassie a taxisofőrre nézve. Tudott autót vezetni, de nagyanyjának szüksége volt a kocsijukra, és amikor szóba hozta azt, hogy esetleg kaphatna egyet, a mamája a következőket mondta: „Van két jó lábad, gyermekem, minek neked kocsi?” Szóval vagy taxival, vagy gyalog fog menni mindenhova. És hát gondoljunk bele, az utóbbi sokkal valószínűbb volt.
- Megérkeztünk – szólalt meg a taxisofőr, kizökkentve Cassie-t a gondolataiból. A lány felkapta a macskatartót, letette a bejárati ajtó elé, majd segített szegény taxisnak kiemelni a bőröndjeit a csomagtartóból. Csak két táskát hozott magával, de azok óriásiak voltak. A taxis nagylelkűen az ajtó elé vitte a csomagokat, és megvárta, míg a lány kifizeti. Még borravalót is kapott.

Cassie kinyitotta az ajtót, és belépett ideiglenes otthonába. Először természetesen macskáját rejtő dobozt vitte be, és csak utána húzta maga után csomagjait. A nagyija szerencsére értesítette a lakberendezőket, így a lány egy szépen bútorozott, otthonos házba érkezett. Levette a kabátját, majd gondosan felakasztotta az ajtó melletti fogasra.
- Na, hogy tetszik, Midnight? – kérdezte meg macskáját, kivéve őt a dobozból. Midnight okos, sötét szemeivel körbenézett a szobában, majd elégedetten nyávogott egyet, és leheveredett a kandalló elé. Cassie csak megcsóválta a fejét, és felcibálta a bőröndjeit az emeletre.

A szobájára igazán nem lehetett panasza, főleg mivel volt az ablak előtt egy kis kialakított hely, ahova le tudott ülni. Otthon is rendelkezett ilyennel. Sokszor nézett ki elmerengve az ablakon.

Kipakolta a csomagjait, Midnight-nak tett ki macskaalmot, meg egy kis tejet, amit magával hozott.
- Midnight, elmegyek, körülnézek és hozok valami vacsorát. Ha lehet, akkor addig ne forgasd fel a lakást – simogatta meg a macskáját.
Kabátját felvéve kilépett a szabadba. Elindult a járdán, remélve, hogy a városközpont felé halad. Bár a sok egyforma ház megnehezítette a dolgát. Szerencsére jól tippelt, mert negyed óra sétálás után kiért egy hatalmas térre. Körbenézett, keresve valami étteremszerűséget. Meg is akadt a szeme egy Mystic Grill nevű helyen. Elindult felé, ám ekkor valaki frontálisan nekiment, és magával sodorta. És ha ez nem lenne elég, az ismeretlen idegen ráadásul még rá is esett.
- Nem tudsz vigyázni? – szisszent fel Cassie a rá nehezedő súly miatt.
- Te sem nagyon néztél körbe! – replikázta egyből egy szemtelen férfihang.
- Szerinted az én hibám? – ragadta meg az idegen vállait Cassie.
- Hát nem is az enyém! – válaszolt a férfi belenézve Cassie zafírkék szemeibe.
- Bunkó! – lökte arrébb a férfit Cassie, és felállt, folytatva útját a Mystic Grill felé.

Az épület belülről egy kocsma, és egy étterem kereszteződésének tűnt. Cassie leült egy asztalhoz, és magához vett egy étlapot. Hallotta, hogy valaki kihúzza a vele szemben lévő széket, és leül. Mikor felnézett az ismeretlen, bunkó idegen barna szemeivel találta magát szemben.

- Máshová nem tudtál volna ülni? – tette fel a lány a kérdést jogosan, mivel a hely szinte teljesen üres volt.
- Nem, tudod, szabad országban élünk – válaszolt vigyorogva a férfi, Cassie pedig inkább az étlapba temetkezett. - Egyébként a nevem Kol. És a tied? – tette hozzá kisvártatva.
- Csak egy jó okot mondj arra, hogy miért mondanám meg neked – húzta fel a szemöldökét a lány.
- Mert érdekel – vigyorodott el Kol. Cassie csípős válaszát az zavarta meg, hogy melléjük lépett a pincér.
- Szia, választottál valamit? – kérdezte a fiú, Kolt figyelmen kívül hagyva.
- Szia, két hamburger, sült krumplival és egy Colával. Elvitelre lehet kérni? – nézett rá a fiúra Cassie.
- Oké, és igen, lehet elvitelre rendelni – válaszolt a fiú, majd kelletlenül Kol felé fordult. - Te kérsz valamit? – kérdezte mogorván.
- Egy whiskey-t – vigyorgott el gúnyosan Kol. A fiú bólintott, majd elment.
- Látom nem vagy közkedvelt – szúrt oda Cassie.
- Jeremy-re gondolsz? Nem szimpatizál velem – legyintett Kol.
- Vajon miért? – tette fel a szarkasztikus kérdést Cassie.
- Én sem értem – bólogatott válaszként a másik, értetlennek tettetve magát.

Jeremy visszatért a rendeléssel, letette eléjük, majd távozott. Cassie csendben elkezdte enni az egyik hamburgerét.
- Még mindig nem árultad el a neved – szólalt meg Kol, miközben elcsaklizott egy sült krumplit. A válasz csak egy sötét pillantás volt, de a férfit nem riasztotta el. Teljesen hatástalan volt rá.
- Szóval? – kérdezte újra Kol, és elcsent még két sült krumplit.
- Ha még egyszer a tányérom közelébe kerül a mancsod, akkor az a kés, és a kézfejed közelebbi ismeretséget fognak kötni egymással – mutatott a lány az asztalon lévő étkezési eszközre.
- Megérné, ha elárulod a neved – vigyorgott el a másik.
- Te hülye vagy.
- Meglehet.
- Nem szállnál le rólam?
- Még rajtad sem vagyok – nyomta meg erősen a mondat elejét Kol. Cassie inkább megette a másik hamburgert is, mert hirtelen nagyon csábító lett az a kés. Miután megvacsorázott intett Jeremynek, hogy fizetni szeretne és gyorsan távozott. Kol, mintha mi sem lenne természetesebb, mellette sétált.
- Nem kopnál le? – kérdezte csípőre téve a kezeit Cassie a vegyesboltban
- Nem – vigyorgott rá követője.
- Gondoltam. De akkor legalább hasznodat veszem – adta kosarát a meglepetten pislogó Kol kezébe. Aki megcsóválta a fejét, majd a titokzatos lány után ment.

Cassie annyiból örült Kolnak, hogy azt a sok mindent, amit vásárolt, egyedül tutira nem bírta volna el hazáig.
- Micsoda meglepetés – húzta gúnyos mosolyra a száját Kol, mikor megálltak Cassie háza előtt.
- Hogy mondod – kérdezte a lány kíváncsian.
- Jeremy-ék szomszédja vagy – biccentett jobbra Kol.
- Előfordul – vonta meg a vállát Cassie és kivette Kol kezéből a szatyrokat.
- Egy köszönöm csókot nem érdemeltem ki? – csücsörítette gyerekesen a száját Kol.
- Köszönöm, a csókot pedig felejtsd el – mondta Cassie.
- Kár – biggyesztette le a száját Kol.
- Nem hívlak be – nézett idegesítő segítője szemeibe Cassie.
- Majd máskor – biccentett sokatmondóan a másik. A válasz egy szemforgatás volt.
- Cassie – mondta a lány egy sóhajtás kíséretében.
- Hm? – nézett rá kérdőn Kol.
- A nevem Cassie. Jó éjt, Kol – mondta, majd becsukta az ajtót.
- Jó éjt, Cassie – mondta Kol, miközben győzelemittas mosoly kúszott az arcára. Fütyörészve hazafelé vette az irányt.
Cassie levette a kabátját, felakasztotta, majd elpakolta a vásárolt holmikat.
- Midnight, vacsora! – szólította macskáját, egy kis konzervhalat tett a macskatálba, amit házi kedvence szinte egy szempillantás alatt eltüntetett.
- Te kis mohó – simogatta meg macskáját, majd telefonját elővéve sétált a nappaliba. Tárcsázta a nagyanyja számát és leheveredett a kanapéra.
- Szia nagyi – szólt bele két csöngés után a lány.
- Szia, kicsim. Milyen a ház? Tetszik? – kérdezte nagyanyja.
- Szép, igen tetszik – válaszolt, és megsimogatta a kanapéra felugró macskát.
- Ennek örülök, gondolom már körülnéztél… - hallgatott el sokatmondóan a nagyija.
- Igen, találkoztam egy levakarhatatlan alakkal – húzta el a lány a száját.
- Ne vonj le elhamarkodott következtetéseket – mondta nagyanyja egyik szokásos jó tanácsát.
- Tudom, tudom – forgatta meg a szemeit.
- Holnap biztos meglátogatnak majd a szomszédok. Lehetőleg légy kedves velük - oktatta ki a vonalon keresztül unokáját.
- Hisz ismersz – válaszolta.
- Pont ezért mondtam – sóhajtott a nagyanyja.
- Kösz, ez kedves volt – duzzogott.
- Ami igaz, az igaz.
- Te mit csinálsz? – kérdezte végül.
- Épp most megyek át a szomszédba. Kártyázgatunk egyet a lányokkal – hangzott a vidám felelet. Cassie el is felejtett, hogy aznap van a szokásos kártyanapja nagyanyjának. Ilyenkor az öreg barátnők találkoznak egyikük házában, és kártyázgatnak, elmerengenek a régi szép időkről. Cassie mindig is viccesnek tartotta ezeket az estéket.
- Szórakozz jól – mondta neki. – Nagyi, biztos nem mondod el, miért küldtél ide? – kérdezte meg kíváncsian.
- Idővel te magad is megtudod – hangzott az újabb jó tanács.
- Kösz, sokat segítettél. Vigyázz magadra. Szia – emelte a plafonra a tekintetét.
- Én, mindig. Te is. Szia – mondta még a nagyanyja, majd letette.

- Midnight, neked nincs olyan érzésed, mintha le akart volna rázni? – kérdezte elgondolkozva macskájától.
- Miau – hangzott a felelet.
- Lehet, hogy már képzelődöm, megyek is lefeküdni – kelt fel a kanapéról Cassie.

Megfürdött, felvette a nagyanyjától kapott új selyem hálóingjét, majd lefeküdt aludni. Midnight az ágy végén szunyókált már. Cassie-t is lassan elnyomta az álom.
Reggel a csengő hangja ébresztette, mert valaki rátenyerelt. Megnézte az óráját, amit reggel hatot órát mutatott. Morcosan kelt ki az ágyból, azzal a határozott szándékkal, hogy most kitekeri valaki nyakát. Letrappolt a lépcsőn, és kivágta a bejárati ajtót. Sehol senki, akkor ki csengetett? - nézett körül mérgesen, majd lepillantott, ahol meglátott egy szál vörös rózsát egy kísérőkártyával.
- Szép napot. Kol – olvasta fel fújtatva a kártyát. Felkapta a rózsát, majd fojtogató mozdulatot tett és kettétörte, közben pedig arra gondolt, hogy tegnap is ezt kellet volna tennie a férfi nyakával. A lapot miszlikbe szaggatta, majd becsapta az ajtót.

Kol mosolyogva figyelte Cassie-t, és vidáman indult haza. Meg kell hagyni, nem volt rossz ötlet ez a rózsa, később még küld neki. Meg valami kis ajándékot mellé. Maga elé képzelte, azt, milyen mérgesen nézett szét a lány abban a gyönyörű hálóingben, ami igencsak megmozgatta Kol fantáziáját. Újra maga elé idézte a lány hosszú, barna, hullámos haját, ami elég kócosan állt. Zafírkék szemei pedig szikrákat szórtak. Olyan volt, mint egy tündér. Egy nagyon szexi, és nagyon mérges tündér. Fütyörészve lépett be a villába.
- Mi ez a nagy öröm, Kol? – érdeklődte fiatalabb bátyja, Elijah.
- Semmi, apuci – vigyorodott el. Bátyja elegánsan felvonta a szemöldökét, majd a tucatnyi vörös rózsára pillantott a nappali asztalán. Kol követte a pillantását.
- Nem szeretnéd ezt megmagyarázni? – kérdezte bátyja.
- Nem, azt hiszem nem – vigyorgott el Kol.

A húguk, Rebekah lépett be a szobába.
- Mi ez a sok rózsa? – kérdezte szemeit összehúzva.
- Nocsak, itthon aludtál., Iilyen is van? – kérdezte húgától szemtelenül Kol. – Egyébként a rózsa nem a tiéd – kapta fel a kosarat.
- Kol, viselkedj – szólt rá öccsére Elijah.
- Reménytelen Elijah, Kol nem tud viselkedni – szólalt meg gúnyosan Rebekah.
- Aki mondja! – kiáltott vissza az érintett, aki éppen ekkor ért fel a szobájába.

Tárcsázott egy számot, majd megrendelte a lánynak kigondolt ajándékot. Ezután lement a testvéreihez reggelizni. Az asztalnál már mindhárom testvére ott ült, és csak rá vártak. Közösen reggeliztek, mint mindig. Az asztalfőn az idősebb bátyja, Klaus ült, jobbján Rebekah, balján Elijah foglalt helyet, ő pedig utóbbi mellé ült le.

Eközben Cassie, mivelhogy visszaaludni nem tudott, úgy gondolta, elmegy futni. Magára vette a futós ruháját, majd tett ki tejet, és halat Midnight-nak. Fülébe dugva az mp4 e fülhallgatóját elindult. Megnyugtatta, hogy futás közben fújt a kissé hideg, őszi szél. Elkönyvelte, hogy eddig tetszik neki Mystic Falls. Szép, csendes kis városka.

Egy órányi futás után hazafelé vette az irányt. Mikor már a háza elé ért, egy tőle valamivel fiatalabb lány jött futva vele szemben.
- Szia, Elena vagyok – köszönt neki megállva a lány, barna szemei kedvesen néztek Cassie-re. Így ő is megállt, nem volt más választás. Persze volt, csak az nem festett volna valami jól.
- Hello, én Cassie vagyok – rázta meg Elena felé nyújtott kezét.
- Amikor elindultam, láttam, hogy kijössz a szomszédból. Mindig szoktál futni reggelente? – kérdezte érdeklődve Elena.
- Általában igen – válaszolt hasonló hangon Cassie. – Te Jeremy rokona vagy?
- Igen, gondolom a Grillben találkoztál vele – mosolyodott el Elena.
- Aha, tegnap – bólogatott Cassie.
- Ha szeretnéd, körbevezetlek a városban – ajánlotta Elena.
- Ez nagyon kedves tőled, még megfontolom.
- Ha elfogadod, tudod, hol találsz – mutatott mosolyogva Elena a házukra.
- Természetesen. Szia.
- Szia – köszönt el Elena is, és ki-ki bement a saját házába.
Miután Cassie lezuhanyozott, felöltözött, és megreggelizett, újra megszólalt a csengő. Eldöntötte, hogy ha Kol lesz az, akkor nincs mese, egyszerűen megfojtja. De nem Kol csengetett, hanem a kedves szomszéd lány, Elena.
- Hoztam sütit – mutatta fel a tálcányi süteményt, és belépett a házba Cassie mellett. – Mit vétett az a rózsa az ajtóban? – kérdezte letéve a süteményt a konyhapultra.
- Felbosszantott a küldője – legyintett a házigazda, de mosolygott, hogy elvegye a mondat élét. Elena halkan felnevetett.
- Miau – dörgölőzött a lány lábához Midnight. Elena lehajolt és megsimogatta a macskát.
- A neve Midnight. Kérsz valamit inni? Van narancslé, tej, Cola, whiskey – sorolta fel Cassie.
- Narancslé jó lesz, köszönöm – mondta a még mindig a macskát simogató.

Cassie töltött mindkettőjüknek egy-egy pohár narancslét, és tett ki teasüteményt, és sós perecet is. Elena megmosta a kezét, majd leült az asztalhoz, hogy jobban megismerje új szomszédját. Később áttelepedtek a nappaliba a kényelem végett. Mindketten meséltek magukról a másiknak. Pár óra alatt nyilvánvalóvá vált, hogy jól megértik egymást, és mivel mindkettőjük szülei meghaltak, így nem telt állt be kínos csend a beszélgetésben sem. Később rendeltek pizzát, és együtt nevettek egy-két kiskori sztorin.
- Cassie, kérdezhetek valamit? – tette fel a kérdést óvatosan Elena.
- Csak nyugodtan – felelte a kérdezett.
- Ki küldte a rózsát?
- Nem tudom, hogy ismered-e, bár úgy tűnt, hogy a testvéred igen. A neve Kol – válaszolt a lány elhúzva a száját.
- Kol? Ismered őt? – rázkódott meg félve Elena.
- Tegnap találkoztam vele. Eltarolt, aztán meg követett mindenhova – rántotta meg a vállát Cassie.
- Cassie, figyelj rám, Kol veszélyes, kerüld el őt és a testvéreit – fogta meg aggódva újdonsült barátnője kezét.
- Megpróbálom – sóhajtott Cassie, mert látta, hogy Elena tényleg nagyon megrémült.
- Nem akarom, hogy bajod essen – nézett rá Elena könnyes szemmel.
- Ne aggódj Elena, tudok magamra vigyázni – szorította meg a kezén pihenő kezet. Még beszélgettek egy keveset, majd Elena szedelőzködni kezdett.
- Mennem kell, Ric és Jeremy már biztosan várnak rám – tekintett ki az ablakon, ahol meglátta a lassan lenyugvó napot. Cassie a lány elmondása alapján megtudta, hogy Ric, Elena és Jeremy gyámszerűsége.
- Köszönöm, hogy átjöttél. Jó nap volt, remélem, még megismételjük.
- Igen, én is így gondolom, és biztos lehetsz benne, hogy még megismételjük – mosolygott el Elena és új barátnőnőjét megölelve kilépett az ajtón és hazament. Rég érezte magát ilyen nyugodtnak és kiegyensúlyozottnak. Mivel Caroline és Bonnie nem nagyon értek rá mostanában beszélgetni vele, előbbi Tyler-rel van elfoglalva, utóbbi pedig a megkerült édesanyjával. Ezért jól esett neki, hogy valaki meghallgatja őt, még akkor is, ha annak a valakinek nem mondhat el mindent. Cassie figyelmesen végighallgatta, és amikor szomorú téma volt mindig közbe szúrt egy-két olyan megjegyzést, ami alapján elnevették magukat. Erre volt szüksége egy kis baráti csevejre mindenféle misztikus lény nélkül. Töretlen vidámsággal lépett be a házukba.

Miután Elena elment, Cassie gyorsan készített vacsorára egy kis bolognait. Megkedvelte Elenát. Jót beszélgettek, bár szegény lányt valami nagyon nyomasztotta, ilyenkor pedig Cassie kötelesnek érezte magát, hogy valamivel vidámabbá tegye a hangulatot. Felhívta a nagyanyját is, hogy közölje vele, milyen napja volt. Nagymamája őszintén örült neki, hogy ilyen jó viszonyt alakított ki ilyen rövid idő alatt, majd szinte egyik percről a másikra hivatkozott a nem létező halaszthatatlan teendőire, és letette. Cassie homlokráncolva nézte telefonját, amint a csengő aznap harmadjára is megszólalt. Pontosan ugyanúgy, mint reggel, vagyis valaki rányomta a tenyerét, és úgy tűnt, nem is nagyon akarja elengedni. Cassie a plafonra emelte a tekintetét, majd ajtót nyitott.
- Helló, édesem – vigyorgott rá Kol, aki egyik kezében két szál rózsát nyújtott a lány felé, a másik kezét pedig zsebre vágta.