2. évad 8. fejezet

Az esküvő

„Ígérhetném, hogy szeretni és tisztelni foglak, hogy veled leszek betegségben és egészségben, mondhatnám, míg a halál el nem választ, de nem fogom. Ilyeneket csak az optimista párok mondanak. Teli remény, de én nem optimistán állok itt az esküvőmön, sem reménnyel telve. Én nem vagyok optimista, és nem is reménykedem, én elszánt vagyok, szikla szilárd, és tudom, a szív embere vagyok. Én szétszedem őket, majd összerakom, a kezemben tartom. A szív embere vagyok. Egy dolog biztos: te vagy a társam, a szerelmem, és a legjobb barátom. A szívem, az én szívem érted dobog, és ezen a napon, az esküvőnk napján egyet ígérhetek: megígérem, hogy a szívemet átnyújtom neked, neked adom magam.” Grace klinika című sorozat

Két és fél hónappal később…

Végre valahára elérkezett Cassie és Kol esküvőjének a napja. Már mindenki izgatottan várta, hogy sor kerüljön a nagy napra, amit a kastélyban került megrendezésre. A szertartás miatt a Túlvilágról már meg is érkezett Cassandra, valamint Kellan is. Mivel a nő ragaszkodott hozzá, hogy ő eskesse össze a párt. Cassie és Kol pedig elfogadták az ajánlatott. A lány azért, mert tudta, hogy mennyire fontos ez a családtagjainak, valamint nagyon megtisztelő is volt. Kol pedig egyrészt, mert ő is úgy gondolta, hogy ez nagyon szép ajánlatot, másrészt biztos volt benne, hogy ha Cassandra tartja a szertartást, akkor az többet fog jelenteni mint egy egyszerű esküvői, akit akárki más tartana meg. Caroline és Rebekah még az utolsó pillanatokban is percenként ordítottak és fel-alá szaladgáltak a kastélyban, hogy minden tökéletesen rendben legyen. Valamint az utolsó utáni simításokat végezték minden eszükbe jutó dolgon. Egyébként, ha valaki nem volt a neki kirendelt helyén, akkor azt azon nyomban és igencsak határozottan útba igazították. Olykor Lorenna is csatlakozott hozzájuk, de egyébként ő a vendégeket fogadta. Nem mintha olyan sokan lettek volna a vendégek. Bonnie, az édesanyja, Abby, Jeremy, Elizabeth, Sebastian, Holly és Liz. A többiek, vagyis Stefan, Damon, Ric, Liam, Nik, Elijah, Caroline, Rebekah, Elena és a vőlegény, vagyis Kol már nem számítottak már annak. Legalábbis Lorenna így vélekedett róla. Elvégre a fiatalabb Salvatore a mennyasszony nagybátyja volt, Liammel együtt, igaz más ágról. Damon az apja volt. Nik és Elijah a leendő sógorok. Rebekah a leendő sógornő, ahogy Caroline és Elena is. Kol pedig a leendő férj. Cassie egyébként a két szőke vámpírlány győzködése ellenére csak szűk körű esküvőt akart és végül teljesült a kérése, ami inkább ellenmondást nem tűrő parancs volt. Ezért is volt ennyire kicsit a meghívottak létszáma. Elvégre ez az ő esküvője volt. Igaz ennek ellenére is csak nagy nehézségek árán tudta kiharcolni akaratát. Viszont ha valami nem úgy alakult, ahogy ő akarta, akkor megmondta a szorgosan szervezkedő rokonainak, hogy vagy teszik, amit mond, vagy ő fogja szervezni és akkor abba senki nem szólhat majd bele és örülhetnek, majd ha jelen lesznek. Igaz utóbbit nem gondolta teljesen komolyan, mert ő aztán tényleg nem szerette az ilyesmit. Mivel az ő képességeit már nagymértékben meghaladta ez a fajta szervezés, valamint nem tartotta volna meg az esküvőt a szerettei nélkül. Viszont fenyegetésnek remekül bevált főleg, mert minden teketória nélkül elhitték neki, hogy igazat mond. Arra hivatkozva, hogy a hormonok hatására biztos képes lenne ilyesmire. Cassie erre inkább nem mondott, semmit, főleg mivel saját érdekében is inkább a bölcs hallgatás volt a legcélszerűbb. Kol sem hagyhatta és nem is hagyta ezt, mivel el tudta képzelni azt a fajta felfordulást, ami akkor lett volna, ha a lányok szabad kezet kapnak. Egyszerűen tudta, hogy abból nem lett volna számukra köszönet. Főleg mivel Rebekah, Caroline és Lorenna olyan ütős csapatott alkottak, hogy az már szinte rémisztő volt. Néha ő is javasolt egy-két dolgot, valamint olykor-olykor szíveskedett felhívni a kedves szervezkedő rokonok társainak figyelmét arra, hogy fogják vissza az elszabadult és teljesen felpörgött nőket. Mivel egynémely ötletet hallva legszívesebben a fejét verte volna az asztalba vagy fogta volna Cassie-t, valamint Annt és világgá szaladt volna velük.

Az esküvő előtti egy héttel…

• Mit szólnátok ahhoz, hogyha flamingók lennének a kertben? – vetett fel a javaslatot Rebekah. Kol furcsállva nézett húgára, de úgy gondolta, hogy testvére csak a hangulat feloldása végett vetett fel ezt az abszurd ötletet. Hát nagyon tévedett.
• Remek ötlet – lelkesedett egyből Lorenna. – Aztán baglyokat is engedhetnénk fel a szertartás végén, természetesen fehéreket, azok nagyon szépek lennének – egészítette ki a szőke hajú ős ötletét.
• Mindkettő nagyon is jó ötlet – csatlakozott a lelkesedéshez Caroline.
• Már csak a számukon kéne gondolkoznunk… - jegyezte meg Rebekah eltöprengve.
• Ugye most csak hülyéskedtek? – érdeklődte Kol komolyan és kezdte bánni, hogy Cassie és Ann, valamint minden más normális szervező képességgel rendelkező személy itt hagyta őt. Na jó, mindenki a kastélyban volt csak ő éppen a kis szalonban üldögélt az egyre lehetetlenebb és abszurdabb elképzeléseket felvető Rebekah, Lorenna és Caroline trio mellett. Amit csak és kizárólag magának köszönhetett. Magában pedig fohászkodni kezdett, hogy valaki mentse meg őt. Nem mintha kényszerítették volna az ittlétre, de azért mégiscsak az ő esküvője volt, aminek ellenőrizni kell, hogy minden rendben megy e a szervezésével és a nevezett példa alapján úgy látszik igencsak bölcsen tette, hogy itt maradt.
• Már, hogy hülyéskednék?! – kérdezte Caroline homlok ráncolva.
• Flamingók?! Mégis minek? Elvégre bár kint lesz megtartva a ceremónia, attól még a bálteremben leszünk utána egész végig, vagy már ezt is megváltoztattátok?
• Természetesen nem – jelentette ki Lorenna
• Akkor meg minek akarjátok azokat a bolond madarakat? Hogy a fejünk fölött röpködjenek és aztán dolguk végeztével ránk pottyantsanak? – kérdezte Kol széttárva a karjait jelezve, hogy mennyire ostobának is tartja az elképzelést.
• Mert kellenek és kész! – felelte Rebekah határozottan. Ügyet sem vetve az érvelésre.
• Kellenek neked! Nekem biztos, hogy nem! És mivel ez tudomásom szerint az én esküvőm lesz az fog történi, amit én akarok, szóval idióta madarak teljesen kizárva! – vágta rá Kol hevesen. Ezért a megjegyzésért bezsebelt három nagyon csúnya pillantást és végül a megjelent Elijah mögé kellet menekülni, mivel egyetlen egy pillanatra ő is megijedt tőlük. Pedig aztán ő nem az az ijedős fajta. Fiatalabb bátyja persze egyből elsimította a meglehetősen ideges kedélyeket és szokásos stílusában elmagyarázta a három nőnek, hogy kérdjék ki Cassie véleményét is, ha már Kolé ennyire nem tetszett nekik. Így is tettek. A válasz természetesen a nem volt. Igaz kellett a lánynak pár perc mire feltudta fogni, hogy tényleg komolyan gondolták, amit kérdeztek, mivel először azt hitte, hogy viccelnek és ezért az arcukba nevetett. Mikor rájött, hogy nem akkor jött a kivételesen megmentő jellegű hányinger. Amiből Kol arra következtette, hogy Cassie-nek is az a véleménye, mint neki. Ezt megosztotta a három nővel, majd siettve szerelme után ment, hogy megnézze, hogy van. Egyébként határozottan nem azért, sietett ennyire, mert menekült volna. Mert, ő aztán határozottan nem szokott menekülni, akkor sem, ha a vezetőség annyira lesújtóan nézett rá, hogy attól még a hideg is kirázta. Ann nevetve szülei után sietett, mivel nem akarta, hogy helyettük őt fogják be segítőnek. Helyette Elijah lett a szerencsés kiválasztott.

Az esküvő napja…

• Ma van az esküvőd – mosolygott rá barátnőjére Elena. Cassie visszamosolygott rá, kezeit kissé megnövekedett hasára csúsztatta és hagyta, hogy édesanyja kifésülje a haját, valamint és alkalomhoz illő frizurát készítsen neki. Jól láthatóan izgult elvégre ez volt az ő nagy napja. Pár óra múlva, már nem Cassie Salvatore lesz – mivelhogy Damon a nevére vette őt -, hanem Cassie Mikaelsson, vagyis Mrs. Mikaelsson. Annyira boldog volt attól, hogy ő és Kol összeházasodnak. Mást nem is tudott volna elképzelni férjének, mint az őst, aki leendő gyermeke - és remélhetőleg későbbi gyermekei – apja lesz. Egyébként hálát adott annak, hogy a baba kivételesen nyugton volt és nem küldte vissza igencsak kellemetlen módon a bevitt táplálékot, valamint kivételesen apukája vére iránti szomja sem volt sehol, nyilván a kivételes nap örömére kegyeskedett visszafogni magát. Amit az anyukája nagyon is értékelt.
• Nemsokára kész – suttogta Annabell és még egy utolsó simítást végzett lánya haján. Utána kisminkelte őt és az esküvői ruhát is rásegítette. Ami még régen Lorennáé volt és most büszkén átadta az unokájának, akin remekül állt és a szabása még a megnövekedett hasát is elrejtette. – Csodálatos vagy – lettek könnyesek a nő szemei, amint abban a gyönyörű fehér ruhában meglátta egyetlen gyermekét. Minden anya arról álmodik, hogy ilyen boldognak fogja látni azt, akit ő hozott a világra és nevelt fel. Ezzel Annabell sem volt másként, annak ellenére, hogy ő csak öt évig lehetett a lányával, mivel utána a boszorkányvadászok megölték őt. De most Cassandra megengedte neki, hogy unokája születése előtt itt maradjon, valamint, hogy utána is segítsen Cassie-nek. Ezért lehetett ma itt, amiért mérhetetlenül hálás volt, ahogy annak is, hogy így neki és Damonnek – lánya apjának – új esélyük volt a közös boldogságra, amit közös erővel meg is ragadtak.
• Anya ne sírj, mert akkor én is sírok majd és akkor elkenődik a sminkem, amit olyan szépen elkészítettél – lábadt könnybe Cassie szeme.
• Próbálom összeszedni magam – szipogta válaszként Annabell. – Szeretlek Manó – szorította magához végül leányát.
• Én is téged anyu – ölelte szorosan magához édesanyját a menyasszony. Annyira örült neki, hogy ezen a fontos napon itt van mellette, valamint a babával kapcsolatban is annyira sok tanáccsal látta őt el. Igaz, hogy ott volt a nagyanyja is, de valahogy az anyukája tanácsainak jobban örült. Nem azért, mert nem szerette az nagyanyját, csak valahogy Annabell-el sokkal könnyebben beszélt az ilyen dolgokról, mivel Lorennával néha – vagy inkább mindig – kicsit – vagyis inkább nagyon – elszaladt a ló. Elena szemei is könnyesek lettek ezeket a szavakat hallva és hirtelen rájött, hogy az ő esküvőjén nem lehet majd ott az anyukája. Ő és Elijah, bár még nem jelentették be, de ugyan úgy őszre tervezték az esküvőjüket, mint Caroline és Nik. A baba megszületése utánra. Cassie látta barátnője hirtelen szomorúvá váló hangulatát és magához ölelte a hasonmást, jelezve, hogy nincs egyedül, mert egymásra mindig számíthatnak majd.

Ann és a kis Gabriel a férfi öltözőben ültek és ott figyelték az ott összegyűlteket. Nik, éppen a kisfiúnak segített felöltözni. Ann pedig a többieket vette a kamerával, őt már előzőleg kezelésbe vette Elena és egy aranyos kis kék koszorúslány ruhát kapott, valamint a frizuráját is felkontyolták. Tetszett neki a ruha, amit Cassie-vel közösen választottak ki és már alig várta az esküvőt. A férfiak egyébként fekete öltönyben voltak, amiknek sötétkék csíkozásuk volt. Az ing is sötétkék volt a nyakkendő pedig világosabb kék sötétbarna átlós csíkozással. Elijah az öltönyén lévő nem látható szöszöket szedte le. Ric zavartan igazgatta magán az ing ujját, mert valahogy nem akart jó lenni, közben pedig Stefannal társalgott. Liam szokásos nyugodtságával pipázgatott. Kol meg annyira ideges volt, hogy már ötödszörre futott neki a nyakkendője megkötésének.

• Az ég megáldjon, fejezd már be! – mordult rá Damon és ő maga kötötte meg az ős nyakkendőjét. Annak érdekében, hogy végre ne kelljen a percenként egyre szerencsétlenebb állapotban lévő férfit lesnie. – Amúgy miért is vagy ennyire zaklatott? – érdeklődte bosszúsan, hogy már megint neki kell lelki tanácsadót játszani, mivel ha Elijah nem volt annyira a közelben, vagy éppenséggel elfoglalt volt – mint mondjuk most! -, akkor Kol – valamilyen borzalmasan érthetetlen oknál fogva – őt kereste fel a problémáival. Komolyan, mintha ők ketten puszi pajtások lennének vagy valami ilyesmi! Ő meg, mivel a lánya jövendőbeli férjéről, mostani társáról, valamint leendő unokája apjáról volt szó kénytelen kelletlen segített neki olyankor-olykor, vagyis mindig. Persze, ha valaki meg merészelte kérdezni tőle, hogy miért is teszi annak szinte leharapta a fejét. Elvégre hogy lehet ilyen nyilvánvaló hülyeséget kérdezni!
• Ma van az esküvőm – motyogta Kol meglehetősen félénken.
• És? – kérdezte morcosan, mégis lassan tagoltan Damon, úgy mintha egy szellemileg alacsonyabb szinten állóval beszélgetne. Ez már csak így ment náluk, az ős pedig nem vette fel neki a dolgot, vagy volt, amikor viccelődve visszaszólt. Most azonban nagyon is határozottan úgy látszott, hogy utóbbira nem igazán mutatkozik képesnek. Amúgy nem értette ezen, mit is kell kiakadni elvégre ő kérte meg Cassie kezét. Akkor most mire fel csinál, úgy mintha a talaj bármelyik pillanatban kicsúszhatna alóla és a világ a feje tetejére állhatna csak úgy minden oknál fogva?
• Szóval… - kereste a szavakat nehézkesen Kol.
• Ugye nem hiszed, hogy Cassie az oltár előtt fog faképnél hagyni téged? – esett le a dolog Damonnek, mielőtt az ős akár elmondhatta volna a problémáját.
• Elvégre miért is akarna hozzám jönni feleségül? – kérdezte kétségbeesetten Kol. Annyiszor átrágta már magát az egészen, de annak ellenére, hogy szerették egymást és egymáshoz akarták kötni magukat emberi módon is, nem csak a már meglévő lelki kötelékük által. Mégis félt, hogy Cassie mindezek ellenére csak azért akar a felesége lenni, mert lesz egy közös gyermekük. Meg persze ott volt Ann is. Tudta, hogy nagyon szánalmas ilyesmit még csak gondolnia is, mégis megtette és félt. Ezer éves volt és eddig még soha senki nem számított neki annyira senki, mint most Cassie és nem akarta, hogy ez megszűnjön közöttük. Nem bírta volna elveszíteni a lányt, de közben persze tudta, hogy amit most gondol azzal már a szánalmasan szörnyű kategóriába csöppent, sőt túl is szárnyalta azt.
• Csak azért, mert összeházasodtok, az érzéseitek még ugyan azok maradnak – emelte a plafon felé a tekintetét Damon, mint aki nem először közli ezt az őssel. Ami egyébként így is volt, mivel párszor már átrágták a témát. Kol utána mindig nyugodtabb lett, Damon pedig ezzel egyenes arányosan lett egyre idegesebb. Így nem meglepő, hogy volt olyan eset, amikor is a vámpír szabályosan leordította az ős fejét a nyakáról, hogy mégis hogy gondolhat ilyesmiket. – Ugye nem kell emlékeztetnem rá, hogy már amúgy is egy házasságnál magasabb szinten lévő kapocs van köztetek a kötelék által? – húzta fel a szemöldökét az idősebb Salvatore.
• Tudom, csak Cassie mellett folyton elbizonytalanodom – sóhajtotta Kol.
• Nos, ez a te egyéni problémád, amit én nem tudok megoldani és, ha lehetek őszinte nem is igazán akarok. Szóval viselkedj úgy, ahogy a korod béli férfihoz illik és szedd össze magad – parancsolt rá az ősre Damon ellentmondást nem tűrően.
• A korombéli férfiak már régen a földben porladnak – vágott végre vissza Kol ajkán egy halvány mosollyal.
• A pocsék humor már alakul, szóval kezdesz helyre rázódni a letargiából – forgatta meg a szemeit Damon. - Ha végre képes vagy elengedni engem… és én nagyon remélem, hogy így van, akkor nekem most mennem kell. Keress valaki mást, aki ápolja a kis lelki világodat, vagy ami még jobb lenne, szed végre össze magad. Később találkozunk – közölte a vámpír és kiment a szobából, hogy az oltárhoz kísérje a lányát.

• Kész vagytok? – kérdezte Damon belépve előzetes kopogás után lánya és Kol közös szobájába. Ahonnan az ős ki lett paterolva, mivel Caroline úgy gondolta így mégsem járja. Rebekah és Lorenna pedig csatlakoztak az elképzeléshez. Tehát külön szobákat neveztek ki férfi és női öltözőnek.
• Én igen – mosolyogott rá apjára Cassie, aki ellágyultan pillantott rá.
• Csodálatos vagy – nézett rá Damon gyöngéden és felé nyújtotta a karját.
• Damon, várj, még kell valami régi, valami új és valami kék – száguldott be a szobába Caroline és Lorenna.
• Valami régi – lépett unokája háta mögé Lorenna és a nyakába tette a családi címert ábrázoló nyakláncot. Ami egy fekete párduc volt, körülötte sötét erdővel.
• Ugye felvetted azt a harisnyakötőt, amit kikészítettem neked? – kérdezte Caroline. Cassie bólintását látva elégedetten kijelentette. – A valami új is megvan, akkor most már csak a…
• …valami kék kell – fejezte be barátnője mondatát Elena és elővette a Koltól kapott fülbe valókat. Lorenna ezután a tükör felé fordította unokáját.
• Azt hiszem készen vagy – lábadtak könnybe a vörös hajú boszorkány szemei is pont úgy, mint lányának az előbb.
• Mindig is készen álltam és csak rá vártam – válaszolta Cassie kedvesen.
• Lorenna ugye nem most fogod elsírni magad? Mert szerintem akkor Ric világgá fut, ha meglátja az elmosódott sminkedet – cukkolta szokása szerinte a vörös hajú boszorkányt Damon.
• Szerinted nem gyönyörű, Damon? – fordította Cassie-t a vámpír felé.
• Igen, de ez magától érthetődő nem? Az én lányom – vont vállat Damon könnyedén, nem minden szerénység nélkül.
• Mit is vártam tőled – csóválta meg a fejét Lorenna. Cassie viszont tudta, hogy apja tényleg így gondolja. – Akkor lent találkozunk – ölelte meg az unokáját.
• Igen, köszönöm a ruhát nagyi – hálálkodott Cassie.
• Nincs mit – legyintette a vörös hajú boszorkány derűsen. Mindig is azt akarta, hogy a lánya viselje ezt, de mivel ő neki soha nem volt rá alkalma, így most beérte az unokájával is, akin pont olyan jól állt, mint egykor rajta.
• A ruhádra figyelj oda a lépcsőn lefelé menet – tanácsolta Caroline.
• Tudom – mosolygott rá a szőke vámpírlányra Cassie és még el is nézte neki, mivel ma ezt az esküvői lelkesedésnek tudta be és nem az aggódásnak. Elena egyszerűen csak megölelte a lányt, ahogy Annabell is.
• Örülök, hogy itt vagy – mondta édesanyjának Cassie.
• Én is örülök neki – szipogott fel ismételten a nő és a többiek után ment.
• Mehetünk, Cassie? – kérdezte Damon a karját lánya felé nyújtva.
• Igen, apu mehetünk – karolt bele a vámpírba Cassie. A folyosón nem volt senki. Elena, Caroline, Lorenna és egy ölelés után Annabell is előre siettek a kertbe, hogy elfoglalják a helyüket, ahol a ceremóniát tervezték megtartani.
• Boldog leszel vele? – kérdezte halkan Damon. Csak azért, hogy biztos legyen mindenki mindenben és, hogy megnyugtassa önmagát is.
• Tudod, hogy senki mással nem lehetek az, csak és kizárólag vele. Szeretem őt – felelte Cassie hasonló hangon.
• Tudom – biccentett Damon és elmosolyodott. Cassie pedig visszamosolygott rá. Egyikük sem gondolta volna, hogy a lány egy ősvámpírhoz fog feleségül menni, mégis annyira bosszantóan és visszavonhatatlanul igaz volt. Ann és a kis Gabriel ott álltak a kastély bejárata előtt, hogy megvárják a menyasszonyt és az örömapát. A kisfiú egy párnán tartotta a gyűrűket, mivel ő volt a gyűrűhordozó, még a kislány a koszorúslány volt.

Mindenki hallotta, hogy Cassie és Damon, valamint a két gyerek a pavilon bejárata elé ért. Amit a kertben állítottak fel az esküvő idejére és azért, hogyha esne az eső, akkor is védve legyenek. De az idő csodálatosan tiszta volt és még egy kósza szellő sem lengedezett. Mintha ezzel is a támogatását akarná kifejezni a nagy esemény miatt. Kol immár nem volt ideges, hanem megnyugodva várta, hogy Cassie ideérjen mellé és ezen túl ott is maradjon. Örökre. A tanúja, aki Nik volt vigyorogva állt mellette. Amikor öccse megkérte őt erre a tisztségre igazán boldog lett tőle. Mivel azt hitte, hogy az Elijah-t fogja megkérni rá és nem őt. Ezért szorosan magához ölelte testvérét, hogy kifejezze ez iránti háláját és örömét. Kol is örült neki, hogy bátyja ennyire boldog volt ettől az egyszerű kéréstől. Utána a helyzetet Nik azzal tette viccesé, hogy kijelentette „Soha nem gondoltam volna, hogy megérem, hogy te előbb hajtsd igába a fejed, mint én.” Cassie tanúja pedig mindenki legnagyobb meglepetésére Sebastian volt. Egyszerűen senki nem gondolta volna, hogy a lány az unokatestvérét választja erre a tisztségre, hanem úgy hitték, hogy Holly vagy valamelyik másik lány lesz a választott. Kol volt az egyetlen, aki sejtette ezt. Holly nagyon boldog volt, hogy barátnője Sebastiant választotta tanúnak. Aki viszont barátnőjével ellentétben először szavakat sem talált. Csak egy szót tudott nagy nehézségek árán kipréselni magából. Ami nem volt más, minthogy: „Biztos?” Mikor kuzinja biztosította őt arról, hogy valóban ezt akarja, akkor belegyezett. És egy soha nem látott mosollyal ajándékozta meg a lányt. Cassandra is elérkezetnek látta az idő, hogy megjelenjen, mivel ő tartotta a szertatást, ezért nem lett volna tőle szép a késés. Vele tartott Kellan is. Moira, Lorenna és Annabell mellett foglalt helyett és a kivételes alkalom szempontjából rendbe szedte magát, így már nem nézett ki annyira hátborzongatóan, mint ahogy általában szokott. Liam hathatós segítségével felcsendült a nászinduló és mindenki felállva várta a mennyasszonyt és az öröm apát. A menet elején ballagott a kis Gabriel büszkén cipelve a párnát a gyűrűkkel. Mögötte Ann lépdelt széles mosollyal az arcán, kezében egy apró díszes csokorral. Őket pedig Cassie és Damon követték. Amikor a lány és Kol tekintette találkozott megszűnt körülöttük minden és boldogan egymásra mosolyogtak.

• Vigyázz rá – adta át lánya kezét Damon szigorúan.
• Kérned sem kell – biccentett a vámpír felé komolyan az ős és óvatosan megfogta szerelme kezét.
• Azt hiszem mindenkinek nyilvánvaló miért is gyűltünk ma itt össze – mosolygott rá az előtte állókra Cassandra. – Vannak olyan érzések, amik örökké összekötnek két embert. A köztetek lévő kötelék erősebb mindennél, ami ezen a világon van. Cassie, gyermekem, akarod férjedül, társadul, gyermekeid apjává fogadni a melletted lévő Kolt az örökké valóságig jóban és rosszban egyaránt? – kérdezte leszármazottját felé fordulva.
• Akarom – válaszolta Cassie lágyan.
• Kol, akarod feledésedül, társadul, gyermekeid anyjává fogadni a melletted lévő Cassie-t az örökké válóságig jóban és rosszban egyaránt? – kérdezte Cassandra az ős felé fordulva.
• Akarom – válaszolta Kol is.
• Gabriel, kérlek – szólította fel a kisfiút Cassandra, aki a mennyasszony és a vőlegény közé állt. – Ezek a gyűrűk szimbolizálják összetartozásotokat az emberek között is. Kol, megtennéd? – Az ős az egyik kezébe fogta Cassie-ét, a másikban pedig a gyűrűjét tartotta. - Ismételd utána. Ezzel a gyűrűvel én, Kol Mikaelsson, feleségemül fogadlak téged, Cassie Salvatore.
• Ezzel a gyűrűvel én, Kol Mikaelsson, feleségemül fogadlak téged, Cassie Salvatore – húzta fel szerelme jobb gyűrűsujjára a gyűrűt Kol.
• Cassie, te is megtennéd? – Cassie elvette a másik gyűrűt. - Ismételd utánam. Ezzel a gyűrűvel én, Cassie Salvatore, férjemül fogadlak téged, Kol Mikaelsson.
• Ezzel a gyűrűvel én, Cassie Salvatore, férjemül fogadlak téged, Kol Mikaelsson – húzta fel az ős jobb gyűrűsujjára a gyűrűt Cassie.
• Fogjátok meg egymás kezét – szólította fel a két házasulandó feleket, akik így is tettek. Cassandra a saját kezét az övékére helyezte. - A mágia által, a mágia nevében és a mágiáért házastársaknak nyilvánítalak bennetek – csendült Cassandra ünnepélyes hangja. Kezéből egy láthatatlan mágikus kötél indult ki és kötötte össze a két felet. Majd a mágia kirobbant belőlük és végig száguldott a jelenlévőkön. – Megcsókolhatod a feleséged – vetett egy huncut mosolygott az ősre, de az már a mondat elhangzása közben teljesítette a felszólítást, mivel erre aztán tényleg nem kellett őt megkérni. A többiek felállva tapsoltak, Nik hangosan fütyült az ifjú pár mellett. Ann is csatlakozott a hibridhez, valamint Gabriel is, bár neki még nem nagyon sikerült, de Nik kisegítette őt. A mindenre felkészült Caroline és Rebekah pedig rizst kezdett szórni az ifjú párra közben pedig a könnyeiket törögették, ahogy a legtöbb jelenlévő nőnemű személy.

Ezután mindenki gratulált az ifjú párnak. Kol hősiesen tűrte, hogy húga a vállára borulva zokogjon, amitől őt és az öltönyét a mellé furakodó Liam mentette meg végül. Ezért pedig igencsak hálás volt a férfinak, mert azt hitte, hogy húga soha nem fogja őt elengedni, és ami még ennél is rosszabb az öltönyére zokogja el boldogságát azért, mert összeházasodott Cassie-vel.

• Sok, boldogságot kicsim – szorongatta meg unokáját Lorenna.
• Nagyi, ha nem akarod idő előtt kiszorítani belőlem a dédunokádat, akkor szerintem lazíts egy kicsit – emlékeztette állapotára a vörös hajú boszorkányt Cassie.
• Igen, igen, hogyne – válaszolta Lorenna és valóban lazábbra vette mind a lelkesedését, mint az ölelését. Amiért az unokája igencsak hálás volt. Szóval, mivel az újdonsült mennyasszonnyal óvatosan kellett bánni ölelgetés szintjén, ezért mindenki az újdonsült férjen töltötte ki boldogságát, annak legnagyobb örömére. Bár valóban határtalanul boldog volt, aminek még ez sem szabhatott határt, sőt Nik kaján megjegyzései sem zavarták. Főleg nem azért, mert elraktározta őket, valamint mivel videó is készült róla tudta, hogy emlékezni fog rájuk, és amikor eljön a megfelelő idő, akkor visszaadhatja majd a kölcsönt. A vacsorát a bálteremben rendezték be. Az asztalfőre természetesen az ifjú pár ült. Mrs. Hastings eléjük tette a vacsora végén a tortát. Cassie és Kol felálltak és az ős a kezébe vette a kést, Cassie pedig az ősére helyezte a sajátját.
• Te, Kol, mindig is tudtam, hogy a családban nem te vagy a főnök – jegyezte meg Nik derűsen, arra célozva, hogy mivel Cassie keze van felül. Ami azt jelenti, hogy ő az „úr” a házasságban.
• A humorod valahogy még mindig nem jön be nekem – vágta rá Kol duzzogva.
• Szeretnéd, hogy megfordítsuk a felállást? – súgta Cassie halkan férjének.
• Nem, nekem, pont megfelel – csókolta meg a feleségét az ős erősen megfeledkezve a közönségükről.
• Kol, szerintem itt az ideje, hogy felvágjátok a tortát – jelentette ki Elijah, mikor az ifjú pár a diszkrét torok köszörülésére sem reagált semmit.
• Hogy? Ja, igen, persze – vált el nagy nehézségek árán kedves ajkaitól Kol. De tudta, hogy bőven lesz még ideje, hogy folytassák.
• Várjatok, csinálok rólatok egy képet! – kiáltott fel Rebekah lelkesen. Egyébként a kamerák a Nik által felszerelt helyeken folyamatosan mentek és vették az egészet a ceremóniától kezdve.
• Szöszi, nem kell a rizsa, úgysem tudsz egynél megállni – röhögött fel Damon.
• Rebekah, ez ma már hányadik kép is lesz? – kérdezte Nik is vigyorogva.
• A hányadik memóriakártya megfelelőbb kérdés lenne – licitálta túl a hibridet Stefan.
• Örülök, hogy ilyen nagy az összhang köztettek – húzta fel az orrát a szőke ős mire mindenki elmosolyodott.
• Rebekah, még ma, ha lehet – sóhajtott Kol és a plafon felé emelte a tekintetét jelezve, hogy a türelme már igencsak kezd elfogyni. Nem is beszélve, arról, hogy ha Elijah nem szól rájuk az előbb akkor biztosan itt és most adott volna egy korhatáros műsort a kedves egybegyűlteknek. Igaz, tudta, hogy Cassie megállította volna őt, a nagy kérdés csak a mikor volt. Húga közben gyorsan csinált egy perc alatt szinte harminc képet. A torta közös felvágása utána Cassie és Kol adott egymásnak egy-egy falatot az első szeletből. Igaz, Kolnak valahogy az orrára is került belőle a násznép legnagyobb mulatságára. Az ős cseppet sem bánta a dolgot, főleg, mikor ő is hasonlóan cselekedett szerelmével szemben. Aztán felosztották a tortát és adtak belőle családtagjaiknak ezzel is kifejezve, hogy most már egy családhoz tartoznak.

• Felkérhetem egy táncra Mrs. Mikaelsson? – hajolt meg a felesége előtt Kol csábító mosolyra húzva az ajkait. Szívét melegség járta át a lány nevének kimondásakor. Az enyém, az én feleségem, örökre.
• Természetesen Mr. Mikaelsson – helyezte az ős kezébe a sajátját Cassie viszonozva a mosolyt. Ő is hasonlóan érzett, mint Kol. Most már örökre együtt leszünk, és senki nem tehet semmit ez ellen. Megszólalt a zene és az ifjú párt már szelte is a báltermet, gyengéden egymásba kapaszkodva. - Szeretlek – pillantott fel Kol barna szemeibe a lány.
• Én is téged, édesem – válaszolta az ős még jobban magához húzva feleségét, de persze azért óvatos is volt, mivel nem akarta összenyomni a kisfiúkat.
• Szabad lesz? – kérdezte Damon, mikor már ő is táncolni akart a lányával, ami úgy két zeneszám után lehetett.
• Persze – mosolygott rá a vámpírra az ős és egy gyors csók után átengedte feleségét az öröm apának. Ő pedig Annabellt kérte fel egy táncra. Ezután, a mennyasszonyt kézről kézre adták a férfiak, hogy mindenki táncolhasson vele, bár Damon eleinte nagyon nehezen engedte át másnak a lányát és ott kicsit megakadt a sor, de Elijah a maga udvarias modorában lekérte Cassie-t egy táncra és végül a vámpír kénytelen kelletlen átengedte neki. Végül az ifjú pár ismét együtt táncolt.
• Hiányoztál – mormolta az ős magához húzva szerelmét.
• Végig itt voltam melletted – válaszolta Cassie.
• Tudom, és itt is maradsz, mert soha nem foglak elengedni téged – simított végig a lány hátán Kol.
• Vállalom ezt a kockázatot – remegett meg Cassie és megcsókolta a férjét.
• Ajánlom is, hogy így legyen – mormolta Kol csipkelődően.

Később Caroline megkérte Cassie-t, hogy dobja el a csokrát.

• Rendben, akkor álljatok sorba – válaszolta a szőke hajú vámpírlánynak és a többieknek. Majd hátat fordítva eldobta a virágcsokrát, ami egy nagy ívet leírva landolt egyenesen Elena kezeiben.
• Elijah, azt hiszem, nemsokára nagy bejelentésre számíthatunk tőletek – fordult idősebb öccse felé Nik és utána zavarba ejtően Elenára vigyorgott, aki el is pirult.
• Rátapintottál a lényegre Niklaus – közölte Elijah elmosolyodva.
• Nocsak, csak nem? – kérdezte Kol felvonva a szemöldökét. Fiatalabb bátyja magához húzta Elenát, aki még mindig zavarban volt.
• Nem szerettük volna még egy ideig közölni veletek ezt, de Elenával összeházasodunk ősszel, a baba születése után – közölte Elijah a nagy bejelentését.

Tudtam – csendült Lorenna halk, ám annál diadalmasabb hangja.

• Komolyan még egy esküvő? Úgy látszik, mindenki most akarja bepótolni az eddig elmaradt dolgait ezzel kapcsolatban. Ez az év az esküvőké úgy látszik – dünnyögte Damon a vörös hajú boszorkánnyal egy időben. Mindenki felnevetett a mondandójukat hallva.

Ezután Kol lehúzta szerelméről a harisnyatartót. Bár a keze nagyon is sokáig időzött szerelme lábain, aki alig bírta megállni remegés nélkül.

• Akkor sorakozó és megtudjuk, hogy még kinek lesz idén esküvője Damon nagy örömére – jegyezte meg az ős és hátat fordítva eldobta felesége harisnyatartóját. A szerencsés elkapó fél a tétován álldogáló Ric volt, aki erre a füle tövéig elvörösödött.
• Hát Ric, erre még én sem tudok mit mondani – jelentette ki Damon. Remélve, hogy tévedés az egész. Lorenna csillogó szemekkel pillantott a történelem tanárra, aki félénken rávigyorgott. – Oh, haver, már te is? – fakadt ki a vámpír duzzogva meglátva, hogyan is nézi legjobb barátját Lorenna és, hogyan is viszonozza azt.
• Damon, nem állhatsz a szerelem útjában – csapta hátba Nik az idősebb Salvatore-t derűsen.
• És nem is akarok – válaszolta Damon elvigyorodva. – De a kezed azért vedd le rólam, mivel úgy emlékszem, hogy ezt már megbeszéltük egyszer és nem akarhatsz emlékeztetőt – tette hozzá morcosan.
• És ha igen? – kérdezte a hibrid kihívóan.
• Akkor legalább hagy nekem egy kis szabad teret a mozgásnak – vágta rá az idősebb Salvatore, mivel Nik szinte a képébe mászott.
• Legyen – emelte fel a kezeit a hibrid megadóan. – Caroline ugye megtisztelsz engem egy újabb tánccal? – fordult szerelme felé, aki szinte egyből a karjaiba vetette magát.

Cassie és Kol ezután már nem sokáig voltak jelen, mert Rebekah és Caroline szinte kilökték őket az ajtón mondván nehogy lekéssék a gépet. Mindenki kikísérte az ifjú párt a kastély elé, és amikor elindultak együtt hallgatták és nézték amint a tökéletesen ünnepélyesen feldíszített kocsi után zörögni kezdenek a konzervdobozok. Cassie és Kol tehát elindultak a Nik által ajándékozott nászútra. Rebekah mikor meglátta, hogy az általa tökéletesen feldíszített autó tökéletességét így tompította valaki egyből kedvenc bátyjára nézett, aki Stefannal együtt gyanúsan ártatlan arcot vágott. Ahogy Ann és Gabriel is, de őket nem igazán lehetett hibáztatni.

• Tudom, hogy ti voltatok – tromfolt le a bűnösöket a szőke hajú ős.
• Na, de Rebekah, hogy feltételezhetsz ilyesmit rólunk – tette a hatás kedvéért a szívére a kezét Nik.
• Az ártatlan bárány szerep nem jön, be, ha te vagy a farkas – szólalt meg Damon.
• Szerintem tök jó volt – mondta a kis Gabriel az egyik hüvelykujját a szájába véve.
• Igen, kicsim az volt – vette fel a karjaiba a kisfiút Caroline.
• Na, jó, most az egyszer elnézem nektek – mondta Rebekah, aki mellett már ott állt Liam, aki, mint mindig most is hathatós segítség volt a szőke ős nyugodtságának elérésében. – Egyébként is úgy terveztem, hogy ti fogtok eltakarítani – mondta Stefanhoz és Nikhez intézve a szavakat. Akik egymásra néztek végül elnevették magukat, mert nem hitték, hogy ennyivel megússzák a dolgot.