2. évad 13. fejezet

Sziasztok! Itt is a következő fejezet, viszont ezzel együtt szeretnék előre szólni, hogy valószínűleg jövőhéten nem tudok hozni friss fejezetet. Valamint ezután valószínűleg csak két hetente tudok hozni új részt. Mivel nemsokára fontos vizsgáim lesznek. Megértéseteket köszönöm :) 


Hazatérés

„Hazatérés, erről szól az élet; a kereskedőké, a titkároké, a bányászoké, a méhészeké, a kardnyelőké, mindnyájunké. (...) Otthon: a hely, ahonnan származol, de ugyanakkor a végcélt is jelenti.” Patch Adams c. film

Másnap reggel mindenki izgatottan ébredt. Ugyanis a legtöbbjük már nagyon várta azt a pillanatot, amikor ismét Mystic Fallsba lehetnek. Ennek legfőbb oka az ott nemsokára megtartandó esküvők voltak és csak egy kicsit számított az, hogy Arthur Williams üldözi őket. Elvégre, ha már keresi őket a boszorkányvadász, akkor támadjon ismerős területen, ahol sokkal könnyebben és hatékonyabban tudnak védekezni és leginkább megelőző csapásokat mérni.

• Indulhatunk? – kérdezte Dean derűsen a többiektől, akik két óra huzavona után végre útra készen álltak.
• Legyen – sóhajtotta Lorenna. Ő igazából jobban értékelte volna, ha a faluban maradnak. Viszont Dean - akinek varázsereje jóval nagyobb volt, mint a vörös hajú boszorkánynak - elmondta, hogy nem jelent gondot az, ha máshol kell védelmi varázslatokat mondania. Így aztán Lorenna sem ellenkezett tovább. Főleg, mivel már alig várta, hogy dédunokájával együtt varázsolhasson és megtapasztalhassa azt az erőt, ami születése, vagyis inkább fogantatása óta folyamatosan növekszik a fiúban. A falu védelmével és felügyeletével ismételten Sebastian-t bízta meg. Aki mivel más választása nem igazán volt elfogadta a feladatot.
• Aztán nekem tartástok a tempót – vetette még oda a fiú egy hatalmas vigyorral az arcán a többieknek. Aztán utasaival együtt valóságos rakétaként vette a repülőtér felé az irányt. Vele tartott Cassie, Kol, a kicsit Christian és Ann. Így aztán tényleg olyanok voltak, mint egy nagycsalád annak ellenére is, hogy az egyik gyermek két változatban volt jelen, ráadásnak úgy, hogy a jövőből jött fiú külsőre olyan idősnek nézett ki, mint a szülei. Cassie felnevetve konstatálta, hogy fia ugyan olyan sebesen szeli az utakat, mint ő. A kis Christinnal a karjában boldog és nyugodt volt. Kisfia nemrég aludt vissza a reggeli szunyókájára.
• Nem, nem azt nemrég olvastad. Nem ismétlünk ilyen hamar, amikor van még egy csomó mese! Például a Disney mesék nagyon jók, abból választok majd egyet – szabta meg a feltételeit az esti mesével kapcsolatban Ann.
• De ugye tudod, hogy az eredeti Grimm történetekben nincs ilyen boldog befejezés? – horkantotta Kol, akit sértett a kislány megjegyzése.
• És? Engem nem az érdekel, hanem ez – vágta rá Ann.
• Oké, én továbbra is azon a véleményen vagyok, hogy az én kedvencemet olvassátok – szólt bele a beszélgetése Dean is.
• Olvasd magadnak! A baba énednek meg én választok – vágott vissza Ann.
• Na, de gyerekek! Ne veszekedjetek – csitított jövőből jött csemetéjét, valamint férjét Cassie. Főleg mivel félő volt, hogy a heves nézeteltéréseikkel felébresztik a kicsi Christian-t.
• Igen, anyátoknak igaza van. Ne veszekedjetek, mivel a mese nem vita tárgya és az lesz, amit én mondok – kötötte ki Kol vigyorogva. Mire mind Ann, mint Dean megsértődött.

• Mint az anyja – csóválta meg a fejét a vörös hajú boszorkány rosszallóan, miközben Damon próbálta tartani a tempót, amit unokája diktált. Lorennát ugyanis nem igazán nyugtatta meg, hogy a fiú örökölte Cassie gyorshajtás iránti szenvedélyét.
• Nos, szerintem tud magára vigyázni, pont, mint a nagyapja – válaszolt Ric, mire ezért a megszólalásáért kapott egy morcos pillantást Lorennától és egy hatalmas vigyort Damontől. Annabell, aki szintén velük tartott egyszerűen csak megcsóválta a fejét ezt látva és próbálta nem elnevetni magát.
• Úgy vezet, mint aki nem tudja mi is az a sebesség korlátozás – mormolta Eliot sóhajtva és bár ő sem maradt el sokkal unokatestvér mögött azért ügyelt arra, hogy édesanyát ne ijessze meg a túlzottan gyors sebességgel. Igaz, hogy Deannek nem kellet ilyesmivel foglalkoznia tekintve, hogy a vele tartók mindegyike úgy száguldott, mintha folyton késésben lenne.
• Ismerős, de legalább gyorsabban ott leszünk – jegyezte meg Elijah kimérten. Közben megnyugtatóan magához húzta a mellette lévő Elenát, aki már nagyon várta a Jeremy-vel való ismételt találkozást és, hogy be tudja mutatni az öcsének is a fiát.
• A természete mindenesetre megvan hozzá – reagált le Nik is a gyors tempót. Caroline a kis Gabriellel az ölében lelkesen integet a falunak, a fáknak meg úgy általában mindennek. Mivel éppen ilyen játékot játszottak, amit a kisfiú nagyon is boldogan tett meg, a szőke hajú nő meg anyai gondoskodással és kedvességgel csatlakozott hozzá.
• De az nagyon – mosolyodott el Stefan, aki elől ült Eliot mellett.

• Már megint a gyorsabb vagyok játékot játssza, de tudhatná, hogy Lorenna jelenlétében okosabb lenne visszafognia magát – morogta Lucas bosszúsan.
• Milyen játékról beszélsz? – érdeklődte Rebekah nagyon is kíváncsian.
• Nem igazán érdekes. Csak arról van szó, hogy néha szoktunk versenyezni, de a határokat valahogy véletlenül átlépjük… olykor-olykor – fogalmazta meg burkoltan a választ Lucas. Ami bár utalt arra, hogy rossz dolgot tesznek ilyen versenyzésben, mégis azt sejtette, hogy még időben leállnak. Persze utóbbi nem volt igaz. De ez egy kegyes hazugság volt. A szőke hajú ős meg elhitte. Viszont a hátsó ülésen pipázgató Liam, már nem volt ilyen hiszékeny. És ennek legfőbb oka az volt, hogy a gyerek Cassie és Damon mellet sok mindent megélt. Ugyanis az idősebb Salvatore túl sok ilyen trükköt tanított meg a lányának, ahogy nyilván az unokájának és akarva, akaratlanul a többi jövőbeli gyerekeknek is. Liam tudta, hogy azok ketten próbálták letagadni az ilyesmit, ha csináltak valamilyen nagyon nem kellő dolgot. Szóval az ilyen gyerek-szülő füllentéseket kapásból észlelte és próbálta előre lelkileg felkészíteni magát a látható megpróbáltatásaira. Amik igazán nehéznek látszottak. Pedig még meg sem születek a többiek.

A repülőn aztán Lorenna még egy kis ideig duzzogott Ric megjegyzése miatt, aztán a történelem tanár megkérdezte a vörös hajú boszorkányt, hogyan is halad a vezetőség az esküvőkkel. Ezután pedig Ricnek el kellet tűrnie egy három órán át tartó tervezést, de úgy vélte, hogy megérte, mert Lorenna már nem haragudott rá tovább. Ugyanis a megtartandó esküvőkre való tekintettel magával ragadta a vörös hajú boszorkányt a lelkesedés és ennek hála minden más háttérbe szorult. Ric, tehát alig bírt lépést tartani a lelkes boszorkánnyal. Ő egyébként személy szerint alig várta, hogy ismét Mystic Fallsban legyenek ismét, mivel már nagyon hiányzott neki Jeremy. Akiért aggódott, bár ezúttal semmilyen oka sem volt rá. Lucas örült neki, hogy Mystic Fallsba utaznak távol mindenféle mágikusvarázslat alá helyezett plüssmackótól. Rebekah, aki szinte minden egyes szabad percét jövőből jött fiának a megfigyelésével töltötte teljesen lelkes volt és alig várta, hogy belevethesse magát az esküvői előkészületekbe. Liam próbálta visszafogni a szőke hajú őst, nem valami nagy sikerrel, de ettől még egy joviális mosoly kíséretében elnézte szerelme hihetetlen tempót diktáló kedvét. Eliot egykedvűen fogadta a tényt, amit meghoztak és az út elején folyamatosan édesanyját nyugtatta. Ugyanis Elena annak ellenére, hogy megnyugodott gyermeke jelenléte miatt, továbbra is aggódott. És bár nem mondta ki senki sem, ő személy szerint nem tudta, hogy mit is hoz számára a jövő. Párszor már futólag érintették a vámpír témát Elijah-val. A hasonmás nem tudta, hogy mit is kéne tennie. Valahogy amióta bekerült a természetfeletti világba nem akart vámpír lenni. Ugyanis mindig arról álmodott, hogy gyerekei lesznek és együtt öregednek majd meg a szeretett férfival. Viszont azzal, hogy közelebb került Elijah-hoz és nemsokára fog születni egy szintén vámpír fiúk sok mindent megváltozni látszott. Főleg úgy, hogy családja legtöbb tagja, ha teljesen halhatatlan nem is volt, attól még vámpírok voltak. Tehát, ha nem jön semmiféle rossz szándékú boszorkányvadász, vagy a túlvilágról ártó szándékú ősboszorkány, akkor örökké fognak élni. Ő pedig nem akarta elhagyni őket. Soha, semmilyen körülmények között. Elijah érezte szerelme vívódását és mivel tudta, hogy ez az ő döntése támogatóan mellette állt. Persze titokban nagyon is reménykedett abban, hogy Elena az örökéletet választja az ő oldalán. Nik a kis Gabriellel játszott és közben azon töprengett, hogy vajon milyen apa is lesz belőle. Már persze itt volt a kisfiú, akivel remekül megértették egymást és remélte, hogy születendő ikerlányaival is ilyen jó szinkront fog kialakítani. Caroline boldogan pillantott leendő férjére és a kisfiúkra, akit közös megegyezéssel fogadtak örökbe, de teljesen a sajátjuknak éreztek. Nem tudta, hogy milyen lesz számára a szülés, bár amikor Cassie szült, akkor abban a pillanatban kicsit megijedt, de ha a kis Christianra nézett, akkor elkapta őt a vágy. Az iránt, hogy neki is legyen egy ilyen kis csöppsége. Két kislány. Mindig is arra vágyott, hogy legyen minimum egy fia és több lánya és Cassie vérének a segítségével ez már megvalósulni látszott, így aztán szavakba sem tudta foglalni izgalmát. Egyszerűen tudta, hogy Nik és ő jó szülők lesznek. Mert, ha a hibrid nem is kapott megfelelő nevelést a testvéreivel együtt, sem Mikaeltől, sem pedig Esther-től attól még ők maguk lehetnek jó szülők. Mint ahogy azt a kis Gabriel, a kis Christian és Ann esete is nagyon jól mutatta. Elvégre Klaus szinte azonnal megtalálta a közös hangot a kis Gabirellel. Kol és Ann viszonya pedig a szurkálódások ellenére nagyon szép volt. Kol és Christian pedig nagyon édesek voltak együtt, a féltő apa és a boldog kisbaba. Persze Caroline ennek ellenére tartott Arthur Williamstől és még jobban Esther-től, viszont bízott abban, hogy minden rendben lesz velük és végre boldogok lehetnek. Születendő kis babáikkal és egyre bővülő családjukkal együtt. Damon szem forgatva figyelte a többieket és olykor odaszólt egy-két kevésbé odaillő kifejezést a vörös hajú boszorkánynak, mert már alig bírta nézni, ahogy az lelkesen fel s alá járkált a gépen. Az idősebb Salvatore megkérdezte Annabell-től, hogy nem e lehetne valahogy takarékra, vagy legalább kevésbé hullámzó kedvűre kapcsolni Lorennát. A szellemnő ez helyett inkább beszélgetéssel kötötte le gyermeke apjának a figyelmét, mivel nem akarta azt, hogy a vámpír egy esetlegesen elvetemült pillanatában beváltsa a fenyegetésnek is beillő kérdését. Stefan Liam-el beszélgetett, aki bár fél szemmel mindig Rebekáh-t nézte attól még igazán elmerült a beszélgetésbe a fiatalabb Salvatore-val. Christian élvezettel cukkolta Lucast, egészen addig még Eliot meg nem unta és nem adott neki unaloműzés szempontjából egy könyvet. Igazából hozzávágta unokatestvéréhez, akit nem igazán ért meglepetésként a felé száguldó olvasásra alkalmas tárgy, így egy varázslat segítségével megállította és nagyzolóan kezdte el olvasni. Értendő ez alatt, hogy a megfelelő oldalon kinyíló könyv előtte lebeget és a szükséges időpontban tovább nem lapozta magát. Lucas duzzogott is ez miatt egy sort, de aztán édesanyja teljesen bepörögve kezdte neki magyarázni az esküvők részleteit, amiknek a szervezéséből nagyon is kivette a részét. Így tehát a zöld szemű fiú minden figyelmét édesanyjának szentelte. Kol magában vagy éppen hangosan röhögött a körülöttük folyó események miatt. Cassie-t szorosan magához húzva figyelte rokonaikat és ebben a pillanatban tényleg nem tudta eldönteni, hogy Arthur Williams és Esther miért is nem mennek a pokolba és hagyják őket békén. Cassie érezte férje olykor, olykor felszínre bukkanó feszültségét, de ilyenkor pár pillantással és mondattal helyre billentette az ős hangulatát. Közben legtöbb idejét a fiának szentelte. A kicsinek. Christian érdeklődve játszadozott édesanyja hajával vagy éppenséggel kezével. És boldog gőgicséléssel adta a többiek tudtára, hogy mennyire jól is érzi magát. Amit persze mindenki lelkesen fogadott és továbbra sem múló ámulattal figyelték őt. Ettől pedig a jövőből jött kékszemű fiú szinte sugárzott. Ugyanis imádta, ha ennyire sokat csodálták őt. Klaus ismételten kijelentette, hogy a fiú ezt egyértelműen az apjától örökölte, amit senki sem cáfolt meg tekintve, hogy tökéletesen fedte a valóságot. Cassie persze kellő figyelmet szentelt Ann-nek is, akinek Lorenna gyakorlás szempontjából kiadott pár egyszerű kis számolásos feladatott. Kol pedig apró kézjelekkel segített a lánynak. De ügyelte rá, hogy Lorenna azért ne vegye észre, tekintve, hogy akkor nyilván nem lenne hozzá valami kegyes az élet.

Mystic Fallsba való érkezésük egészen zökkenőmentesen telt el tehát a szokásos természetükből fakadó problémákat eltekintve. A három jövőből érkezett fiú a Mikaelson villába kapott szállást. A nagylelkű ajánlatott Nik valósággal leszögezte. Ugyanis remélte, hogy a három fiú közül valamelyik, majd véletlenül elszólja magát a jövővel kapcsolatban. És annak ellenére, hogy ennek nem volt nagy a lehetősége ő mégis remélte, hogy így lesz. A legnagyobb lehetőséget erre Dean és Lucas veszekedései adták – ami eléggé gyakori volt a két fiú között -, ő pedig hallgatta hátha elkotyognak valamit. Mivel sem Kol, sem pedig Rebekah nem volt az a túlzottan sokáig titkot tartó ember és a hibrid úgy vélte – igazából nagyon bízott benne -, hogy lehetséges, az miszerint a gyerekek is örökölték ezt az ő szempontjából nagyon jól jövő tulajdonságot. Egyébiránt Cassie, Kol, Ann és persze a kis Christian is a villában szálltak meg. A megérkezésük után Dean elvégzett jó pár varázslatot, annak érdekében, hogy minden biztonságos legyen, aztán pedig átment a Salvatore panzióba is, hogy ott is hasonlóan tegyen. Természetesen tudta, hogy a város egész levédése kissé lehetetlen próbálkozás lenne. Tehát a bajok elkerülése érdekében olyan varázslatot állított fel a városhatáron, ami érzékeli, ha számukra hívatlan látogató érkezik. Akkor is, ha valami jött ment kis senki az illető. Mivel ebben a helyzetben igazán nem válogathattak, a biztonságuk szempontjából semmiképpen sem.

• Hello nagyapa, Liz – köszönt az ott lévőknek. Ugyanis Damon éppen Lizzel beszélgetett, amikor megérkezett.
• Damon, ki ez a fiú és miért hív téged nagyapának? – fordult a vámpír felé döbbenten a seriff.
• Ő Christian, az unokám – vont vállat a vámpír könnyedén, amolyan „Ez teljesen magától érthetődik” módon.
• Christian? De nem csak most születtél? Máris ilyen gyorsan megnőttél? – fordult a visszafojtott röhögéstől rázkódó fiú felé a nő.
• Persze, hiper szuper gyorsan – adta meg a választ Dean vigyorogva.
• A jövőből jöttek ide – szólalt meg a szobába belépő Ric, aki teljes mértékig megértette Liz hitetlen döbbenetét. Ő pont a Gilbert házba tartott, hogy beköszönjön Jeremy-nek csak egy pillanatra eljött a panzióba és mivel itt volt szükségesnek érezte, hogy felvilágosítsa Lizt a történtekről.
• Mégis hogyan? És mi az, hogy „…jöttek”? – érdeklődte a seriff.
• Most már tudom, hogy Caroline kitől örökölte ezt a folyamatos kérdezősködő dolgot. Tisztára, mint egy vallatáson – mondta az idősebb Salvatore cinikusan. Dean pedig nem bírta tovább és a könnyeit törölgetve röhögni kezdett. Damon pedig csatlakozott unokájához.
• Csak vicceltettek velem! – vágta rá erősen sértetten a szőke hajú nő.
• Nem, igazat mondunk. Christian, vagyis a megkülönböztetés érdekében Dean a jövőből jött ide, hogy segítsen nekünk. Vele érkezett Lucas, Rebekah és Liam fia, valamint Eliot, Elena és Elijah fia is – válaszolta a történelem tanár. Tudva, hogy neki talán elhiszi a nő, ugyanis Deant és Damont elnézve megértette a nő kételkedését.
• Hihetetlen – mormolta a seriff döbbenten, de végül elhitte, amit neki mondtak, mert más magyarázat tényleg nem volt.

Eliot közben a Gilbert házba ment az édesanyjával és az édesapjával.

• Jeremy! – kiáltott fel Elena boldogan, amikor újra látta öccsét. Elijah közben udvariasan helyet foglalt a nappaliban, ahogy Eliot is.
• Elena, örülök, hogy haza jöttetek – mosolyodott el a Gilbert fiú. – Valami baj van? – fürkészte nővére arcát, mivel látta rajta, hogy nyugtalan, ám boldog is.
• Arthur Williams boszorkányokat öl – lábat könnybe a hasonmás szeme.
• Szólnom kell róla Bonnie-nak – mondta egyből Jeremy aggódva.
• Lorenna már megtette, igazán ne fáraszd magad – jegyezte meg Eliot nyugodtan.
• Ismerjük egymást? – fordult a fiú felé Jeremy és ezzel egy időben kérdő pillantást vetett Elenára és Elijah-ra.
• Jeremy, ő Eliot… az én fiam és Elijah-é – válaszolta Elena kedvesen.
• A te… mid?! – kérdezte a Gilbert fiú és látványosan eltátotta a száját annyira megdöbbent nővére válaszától.
• A jövőből jöttem az unokatestvéreimmel azért, hogy segítsek nektek – felelte Eliot.
• Többen jöttetek? – kérdezte Jeremy egyre nagyobb hitetlenkedéssel.
• Igen, Lucas Rebekah és Liam fia, valamint Christian is itt van – szólalt meg Elijah is udvariasan.
• Christian, mint Cassie és Kol nemrég született babája? – érdeklődte Jeremy. Három bólintást kapott válaszként. – Hihetetlen. De várj csak, akkor te félig vámpír vagy? Hogyan tudtál akkor bejönni? - pillantott homlokráncolva leendő unokaöccsére a Gilbert fiú. Elena és Elijah is érdeklődve várták a választ.
• A jövőben be vagyok híva, így a múltban meg van előlegezve ez a kedvezmény. Legalábbis szerintem – vetette fel a véleményét Eliot. Aztán édesanyjával és édesapjával kiegészülve elmondták, hogyan lehetséges is az ittlétük.
• Azt hiszem értem, szóval ti hárman jöttetek, hogy segítsetek nekünk – foglalta össze a megtudottakat Jeremy.
• Elvégre mire van a család? – érdeklődte Eliot kedvesen anyjára mosolyogva, aki egyből viszonozta azt.

Lucas ez idő tájt Lorennával, Caroline-nal és édesanyjával töltötte az időt. Mivel befogták őt, hogy segítsen nekik és a fiú anyja kérését nem tudta megtagadni így belement. Utána persze átkozta magát gondolatban, de későn jött rá arra, hogy mire is vállalkozott. Ugyanis a három nőnek azért volt szüksége valamelyik férfi családtagjukra, hogy megnézzék, hogyan is állnak rajta az esküvőkre rendelt szmokingok, amikből sokat csináltattak annak érdekében, hogy legyen miből válogatniuk. Liam és Stefan egy ideig érdeklődve nézték az egy személy divatbemutatót, amit Lucas szolgáltatott, de amikor a lányok őket is be akarták vonni, akkor sürgős teendőikre hivatkozva mentek megkeresni Niket.

• Kicsim, most fordulj egy kicsit balra, ülj le – adta az utasítások Rebekah.
• Szerintem az előző jobb volt – szólalt meg Lorenna eltöprengve.
• Nekem ez is tetszik – jegyezte meg Caroline. – Bár talán jobb lenne, ha egy árnyalattal világosabb fekete lenne – fejtette ki a saját véleményét az öltönnyel kapcsolatban és le is akasztotta a fogasról a szerinte megfelelő darabot.
• Igen, és mit szóltok ehhez a nyakkendőhöz – kapott fel egyet a vörös hajú boszorkány. A több száz darab közül. Amik avatatlan szemeknek szinte ugyan olyannak látszottak.
• Igen, ez jó lesz. Menni fog a koszorúslány ruhákhoz – vágta rá a szőke hajú vámpírlány lelkesen.
• Lucas, kérlek, vedd fel ezt itt – adta fia kezébe a kiválasztott ruhát Rebekah. A jövőből érkezett fiú szenvedően felsóhajtott és végül duzzogva ugyan, de megtette, amire édesanya kérte. Remélte, hogy unokatestvérei is ideérnek és akkor őket is magával ragadja ebbe az egész nevetséges ruhapróbás dologba.

• Akkor most megfürdesz, utána elmondok neked egy mesét és alszol egyet. Rendben picim? – kérdezte Cassie a kisbabájától, aki válaszként gügyögött pár teljesen érthetetlen dolgot.
• Azt mondja, hogy felőle rendben van. Főleg mivel utána az apukája akar közösen fürdeni az anyukájával – vigyorodott el Kol átkarolva felesége derekát.
• Hogy te milyen jól megérted a babák nyelvét – tetet ámulatot Cassie.
• Nos, nem tagadom, hogy mint mindent ezt is tökéletesen csinálom – szerénykedett az ős.
• Szóval tökéletesen? – hümmögte a lány és futó csókot hintett férje szájára.
• Később megmutatom mennyire – rántotta vissza magához egy hevesebb csókra feleségét Kol. De azért ügyelt a kicsit Christian-ra.
• Álok elébe - mosolyodott el Cassie.
• Megyek, megcsinálom a vizet – mondta az ős aztán kinyitotta a szobaajtót és átvonult az egyik fürdőbe. Ott elővette a baba fürdőkádat aztán pedig feltöltötte vízzel és babahab fürdőt is tett bele. Valamint gondosan ellenőrizte a víz hőmérsékletét egy aranyos kis halacskás hőmérő segítségével annak érdekében, hogy megfelelő legyen kisfia számára.
• Hallod kicsim? Apu elkészíti neked a vizet, hogy pancsolhass egyet. Addig viszont le kell vennünk a ruhácskáid – mondta Cassie Christiannak. Aztán a kis köntösbe bugyolált babával átvonult a fürdőbe. – Fürdeted te? – kérdezte a lány.
• Biztos? – kérdezte Kol bizonytalanul, bár felvillanyozódott a lehetőségtől. Valahogy eddig még nem került a sor olyan alkalomra, hogy ő próbálja.
• Persze, ne aggódj sikerülni fog – bíztatta férjét Cassie. Aztán átadta a most már lelkes ősnek a picit. A fürdés remekül sikerült. Kol örült neki, hogy sikeresen vett egy újabb baba élet szempontjából jelentős dolgot és még azt is elnézte, hogy kisfia annyira boldog volt a fürdéstől, hogy folyamatosan kalimpált apró kezeivel és így párszor levizezte őt és feleségét.
• Akkor most töröljük meg a kis legényt – mondta Kol és óvatosan egy törülközőbe bugyolálta a picit. – Hol a baba? – kérdezte az ős, amikor a kisfiú feje nem látszott ki a törülköző alól. – Hát itt van a baba! – emelte le a törülközőt, hogy lássa az alatta lévőt. Christian válaszként vékony gyerekhangon felkacagott. Az ős még párszor eljátszotta ezt a trükköt.
• Most már elég lesz – figyelmeztette férjét kedvesen Cassie, mivel látta, hogy a pici egyre laposabbakat pislog, de ettől eltekintve még ugyan olyan boldogan nevetett, mint az elején.
• Akkor ideje pizsamát venni – sóhajtotta Kol. Aki a pelenkával továbbra sem boldogult, de felesége gyorsan megoldotta helyette ezt a fajta problémát és ezzel együtt fel is öltöztette az alváshoz gyermeküket. Aztán Ann és a kis Gabriel jelenlétében Kol elmondott egy mesét, a képet az tette teljesé, hogy Nik szinte folyamatosan kijavította testvérét és a saját szájíze szerinti történeteket kezdte mesélni. A kis Christian volt az első, akit magával sodort az álom, Cassie át is vitte őt a babaszobába, ugyanis a mese est Ann szobájában volt megtartva. Aztán a hibrid is a karjába vette a szintén kidőlt Gabrielt, majd elköszönve a többiektől lefektette aludni a kisfiút és ő maga is befeküdt Caroline mellé. Ugyanis az utazástól kicsit mindenki elfáradt és így korán nyugovóra tértek.
• Azért legközelebb olvashatnál valami krimit – jegyezte meg Ann álmosan Kolnak.
• Persze, persze olvas magadnak, ha ilyet akarsz – válaszolta az ős megcsóválva a fejét. Cassie, aki ekkor lépet vissza melléjük elmosolyodva az ajtónak dőlt.
• Jó éjt, Vénvámpír – mormolta Ann, akit Kol éppen betakargatott.
• Neked is Törpilla - forgatta meg a szemeit az ős.
• Jó éjt anyu – motyogta még a kislány félálomban Cassie-re nézve. Így ő maga észre sem vette, hogy minek is nevezte a lányt. Viszont Cassie-nek és Kolnak feltűnt. Az ős elvigyorodva karolta át feleségét. Aki pár pillanatig a könnyeit tartotta vissza a meghatódottságtól.
• Neked is kicsim – válaszolta Cassie és megpuszilta Ann homlokát. Aztán férjébe karolva átmentek a közös szobájukba.

• Ez meglepő volt, de aranyos – jegyezte meg Kol felnevetve, végigsimítva felesége arcán. Örült neki, hogy a kislány Cassie-t tartja az anyjának. Abba bele, sem mert gondolni, hogy mi lesz, akkor, amikor őt meg apának fogja hívni.
• A következő az lesz, hogy téged hív apának – vágott vissza a lány cukkolódva, kitalálva férje gondolatait.
• Az igazán döbbenetes lenne – jelentette ki Kol. Nem igazán tudta azt, hogyan is reagálna akkor, ha valóban megtörténne az, amit felesége mondott és ő pedig gondolt. – De úgy emlékszem ígértél egy közös fürdőt – ragadta meg jó szorosan Cassie derekét.
• Tényleg? Lehet, hogy meggondoltam magam – mondta Cassie tűnődően.
• Nem, nem hiszem, hogy ez valóban így van. Ugyanis történetesen tudom, hogy ugyan azt akarod, amit én – vágta rá Kol és, hogy igazát bizonyítsa ajkait felesége ajkaira tapasztotta. A lány tudta, hogy lebukott, bár valahogy sejtette, hogy Kolt nem fogja átverni és nem is igazán akarta, de ettől függetlenül jól esett neki, hogy piszkálhatta őt. – Igazam van, vagy igazam van? – érdeklődte feleségétől egy pillanatra elválva annak ajakaitól.
• Igazad van – adta meg magát Cassie sóhajtva. Az ős erre diadalmasan elvigyorodott.
• Tudod mit? Halasszuk későbbre azt a fürdőt, jobb ötletem támadt – mormolta Kol felesége nyakába.
• Ezt most úgy mondod mintha nem ez lett volna az eredeti szándékod – reagált le férje megjegyzését a lány és hagyta, hogy az levegye róla a pólót.
• Mert nem is ez volt – tagadta az ős aztán mikor egy pillanatra felnézett felesége zafírkék szemeibe belátta, hogy tényleg kár tagadni. – Na jó, de ettől a fürdőben is lehetne – vetette fel a lehetőséget.
• Nos, ahhoz előbb mutatnod kell valamit, hogy lássam megéri e – válaszolta Cassie kacéran és lerántotta férjéről a felsőt.
• Velem? Egyértelműen megéri – jelentette ki Kol határozottan, aki közben már feleségéről segítette le a nadrágot.
• Tudom – forgatta meg a szemeit Cassie. Aztán abbahagyta férje cukkolását és helyette belevetette magát a közös szenvedélybe és szerelembe, amit egymást iránt tápláltak.

Abby Bennett elment meglátogatni a neveltfiát, akit úgy szeretett, mintha a sajátja lenne. És annak ellenére, hogy örült a Bonnie-val szerencsésen újra létrejött anya-lánya kapcsolatának továbbra is ugyan úgy fontos volt neki Jamie is. Így amint ahhoz a házhoz ért, amit már sok év óta az otthonának nevezett boldogan sétált be az ajtón. Azonban ott egy nagyon nem várt látvány fogadta, amitől megfagyott az ereiben a vér.

• Abby Bennett igaz? Mi még nem találkoztunk, a nevem Arthur Williams – szólalt meg a férfi udvariasan és a szobában egyesen visszhangzani kezdet, amikor a halott Jamie-ből kihúzott kardot az üvegasztalra helyezte.